Au....

Ezek a fenti szavak jellemzik az érzést, mikor a pasid össze keveri a születésed napját az ex csaja születési dátumával...

Oké, hogy a csaj pár nappal előbb született csak mint én, de akkor is...na ne már...Mondjuk én már nem is csodálkozom semmin.

És másnapos vagyok...
Eddig úgy voltam vele, hogy a pezsgő az egyetlen alkoholos ital, amit mostanában meg bírok inni (minden mástól vagy hányok, vagy fáj a gyomrom).
Na már most már a pezsgőtől is rosszul vagyok.
Erről ennyit...

Az esküvőre még semmit nem vettem meg, továbbra sincs ruhám, cipőm és pénzem sem, hogy ilyeneket vásároljak. Nem is érdekel, pedig jobb lenne összekapni magam és beszerezni ezeket.

A héten H.-val császkáltunk a városban, klassz izomlázam lett a sok járkálástól. A pasijának nézett ajándékot születésnapjára, meg vett még egy csomó mást is. Úgy volt, hogy másnap is találkozunk, de az idő tökre elromlott, szóval nem lett az egészből semmi. Na, de majd jövő héten.
És Sz. is előkerült, amin meglepődtem, de persze örülök neki, ha felbukkant.

Ja, és lett egy másik fb-s írogatóm. A zakkant srác most felszívódott, de helyette itt termett egy másik, aki nem zakkant,de hirtelen felindulásból küldözget nekem matricákat, amiket nem nagyon tudok hova rakni,mert személyesen nem is ismerjük egymást...

Érzések kavalkádja

Valami szar van a gépemmel,mert dög lassú és ilyen fos kisbetűket ad be :S

A vasárnap kaotikusan telt, egyrészt rossz kedvem volt a pasim beszólása miatt, másrészt az idő is elkenődött.

H. hívott, hogy találkozzunk már mert trében vannak a pasijával és kísérjem már el a dohányboltba, mert rá akar gyújtani, de nincs mire.
Mondom neki, jó menjünk. Össze szedtem magam, aztán már a lépcsőházban voltam, mikor visszahívott, hogy inkább mégsem. Na, akkor vissza az egész.

Kicsivel később megint hívott (pont akkor szakadt legjobban az eső), mégiscsak találkozzunk, mert kellene neki a cigi. Mire felhívtam a figyelmét, hogy ezerrel esik az eső, szarrá ázunk, mire a jó messze lévő dohányboltig elmegyünk.
Belátta, igaz a dolog és azóta nem beszéltünk. Jó lett volna találkozni és beszélgetni amúgy. Azt hittem ő, meg a pasija tök jóban vannak, igaz elmaradt az esküvő, de állítólag csak jövő tavaszig, most meg itt eszik egymást.

A pasimra visszatérve, nem jutottam előbbre a csaj kilétét illetően. Lehet, hogy nem is kellene tudni az igazat, biztos fájna. De így meg az fáj, hogy nem tudok semmit és pasim egy szót sem árul el.

Pedig úgy megnézném magamnak a ribit és belevernék az arcába, csak hogy tudjam, milyen a "vetélytárs". Mennyivel jobb, szebb nálam, vagy mi az amit pluszba adna pasimnak.

Van egy pár tippem ki lehet, némelyik elég vad, de én már nem bízom senkiben sem.
Nem kellene amúgy ilyeneken kattognom, van elég bajom enélkül is, de hát csak sokat gondolok erre. Hiába mondta pasim,hogy NEM történt semmi állítólag. Már az is zavaró, hogy valakivel olyan viszonyban volt, hogy felmerült egy kapcsolat kérdése...

Fura, hogy vénségemre (hah) lettem megint hülye féltékeny picsa. Azt hittem, ezt a hülyeségemet levetkőztem már.

Az is fura, hogy ennyire fáj és szomorúvá tesz.

Féltékenység: a kocsmai ribi és csalódottság: a titkolózó barátnő

Na, azért a pasim is tudja, mikor szúrjon oda és úgy, hogy még fájjon is :/
Múltkor a megcsalásról dumáltunk és azt mondta, eltekintve attól, mikor a kapcsolatunk elején vagy négyszer megcsalt az exével (nem kommentálom), azóta nem tett ilyet.
- De lehetett volna...- tette még hozzá és ezzel fel is cseszett rendesen. Vagyis inkább lesokkolt és kérdeztem is, hogy ki volt a "hölgy", akivel lehetett volna. De pasim persze nem volt hajlandó semmi információt elárulni az illetőről. Csak annyit mondott, hogy 3-4 éve volt ez és semmi többet.

Engem meg azóta foglalkoztat, hogy ki a szar lehetett és mennyire volt komoly köztük az ügy. Gondolom, csak jobban ismerték egymást, talán haverok voltak, esténként egy asztalnál ültek, vagy nem tudom...De zavar, főleg mert a pasim még csak a keresztnevét sem mondta el, persze régi dolgok és nem kellene, hogy számítsanak, de én már csak ilyen vagyok. Nekem számít. És rosszul esik..

Fura, hogy észre sem vettem, hogy mi folyik a hátam mögött és hogy ez mennyit jelentett a pasimnak. Jól csinálta annyi szent és most is nagyon titkolta a nő kilétét, sőt utána már ki akarta magyarázni, hogy nem is igaz, de nem hittem neki. Marha jó, hogy míg én azt hittem, a haverjaival dumál, meg iszogat, egy kocsmatöltelék ribivel múlatta az időt, aki bepróbálkozott nála, vagy pasim a csajnál, kitudja....

Viszont tény, hogy bunkóság ilyen sztorikat felhozni, aztán meg a lényeget makacsul elhallgatni. Oké, én is elő tudnék rángatni egy-két delikvenst a fiókból, mondván hogy igen, velük is lehetett volna akármi, mert nyomultak, de tettem rájuk...Öhhh speciel csak a zakkant srác jut eszembe, de ő sosem kellene, vagy a másik srác, írogat nagy ritkán, és aki még néz is ki valahogy, viszont nős és egyértelműen tudtomra adta, hogy csak arra kellenék. Nekem meg egyáltalán nem kellene másik, én meg ezt adtam a tudtára. Nem keresem a kapcsolatokat, mert nem érzem szükségét, el vagyok a saját elbaltázott világomban, nem hiszem, hogy egy titkos viszony jelentene megoldást a bajokra.
Én ezekről hallgattam és pasim is bár befogta volna a száját, nem menőzik itt nekem, hogy kivel és mi történhetett volna. 

Talán ha Sz.-nél rákérdeznék, tudna valamit erről, ő mindig ott lebzselt a rock kocsmában, de Sz.-el úgy állok most, hogy kissé neheztelek rá. Egyrészt már egy hónapja szinte nem is ír, ha találkozni akarok vele, leráz és kész. Közben meg kiderült, hogy a pasi, akiről áradozott, idő közben a fickója lett és ebbe sokakat beavatott, de engem persze épp nem.
Anno Sz. azt mondta, hogy egyike vagyok a legjobb barátnőinek, de ha olyan baromi nagy barátjának tart, ilyen dolgot elárul, ugyanis nekem még pár nappal ezelőtt is tagadta, hogy a sráccal együtt lennének...Nem értem én ezt...

Momentumok

Sikerült jól lebetegednem, ahogy ilyenkor ősszel szokás :/ Egész hétvégén döglődtem, fájt a torkom, a fejem és nem éreztem az ízeket, ehhez képest viszont ehető kajákat főztem.

Reggel úgy köhögtem, hogy szerintem még a lépcsőházban is hallották.
A fogam is fáj, de az már hónapok óta töretlenül, meg sem lepődöm ezen.
Azon viszont igen, hogy meghívót kaptam egy rokonom esküvőjére. A srác rendesen el van eresztve anyagilag, szóval igazi nagy magyar lagzi lesz, sok vendég, rongyrázás, amibe én nem illek bele. És kedvem sincs gazdag, meg boldog embereket bámulni. Viszont választásom sincs, menni kell és kész. A pasim kijelentette hogy ő nem jön és még csak fel sem róhatom ezt neki, nem ismeri a rokonomat.

Tehát násznép, harangok,meg esküvői torták, az már más szempont, hogy se erre megfelelő ruhám, sem alkalmi cipőm nincs. Az én ruhatáram kimerül a farmer-pulcsi-tornacipő tengelyen, ebben járok és nem forgok olyan körökben, ahol ki kell öltözni. 

Pénz erre nem áll rendelkezésemre, csak egy halom kintlévőségem van. De valahogy meg kell majd oldani a ruha és cipő kérdést és sajnos sok időm erre nincs.

A nemzetközi nem köszönök nap

Arról a tetvedék buszról, ami alapból egy csomót késett, egy megállóval később sikerült lekeverednem, mert annyira tömve volt, na meg a delikvensek az ajtóban álltak meg, pedig nem szálltak le, a csengőt így nem igazán lehetett megközelíteni.
Mindegy, egy kis reggeli séta ebben az őszies időben még jót is tett.

Na de azt már végképp nem értem, miért nem köszönnek egyesek, mikor én rájuk köszönök. Ja, biztos leesne a szájuk, vagy mi. Lesnek nagy értelmesen, de hogy ki van kivel, arról gőzük nincs, pf....
Ma többi ilyen is volt. Imádom.

A hivatalos ügyintézésnél is a nő, hát olyan szemeket meresztett rám, mert én az üveg ezen oldalán állok. Mindenki kerülhet erre az oldalra,semmi sem állandó, a kocka fordulhat nem ? 

Elvileg...

Tegnap (vagyis tegnapelőtt, mert már éjfél is elmúlt) meg egy drága druszámba futottam bele, aki azt mondta, hogy kegyetlenül lefogytam. Akkor miért van az, hogy én dagadtnak látom magamat!?
Na azért jól esett ezt hallani...

Ősz csak simán

Na tényleg itt az ősz. Fázom. Lassan le kell cserélni a tornacipőmet (amúgy is kellene egy új, mert ez szét van szakadva és a talpán keresztül folyton beázik).

Elkezdtem egy novellát, meglátjuk mit hozok ki belőle.

Múlt héten H.-val találkoztam, igaz csak rövid időre, mert neki dolga volt. Ja és pont akkor esett az eső (mikor máskor ugye).  Sz. el van tűnve, sem a közösségi portálon nem látom, sem máshogy nem hallok felőle. Szokása eltűnni, főleg ha pasi van a dologban, vagy talál olyan barátnőt, akivel éjjel-nappal együtt lóghat és bulizhat. Én már nem vagyok ilyen, öregszem és miegymás.

Nagyjából ennyi, nihil van.
És ősz. Ja de ezt már írtam.

Én hiszek a tűzben...

Nemrég hallottam, hogy egy 8 éves kisgyerek felgyújtotta a gyerekotthont :O *-*
Azt mondta, szeret gyújtogatni és szereti a lángokat.

Egyszer én is felgyújtottam egy kukát. Na de hagyjuk a nosztalgiázást.

Hello szeptember!
Tele buszok, nénik kiskocsival, bácsik pálinka és hagyma szaggal.

Itt felénk brutális útfelújítási munkálatok zajlanak, egész nap megy a légkalapács (vagy mi), a közlekedés meg nehézkes kissé. Bár reggel láttam egy papát, aki rendesen gátfutás nyomott le, hogy elérje a buszt. Biciklis utat építenek, de ugyan minek, mikor a bringások jobb szeretnek a gyalogosok között menni :P
Na nem szemétkedek :P