Nightmares and promises

Olyan nagy baromságokat álmodom, hogy komolyan örülök hogy felkelek reggelente. Nyomasztó és értelmetlen összevisszaságokat, na meg hétköznapi dolgokat, de azok is nyomasztóak :O
Lehet, hogy kevesebb morbid dolgot kéne néznem, olvasnom?
Hm, kitudja...De lehet hogy csak valami front vagy mi van...

Holnap meg már itt a szilveszter. Nem megyek sehova, itthon ünneplek, szűk családi körben. Persze lesz pezsgő meg mindenféle kaják, a súlyom már úgyis egy afrikai elefántéval vetekszik :S Ez van...
És jönnek az ígéretek, miszerint 2014-ben :
- nagyobb türelmem lesz mindenhez
- nagyobb kitartásom lesz mindenhez
- több novellát, sztorit fogok írni és véghez viszem majd valamennyi történet ötletemet és vázlatomat (amik jelenleg a számítógépem egyik mappáját gyarapítják csak)
- leszokok a kávéról  káromkodásról
- jobb fej leszek (de tényleg!!)
- jobban fogok főzni 
- igyekszem a realitásban élni és nem folyton csak álmodozni (még akkor is ha a valóság kegyetlen és hideg)
- lesz egy új tetkóm

Kíváncsi vagyok ebből mennyit fogok betartani. Most még nagyon szeretném mindezt, aztán év közben kiderül mi lesz az ígéretek sorsa.

MINDENKINEK NAGYON BOLDOG, EREDMÉNYES ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!!!

Jövőre jövök és folytatom ugyanitt. Remélhetőleg tudok még nektek újat mutatni az én agyament világomból.

:*

Karácsony off

Na, ez az ünnep is eltelt. És szerencsére elég pozitívan zárult.
Ehető ételeket főztem !!! Semmi lecsós galuskának látszó krumplipüré stb. Ez már siker az én számomra.
A családi össze jövetelen sem ugrott senki sem egymás torkának. Okés, volt egy kis feszültség, az mindig van, de amúgy minden rendben volt.
Idén nem adták a Reszkessetek betörőket ! Hallelujah...
Adták viszont a Karácsonyi vakációt, amit nagyon szeretek, mert mindig az én családi karácsonyaimra emlékeztet :D
Meg adták a Brian életét és a Gyalog galoppot ami szintúgy nagy kedvencem (a nyúlon túl...)
Ment a töltött káposzta-bejgli-más sütik-rántott hús/hal-pörkölt-kocsonya körforgás kifulladásig (majd januárban ráállok a mérlegre és szerintem dobok is egy hátast).
Találtam pár olvasható meg pár keményen durva ff-t, amivel elütöttem az időt.

Hát nagyjából ennyi. Megvagyok, írogatom a novellákat, némelyik kicsit beteges, ezért hezitálok felrakjam e,de majd kiderül. Egyelőre nincs kész egy sem és a karácsonyt sem akarom ilyenekkel durvítani, értitek. De ami késik, az nem siet :D vagy mi :D
A másik blogomba viszont idén még fogok tenni új részt az biztos.

További szépet mindenkinek, egyetek, pihenjetek, mert ilyenkor azt kell!!!!!!!!

Karácsony 2013

Minden kedves, drága olvasónak, ide tévedőnek és kommentelőnek békés, boldog karácsonyt kívánok tiszta szívből :) :) :)

Hó nincs, de képzeljétek hozzá...

Az én télapóm már járt nálam, rénszarvas húzta szán helyett OCC-s chopperen és üvöltő rock zenével a háttérben. Azt kívánom, hogy hozzon nektek is sok szép ajándékot XD

Napi kis bosszúságok és MissneroticS mint konyhai antitalentum

Hohohoóóóóó
???!!!
Hülye vagyok.

Na jó, most komolyan...még pár nap és itt a karácsony. És nálam is jellemző az ünnepek előtti általános káosz. Szerencsére az ajándékok úgy nagyjából megvannak. És a minden napra kijutó kis faszságok, úgy mint kulcs zárba törése, kabátom cipzárjának bekrepálása, mosogató eldugulása etc.
Mindegy leszarom nem érdekel.

A konyhában is ádáz állapotok uralkodnak. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok nagyon topon a főzésben. Oké ezt-azt össze ütök ha kell mert hát még sem halhatunk éhen. De a bonyolultabb fogásokat nem merem bevállalni. Olykor még azt is elrontom amit már többször csináltam. Nem vagyok egy Gordon Ramsey na...

Mint pl. ma, ugyanis nokedlit készítettem, ami ízre stimmel, de kinézetre köze nincs az előbb említett ételhez. Akkora csődtömeg vagyok most komolyan. A pasim a fejembe fogja húzni a tányért és jogosan, mert meg is érdemlem.
Pedig karácsonykor főznöm kell. Méghozzá ehetőt és normális kinézetűt.

Na most hallom, ahogy a konyhám gondterhelten nagyot sóhajt.
Tavaly ugyanis kis híján felgyújtottam.

Nem lesz hó és egyebek

Gyerekek, a hétvégém erősen fárasztó volt, de egyúttal érdekes és tanulságos is. Pár ember meg rájött, hogy nem vagyok én olyan rossz fej :) Oké, páran ezek után sem fognak kedvelni, de azért néhány embernek megváltozott kicsit a véleménye rólam. Pozitiv irányban. És ez jó.

Az már kevésbé, hogy még mindig beteg vagyok, de most leginkább csak náthás. Nagyjából beszereztem minden karácsonyi ajándékot, úgyhogy ezzel már nem kell foglalkozni.

A tv-ben meg most mondták, hogy valószínűleg nem lesz hó...szomorú, mert számomra az ünnepek a hóval teljesek. De ez van, bakker...

És ha már a tv, meg hírek. Hallottátok a december 13.-i coloradoi iskolai lövöldözést ?
Egy srác lövöldözött, mert össze tűzésbe keveredett a könyvtárossal. Megsebesített, ha jól tudom 2 diákot, meg a könyvtárost (de ez nem biztos, már nem emlékszem) aztán lelőtte magát. Nem tudom, az áldozatok életben maradtak e, csak fél szemmel tudtam még átolvasni az erről szóló cikket. 
Az eset Arapahoe-ban történt, ami közel van Littletonhoz és a Columbine High School-hoz, ahol az emlékezetes 99-es iskolai mészárlás megtörtént.
De a srác tudtommal nem volt iskolai kirekesztés áldozata, egy jó képességű, jó tanuló fiú volt.
R.I.P. 

Pasik, akiket nem rugdosnék ki az ágyamból, feltéve ha belemásznának :P

Köszönöm a jó kívánságokat a kommentelőmnek. Igyekszem meggyógyulni, tegnapig egész jó irányba haladtam, de mára vissza betegedtem valahogy. Jó lenne azért javulgatni, met hétvégén kötelező elutazásos elfoglaltságom lesz, ami alól a betegség sem kibúvó. Ettől eltekintve megvagyok, most megint írogatok, elkezdtem 2-3 novellát, de hogy ezekből lesz e olyan amit végig írok és kikerül ide még rejtély. Meglátjuk.

Most viszont feltárom nektek a jelenlegi "helyespasi top 5"-ömet a zenei világból :D 

1. Eddie Vedder (Pearl Jam): Na most mondjátok, hogy nem vagytok meglepve :D Eléggé bejön a pasi na ez a tényállás. A hangja valahogy mindig megnyugtat és ahogy a "Soldier of love"-ot énekli hát attól bepisilek áh, beájulok. Szexi, szexi, szexi...







2. Billie Joe Armstrong (Green Day) : Anno (értsd gyerekkoromban) eléggé bele voltam zúgva, kikészültem a szemeitől. Az akkori zenéjük (Dookie, Nimrod, Kerplunk) meghatározta az életemet, na meg az az ominózus Bravo újság, ahol meztelenkedett (ájhw nyálcsorgató volt). A mostani dolgaikat nem követem annyira szemmel, de Billie még mindig bejövős. Szóval nem kell ezt sem ragozni (ragzani ehhhe). Számomra nagyon rendben van a fickó. Tudnék vele mit kezdeni az egyszer tény. 

3. Matthew Tuck (Bullet for my Valentine) : Szép a mosolya, szexi a fülbevalója és azonkívül igen szeretem a bandája zenéjét.

4. Daniel Johns (Silverchair) : Anno ő is megért nekem néhány ajtócsapkodást (vagy hogy mondják). Szexi szöszi wáááh...A mostani külseje annyira nem jön be, rövid haj, bajusz meg egyéb hülyeségek, de régen ott

volt...nagyon...nagyon...








5. Andrew W. K. : Csak annyit írok tök aranyos és helyes és bírom a zenéit (bár ez itt az összes felsorolt delikvensre igaz).

És szerintem igen is szexi a kockás ing, bakancs, farmer nadrág meg ilyenek :P

Napjaim

Köszönöm szépen kommentelőmnek, hogy most is írt, mindig örülök ha, hallat magáról :) A buszon történt incidens mára rossz emlék csak, igyekszem nem gondolni rá. Sajnos mindig vannak ilyen emberek, akik jobbnak gondolják magukat mindenkinél és csak a külsőségeket nézik. Akik jó alaposan megbámulnak és egymás bökdösik, hogy nézd már milyen béna a haja/ruhája/hogy néz ki/ stb. meg jól láthatóan az emberen röhögnek.Valószínűleg nem csak rajtam, hanem másokon is.

A péntekem amúgy szarul indult, jó alaposan összevesztem valakivel egy hülye miatt aki a szart kavarta (mert lételemet sajnos). De a napom végülis jól végződött, akaratomon kívül egy buliba csöppentem :)

És a mikulás is meglátogatott. Virgácsot nem kaptam, de annyi édességem van, hogy a cukorkóma és a diabétesz fenyeget :P

Tegnap egy érdekes filmet néztem meg,a címe a Vad gyerek, ajánlom mindenkinek, nem mai alkotás, de elgondolkodtató és megható.

Sikerült lebetegednem. Fáj a fejem, torkom, fülem és elment a hangom is (ennek a pasim tud legjobban örülni, addig sem beszélek). Úgyhogy iszom a teát (pedig nem szeretem) meg szedek mindenféle szopogatós (nem rosszra gondolni) tablettákat.

Jövő héten hozok új részt a másikba. Remélem rajtam kívül mindenki jól van és gyógyteák helyett édességgel tömi magát :)

Érzékeny

Ez egy közepesen szar és hideg nap...
Biztos hogy velem van a baj, de eléggé el tudja rontani a kedvemet, ha a buszon kiröhögnek és megjegyzést tesznek rám kis fasszopó csicskák, akiknek anyuci-apuci megveszi a táblagépet, okostelefont és a vagyonokat érő ruhát, cipőt. Akik azt hiszik, hogy mindenkinél menőbbek, szebbek, okosabbak stb. Az a baj az emberekkel, hogy nem csak hogy nem tolerálják, ha valaki nem olyan jól öltözött, vagy jó kinézetű mint ők, hanem egyenesen meg is alázzák.
Hiába, a rosszindulat az a tulajdonság, amit az emberek mára tökélyre fejlesztettek. 
Ezek a dolgok, mindig eszembe juttatják a gyerekkori sérelmeket (amikor napi szinten csinálták ugyanezt az iskolámba, osztályomba járó barmok). Az a tré az egészben, hogy mikor hónapokig nem történik ilyen, el is felejtem hogy bárki bánthat. Aztán megint megismétlődik. Tudom, túl kell lépni rajta, hiszen nem egy, nem kettő ilyen volt és lesz is még az életemben, de ilyenkor eléggé meg tudom érteni azokat akik megelégelvén ezeknek a szemét embereknek a gúnyolódását, elégtételt vettek.
Oké, leírtam, jobban lettem, ezeknek a tuskóknak meg minden rosszat kívánok. Ez a klip pedig jól tükrözi azt, hogy akik kívül úgymond "tökéletesek" belül rohadtak és akik kívül talán nem olyan mutatósak, vagy kis hibával rendelkeznek, nos ők a legszebbek...

És ma még dokihoz is kell mennem. Érzem, nem ez lesz a legjobb napom :o

LOOOOOOOL :D XD :D

Jobb mint az eredeti...
LOLOLOLOLOL...
Csak ennyit tudok hozzá fűzni :D

És ölelem drága kommentelő olvasómat :*

Fucking hideg :(

Ti is fáztok ugye ? Hát igen, itt a tél. Én meg szétfagyok. Rendesen. És bár erősen sapka és kesztyű ellenes vagyok (szarul áll rajtam) reggel olyan gondolataim voltak hogy bakker felveszem, én most felveszem!!!
Aztán mégsem vettem fel és fagyoskodtam. De ha ez a hideg állandó marad, márpedig december lesz mindjárt szóval az marad, biztos hogy előbb utóbb sapkát, kesztyűt húzok...

Tegnap véletlenül belenéztem abba a vásárolgatós műsorba (shopping királynők) és a jóban rosszbanos nő volt benne.Alapból utálom az ilyen műsorokat, de jobb épp nem volt.Szóval az a nőci frankón kész volt. Szakadtam amiket művelt vásárlás közben, na meg az a rókaszőrme vagy mi, bírom hogy ha valakinek ekkora a humorérzéke. És kimondta a frankót : a világon a legundorítóbb dolog vásárolni.
Ott a pont...
Én is utálok...

A héten még írok a másik blogba, főleg mert van egy kommentelőm és már csak miatta is össze szedem magam.

Kilenc áldozat (Heart of America) és még más filmélményeim

Reggel mikor beraktam egy adag mosást, a mosógépem szó szerint sátáni hangokat adott ki.
Megijedtem...
Na nem azért mert attól tartottam hogy majd jól elkap, hanem mert baromira nem lenne most keret szerelőre, vagy ne adja ég egy új mosógépre...
Napi nyomorról ennyit....

Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban bele vetettem magam a film nézésbe és hol tv csatornákon, hol a video megosztón kutattam nézhető filmek után több-kevesebb sikerrel.

Jess+Moss: hát sóval elment, mondjuk nekem túlontúl is elvont volt és fura, de meg lehetett nézni egyszer. A 18 és a 12 éves rokon gyerekek napjait mutatja be egy nyár során egy Isten háta mögötti álmos kisvárosban és a zavaros képkockákból feltárul a múlt.

Keith: ezt a megosztón néztem és annyira nem tetszett, mint vártam. Töri nagyjából annyi hogy egy jó tanuló, közkedvelt lány össze ismerkedik egy különc fiúval, aki titkokat rejteget. A srác valahogy nem volt szimpi benne, meg a csaj sem igazán. A történet az nem lett volna annyira rossz, vagyis nálam közép kategória.

Kilenc áldozat: elég szkeptikusan ültem le ennek a megnézésére. Lévén hogy sulis lövöldözéses filmről van szó és abból már van egy pár (Osztály, Elefánt, Carbin high massacre, Kóla, puska, sültkrumpli, Beszélnünk kell Kevinről stb.) és nem mind jó. Meg nekem a Zero Hour Columbine az etalon mint tudjuk. De az első negyed óra után meg kellett állapítanom, hogy ez most eléggé kurvajó (hogy magyartalanul fejezzem ki magam ugyebár). A történések szinte lépésről-lépésre megmutatják, hogy jut el valaki oda hogy fegyvert ragadjon. Megismerhetjük a szereplőket, akik a legkülönfélébb rétegekből kerülnek ki, sikeres lány, sportoló fiú, drogos goth csajszi, dealer, a nem mindig igazságos tanár.
És persze a megalázottak. Akiknek minden napja egy pokolt volt a középiskolában. A film végére megtudjuk ki az aki a halált választotta, ki az aki a börtönt és ki az aki az életet.
Szerintem simán le kellene vetíteni a sulikban megelőzési célzattal. Mindenkinek ajánlott lenne. Én legalábbis csak ajánlani tudom.

Igen, igen, igen!

Teljesen bele vagyok bolondulva ebbe a dalba :P
És este megint Nulladik Óra Columbine kiadás a Discovery World-on!!! Ismétlés 24.-én éjszaka!

Keep calm, smile, and say fuck you!

Ez tetszik, ez lesz az új mottóm :D

Pár napja anyámmal dumáltunk a minket körülvevő dolgokról. Tudjátok, semmi extra csak az élet, pénzügyek, másoknak milyen jó etc. És anyám azt mondta hogy ahogy beszélek, látni milyen dühös vagyok. Mindenre és mindenkire...
Pf...

Akkor ezen felháborodtam, nem vagyok én dühös csak úgy mondtam. És ha elkezdek mondani valamit akkor meg nehéz leállítani engem.
Aztán utána gondoltam, jó lehet hogy az vagyok. Csináltam pár dolgot amivel nagyon elbasztam mindent, és már nem tudom vissza csinálni. Így el kell fogadni. Ez van na...
A dühöngés még mindig jobb mint agyvérzést kapni...
Vagy szívrohamot...
Vagy gyomorfekélyt...

Amúgy jól vagyok meg minden. Ha épp nem dühöngök (ehehe) akkor fáj a fejem (3 napig, de már elmúlt), vagy a technika cseszekedik velem. Tegnap akartam írni új részt a záróakkord blogba, de a jó égnek sem sikerült. Egy másik helyről akartam átmásolni, de nem nyílt meg sehogy sem.
Ma is teszek egy próbát, meg holnap is.
Csak sikerül egyszer.

Columbine time

Régebben nem szerettem ezt a dalt, nem is tudom miért. Csak úgy nem jött be. De aztán pár hónapja hallottam egy szórakozó helyen (valaki berakta a zene gépbe) és utána párszor a video megosztón is meghallgattam. És egészen megszoktam :)Főleg hogy a Nulladik Óra Columbine témakörben is készítettek hozzá klippet. Na így már egész jóóóó...

Én ilyen vagyok és nem tudok (nem akarok) megváltozni- MissneuroticS önvallomása.

Tudod mit utálok?
A sznobokat, a pénzeseket, akik megjátsszák magukat és mindenkiről - aki nem olyan mint ő - lesújtó véleménnyel vannak.
Ma egy ismerősöm kérésére elmentem egy helyre, ahova nagyon nem volt kedvem. De mivel megígértem, nem akartam cserbenhagyni (pedig vasárnap lévén jobb programot is el tudtam volna képzelni mint ezt). Egy olyan helyre mentünk ami baromira nem az én világom. Én jobb szeretem az egyszerű, flanc mentes helyeket, ahol elvegyülhetek. Ahova nem kell kiöltözni és ahonnan nem néznek ki mert olyan ruha van rajtam amilyen.
Hát ez a hely ennek éppen az ellenkezője volt, tele hülye sznob  picsákkal, akik a pillantásukkal tudatták hogy nem vagyok oda való. Szívesen elrohantam volna onnan.

Idegesítő és torokszorító két órát basztam el az életemből. Azóta is szarul érzem magam. De ideje megnyugodnom.
Én sosem leszek ilyen. Ilyen felszínes és nagyképű, akinek csak a külsőségek számítanak. A drága ruhák, ékszerek. Minden héten fodrászat, manikűr (bele is őrülnék).

Én egyszerű vagyok, a szó legszorosabb értelmében. Szeretek eltűnni, bele olvadni a tömegbe és az embereket nem aszerint ítélem meg, milyen vastag a pénztárcája vagy hány ft értékű rajta a ruha.

Szeretnék is ilyen maradni. A saját egyszerű világomban elmerülve élni a hétköznapok néha könnyű, néha kurva nehéz próbatételeit.

Nekem ezek a helyek ahol most is voltak olyan idegenek és mindig is azok maradnak. Nem is bánom.
És a végére egy kis nyugtató zene.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem a szájharmónika hangját.
Jó, jó a skót dudát is szeretem, de olyan itt nincs.

És van új rész a másik blogomba, ha érdekel valakit...

Exek és régmúlt, avagy te elégedett vagy az életeddel ?

Nem tudom, ki hogy van vele, vagy kinek mit  hozott az élet, de én a legtöbb exemmel (jó nem volt olyan hű de sok) egész tűrhető viszonyban vagyok. Hálistennek azért egyikkel sem futok össze túl sűrűn. A legtöbbel megmaradt az udvarias köszönő viszony, vagy pár szó futtában szia, hogy vagy stb. Mindösszesen egy delikvens van, akivel nem bírjuk egymást, de vele kb. 3 éve nem találkoztam.
Minap épp a faszbúkot böngésztem, meg is lestem némelyiket (már amelyik rajta van a közösségi oldalon), hogy kinek mit dobott a gép.
A legtöbb elvan a maga valóságában. Van melóhelye, kapcsolatban él neadjisten házas, vagy éppen anyja kora beli élettárssal nyomul (khm, nos van egy ilyen is, nem értem hogyan, miért, de ő dolga persze). Én pedig egy másodperc erejéig gondolkodóba estem.
Vajon melyikkel hol tartana az életem, ha nem ér véget a kapcsolatunk ?
Az az egy, akivel borzasztóan fájt a szakítás (mert ő hagyott ott és máig nem értem miért, nem volt oka, legalábbis részemről) ahogy elnéztem évek óta vegetáló kapcsolatban van egy nővel, gyerek és össze költözés nélkül. Együtt vannak, de mégsem. Nem tudom a nőcinek is megfelel e így passz...Nekem lehet hogy nem tetszene hogy évek óta "járok" valakivel, aki semmilyen közösséget nem vállal velem, még csak egy fedél alatt sem lakunk.
Nekem ez fura na...
A többi fickónál is arra jutottam, hogy biztos volt oka, amiért nem együtt folytattuk.
Végül úgy érzem igaz, amit az a dal idéz (és aminek az eredetijét is szívesen hallgatom, de most ez egy feldolgozás).
Nem vagy más, mint valaki akit régen ismertem...

Vagy ilyesmi...

Az idő vasfoga elröpült :O

Na és ha már a 100-ik bejegyzést megemlítettem, akkor ezt is meg kell. Szóval holnap lesz kerek egy éve, hogy elkezdtem írogatni ezt a blogszerűséget és nem bántam meg hogy így tettem. Jó dolog ide ülni és leírni a véleményemet, a nyomoromat, a napi zene vagy film ajánlásaimat, a gondolataimat.
KÖSZÖNÖM mindenkinek aki olvasott, olvas és olvasni fog. Remélem még sokáig fáraszthatlak titeket a faszságaimmal XP

Amúgy kösz jól vagyok, a péntekem utazással telt, de nem bántam mert imádok utazni. A többi nap is kijutott a programokból, semmiképpen sem unatkoztam az a helyzet. 

De azért van új rész a másikban is.

Szellemes ünnep!

És igen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bár nem ünneplem, de a töklámpások tetszenek, hajlottam rá hogy farigcsálok egyet, de ismerve az adottságaimat, tuti hogy a traumatologián kötöttem volna ki :D
Na azért boldog halloweent mindenkinek és szóljon egy erről szóló dal, yeah!

Dirty little secret...XP

Uhhhhhhh...
Hát öh...
Én mindig is sejtettem hogy van köztük valami...
Tudjátok keskeny a vonal a gyűlölet és a szeretet között...
SpongeBob Slashpants :D

MissneuroticS kontra tömegközlekedés

Én úgy, de úgy utálom a tömegközlekedést!!!
Mivel a szóban benne lévő "tömeg" kifejezés sajnos rohadtul igaz, főleg a reggeli és délutáni időszakokban. Járat alig jön, de ami jön az meg már a végállomásnál megtelik. Így minden reggel és délután heringeset játszom és nem élvezem.
Szerintem vannak még így páran rajtam kívül. A tömegközlekedés nem jó, kivéve ha majdnem üres buszon utazol, de én már megelégszem azzal is hogy ha a mellettem álló könyöke nem szúrja ki a szememet.

Meg aztán valahogy én mindig vonzom a hajléktalan kinézetű és(vagy)szagú utastársakat, akik nem szállnak le egy vagy két megálló után, hanem kitartóan utaznak (és szaglanak) mellettem :S :S :S

Tegnap pl. valaki hordós káposztát szállított a buszon, ipari mennyiségben (eh szerintem ezt be kellene tiltani) persze nem messze tőlem állt meg a kis csomagjával. A velem szemben ülő fickó undorítóan rágózott (kb. be lehetett látni a gyomrába), a mellettem álló nő még jó illatú is volt, de ezt negatívan kompenzálta a másik oldalon álló papi a komplett boros-pálinkás kocsmaszagával :D

Egy élmény ez minden nap. Én meg verem a fejem a falba, hogy nem tettem le a jogsit mikor kellett volna.

Eltekintve ezektől az apró mindennapi agyfaszoktól, a hetem átlagosan telt, viszont mostanra is megvolt a tanulság : csak az érzékeny (és tuskó) seggfejektől ments meg Uram engem!!!

Jaa és van a másikban új fejezet.

Csak úgy bejegyzek, mert nincs jobb dolgom és mert kivételesen nem vagyok rosszkedvű sem. yeahhh

Tök jó vasárnapom volt!!! Családi buli sok nevetéssel, ahol nem vettek elő rólam kompromittáló (értsd SZTK keretes, kötött pulcsis, béna exes) képeket. És volt süti :D

Mára meg fáj a torkom...

És jöjjön a napi zenénk, ami tudom  hogy feldolgozás, de ez ilyen ágyra ugrálós verzió :P

Jah és a buszról láttam egy fickót akin fekete hosszú kabát volt. Rohadtul nem bírtam eldönteni hogy pap, ügyvéd, vagy az esőkabátos maffia tagja XD 

A nordic walking, a kifésült pudlik, a gyilkos gesztenyék, avagy nyálkás, esős ősz :(

Ajh, tegnap csak háromszor áztam szarrá, egy faszcibáló miatt, aki nem tartja az ígéretét...
Ma sem jobb az idő, de legalább viszem az ernyőmet, bármennyire is utálom. Ha pedig a parkon keresztül jövök, nem csak az eső, hanem a fákról nagy sebességgel lecsapódó gesztenyék ellen is véd.
Ja igen park, valamelyik nap jót röhögtem. Velem szemben jött egy papi és egy mami (ezutóbbi párduc mintás sztreccsgatyeszban) a kezükben meg ilyen síbot szerűség. Valahol már hallottam erről, ez a skandináv síjárás, a nordic walking vagy mi a csoda, ilyen új sport lehetőség, ami gondolom nagyon hasznos. Nem sokat tudtam a dologról, de a páros mögött sétáló csávó meg a csaja még ennyit sem. Nézik, nézik őket, majd a delikvens megszólal:
- És hol van a síléc?!
Wehehe...

A másik, parkban gyakori jelenség a felöltöztetett kutyákkal sétálgató öreglányok, akik csapatokba verődve beszélgetnek a kutyuskájuk napi dolgairól.
Két öregasszony tegnap épp azon ájuldozott, hogy a harmadiknak a kutyája most jött a kozmetikustól és milyen csodaszép lett...

Agyfasz...
És mindennek a tetejébe ez a hülye esős idő...

Miért utálsz engem ? Azért mert csúnya vagy. /Welcome to the dollhouse/

Nagyon köszönöm a kommentet. Örülök hogy drága névtelenem így gondolja, tényleg nem akarok senkit a magánéleti faszságaimmal traktálni, gondolom az életben mindenkinek meg van a maga gondja, baja.

És itt egy 1995-ös nagy kedvencem az Isten hozott a babaházban c. alkotás, ami szól kiközösítésről, az iskolai bántalmazásról és a nem túl fényes családi háttérről.

Dawn egy hetedik osztályos jelentéktelen külsejű csajszi, aki a sulijában céltáblája a gúnyolódásoknak fiúk-lányok részéről egyaránt. Egyetlen barátja nála fiatalabb és meleg. A bátyja Mark egy abszolút pedálgép, a húga Missy egy manipulatív kis dög balettruhában. Titkos szerelme a tesója együttesében zenélő (magáról kicsit sokat képzelő) Steve.

A lány sok szenvedést áll ki az iskolában, a tanárok sem csípik igazán, a lányok csúfolják, pár srác meg rá van szállva (az egyikük, a valamilyen szinten hasonlóan kirekesztett Brandon másmilyen értelemben is). Otthon pedig ő a legjobban mellőzött.

Többet nem árulok el, akit érdekel az úgyis megnézi ezt a nem mindennapi filmet, ami betekintést enged a nagy amerikai (és általános) valóságba. Miszerint vagy megszoksz, vagy megszöksz és hogy alkalmazkodnod kell, megfelelned az elvárásoknak, mert máshogy nem megy.

Én megnéztem már jó párszor és meg kell valljam mindig lenyűgöz...Dawn személyében egy kicsit a régi 13-14 éves önmagamra is ismerek kinézet és viselkedés terén egyaránt :O

Nah igen :S

Köszönöm drága névtelen komment írómnak az őszinte véleményt.
Tök igaza van abban amit leírt és 10-ből 10 ember ezt mondja nekem erre a helyzetre. Már csak nekem kellene bátrabbnak lenni és bele vágni az újba. Az a baj velem, hogy nehezen lépek és nehezen fogadom el a "nem kellek" érzést.
Most úgy állunk, hogy vihar előtti csend van. Nem túl jó dolog, de mégis mérföldekkel jobb mint az ordítozás és egymás sértegetése.
A magánéletemről szerintem ennyit, igyekszem értelmesebb dolgokat leírni ide és nem az aktuális nyomorommal fárasztani benneteket.
Írtam tegnap új részt a másik blogba.
Ja és ne vegyetek 99 ft-os akciós rágót. Eleinte szétrághatatlan és mire szétrágod meg elmegy az íze :S Ez milyen már :S

I'm full of love and nobody wants it...

A fenti mondat a columbine-i lövöldözőtől Dylantől származik. Valami ilyesmi féle érzés van most bennem is. Egész hétvégén veszekedtünk a pasimmal...
Ragyogó volt...
Pedig a hétvége még jó is lehetett volna, eltekintve ettől a dologtól. Mostanság amúgy sem klaffol valami körülöttünk, velünk. Olyan, mintha nem akarna velem lenni, amikor csak tud lelép a haverjaival. Ahol aztán fogynak a szeszek, amitől hülye lesz és itthon meg rondán ordítozik velem. Én meg vissza. A szomszédok nagy örömére. Meg az enyémre is. Nem akarom azt hinni, hogy valami örökre elromlott és már nem lehet helyre hozni, de mostanában egyre inkább úgy érzem és vágyódok a múlt után. Amikor még minden sokkal jobb volt. Vagyis úgy tűnt, de már ebben sem vagyok biztos.
Tudjátok, leülök újra és újra átgondolom mi volt anno sok évvel ezelőtt, hányszor hazudott, vert át és csalt meg, amikor meg lebukott még csak túl szarul sem érezte magát. Aztán átgondolom, miért is adtam neki mindig új esélyt, nem egyet, nem kettőt, holott gyakran éreztem úgy, hogy igazából nem is szeret, nem érdeklődött, nem állt úgy mellettem, ahogy talán egy szerelmesnek kellene, nem igazán lehetett vele beszélgetni sem. Az érzéseit sem sűrűn mutatta, mutatja ki. Akkor még tudtam harcolni érte, a kapcsolatunkért. Mára meg már ez is eltűnt...
Pedig szeretem...
Van erre megoldás? Lehet jobbá tenni még ezt ? Ő akarja még ezt?
És én akarom ???

Ingadozó

A hangulatom és az időjárás is egyaránt.

Plusz még fáj a fejem és kapar a torkom is. Nah igen, itt az ősz, meg jönnek a megfázásos, torokfájós napok. 

Pff...
Írtam a másikba a napokban...Nem emlékszem pontosan mikor (Alzheimer...hogy is írják?). Mindegy, olvassátok!!! 

Séta a múltba

Oh, először is nagyon nagyon nagyon köszönöm drága olvasó-kommentelőmnek hogy írt és hogy velem van és amúgy köszi mindenkinek aki olvassa az agymenéseimet, nyomoromat és a többi.
A hétvége megint eltelt és több dolog derült ki ismét - amit mondjuk többé-kevésbé így is tudtam:
- a pasim néha olyan gyökér és nem tartja a szavát xS
- én meg rondán tudok káromkodni és kiabálni *-*
- nekem konkrétan TÁRS-ra volna szükségem, aki velem van. Nem csak egy légtérben él velem és minden gondolatát a haverjaival osztja meg. Olyan ember kell(ene) aki meghallgat és akit meghallgathatok, mert ha nem mondtam (írtam) volna még egész jó hallgatóság vagyok. És még valami...olyan fiú lenne a jó (ha létezik ilyen és tegyük fel létezik), aki néha megsimogatja az embert és biztosítja a szeretetéről. Nem csak együtt van vele és mindent természetesnek vesz. A beszélgetési kezdeményezéseimet egy "hagyjál már békén"-el elintézve...

Ma arra felé sétáltam, amerre régebben (úgy 3-4 éve) laktam. Utáltam. De most, úgy kívülállóként, az ott töltött hetek, hónapok nem is tűntek olyan borzasztónak a jelen helyzetemhez képest.
Fura, mindig azt hisszük hogy amiben vagyunk az a legszarabb, aztán később rájövünk hogy mindig van lejjebb és lejjebb és lejjebb.
Azért jó volt most vissza menni kicsit oda (eltekintve hogy véletlenül bele léptem egy kutyaszarba eh). Na jó, persze nem költöznék vissza a környékre, de a nosztalgia tudjátok szerves része olykor olykor elbaszott és neurotikus életemnek :)

Holnap felrakok egy új részt a másikba oks?

And I would do anything for love, I'd run right into hell and back...

Wáááh, századik bejegyzés!!!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm mindenkinek, aki olvas :)

És hát itt az ősz, nekem meg megy a nosztalgia ezerrel. Ki ne emlékezne erre a dalra ? Én biztos, hogy nem felejtem el azt a nyarat, mikor orrba-szájba ezt hallgattam nagymamáméknál a walkmenemből...Ajh...
Hát igen, ez már történelem...
Ez a video vissza idézi a meleg nyári napokat. Kell is ebben az őszben és ebben a(számomra) mai hideg világban...

Faszbúúúk

Hát mi tagadás, rajta vagyunk egy páran :) és talán nincs is ezzel nagy gond.
És okés, hogy ugye naprakésznek kell lenni, meg posztolgatni mindenféle dolgot, idézetet, képet, videokat stb.
De azt még nem értem, miért rakja ki valaki az üzenőfalára hogy most éppen az xy kórház belgyógyászatán van és xy beavatkozásra vár?
Sőt, tovább megyek, van aki a műtét előtti percekről oszt meg fotókat (az teljesen okés hogy ha valaki a gyermeke születésénél teszi mindezt, az egy szép pillanat). Epekő, lépkivétel, törött csont műtéti össze eszkábálása etc.
WTF?!
Ennél már csak az a súlyosabb, hogy van aki ezt lájkolja is :S

http://rohanniasemmibeveled.blogspot.hu/ van új rész!!!

Hideg reggelek

Anyám tegnap leosztott (mellesleg igaza volt), hogy folyton rosszkedvű vagyok meg depressziós. Ergo kiállhatatlan.
És tényleg, napok óta csak morgok és leordítok mindenkit, minden felbasz és ha hallok egy olyan hírt ami nem tetszik, csak rágódom rajta, meg mérgelődöm. Őszintén, magamat sem tudom elviselni.
Ma dumáltam valakivel és kb. 10 percre elfeledkeztem mindenről, a gondokról, amiben vagyok stb.  Nosztalgiáztunk és minden kiment a fejemből (persze utána visszajöttek a negatív izék). Az illető most boldog, minden tekintetben.
És én? Hát egyértelműen nem tudnám ezt állítani. Vagyok hol így, hol úgy, és ennyi.
Az jó volt, hogy valamikor, valahol, valóban fontos voltam egy embernek.
A rossz viszont, hogy én egy seggfej voltam anno (hé, ki mondta hogy most nem vagyok, senki, na ugye) és ezt nem vettem észre és bántottam azt akit nem kellett volna (meg hittem annak akinek nem kellett volna, de ez másik story).
Mindegy most már, ezer éve volt és azóta millió meg egy dolog történt...Számos, amit már bánok.
Azért köszönöm az illetőnek ezt a pár percet. Persze nem mondom el neki személyesen, mert akkor valamit talán be kellene ismernem és azt nagyon nem akarnám.
És mi is az ?
Hogy is fogalmazzak....
Ahogy a dal szól...
Ha újra kezdhetném...újra kezdeném...

Yeah, weekend!!!!!!!!!!!!

Igaz, hogy szarrá áztam (többször is), de egész jó hétvégém volt :D :D :D

Holnap rakok fel újat a másikba...
Napizene: tudom hogy eredetileg Doors dal, de így is királyul szól...És persze napiszexi....

Kis csodák és bosszúságok

Az egyik bankban a biztonsági őr azt mondta hogy "hölgyem"... X)

A szupermarketben láttam egy olyan helyes csávót, hogy majdnem elejtettem a bevásárló kosarat *-*. Alapból nem az esetem ez a típus, de ennél a példánynál valahogy minden nagyon a helyén volt...

Kisvároskám ügyintézése enyhén FOS. Nem tudom, miért kell a még úgy ahogy működő dolgokat elbaszni, de míg az egyik helyen 10 percnél tovább nem tartott az adott dokumentum beszerzése, most azt úgy elcseszték, hogy triplájára nőtt a várakozási idő, ellenben az ügyintéző száma szerintem 1 db-ra csökkent :S no komment...

Ma szeptember 11.-e van, 12 éve történt a terror támadás és ma lenne 32 éves az egyik Columbine lövöldöző, Dylan is...

Írtam új bejegyzést a blogomba : http://rohanniasemmibeveled.blogspot.hu/

És köszönöm a névtelenemnek azt a kis mosolygós jelet, kedves tőle, de ha van bővebb véleménye azt is kifejtheti nyugodtan.

Tényállás

Öhm...
- Sikerült olyan emberrel beszélgetnem nem régen, akit úgy tűnt érdekel az életem, wow...ritka jelenség
- A böngészőmet nyugodtan lehetne tetvészőnek nevezni mert olyan lassú és minden szarság után kiírja hogy az oldal nem válaszol. De én válaszolok, a kutyámat sem...
- Felháborító, hogy az Amerikai Mesterszakácsból az a jóképű rocker kinézetű fazon esett ki, Derek, Derrick ilyesmi. Woah,nálam abszolút nem esett volna ki sosem, tudtam volna mit kezdeni vele, nekem főzhetett volna :P :P
- Van egy régi/új blogom, igazából 2010-es és amit már valahova felraktam, de gondoltam míg átvészelem az írói válságot, addig olvashatja akit érdekel. Punk love story féleség. Már fent van az első rész, csak kicsit össze folynak a párbeszédek, tudnám miért, már vagy 6x felraktam, újra csináltam mégis, szóval feladom, de remélem a következő fejezet már nem ilyen nyomorék lesz. Na szóval, akinek van kapacitása olvasni (kommentelni) az ide jöjjön: http://rohanniasemmibeveled.blogspot.hu/

MissneuroticS a világ ellen :S

Tudod mit utálok ?
- a bicikliseket a járdán (de ezt már régebben kifejtettem)
- a hajnalban és általában kutya sétáltatókat, akiknek a csodaszép, masnikkal tele tűzdelt kutyája oda szarik, ahol emberek járnak, gyerekek játszanak etc.
- a hypermarket előtt lejmolókat ("szépasszony, adjon már egy 50-est" - jobb esetben, ha megalomán simán 200 ft-t akar , adok, elhúz vele a kocsmába, megyek ki a boltból megint kezdi...áh)
- a telefonon folyton basztató bankosokat és üzletkötőket, rendeljek pénzérmét, kössek biztosítást stb.
- a szektásokat, akik igyekeznek meggyőzni engem hogy azért ilyen szar az életem, mert Isten szeret engem és ezért rak rám ennyi terhet, meg ha imádkozom majd a gondjaim megszűnnek *-*
- embereket, akik megtehetnék mégsem segítenek
- a magányosság és tehetetlenség érzését
- azt, hogy mindig ott sírok, ahol nem kellene
- a "barátokat" akiknek kurvajó az élete és ezt nem győzik neked elmesélni
- a sajnálkozókat, akik úgy tesznek mintha érdekelné őket kicsit is a dolog, de amúgy leszarják és hálát adnak magukban hogy nekik könnyebb
- hogy vissza akarom kapni a múltam, de lehetetlen
- hogy mindig beveszem a mesét, miszerint ennél már nem lehet rosszabb, de az élet rácáfol, lehet :S
- hogy éjszaka rosszul alszom
- hogy néha csodaszépeket álmodom és mikor felébredek pofán csap a valóság
- hogy a környezetemben élő emberek (értsd család) is ambivalensen áll néhány dologhoz
- hogy csak akkor "trendi" valaki, ha bulizik orrba-szájba, ha nem úgy jönnek össze a dolgaid, netalán tán szomorú vagy, hirtelen nem is leszel már népszerű

Okés, abba hagyom.
Mára még magamnak is sok(K) voltam.

Hát ennyit a nyárról...

Beköszöntött a mai nappal a szeptember és kb. hivatalosan is vége van a nyárnak. Erről való véleményemet nem fejteném ki, mert szerintem már megtettem máskor.

A hétvége átlagosan telt, de volt egy amolyan nyárbúcsúztató össze jövetel is a családban. És hát van e cikibb annál, mint amikor jelenlegi pasid jelenlétében mutogatnak rólad ezer éves gyerekkori fotókat (SZTK keretes szemüveg, cicanadrág, béna ruhák, csehszlovák frizkók, csecsemőkori meztelen képek etc.), vagy ami ennél is rosszabb (ha lehet ilyemi) képeket amin az exeddel (aki tök ratyi, de az akkori ízléseddel halálosan jóképűnek látszott) pózolsz...OMG...hányinger XS

Tervezek pár törit, jelenleg vagy 3 van a fejemben, köztük a Jeremy preqeul, de nem tudom végül melyikbe kezdek majd bele, jó lenne már az írás terén is felmutatni valamit. Szar ez az írói block. Amúgy tervezem, hogy idén egy régi sztorimat is felraknám ide, igaz már fent van valahol, de hát addig az egy dolog (az én olvasatomban).

Holnap meg kibebaszott nehéz napom lesz, de HISZEM hogy utána már minden simán megy, vagy majdnem simán, mert egy-két hepe-hupa az úton azért még belefér.
Csak hogy ne legyen nagyon unalmas :D

Olyan nehéz minden

Ezen a dalon mikor kisebb voltam mindig bőgtem...most is...

De ettől függetlenül szeretem.

Nem is tudom mit írhatnék, olyan szar megint minden. Írhatnám, hogy az életem egy hullámvasúthoz hasonlatos, de egyrészt az közhely, másrészt, meg a hullámvasút ugye fent-lent-fent-lent. Nálam meg ezt a lent-lent-re korlátozódik mostanság.

Szar a közérzetem, aludtam vagy 3 órát, fáj a mellkasom, a gyomrom, lassan kész leszek.
Gyenge vagyok. Megtörök, mikor pedig erősnek kellene lennem.És sírok, amikor egyáltalán nem kellene. Tudom, hogy máshogy kellene, hogy másmilyennek kellene lennem.
Nem csak hogy gyenge vagyok, hanem gáz és vesztes is.
Na ennyit az optimizmusról....

Spongebob KILLpants :D

Hehe, ez de beteg XD

Missneurotics most már tényleg missneurotics lett :/

Túl sok volt mostanában az idegeskedésből és túl sok szarság zúdult a nyakamba minden irányból. És ez most kezdett fizikai tünetekben is megnyilvánulni, úgy mint alvás zavarok, szapora szívverés, ingerlékenység, mellkasi fájdalom, lehangoltság stb.
Szóval az elmúlt napokban a dokinál jártam, volt EKG és arra a megállapításra jutottunk, hogy ezek a panaszok az idegeskedések miatt vannak.
Kaptam dilibogyót átmenetileg (hát hurrá), amitől állítólag majd nem leszek ideges és elmúlnak ezek a tünetek. Nem bánnám, nagyon szar felkelni éjjel 2-kor arra, hogy megy a szíved ezerrel meg izzadsz meg fáj a mellkasod. Egyelőre csak álmosít, meg hányingert okoz, de gondolom kell neki egy kis idő hogy hasson.
Azért nem akarom én ezt sokáig szedni, ha az életem kicsit vidámabb mederbe terelődik, jó lenne leállni vele.
Hát reménykedünk, hogy egyszer csak majd minden helyre áll...
Mára ennyi volt az orvosi rovat, meg a lelki rizsa. Megyek nézni a Texas királyait.

Tütürütüttü Dóra, tütürüttüttü Dóra +18

Oh, my dear God...
LOL!
Alapból utálom ezt a rajzfilmet, a majmot különösen. Figyelitek, milyen kiélt feje van ? Tuti hogy tényleg volt valami a híd alatt wehehe :D

Amúgy lassan vége a nyárnak. Nekem életem egyik legunalmasabb, legtrébb nyara volt, szóval annyira nem bánom hogy vége. A jövő évi jobb lesz, erre megesküszöm, pár dolog változni fog addig remélhetőleg.

És ha valaki még egyszer elkezdi ecsetelni a kifogástalan, nyaralását valami exotikus helyen (vagy bárhol) azt valószínű lefejelem. 

Öh hát igen...

Négy napos ünnep...már a felén túl vagyunk és ez idő alatt ismét bebizonyosodott néhány örök érvényű.
Úgymint:
- Utálom a tömeget
- Utálom a pálinkát (ejh de még hogy)
- Utálom a pálinkát meg a tömeget egyszerre :)
- Vannak akik nem érdemlik meg a tök jó életüket ami nekik jutott
- A pasim néha tök gyökér, ok nélkül :S
- Akinek egy kis esze volt (van, lesz) e négy napot nyaralással tölti az ország másik részén egy strandon (hát én nem tartozom ezek közé, talán azért mert nincs eszem jah)
- Fel lehet fázni 35 fokos melegben is

FORDÍTÁS : TERMÉSZETES SZELEKCIÓ, KÖZREMŰKÖDIK ERIC ÉS ÉN, DYLAN /Shewho/

Uh, de régen csináltam már ilyet. De most hoztam egy extra rövid one-shot sztorit, persze Columbine a téma (mi más). NEM ÉN ÍRTAM!!!


Mikor felhívtalak és féltem bármit is mondani, elakadt a hangom mert sírtam és csak leraktam a telefont, biztos voltam benne, hogy te visszahívsz majd. Mert te vagy a legjobb barátom az egész világon. És azt mondod, minden rendben lesz, minden tényleg rendben lesz és minden rossz véget ér azon a ponton, és ez az oka, ez az, amiért minden rendben lesz. Esküszöm neked Dylan...
De én másképp gondolom. Semmi sem lesz rendben, semmi sem lesz újra a régi, azok után amit elterveztünk és amit majd megteszünk.
Tudom. Minden más lesz.
Mert átléptem egy határt.
Veled.
És soha többé nem fordulunk vissza, ezt nem lehet visszavonni.
Most talán azért sírok egy kicsit, mert rájöttem mi van ?
Nem lesz vége.
A más emberekkel való kapcsolatom semmi ahhoz képest, mint amikor veled vagyok. Semmihez sem hasonlítható. Élve vagy holtan. El fogunk menni. Jó lesz.
És amikor ott állsz a könyvtárban, a golyóktól széttépett könyvekkel körülvéve, szétfröccsent vér folyik a szőnyegen, és vértócsák borítják a padlót, halott kölykök mindenütt és a halál kibaszott szaga. 
És én eddig nem is tudtam hogy milyen a halál szaga. Reggel mikor felébredtem, még nem tudtam. És most már nem tudom, eltűnik e ez a szag valaha is az orromból.
És rám nézel, a szemeid ragyognak. Megragadod a csuklómat, de nem túl erősen. Nem annyira hogy fájdalmat okozzon, vagy ilyesmi.
És szélesen mosolyogsz rám, azzal a Jack-O-Lantern vigyorral.
- Megcsináltuk Dylan...Megcsináltuk...
És én látom a tekintetedben, látom a harag, a düh és abszolút boldogság mögött, amit a gyilkosságok okoztak, én látom a szeretetet...
És amikor a fegyvert a fejemhez tartom, már nem félek, egy egészen kicsit sem. A vér dübörög a füleimben egy pillanatig. 
Aztán...

Egy...kettő...három...
Bang... 

Napi rövid (nem ital)

Öhm, csak az a baj hogy bulizás után nem akarok és nem is tudok vissza zökkenni a normális hétköznapok ijesztően lehangoló világába...

Amúgy meleg van...Valami hülye azt mondta, hogy jön a lehülés...Jah, Alaszkában biztos.Ennyit erről...

Betrayal

Hát újra itt 

Azóta történt pár dolog, amiből kiderült, hogy a harc felesleges, mert akármit csinálok vannak dolgok amik ellen feleslegesen küzdök. Bele kell törődni, bárhogy is fáj. És meg kell értenem. Lehet hogy csak olyan embertől kellett hallanom aki normálisan áll a dolgokhoz, de aznap mikor haza felé mentem már az elfogadás könnyei csorogtak az arcomon.
Még fáj és szomorúvá tesz, de igyekszem előre tekinteni, felállni akárhányszor újra meg újra és megmutatni mindenkinek hogy engem nem lehet megtörni (olyan egyszerűen eh).
Az a gáz az egészben, hogy a legkevesebb támogatást a családom köréből kaptam, holott nekik kellett volna kicsit megértőbbnek lenni és támogatni, ha máshogy nem szóban. De tényleg csak közönyt láttam és tapasztaltam rajtuk. Hogy kibaszottul de nem érdekli őket az egész.
Valamint itt van a hátam mögötti kitartó, nagy erejű fúrást-faragás. Ennek lényege hogy a szemembe kedvesen mosolyogva bólogat, a hátam mögött meg elmond mindennek. És ezek nem távoli, hanem közeli családtagok. Hát szomorú és gyászos dolog ez.
A nem közeli családtagok, akikkel nincs vérségi kapcsolat (úgy mint sógor, sógornő ilyenek) meg feljogosítva érzik magukat hogy bele ugassanak és bunkó stílusban megmondják mit csináljak és mit ne. Holott az ő kurva véleményüket meg végképp nem kértem, azt sem tudtam egyáltalán honnan tudták mi bajom van.
A barátok meg...persze sehol senki. Még a legjobbak sem. Eltűntek a bal fenéken.
Összegezve tehát: akiktől vártam volna leszarták, kibeszéltek. Akiknek semmi közük az egészhez beleavatkoztak.
Fáj.
De ez van. 
Ez csak erősebbé tesz. Nem is reménykedek már. Hiszen a reményhal megdöglött, új favorit a szarok rája :D :D :D
Oké...Erről ennyit...
Lehet hogy ez a nagy hőség a 39 fok betett nekem. Megsütött a nap hehe :P
Holnap meg buli!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Rám is fér, mert az utóbbi napok, hetek elég húzósak, neccesek voltak.
Alig várom már ! Buli lesz!!! Rock zene és vodka. Yehowwwwwwwwww....

A remény pillangója az ablakomban

Figyelem ! Elég lehangoló, depresszió keltő bejegyzés következik!!!

A problémák legtöbbször nem oldják meg magukat, ezért próbálkozom én magam megoldani őket. Csak gyakran úgy érzem, kezdek alul maradni a harcokban és hogy gyakorlatilag igen kevés emberre számíthatok.
A legtöbben, udvarias mosollyal az arcukon bátorítgatnak, hogy majd lesz valahogy, de látszik hogy magasról leszarják és csak azért mondják hogy mondjanak valamit.
Na igen...
Egyesek kerek perec közlik velem, hogy őket nem érdekli, semmi közük hozzá (nekik hasonló jókat kívánok mint amin én megyek keresztül).
Míg mások meghallgatnak, de nem tudnak hozzá fűzni semmit, vagy nem is akarnak, jámbor képpel hallgatnak, aztán váratlanul előadják az ő isteni, tökéletes életük apró mozzanatait, amin el kellene ájulni, vagy nem tudom...
Közben igyekszem egy napot kibírni sírás nélkül, de nem igazán sikerül. Folyton kutatok, keresek, hogy lenne jobb, mivel tudnék pontot tenni az ügy végére. Alig alszom éjjelente.
Szóval szépen lassan tuti bedilizek.

Ma reggel, ahogy kimentem a fürdőszobába, megláttam az ablakban egy pillangót. Szép sötét szárnyai voltak és csak ült az ablaknál, mindenképpen ki akart jutni. Ki a fényre, a levegőre. Fogalmam sincs hogy jutott be a szúnyoghálós ablakok mellett...
Nem volt türelmetlen, nem repkedett ide-oda, csak ült és várta hogy valahogy kijuthasson.
Ült és reménykedett. És én tudtam hogy segíteni kell rajta.
Közben bejött az emberem is és mutattam neki az " új családtagot". Elmosolyodott és kiengedte az ablakon. A pillangó szabad volt, el is repült nyomban. És én magamban azt gondoltam. Ő ott volt, reménykedett és neki sikerült. Hát nekem is sikerülnie kell(ene).
Mert olyan nincs...Nem véletlenül volt ott pont az a fekete szárnyú pillangó az ablakban. Talán ő volt a remény pillangója...

Ezt most csak úgy...

De tényleg...
Abszolút önsajnálat, lehangoltság mentesen. Csak úgy vasárnapi, reggeli hangulatban.
Hadd szóljon!!
UI: a problémák nem oldódtak meg persze (nem szokásuk...), de igyekszem jelenleg pár percnél tovább nem gondolni rájuk...

Broken :( :(

Mindig is szerettem volna olyan lenni mint Amy Lee. Ő olyan szép...Persze közöm nincs hozzá, én ronda vagyok XD
Amúgy nagy köszönet a SORS-nak, hogy mindig újabb és újabb terheket rak a vállamra, hogy nesze te gyökér cipeljed bazzeg...
Ha egy kicsit is jobb periódusom van és valami mosolyt csal az arcomra, máris rám zúdul valami szarság, ami aztán betemet és úgy érzem hogy képtelenség kimászni alóla. Ilyenkor gondolok vissza gondtalan gyermek és ifjú koromra, amikor a problémák a mostaniakhoz képest pillekönnyűek voltak, amikor szabad voltam és nem zárt börtönbe az életem. Ha tudtam volna hogy ez vár rám, hát még jobban éltem volna a lehetőségekkel, valamint egy pár delikvenst, élethelyzetet kihagytam volna, más döntéseket hoztam volna...
Most lehet azt gondoljátok, valami nagyon nagyon fiatala tizenéves vagyok, akinek letört a műkörme, vagy a fészbúkon szakított vele a barátja.
De nem...
Nem vagyok tizenéves...
És a mostani gondjaimnak semmi köze a pasimhoz, vagy más hímneműekhez, a faszbukhoz meg főleg nem.
Felnőtt vagyok, felnőtt gondokkal és nehéz döntésekkel, meg felelősséggel. Amik nem csak rám hatnak ki.
És úgy gondolom, ne akarjon senki sem túl hamar felnőni és a felnőttek életét élni.
Felnőttnek lenni kibebaszottul nehéz.

UI-lassan abba kéne hagynom a sírást, amit egész nap műveltem, mert fáj a szemem...

Fiú-lány barátság pfff...na persze...

Tudjátok, nekem az a meglátásom és személyes tapasztalatom hogy kurvára nincs fiú-lány barátság. A fiúk nem barátkozni akarnak a lányokkal. Az egyetlen fiú, aki "barátomnak" mondta magát, elég furán értelmezte ezt a szót. Általában csak akkor bukkant fel, ha szüksége volt valakire, egy lelki szemetes ládára, akkor ego mód nyavalygott, meg sem hallotta ha mondtam neki valamit. Ha esetleg én akartam volna beszélgetni, arra ő sosem ért rá. Ja és nem hívjam, ne írjak neki se sms-t, se emailt, mert hogy a csaja....áááááhhh...
Aztán le akart fektetni, idiótaságokkal bombázott. Mire elhajtottam, erre (gondolom) besértődött, először közölte hogy nem vagyok egy nagy szépség (woohoo ezt eddig is tudtam te gyökér) és örülnék, hogy ő megtisztel engem. Mire én is közöltem vele a véleményemet, még inkább felszívta magát és nem írt többet.
Az akkor barátnőjének viszont volt képe azt állítani hogy szeretők vagyunk, így aztán a csaj nekem írta a baromságait emailben (szálljak le a pasijáról stb.stb.). Remek volt...Szóval azért gondolom úgy hogy nem igazán működik ez a csaj/pasi legyünk haverok dolog...Hozzáteszem, ha ilyenek a barátok, akkor milyenek az ellenségek nem ?!

UI: ja megint híztam, a mérleg nem mutatja, de én tudom...vagyis érzem...

Alkonyat izé

Valamelyik nap kb. háromnegyedig végig néztem az Alkonyat c. film első részét. De csak mert nem volt más a tv-ben. És jókat röhögtem, mire J. felhomályosított hogy az nem vígjáték. Eh, oké rájöttem magamtól is, csak mivel én nem hiszek a vámpírokban meg más egyéb ilyesmikben, számomra vicces volt. A főszereplő csajt kissé betegnek találtam, na meg ez a bizalom, már hogy bízott a csávóban (aki vámpír volt és azért a kaját is látta benne) és hogy elment a családjához is (ahol úgyszint mindenki vámpír).
Nos, én nem bízok ennyire senkiben sem és tuti nem mennék olyan helyre ahol esetleg eledelként végezhetem :D Ezért nem megyek eldugott szigetekre sem nyaralni, nehogy az ottani őslakosok elkapjanak (ja meg mert pénzem sincs rá). Viccet félre téve, a kisvárosi közeg tetszett, szeretem az amcsi vidéki hangulatot.
És azt hiszem nem leszek Alkonyat függő, Harry Potter fan meg főleg sem (azt még ennyi év után sem tudtam 5 percnél tovább nézni). Ilyesmikben inkább a paródiákat szeretem. Lást fentebb :D :D :D

Duck ! The Carbine high massacre

Ésigen!!! Megint (vagy még mindig) sulis lövöldözések és természetesen Columbine. Megszokhattátok már :P
Dylan és Eric nem tudom örültek e volna neki, de több filmet csináltak a tettükből, valamint iskolai lövöldözésekről. Itt van a Kóla puska sültkrumpli, Dawn Anna, Az osztály, meg a Zero day és bármily meglepő készült egy vígjáték szerűség is. Igen, igen, én is ledöbbentem, de van egy ilyen is. A címe Duck ! The Carbine high massacre. Még nem láttam teljesen, de a megosztón fent van az egész, meg trailerek is. Bele-bele néztem, igaz angolul van, de a lényeget nagyjából levettem. 
Két srácról szól aki mint a valóságban is, kívülállók egy iskolában. Ahol az összes klikk megtalálható. Van itt pedálkodó, álszent vallásos csaj, fogyatékos fiú, gothok, színesbőrű csávó, bunkó sportolók, menő csaj. Csak mint az életben tudjátok. Képmutatás, szemétkedés, fizikai és lelki bántalmazás. Az örökös szívatás meg itt is oda vezet, hogy a főszereplők fegyvert ragadnak és lövöldözni kezdik a diákokat.
Nem tudom én annyira nem tartottam vígjáték szerűnek, sőt a mészárlás jelenetek undorítóan valósághűek és véresek, oké van egy pár vicces(ebb) jelenet, de szerintem maga a 99-ben történt esemény sem poénos. Mindenesetre érdekes film.
Egy kis "kedvcsináló".
+18!

Tervezés, meg újra tervezés

Ma voltam orvosnál. A doki olyan bunkó volt, hogy magától hasadt. Na azért az asszisztensének sem kellett taplóságért a szomszédba menni. Jó már hogy túl vagyok rajta. Rutin egészségkör letudva. 

Én szeretem a Live együttest, attól függetlenül hogy ilyen vallásos zenét játszik (keresztény rock vagy minek nevezik), de hát a Creed-et is szeretem.
Velem amúgy nem nagyon történik semmi új. Hiányzik az írás, most egy új sztorin töröm a fejem, már vázlatokat is csináltam, de nem tudom hogy képes leszek e majd végig írni, ezért nem is mondok semmi előre. Meg a Jeremy prequel-en is erősen gondolkodom, hiányzik a sztori, pár hónapig annyira benne voltam tudjátok :S

Random

Tudod mit utálok ?
A kéretlen, idióta reklám emailek tömkelegét, amiben arra kérnek hogy bankoljak, nyaraljak stb. náluk. Vagy hogyan nyerhetek több milkát, autót, vagy lakást (megsúgom sehogy).
De a leges legjobb az a levél, aminek ez a címe : hogyan növelheti meg pénisze nagyságát 3 (vagy 5 vagy mittudomén mennyi) egyszerű tanács segítségével.
A péniszemét...haha nagyon vicces...Barmok.
És kicsit már utálom a tetű lassú böngészőmet, ami minden nagyobb megmozdulás után kiírja hogy kevés a lemezterület (tudnám miért) meg hogy töröljek felesleges dolgokat (két napja azt csinálom bazdmeg).
És dekoncentrált vagyok meg fáj a fejem, de valami nagyon. 

Sometimes I wish I were an angel...

Néha, mikor unatkozom, vagy mert más perpill nincs a tv-ben, szoktam nézni az Angyali érintés c. sorozatot. Oké, oké, tudom mit gondoltok most...
De néhány része még nézhető is, bár nem állítom hogy vallási fanatikus lettem volna a bármely epizód hatására.
Viszont néha talán jó lenne mindenkinek egy őrangyal, aki a helyes útra tereli ha letévedne és tanácsot adna mikor mit rontott el, kiben bízzon, vagy előre jelezné mi az, amibe bele fog bukni.
Igen, néha (valamivel gyakrabban mint néha) nagyon jól jönne egy ilyen angyalka számomra is...

MissneuroticS csináld magad: a gyantázás

Köszönöm a kommentet, nos igen, tényleg korán kelő típus vagyok, de ez az életritmusommal jár, alapból nem voltam délig alvó sohasem. Anno több ezer éve én is szerettem 8-9-ig aludni, de az már a múlté. Ez ilyen, megszoktam.Nna, intimkedek már egy kicsit :) Szóval úgy gondoltam, haladjunk a korral, a borotva idejét múlt, gyakran kell használni stb. Úgy hogy beruháztam a tv-ben reklámozott hideg gyantacsíkokra.
Egy ismerős mondta hogy a gyantázás nem valami kellemes, sőt fájdalmas, és hogy inkább bízzam kozmetikusra. De MissneuroticS bőszen legyintett. Hah, mit nekem fájdalom, egy nőnek mindent ki kell bírnia (gyerekszülés stb.), meg akinek tetkója van és nem fájt különösebben, annak ez sem lehet durva. Meg a reklámban is vigyorog a csaj mikor gyantázza a (már előre csupaszra szőrtelenített) lábát. Szóval azt gondoltam ez nem fájhat.
Hát...tévedtem...Nem kicsit...
Én barom, nem kalkuláltam bele, hogy mikor a szemöldökömet szedem is minden bajom van (ezért gyűlölöm a szemöldökszedési műveletsort és sosem sikerül jól). Nah szóval, bevonultam a fürdőszobába, elővettem a frissen vásárolt gyantás cuccot. Elolvastam a használati utasítást. Szétszedtem a gyantacsíkos papírt, a kezelendő (értsd megfelelően szőrös) területre tettem. Jelen esetben ez a lábam volt és nem, nem volt annyira brutálisan yetisen szőrös. És a leírtaknak megfelelően gyors és határozott mozdulattal letéptem a papírt.
És...
És basszameg fájt...nagyon fájt...Kb. annyira hogy minden bajom lett.
Még egy próba, mert ugye nem adjuk fel...Hatás ugyanolyan fájdalom és még a szőr sem jött le. De a kezem és a nadrágom már gyantás (és büdös) lett.
Még tettem pár próbát, közben káromkodtam mert még mindig fájt és már kezdett pirosodni, egy-két véraláfutás is lett a lábamon.
Konzekvencia: nem megy ez nekem, nem vagyok kellőképpen mazohista.
Ez csőd...Siker elmaradt. Egy ideig elrakom ezt a gyanta izét és átgondolom újra. Talán majd kissé nyugisabb idegállatpotban ismét előveszem...
I am a loser...

Nyár, nyár, nyár.....

Köszönöm a kommentet drága drága olvasóm!!! A filmet azóta vagy 2-3x végignéztem ismét és újra ugyanazt az érzést hozza ki belőlem. Hogy csodaszép, amellett hogy könnyezek és bőgök mint a zálogos tehén.
Tegnap tök jó napom volt! Végre úgy éreztem, hogy számomra is itt a nyár! Dögmeleg, jó zene, sült szalonna és hagyma (diétás menü eh) és emberek akiket szeretek!!!
És sikerült leégnem, most jól fáj a vállam. Amit nem értek, mert volt már alapszínem :S
Egy szúnyog pedig megcsípte a szemhéjamat. Na ezt hogy csinálta...

Az egyik legszebb film - szerintem

Van egy film, amit akárhányszor meg tudnék nézni...

Egy film, amin általában sírok, könnyezek, meghatódom...
Egy film, ami értékes, ad nekem valamit, amitől több vagyok...
Egy film, ami különleges...
Egy film, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert a mondanivalója a mai világban is megállja a helyét.
Szeretettel ajánlom mindenkinek!!!Emlékszem, moziban láttam először és azóta számtalanszor megnéztem ha éppen adták valamelyik tv csatornán. Annyira jó, hogy már elérhető a youtube-n teljes hosszában, magyarul, így amikor kedvem van megnézhetem.
Egy Jeremy (ahwwww) nevű tizenéves fiúról szól, aki albínónak született és különös képességekkel rendelkezik. A nagyapjával él egy farmon, de a férfi halála után nem maradhat ott egyedül, így ki kell lépnie a házból, ki ebbe a kegyetlen és gonosz világba, ahol nem fogadják el ha valaki különbözik...
Többet nem árulok el, nézzétek meg. Nem fogtok csalódni, remek műalkotás. Azért zsepi legyen nálatok (vagy csak én vagyok ilyen szentimentális?!). 

Számomra ez a FILM. Nagybetűvel.Kedvcsinálónak ím egy részlet.

Jeremy után, hajfestés közben és túl egy rémálmon

Tegnap felraktam a Born to die utolsó részét...Furcsán üresnek és kicsit lehangoltnak érzem magamat. Azt hiszem meg kell írnom azt a prequelt...Persze egyéb ötleteim is vannak amik nem hagynak nyugodni, már csak idő kellene hogy leírjam őket...
Amúgy most éppen hajfestés közepette vagyok és ilyen téglaszínű trutyi csöpög szerte-szét a hajamból. Jut bőven mindenfele, komolyan úgy nézek ki mint ha egyenesen egy iskolai mészárlás kellős közepén lettem volna (stílusosan). Remélem nem ilyen színű lesz a hajam...Ughh...
Éjjel meg olyan rémálmom volt. Tegnap pasimmal dumáltunk a régi haverokról. Hogy már mindegyik megváltozott, ki előnyére, ki hátrányára stb. És éjjel meg egyikükkel álmodtam méghozzá eléggé +18-asat. Jééézus, szörnyű volt...Rendes srác (volt, mert már nem igazán tartjuk a kapcsolatot) meg minden, de hogy én meg ő...áááhhh...durva lenne...

Álmodozó

Szeretek álmodni és álmodozni, mert akkor távol vagyok a durva valóságtól. Szeretek a saját álom világomban lenni...

A mai napom is kegyetlenül kemény volt, nem baj hogy már ennyi az idő. De persze hinni kell, hogy az új nap majd hoz valami jobbat.
Jó éjt skacok (ehhh megszólítás).

Oh shit!

Szóval tegnap lett volna egy tök jó programom, de az eső miatt persze nem jött össze : (:(:( Jellemző, hogy ma meg olyan rohadt meleg van, hogy nem lehet megmaradni. Ilyen az én formám amúgy, szeretnék, tervezek valamit, és persze zátonyra fut.
Remélem nem ez lesz egész nyáron, mert az kurva igazságtalan lenne, egy csomó ismerősömnek van terve a meleg napokra, világ faszára eljutnak, én sem szeretnék egész nyáron csak tervezgetni, aztán káromkodni mert az időjárás pl. keresztbe húzza a számításaimat.
Na elég az önsajnálatból...

Holnap új rész a Jeremy-be. Utolsó előtti, megrázó, meg brutál, meg lehangoló (annyira nem szeretném befejezni ezt a sztorit). A többit holnap.

Fallen angel

Tegnapelőtt nagy nyugiban ülök a szobában, mikor a konyhából valami zajt hallok. Kimegyek és látom, hogy a falon lévő angyal kerámia dísz fogta magát és leesett a földre. Nem tört össze, de fura volt. Aznap egy másik dísz is leesett, így a kibebaszottnagy hőséggel magyarázom, hogy a dolgok megadják magukat. Na jó, azért kicsit fura :S
A kora reggelt máris egy jó kis hűvös zuhannyal kezdtem, nincs is ennél jobb. Legalább felébredek és nem úszom a saját izzadságomban. Na most már csak egy kávé kell, a későbbiekben meg egy jó almás, meggyes, citromos, feketeribizlis vagy bármilyen sör...Hogy okés legyen a napom. Tudjátok, védőital, én így védekezem a meleg ellen :D
Szóval hűvös nincs, viszont van új rész a másik blogomban, felraktam az utolsó előtti fejezetet :( :( :(
Napizene The smashing pumpkins, yeahhhhhhhhhh...today is the day..........

Keserédes

Tegnap akartam írni , de egyrészt kurvára fájt a fejem, másrészt olyan sírós féle volt a hangulatom. Valaki, akit nagyon szeretek most lezárt egy fejezetet az életében és új kezdet előtt áll. És ez hatással lesz az én életemre is. Tudom, hogy ami hamarosan jön az sokkal jobb lesz mint ami volt, de akkor is változás és én elég rosszul viselem a változásokat. Rájöttem, hogy ami volt, nem is volt olyan nagyon rossz, mint ahogy hittem...
Ebből úgysem ért senki se egy szót sem, szóval...
Most pár napig szar lesz a hangulatom, aztán majd szép lassan előre tekintek.
Ja, és valaki ismét felbukkant az életemben, olyan ember, akiről már kb. 10 hónapja nem  hallottam és azt hittem soha nem is fogok  Erre most meg rácáfolt. Tök jó!
És végre, itt a nyár is.
Örvendezzünk!!!!!!!!!!!!

Ezt tudja Paula, a napszemcsis g*ci!!!

Fú, de utálom az eredeti reklámot, de ezen könnyesre röhögtem magam...Durvabrutál...
Éééééééééééés van új rész a másikban...

Hétfő

I don't like monday vagy hogy szól a dal...Hja, hát igen, van benne valami, a hétfők általában ratyik. És most még be is van borulva :(
A náthám múlóban hála a kamillateának, meg a kakukk fű szirupnak (aminek azért jobb íze van mint a kamillának, sőt alkohol is van benne hehe).
Múlt héten írtam újat a másik blogba és előre láthatóan 2-3 nap múlva itt a folytatás, szóval akit érdekel az olvassa!
Szép hetet! Hallgassatok Creed-et!!!!!!!!!!

És nem jön a nyár...

Azt mondják, idén elmarad a nyár. Nem tudom miért, talán technikai okok miatt :S Kezdem magam is elhinni,hogy 2013-ban nem lesz kánikula, fagyizás, verőfényes napsütés, felhőtlen kék ég etc. Viszont lesz hűvös idő, szarrá ázás, villámlásos dörgős vihar, általános szar közérzet, megfázásos betegségek. Jelenleg is (már vagy 3 hete) egy ilyenben vagyok, hol jobb-hol rosszabb állapotban. Egyelőre nem akarok orvoshoz menni, gyógyítgatom magamat mindenféle házi praktikákkal, pl. iszom a kamillateát, akármilyen pocsék is az íze...
A héten lesz új rész a másik blogomban és hát továbbra is várjuk a nyarat, vagy hogy legalább egy kicsit szívderítőbb idő legyen, mert ez így gáz...

Ma a Discovery World-on megint Nulladik óra Columbine epizód, szóval akit érdekel és még nem látta, vagy aki már látta, csak meg akarja még egyszer nézni (mert megszállott ehe), az üljön a tv elé 21:55-kor, vagy 01:30-kor, mert akkor ismétlik.

Fred a show...avagy ennél már nem nagyon van lejjebb (azt hiszem)

Tiszta vicc, hogy ilyen időben is megvagyok fázva. Pedig ez a nagy helyzet.
Nemrég, úgy pár napja, ruha hajtogatás közben bukkantam egy film művészeti "csodára" vagyis borzalomra. Ez már annyira agy zsibbasztó, hogy kevés hasonló műsort tudnék említeni. Már kimeríti a Spongya Bob kategóriát is (hey, Spongya Bob jóóóó, lehet rajta röhögni és vannak jó beszólások, pl. "ne gondolkodj rajta, élvezd amíg tart..."/Tunyacsáp/), meg minden létező kategóriát. Leginkább három aprócska betűvel tudnám jellemezni. FOS.
A sztori közép pontjában, mint azt a cím is mutatja, Fred áll. Ő egy kb. 16-17 év körüli, hélium hangú díszhomár, aki vagy azt hiszi hogy poénos, vagy csak simán szefós, mindenesetre kurvára idegesítő, mint ahogy a barátai és az anyja is.

Az a rész amit volt (bal)szerencsém meglátni, arról szólt hogy ez a Fred gyerek az álmában a 90-es évekbe csöppen és hát ki van rendesen ettől. Fura korszak vagy mit makog. Aztán meg szembesül a grunge Freddel aki lehetett volna ha a 90-es években nem csattogós lepkét tologat, vagy a pelusát pakolja épp teli a kis gyökér. A grunge Fred hosszú hajú, kockás inges mint a srácok akkortájt, ettől a kis gyíkunk ki akad. Totál frusztrálva érzi ám magát. Be is szól a 90-es évekbeli önmagának, hogy igazán fürödhetne és moshatna hajat.
Aztán valamivel később valami 90-es évekbeli partyban van és valamelyik szintén übergagyi barátja valami olyasmit mond hogy a 90-es évek arról szólt hogy nem fürödtek vagy mi, nem nagyon figyeltem már akkor oda, mert az agyam és a retinám is kiégett ettől a szarságtól és kerestem a távkapcsolót hogy átkapcsoljak.
A lényeg a lényeg, lehet hogy Fred barátunknak a 90-es évek egy fura korszak. De én, aki annak a kornak a szülötte vagyok, meg ez a korszak a fura. Nem látok benne sok perspektívát (le tudom e írni eh), engem nem nyűgöz le. A zenék sem hagynak maradandó nyomot bennem, pl. a zene csatornákat kb. fél éve be sem kapcsoltam, úgysem olyanok mennek amik nekem tetszenének.
Jó, aláírom, a 90-es években is voltak béna zenék, gagyi fiú (meg lány) bandák, meg hasonlók, de volt igazi rock, grunge, jó zenék, fasza klipek.
Emlékszem, milyen tök jó volt kazettára venni az MTV-n játszott zene számokat. Igen Music Television, ahol jobbára ZENE ment, Napi top 5, Headbangers ball, Greatest Hits stb., szóval mindig találtam kedvemre valót.
A mostani MTV, ahol 0/24-ben ratyi sorozatok mennek, meg hasonló faszságok már nem érdekel. Hiába öregszem, ez van. De akkoriban szerintem sok minden máshogy volt és nekem hiányzik az az idő. Főleg úgy hogy tudom soha nem jön már vissza :(
Ez van. Itt kell(ene) megtaláni a számításainkat ebben a korban, hát nem egyszerű mit mondjak (írjak). Az viszont pozitivum, hogy ezt a Fred sorozatot hálistennek már nem csinálják, tavaly befuccsolt, alacsony néző szám miatt. Mondjuk ezt meg is tudom érteni, szerintem kevesen tudnak azonosulni vele. 

UI: Van új a Jeremy blogban!!!