- a bicikliseket a járdán (de ezt már régebben kifejtettem)
- a hajnalban és általában kutya sétáltatókat, akiknek a csodaszép, masnikkal tele tűzdelt kutyája oda szarik, ahol emberek járnak, gyerekek játszanak etc.
- a hypermarket előtt lejmolókat ("szépasszony, adjon már egy 50-est" - jobb esetben, ha megalomán simán 200 ft-t akar , adok, elhúz vele a kocsmába, megyek ki a boltból megint kezdi...áh)
- a telefonon folyton basztató bankosokat és üzletkötőket, rendeljek pénzérmét, kössek biztosítást stb.
- a szektásokat, akik igyekeznek meggyőzni engem hogy azért ilyen szar az életem, mert Isten szeret engem és ezért rak rám ennyi terhet, meg ha imádkozom majd a gondjaim megszűnnek *-*
- embereket, akik megtehetnék mégsem segítenek
- a magányosság és tehetetlenség érzését
- azt, hogy mindig ott sírok, ahol nem kellene
- a "barátokat" akiknek kurvajó az élete és ezt nem győzik neked elmesélni
- a sajnálkozókat, akik úgy tesznek mintha érdekelné őket kicsit is a dolog, de amúgy leszarják és hálát adnak magukban hogy nekik könnyebb
- hogy vissza akarom kapni a múltam, de lehetetlen
- hogy mindig beveszem a mesét, miszerint ennél már nem lehet rosszabb, de az élet rácáfol, lehet :S
- hogy éjszaka rosszul alszom
- hogy néha csodaszépeket álmodom és mikor felébredek pofán csap a valóság
- hogy a környezetemben élő emberek (értsd család) is ambivalensen áll néhány dologhoz
- hogy csak akkor "trendi" valaki, ha bulizik orrba-szájba, ha nem úgy jönnek össze a dolgaid, netalán tán szomorú vagy, hirtelen nem is leszel már népszerű
Okés, abba hagyom.
Mára még magamnak is sok(K) voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése