Szopóálarcot fel, avagy én az infantilis

Mióta rendes kávé helyett többnyire kavarósat iszom, nem igazán tudok észhez térni, mondjuk úgy reggel 9-ig. Most is tiszta kábult vagyok. Ráadásul hajnalban arra ébredtem, hogy valami állat, illetve ember állatiasan ordít az utcán. Hát remek volt. Szerencsére nem a pasim volt, mert ő még viszonylag hamar haza is talált, pedig a szülinapját ünnepelte, vagy mi. De hát ma is ment dolgozni, szóval a party hard ideje nem most jött el *-* De biztos meg lesz ez még rendesen is tartva, attól félek :/

Velem amúgy nem túlzottan sok minden történt mostanában sem. Telnek a napok, karácsonyi hangolódás a kanyarban, ajándékok, ötletek a kanyarban (pedig praktikus lenne), a koncert sem igen fog összejönni, mert pasim a fővárosban melózik a jövő héten és nem ér addigra haza. Most írjam azt, hogy meg vagyok lepve?! Nem vagyok, nyugi...
Tegnap J.-vel írogattunk hülyeségeket, néha kicsit előjön az infantilis énem. Pl. anno mikor egy jó kis programot találtam a neten, amivel delikvensek képeit be lehetett rakni és átalakítani. Higgyétek el, nagyon durván nézett ki a zakkant srác fb-s profilképet berakva az alkonyat Bella szerepében. J. meg azt írta vissza, hagyjam ezt abba, mert annyira röhög, hogy kirúgják a munkahelyéről :D :D
És még egy kérdés, mi az a szopóálarc és konkrétan mire való??????????

Barátság életre halálra, na meg sörre és vodkára

Oh igen...
És az én barátaim hol vannak??????
Erről a képről Sz. jut eszembe. Vele annyit lehetett hülyülni és röhögni. És mi lett vele? A pasija miatt szépen eltűnt és hónapok óta egy kibaszott sort sem írt. Oké, túl teszem magam rajta, vagyis megpróbálom. De hát a régi barátság az nem egykönnyen múlik el. Vagy lehet hogy el sem múlik?

Nem alszom, ez brilliáns, avagy ilyen az , ha egy fanfiction is felhúz :/

Bassza meg, fáj a fogam, biztos erre a hirtelen, hülye hidegre. Nem vészes, de idegesít, ki kéne verni (ezt a poént már ellőttem tudom). És rosszul is aludtam, mert minap olvastam egy fanfictiont és azon agyaltam. Elég fura, hogy egy sztori ilyen hatást vált ki belőlem, de ez úgy volt megírva és +18-al bőven megtűzdelve, hogy ezen kattogott az agyam. Alvás helyett *-* Hiába, ami jó az jó, elszabadulnak a fantáziák éééés éljen a szexuális frusztráció...

És én is elkezdtem ám írni valamit, ha már a beteg dolgoknál tartunk. Mondjuk, amit olvastam, annak a nyomába sem érhet.
Készülni kellene a pasim szülinapjára is. Ajándékkal meg lelkiekben is, mert ilyenkor két hétig tuti mindig lesz indok az ivásra ah...
Én már a hónap végi koncertet várom, már ha eljutok oda. Na, akkor én is bevágok egy forralt bort. Ami most is jól esne :P

Túl lendülni a napokon

A hét a nagy büdös novemberi deprimáltság jegyében telt el. Semmi érdemleges nem történt, leszámítva, hogy összefutottam olyan emberekkel, akiket a hátam közepére sem kívánok, mert a szar sulis éveimre emlékeztetnek, ja meg egy bunkó fogdokival, akinél szerencsére csak öt percet kellett töltenem. 

A pasim tegnap csatak maxosan jött haza, a vicces hogy állítólag csak sört ivott. Abból igaz jó sokat, itt szenvedtem, mire ágyba került. Fura, de egyre kevesebb italtól beáll. Ez nem jelent jót, ugye? Szerintem eljött az idő, hogy ne igyon, de tudjátok, mikor fog hallgatni rám :S
Olyan passzív vagyok, túlon-túl lehangolt és nyugodt. És az sem izgat fel különösebben, ha látom a fb-n Mr. Népszerűt ölelkezni, nyáladzani az új csajával, továbbgörgetek és kész.
Ez a november mindig olyan szürke és hosszú. Hát próbálok túl lendülni rajta.
Hónap végén lesz egy szabadtéri rock koncert, a pasim kapacitál, hogy menjünk el. Igaz hétköznap lesz, de lehet bele megyek, jó lenne már valami, ami felpörget. Pl. a rock!
Talán el kellene kezdenem karácsonyi ajándékok után nézni, esküszöm múltkor egy nő az utcán egy másiknak azt ecsetelte, hogy már mindent megvett, a csomagolópapírt is. OMG. Le vagyok maradva.
És írni is fogok valami mást ezen a kicseszett picsogáson kívül. Megígérem.
Élvezzétek a novembert, ha van benne nektek valami klassz. 

De miéééért???!

Van, aki még nem kap agyfaszt ettől a reklámtól???? (valaki nagyon súlyos egyén megcsinálta az Apple-pen verzióját, amitől most mindenkit megkímélek, pedig amúgy röhögtem rajta).

Itt egy tök jó paródia :D
De miééééért???? Anyád picsájáért...A matricás srác ismét felbukkant és elárasztotta matricával a fb-met ,vagyis üzenetben küldte, meg szép napot kívánt...Más egyéb nincs, fázom. De ki nem, lassan itt a tél.

Kívülállónak lenni

A négy napos hosszú hétvége úgy-ahogy lement. Anyám ajánlására, felhívtam apámat és ha ki nem is békültünk, de beszélő viszonyt ápolunk. Ja, és mehettem velük az éves, szokásos családi gyertyaégetésre! Ez az utazás mindig úgy felvillanyoz, végre nem ebben a béna városban kell unatkozni, meg szenvedni. Most is jó volt, apró kis falvakon, városkákon vezetett át az utunk, plusz a Tisza tó, aminek partján mindig gyönyörködhetek a természet szépségében, ha a túloldat lévő őszi színekben pompázó fákra nézek. És irigylem azokat, akik ilyen közel lehetnek ezekhez a csodás dolgokhoz.
Na, persze volt egy kis rokonlátogatás is, aminek annyira nem örültem, lévén hogy a múltkor is mi lett belőle :S
Szóval az egyik rokon pedig meghívta a szüleimet, meg tesómékat a hamarosan tartandó esküvőjükre. Engem, meg pasimat viszont nem. Ezt onnan vettem le, hogy konkrétan nekem nem adott meghívót. Ezt a csajt, meg a fickóját kedveltem, nem volt köztünk nézeteltérés soha sem. De ezek szerint nem volt kölcsönös a szimpátia. Nem írom, hogy jól esett, de már megszoktam, hogy mindig kívülállóként kezelnek engem és a páromat. Amúgy nem hiszem, hogy elmentem volna az esküvőre. Egyrészt utálom az ilyen összejöveteleket, az erőltetett jó pofizást, rokonok hülye kérdéseit stb., másodszor anyagilag sem állok úgy hogy ajándékra, fodrászra költsek, plusz ruhát, cipőt beszerezzek., harmadszor pedig az utazást sem tudjuk megoldani. Pasim szerint ez elég bunkó dolog volt, akkor legalább már ne előttem adták volna át a meghívókat, de én már nem is csodálkozom semmin.
Albérlet ügyben fejlemény nincs, nem is néztem most új hirdetéseket. Idén még szeretnék itt maradni.
És tudom, hogy mostanság alig írok értékelhetőt, csak a nyomorom van mindig terítéken, most van egy-két ötletem, majd meglátom lesz e erőm leírni. Inkább nem ígérek semmit.