Szeretemember

Több blogon láttam már ilyet, úgyhogy így kapásból összeírok pár dolgot amit szeretek. Ezen kívül nagyon sok van még, de most ennyi jutott eszembe. Ettől talán kicsit pozitivabb leszek és nem nyávogok itt (sem máshol) folyton az eltolt baromságaimról.

Szeretem a csendet..
Szeretem a pizzát.
Szeretem a parfümöt és a különleges alakú, színű parfümös üvegeket.
Szeretem a körömlakkot.
Szeretem az erdőt.
Szeretem a gyerekeket.
Szeretem a rock koncerteket.
Szeretem a fenyőfákat.
Szeretem a hegyeket.
Szeretem a morbid dolgokat.
Szeretem a karikat fülbevalókat.
Szeretem ha kockás inget hord egy fiú.
Szeretem a vodkát naranccsal.
Szeretem az írást.
Szeretem a családomat.
Szeretem az igaz barátaimat.
Szeretem a szép idézeteket, dalszövegeket.
Szeretem a rántott sajtot tartár mártással.
Szeretem a kockás és csíkos holmikat.
Szeretem a gyümölcsös söröket.
Szeretem tök hangosan hallgatni a kedvenc zenéimet.
Szeretek sétálni, meg cél nélkül csavarogni.
Szeretek magamban táncolni otthon, ha nem lát senki.
Szeretem a fura meséket (Spongyabob, Bátor a gyáva kutya stb.).
Szeretem a 80-as, 90-es évek zenéit, stílusát.
Szeretem ha van humorérzéke egy fiúnak.
Szeretem a skót duda, a szájharmónika, a pánsíp, a cselló hangját.
Szeretem a folyókat, folyópartokat.
Szeretem a pezsgőt.
Szeretem a kapucnis pulcsikat.
Szeretem a bordót.
Szeretek fotókat nézegetni és nosztalgiázni.
Szeretem a macskákat.
Szeretem a boros-kólát és a forralt bort.
Szeretem a kókusz, a mandula, fahéj és a vanilia illatát.
Szeretem az édességet (jaj de még hogy).
Szeretem a virágokat, legjobban a rózsát és gerberát.
Szeretem a színes réteket.
Szeretem ha egy fiúnak jó az illata.
Szeretek autóban utazni jó zene mellett.
Szeretek álmodozni.
Szeretem a hóesést nézni az ablakból.
Szeretem az angol nyelvet.
Szeretek csak úgy ülni, vagy feküdni és nem csinálni semmi különöset.
Szeretem nagymamám és anyukám főztjét (a világon ők csinálják a legjobbakat).
Szeretek idétlen dolgokon nevetni.
Szeretem ha egy fiú cigizik.
Szeretem nézni a holdat és a csillagokat.
Szeretem a farmert és tornacipőt.
Szeretem a tetkókat, piercingeket.
Szeretem a bakancsot.
Szeretem a dokumentum és természet filmeket.
Szeretem az orvosi eszközöket (ez micsoda perverzió).
Szeretem ha valakinek érdekes a szeme és szép a mosolya.
Szeretem a megnyugtató hangú embereket.
Szeretem a jó motorokat.
Szeretek netezni.

Vihar közeleg :(

Itt felettünk egy hatalmas fekete felhő képében. És lehet hogy vihar lesz a magánéletemben is. Igyekszem minél kevesebbet írni (rinyálni) róla, mert hát kinek jó az. Igyekszem menetelni, nem körbe nézni és némán cipelni a fájdalmakat, másra terelni a figyelmemet. De aztán néha össze roskadok, leülök, átgondolom és kibukik minden keserűség.
Hogy ezt akarom én csinálni?
Hogy bírom még azt, hogy semmibe vesznek és átnéznek felettem?
Hogy mindig, de mindig utolsó maradok?
Mindig is olyan pasit képzeltem magam mellé, aki velem van és ezt éreztetni sem gyáva. Hogy ha baj van, mellém áll, átkarol és vígasztal. Nem lesz semmi baj, együtt megoldjuk.
Nem egyedül.
Együtt.
Belefáradtam már, hogy az, akivel egy fedél alatt élek, nem áll mellém. Soha nem bátorít.
Olyannal akartam együtt élni, aki elhiteti velem, hogy ugyanolyan vagyok mint mások. Hogy ugyanannyit érek.
És főleg olyat, aki a szeretetét, a felém irányuló szavakkal, tisztelettel is megmutatja.
Nos hát ebből semmit nem érzek. Csak a bazinagy egyedüllétet minden téren.
Nem ragozom. Szar érzés. És utálok is rajta agyalni, mert elvileg az lenne a helyes, ha kilépnék ebből és új életet kezdenék. De több okból nem lehetséges ez (amit nem írok le). Szóval ennyi. Minden marad a régiben, megyek tovább. Vagyis inkább csak lassan vánszorgok. Ahogy az égen az a ronda, sötét viharfelhő.

Amúgy elkezdtem egy sztorit, most még csak zavaros vázlatokban van meg, de ha minden jól megy, augusztus, szeptember tájékán elkezdem felrakni ide.
Persze ígértem én már sok mindent. De igyekszem. 

Jelentés az eseménytelen álló vízből

Jövő héten már augusztus, én meg kapkodom a fejem, hogy egek hova tűnt a nyár ?!
Jah, tudom lassan, eseménytelenül elmászott a fejem felett. Eddig összefoglalva, nem sok értelmeset csináltam a szabad időmben. Utáltam a meleget, vagy az esőt, veszekedtem a pasimmal, álmodoztam soha el nem jövő nyaralásokról (ok:pénzhiány), próbáltam írni, ötleteltem hogy mégis hova mehetnénk el kevés pénzből (válasz:sehova).
Némi pozitivum, az a találkozó a rég nem látott ismerőssel, valamint pár fagyizás.
Szóval annyira azért nem is bánom, hogy mindjárt augusztus.
A kamuregesem megint rám írt, nem most, már vagy 4 napja. Nem tudom mit akar, de nem is érdekel, még nem olvastam el, nincs indíttatásom a sok sületlenséghez, aminek a fele sem igaz. 

Jó vagyok mi, már kora reggel lehangolom a népeket :P

Egy remek este és egy fura film, avagy kösz jól vagyok :D

Bocs, hogy eltűntem, de igazából nem történt semmi említésre méltó velem. Tudom, hogy megígértem a novellát és meg is fogom írni, de  lehet hogy csak ősz felé lesz belőle valami. 

Jelenleg nem megy az írás, akármit csinálok nem megy. Nem is erőltetem, annak nincs értelme. Az ihlet vissza tér, előbb vagy utóbb :)

A tegnapi napom tök jó volt. Találkoztam egy réges-régi baráttal. Kicsit aggódtam, hogy miről fogunk beszélgetni annyi év után, mert már jó régen nem láttuk egymást. De felesleges volt aggódni, tök jól elbeszélgettünk és nagyon sokat nevettünk. Vagy 8-9 éves barátság a miénk és őt már annyi felé sodorta a sors. Tele van kalanddal az élete. Jó volt hallgatni.

Egy pasi oda jött hozzánk részegen a béna csajozós dumájával. Vicces volt, de ego növelőnek megfelelt, franc sem gondolta volna, hogy smink nélkül, fodrászolás nélküli hajjal, egyszerű farmer-póló szerkóban is felfigyel rám valaki :) :)

És haza felé még a buszt is elértem.

Woahh, hihetetlen hogy ekkora mázlim legyen :P

Azt hiszem ezt a találkozót máskor is szívesen megismételném. Remélem nyílik még rá alkalom.

Jah és ha tehetitek nézzétek meg a The wild man of the Navidad c. filmet. Én tegnap láttam és bár a mészárlós jelenetek inkább mókásak, mint rémisztőek, a vidéki texasi hangulat, az Isten háta mögötti kisváros kicsit megragad. Ha eljutnék egyszer Amerikába,tuti hogy szétnéznék egy ilyen helyen.

Brandon+Dawn :Pain

A kedvenc párosom :) :)

És imádom a Three days Grace-t :)

Leeresztve :(

Ez a cím azt hiszem mindent elárul. Nincs semmi jelentős amiről konkrétan írhatnék. A fejem napok óta fáj, tegnap a gyomrom is vacakolt, de mára jobb. 
A napok tetű lassan telnek, utól ért az írói blokk. 
Csak ülök a monitor elé meredve, holott 10 perccel korábban azt éreztem, annyi klassz gondolat van a fejemben, hogy le kell írni.
Talán azért nem jut eszembe sok használható, mert semmi különös nem történik velem. Tennék ellene persze, de az élet mindig közbeszól.
Úgy volt, hogy hétvégén megyünk valamerre, csak úgy ki a szabadba, ki a városi zsúfoltságból, csavarogni, levegőzni. Naná, hogy pasimnak pont akkor kellett bemennie sürgősen melózni :(
Így jobb híján itthon maradtam és agyzsibbasztó műsorokkal gyilkoltam magam Pl. Bátor a gyáva kutya, Sanjay és Craig amik ugyan mesék, de vagy ocsmányul beszélnek vagy rendesen elvont és undorító dolgokat látni.
Ment az agyfasz rendesen.
Hét elején meg a Tini mamikon szocializálódtam. Jó, tudom...OMG. Az egyik csávó elment katonának és ott bőgött a nőjével. 
Az jutott eszembe, hogy az én pasim soha az eltelt évek alatt egy, azaz 1 könnycseppet nem ejtett értem :/
Pedig szerintem nem gáz, ha egy pasi sír. Jó, ne legyen bőgő masina, de akkor is. 

Emlékszem, egyszer jártam egy fiúval. Ő szeretett jobban, bár elég furán mutatta ki, de mikor szakítottunk elkezdte a sírást. Ez úgy bennem maradt. Talán mert azóta sem találkoztam olyan palival, aki sírt volna értem.
Na jó, megyek a boltba. Csak úgy zavar hogy nem tudok semmi értelmeset ide írni és semmi sem úgy halad ahogy én azt elterveztem. 
Szóval bocs, ma ilyen nyomi vagyok XD

Vánszorog a nyár, betegségek és a tökéletes kamureg

Valahogy most úgy lelassult minden. 

Én is...Nem vagyok valami motivált, nincs kedvem semmihez sem. Csak úgy vagyok és kész.

Körülöttem sem jó minden. Úgy tűnik mindkét ősömet műteni fogják nyáron, vagy ősszel. Jó kis kilátások.

És tényleg igaz, hogy ha egészség nincs, akkor kb. semmi sincs :( :(

És amikor minden ilyen tré, akkor futok bele a tökéletes nagy betűs KAMUREG-be.

Tudjátok, van az a műsor az MTV-n, ami arról szól, hogy emberek nem valódi fb profilokkal és nem valódi személyiséggel hülyítenek éveken át másokat, aztán a végén kiderül hogy a helyes fiú egy csaj, vagy a menő modell lány egy 50 éves fickó stb.

A történet ott kezdődött hogy egy pasi bejelölt facebookon. Általában jó fej vagyok és visszajelölök mindenkit, hiszen ha én nem is, ő lehet hogy ismer valahonnan (egyszer egy Puerto Rico-i srác jelölt be, meg mernék esküdni hogy ott még nem jártam, de kitudja). Vissza jelöltem ezt a delikvenst is és erre el kezdett nekem írogatni, hogy csodálatos vagyok, rögtön belém esett, tudja hogy én vagyok a nagy Ő, bla, bla, bla. A képeim alapján nah persze...

A fickóról annyit hogy (állítása szerint) menő mérnök, jól el van eresztve anyagilag. Kinézetre kb. az apám lehetne, pocakos és nem az esetem, de nem akartam bunkó lenni és végülis normálisakat írt.

Váltottunk pár levelet, fura mód ő már a másodikban megkérte a kezemet *-*

Nem most jöttem a falvédőről, egyből lejött hogy ez valami szórakozás lehet, nyilván ő így éli ki magát vagy nem tudom. De amúgy is közöltem is vele hogy van kapcsolatom, erre ő csak nyomta tovább az ilyen irányú sületlenségeit, miszerint Isten egymásnak teremtett minket stb.

OMG!!!!

Közben szépen törölt a ismerősei közül, mivel rájött hogy velem nem sokra megy.

Áh, véletlenül sem kamus...Deehogy...

Rákeresem a nevére és vagy 4-5 profilja van, ahol ugyanazokkal a képekkel van fent és az ismerősei 99%-át nők teszik ki. Főleg innen Magyarországról. Biztos azt gondolta, hogy ebben az országban, csakis hülyék élnek.

Na mindegy, miután törölt én nem is írtam neki többet, ahogy ő sem. Rájött, hogy nálam nem fog célt érni. De mi is lehet az a cél. Külföldön él, kb. soha a büdös életben nem találkozunk, ennek ellenére a leveleiben úgy írogatott házasságról, együtt élésről, mintha a szomszéd utcában laknék.

Ami érdekesség még, hogy anyum ismerősének is ugyanez a sztorija, azzal az eltéréssel, hogy ő hónapokig írogatott ezzel az emberrel (vagy kísértetiesen hasonlóval) és már ott tartott, hogy feladja az életét itt és a gyerekével átcuccol Angliába, mert a hapsi ígért neki fűt-fát. Szerencsére aztán meg világosodott és belátta hogy egy kamutenger kellős közepében pancsikol.

Gondolom, a többségnek van esze, de mi van azokkal, akik mégis bedőlnek az ilyeneknek?!

Ooh, majd aah

Tök jót álmodtam és most kivételesen elég sok mindenre emlékszem is. Álmomban újra iskolás voltam és az a srác aki általánosban tetszett, elhívott randira. Én meg nem mondtam igent azonnal, hanem sejtelmes mosollyal az arcomon szívattam még kicsit vagy ilyesmi.
A valóságban általánosban elmondtam a gyereknek, hogy mi az ábra, már hogy bejön nekem. Erre az ő válasza : - Igen sejtettem.
Aztán közölte, hogy egy másik csaj tetszik neki (akibe a fél iskola szerelmes volt, mivel mindig kirakta amije van, holott nem volt szép a szó szoros értelmében, egyszerűen bevállalós volt és jó alakkal áldotta meg a természet). De legalább nem mondta el másoknak és nem zsarolt ezzel meg minden. Igaz, utána nem is beszélgettünk kettesben többet.
Szóval tök jó kedvűen keltem fel ez után az álom után, mivel az álomban ahogy vissza emlékszem nem csúfoltak, meg semmi ilyesmi, sőt. 
És még a kiszemelt is rám hajtott, yeahhh!
Aztán rájöttem, hogy ez csak álom és hogy semmi ilyesmi nem történt és bitang sötét és ratyi az idő, 05:55 van és a pasim akkor indult el dolgozni. És hello ez a valóság *-*
Félre értés ne essék, nem az akkori srác miatt voltam olyan happy, mivel már rég nem érdekel (és valaki régen mondta is róla hogy igen le van csúszva pia meg minden), csak végre nem rémálmom volt, hanem olyasmi, ami a múltban szar volt (általános iskolai rémálom) az álmomban meg tökéletesen sikeres. Vissza tekintve, sosem akartam hogy tökéletes legyen, annak is örültem volna akkortájt, ha nem szólnak be valami sértőt nap mint nap :S
Oké, álomfejtés befejezve. Megint egy se füle-se farka bejegyzést kreáltam így kora reggel.
Amúgy a novella amit ígértem a kommentelőmnek, halad igaz lassan, de igyekszem vele.
A végére pedig az egyik nagyon nagy kedvencemet, az idő úgyis lehangoló, remélem nem marad így egész napra, nincs kedvem megázni.

Dylan....
Nekem erről mindig ő jut az eszembe :P P
Amellett meg kurvajó ez a dal. Imádom!!!