Ti is fáztok ugye ? Hát igen, itt a tél. Én meg szétfagyok. Rendesen. És bár erősen sapka és kesztyű ellenes vagyok (szarul áll rajtam) reggel olyan gondolataim voltak hogy bakker felveszem, én most felveszem!!!
Aztán mégsem vettem fel és fagyoskodtam. De ha ez a hideg állandó marad, márpedig december lesz mindjárt szóval az marad, biztos hogy előbb utóbb sapkát, kesztyűt húzok...
Tegnap véletlenül belenéztem abba a vásárolgatós műsorba (shopping királynők) és a jóban rosszbanos nő volt benne.Alapból utálom az ilyen műsorokat, de jobb épp nem volt.Szóval az a nőci frankón kész volt. Szakadtam amiket művelt vásárlás közben, na meg az a rókaszőrme vagy mi, bírom hogy ha valakinek ekkora a humorérzéke. És kimondta a frankót : a világon a legundorítóbb dolog vásárolni.
Ott a pont...
Én is utálok...
A héten még írok a másik blogba, főleg mert van egy kommentelőm és már csak miatta is össze szedem magam.
2013. november 28., csütörtök
2013. november 23., szombat
Kilenc áldozat (Heart of America) és még más filmélményeim
Reggel mikor beraktam egy adag mosást, a mosógépem szó szerint sátáni hangokat adott ki.
Megijedtem...
Na nem azért mert attól tartottam hogy majd jól elkap, hanem mert baromira nem lenne most keret szerelőre, vagy ne adja ég egy új mosógépre...
Napi nyomorról ennyit....
Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban bele vetettem magam a film nézésbe és hol tv csatornákon, hol a video megosztón kutattam nézhető filmek után több-kevesebb sikerrel.
Jess+Moss: hát sóval elment, mondjuk nekem túlontúl is elvont volt és fura, de meg lehetett nézni egyszer. A 18 és a 12 éves rokon gyerekek napjait mutatja be egy nyár során egy Isten háta mögötti álmos kisvárosban és a zavaros képkockákból feltárul a múlt.
Keith: ezt a megosztón néztem és annyira nem tetszett, mint vártam. Töri nagyjából annyi hogy egy jó tanuló, közkedvelt lány össze ismerkedik egy különc fiúval, aki titkokat rejteget. A srác valahogy nem volt szimpi benne, meg a csaj sem igazán. A történet az nem lett volna annyira rossz, vagyis nálam közép kategória.
Kilenc áldozat: elég szkeptikusan ültem le ennek a megnézésére. Lévén hogy sulis lövöldözéses filmről van szó és abból már van egy pár (Osztály, Elefánt, Carbin high massacre, Kóla, puska, sültkrumpli, Beszélnünk kell Kevinről stb.) és nem mind jó. Meg nekem a Zero Hour Columbine az etalon mint tudjuk. De az első negyed óra után meg kellett állapítanom, hogy ez most eléggé kurvajó (hogy magyartalanul fejezzem ki magam ugyebár). A történések szinte lépésről-lépésre megmutatják, hogy jut el valaki oda hogy fegyvert ragadjon. Megismerhetjük a szereplőket, akik a legkülönfélébb rétegekből kerülnek ki, sikeres lány, sportoló fiú, drogos goth csajszi, dealer, a nem mindig igazságos tanár.
És persze a megalázottak. Akiknek minden napja egy pokolt volt a középiskolában. A film végére megtudjuk ki az aki a halált választotta, ki az aki a börtönt és ki az aki az életet.
Szerintem simán le kellene vetíteni a sulikban megelőzési célzattal. Mindenkinek ajánlott lenne. Én legalábbis csak ajánlani tudom.
Megijedtem...
Na nem azért mert attól tartottam hogy majd jól elkap, hanem mert baromira nem lenne most keret szerelőre, vagy ne adja ég egy új mosógépre...
Napi nyomorról ennyit....
Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban bele vetettem magam a film nézésbe és hol tv csatornákon, hol a video megosztón kutattam nézhető filmek után több-kevesebb sikerrel.
Jess+Moss: hát sóval elment, mondjuk nekem túlontúl is elvont volt és fura, de meg lehetett nézni egyszer. A 18 és a 12 éves rokon gyerekek napjait mutatja be egy nyár során egy Isten háta mögötti álmos kisvárosban és a zavaros képkockákból feltárul a múlt.
Keith: ezt a megosztón néztem és annyira nem tetszett, mint vártam. Töri nagyjából annyi hogy egy jó tanuló, közkedvelt lány össze ismerkedik egy különc fiúval, aki titkokat rejteget. A srác valahogy nem volt szimpi benne, meg a csaj sem igazán. A történet az nem lett volna annyira rossz, vagyis nálam közép kategória.
Kilenc áldozat: elég szkeptikusan ültem le ennek a megnézésére. Lévén hogy sulis lövöldözéses filmről van szó és abból már van egy pár (Osztály, Elefánt, Carbin high massacre, Kóla, puska, sültkrumpli, Beszélnünk kell Kevinről stb.) és nem mind jó. Meg nekem a Zero Hour Columbine az etalon mint tudjuk. De az első negyed óra után meg kellett állapítanom, hogy ez most eléggé kurvajó (hogy magyartalanul fejezzem ki magam ugyebár). A történések szinte lépésről-lépésre megmutatják, hogy jut el valaki oda hogy fegyvert ragadjon. Megismerhetjük a szereplőket, akik a legkülönfélébb rétegekből kerülnek ki, sikeres lány, sportoló fiú, drogos goth csajszi, dealer, a nem mindig igazságos tanár.
És persze a megalázottak. Akiknek minden napja egy pokolt volt a középiskolában. A film végére megtudjuk ki az aki a halált választotta, ki az aki a börtönt és ki az aki az életet.
Szerintem simán le kellene vetíteni a sulikban megelőzési célzattal. Mindenkinek ajánlott lenne. Én legalábbis csak ajánlani tudom.
2013. november 19., kedd
Igen, igen, igen!
És este megint Nulladik Óra Columbine kiadás a Discovery World-on!!! Ismétlés 24.-én éjszaka!
2013. november 17., vasárnap
Keep calm, smile, and say fuck you!
Ez tetszik, ez lesz az új mottóm :D
Pár napja anyámmal dumáltunk a minket körülvevő dolgokról. Tudjátok, semmi extra csak az élet, pénzügyek, másoknak milyen jó etc. És anyám azt mondta hogy ahogy beszélek, látni milyen dühös vagyok. Mindenre és mindenkire...
Pf...
Akkor ezen felháborodtam, nem vagyok én dühös csak úgy mondtam. És ha elkezdek mondani valamit akkor meg nehéz leállítani engem.
Aztán utána gondoltam, jó lehet hogy az vagyok. Csináltam pár dolgot amivel nagyon elbasztam mindent, és már nem tudom vissza csinálni. Így el kell fogadni. Ez van na...
A dühöngés még mindig jobb mint agyvérzést kapni...
Vagy szívrohamot...
Vagy gyomorfekélyt...
Amúgy jól vagyok meg minden. Ha épp nem dühöngök (ehehe) akkor fáj a fejem (3 napig, de már elmúlt), vagy a technika cseszekedik velem. Tegnap akartam írni új részt a záróakkord blogba, de a jó égnek sem sikerült. Egy másik helyről akartam átmásolni, de nem nyílt meg sehogy sem.
Ma is teszek egy próbát, meg holnap is.
Csak sikerül egyszer.
Pár napja anyámmal dumáltunk a minket körülvevő dolgokról. Tudjátok, semmi extra csak az élet, pénzügyek, másoknak milyen jó etc. És anyám azt mondta hogy ahogy beszélek, látni milyen dühös vagyok. Mindenre és mindenkire...
Pf...
Akkor ezen felháborodtam, nem vagyok én dühös csak úgy mondtam. És ha elkezdek mondani valamit akkor meg nehéz leállítani engem.
Aztán utána gondoltam, jó lehet hogy az vagyok. Csináltam pár dolgot amivel nagyon elbasztam mindent, és már nem tudom vissza csinálni. Így el kell fogadni. Ez van na...
A dühöngés még mindig jobb mint agyvérzést kapni...
Vagy szívrohamot...
Vagy gyomorfekélyt...
Amúgy jól vagyok meg minden. Ha épp nem dühöngök (ehehe) akkor fáj a fejem (3 napig, de már elmúlt), vagy a technika cseszekedik velem. Tegnap akartam írni új részt a záróakkord blogba, de a jó égnek sem sikerült. Egy másik helyről akartam átmásolni, de nem nyílt meg sehogy sem.
Ma is teszek egy próbát, meg holnap is.
Csak sikerül egyszer.
2013. november 13., szerda
Columbine time
2013. november 10., vasárnap
Én ilyen vagyok és nem tudok (nem akarok) megváltozni- MissneuroticS önvallomása.
Tudod mit utálok?
A sznobokat, a pénzeseket, akik megjátsszák magukat és mindenkiről - aki nem olyan mint ő - lesújtó véleménnyel vannak.
Ma egy ismerősöm kérésére elmentem egy helyre, ahova nagyon nem volt kedvem. De mivel megígértem, nem akartam cserbenhagyni (pedig vasárnap lévén jobb programot is el tudtam volna képzelni mint ezt). Egy olyan helyre mentünk ami baromira nem az én világom. Én jobb szeretem az egyszerű, flanc mentes helyeket, ahol elvegyülhetek. Ahova nem kell kiöltözni és ahonnan nem néznek ki mert olyan ruha van rajtam amilyen.
Hát ez a hely ennek éppen az ellenkezője volt, tele hülye sznob picsákkal, akik a pillantásukkal tudatták hogy nem vagyok oda való. Szívesen elrohantam volna onnan.
Idegesítő és torokszorító két órát basztam el az életemből. Azóta is szarul érzem magam. De ideje megnyugodnom.
Én sosem leszek ilyen. Ilyen felszínes és nagyképű, akinek csak a külsőségek számítanak. A drága ruhák, ékszerek. Minden héten fodrászat, manikűr (bele is őrülnék).
Én egyszerű vagyok, a szó legszorosabb értelmében. Szeretek eltűnni, bele olvadni a tömegbe és az embereket nem aszerint ítélem meg, milyen vastag a pénztárcája vagy hány ft értékű rajta a ruha.
Szeretnék is ilyen maradni. A saját egyszerű világomban elmerülve élni a hétköznapok néha könnyű, néha kurva nehéz próbatételeit.
Nekem ezek a helyek ahol most is voltak olyan idegenek és mindig is azok maradnak. Nem is bánom.
És a végére egy kis nyugtató zene.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem a szájharmónika hangját.
Jó, jó a skót dudát is szeretem, de olyan itt nincs.
És van új rész a másik blogomba, ha érdekel valakit...
A sznobokat, a pénzeseket, akik megjátsszák magukat és mindenkiről - aki nem olyan mint ő - lesújtó véleménnyel vannak.
Ma egy ismerősöm kérésére elmentem egy helyre, ahova nagyon nem volt kedvem. De mivel megígértem, nem akartam cserbenhagyni (pedig vasárnap lévén jobb programot is el tudtam volna képzelni mint ezt). Egy olyan helyre mentünk ami baromira nem az én világom. Én jobb szeretem az egyszerű, flanc mentes helyeket, ahol elvegyülhetek. Ahova nem kell kiöltözni és ahonnan nem néznek ki mert olyan ruha van rajtam amilyen.
Hát ez a hely ennek éppen az ellenkezője volt, tele hülye sznob picsákkal, akik a pillantásukkal tudatták hogy nem vagyok oda való. Szívesen elrohantam volna onnan.
Idegesítő és torokszorító két órát basztam el az életemből. Azóta is szarul érzem magam. De ideje megnyugodnom.
Én sosem leszek ilyen. Ilyen felszínes és nagyképű, akinek csak a külsőségek számítanak. A drága ruhák, ékszerek. Minden héten fodrászat, manikűr (bele is őrülnék).
Én egyszerű vagyok, a szó legszorosabb értelmében. Szeretek eltűnni, bele olvadni a tömegbe és az embereket nem aszerint ítélem meg, milyen vastag a pénztárcája vagy hány ft értékű rajta a ruha.
Szeretnék is ilyen maradni. A saját egyszerű világomban elmerülve élni a hétköznapok néha könnyű, néha kurva nehéz próbatételeit.
Nekem ezek a helyek ahol most is voltak olyan idegenek és mindig is azok maradnak. Nem is bánom.
És a végére egy kis nyugtató zene.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem a szájharmónika hangját.
Jó, jó a skót dudát is szeretem, de olyan itt nincs.
És van új rész a másik blogomba, ha érdekel valakit...
2013. november 7., csütörtök
Exek és régmúlt, avagy te elégedett vagy az életeddel ?
Nem tudom, ki hogy van vele, vagy kinek mit hozott az élet, de én a legtöbb exemmel (jó nem volt olyan hű de sok) egész tűrhető viszonyban vagyok. Hálistennek azért egyikkel sem futok össze túl sűrűn. A legtöbbel megmaradt az udvarias köszönő viszony, vagy pár szó futtában szia, hogy vagy stb. Mindösszesen egy delikvens van, akivel nem bírjuk egymást, de vele kb. 3 éve nem találkoztam.
Minap épp a faszbúkot böngésztem, meg is lestem némelyiket (már amelyik rajta van a közösségi oldalon), hogy kinek mit dobott a gép.
A legtöbb elvan a maga valóságában. Van melóhelye, kapcsolatban él neadjisten házas, vagy éppen anyja kora beli élettárssal nyomul (khm, nos van egy ilyen is, nem értem hogyan, miért, de ő dolga persze). Én pedig egy másodperc erejéig gondolkodóba estem.
Vajon melyikkel hol tartana az életem, ha nem ér véget a kapcsolatunk ?
Az az egy, akivel borzasztóan fájt a szakítás (mert ő hagyott ott és máig nem értem miért, nem volt oka, legalábbis részemről) ahogy elnéztem évek óta vegetáló kapcsolatban van egy nővel, gyerek és össze költözés nélkül. Együtt vannak, de mégsem. Nem tudom a nőcinek is megfelel e így passz...Nekem lehet hogy nem tetszene hogy évek óta "járok" valakivel, aki semmilyen közösséget nem vállal velem, még csak egy fedél alatt sem lakunk.
Nekem ez fura na...
A többi fickónál is arra jutottam, hogy biztos volt oka, amiért nem együtt folytattuk.
Végül úgy érzem igaz, amit az a dal idéz (és aminek az eredetijét is szívesen hallgatom, de most ez egy feldolgozás).
Nem vagy más, mint valaki akit régen ismertem...
Vagy ilyesmi...
Minap épp a faszbúkot böngésztem, meg is lestem némelyiket (már amelyik rajta van a közösségi oldalon), hogy kinek mit dobott a gép.
A legtöbb elvan a maga valóságában. Van melóhelye, kapcsolatban él neadjisten házas, vagy éppen anyja kora beli élettárssal nyomul (khm, nos van egy ilyen is, nem értem hogyan, miért, de ő dolga persze). Én pedig egy másodperc erejéig gondolkodóba estem.
Vajon melyikkel hol tartana az életem, ha nem ér véget a kapcsolatunk ?
Az az egy, akivel borzasztóan fájt a szakítás (mert ő hagyott ott és máig nem értem miért, nem volt oka, legalábbis részemről) ahogy elnéztem évek óta vegetáló kapcsolatban van egy nővel, gyerek és össze költözés nélkül. Együtt vannak, de mégsem. Nem tudom a nőcinek is megfelel e így passz...Nekem lehet hogy nem tetszene hogy évek óta "járok" valakivel, aki semmilyen közösséget nem vállal velem, még csak egy fedél alatt sem lakunk.
Nekem ez fura na...
A többi fickónál is arra jutottam, hogy biztos volt oka, amiért nem együtt folytattuk.
Végül úgy érzem igaz, amit az a dal idéz (és aminek az eredetijét is szívesen hallgatom, de most ez egy feldolgozás).
Nem vagy más, mint valaki akit régen ismertem...
2013. november 3., vasárnap
Az idő vasfoga elröpült :O
Na és ha már a 100-ik bejegyzést megemlítettem, akkor ezt is meg kell. Szóval holnap lesz kerek egy éve, hogy elkezdtem írogatni ezt a blogszerűséget és nem bántam meg hogy így tettem. Jó dolog ide ülni és leírni a véleményemet, a nyomoromat, a napi zene vagy film ajánlásaimat, a gondolataimat.
KÖSZÖNÖM mindenkinek aki olvasott, olvas és olvasni fog. Remélem még sokáig fáraszthatlak titeket a faszságaimmal XP
Amúgy kösz jól vagyok, a péntekem utazással telt, de nem bántam mert imádok utazni. A többi nap is kijutott a programokból, semmiképpen sem unatkoztam az a helyzet.
De azért van új rész a másikban is.
KÖSZÖNÖM mindenkinek aki olvasott, olvas és olvasni fog. Remélem még sokáig fáraszthatlak titeket a faszságaimmal XP
Amúgy kösz jól vagyok, a péntekem utazással telt, de nem bántam mert imádok utazni. A többi nap is kijutott a programokból, semmiképpen sem unatkoztam az a helyzet.
De azért van új rész a másikban is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)