STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 26.

Boldog május elsejét előre is mindenkinek!!!
Itt nem lesz se sör, se virsli, pasim melóban, szegény faterom fél oldali tüdőgyuszi gyanúval otthon, meg amúgy is szerdán nincs túlzott majális feelingem, mert még jön a csütörtök és a péntek-ráadásul pénteken nekem elvileg nőgyógy. UH (ehhh).
Na és végre kiszenvedtem magamból az új fejezetet. Vagyis, az túlzás, hogy szenvedtem, mert szeretem a sztorit, csak az adult contentekben béna vagyok.
És szerintem átírom a legutolsó részt teljesen. Pedig már feléig meg volt vázlatban, de törlöm és újra kezdem, mert egyáltalán nem tetszik.
Warning: angst, +18, porn with feelings, romance, addiction, sadness stb.

Ordinary World:+18

What would you wish if you saw a shooting star
In an ordinary world?
I've walked to the end of the earth and afar
In an ordinary world
Baby, I don't have much
But what we have is more than enough
Ordinary world
Mike sápadttá vált, elképedt, a légzése megakadt, az agya lefagyott. A szavak, amik a valóságot fedték, most mondattá és kijelentéssé álltak össze. Olyan mondattá, amitől a szíve mélyén félt, mert fogalma sem volt, mit sodor magával. Nem a Billie-vel való kapcsolata kitudódása aggasztotta, hiszen imádott nagyszülei előtt, vagy éppen az anyja előtt ezt boldogan vállalta volna, sőt már átfutott a gondolatain miként mutatja be Darlának Billie-t, ha itt lesz az ideje. De a személy, aki tudomást szerzett az igazságról, Billie Joe anyja volt, akit bár Mike nem igazán ismert, de taszító volt a Billie iránt mutatott érzelmi üressége, azon kívül elég hektikusnak és ellenségesnek tűnt a találkozásaik alkalmával. Mike nem akarta, hogy a nő meggondolatlanságból, vagy esetleg bosszúból rossz dolgokat tegyen, ami árt Billie-nek és mélyre taszítja a már így sem sekély gödörbe, amiben jelenleg vesztegelt. És ami miatt ő is felelősnek érezte magát.
Fájdalommal telten felsóhajtott.
- Biztos?!- kérdezte megremegő hangon és tehetetlenül.
Billie bólintott.
- Anya okos nő, nem sokáig tartott összeraknia a dolgokat és miután mindenre rájött, kiabálva rákérdezett. És én csak annyit bírtam mondani, hogy amit feltételez, az mind igaz, te meg én el fogunk innen menni, új életet kezdünk és hogy nagyon szeretlek téged. Közbe vágott, hogy hallgassak el. Még sosem láttam olyannak, mint akkor. Megváltoztak az arcvonásai, az eddigi puszta harag, viszolygásba fordult, azt mondta, ez a leggyomorforgatóbb tény, amit valaha hallott és hogy én is undorító vagyok...
- Csak a düh beszél belőle! - jelentette ki Mike, mert látta a fiún elhatalmasodni az elkeseredést.
- Anya tajtékzott és szentül megígérte, hogy ami köztünk van, nem fog folytatódni, tesz róla...- Billie szavai itt elapadtak, tanácstalanul, könnyektől ragyogó szemekkel bámult hol Mike-ra, hol a betonudvar szürkeségére.
- És szerinted valóban megtenné ?- kérdezte Mike halkan.
- Lehetséges. Anya borzasztó dolgokra képes, ha indulat van a szívében.- Billie arcán a múlt árnyékainak fájó pillanatai vonultak végig, Mike jól látta ezt, és nem tudta, mit tegyen, csak a reménytelenség áradt irányába és nem furakodott elé egy mentő ötlet sem. Rettegett attól, hogy Billie anyja szétszakítja őket egymástól, mert ő még mindig Reno rabja és Missy bábja, buta játékszere, ki tudja meddig, pedig Billie most nagy bajban van, ő mégsem tudott mivel előrukkolni. Kavargott benne a tehetetlen düh a sírással vegyülve, ez beterítette sejtjeit és könnyekkel töltötte meg szemeit. Csak azt érezte, hogy el kell menekülnie Billie-vel együtt. Mindegy, hogy hova, csak ki akart jutni onnan.
- Ez nem történhet meg. - csak ennyit tudott kipréselni magából, majd a földön heverő kartondobozhoz lépett és felemelte. Billie Joe értetlenül sandított feléje.
- Menjünk innen. - motyogta konkrét válasz helyett. Billie nem kérdezett semmit, biccentett, kivette Mike kezéből a dobozt és feszült hallgatásba merülve ballagtak át az udvaron, ki a házból. A kapu előtt a fiú hezitált, az arca viaszfehérre vált és érzékelhető szenvedés látszott rajta, aztán a ház kulcsát váratlanul bedobta postaládába, egyfajta véglegességként.
Mike a volán mellől figyelte ezt és beleborzongott a helyzet megmásíthatatlanságába. Billie döntött, mindent hátrahagyva beleveti magát az ismeretlenbe, a sorsra bízva a magát. Mint egy úszni nem tudó, az óceán habjaiba merülve.
A szerelem szent nevében...
Billie az autóhoz sétált, betette a dobozt a hátsó ülésre és Mike mellé ült. A férfi beindította a járművet és elhagyták a környéket, mintha soha ott sem jártak volna.
- És most mi lesz? - érdeklődött egy idő után Billie. Fák, házak kontúrjai, napsütés váltotta egymást Mike előtt, ahogy sebesen suhant végig az utakon. Mike fejben csak suta ötletek cirkáltak oda-vissza, amik nem álltak össze egy érthető, világos tervvé.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Úgy tűnik, örökre bezártad magad után eddigi életed ajtaját. Jól meggondoltad? - Mike szeme átrohant Billie Joe zaklatott arcán.
- Igen! Nincs már itt keresnivalóm! Veled szeretném folytatni, bármi áron! - hallotta meg rögtön Billie válaszát. Ez persze jól esett Mike-nak, de úgy látta, a semmiben hintáznak céltalanul.
- Oké, egyelőre elmegyünk a régi albérletembe, aztán kitaláljuk merre tovább. Lehet, hogy csak neki kellene vágnunk az államoknak és majd csak kilyukadunk valahol. Van egy kevéske pénzem, reggel akár már indulhatunk is. Az ember úgyis megérzi, ha eljut a helyre, amit otthonnak nevezhet. - sorolta tényszerűen és csüggedten Mike.
Billie arcára pírt öntött a döbbenet, szemei zöldjét hitetlenkedő szikrák izzították.
- Már nem utazol vissza Nevadába?!
Mike pedig azon csodálkozott, hogy a fiú ezen megrökönyödött. Ő ezt evidensnek vette.
- Eddig sem kellett volna! Melletted a helyem Billie Joe! Nem érdekel, hogy ha Missy nem írja alá a válási nyilatkozatot. Az csak egy papír, nem számít! Az a fontos, hogy velem legyél! Nem megyek vissza Reno-ba, vége!- hadarta Mike felindultan és érezte, hogy gyorsul fel a vére az ereiben, hogyan önti el tengerként az adrenalin, ahogy egy halvány jövőkép árnyai sejlettek fel előtte.
- Furdal a lelkiismeret, mert ez nem tisztességes Missy-vel szemben.- közölte Billie megütközve.
Mike révetegen biccentett, torkába epeként tolult fel a bűntudat. Ő egy semmirekellő, pocsék ember, de Billie Joe olyan jólelkű és törődik másokkal, holott sosem találkozott személyesen Missy-vel, mégsem akar neki fájdalmat okozni.
Lemondóan megcsóválta a fejét.
- Persze hogy nem az! De hidd el, Missy idővel megbékél és lesz új kapcsolata, egyszer majd biztos hajlandó lesz a válásra is.
- Csak úgy eltűnni a semmibe egyik napról a másikra.- ízlelgette a szituációt Billie. Idegenkedőnek tűnt és Mike személyiségétől is távol állt ez a mások felé szívtelen cselekvés.
- Most csak ez az egy lehetőségünk van.- dünnyögte, mire Billie elfogadóan ingatta a fejét, de nem volt meggyőzve. És Mike hagyta, hogy próbálja rendezni magában a hallottakat.
Teljes csendben érkeztek meg az egykori albérlet épületéhez. Mike-ot most valahogy nem taglózták le az emlékek, inkább valamiféle ünnepélyes búcsúszerűség keringett benne, hogy valószínűleg utoljára jár itt. Esetleg holnap reggel az indulásuk előtt neki is el kellene hajítania a kulcsot?! A gondolatmenet apró mosolyt csalt az arcára, ahogy az autóból kiszállva a házhoz mentek. Mike benyitott, majd kitárva az ajtót, előre engedte Billie-t, aztán ő is utána lépett. Félhomály és nehéz levegő várta bent és az a káosz, ami legutóbb. A levélnyílásnál számlák és reklámbrossúrák alkottak kisebb halmot a földön. Mike felvette a papírokat, utána a nappali asztalára rakta mind. Majd Missy elintézi, ha jön felmondani a bérleti szerződést. Ez hamarosan úgyis be fog következni. Ezért egy levelet sem nézett meg, ez már nem az ő élete és hiába látta a nevét odaírva, az a Michael Ryan Pritchard nem létezett többé.
- Gyere csak beljebb! - pillantott hátra az ajtóban csendesen álldogáló Billie-re, mire a fiú bátortalanul követte. Együtt ültek le a kanapéra, oda ahol nem is olyan régen először szeretkeztek. Ettől a ténytől mindketten elvörösödtek, de nem szólaltak meg. Mike fáradtan nézte a nappali falain szétterülő árnyékok táncát és az ablakokon látogatóként beszűrődő napsugarakat. Béke és háború dúlt benne egyszerre, a szíve perzselt az örömtől, hogy Billie itt van vele, ugyanakkor aggályok facsarták belül, mert egyáltalán nem tudta, mihez fognak kezdeni. Sosem volt az a kalandozós típus és már házasként is szerette megtervezni az élete minden egyes pontját. Ám most erre nem volt mód és idő sem.
- Mi lenne, ha elugranék bevásárolni és készítenék valami vacsorát estére? - ötletelt, hogy felbontsa a zavarodottság és összevisszaság falát, ami mind benne, mind Billie Joe-ban jelen volt.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Kicsit émelygek, mert otthon alkoholt ittam a kórházban kapott gyógyszereimre...- felelte a fiú szemlesütve.
Mike-ban felpezsgett az aggodalom Billie problémája miatt. A gyomra kellemetlenül ugrott egyet.
- Rosszul vagy?
- Nem, csak olyan furcsa erőtlenséget érzek.- vont vállat Mike kérdésére Billie.
- Akkor pihenj le. - tanácsolta Mike és egyik keze finoman végigsimított Billie vállán.
- Nem mondasz semmit? - kérdezte Billie.
- Mire?- kérdezett vissza Mike, holott sejtette legbelül, a szíve bánatosan dobbant.
- Hogy egy probléma vagyok...
- Te jó ég, nem vagy probléma! Ne mondj ilyet! - vágott közbe Mike, mire Billie szkeptikus arcot vágott.
- Szerinted nagy hiba volt otthagynom a rehabilitációt? - kérdezte és közel húzódott Mike-hoz, aki rögtön leizzadt ettől. A kérdésre sem tudott észszerűen felelni. Az elvonókúra számára ismeretlen volt, vagyis az anyja párszor már megjárta, de sokáig nem hozott átütő eredményt, mert Darla egy ideig nem is akart leszokni a kábítószerről. Viszont Mike tudta, hogy Billie Joe képes a változásra. És ő ott akart lenni, segíteni neki.

- Együtt mindent legyőzünk! Szeretlek!- jelentette ki, Billie szemérmes, de hálálkodó arckifejezésében fürödve és szédülve a zöld szemei adta gyönyörűségtől.
- Én is szeretlek, Mike!- és Billie ajkait a férfi szájára tapasztotta. Türelmetlen, dacos vágyakozása rögtön átragadt Mike-ra, aki csak egy másodpercig akarta, hogy a fiú aludjon és a vásárlási szándéka is ködként gomolyogva hagyta el a fejét. Helyébe az izgatottság érkezett. És Mike engedte, hogy ez a csodálatos érzés hatalmassá nőjön benne és Billie-t is maga alá vonja. Nyelve hosszú ideig merült el a másik nyelvének forróságában, míg simogatásai, gyengéd mozdulatai újfent életre kelt kíváncsisággal tettek felfedezést Billie testén, bőrének izzadt lágyságán elidőzve. Már a a kanapén feküdtek, csókjuk végtelennek tűnt, nem akart megszakadni, közben bontogatták ki egymás ruháit, de már így, csukott szemmel is ment nekik, megtanulták hogyan csinálják. Hiszen annyi mindent tapasztaltak meg együtt! Olyan dolgokat, amikről Mike álmodni sem mert és amire több évig tartó házasságában nem volt példa. Ott élt az ostoba látszatban, magát meghazudtolva, de sötétség vette körbe, melankólia és magány, csak nem akarta beismerni. És Billie ebből kiemelve mentette meg az életét és Mike remélte, hogy ő ezt valamikor megtudja majd hálálni.
Gondolatai a simogatásokkal elkalandoztak, de csak másodpercek erejéig, miközben lassacskán szabadultak meg a ruhadaraboktól. Mike nehezen ugyan, de a csóktól elszakadva szemügyre vette az alatta ziháló, kimelegedett, meztelen Billie-t és látta, hogy a fiú ugyanilyen zavart, ám gyönyörteli pillantásokat szórt feléje.
- Akarsz?- kérdezte suttogva.
- A világon mindennél jobban!- vágta rá Billie vehemensen. És Mike-nak kérdeznie sem kellett volna, cáfolhatatlan volt, de jó volt hallani, pedig érezte ezt Billie remegéseiből, a gyors lélegzetvételeiből, a kemény férfiasságából, ami az ő combjának nyomódva apró, nedves cseppeket hagyott a bőrén. Mike is égett a felfűtöttségben, már a fiú látványától lüktetett az ágyéka a szívével egyetemben. Csak nézte Billie-t, a haját, az arcát, a vöröslő ajkakat, a tágra nyitott, várakozó, kéjtől csillanó szemeket, a nyakát, a mellkasát, a fehér bőrét, az ott lévő valamennyi tetoválás mintáit, a hasánál kezdődő és ágyékánál mind erősebbé váló sűrű tapintatú, fekete szőrt és a hímtagját. Átjárta a sürgető epekedés, meg akarta érinteni Billie-t és azt akarta, hogy a fiú is hasonlóan tegye. Ujjai körbevette Billie érzékeny férfiasságát és hallotta a nyögéseket, hideg futkározott a hátán és amikor Billie tenyere szavak nélkül az ő ágyékára simult, hangos sóhajok szálltak fel Mike ajkáról, minden rosszat elfeledtetve vele. Később megízlelték egymást és Mike gyorsan belehullott a történésekbe, engedte hogy Billie érintése és ajka ritmust kialakítva az ő csípőjével azonosan mozduljon percekig és persze később ő is ezt tette, felvette a másik testének ütemét a saját vágyai hozzáigazításával. Nem volt könnyű ez, Mike hamar bele tudott volna süllyedni a fülledt érintésekbe, a csókok nehéz forróságába, az ajkaik önfeledtségébe. Látta, tapasztalta, ahogy Billie is ugyanezen a parázsló mezsgyén egyensúlyoz, amiből olyan könnyű lett volna eljutni a csúcsra, de Mike ennél is többre vágyott. Szenvedélyesen beteljesíteni a vágyakat, összes kimondatlan szeretetét törődően Billie–nek adva, mint ha nem lenne holnap. Ezért lassított, próbálta visszafogni magát, elmélyülten, apránként simogatta, csókolta végig újra és újra Billie-t, a nyakától kezdve a hasán át testének legapróbb zugaihoz eljutva. Hallgatta a zihálásokat, amiktől ő is mind izgatottabb lett. A fantáziája repült és ettől a cselekedetei is bátrabbakká váltak. Magabiztos lépéseitől Billie mind hangosabb nyögések közepette hánykolódott alatta.
- Kívánlak, Mike. Kérlek...- nyöszörgött Billie. Csípője ismételt ütemben találkozott Mike kezével. Ágyéka sóvárogva dobbant nagyokat. Izgatottsága, teste összes porcikája sütött, férfiassága láng volt, ami elemésztette Mike-ot is. Ahogy egymáshoz ért verejtékes bőrük, Mike átvette Billie édes és sajgó vágyódását, csókjaiban és érintéseiben fürdött. És még többet akart, a legőrjítőbb, felfoghatatlan közelséget, amit valaha átélt. Testük összefonódását. Ellepte a kéj, nem volt ereje a fürdőszobába menni a testápolóért, nem akart kibontakozni a csókoktól párás kötelékből, ezért csak a nyálát használta. Ettől valahogy még inkább közelebb érezte magához a fiút, igaz kicsit félt a fájdalmak miatt, de óvatos volt, hagyott időt, hogy Billie alkalmazkodjon és igyekezett olvasni a teste reakcióiból. Mozdulatai szelídek és törődőek voltak és a fiú csak néha szisszent fel egy-egy mélyebb lökésnél. Mike tudta, hogy hiába figyel Billie-re, és hiába lassú a tempója, ez túlságosan jó és a testének nem fog tudni sokáig parancsolni és hogy még mindig gyakorlatlan az ilyesmiben, hiszen alig kezdtek bele, máris érezte a csúcspontja sebes közeledését az alhasa irányából. Nyögéseit visszhangozta a nappali, a szíve nagyon vert, reszketni kezdett mindene, forró izzadtságcseppek gyöngyöztek gerince mentén, a homlokán és csorogtak a szemébe, vagy le az ajkára, hogy aztán vegyüljenek Billie nyálával.
- Billie...- sóhajtotta Mike a fiú fülébe és megcsókolta forró arcát, nyakát, fedetlen vállait. Csak azt akarta, hogy neki is jó legyen, még mielőtt elsodorja őt az extázis, így ujjait lecsúsztatta Billie férfiasságához, majd kézbe vette. Billie ettől erősen megrándult. Mike-ot kőkeménység, hevült, eleven pulzálás fogadta mintha Billie csak erre várt volna. Mike hallotta meglepett, de jóleső zihálását, ahogy mozgásaival egyforma ritmusban moccant a keze is, először lassan, majd mind gyorsabban, ködbe vonva, halovánnyá téve mindent. Ajkaik nyirkosan tapadtak össze és csak sóhajtoztak, nyögdécseltek, egymás karjai között izzadtan vergődve. Mike kábulatba zuhant a kéjtől és csak a saját nevét hallotta Billie ajkairól lehullani szenvedéllyel átitatva és ez, valamint az érzékiség, a gyorsan létrejött összhang közöttük, bőrük, csípőjük egymáshoz, vagy inkább egymásba simulása, a testük megkérdőjelezhetetlen egybeolvadása, Billie összes porcikájának vibrálása az övével szemben, olyan ötvözet volt, ami tömör örömérzetet terített Mike-ra, repítve a csúcspontja irányába, a biztos gyönyörbe. Billie ugyanakkor ért el erre a fokra. Megmerevedett Mike ölelésében és hangos, kiáltásszerű nyögéseket hallatott, ugyanígy mint Mike. És a másodpercek kis időre megtorpantak, Mike és Billie Joe vadul dübörgő szívverésének csak egymás számára hallható zajaival. Majd Mike kimerülten Billie testére roskadt.

- Annyira nagyon szeretlek...- mondta halkan Billie kapkodva a levegőt és simogatva Mike verejtéktől vizes hátát. Alig jutottak lélegzethez, reszkettek és minden nedvesen ragadós volt körülöttük, a kanapé, az alájuk gyűrődött ruháik, díszpárnák, Mike ujjai és Billie hasa. De ez akkor másodlagos volt. Mike, bár majd kiugrott a szíve a torkán, szédelgett, de teljesen varázslatosan érezte magát.
- Én is szeretlek, Billie.- suttogott elcsukló hangon a fiút nézve. Billie nagyot sóhajtott, Mike pedig lecsukta szemeit. Mikor újra kinyitotta, légzése normálissá vált, megszűnt a remegés, akárcsak Billie-nek, a boldogság izzott az arcukon, még elég sokáig. Amíg az élet nem kezdett ismét átlagosan tovább gördülni.
Éjszaka Mike zaklatott forgolódásra riadt fel, ami rögtön észhez térítette.
A keskeny és nem igazán kényelmes kanapén hevertek, ruha nélkül, ölelkezve. Mike agyába már bevillant, hogy itt aludtak el. Billie ismét megfordult és ezt fura, baljós ziháló légzéssel kísérte. Mike érezte milyen tűzforró a teste, mintha nagyon magas láza lenne. A férfi rögtön éberré vált és pánik uralkodott el rajta. Felpattant ülő helyzetbe.
- Billie minden rendben?!-érdeklődött, de nem kapott feleletet. Csak Billie fogai koccantak össze a vacogástól.
- Mike...- dadogta végül.
Mike gyorsan felkattintotta az éjjeli lámpát és szembesült a rémisztő képpel. Billie teljesen fehér volt, haja verejtékben úszó homlokára ragadt, szinte magzati pózba görnyedve markolta a díszterítőt, amivel betakaróztak. Nagyon remegett.
- Istenem, rosszul lettél? Mi a baj? - jajdult fel Mike.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - szabadkozott Billie és igyekezett egy kis megnyugtató arckifejezést felvenni, de nem sikerült neki, Mike sokkossá vált a látványtól és a realitás mázsás súlyai szakadtak rá a mérhetetlen ijedtségen túl.
- Hogy segítsek? - könnyek kezdtek el szemeibe tolulni.
- Semmi baj Mike, ez néha megtörténik...- vágott Billie a férfi szavába.
- De mi ez?!- kérdezte rémülettől szinte kiabálva Mike. Volt egy halovány gyanúja. Az arca ettől felforrósodott.
Billie nem tudott válaszolni, csak rázta a hideg csillapíthatatlanul, ajkai közül vastag, fehér folyadékcsík szivárgott ki, végigfolyva a nyakán. Mike tenyerével letörölte, közben sírni tudott volna, a zokogás a torkát kaparta, de nem akarta ezt mutatni Billie felé, holott fogalma sem volt, mi a teendő.
- Azt hiszem, orvost kellene hívnom...
De Billie könnyek között, teljes erejéből tiltakozott.
- Kérlek szépen ne! Csak fogd a kezem és legyél itt velem!- szólalt meg elrekedve, a tüdeje zörgött és gyorsan emelkedett, majd süllyedt.
- Rendben...
Mike nagyon félt, és nem tudta ez mennyire jó ötlet, de bólogatott, aztán megcsókolta Billie halántékát, miközben ölelésébe húzta az erősen reszkető fiút. Billie testének borzongása nem akart szűnni, ahogy bőre rendellenes melegsége sem, de Mike tettétől hálásan és megkönnyebbülve sóhajtott.
- Köszönöm Mike. Higgy nekem, mindjárt el fog múlni...
Mike sziklaszilárdan tartotta őt a sírással küzdve és csak némán fohászkodott magában, hogy ez minél előbb így legyen.

folyt. köv...

Eszek, hogy ne aludjak el

Ööhhh...

Szombat van pasim dolgozik és full unalom tombol erre. 

A tv-ben sincs semmi értelmes műsor,  álmos is vagyok (mert ugye reggel mikor lehetne aludni, már 7 után felébredtem). Mondjuk, itt aszfaltoznak az utcában, így reggel óta zúgnak a gépek, nem sok alvási lehetőséggel kecsegtetve. 

Így hát a neten szörfözgetek és közben azt a péksütit eszem, amit apám hozott délelőtt. Marmorkuchen, vagy hogy hívják. Akármi is a magyar megfelelője, de nagyon finom. 

Ja és ha már szörfölgetés, meg net...mert mindig beleszaladok valamibe...

Nézd meg Marilyn Manson Saint c. klipjét mondták...

Nagyon jó...mondták...

A zene nem rossz amúgy, a klip se. Már annak aki szereti a drog-vér-pornó kombinaciókat. Én mindenesetre lefőttem, mint a kávé és elment a kedvem kb. mindentől.

Pedig azt terveztem, hogy elkezdem nézni az Assunta ügy című dokumentum sorozatot, de nem is tudom, kell e ez most nekem. 

A héten amúgy sok extra dolog nem történt. Csütörtökön el akartam menni a nődokihoz, hogy letudjam az uh-t, de persze szabadságon volt, így csak jövőhét vége felé jutok el hozzá és utána való héten még jön a citológia is. Utána fél évig nem akarnék a nőgyógyászati dolgokkal törődni. Lassan a jó idő is visszajön és talán a kedvem is jobb lesz, meg hatékonyabb leszek.

Faterom és húgom most fasírtban vannak, nem tudom már mi miatt. Pedig arról ábrándozom, hogy ha jobbra fordul az időjárás, összejön a család egy kis kerti partira. 

Vágynék ki a szabadba, klassz lenne úgy mint rég, jó hangulat, finom ételek, zene. De így, hogy megint balhé van, ráadásul mind apám, mind húgom nehéz eset és haragtartóak is, gőzöm sincs, ebből lesz e valami, vagy csak álom marad. 

Apám amúgy a héten tök rendes volt és hozott nekem csokis sütit amit, mivel nem voltunk otthon, az erkélyen hagyott. Persze az arra lézengő homeless emberek nyilván el is lopták, mire hazaértem. No komment.

Apám mondta erre, hogy tényleg kell valami belátás (és lopás) gátló az erkélyre, mert nem ez az első eset, hogy cuccokat emelnek ki tőlünk. 

Átkozott utcafronti nyúlüreg. Csak bajnak van. 

Azt mondta, majd hoz egy ponyvát a telekről, amit nem használ és azt felrakhatjuk. Végre hogy észreveszi ő is, miért kell valami az erkélyre. Amellett, hogy akkor nem mozizna itt boldog-boldogtalan, mert attól meg én kapok agyvérzést lassan.

Na menjünk marmorkuchen-t enni :D

Sunday of psychopaths

Tegnap volt a Columbine iskolai lövöldözés 25. évfordulója. És ilyen téren szerintem azóta sem lett jobb a helyzet. 

Sőt...amíg van klikkesedés, gyűlölet, sulis bántalmazás, addig minden évre sok ilyen szomorú esemény fog jutni.

Pasimat hívogatja folyamatosan egy 30-as szám úgy egy hete. De nem szól bele, csak hallgat mint egy kuka. 

Ja meg pár üres sms-t is küldött, de pasim hiába hívta vissza, vagy írt rá, hogy helló kerestél, ki vagy?" válasz nem volt. Csak a megcsörgetések. Napi többször. És azért hajnalban hétköznap ez nem vicces ám. 

Visszahivtam az én számomról és szám nélkül is, de sohasem vették fel.

Persze a szám titkosított, így hiába kerestünk rá a tudakozóban, nem volt találat. 

A számot tiltottuk, de az értesitések jöttek azóta is, hogy erről a számról volt blokkolt hívás. Frusztráló volt. És engem rossz érzésekkel töltött el. Sajnos ismerek olyan hölgynek nem hivható lényeket, akiknek ilyesmi módszerei vannak. És még emlékszem milyen tré volt ezeket a dolgokat kezelni. 

Ma még nem hivott minket a rejtélyes szám, de pasim számáról azért csörgettük most is, hogy kiderüljön, ki a franc lehet, csodák csodája, vagy 15 csengetés után felvették, de pasim hiába halózott össze-vissza, csak hallgatott az illető.

Átvettem pasimtól a telefont és bele szóltam, hogy erről a számról kapok folyamat hívásokat és üres üzeneteket. Ekkor valami női hang jött a háttérből, de nem értettem, mit mond és a vonal megszakadt.

Ez igen fura volt...

Próbáltuk ismét, mert ez kezdett érdekes lenni (fenét, inkább nyomasztó), másodjára egy ittas hangú fószer vette fel, de a nő is ott beszélt. A hapsi faggatózott ki vagyok, miért hívtam, de csak annyit mondtam illetve kértem, hogy ha nincs rá okuk ne szórakozzanak, főként ne hajnali 2-kor, mert van aki akkor esetleg aludna.

A pasas még játszotta a hülyét, hogy nem tudja miről beszélek, de inkább lezártam ezt az amúgy is kínos beszélgetést. 

Továbbra sem tudjuk ki áll a hivások mögött. 

Lehet persze egy téves hívás szabadult el, hiszen elég egy számot elírni és máris másnál csörög a mobil.

Lehet pasim adta meg a számát valakinek, akinek nem kellett volna. 

Lehet egy kretén haver (bár a barátok hangját csak felismeri pasim).

Lehet valami idióta ex tért vissza (ennek rohadtul nem örülnék, megvivtam már a harcokat anno, nem kell több ilyen baromság).

Vagy valami kocsmai, szakadt ribike kavar.

Feltételezem, pasim ártatlan, hiszen ő mutatta, hogy ez a szám csörgetgeti.

Csak idegesít, hogy először egy nő beszélt a vonal túloldalán.

Ha pasim mégis sáros és benne van valami ordas csúnyaságban, hát nagyon jól csinálja, gratu neki, de egyszer minden kiderül úgyis. És akkor fizetni fog arghhh.

Ez után az intermezzo után viszont sötét lett a kedvem és totál lehangolódtam, mert eszembe jutottak az ilyen irányú szar emlékek. Meg amúgy sem szeretek ismeretlen emberekkel osztozkodni és kérdezz-feleleket játszani, főleg úgy, hogy semmi sem derült ki.

Hát gyerekek, ilyen ez a filmszakma. Csupa-csupa szorongás, túlgondolás.

A herceg fehér lovon biztos könnyebb eset volna.

Az én hercegem ilyesmi lenne:

Mindegy, csak ne verjen át. Most nagyon nem vagyok lélekben erős egy pofára eséshez...

Anyám is írogat, hogy apám meg van fázva, köhög, náthás, de ebben a szar szeles időben a teraszon akart ebédelni. Anyám viszont nem, mert neki a veséjére nagyon vigyázni kell. És ezen összevesztek természetesen. 

Senkinek se könnyű úgy látszik.

Vár álmokból

Ahogy az időjárás rosszra fordult, úgy lett pocsék a hangulatom is. Ja nem is, az hamarabb ment levesbe. Néha azon gondolkodom, talán mégiscsak be kellene szedni az antidepresszáns gyogyit. Vagy nem tudom. Éjjel forgódom, nappal meg le vagyok lombozva. És ehhez most még pasimnak sincs sok köze. 

Sokkal inkább a környezetnek és annak a bizony fájó felismerésnek, hogy ebből nem nagyon lehet elmenekülni, bárhogy  akarom. Még minimum két év, mire a hitel kipörög. Én itt addig hótziher, hogy megbolondulok, nem beszélve a filléreskedésről, az örökös számlatartozásokról, hogy nincs nyaralás, vagy bármi, ami örömmel tölt el, csak a hitelt fizetem és ennyi. (bár most örültem, mert kijött a lakógyüléses jegyzőkönyv és csak az előkelő harmadik legtöbb tartozás cím lett az enyém, hurrá, voltam már első is)

Már az öncsődről olvasgattam, mint mentő öv, de hamar rájöttem, hogy az nem segítség, ha elveszik azt, amiért eddig kínlódtál, plusz kirendelnek melléd egy pénzügyi embert, aki tudta nélkül egy doboz gyufát nem vehetnél. Hát köszi, de annál nagyobb kontrollt, mint amit a szomszéd gyakorol felénk (kikészít amúgy ő is), már nem szívesen viselnék el. Tehát egy centivel sem jutottam előbbre a hogy lehetne innen a francba eltűnni témában.

A pénteki agytágitás nem volt vészes. Már félig a hétvégében voltam.

Szombaton pasim ment szülinapi bográcsozásra a rock kocsmába. Nem örültem neki, hogy oda megy. Persze régen én is sokat megfordultam arra, sok jó este emléke van a fejemben, de sajnos több a rossz, így én már vagy 8-10 éve tuti nem voltam ott pedig 10 perre van innen. 

Na és ki volt még ott szintén? Hát egykori világi nagy barátosném Sz.! Pasim beszélt is vele kicsit. Ő még mindig jár a rock kocsmába és bár a baráti köréből már senki sem, de így is feltalálja magát. Érdeklődött felőlem is és azt üzente, majd messengeren írni fog. 

Aztán minek? Egy csomó év telt el és mikor én akartam vele régebben beszélni, folyton bunkó hangnemben lekoptatott, hogy nem ér rá, mert ő dolgozik (ezt sokszor nagy betűvel írta, mert nekem akkor asszem épp nem volt munkám). Persze amúgy ráért ő, csak nem nekem. Igy hát nem hinném,  hogy van létjogosultsága az ügynek. Meg aztán ezt csak a pia mondatta vele, fél percig sem hittem, hogy majd valóban hivni fog. Ugyan már. 

Sz. valaha nagyon jó barátnőm volt, imádtam, sokat buliztunk együtt, rengeteget nevettünk és az az Sz. örökre a szívemben marad, de elérhetetlen lett, lerázott, mikor egyetemre ment és munkát vállalt, ezt én elfogadtam. Évek óta egy szót se beszéltünk és már nem is fogunk. Ez száz százalék.

Ha Sz. nem is, de egy ismeretlen nő rám írt és be akart rángatni egy hülye mlm-es fosba ilyen parasztvakitasokkal, hogy ideje hogy a saját főnököm legyek, meg hogy a siker csak rám vár, 180 fokot fog változni az életem blablabla. Aham, mesélj még. Vagy inkább ne tedd, nem érdekel. Szóval tiltottam.

A hétfő délután ugye megint fejtágitással telt, találkoztam B.-vel a helyről és kicsit dumáltunk az elszalasztott álmainkról. Belefutottam az egyik kisfőnibe is, aki úgy két éve még tök jó fej volt, aztán egy évre külföldre ment melózni és mikor visszajött eléggé megváltozott, nagy lett az egója. Váltottunk pár rövidke szót, de láttam hogy nem igazán érdekli amit mondok, mert folyamat a telefonját nézte, aztán hirtelen egy a hátam mögött lévő csajnak kezdett kalimpálni "hello egy perc és dumcsizunk". Majd rám nézett nagy szemmel és megkérdezte:bocs, mondtál valamit?!

Mintha ott se lettem volna. Hát ez nem gyengén megalázó volt, mondtam neki, hogy nem fontos és eloldalogtam. Gáz, ha az embert konkrétan egy kupac kakinak, vagy még annak sem nézik. 

Holnap is lesz okosítás, de szerintem csak 5 percre beugrok, megmutatom magam és húzok is el. Úgyse vesznek észre ezekszerint.

A héten még egyik este meg szeretném nézni a Little voice-t, mert ezer éve nem láttam és imádom (Brenda Blethyn zseniális benne) és kreatívkodni is szeretnék. Wattpadon múlt héten írt egy csaj, hogy már többször is újra olvasta a D.loverset. Az ao3-n meg egy olvasó az egyik Columbine fanfictionomat véleményezte. Jól esnek ezek a dolgok. Ezért is akarok depresszív hangulat és töprengés helyett írni. Hátha helyre ráz lelkileg. 

Más kiút jelenleg szerintem úgysincs.

Én leginkább most csak írni szeretnék

Mármint fanfictiont. Ennek megfelelően ha időm van, gőzerővel pötyögöm a Still breathing sztorit (jövő héten kész lesz lehet) és még írok egy novellát is. Most valahogy megérintett a tavasz könnyű szellője, az orgona illat és ez ad némi jobb kedvet, ezért nincs nagy kedvem embereket fárasztani azzal, hogy  siránkozva ömlengek a magánéletemről, a pasimról (róla nem is sok újat tudok, vannak vitáink, néha jobban kezelem, máskor nem), vagy arról hogy mennyire rühellem a kicseszett kotorékot, meg az egész környéket a sok hülye itt lakóval. Ezért ha laptop elé keveredek, inkább a törimet alakítgatom. Ott én vagyok a főnök ehhhe. Vagy egy 12 éves koromban (!) írt sztorit böngészek (az írásom akkor is ronda volt). Irtó kínos, de szórakoztató. A. írt, hogy szar lett a nőgyógyászati vizsgálat eredménye (nem olyan tré, mint anno nekem), de a dokija szerint nem kell műtét. Meg írta, hogy a fickójaval jól vannak és majd össze akarnak cuccolni. K. is jelentkezett, hogy nem volt rossz hazajönni MO-ra, de a pasija kicsit tapló volt és elhúzott nélküle partizni. Azt nem írta, hogy akkor most mi van köztük, de remélem kibékültek. Tudom hogy K. nagyon magányos Angliában, csak egy ottani barátnője van, de az is messze és ez a pasi is 4 órára lakik tőle, meg kicsit bulizós is, de még mindig jobb, mint a pszichopata exe. A hely-en meg beraktak holnap délutánra egy agytágítást. Pff, most mondjátok meg, pont péntekre. Folyt. köv. is lesz majd hétfőn és esetleg szerdán. Szóval jövő héten se fogok unatkozni yey. Pedig kitaláltam, hogy le akarom engedni a hűtőt, mert nagyon jegesedik ( Titanic feeling), mondjuk az más kérdés, hogy hova rakom addig a kajákat. Másik hűtőm nincs, az ősöknél ugyan van fagyasztó, de tele van, de ha nem is lenne, hogy buszoznék el a város túl felére egy bazi nagy rakás fagyott cuccal?! Ezenkívül olyanokkal kacérkodom, hogy függöny mosás, meg be akarok szerezni belátásgátlót az erkélyre. Most már tényleg. Elég a sok ráérős, kíváncsi beleskelődőből. Anyám nálam is jobban belevetette magát a tavaszi felpörgésbe, egy csomó ruhát kiselejtezett. Jó, hát azt nekem is kéne, meg szólni H.-nak, hogy fussunk össze, mert rá is vár itt egy nagy adag ruha. De most megint csend van felőle. Írtam neki, de meg se nyitotta április eleje óta. Pedig fel akarnám köszönteni, holnap lesz a szülinapja. R.-ről meg olyan infók keltek szárnyra, hogy lelécelt a városból. Egyesek szerint Pestre, mások szerint Egerbe. El is hiszem ezeket a híreket, R. ilyen szempontból nem röghöz kötött és kellően bátor és bár én is éreznék egy kis erőt és bizonyosságot, hogy érdemes máshol újra kezdeni. Na meg pénz se ártana egy tiszta laphoz. De ameddig ezt a szélmalom harcot vívom a hitellel egy ilyen tovább állás szerintem esélytelen. Egyik ismerősöm meg indul a választásokon. Ma láttam a szórólapját a lépcsőházban. Meg is lepődtem, mert ennek a csajnak, egy jól menő ruhaboltja van. Persze a politikusok meg milliókat keresnek, plusz hírnév, tisztelet...Nem kedveltem túlzottan az illetőt, az a fajta, aki a szemedbe puncsol bájosan, sőt már-már nyálasan, aztán kibeszél. Azonkívül a fos volt gyakszi helyemen lévő rosszindulatú, utálatos, spicli (mára 45-50 körüli aggszűz) Andrellya barátos nője volt. Az a nő meg...hagyjuk is. Igazi sunyi patkány volt. Megérne egy posztot, de ptsd-m lett tőle, a két másik ott dolgozótól, meg a volt gyakorlati helyemtől is. A gonoszság és megaláztatás sötét érája volt az. Tizenévesen szomorú emberismereti kaland. Visszatérve erre a nőszemélyre, hát tuti nem szavaznék rá.

Miss Candy színrelép

Wow, Gipsy Rose decemberben szabadult a börtönből és már válik is a férjétől. Hát ez gyors volt...

A hét amúgy laposan hömpölygött, semmi számottevő nem történt. A húsvét is átlagosan telt, nem voltunk végülis kirándulni, mert nekem eü problémám volt, amihez jó kis fejfájás társult és az idő is olyan semmilyen volt aznap. 

Holnapra terveztük, hogy bepótoljuk, de ezt még múlt héten beszéltük, azóta pasim már valahova elígérkezett melózni, így nagy valoszínűséggel nem megyünk mi sehova :/ pedig klassz lenne.

Hétfőn pasim meglocsolt, meg jött faterom, tesóm pasija és J. pasija locsolni, de csak 5 percet ha itt volt mindegyikőjük és nem is ettek, ittak semmit. Pedig sonka, tojás várta őket, de gondolom mindenhol azzal traktálnak ilyenkor és már biztos elegük volt belőle. 

Jövő héten lesz hivatalos ügyem, meg fejtágítás is (hurrá). Szóval már nem lesz ilyen eseménytelen, ideges is vagyok, de pontosan nem tudom, mitől.

Pasim haverjának a nője aki cukrász (nevezzük el mondjuk Miss Candy-nek) tudjátok aki múltkor hívott hogy menjek át a kocsmába enni a sütijéből, meg bejelölt fészen. Pasim szerint meg akar ismerni (jaj szegény), de pasim mondta, hogy én nem vagyok valami nagy barátkozós. Öhh, de ez nem teljesen igaz amúgy, mert pl. mikor még átjárkáltam a rock kocsmába a pasim haverjainak nagy részével megtaláltam a hangot. Asszem két fickóval voltam rosszban, az egyik ilyet szólt az első találkozáskor pasimnak:"az előző csajod jobb volt". 

A másik meg sunyiban oda jött hozzám, mikor pasim nem volt ott és közölte, hogy nem vagyok neki szimpi és ő rá tudja venni pasimat, hogy hagyjon ott. Hehe de benézte, mert nem sikerült neki. 

Mellesleg ez a két csávó pasim exének a tyúkmellű görénynek a seggnyalója volt, szóval érthető hogy alapból utáltak. Szerencsére azóta már pasim sem tartja velük a kapcsolatot.

Na de visszatérve Miss Candy-re, kicsi ám a világ, mert épp abban a faluban nőtt fel, ahol kedves exem a Narkomán. Mutatott is fotót pasimnak Narkománról tizenévesen, meg mondta, hogy azért kellett a faluból Narkománnak és az anyjának elköltöznie, mert szabályosan kiutálták őket. Az anyja mindenkivel kötekedett és balhékat generált, egy rakás ellenséget szerzett, így senki sem állt mellettük, már pedig ha valaki ellen egy közösség összefog, ott komoly zűr van.

Mellesleg velem is nagyon gyökér volt az a nő, pedig mindössze annyi volt a "bűnöm" hogy a fiával jártam. Tett is sokat a kapcsolat szétbomlasztásáért.

Na, de ez már végülis ezer éve volt és a múlt homályába veszett. 

Pasim szerint feltétlen meg kell ismernem Miss Candy-t és a fickóját. Még valami másik párnak is be akar mutatni...

Hát oké, egyszer majd összehozzuk, ne mondja már senki, hogy nagyon-nagyon antiszociális vagyok.

Láttam a Vasárnapi szülők és a Sodródás című filmeket és egyik szomorúbb, mint a másik.