Új év és új remények

Sosem voltam az a bazi nagy karácsonyozós, mindig igyekeztem túl élni az ünnepeket. Bátran állítom, hogy volt alapja ezen érzéseknek. Az idei karácsony szerintem messze a legrosszabb volt mind közül.

Pedig alapból nem indult rosszul, de a közös családi vacsorán kitört a balhé és egy nagy ordítozás alakult ki anyám meg tesóm, illetve tesóm pasija között. Én meg magamban megfogadtam, hogy jövőre udvariasan, de elutasítom a karácsonyi vacsorameghívást, kell ez a francnak...

És a tetejében a pasim is nagyjából végig piálta az egészet, szóval neki tök mindegy volt hogy mi az ábra.

Örülök, hogy már vége és egy évig nem kell karácsonyozni.

Beszéltem H.-val is és talán sikerül meggyőzni, hogy tartsa meg a babáját (yeaaaaaaaah), ennek viszont nagyon örülök :)

És akkor jöjjön az új év.

Fogadalom nincs, úgy sem tartom be. Szeretnék jobb ember lenni, de nem megy. Sajnálom.
Nem megyünk sehova, itthon unjuk szét magunkat, mint tavaly. Ha szerencsém van, annyira pocsék lesz a tv műsor, hogy 11-kor elalszunk és majd csak az újévi köszöntésekre kelünk fel éjfélkor.

Na de, cinizmust félre.

Minden olvasónak, kommentelőnek, vagy akárkinek, aki idetéved olykor, nagyon boldog új évet kívánok!!!
Jövőre találkozunk. Én itt leszek a hülyeségeimmel. Remélem ti is :)

Valami más (Sid/John slash fiction) +18

Köszönöm Juditnak a követést <3 <3<3
És hát itt a novella, tudom régóta ígérgetem.
Ezerszer átírtam már és hát ez lett belőle....Bocs, ha béna, meg ha van benne elírás.
Boldog karácsonyt mindenkinek!!!!!!!!!!!

Punk rock christmas

Karácsony előestéjén rengeteg hó esett és alaposan lehűlt az idő. John az ablakából nézte az utcán vidáman játszó gyerekeket, ahogy hógolyóznak és szánkóznak. A környéken minden színes fényekben úszott és számtalan ház felől hallatszottak a karácsonyi vidámság hangjai.
Ő nem volt ilyen boldog, nem tervezett semmit. Egyetlen vágya volt csak, hogy alkohollal alaposan meglocsolva, szinte félájultan átvészelje ezeket a napokat. Sohasem szerette a karácsonyt. A saját, borzasztó gyermekkorára emlékeztette.
December huszonhárom…ilyen tájban apja már teljesen részegen üvöltözött és verte az anyját, sőt néha őt is, ha nem tudott elmenekülni. Ezek a régi emlékek örökre rányomták a bélyegüket John karácsonnyal kapcsolatos érzelmeire.
A lelakott albérletében ahol élt, nem voltak tarka díszek, nem szólt ünnepi zene és nem állt pulyka az asztalon, csak pár üveg szesz, és a légkör cseppet sem volt emelkedett.
John ellépett az ablak elől és éppen a konyhába igyekezett, mikor félszeg kopogás törte meg a csendet. John meghökkent, nem várt senkit, az ő ajtaja előtt hosszú hetek óta nem jelentek meg látogatók. Kíváncsian nyitotta ki az ajtót. Döbbenetére Sid állt ott.
- Te meg mit keresel erre ? – kérdezte John meglepve, amint szóhoz jutott, mert erre aztán végképp nem számított. Egyszerre tört fel benne valamiféle halvány öröm és a lehangoltság.
- Bejöhetek ? – kérdezett vissza Sid és John hanyag vállrántással beengedte. A fiú belépett és megállt néhány méterre az ajtótól. Reszketett a hidegtől, a haján a hó meg volt fagyva.
John alaposan végigmérte.
- Mégis, hogy kerülsz ide ? Nem volt jobb dolgod ma, vagy már minden kocsmából kitiltottak? – érdeklődött megjátszva a közönyöset.
- Elmegyek, ha azt szeretnéd. – szólalt meg halkan Sid.
- Nem tudom, mit szeretnék. – legyintett John némi gúnnyal a hangjában.
- Már fél órája állok lent, azt hittem itt sem vagy, nem láttam fényt az ablakodban. – árulta el Sid.
- Te jó ég, mekkora eszelős vagy ! – háborodott fel John.
Kint csikorgó hideg volt, alapos hóeséssel egybekötve, csak az nem fázott aki rohangált, vagy kellőképpen fogyasztott alkoholt.
- Zavarok ? – érdeklődött Sid halkan.
- Miben zavarnál ? Nézz már szét ?! – dühöngött csendben John és ismét a konyha irányába ment, azt hitte Sid vele tart, de ahogy az ajtóból vissza pillantott, látta hogy a fiú tekintete az ablakra szegeződött. Ábrándosan megbűvölve bámulta az onnan jövő harsány színeket. Sápadt arcára mindenféle ábrákat vetítettek vissza a fények. John nem tudta mire gondolhat, talán neki is felrémlett a sötét múltja. A sajnálat szikrái mozdultak meg a lelkében és már nem is haragudott annyira, hogy Sid aznap este meglátogatta.
- Jól vagy ? – kérdezte együtt érzően.
- Persze. – vágta rá a másik.
- Az ünnepek mindig végeláthatatlanul hosszúak és borzasztóak. – jegyezte még meg John.
- Nekem is. – helyeselt Sid.
John egy darabig hallgatott, figyelte ahogy Sid teljesen elmélyül a fények és hangok világában. Valószínűleg tetszhetett neki, amit látott és talán az is megfordult a fejében, milyen lehetett volna ezt neki gyerekként átélni.
- Iszol egy italt ? – szólalt meg végül John rekedt és zavarodott hangon.
Sid bólintott és John után eredt.
Rövidesen a kopott konyha asztalnál ültek egy-egy pohár ital mellett. John lopva elnézte Sidet és az érzései jutottak eszébe. A hónapok óta egyre jobban megelevenedő, ambivalens érzései, amiket kellőképpen el sem tudott titkolni. Érdekelte Sid, egyszerre gondolta szépnek és rémisztőnek, egyszerre akarta ellökni magától és vadul megcsókolni. Egyszerre szeretett a közelében lenni és elfutni előle. Úgy érezte egy csapdában vergődik, ahonnan nem tud, vagy nem is akar szabadulni.
Úgy gondolta, Sid sejtette ezeket és bár sosem szembesítette velük, John úgy érezte, most sem véletlenül van itt. És az izgatottság szorította belül. Ma esetleg mer lépni valamit. Mégiscsak karácsony van és ez végülis nem mindennapi, mégha neki nem is jelent semmi rendhagyót.
A szomszéd lakásból jól hallhatóan szólt egy karácsonyi dal és John úgy vélte, ennél ünnepibb úgy sem lesz a hangulat, ezért gyorsan töltött magának még egy pohár italt, amit azon nyomban le is hajtott. Sid figyelte a mozdulatokat, de nem szólt semmit, ezért John kezdett bele.
- És mi a terved ma estére ?
- Semmi különös. – rázta meg a fejét Sid.
- Akkor velem leszel ma éjjel ? – John elkerülte a másik pillantását és a pohár oldalának mentén izzadni kezdett a tenyere, amint a válaszra várt.
Sid barna szemeiben ideges és álmélkodó szikrák villantak meg.
- Veled leszek. – suttogott és John nem igazán tudta, érti e a kérdést, mert lehet hogy mind a ketten másra gondoltak. A félelem szaladt végig rajta a vágyakozással vegyülve.
- Köszönöm. – csak ennyit mondott és elcsukló hangjában érezni lehetett a hálát.
Sid áthajolt az asztal felett, az arca egészen közel került John arcához és John tudta, Sid felfogta a kérdése lényegét. Csak azt nem tudta hirtelen, ő mit tegyen, mert nem gondolta még át, mit akart a fiútól. Hagyni magát, vagy elküldeni a francba.
- Ne csináld ezt ! – tiltakozott erőtlenül és elhúzta a fejét.
Sid nagyra nyitott szemekkel és csalódottan pislogott rá. John válasz helyett újabb szeszt töltött a poharakba, ahogy a másik vissza ült a székre.
- Most még ne…ehhez nem vagyok elég részeg. – motyogta, aztán a szájához emelte az italt.
Kis idővel később John a szobája felé indult és az alkoholos befolyásoltság miatt botladozva, suta mozdulatokkal nyitott be a helyiségbe. Karikák ugráltak a szeme előtt, ahogy felkapcsolta a világítást, majd tétován megállt az ágya mellett és várt. A szívéről mintha kövek gördültek volna le, ahogy meghallotta a konyhai szék csikorgását a padlón, majd Sid lépteinek hangját, aztán meglátta a fiút az ajtónál.
- Bejössz ? – kérdezte John és elkezdte levenni magáról az elnyűtt pulóvert. A hideg levegő megcsapta  a karjait és ettől fázni kezdett.
- Még soha sem csináltam. – vallotta be Sid, mikor John már a saját farmerját bontogatta. John rápillantott és maga alá gyűrte a felismerés. A fiú jól tudta, érezte mi a szándéka, de nem tiltakozott.
- Én sem…Szóval lehet, hogy őrültség az egész. Ha nem akarod, menj el, nem lesz semmi probléma belőle…- dadogta John lángvörös arccal. Sid arca ugyanúgy elpirosodott, de hevesen megrázta a fejét.
- De akarom ! – és oda lépett Johnhoz.
- Oké…oké…- John arcán egy pillanatra megadó mosoly futott át, aztán gondterhelten nézett a másikra. Sid pedig megcsókolta. Hideg volt az arca, a haja még mindig nyirkos, de nyelve és a csókja tűzforró. És olyan gyengéden csinálta, hogy John nem ismert rá, hihetetlennek tartotta, hogy ilyen finom dolgokat tud művelni. Úgy hajolt el tőle, mintha akkor látta volna először életében. És csak nézte a gondolatai zúgó forgatagán át.
- John ? – Sid állta a pillantását.
- Tessék ? – ocsúdott fel John.
- Úgy szerettem volna, ha megtörténik és mindent megtettem, hogy észrevegyél, de néha úgy tűnt, fárasztalak és gyűlölsz.– jegyezte meg és sóhajaitól alkoholosan meleg levegő áramlott John felé.
- Nem gyűlöllek ! – vágott közbe John komoly arccal.
- Bármikor elmondhattad volna, mert mindig is erre vártam. És most boldoggá tettél John…
Boldogság ?! Sidnek ennyi is elég ?! John sosem gondolta magát elég bátornak ahhoz, hogy saját magának is elárulja, mikre gondol, vagy miket érez. Voltak vágyai Sid felé, de várta a maga számára is megfelelő alkalmat, bár sokszor azt hitte, ez nem fog bekövetkezni. Örülnie kellett volna, hogy a fiú megkönnyítette a dolgát és szinte kimondatlanul is megtette amit kért, de csak a félelem lüktetett benne és a tanácstalanság.
- Én nem vagyok jó az ilyesmiben. – mondta rezzenéstelenül. És csakugyan nem tartotta magát a szavak emberének.
- Kívánlak…- mondta Sid őszinte mosollyal, majd engedelmesen levette magáról a bőrkabátot, a pulóvert. Kibújt a bakancsából és a nadrágjából. John ámulva nézte, ahogy meztelenre vetkőzik és végigfekszik az ágyon. A bőre sápadt volt, de a durva vágásnyomok vörös színe majdnem hogy világított a testének jó néhány pontján és ez rémülettel, valamint viszolygással töltötte meg John lelkét, mégsem tudta levenni a szemét róluk.
A kitartó pillantások nem igazán feszélyezték Sidet, mellkasa nyugtalanul emelkedett fel és le, a férfiassága teljesen merev volt. Szemei keresték John tekintetét, de John ettől zavarba jött. Az ő férfiassága is ugyanilyen kemény volt az izgalomtól, a vére izzott akár a tűz, de mégis reszketett, mint aki fázik. Lekapcsolta a szobában a villanyt és sötétség ülte meg a helyiséget. Ő csak azután szabadult meg a még rajta lévő ruháktól.
- Miért csináltál sötétet ? Látni szeretnélek. – könyökölt fel Sid az ágyon.
- Nem, Sid. Én nem akarom. – ellenkezett John, majd Sid felé feküdt a rendezetlen, piszkos ágyneműn. Sóhajtás szakadt ki belőle, ahogy meztelen bőrük egymáshoz ért. Végig simította a fiú karját és érezte az ott lévő kisebesedett tűszúrás nyomokat, amiket a kábítószerhasználat okozott.
- Már egy ideje nem lövöm magamat. – mondta Sid, mintha olvasott volna John zavaros gondolataiban és kérdéseiben.
- Az jó, a kábítószer csak hazugság és megöl téged. - bólintott John. Ujjai elhagyva Sid karját, egy kis időre a fiú fekete, kócos haját és kicsit izzadt homlokát simogatták, Sidnek láthatóan tetszett ez, szemérmesen bújt közelebb, hogy még jobban érezhesse John tenyerének melegét.
- Miattad…- jegyezte meg még Sid, de John dühösen közbe vágott.
- Ne miattam, hanem magad miatt tedd ! – helyesbített szigorúan.
- Ugyan, én nem érek semmit John. De valóban le szeretnék állni a heroinnal. Nekem nem kell, ha itt vagy velem. – a fiú John felé mozdult és ajkait esetlenül nyomta újra John ajkaira. John megtehette volna, hogy ígér valamit Sidnek, valamit ami miatt érdemes a jó útra térnie, de csak beleszédült a másik csókjába, átadta magát az örvénynek, ami elragadta és nem mondott semmit. Engedte, hogy Sid csókjai elhagyva az ajkát, a nyakára, majd a mellkasára kerüljenek. Egy kissé megütközve hördült fel, amikor Sid a nyelvével elidőzött a megkeményedett mellbimbóin, de nem ellenkezett. Ő is megérintette, megsimította a másikat, de ujjai csak Sid hasáig merészkedtek, amint megérezte a köldökénél végigfutó selymes szőrt, nem ment tovább, túl gyávának és kezdőnek gondolta magát abban a pillanatban.
- Ez fáj…- Sid keservesen felkiáltott és szorosan összeszorította a szemeit, amikor rövid, bátortalan csókok, halk nyögések, bizonytalan érintések után, John rögtön a lényegre tért. Jobb híján a saját nyálát használta, hogy könnyebben behatolhasson. Gyakorlatlan mozdulatokkal nyomta magát egyre mélyebbre és Sid csípője ösztönösen nekifeszült az ő ágyékának.
- Tudom…- suttogta a sokktól dermedten és a kielégülés előtti érzés áramütés szerűen szaladt végig gerincén. Homlokát Sid vállának támasztotta és próbált valamivel finomabban mozdulni.
Hallotta Sid állandó fájdalmas zihálását és érezte a saját homlokáról legördülő jéghideg izzadtságot, de nem tudott leállni már. Néhány perc és pár gyors és mély mozdulat után elérte a tetőpontot. Túl nagy izgalomban volt, nem tudta tovább húzni. A teste megremegett és egy nyögés kíséretében elborította a rövid ideig tartó kéjes érzés, ami keveredett az azonnali lelki ismeret furdalással. Bár érezte, ahogy Sid gyengéden átöleli, így osztozva az örömében, mégsem lett ettől jobban. Levegő után kapkodva csúszott ki belőle és a fiú karjait eltolva magáról, feküdt a hátára. Reszketett minden tagjában, férfiasságából lassan szivárgott a meleg folyadék a lepedőre, a szíve majd kiugrott a torkából. Szerencséjére sötét volt és nem láthatta a másik arckifejezését. Undort érzett maga iránt, hogy ezt tette és bár nem tudhatta mit érzett Sid, de neki is fájt valami belül. Az egész túl jó volt, túl forró, túl szűk, túl rövid és ami utána maradt az már egyáltalán nem volt felhőtlen. Sid váratlanul mozdult meg mellette, a levegővételei nehezek voltak.
- Sajnálom, nem akartalak bántani. – jegyezte meg John eltompultan.
Ez a néhány másodperc, elszakította őt a valóság félhomályától, de mikor ismét feleszmélt, az már megint körbe vette. Csak az utcáról vakító hó fehérlett vékony fénysugárként.
- Nyugodj meg John, nem bántottál. – Sid próbálta megnyugtatni, de John ezt nem igazán tudta elhinni.
- Hagyjuk. – ezzel oldalra fordult és csak bámult maga elé, nem reagált semmire, pedig érezte Sid simogatásait magán.
Másnap hajnalban ébredt fel, arra hogy fázik. A korai szürkeségben látta, hogy Sid alszik még mellette. Aztán észrevette az ágyneműn és az ágyékánál elkenődve Sid haragosvörös vérét, rögtön magához tért és azonnal felrémlettek benne a még fájóan élénk emlékképek. Halkan összeszedte az ágy lábánál heverő ruháit és gyorsan felöltözött, majd a szégyen lángjaiban égve elhagyta a szobát. Magára kapta a konyhai széken lévő kabátját és az ajtót épp csak behúzva maga mögött, lesietett a lakásból.
Kint még mindig nagy pelyhekben havazott, John percek alatt átfagyott, amint cél nélkül bolyongott a karácsonyi díszekkel felékesített néptelen utcákon. Az egyik sarki kocsma éppen akkor nyitott, John kikért egy sört, majd a bárpult mellett bambán ülve igyekezett nem hagyni hogy kettéhasítsák a lelki ismeretének hangjai. Még mindig úgy érzett, mint tegnap. Akarta Sidet, még mindig tetszett neki, különlegesnek tartotta, ugyanakkor szánta is őt az összes ostoba hibájáért, a mértéktelen alkoholizálásáért, a heroinért, a szeretetéhségért. Holott ő sem volt különb, ő is elég nyomorult volt és gyenge, hogy rendet tegyen magában. És még mindig Sid csókja járt a fejében, valamint a semmihez sem hasonlatos érzés, ahogy oda adta magát neki, minden borzasztó fájdalom ellenére is.
- Adj valami erőset. – suttogott dacosan John a pultosnak, aki álmatag mozdulattal töltött ki neki egy jó adag whiskyt, John pedig rögtön bele is kortyolt. Be akart rúgni, hogy ne kelljen gondolkodnia.
A sokadig italnál járt, mikor Sid megtalálta.

- Miért tűntél el ? – állt meg mellette szemrehányóan.
John gúnyosan elmosolyodott.
- Megtaláltál, tehát nem tűntem el.
- Tudunk beszélni ? – érdeklődött Sid és idegesség látszott az arcán.
- Mi a jó francról ? – vont vállat John. Sid megragadta a karját, a mozdulata gyengéd volt, de határozott. Törődés áradt belőle, ami meglepte Johnt, de inkább elhúzta a karját.
- Bármiről. Ne idd le magad korán reggel. Gyere és sétáljunk. – ajánlotta a fiú, de Johnnak nem igazán volt kedve ehhez.
- Az én dolgom, ne avatkozz bele ! Én sem okoskodtam kéretlenül, mikor a saját hányásodban fetrengtél a kábítószertől. – mondta dühösen.
- John…kérlek. – Sid érintése újra ott volt John kezénél, de kicsit erősebben és lehet hogy ez adta meg az elhatározást, mert John kelletlenül fizetett és elindult kifelé. A jéghideg az arcába vágott, a hópihék fagyosan hullottak rá, a fel-fel támadó szélben. Sid csendben jött mellette, zsebre dugott kezekkel.
- Mi a baj ? – kérdezte aggódva, miután már vagy öt perce mentek szótlanul.
- Te vagy a baj. – vágta hozzá a szavakat John flegmán.
Sid megilletődött.
- Valami rosszat csináltam?
- Te vagy a baj és én, így együtt ! Meg a hülye döntéseink, a következmények, amik körbevesznek minket. És hogy olyan rohadtul érzem magam…– sorolta John.
- Megbántad hogy tegnap éjszaka velem voltál ? – Sid kicsit elsápadt.
John közönyösen rugdosott egy üres sörös dobozt maga előtt.
- Mit tudom én…
- Gondoltam, hogy másnap majd vissza csinálnál mindent. Meg is értelek és sajnálom, túl rossz vagyok…- mentegetőzött Sid.
- Én vagyok a rossz, hát nem érted ? Elromlottam. Örökre. Éjszaka csak használtalak, mert úgy éreztem, attól jobb lesz, elmúlik az üresség. De nem lett jobb, egy cseppet sem és nem töltötte be az űrt. – hadarta el John egy szuszra és az arca a hideg ellenére is egészen felforrósodott az indulattól.
- Ez nem igaz, és te is tudod. – jelentette ki Sid eltökélten és John megdöbbent, hogy így átlát rajta.
Valóban hazudott és még csak leplezni sem tudta rendesen.
- Hát mi az igaz ? – vont vállat és megtorpanva, egyenesen Sid barna szemeibe nézett. Aztán elgyengülve kapta odébb a tekintetét a mellettük álló tekintélyes kupac hóra.
- Hogy elküldhettél volna tegnap, de nem tetted. Nem csináltad volna ezt csakis szánalomból, vagy eddig beteljesületlen vágyak hevében. Nem feküdtél volna le velem csak azért, mert alaposan felöntöttél a garatra.– Sid hangja megremegett.
- Akkor, szerinted miért történt ? – kérdezett vissza John.
- Jól tudod, én bármikor,bármit megcsinálnék neked. Észrevehetted volna, ha általában nem csak egy nyavalyás drogosnak tartasz, aki képtelen a szer nélküli életre. Tudom, hogy egyedül érzed magad és én is magányos vagyok…
Sid tett John felé egy lépést, de John csak rideg és lenéző pillantásokat küldött neki válaszként.
- Nekem nem kellenek mindenféle idióták, akik a balfékségükkel szórakoztatnak, jól érzem magam egyedül is ! Te vagy az, akinek folyton kell a visszaigazolás, hogy szükség van rá a világon. Aki egymagában teljes kudarcra van ítélve ! És valóban, egy nyavalyás drogfüggő vagy ! – mondta utálattal a hangjában.
Sid lehajtotta a fejét.
- Tudom, de komolyan gondolom, hogy megváltozom és befejezem a kábítószerezést. – ígérte.
- Sok sikert, de ne várd, hogy majd ott leszek, mert most azonnal elmegyek innen. Én nem tudok rajtad segíteni Sid. Igazából magamnak sem tudok elég erőt adni. Ami tegnap történt, attól majdnem megöl a szégyen…
John tettetett érzéketlensége valamelyest csökkent, keserűség és szomorúság vett rajta erőt, amit felerősített részeg állapota.
- Szeretlek. – suttogta Sid, mintha nem hallotta volna az előbbieket és sütött belőle a vágyakozás. John tisztán érezte ezt, a szenvedélyesség, ahogy ezt a szót kiejtette, még a talpuk alatt lévő havat is megolvasztotta volna. John viszont megnémult, úgy meglepte és ledöbbentette a hirtelen jött vallomás. Zavarában nem is tudott mit reagálni erre. Ugyanakkor nem értette, miért érez így iránta Sid, hiszen semmi olyat nem tett, amitől szerethető lenne akárkinek a szemében.
- Ne tedd ! Csak felesleges időpazarlás ! – mondta végül ugyanolyan halkan.
- Nem, ez valami más ! – rázta meg a fejét Sid.
- Valami más ? – ismételte el a kérdést John.
- Majd megérted. – bólintott Sid és áhítattal a szemeiben követte John mozdulatait, amint kissé felháborodva indult el a havas úton.
- Elegem van belőled, kopj le ! Bizony Isten, lökött vagy Sidney. – csóválta még a fejét John ingerülten és az albérlete felé vette az irányt.
Teljesen átfázott, mire haza ért. Az ujjain a körmök liláskékké váltak, az arca fájdalmas volt a hideg miatt. Indulatosan becsapta maga mögött az ajtót és még a kabát is rajta volt, mikor alaposan meghúzta a konyha asztalon lévő italos üveget.
 - Mi a franc történik velem ?! – elmélkedett.
December huszonnegyedike…Ilyenkor apja még részegen aludt az ágyában, az anyja meg az edények felett zokogott a konyhában. John meg akarta vigasztalni, de az anyja mindig elzavarta. Ettől pedig általában teljesen magányosnak és haszontalannak érezte magát. Akárcsak most. Sid egy flúgos, de sok mindenben igaza volt, jobban látta a helyzetet, mint John maga.
És John tegnap éjjel azért feküdt le vele, mert akarta őt, mert vágyott rá. Nem az alkohol miatt, az csak segített, hogy leküzdje a szorongását, de semmilyen kényszer hatása alatt nem állt, mikor megtette. Nagyon bánta, hogy ott hagyta az úton Sidet és csak úgy elviharzott. Most jól esett volna neki, ha mellette van. John remélte, hogy Sid hamarosan ismét eljön hozzá, mert kínzó volt az egyedüllét a tegnapiak fényében. Benyitott a szobába és leült az ágyára.
Minden olyan volt, mint annak előtte, csak az összegyűrt ágynemű és a pár csepp alvadt vér cáfolta meg mindezt. És fejében, testében villódzó élmények, amik egyszerre voltak iszonytatóak, de gyönyörűségesek is. Olyanok, amit nem lehet egykönnyen szavakba önteni. Több, mint puszta testiség, egyszerű kívánalom, vagy beteges vonzalom. Ez valami más…Mint az is, ami köztük volt és van. Ez ellen nem lehet mit tenni. Meg van írva, vagy hogy mondják.
John már nagyjából értette is. A haragja, felháborodása csendes, de gyötrő vágyódássá szelídült.
És zaklatott várakozássá, hogy Sid ismét feltűnjön nála.

Hello kedveseim (ez tudom, hogy béna, de nem találtam címet a bejegyzésnek bocs)

Délután megyek fogorvoshoz és hát nem állítom, hogy ez az álmaim netovábbja. Meg félek is, elég rendesen, de mára hagyjuk rinyát. Ha olvassa valaki, pls küldjön pozitiv energiát, vagy valami olyasmit, hogy ne fájjon, köszönöm!!!

A rohadt monitorom úgyis felidegelt, mert nem tudom miért, de fél óráig kell kapcsolgatni, hogy méltóztasson működni. Ma úgy keltem fel, hogy senki és semmi nem fog felhúzni. Erről ennyit...

Tegnap J. telefonban ecsetelte nekem a tavalyi fogászati "élményeit" és ahhoz képest, amit ő kiállt, nekem szinte semmi bajom sincs.

Amúgy J. jól van és boldog 13 hetes kismama!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Úgy néz ki, H.-nak is babája, lesz. Ő nem ilyen boldog, nem is biztos hogy megtartja, mert a pasija nem akarja. Sajnálom, de mit tehet egy barátnő, akinek ez az elveibe ütközik?! Semmit, azon kívül, hogy befogja a száját, megtartja a véleményét és segít, hogy ha tud :(

A novellám már készen van, amint időm engedi, átnézem és a napokban felrakom. Ne számítsatok semmi jóra XD

Xmas sarcasm

Karácsonyi hangulat...hát...nem mondanám...
A városban mindenki türelmetlenkedik, lökdösődik, az árak az egekben. 

Az egyik boltban egy nő bicskanyitogatóan üvöltött az egyik eladóval, aki mert neki szólni, hogy ugyan ne lopjon már. Én csodálkoztam az eladón, a helyében én tuti kihajítottam volna már a nőt, vagy elküldöm a jó bús picsába.

A másik boltban az eladó, meg azt figyelte lopok e, csak mert két másodpercnél tovább nézelődtem *-* 

Karácsonyi hangulat na persze, sehol sincs, bennem sem. A héten gyorsba megvettem mindent és örülök, hogy túl vagyok rajta. Amúgy sem poén az élet így egyik oldalon lyukas foggal, ja és karácsony előtt még egy jó kis gyökérkezelés is vár rám. Hát hurrá na...erre vágyom rég...Míg más betegre zabálja magát, én csak nyammogok és szikrákat látok, ha véletlenül ráharapok a lyukas fogamra. 

A matricás srác meg előkerült és hiába írtam neki hogy mi van a fogammal, töretlenül küldi a karácsonyi sütirecepteket, ajh már...

Reggel meg egy dögös kocsiban elhajtott előttem a zakkant srác, észre is vett és kéjesen vigyorgott, szerencsére nem tudott megállni, én meg elsiettem.

A szupermarketben olyan feszültség volt, hogy szinte vágni lehetett, az összes biztonsági őr azt figyelte ki lop és mit, hát persze hisz ünnep közeledik. A pénztárnál meg egy öreg papa majdnem letaknyolta a pénztáros csajt,mikor köhögött, látni kellett volna a csaj fejét :P
Nincs itt semmi ünnepi...

A dolgok gyökeréig

Tudom, hogy kb. senkit sem érdekel, de azért írok róla, hogy a mai napom is a fogorvosnál, pontosabban a fogászati ambulancián indult (yeah), mivel már rohadtul elegem volt a folytonos idegesítő fogfájásból.

Egy tök jó fogászati rendelőbe kellett menni, a váró olyan volt, mint egy nappali, kényelmes székek és szép képek mindenfele, nagy padlóvázák, meg karácsonyi illatú gyertyák. Hangulatos volt na. A rádió is be volt kapcsolva, és némileg mosolyt csalt az arcomra, hogy az egyik dal amit leadtak, a Pálinka dal volt (tudjátok...), ami még mindig jobb volt, mint a váróban a két papa beszélgetését hallgatni, akik politizáltak, aztán meg ecsetelték egymásnak a fogászati élményeiket.
A pálinka dal után meg a Heroes-t adták Måns Zelmerlöw-től, hát ez is eléggé ide illett, mit ne mondjak.

A lényeg, a lényeg, hogy miután előadtam a kiselőadást, az ez évi fogászati kalandjaimról, csináltak egy röntgent és utána gyökérkezelni kezdték...
Szerencsére kaptam injekciót, de még hátra van pár alkalom, viszont azt már a körzetis dokimnál kellene, akit a jó égnek nem bírok telefonon elérni, pedig jó lenne.

A pofám meg még zsibbad az injekciótól, enni, inni nehézkes. Ha ez ünnepekre is így marad, legalább nem jönnek rám a plusz kilók, igaz szívás lesz hogy nem tudom majd élvezni a karácsonyi kajákat, mert egyik oldalt ott a lyuk a fogamon, de hát ez van. Biztos jobb mintha kihúzták volna.

És mielőtt beszólítottak volna, még ezt is lenyomatta a rádió.
Mindig is imádtam ezt a dalt, bár nem egy fogászati rendelőben a legideálisabb meghallgatni. 

A profilkép meg az exek

Lecseréltem a faszbukkon a profilképemet. Egy viszonylag tűrhető fotót töltöttem fel, ami nálam nagy szó, ugyanis abszolút nincs fénykép arcom.

Másnap látom lájkolták páran. Köztük Mr. Népszerű!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Meg is állt a kezemben a kávés bögre, bennem meg az ütő és tuti hogy tiszta piros lett a képem.

Oh my god, Mr. Népszerű, akiről azt hittem, már azt sem tudja, hogy a világon vagyok....Jézusúristeeeeen....na jó ez hülyepicsás volt, szóval, nagyon nagyon meglepődtem.
És persze eszembe is jutottak az emlékek. 

Első körben az, hogy milyen kurva régen volt az a pár hós afférom vele. És hogy az első randin, mikor megláttam, azt gondoltam, azt a kurva ez de szexi csávó. Tetkó, piercing, bakancs, mocis mellény, éppen a chopper hiányzott csak alóla...Azok a szemek, mai napig nem láttam olyan faszit, akinek ilyen színű lett volna, valahol a zöld a sárga, meg a barna határán...

És ahogy csókolt...Komolyan, olyan jó még senkivel sem volt. Meg állt a külvilág az biztos. És olyan jó volt, amikor a kezemet megfogta *-* *-*
Vele minden jó volt, a koncertek, a hajnalig tartó csavargások, vagy csak hogy hallgattunk.
Kár, hogy nem tervezett velem sokáig. Talán neki sok volt, hogy nagyjából bármit megtettem volna érte.

Jó sokat sírtam, mikor váratlanul bejelentette, hogy vége, nem volt oka, egyszerűen szerinte nem működött, alig találkoztunk, a távolság is bejátszott (kb. 40 km-re lakott tőlem), három műszakban melózott stb. De szerintem ez csak falmelléki szöveg volt, inkább a szabadságot választotta. 

Én meg erre összeszedtem a narkomán srácot, aki hozzá képest a kanyarban sem volt, de felejtésnek megfelelt, persze ha tudtam volna, hogy Mr. Népszerű nemsokára meggondolja magát és ezt telefonon is közli, biztos nem bonyolódok semmilyen kapcsolatba senkivel. De akkor már késő volt.

Aztán erre rá két évre egy rockfeszten ismét össze jöttem vele, de az csak egy napra szólt, a drága ugyanis a "holnap felhívlak"-ot annyira vette komolyan, hogy konkrétan két hónap múlva telefonált, de akkor meg már a mostani pasimmal randizgattam.
Utána még volt pár véletlen összefutásunk néhány koncerten, pár lopott csók, de ennyi. Viszont a mai napig hatással van rám és tudom, hogy ha szembejönne az utcán még mindig szívdobogást kapnék (volt már rá példa).

Most épp nincs senkije, a fiatal csaj, akivel nyáron a rockfesztiválon pózoltak, már a múlté, ahogy a mi dolgaink is, de nem titkolom, olykor még rálesek a profiljára a facebookon. És utálom magam, amiért nem tudok közömbös lenni iránta.

Jah, egy másik exem is rám írt. Találkozni akarna...Nem is tudom, nem sok kedvem van hozzá. Van élettársa, de nem is ez aggaszt. Ha tudnám biztosra, hogy nem kezd rá pofátlanul nyomulni, talán még bele is mennék abba, hogy összefussunk...Ajh, miért nem Mr. Népszerű bukkan fel nálam ilyen kérdéssel :P
Oké, hagyjuk.

Kommentár nélkül

Na, ez az amire nincsenek szavak....
A hét headshot-ja.
Awww...

Rémálom meg hideg, avagy ugrálj az ágyon wehehe

Köszönöm szépen Juditnak a kommentet,<3 <3 A blogján majd én is megírom a magamét :)
Örülök, hogy írt.

Annak már kevésbé, hogy egész éjjel azzal a csajjal álmodtam, akivel a pasimnak a hátam mögött egy rövid viszonya volt. Az álomban meg még jóban is voltunk.
Uhhh....brr...bloaaaahh...
Ez az ami sosem következik be. Hülye picsa. Örülök, ha nem látom, bár mivel erre lakik néha előfordul, de tudom kezelni, lenéző pillantásokkal illetem, mikor elmegy mellettem :/

És egy kis melegség ebben a hideg időben. Erre konkrétan reggel bevadultam és mint egy idióta ugráltam az ágyon. No komment hülye vagyok, de nagyon. És szeretem a feldolgozásokat Az ugrálás meg külön jól esett :P

És lassan elkészül a novellám is, tudom....kurvára nem siettem el...

AETHYL

Pasim hozott haza egy üveg pálinkát :O :O
Még nem kóstoltam, mert nem igazán szeretem a pálinkát, de a pasim szerint jó erős, igazi kerítés szaggató.
Hát itt nincs kerítés, legfeljebb a lépcsőházi korlátot tudom majd kiszaggatni, ha iszok belőle és megárt...

És igen...HÁROMSZÁZADIK bejegyzés oh yeahhh! Köszönet mindenkinek aki még itt van.

Nyomottság van

Hát nem vagyok túl szórakoztató, ja...Meg sokat sem írok mostanában. Tudom, tudom...Majd változtatok rajta valamikor.

Kicsit nehezen keveredek ki a betegségemből, sokat szédülök és szar a közérzetem. Naná, hogy nincs is kedvem semmihez.

A múltkor talán túl drasztikus voltam, de akkor úgy is éreztem az egészet. Amúgy a pasim ügyét azóta sem sikerült megbeszélnünk, de különben sem tudom mi lenne a helyes.
Menni vagy maradni. A szerelem elmúlik, az nem örök. Aki mást állít hazudik, vagy túl sok Titanicot nézett :/

Ja, hogy valamikor azt hittem, nem így van? Igen, megesik az ilyesmi, még velem is. De beláttam, rosszul ítéltem meg a dolgokat és túl szentimentális voltam.
Ennyi.

A matricás srác is írt, aztán elküldött valami szívecskés giccsparádét, aztán ott magyarázkodott, hogy nem úgy gondolta, azt nem azért írta, mert szerelmes lenne belém (hát még jó, nem is ismer személyesen), csak véletlen volt. Most komolyan azt hiszi, felakadok egy szaros smiley-n vagy micsodán? Ajh, kinőttem én már ebből. Tőlem azt küld amit akar, nem háborodok fel (kivéve ha a nemi szervét küldi, de akkor is csak mérsékelten, nem ő lenne az első ugye...).

Tömény

Oh igen, tudom...gyakrabban kellene írnom...
Remélem majd össze tudom kapni magam, hogy ez így is legyen.

A pasim hétfőn elég nagy csalódást okozott. Lebetegedtem, kórházban is voltam és feküdnöm kellett, megkértem hogy segítsen, de nem tette. Helyette puffogott és bunkózott.
Oké, hogy olyan amilyen,de úgy gondoltam, legalább bajban normálisan viselkedik. Aztán másnap, mintha mi sem történt volna, elment egy haverjához szülinapozni.

Lassan rá kell hogy jöjjek, őt EGYÁLTALÁN nem érdeklem. Szerintem már nem is szeret és nem boldog mellettem.
Na jó, én sem vagyok boldog, de próbálkozom megtartani a kapcsolatot. Persze lehet, hogy nem kellene ezeket a köröket futkosnom. Sosem volt az a kedves, romantikus fiú, de most már átment egy érdektelen taplóba, akit saját magát és a szükségletein kívül ( kaja, pia, foci, bulizás,haverok, meg lehet hogy csajok is) más nem izgat. A kapcsolatunk néha már lakótársinak mondható és ez cseppet sem jó.

Hiányoznak az apró figyelmességek, amiket én próbálok a mindennapjainkba belecsempészni, pl. megveszem a kedvenc édességét, reggel megcsinálom a kávéját stb. De neki ez szerintem természetesnek tűnik.

Lehetséges, hogy valaki oltogatja, pár hónapja láttam, hogy sms-ezett az exével. Nem szerelmes üzenetek voltak, de akkor is. Mikor kérdőre vontam, felháborodott, hogy miért ne beszélhetne, vagy sms-ezhetne a volt csajával, mit féltékenykedek, a csaj az ország mások végében él, boldog párkapcsolatban...
Amúgy sem értem, mi a szart írogat egy olyan nőnek, aki állítása szerint jól lehúzta pénzzel, aztán el nem ítélhető módon összeállt a haverjával, majd kihajította a közös albérletükből. Kezdem azt hinni, hogy csak az ilyen orbitális ribancoknak áll a világ. Aki normálisan akar élni, nem átbaszni a másikat, annak már régen rossz és azon áttaposnak.

Anyum mondogatja, hogy jobban tenném, ha keresnék mást, de nekem most ehhez nincs kedvem és energiám. Persze még jó, hogy nem ők akarnak összehozni valakivel. Egyszer már próbálták, mikor a narkomán sráccal vége lett, fater elhozta bemutatni az egyik ismerősének a fiát. A gyerek viszonylag jól nézett ki, ehhez mérten akkora arca volt, mint egy ház és ott okoskodott nekem. A másik nem elhanyagolható szempont az volt, hogy volt barátnője, szóval én nem is értettem, mit akar...

A tetejében a fogam is fáj.

De azért van egy jó is, J.-nek kisbabája lesz!!!!!!!!!!!!!!!!

Ürességbe zárva

A hétre is a nagy nihil volt a jellemző. Mindenki felszívódott, A. is, H. is és Sz. is. Így jártam.

Vagyis a matricás srác szokott írogatni. Néha egész szépeket és fura, hogy érdeklődik utánam. Nem nyomul, nem küldi el a farkát emailben,meg semmi ilyesmi, csak megkérdezi hogy vagyok és szép napot kíván. Nem mondom,hogy nem esik jól. Kell egy kis figyelmesség ebben a kihűlt világban.  Amúgy nem akarok senkitől semmit és szerintem ez a fickó sem tőlem, egyszerűen csak rám ír, én meg vissza írok, ismerősök vagyunk, ennyi.

Az egészségem megint szarakodik, jelenleg a gyomrom fáj már hajnal óta, meg olyan rosszakat álmodtam.
Írnom kéne a novellámat, de az sem megy :(

Szóval tényleg nincs semmi jó. Ezért inkább berakok egy kis zenét (az alábbi Mr.Népszerű egyik kedvence, na már megint témánál vagyunk, pedig neeeeem...).

Vissza a gyerekkorba

Az elmúlt hét péntekig annyira tré volt, hogy inkább nem is vesztegetek rá időt, hogy leírjam....

A hétvége azért már valamivel jobb volt. Sőt...
Az ilyenkor szokásos gyertyaégetési körutunkra mentünk, ami minden évben jól szokott sikerülni. Most sem volt másképp :)
Főleg, mert a kedvenc tevékenységeimet végezhettem (amit ritkán). Ültem a kocsiban, bámultam ki az ablakon és közben szóltak a mobilomból a kedvenc dalaim. 

Jó messze elhagytuk a várost, ismét az Isten háta mögött jártunk. Mintha megállt volna az idő. Más környezet, más emberek, arra felé minden annyira más.
Néha arra gondolok, milyen érdekes lehet ott élni. Őszintén, én már utálok itt, a városban lakni.  Persze az új élethez nem kevés pénz kellene és stabil munkahelyek. Már pedig arra, minden van, csak ilyesmi nem. Ott mindenki alkalmi melókból tartja fent magát, vagy segélyekből. Ilyen téren a helyzet ott még ennyire sem rózsás mint itt, pedig hát itt sem sok munka van.

Tesómmal úgy hülyültünk, mintha ismét gyerekek lettünk volna, az ősök pedig meghatottan nézték ezt :) Készítettük pár idétlen fotót, amit hát biztos nem rakunk fel a faszbukkra.
Jó volt na...

Aztán fater mindenkit meghívott kajálni is és már nagyjából lement a nap, mikor haza értem.
Jó kedvűen.

Amit a pasim hamar el is cseszett persze...Nem tudom, mi baja volt, de egyszerűen nem szólt hozzám, mintha megbántottam volna, pedig hát otthon sem voltam. Csak ült a fotelben, egy kukkot sem mondott, ha kérdeztem hogy mégis mi a franc baja van, elküldött a fenébe.
Később meg lelépett a haverjaihoz :O
Másnap meg már semmi baja nem volt. Most igazodjak ki rajta ?!

Este apám mikor telefonon beszéltünk, azt mondta tényleg tuti nap volt a szombati és hogy jó volt látni minket tesómmal úgy hülyéskedni. És hogy jó lenne, ha a viszonyunk mindig ilyen lenne. Mert semmi értelme sincs az ellenségeskedésnek.  Igen, van ebben valami, én sem vagyok harag párti. Csak hát a mindennapok nem olyan felhőtlenek és rózsaszínek, mint ahogy az otthonunktól messze töltött percek. A hétköznapok kegyetlenek, szürkék és valamit megváltoztatnak a gondolatainkban, a lelkünkben, amitől olykor idióta seggfejek leszünk.
Pedig hát milyen szép lenne, ha nem így történne....

Kalóriák és filmek

A hosszú hétvége unalmas volt, pasim két napig dolgozott, csak tegnap nem, de nagyon sok értelmeset akkor sem csináltam. Édesség és pizza hétvége volt, annyian mondták, hogy lefogytam, hogy a végén el is hiszem és merek ilyen kajákat enni :P :P
Na jó, inkább írok a filmekről, amiket néztem.

Elkezdtem a Tüskevár 2012-es újrafeldolgozását nézni, nem is tudtam, hogy van ilyen. Végülis nem volt rossz, bár teljesen végig nem néztem, mert el kellett mennem itthonról. Egyszer nézhető szerintem, bár az eredeti hangulatát nem lehet visszahozni, azok a karakterek, abban az időben voltak időszerűek, mostanra már kihaltak az ilyen rendes fiúk. Sok mai srác biztos nem menne vidékre nyaralni, meg horgászgatni stb. Vagy ha mennének is, tuti hogy ott lógnának a telefon és a tablet előtt :( Tisztelet a kivételnek...

A másik film, amit megemlítenék, na itt semmi nyár meg horgászat nincs. Nem egy lájtos mozi. Sőt...még 2007-ben láttam és akkor durván lesokkolt, annyira döbbenetes volt (lehet, hogy már írtam róla itt is). Most belefutottam és nem álltam meg, hogy megnézzem.
A címe: Felhő a Gangesz felett, magyar alkotás és egy kábítószeres fickóról szól, aki le akar állni (nem először) a szerrel, belebotlik egy nőbe, aki éppen otthagyta a férjét és a gyerekét, szóval romokban az élete. Ráveszi, hogy menjen fel a lakására és segítsen neki a leszokásban.
Simán ráraknám a +18-as karikát, de legalább a +16-osat ugyanakkor meg szerintem le kellene vetíteni a sulikban drogprevencióként, mert annyira realisztikusan ábrázolja a heroin okozta megvonási tüneteket, a szenvedést, hogy talán kevesebb delikvens nyúlna a szerekhez.
Ritka jó magyar film, a színészek zseniálisak mind. A főszereplő srác, amúgy alapból szerethető lenne, csak hát a kábítószer azzá tette, ami. A csaj meg annyira segítene rajta, de magán sem igazán tud.
Mivel nekem is volt szenvedélybeteg barátom (nem ennyire keményen, de ő is tolta a piát, gyógyszert, elvonók,rosszullétek stb.)sok mozzanat, szituáció ismerős volt sajnos. Pár dolgot én is átéltem ezek közül :(

Ajánlom mindenkinek, a youtube-n (áldassék a neve) fent  van teljes terjedelemben:
www.youtube.com/watch?v=SdTwbrD3i4w
www.youtube.com/watch?v=ld3kXtSJ_Jg

Randi a hidegben

Nem tűntem el, megvagyok stb. De egyrészt nem jár erre senki, hogy olvassa, másrészt nincs miről írnom. Olyan egyhangú, igazi őszies időszakom van. Jó, néha azért van miért kiakadni, de nagyjából elvagyok.

Reggel a pasimnak később kellett mennie dolgoznia és nekem is volt még némi időm, így felhívtam és megkérdeztem, nem kávézunk e egyet a hypermarket előtt. Jó nem valami gigaromantikus, de erre futotta :P
Igent mondott, így összefutottunk és kávéztunk. Na meg fagyoskodtunk. Marha hideg lett ám. De azért jó volt :)


Húsz másodpercig ?!!! Én egy másodperc után majdnem megfulladtam a kávémba :D
Amúgy édes kiscica.

Hallgatlak, barátom...

Reggel a buszmegben egy nő olyan fura képpel méregetett. Fogalmam sincs, mi a szar baja volt, nem is ismertem és hiába lesett annyira, ő sem volt szebb...

Aztán az a rohadék busz is késve jött, az eső esett, a sok zombi természetesen nem várná meg, hogy lemásszak a buszról, már nyomulnak felfelé, nem törődve semmivel. Az ne zavarja őket hogy ülőhely nem lesz, hiába is nyomakodnak.
Idióták :/
Hogy rohadtam volna meg, mikor nem raktam le a jogsit.
Utálom néha az embereket, a tömegközlekedést és mindent ami ezzel jár. Antiszoc. vagyok.

Tegnap Sz. lelkét ápoltam telefonon egy órán keresztül (ő hívott). Kicsit komolyan veszi a kapcsolatát a pasijával. Úgy értem, ilyeneket mond, hogy ha a csávó nem lenne, ő már nem élne.
Na ne már....
És persze mindent megtesz neki, épp hogy a fenekét ki nem törli. Próbáltam jelezni, hogy oké a nagy szerelem, de ne hagyja már magát kihasználni. A srác otthon dekkol, mert nem dolgozik jelenleg, Sz. viszont igen, de így is mindent neki kell csinálni még munka mellett. A fickó meg egész nap heverészik, netezik, alszik. De Sz. nem bánja, ő mindent megcsinál a fiúnak.
Hát nem is tudom...Talán fiatalabb koromban én is ilyen kis áldozatos voltam,de néhány pofára esés megtanított engem, hogy nem kell ám mindent megtenni életünk párjának. Neki is van lába, keze stb. Jó, persze én is viszek pasimnak kávét, csak úgy kedvességből, ha megkér valamire, nem bunkózom, de mindent akkor sem rakok elé, alá stb.

Aztán később A. is benézett és elpanaszolta az ő baját, neki és a párjának egészen más jellegű a problémájuk, nem párkapcsolati, sokkal inkább jövőbeli (ház keresés, vétel, hitelek minden szarok). Sok okossággal neki sem tudtam szolgálni, nekem nincs lakásom, házam, ahogy elnézem a helyzetemet nem is igen lesz,marad az albérlet. De szívesen meghallgatom őt, mert tudom, nekem is könnyebb, ha kipanaszkodom magamat, legalább lelkileg segít. Ha máshogy már minden el van cseszve.

Az én formám...

Naponta mentem el a helyi Country club előtt és magamban megfogadtam, hogy egyszer be is megyek majd egy italra, vélhetően pasim, vagy barátok társaságában.
Erre most látom, hogy a helyet bezárták...
Pedig annyira érdekelt volna,milyen belülről...
Hát ez nem jött össze na...

Csajos program hétközben

Köszönöm a kommentet Juditnak, természetesen most is igaza van. Elvileg nem szabad ilyen régi hülyeségeken fennakadni.

Amúgy jól vagyok. Reggel láttam a szemközti házból kijönni egy Gordon Ramsey hasonmást (EZ NYERS TE IDIÓTA XD), majd egy asszonyt, akinek olyan volt az arca, mint a Grumpy Cat-nek :P
Aki egyébként tök cuki cica :)

A pasim kezdi túlzásba vinni a melózást, nem elég hogy majd minden hétvégén dolgozik, most már a rendes munkáján túl is vállal ezt-azt. Vagyis tegnap egy haverjánál volt segíteni,mert jön a baba nekik és sietnek a felújítással. Azt mondta siet, de sajnos csak háromnegyed 12-re ért haza. Szóval sokat nem találkoztunk sajnos. Most hétvégén már legalább egy napot pihennie kell, mert már nagyon nagyon fáradt szegény.
Esküszöm ki kéne tüntetni a munka hőse díjjal.

A. meg elhívott csajos esti programra így lazán hétköznap. Nagyon várom, kíváncsi vagyok milyen lesz, bár vele mindig jókat nevetünk és sosem fogyunk ki a beszéd témából.

És így a végére napi szexi, bár ez inkább heti, sőt havi szexi. Minden tekintetben. Ez a pasi...Ez a hang...És azt hiszem kockás ing fétisem van.

Októberi körkép, avagy így vagyok most

Mostanában minden olyan egyhangú. Hideg van. A pasim meg rendes, még virágot is hozott, ami nagyon nem szokása. Jól meg is vagyunk és egyre kevesebbet jut eszembe az amit múltkor mondott.

A kedvem az eléggé lapos. Az utazással egybekötött esküvő végül is lefújva, vagyis nem az van lefújva, csak mi nem megyünk. Őszintén ?
Nem is bánom.

Fel vagyok fázva mint állat, gyógyszert szedek rá, vagyis valami szirupot (alkohol is van benne hehe). Szóval tényleg jó, hogy nem kell utaznom. Jövő héten is van egy csomó dolgom, amit el kellene intéznem.

Szerencsére a szociális életem most rendben, Sz., H. és A. is gyakran hív, vagy én őket és beszélünk. Sőt, J. is hívott a minap. Meg egy régi levelező társam is rám írt. Szóval magányosnak nem érzem magam. És ez jó.

A novellát még nem fejeztem be, alig haladok vele, nem nagyon van ihletem, vagy időm, de majd csak lesz valahogy.
Úgysem olvassa el senki, szóval tök mindegy, írok e vagy sem. Csak nekem hiányzik az írás.

És sajnálom, hogy nem tudok most semmi értelmessel szolgálni. De már nem is csodálkozik ezen senki :/




Ez a dal viszont kurvajó...

Au....

Ezek a fenti szavak jellemzik az érzést, mikor a pasid össze keveri a születésed napját az ex csaja születési dátumával...

Oké, hogy a csaj pár nappal előbb született csak mint én, de akkor is...na ne már...Mondjuk én már nem is csodálkozom semmin.

És másnapos vagyok...
Eddig úgy voltam vele, hogy a pezsgő az egyetlen alkoholos ital, amit mostanában meg bírok inni (minden mástól vagy hányok, vagy fáj a gyomrom).
Na már most már a pezsgőtől is rosszul vagyok.
Erről ennyit...

Az esküvőre még semmit nem vettem meg, továbbra sincs ruhám, cipőm és pénzem sem, hogy ilyeneket vásároljak. Nem is érdekel, pedig jobb lenne összekapni magam és beszerezni ezeket.

A héten H.-val császkáltunk a városban, klassz izomlázam lett a sok járkálástól. A pasijának nézett ajándékot születésnapjára, meg vett még egy csomó mást is. Úgy volt, hogy másnap is találkozunk, de az idő tökre elromlott, szóval nem lett az egészből semmi. Na, de majd jövő héten.
És Sz. is előkerült, amin meglepődtem, de persze örülök neki, ha felbukkant.

Ja, és lett egy másik fb-s írogatóm. A zakkant srác most felszívódott, de helyette itt termett egy másik, aki nem zakkant,de hirtelen felindulásból küldözget nekem matricákat, amiket nem nagyon tudok hova rakni,mert személyesen nem is ismerjük egymást...

Érzések kavalkádja

Valami szar van a gépemmel,mert dög lassú és ilyen fos kisbetűket ad be :S

A vasárnap kaotikusan telt, egyrészt rossz kedvem volt a pasim beszólása miatt, másrészt az idő is elkenődött.

H. hívott, hogy találkozzunk már mert trében vannak a pasijával és kísérjem már el a dohányboltba, mert rá akar gyújtani, de nincs mire.
Mondom neki, jó menjünk. Össze szedtem magam, aztán már a lépcsőházban voltam, mikor visszahívott, hogy inkább mégsem. Na, akkor vissza az egész.

Kicsivel később megint hívott (pont akkor szakadt legjobban az eső), mégiscsak találkozzunk, mert kellene neki a cigi. Mire felhívtam a figyelmét, hogy ezerrel esik az eső, szarrá ázunk, mire a jó messze lévő dohányboltig elmegyünk.
Belátta, igaz a dolog és azóta nem beszéltünk. Jó lett volna találkozni és beszélgetni amúgy. Azt hittem ő, meg a pasija tök jóban vannak, igaz elmaradt az esküvő, de állítólag csak jövő tavaszig, most meg itt eszik egymást.

A pasimra visszatérve, nem jutottam előbbre a csaj kilétét illetően. Lehet, hogy nem is kellene tudni az igazat, biztos fájna. De így meg az fáj, hogy nem tudok semmit és pasim egy szót sem árul el.

Pedig úgy megnézném magamnak a ribit és belevernék az arcába, csak hogy tudjam, milyen a "vetélytárs". Mennyivel jobb, szebb nálam, vagy mi az amit pluszba adna pasimnak.

Van egy pár tippem ki lehet, némelyik elég vad, de én már nem bízom senkiben sem.
Nem kellene amúgy ilyeneken kattognom, van elég bajom enélkül is, de hát csak sokat gondolok erre. Hiába mondta pasim,hogy NEM történt semmi állítólag. Már az is zavaró, hogy valakivel olyan viszonyban volt, hogy felmerült egy kapcsolat kérdése...

Fura, hogy vénségemre (hah) lettem megint hülye féltékeny picsa. Azt hittem, ezt a hülyeségemet levetkőztem már.

Az is fura, hogy ennyire fáj és szomorúvá tesz.

Féltékenység: a kocsmai ribi és csalódottság: a titkolózó barátnő

Na, azért a pasim is tudja, mikor szúrjon oda és úgy, hogy még fájjon is :/
Múltkor a megcsalásról dumáltunk és azt mondta, eltekintve attól, mikor a kapcsolatunk elején vagy négyszer megcsalt az exével (nem kommentálom), azóta nem tett ilyet.
- De lehetett volna...- tette még hozzá és ezzel fel is cseszett rendesen. Vagyis inkább lesokkolt és kérdeztem is, hogy ki volt a "hölgy", akivel lehetett volna. De pasim persze nem volt hajlandó semmi információt elárulni az illetőről. Csak annyit mondott, hogy 3-4 éve volt ez és semmi többet.

Engem meg azóta foglalkoztat, hogy ki a szar lehetett és mennyire volt komoly köztük az ügy. Gondolom, csak jobban ismerték egymást, talán haverok voltak, esténként egy asztalnál ültek, vagy nem tudom...De zavar, főleg mert a pasim még csak a keresztnevét sem mondta el, persze régi dolgok és nem kellene, hogy számítsanak, de én már csak ilyen vagyok. Nekem számít. És rosszul esik..

Fura, hogy észre sem vettem, hogy mi folyik a hátam mögött és hogy ez mennyit jelentett a pasimnak. Jól csinálta annyi szent és most is nagyon titkolta a nő kilétét, sőt utána már ki akarta magyarázni, hogy nem is igaz, de nem hittem neki. Marha jó, hogy míg én azt hittem, a haverjaival dumál, meg iszogat, egy kocsmatöltelék ribivel múlatta az időt, aki bepróbálkozott nála, vagy pasim a csajnál, kitudja....

Viszont tény, hogy bunkóság ilyen sztorikat felhozni, aztán meg a lényeget makacsul elhallgatni. Oké, én is elő tudnék rángatni egy-két delikvenst a fiókból, mondván hogy igen, velük is lehetett volna akármi, mert nyomultak, de tettem rájuk...Öhhh speciel csak a zakkant srác jut eszembe, de ő sosem kellene, vagy a másik srác, írogat nagy ritkán, és aki még néz is ki valahogy, viszont nős és egyértelműen tudtomra adta, hogy csak arra kellenék. Nekem meg egyáltalán nem kellene másik, én meg ezt adtam a tudtára. Nem keresem a kapcsolatokat, mert nem érzem szükségét, el vagyok a saját elbaltázott világomban, nem hiszem, hogy egy titkos viszony jelentene megoldást a bajokra.
Én ezekről hallgattam és pasim is bár befogta volna a száját, nem menőzik itt nekem, hogy kivel és mi történhetett volna. 

Talán ha Sz.-nél rákérdeznék, tudna valamit erről, ő mindig ott lebzselt a rock kocsmában, de Sz.-el úgy állok most, hogy kissé neheztelek rá. Egyrészt már egy hónapja szinte nem is ír, ha találkozni akarok vele, leráz és kész. Közben meg kiderült, hogy a pasi, akiről áradozott, idő közben a fickója lett és ebbe sokakat beavatott, de engem persze épp nem.
Anno Sz. azt mondta, hogy egyike vagyok a legjobb barátnőinek, de ha olyan baromi nagy barátjának tart, ilyen dolgot elárul, ugyanis nekem még pár nappal ezelőtt is tagadta, hogy a sráccal együtt lennének...Nem értem én ezt...

Momentumok

Sikerült jól lebetegednem, ahogy ilyenkor ősszel szokás :/ Egész hétvégén döglődtem, fájt a torkom, a fejem és nem éreztem az ízeket, ehhez képest viszont ehető kajákat főztem.

Reggel úgy köhögtem, hogy szerintem még a lépcsőházban is hallották.
A fogam is fáj, de az már hónapok óta töretlenül, meg sem lepődöm ezen.
Azon viszont igen, hogy meghívót kaptam egy rokonom esküvőjére. A srác rendesen el van eresztve anyagilag, szóval igazi nagy magyar lagzi lesz, sok vendég, rongyrázás, amibe én nem illek bele. És kedvem sincs gazdag, meg boldog embereket bámulni. Viszont választásom sincs, menni kell és kész. A pasim kijelentette hogy ő nem jön és még csak fel sem róhatom ezt neki, nem ismeri a rokonomat.

Tehát násznép, harangok,meg esküvői torták, az már más szempont, hogy se erre megfelelő ruhám, sem alkalmi cipőm nincs. Az én ruhatáram kimerül a farmer-pulcsi-tornacipő tengelyen, ebben járok és nem forgok olyan körökben, ahol ki kell öltözni. 

Pénz erre nem áll rendelkezésemre, csak egy halom kintlévőségem van. De valahogy meg kell majd oldani a ruha és cipő kérdést és sajnos sok időm erre nincs.

A nemzetközi nem köszönök nap

Arról a tetvedék buszról, ami alapból egy csomót késett, egy megállóval később sikerült lekeverednem, mert annyira tömve volt, na meg a delikvensek az ajtóban álltak meg, pedig nem szálltak le, a csengőt így nem igazán lehetett megközelíteni.
Mindegy, egy kis reggeli séta ebben az őszies időben még jót is tett.

Na de azt már végképp nem értem, miért nem köszönnek egyesek, mikor én rájuk köszönök. Ja, biztos leesne a szájuk, vagy mi. Lesnek nagy értelmesen, de hogy ki van kivel, arról gőzük nincs, pf....
Ma többi ilyen is volt. Imádom.

A hivatalos ügyintézésnél is a nő, hát olyan szemeket meresztett rám, mert én az üveg ezen oldalán állok. Mindenki kerülhet erre az oldalra,semmi sem állandó, a kocka fordulhat nem ? 

Elvileg...

Tegnap (vagyis tegnapelőtt, mert már éjfél is elmúlt) meg egy drága druszámba futottam bele, aki azt mondta, hogy kegyetlenül lefogytam. Akkor miért van az, hogy én dagadtnak látom magamat!?
Na azért jól esett ezt hallani...

Ősz csak simán

Na tényleg itt az ősz. Fázom. Lassan le kell cserélni a tornacipőmet (amúgy is kellene egy új, mert ez szét van szakadva és a talpán keresztül folyton beázik).

Elkezdtem egy novellát, meglátjuk mit hozok ki belőle.

Múlt héten H.-val találkoztam, igaz csak rövid időre, mert neki dolga volt. Ja és pont akkor esett az eső (mikor máskor ugye).  Sz. el van tűnve, sem a közösségi portálon nem látom, sem máshogy nem hallok felőle. Szokása eltűnni, főleg ha pasi van a dologban, vagy talál olyan barátnőt, akivel éjjel-nappal együtt lóghat és bulizhat. Én már nem vagyok ilyen, öregszem és miegymás.

Nagyjából ennyi, nihil van.
És ősz. Ja de ezt már írtam.

Én hiszek a tűzben...

Nemrég hallottam, hogy egy 8 éves kisgyerek felgyújtotta a gyerekotthont :O *-*
Azt mondta, szeret gyújtogatni és szereti a lángokat.

Egyszer én is felgyújtottam egy kukát. Na de hagyjuk a nosztalgiázást.

Hello szeptember!
Tele buszok, nénik kiskocsival, bácsik pálinka és hagyma szaggal.

Itt felénk brutális útfelújítási munkálatok zajlanak, egész nap megy a légkalapács (vagy mi), a közlekedés meg nehézkes kissé. Bár reggel láttam egy papát, aki rendesen gátfutás nyomott le, hogy elérje a buszt. Biciklis utat építenek, de ugyan minek, mikor a bringások jobb szeretnek a gyalogosok között menni :P
Na nem szemétkedek :P

Túl szép lett volna...

Egész héten úgy volt, hogy szombaton utazom egy klassz helyre és már olyan jól elterveztem. Egy pár óra lett volna, de nagyon örültem neki.

Nem szabad túlságosan reménykedni. Most derült ki, hogy lefújva.
Bassza meg, inkább nem is írok semmit. Ez pont méltó befejezése ennek az unalmas nyárnak :/

Mindenféle vélemények, szenvedések

Konzekvencia...A pasimnak lehetne akármilyen cool haja, akkor is gyopárul tud viselkedni. Pont.

Szerintem fáj a vesém, ami kurva jó, mert már volt egyszer vesekövem és azt a fájdalmat nem kívánom senkinek sem (meg az utána következő több órás kórházi bent létet sem, infúzióval a karomban, a szomszéd ágyon lévő nénikét meg ott élesztették mellettem újra sikertelenül...),
Hogy tudok én felfázni nyáron bakker?! Ah.

Ma amúgy sem voltam a topon, mert az ebédre szánt makarónit sikerült a mosogatóba borítanom (taps-taps), aztán meg véletlenül sót raktam a kávémba.
Na az volt az a pont, mikor szerintem le kellett volna feküdnöm és már mást nem csinálni aznap. De persze nem tettem ilyet.

Ja, Sz. azt mondta, hogy hétvégén találkozunk, de nem tudja pontosan mikor, mert a pasijánál lesz pénteken. Azt mondta majd hív, ehhez képest cseszett felhívni és véletlenül sem a pasijánál volt, hanem a rock kocsmában (az én pasim össze is futott vele épp egy fickót fűzött, hogy hívja már meg piára). Erről ennyit.

Emlékezés, eső és kiköltöztetett "lakótársak"

Egy éve az egyik jó barátunk halálának...Pasimmal azóta is szoktunk beszélgetni róla.
Hiányzol...Nyugodj békében!!!

A hőség elmúlt, most meg neki állt esni és lassan vége a nyárnak. Tegnap a baszott nagy vihar az erkélyen felborogatott mindent és sok minden a földre került. Többek között egy kisebb méretű darázsfészek (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) is, így jöttünk rá, hogy az erkélyen elhelyezett régi állólámpába költöztek a kis rohadékok. Fuj de utálom a darazsakat, és még mellé félek is tőlük elég rendesen. Én már régóta mondtam pasimnak, hogy valami nem okés az erkélyen, darazsak jönnek mennek, de nem hitt nekem. Na tessék, itt a bizonyíték...Le is vitettem a kukába azt a kurva  lámpát...Soha ne is lássam :/

Woahhh...ez állat....

Igen...láttam egy régebbi fotót a pasimról és húha...anyám borogass...Baszottul jól néz ki rajta...Kész vagyok...Pont az esetem azon a fotón.
Most miért nem így néz ki ?! Miért erőlteti a mostani frizurát, ami annyira nem áll neki jól, oké én már megszoktam, de hogy láttam ezt a régi képet, basszus...bakker...Gyáá
100000000000 százalék, hogy ha akkor meglátom dobok egy hátast és csorgó nyállal alig várom hogy elvigyen randira.
Mik vannak...döbbenet....

Köszönöm a kommentet Juditnak *-* igen, nagyon jól éreztem magam a koncerten, csak kicsit nehezen szedtem össze magamat utána, ennyire nehézkesen még sosem ment vissza térni a normál, buli mentes hétköznapjaimba. Szar kedvem volt és még magammal sem jöttem ki jól.
De mára már fogjuk rá túl léptem ezen. Azért még bevállalnék némi bulit. Sz. meg rám írt, hogy nagyon eltűntem, esetleg a négy napos ünnepben vele kéne valamit össze hozni. Nyáron másra már nem igazán van lehetőség. H.-val viszont ma egy csomót dumáltam telefonon, elmarad az esküvője, ezen le is döbbentem. A.-val is összefutottam a héten, leültünk egy padra, de a meleg betett nekünk rendesen. Azért jó volt látni <3

Faterral persze már kibékültünk, neki sem volt jó napja, én is felszívtam magam, a dolgok pedig nem jól sültek el. Nagyjából ennyi a sztori.

Na azt hiszem, megyek nézem tovább a Colombot.

Elmúlik-avagy a buli után depresszió

A buli nagyon jóóóóóó volt!!!!!!!!!!!!
A pasim is jó fej volt, annyit nevettünk. Oké, többet ittam mint kellett volna (ezért persze meg is kaptam a magamét másnaposság formájában), de akkor is megérte! Bárcsak tovább tartott volna. Én nem tudom, ki hogy van vele, de egy jó buli után napokig szar kedvem van és azon szomorkodom, miért rohan el úgy az idő, főleg a klassz dolgok terén, a rosszak meg mintha örökké tartanának...

Apámmal összevesztem a hét közepén, egyszer csak elég lett és kimondtam a véleményemet, amit ő eddig is leszart, ezután is le fog, de végre mertem beszélni. Most haragban vagyunk, de előbb-utóbb ki kell békülni vele, nem szeretek haragtartó lenni.

Jaj, a kattant srác is rám írt,csak a szokásos hogy vagy, mit csinálsz-ot nyomatta. Úgy látszik, megint kezdi és ez egy neverending story lesz a részéről, néha felüt neki és akkor megkeres. Nem érdekel, majd megunja én nem írtam neki vissza.

Felraktam a sztori utolsó részét, nem tudom mikor rakok fel majd ismét valami hosszabbat, vagy bármi irományt. Visszajelzés híján nem sok értelme van és jelenleg nincs kedvem semmihez. 

De a rosszkedv pár nap múlva elmúlik, így szokott lenni. Csak most még frissek az élmények, most még fájó szívvel jut eszembe, de szürkébb napjaimban biztos szívesen emlékszem majd vissza rájuk.

Köszi, jól vagyok

Csak épp nem történik semmi, amit érdemes lenne leírni. A kánikula is visszatér lassan, megint a saját levében fő az ember naphosszat...

A.-val tegnap jót dumáltunk és röhögtünk, kár hogy ritkán van alkalmunk találkozni. Sz.-el mostanában nem értek szót, ha írom hogy találkozzunk, vagy egyáltalán ha írok bármit neki, nem reagál, csak a pasiról ír...Nem gyengén kiakasztó. Én igyekszem toleráns lenni, kérdezem mi van vele, hogy van, de ezekre nem érkezik válasz...A kommunikáció ezen a szinten megakad, oké meghallgatom egyszer a pasis sztorit, de hogy másról sem ír...ahhh...Most ilyenkor mit lehet tenni?!

Hétvégén, ha minden igaz buliba megyek és ide már tényleg el akarok jutni, az egész év csak az eltervezett, majd meghiúsult szórakozási lehetőségeimről szólt. Ezt az egyet nem hagyom ki és kész! Viszem a pasimat is :P

És a végére:napimorbid.
Én megmondtam, hogy baj lesz ha Barney-t sokáig engedik kisgyerekek közelébe XD
Még hogy Barney az egy kedves dínó...hát persze :D

Na, csak mert régen volt ilyen

Bocs ezért az ocsmány háttérszínért.

1. Milyen telefonod van, és miért ezt választottad? LG és nem én választottam, kaptam.

2. Milyen nyelven tanulsz, miért pont ezt választottad? Jelenleg nem tanulok semmilyen nyelven, de angolul egy picikét tudok, édeskevés hogy boldoguljak, de igyekszem fejleszteni magam.

3. Mi volt az oviban a jeled? Csiga.

4. Melyiket választanád: karrier vagy család? Nem érzem magam karrier központúnak, a munka csak egy létszükséglet, hogy meg tudjunk élni, nem törekedek arra hogy abban éljem ki magam. Szóval család.

5. Hány gyermeket szeretnél? Miért? Kettőt. A mai világban szerintem a legtöbb ember kettőt vagy esetleg hármat vállal.

6. Szereted az állatokat? Igen. Főleg a macskákat, azok a kedvenceim. 

7. Van jogosítványod? Ha nincs, szeretnél? Mikor? Nincs sajnos, de szeretnék. Hogy mikor, gőzöm nincs, pénzkérdés.

8. Gyermekkorodban gyűjtöttél valamit? Igen, levélpapírt meg szalvétát.

9. Humán vagy reál? Abszolút humán.

10. Hol tartanád álmaid esküvőjét? Hova mennél nászútra? Már írtam régebben, hogy nem vagyok esküvő párti, már volt benne részem (fiatalság-bolondság), nem jött be, mindegy. De a kérdésre válaszolva, egy réten, pont megfelelne, vagy vízesésnél, más festői helyen. Nászútra valami szép eldugott helyre mennék, hegyek közé például.

11. Mi szerettél volna lenni kiskorodban? Régész, de ahhoz tanulni sem ártott volna :P Meg író, de hát ahhoz meg tehetség kellene.

12. Mi a véleményed a drogokról? Sosem élnék vele. Volt már szenvedélybeteg pasim (pia, gyógyszer), szóval kösz nem. Az más kérdés, hogy a nyugtató az drog e, mert azt szedem, szóval akkor most mi van?!

13. Pesszimista vagy optimista? Sajnos többet pesszimista :(

14. Melyik országba jutnál el szívesen? Amerika, Erdély, Anglia.

15. Mennyire jellemző rád a neved? A nevem pozitiv jelentésű, de én nem mindig vagyok pozitiv. Szóval nem igazán jellemző rám, de attól még szeretem.
16. Hisztizel, ha meglátsz egy pókot? Igen,mivel félek a pókoktól. 

17. Szoktál "bolhából elefántot" csinálni? Igen előfordul.

18. Egyenes vagy göndör haj? Nekem ilyen hülye hajam van. Az egyenes és a göndör között félúton, nem lehet vele mit kezdeni, ráadásul vastag szálú is. Szeretnék egyenes hajat, de az meg nem áll jól, olyan vagyok vele mint egy ló.

19. Tél vagy nyár? Ősz :D Sem a nagy meleget, sem a nagy hideget nem szeretem.

20. Vallásos vagy? Nem mondnám.

Fesztivál, apám,meg a lelkiismeretem

Köszönöm a kommentet Juditnak, hát igen tökéletesen igaza volt és én nagyon is szerettem volna menni arra a bizonyos fesztiválra.

Egész héten reménykedtem, aztán péntekre elfogyott a lelkesedés és hagytam a fenébe. Pont akkor hívott J. és közölte hogy nem nem fogad el nemleges választ, menni fogok és pont. Akkor megint fellelkesedtem és úgy volt hogy szombaton akkor megyek.

Délelőtt feljött faterom,hozott sütit és mondtam neki, mi a tervem. Mire ő azt mondta, hogy nem akar beleszólni, de a pasim nélkül minek mennék ?! Meg milyen már az, hogy míg a pasim dolgozik, én bulizok?

Beláttam, igaza van. Szívem szerint én is a pasimmal mentem volna,mert J.-ék meg a velük tartó nagyobb társaság is mind párosával ment, annyira nem akartam egyedül lenni.
Amúgy is túl hamar mentek, kora délután, voltam már fesztiválon több napig, tudom hogy napközben a punnyadás van, meg az ivás, a hőségben való szenvedés meg a fetrengés céltalanul, azt annyira nem szeretem.
Ja meg nem tudták megmondani,mikor megyünk haza, lehet hogy hajnalban,lehet hogy éjszaka, de lehet hogy másnap délelőtt.Kicsit szervezetlennek tűnt az egész program.

Később mikor hívott J.,mondtam neki, hogy inkább mégsem megyek. Nem örült annyira, de elfogadta.

Így hát otthon maradtam, sütit meg makarónit ettem és filmeket néztem. Nyugdíjas program tudom, plusz az édesség és a tészta mocskosul hízlal is :/ Mindegy.

Néha agyaltam, hogy mi lett volna ha...de ennyi.

Másnap J. hívott, hogy nem vesztettem semmit, mert szar volt és ők is hamar leléptek.

Ma meg már fent díszelegnek a közösségi portálon a fesztes képek, hát jót röhögtem Népszerű uraság részeg fotóin. Ah, az a baj, hogy ő még akkor is helyes, ha kész van,mint a házi feladat.

Végre nem fáj a fejem,meg a derekam sem. És nincs az a kurva nagy meleg, a lakásban így is 27 fok van...

Érdekes gondolat

Tegnap láttam a Sundance-n egy dokumentumfilmet. A címe Love,lust and lies és három gyári munkáslány életét követi nyomon 14 éves koruktól egészen a napjainkig 7 évenként. A film bemutatja hogyan alakult az életük, a munkájuk,kapcsolataik, gyerekeik, sőt az unokájuk sorsa.

Elgondolkodtató. Egy ilyenben én is részt vettem volna, érdekelt volna külső szemmel milyen vagyok 14 évesen, 21, majd 28, 35 évesen és így tovább.
Ha ilyen régi filmeket látnék magamról amiben még tizenéves vagyok, nagyon fognám a fejemet és kérdezgetném magamtól. hova tűnt az akkori vidám énem? Az optimizmusom, az álmodozásom, a nevetésem? Törvényszerű ennek idővel eltűnnie?

A derekam három napja fáj,alig bírok menni, olyan mintha egy deszkával jól hátba csaptak volna, úgy megyek mint egy széttaposott bogár *-*

A pasimmal tegnap jól összevesztünk és nem válogattuk meg a szavainkat. Sajnálom,de azt mondtam neki, hogy ne higgye magáról hogy jó ember, mert nem az. Okés én sem vagyok az,de én nem is gondolok magamról ilyet.

Véget érhetne már ez a hét. Jó lenne ha nem álmodnék többet exekről és a fesztiválokról éjjelenként. És jó lenne ha nem lenne már ilyen meleg,mert ez kibírhatatlan.

Pathetic :( Avagy szimpli szar

Hát nem írhatom,hogy kicsattanok a jó kedvtől és akkor még finom is voltam. Főleg hogy így ok nélkül is rám jönnek ilyen sírások,meg kedvem sincs semmihez. Lehet, hogy szedni kellett volna a gyógyszereket ? A végén megőrülök *-*
Reggel volt "szerencsém" a facebookon látni Mr.Népszerűt az új csajával pózolni,naná hogy mennek a rockfesztre. Majdnem torkomra ment a reggeli kávém.
Mondjuk hozzá szokhattam volna már, hogy gyakran váltogatja a nőit, ráadásul ez a csaj, még szemtelenül fiatal és jól is néz ki. Fogalmam sincs,miért kavart fel ez ennyire, mikor az a dolog ami köztem és Mr.Népszerű között történt vagy ezer éve volt és kb. 3-4 hónapig tartott.
Na mindegy. Asszem nem megyek a fesztiválra. És nem nézek fel a faszbukkra sem egy ideig.

Sz.-el sem értek szót megint. Olyan,mintha egy lemezjátszó lenne, akiben megakadt a tű,akármit kérdezek tőle, nem felel,csak a pasijáról (akit nem ismerek) beszél egyfolytában. Mi a fasz van vele ??!

Na meg velem is mi van...Lehetnék valahogy kicsit vidámabb...

Fesztivál igen vagy nem, de inkább nem...Avagy pancser vagyok mentsetek ki!

Megvagyok, semmi különös. Fogfájás, fejfájás, rosszkedv és ezek variációi, kb. ennyi. Unalom a köbön...

A felettünk lévők két napja felújítanak, költöznek, vagy nem tudom, de reggel 7-től kalapálnak, pakolnak. És még rohadt meleg is van a lakásban.

A pasim megint bulizom-dolgozom tengelyen mozog, nem túl sokat találkozunk :(

Nemrég összefutottam az őseim egyik haverjával, aki először azt hitte, anyámat látja, mert hogy hasonlítok rá. És teljesen kiborult a dologtól, mert vissza idézte a régi dolgokat. Azt mondta, neki nagyon nem jó, megviseli.
Azt hiszem meg tudom ezt érteni. Az emlékek, emlékezés...nos hát igen...Nem könnyű dolgok.

J. azt mondta, befizet a fesztivál utolsó napjára és ezen megdöbbentem. Tényleg megtenné értem ? Ez meghatóan kedves, de aztán nemet mondtam. Nem mintha nem lenne kedvem, mert az éppen van, szóval mennék én, de valahogy mégsem. Tiszta hülye vagyok tudom. Van még pár napom, hogy eldöntsem, de szerintem nem megyek. Pedig idejét sem tudom, mikor buliztam utoljára reggelig. A zene, a környezet, a feeling hiányzik, de pl. a piázós, elmebeteg exem, vagy másik exem Mr. Népszerű marhára nem és ők nagy valószínűséggel ott lesznek. Na mindegy, majd elengedem magamban a dolgot és könnyebb lesz.

Ez kétségkívül beteg. A lovon besírtam. De tetszik, jól nyomja a csávó :P

Város, vidék, álmok, valóság

Tudod mit utálok ?
Egy klassz vidéki kirándulás után vissza jönni ebbe a lehangoló, unalmas és szürke városba...
Néha úgy el tudnám képzelni az élet a városon kívül. Sajnos most túl sok dolog köt még ide, de remélem egyszer lesz olyan is, hogy kiülök a saját teraszomra egy műanyag székkel és nézem a kertből elterülő kilátást, az erdőket, a hegyeket.
A hegyek szerelmese vagyok...

Még pár hét és itt a rockfesztivál és én még mindig kapaszkodom a kb. 5%-os esélyembe, hogy ott leszek, de ez önámítás. Néha azt gondolom, annyira menni akarok, máskor meg félek, hogy mennyire tudnék szembe nézni az emlékekkel, és azokkal az emberekkel akik valaha sokat jelentettek nekem. Mindegy, úgysem jutok el,viszont néha muszáj álmodozni, hogy túl éljük az unalmas hétköznapokat. 

Majd lesz a héten a másik blogban is új.