Bizalom

Kb. egy bekezdésre vagyok a D. lovers befejezésétől és nem jut eszembe semmi jó :( Éjszaka még tudtam, mit akarok írni, de reggelre elfelejtettem. Megint behavaz az online munka, pedig sajnos már csak két hét van belőle. Napok óta nem beszéltem R.-el sem.
Múlt hét pénteken elmentem az orvoshoz, hogy akkor átbeszéljük, hogyan tovább.  Előre le volt beszélve (még rácsörögtem a dokira aznap reggel, hogy biztos bent lesz e), ennek ellenére várni kellett, mert valami spéci betegével foglalkozott, meg egy abortuszos kiscsajt pátyolgattak még.  Még ez lett volna a legkevesebb, nem gáz, hogy várni kell, de most valahogy nem volt topon a doki, morózus is volt és amúgy is lerázott, mint kutya a vizet, hogy majd jöjjek vissza egy hónap múlva és majd megműt nyáron :O És jobban érdekelte, hogy milyen szar az idő odakint.
Eddig bírtam az orvost, úgy látszott, szívén viseli a sorsomat, na ezt most ünnepélyesen vissza is vonom. Jó, hogy szerinte ez nem sürgős, de azért nem is kellene elkomolytalankodni. Anyám sem volt odáig a ténytől és agyalunk, hogy felkeresünk egy specialistát, mert azért ez a kb. jobb esetben is másfél hónap, mire műtőasztalra kerülök, elég sok. Találtunk is egy orvost, kár hogy három megyével arrébb jó drágán, de az egészség az megfizethetetlen, nemde? Jövő héten akarunk időpontot kérni hozzá. Lesz egy utazgatós napom, de ha az ottani doki szerint is ráér ezzel várni, akkor elfogadom. Ha viszont szerinte meg kell műteni hamarabb, akkor rohadt gyorsan elfelejtem az itteni orvosokat :/ Frusztráló az eü. helyzet komolyan.
Pasim azt mondta minap, hogy gondolkodik azon, hogy beoltatja magát :O mert hogy oltási bizonyítvány nélkül nincs ám kocsma és foci meccs sincs. Nos, hát ő tudja, nekem nyolc.
Ja, hétfőn beugrott J. és míg ügyintézett, nálam hagyta a hugát E.-t is. Jó régen nem láttam a csajszit. Azt hiszem, utoljára vagy 3-4 éve voltunk egy koncerten J.-vel és hozta őt. Nagyon megnőtt, 14 éves! És olyan jót beszélgettünk, hogy kis időre el is felejtettem a sok baromságot körülöttem. Azért jó lenen még 14-nek lenni ajhhhh....
És J. meginvitált egy szombati garden partiba hozzájuk. El vagyok bizonytalanodva, nem tartom most magam olyan klassz társaságnak és nem akarok senkit sem lelombozni, plusz még pasimat sem kérdeztem meg, hogy eljönne e. Sajnos ebben nem vagyok biztos, kinyitottak a kocsmák, értitek...

Columbine 22

Huszonkét éve történt a lövöldözés. És azóta még nagyon sok helyen, nagyon sok tanuló gondolta úgy, hogy az évek alatt őt ért megaláztatásokat fegyverrel kell megbosszulnia. Sokan még mindig nem értik meg, hogy másokat csúfolni, terrorizálni és bántani éveken át nagyon rossz dolog és amellett, hogy a bántott személy életét is tönkrevághatja, de szélsőséges esetben akár gyilkosságokat is magával hozhatnak az ilyen tettek.
Akit érdekel az ilyesmi, az nézze meg az Osztály, vagy a Kilenc áldozat c. filmeket, amik szintén ezt a témát dolgozzák fel. Vagy olvassa el az egyik Columbine lövöldöző, Dylan édesanyjának a könyvét.
És egy nagyon jól megírt értekezés a 99-es iskolai lövöldözésről, érdemes elolvasni.

https://www.beronis.hu/l/columbine/

Wow faktor

Nemrég láttam a Felnőtt játékok (Flower) c. filmet és nagyon tetszett!!!!Véletlenül kezdtem bele, de nem bántam meg, mert szerintem rohadt jó. Tetszenek a színészi alakítások, Ericát bírtam és Luke is cuki. Műfaját tekintve dramady, néha röhögtem is rajta,  ("én vagyok a faroksuttogó").  A youtuben-n fent van végig magyarul is, én tuti még egyszer legalább megnézem, végre valami értelmesre bukkanok. Sokkal több ilyen film kellene :/

Apám azt mondta anyámnak, hogy teljesen magam alá vagyok zuhanva, nincsenek barátaim sem és egész nap a lesötétített szobában ülök. Nos, ez azért nem így van, nem vagyok jobban depis, mint máskor és igenis vannak barátaim! Igaz, mostanság nem nagyon tűnnek fel (pl. A. egyáltalán nem, H. sem igazán, Á.-ról meg aztán ne is beszéljünk), de azért még a barátaim,na. Az viszont abszolút nem igaz, hogy a sötét szobában ülök, egyrészt elhúzom a függönyt- arról nem tehetek, hogy alapból sötét van ebben a  lakásban-másrészt van bőven online munka, nem tudok csak úgy ücsörögni. Meg is akartam kérdezni, miért mondja ezt és főleg miért nem nekem, de másnapra elpárolgott a rossz érzésem, meg amúgy is hozott sütit :P 

Pasimat behívták tanúskodni, valami ismerőse miatt :/ (mert összeszed magának mindenkit). De hogy valami jót is írjak, mégsem kell menni jövő hétfőn a hely-re! Május 10.-ig marad a home office. Nagyon örültem ennek, olyan nyomasztó volt, számolni vissza a napokat, amikor majd újra szívok a buszon és a koránkeléssel kínlódok. Erre tessék! Bevonzottam :D Ahogy anyám mondaná. De inkább csak le lett szavazva az a néhány izgága kolléga, aki a jövő heti nyitás mellett kardoskodott. R. is nagyon csalódott volt, hogy mégsem lesz jelenléti meló. Engem meg feldob ez a döntés. Így nem kell elkérni magamat, mikor jövő héten a dokihoz megyek az újabb műtéti időpontért. Kicsit idegesít ez, pedig egyre-másra olvasom a jól végződő sztorikat, a szüleim ismeretségi körében sok ilyen van, de néha elfog kicsit a félsz. De úgy vélem, ez valahol természetes. És néha átfut az agyamon, hogy mennyi mindent kellene még csinálnom. Pl. tegnap Green Day koncert volt és ott ragadtam nézni. Az jutott eszembe, hogy anno mikor H.-val menni akartunk, a jegy is megvolt, aztán H. lemondta, az őseim meg nem engedtek el, szóval az ugrott be, hogy még a GD-t sem sikerült élőben látnom és ha ennek az egésznek vége lesz (járvány és az én személyes nyavalyám), és fellép hazánkban a banda, milyen jó lenne elmenni egy koncertjükre. H.-val, J.-vel, hugommal, vagy azzal, aki hajlandó lenne velem jönni.
Ja, J.-ről jut eszembe, hogy tegnap itt voltak, rám bízták Zselykét kicsit és a kutyájukat is. Cuki volt a blöki, csak előjött a kutyaszőr allergiám, könnyeztem, fojt az orrom és köhögtem, meg a torkom is kapart, ugyanez van a macskával is sajnos. Zselyke jófej volt, de míg egy pecre másfele néztem, fekete filccel egy nagyobbacska graffitit kanyarított a falra :O Hát nem voltam feldobva, de ezen a siralmas lakáson túlzottan nem ront. Persze próbáltam lesikálni, de a fele ott maradt, ráadásul el is mázolódott, csodás látvány. 
És agyalok egy új kisállaton is, a szőrallergiám ellenére. Most éppen a rágcsálók érdekelnek, tengerimalacom, aranyhörcsögöm már volt gyerekkoromban, de fehér patkányom még nem. Azt olvastam hogy intelligensek, kedvesek és szórakoztatóak <3
Anyám azt mondta, a gyógyulásom után meghív egy patkányra XD XD XD Persze ezen még kell gondolkodni, a teknősöm is alig fér el ebben a lakásban és nem akarom, hogy az állatka rosszul érezze magát, meg lehet, hogy pasim sem díjazná a tervemet...

Life on the murder scene

A címről jut eszembe, hogy valamikor be kellene fejezni a D. loverset is, kb. egy hónapja egy betűt sem írtam hozzá, pedig már igencsak kevés van vissza belőle. Meg ugye itt a Still breathing és van pár új ötletem is, de azok meg még csak fejben.
Ja, tegnap meg pakolásztam a könyvek között és megtaláltam egy régi pöttyös kiadványt, amit gyorsan ki is olvastam-közben majdnem odaégett az ebéd-még mindig nagyon tetszett és fontolgattam, hogy a folytatást megveszem, de aztán szerencsémre ráakadtam a neten letölthető formátumban, így délután le is töltöttem és belekezdtem. Aztán abba is hagytam az első 15 oldal után, mintha nem is az előző könyv folytatása lenne, valahogy nem jött be, szóval jó, hogy nem rendeltem meg. 
Szombat reggel H. rámírt, hogy tudom e miféle bűncselekmény általi haláleset történt tőlünk úgy két lépcsőháznyira? Csak lestem, mint hülyegyerek a moziban, mert én semmi ilyesmiről nem tudok. Mondjuk, péntek délután, mikor apám (meg a Tinimami argghhhh) eljöttek és hoztak péksütit, tényleg láttam 2 rendőrautót az egyik ház előtt, de semmi rosszra nem gondoltam. Visszaírtam H.-nak, hogy fogalmam sincs, de majd nyitva tartom a szemem, meg a fülem, hátha megtudok valamit. Nem tudtam meg. Pedig este még a híradót is figyeltem, de semmi. Pasim rögtön kérdezte is, hogy H. ugyan mit szív? :/ Hahahah...biztos, félreértett valamit, vagy egy környékbeli pletykás mami mondott neki ilyesmit.
Amúgy erre semmi új, kivételesen jó idő volt, tegnap sétáltunk pasimmal, sajna a park tele volt emberekkel, és ha lehúztam fél percre a maszkomat, máris megvetően pislogtak rám. De szenvedek a hülye poszt kovid (gondolom, az) tünetektől, mint fáradtság és légszomj, igazán elmúlhatna már. 
A nyitási időpont a hely-en még mindig 19., pedig minden nap nézem, hátha ők is megváltoztatják a dátumot május 10-re, de addig álljak én féllábon ugye?! :/ Pedig annnnnyira jó  lenne, mert 1% kedvem sincs oda visszamenni, úgy hogy közben még a műtétet is intézni kell ésatöbbi. Mondjuk, ne legyek elégedetlen, mert szegény J.-nek meg már holnap mennie kell vissza, szóval én még így is nyertem egy hetet. Ja, ők végül tegnap este mégiscsak partiztak, igaz nem a saját házukban, hanem két falubeli baráti párral. Jó nekik, hogy ahol laknak, vannak barátaik, akikkel összeülhetnek beszélgetni, iszogatni, zenét hallgatni. Én szeretem a baráti összejöveteleket, szóval, ha lenne hol, és kivel, én is szívesen csatlakoznék ilyen esti összeröffenésekhez. De ez itt a tébolyda, mint tudjuk és itt még mindig csak vauzós öreglányok vannak, flexkirályok, kalapáló és kloffolóbajnokok (vasárnap reggel 7-kor), ismeretlen albérlők meg a szembeszomszéd, aki örökké mi ajtónk elé sepergeti az ő ajtaja előtt leledző koszt :/ Egyem a lelkét...
Ja, kaptam egy nyári nadrágot, vagyis nem tudom ez e a neve, a neten jóga nadrágként, vagy bő mintás gatyaként aposztrofálták. Még sosem volt ilyesmi nadrágom *-* Nekem kicsit (nagyon) túl mintás, nem tudom, fel merem e majd nyáron venni. Kényelmes viseletnek látszik amúgy. De ha a nyárra gondolok, elfog a bizonytalanság, nem a nadrág miatt persze. Anyám szerint addigra már minden műtéten túl leszek és röhögök majd ezen az egészen. De kötve hiszem, hogy én ezen valaha is nevetni tudok majd. Olyan klassz lenne, csak úgy várni a nyarat és eljátszani egy nyaralás gondolatával a nyaralóban, ahol tavaly is szuper napokat töltöttünk.  
Jaj, fel kellene köszöntenem Z.-t, mert ma van a szülinapja, remélem nem kezd rá, a barom vagy, mert nem oltatsz lemezre :/ 

Napok jönnek -mennek...

Eric Harris ma lenne 40 éves, ez alkalomból, meg unalomból, elkezdtem egy Columbine ff-et olvasni, ami jó, meg minden, de olyan slow burn, meg kezd eltérni a megtörtént eseményektől-pl. a lövöldözés nem történik meg, legalábbis úgy tűnik jelenleg-és ez szívfacsaró, mert a valóság sajnos egy brutális vérfürdő volt majd 22 évvel ezelőtt.
Még mindig online munka, bár már nem sokáig és azt kell írjam, SAJNOS. Bár néha idegölő, de ezerszer nyugisabb és nem kell a hányadék tömegközlekedésen gyötrődni, meg olyan emberekkel együtt lenni, akiket nem kedvelek. Jelen pillanatban úgy néz ki, 19-től a rémálom folytatódik. De azért bízom benne, hogy mégsem. Javában tart a járvány, megy az oltás miatti osztozkodás, szóval nem értem én ezt, tavaly sokkal kevesebb beteg miatt bezárták az országot :/ R. már várja a nyitást, de én nem, tényleg semmit, de semmit nem hiányolok a hely-ről. 
Úgy volt, hogy szombaton kerti parti J.-éknél és már kezdtem magam beleélni, de tegnap J. hívott és lefújta, még elég hideg az idő a tartós kint léthez és neki is tanulnia kell. Tehát itthon maradok, mondjuk pasim úgyis dolgozik holnap egész nap, szóval úgysem jött volna. 
Kiraktam egy új profilképet, amin még úgy-ahogy kinézek, jó, a hajam az borzasztó (de az mikor nem?), nagyon ráférne már valami új, friss szín és tervezem is, hogy veszek egy hajszínezőt. De ezt leszámítva tényleg egynek elmegy fotó és egyből rámírt egy srác, még az ezer évvel ezelőtti melóhelyről. Látásból ismertem csak, vagy talán 1-2 szót váltottunk és ismerősök vagyunk az fb-n, de sosem beszéltünk pl. messsengeren, erre most rám írt, hogy milyen klassz az új képem és hogy tetszem neki (váóv) és hogy én mit gondolok róla :O hú, hát most erre mit írjak őszintén? Mert nem gondoltam róla úgy semmit, aranyos fiú, de fiatalabb nálam, szóval megírtam, hogy nem nagyon ismerem, mire visszavett és néhány pusziküldős emoji után felszívódott :O De azért cuki volt. Még ha nyilvánvalóan nem gondolta komolyan, amit írt, azért feldobta a napomat :)
Amúgy meg igyekszem lefoglalni magamat, nem agyalok és tépelődök a nőgyógy. állapotomon, mert még két hét van addig, míg a dokival találkozom és eldől mikor műtenek ismét. Pl. most vettem észre, hogy az egyik csatornán adják a Melrose Place c., kilencvenes évekbeli sorozatot. Rögtön fellelkesültem, mert nekem erről a sorozatról a gyerekkorom jutott eszembe, a nyarak, mikor hugommal és anyummal hármasban néztük. Plusz a suliban is volt pár barátnőm, aki nézte úgyszintén és jókat dumáltunk róla. Ja, az egyik osztálytársunk pont úgy nézett ki, mint Jake és E. barátnőm totál bele volt zúgva-a színészbe is és a srácba is-és Jake-nek is hívta a gyereket háta mögött XD Régi szép emlékek....imádnivaló, napfényes, gondtalan kilencvenes évek <3 hiányoznak. De komolyan. 
Jó hétvégét mindenkinek! 

I'm the original loser

És énekelve írtam le ezt a sort XD
Boldog húsvétot mindenkinek!!!Itt ugyan az unalom tarol ezerrel, illetve csak hömpölyög (holnap meg már online izé óóóóóóhdejóóóóóóóh).  Lássuk csak, mit is csináltam az elmúlt napok alatt. Beszereztük a húsvéti kellékeket, úgymint sonka, torma, tojás, vettem csokinyuszit párat és kb. ennyi. Nem toltuk túl a húsvéti készülődést. Pasim még pénteken és szombaton is dolgozott, a hangulat meg eleve lapos a kovid miatti kijárási korlátozások miatt. Unalmamban átnéztem és kiszortíroztam pár általam követett fb oldalt, ahol már csak egymás ekézése megy, hogy ha nem kéred az oltást, nagy szar vagy, és lovat szopnék ha 5.-6.-7.-1000. oltást is megkapnám, te meg aki nem oltatsz égj a pokol tüzén, meg egyebek. Én nem akarok oltatni, ez van. Oké, legyünk óvatosak, tartsuk a szabályokat, maszk, fertőtlenítés, nem tömörülünk, de máskülönben nekem erre nincs energiám, a facebook mégis folyton ezeket az oldalakat tolja a képembe, amiket valaha gondolom azért követtem be, mert értelmes tartalmat szolgáltattak, de hát változnak az idők. Tehát ezzel el is voltam, plusz zenét hallgattam, fb-n küldtem kellemes húsvéti ünnepeket kívánós üdvözleteket és kb. ennyi.
Ja, megnéztem a Napok romjai c. filmet, de csak elszomorított.
Na, meg az exem is, aki reagált a húsvéti üdvözletemre és megkérdezte, hogy vagyok. Én hülye meg leírtam. De nem kellett volna, ezt már rögtön az elején tudtam, mivel nem igazán fogta fel, amit magyarázni igyekeztem neki és elbeszéltünk egymás mellett. Azt írta, hogy az állapotomnak az lehet a oka hogy nem lakom egy szép nagy házban (mint ők) és hogy ezért egyedül a pasim a felelős. Azt már régen megállapítottam, hogy nem bírja a pasimat. De most elég sokszínű jelzőket használt rá, amik közül a legenyhébb a felelőtlen volt, már hogy a nemtörődöm viselkedésével egy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerít engem és hogy lehet ilyen valaki stb. Sajnos be kellett látnom, hogy igaza van, legalábbis részben, mert drága párom hozzáállása hagy némi kívánni valót maga után, ez biztos. Meg hogy én jobbat, többet érdemlek és hogy mennyit gondol rám és hogy én mennyit szenvedek :O esküszöm én nem sajnáltattam magam neki. Aztán mondta, hogy amúgy sem érti, ennyi év alatt hogy nem hoztunk össze egy házra valót, mikor ő és a nője is megcsinálták, szegény a jó életbe nem értette meg, hogy a nincsből nem lehet építkezni. Alapból csóró családból származunk, ráadásul pasim szülei nem élnek, hiteleink viszont vannak, nekik meg nincs, tehát jó nagy baromság összehasonlítani magukat velünk, ugyanis ő egyke gyerek, és az apjának építkezési vállalkozása van, az anyja meg asszem fodrász vagy kozmetikus vállalkozást vezet, ráadásul régen ő maga mesélte, hogy a szülei magukhoz vették a nagyszülőket, hogy az ő házukat eladva legyen nekik minél több pénzük. Később szerencsére abba hagyta ezt a ház dolgot, azt mondta, a nője még nem terhes és hogy reméli idén nem is lesz, mert őt megrémíti az apaság gondolata is. És hogy februárban azt hitték, jön a baba, és akkor exem tiszta depis volt. Fura, mert amúgy idén év végén lenne 3 éves a gyerekük, ha a barátnője sajnálatos módón nem vetél el :( Nem értem én ezt a fickót.
Vasárnap megfőztem a sonkát, jó lett. Próbáltam pasimnak kedveskedni, de a bunkósági mutató megint kibillent nála úgy 70-30 arányban :( 
Pedig én igyekeztem. Rá akartam venni egy kis sétára, a közeli parkban nyílnak a cseresznyefák, amiket én imádok és szívesen sétáltam volna, de nem volt vevő az ötletre. Mondjuk, amúgy is hideg volt tegnap. Ma meg ugye jöttek a locsolkodók. Nem sokan, csak apám, hugom pasija és J. pasija volt itt, J.-vel és Zselykével. J. mondta is, hogy jövő szombaton garden parti ha jó lesz az idő, hát nem tudom, most nem vagyok valami jó társaság és senkit se akarok nyomasztani. 
Pasim is meglocsolt, az egyik parfümömmel.
És narkomán is kellemes húsvéti ünnepeket kívánt, a mondat végére azt írta "kicsim", kivételesen most nem zavart.
Sz. szülinapja meg 4.-én volt írtam neki messenger üzenetet, de mindezidáig nem válaszolt. Néha lájkolja a bejegyzéseimet és néha hiányzik, hogy dumáljunk, vajon ő lelket tudna verni belém most? Megdöbbenne, ha megtudná, mi van velem?
Ja, A. is írt, de csak annyit, hogy adjam meg a nődokim számát mert a nővérével elmennének hozzá egy vizsgálatra. Hm, lehet, hogy az én esetem vette rá őket, hogy orvoshoz menjenek? Elrettentő példának még mindig jó vagyok XD 
És megnéztem a Fura farm cimű filmet, klasszikus, de imádom. 
A nap végére anyám és apám sikeresen összevesztek, a Tinimami szerintem megint hunyó a dologban, de most nem kezdek bele egy hosszú és értelmeten litániába arról, mennyi mindent elrontott a családban ez a csaj.