I'm your Venus, I'm your fire at your desire

Azt álmodtam, hogy a 80-as években élek fiatalként és épp készülődtem valami buliba. Belenéztem a tükörbe és szépnek láttam magamat (ami a valóságban nem fordul elő), klassz szőkés, göndö hajam volt, napbarnította bőröm, arc rendben és valami bitang piros rúzst kentem fel a számra, miközben a háttérben a Bananarama Venus c. dala szólt.

Aztán megszólalt az a rohadék ébresztőóra, pedig igencsak érdekelt volna, milyen lesz a buli :D :P
Amúgy itt semmi új, a hétvége unalmas volt szokás szerint. Pasim csapatépítési piázása meghiúsult, mert esett az eső.
Tegnap az ID-n a Feleséggyilkos-t néztem, vagyis Laci Peterson és meg nem születt babájának a történetét. A férjét gyanúsították, Scottot, akinek szeretője volt és nagyon nem akarta már Laci férje lenni és gyereket sem akart. Ezért meggyilkolta őket. Scottot azóta halálsorra is vágtak, a kivégzését várja. Néztem a közös fotóikat, te jó ég, volt olyan, aki azt gondolta, ez az ember ártatlan?! Már a mosolygása is undorító (agyaltam, honnan olyan ismerős és rájöttem hogy az aputestnek van ilyen kéjes, háromszázhatvanötfogas, vakító mosolya, az is egy pszichopata szóval...), nem akarok ítélkezni, de szerintem is ő tette. Volt rá indítéka, új életet, új nőt akart, meg hogy alig hatotta meg a 8 hós terhes felesége eltűnése, hamar eladta a kocsiját, árulta a közös házat, ez nem egy reménykedő, szerető férjről árulkodik.
Ja és házakat is néztem, anyám azt mondta, hogy a tinimami pasija (akik megint náluk baszták a rezet hétvégén) elvileg a városban is tud eladó házakat. Hát nem tudom, milyeneket tud, mert vagy nagyon drágák, vagy romhalmazok. Mindegy, keresgélek még. De  már egyre jobban gyűlölök itt mindent. Megint vannak kis fekete bogarak, de esküszöm, őket is jobb elviselni, mint az itt lakókat.
Tegnap is jövök be a lépcsőházba, ott jön egy öreglány. Köszönök szépen udvariasan, hogy jónapot kívánok, ez meg csak les rám, mint hal a szatyorban, aztán elmegy.
Na, és ilyenekből van itt a ház 80%-a :(
Nem beszélve arról a kedves lényről szembeszomszéd ugye, aki úgy mos fel, hogy a mi ajtónknál félkörívben kihagyja, helyette az összes retket odasöpri.
Mindenkinek megadtam a tiszteletet, köszöntem, de egy része nem fogadja, inkább lenézően bámul csak. Szánalmas, hogy a rokonunk betegsége miatti viselkedése alapján ítélnek meg minket (szegény ugye mondott mindent, sok minden nem fedte a valóságot, nyugodjon békében), ahelyett, hogy akár egyszer is megkérdezték volna a mi verziónkat. De könnyebb gyűlölködni és csak azért is az ajtónk előtt elhajítani a használt zsepit, hogy megnyugodjon a lelkük, és magunkban ezt gondolják, na most jól megadtam nekik :/
Ilyen szarfostré lakócsürhét nem kívánok az ellenségeimnek sem. Minél előbb el kell innen költözni és magunk mögött hagyni ezeket az embereket. Fetrengjenek csak a saját utálkozásukban tovább. Nagyon lehúzó ez lelkileg.
És de jó ez a szám :D 

Tavaszi szél, egyebek

Ajj, nehéz egyszerre két fanfictiont írni, nem is tudom, mások hogy csinálják. Mert nekem hol az egyik halad jobban, hol a másik. Én azt szeretném, ha mindkettő gyorsan kész  lenne, de lássuk be, ez nem egyszerű, mert közben meg hol az idő, hol az ihlet hiánnyal kell megküzdenem.
Van, hogy leülök, hogy akkor írok és valami más totál elvonja a figyelmemet. Pl. tegnap egy rakás Columbine tudósítást néztem a videomegosztón, a tragédia napjáról. Elég szürreális volt látni a húsz éves képsorokat, még mindig felkavaró, mintha most történt volna. Újra akarom olvasni Dylan anyukájának a könyvét is, készülök rá, csak jussak oda.
A pasim 2 napja bunkózik. Alig tárgyalunk. Holnap elhúz csapatépítő tréningre, vagyis inni.
A húsvét amúgy eseménytelenül telt, ha számokban kellene nyilatkoznom, 70% unalom, 30%jó. Az unalom az főzésből, mosásból, szóval házimelóból állt, ja meg kajálásból sajna. Jött 1-2 rokon meglocsolni, úgy mint apám, vagy tesóm pasija, hozta tesómat is. Kerek 10 percet voltak itt és olyan hűvösek voltak, mint az áprilisi szél :O (ezt de szépen írtam, hát de mindig jobb, mint azt írni, hogy gyökér mód viselkedtek). Vasárnap pasimmal kiruccantunk vonattal, a 70 km-re lévő kisvárosba. A vonatjegy drága volt, de egyáltalán nem bántam meg, mert hányingerem van sokszor ebből a városból. Jó volt végre egy olyan helyen járni, ahol még sosem voltam. Abban a városban sincs amúgy semmi-meg itt se-de jó volt. Fagyiztunk, sétáltunk, délután visszajöttünk. Több ilyen kéne szerintem.
Apám ugye ígérte hogy segít majd ha végre rászánjuk magunkat a házvételre. Aztán másnap lenyomott, mint a bélyeget, szóval nem is tudom, elég szkeptikus vagyok. Lehet, az új kiskedvencnek, a tinimaminak (akinek a gyerekét 8 hónapos koráig a nagyszülők nevelték, de tök mindegy) hamarabb lesz háza, mert neki apám mindenben segít. Holott a pasija egy kretén, nem dolgozik, a csaj is csak iszik, azt nézik, kinél lehet ingyen berúgni. Az, hogy van egy gyerekük, nem igazán hatja meg őket.
Közben találtam még pár ígéretes házat, egyik tényleg nagyon jó és olcsó, de sajna abban a faluban van, ahol az a csaj éldegél, akivel pasim megcsalt. És nem tehetek róla, de képtelen vagyok ettől elvonatkoztatni.
Na, befejezem mai rinyámat, majd valamikor jön a friss a Still breathing-ben (in progress), és a másik történet is nemsokára kész lesz.

Jó hétvégét mindenkinek!

Százlábú kora reggel, ház és munkakérdés, aputest és az eztminekírtammeg sztori

Előre is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!!!És ha lehet, menjen mindenki állatsimogatóba, ahelyett hogy élő nyulat vesz.
Na, és mi van annál rosszabb, mint hogy korán kell kelni? Az, ha a kamrában egy jókora százlábú tanyázik és néz veled farkasszemet :(
Gyorsan visszacsuktam rá az ajtót. Biztos egyedül akar lenni.
Pasim másnap elmondta, hogy külföldi munkát kínáltak neki. A fizetés az jó lenne, de háromhavonta járna haza. Egy darabig győzködtük egymást, hogy miért lenne jó és nem jó, aztán abban maradtunk, hogy inkább nem megy (hooray), nem neki való ez már.
Amúgy is most kezdett új helyen ugye, biztos értékelnék, ha most lelépne. Megkértem azért, hogy máskor ne ilyen drámai felvezetéssel hozza a történetet, mert az ember ettől kihord lábon egy infarktust.
Anyám is vázolta apámnak, hogy mi nem maradunk itt semmi szín alatt, és hogy nézegetünk házat. Nem tudom, mi ütött faterba, de kompromisszumkész volt és azt mondta, okés ha így döntöttünk, csináljuk, ő támogat bennünket, sőt kölcsön is ad, ha ez minket kihúz a tréből.
El sem hittem, hogy ez ennyire könnyű menet volt. Évekig huza-vona és elégedetlenkedés, sértődés ment. Hogy-hogy most egyszerre belátta, sőt segít?! Persze tök hálás vagyok, csak nehezen fogom fel, de igen, ezzel tényleg segíthet nekünk az álmaink megvalósításában. Remélem, nem gondolja meg magát.
Nézegetem amúgy is a hirdetéseket, úgy tervezem, hogy hamarosan én is meghirdetem a lakást és hadd szóljon! Van pár ház, ami tetszik, a várostól pár km-re, és van benne fantázia, csak sokat kell rákölteni. Hát majd lesz valahogy, a húsvéti ünnepek után el kell menni házakat nézni.
Előre látom, hogy hugikám-akinek úgy alapjáraton semmi köze nincs a dolgaimhoz-be fog gőzölni. Ja, természeten nem hívott meg a szülinapjára, de bánom is én már. Küldtem neki húsvéti üdvözletet, reakt nulla, de mit is vártam :/
Anyám meg találkozott egyik exem (aputest tudjátok) legjobb haverjával. Azaz már csak volt legjobb haverjával, mert a srác csalódott benne, mivel többször cserben hagyta. Azt mondta, nagyon nagy arca lett az aputestnek, ugye vezető pozícióba került sok évi seggnyalás után, na meg örökölt egy csomó lóvét, van valami vendégházuk, ami szépen tejel. Elvette azt a csajt, akivel előttem járt és csinált neki egy raklap gyereket. Erre laknak egy háromszobás lakásban, hálaégnek nem futottam bele még, bár a múltkor itt repesztett el mellettem egy szürke Audiban *-* Azt mondta a srác, hogy aputest egy féreg (fíííííreg), mert mindenkit lenéz, mindenkinek hazudik, mindenkit lehúz anyagilag és a feleségét már akkor megcsalta, mikor terhes volt, meg amúgy is mindig van szeretője. És hogy a legjobb, ami történt velem, hogy szakítottam vele anno. Öhm...hát ezt nem is vitatom. Ritka görény a fickó, én is tudom.
A húsvétra amúgy semmi terv, lehet pasim melózik sokat, én meg nagytakarítást és szabadidőmben írást tervezek. A Still breathing még mindig nem frissült és ezért bocs, nincs elfelejtve, be is lesz fejezve, de most rá álltam a másik sztorira. Bár a tartalma elég szörnyű és néha nem tudom, minek is írom meg, de a háromnegyede már megvan, csak szét kéne szedni fejezetekre.  Na, ebben vagyok elmerülve elég rendesen.
20-án lesz a Columbine 20.-ik évfordulója :(

Esküszöm én most jó voltam

Jó képet vágtam a pasim hétvégi meccsre meneteléhez. Kedvesen érdeklődtem, kikkel megy, mikor stb., kimostam, kivasaltam a kedvenc pulcsiját, időben kész lett az ebéd, hogy ne kelljen rohannia. 

Erre egész nap kőbunkó volt velem, egy kedves szava nem volt hozzmá. És a legtetejében, mielőtt elindult volna, rám nézett és ezt mondta:
- Holnap komoly dologban beszélnünk kell.
Hát megállt bennem az ütő. Szerintem ilyet még a sok együtt töltött év alatt nem mondott.
Hiába kérdeztem, nem volt hajlandó elárulni, ezen össze is vesztünk, mert vagy elmondja, vagy bele se kezdjen. Szerintem szemétség, hogy feldob egy ilyet, aztán elégedetten távozik. Én meg legyek ideges holnapig.
Két tippem van amúgy és egyik sem szívderítő sajnos.
I. Van valakije és szakítani akar.
II. Külföldre akar menni dolgozni.
Jelenleg egyiket sem kezelném kellőképpen felnőtt fejjel :/
Az I.-es opció az eleve bukó, még egyszer nem bocsátanám meg neki szerintem, ezt a lapot már kijátszotta.
A II.-nél meg az a baj, hogy szerintem a távkapcsolat nem működik, volt már róla szó, vita is nem kevés, nekem nem menne. Őt ismervén meg neki nem menne a monogámia, valamint a pénz ésszerű beosztása és takarékoskodás.
Oké, ha pozitiv akarnék lenni, eljátszhatnék olyan variációval is, hogy pl. meg akarja kérni a kezem, vagy meglepetés utazást szervezett a hátam mögött, de valljuk be ennek igen csekély az eshetősége.
Hát holnap kiderül :S Szép éjszaka elé nézek.
De egyik sem fog jól érinteni. Mostanság mintha jobban kijöttünk volna, de lehet hogy csak én magyarázom már be magamnak. Viszont házakat nézegettünk, együtt terveztünk, erre fogná magát és lelécelne???!Remek...
Reménykedem egy III. variánsban. Valamivel lelket kell vernem magamba.

Várni a semmire

Wáh, de jó, hogy  már szerda van. Bár nem tudom, mit vagyok tőle úgy elájulva, hogy halad a hét, mert a hétvége full unalmasnak ígérkezik. Pasim a haverokkal meccsre utazik, anyámék koncertre. Én meg...sehova. Így jártam. De legalább folytathatom az írást. Still breathing ügyben nincs még sok előrehaladás, de a két piszkozatolt rövidebb lélegzetvételű sztorimból az egyikbe most viszonylag sokat haladtam, jó lenne ha a hónap végére publikálhatóvá tehetném. Kétségeim vannak, de hátha. A héten még hálaégnek semmi rossz nem történt-lekopogom-a pasim elvan az új helyen, jól érzi magát, minden oké.
Igyekszem nem stresszelni őt sem és magamat sem, a hugom témáját nem hozom fel, meg próbálok nem őrlődni rajtuk, amennyire lehet, kizárom őket a mindennapokból.
Megint találtam egy házat, ami tetszik. Jó persze, kell rajta mit szépíteni, de még így is ezerszer jobban bejön, mint amiben lakunk. Van klassz, világos konyhája, két szobája, aranyos, picike udvara. Mindennap nézem a hirdetést, megvan e még. Múltkor is ugyanezt csináltam egy másik háznál és elég tré volt, mikor láttam, hogy már levették a hirdetési oldalról. De míg megvan ez a hirdetés, addig él a remény és ha ezt el is adják, majd lesz másik, ami tetszik. Előbb-utóbb lépni fogunk és el kell jönnie a mi álmainknak is. Nem adom fel, akik sírni akarnak látni, azoknak sosem szerzem meg ezt az örömet.
A héten láttam az Árva c. filmet és tök jó volt, bár eléggé nyomasztott, de ajánlom mindenkinek.
Ja és Eric Harrisnek, tegnap volt a születésnapja.

Intrikák és szar emberek

Ajj, agyfaszt kapok a felugró nyereményjáték és társkereső reklámoktól.Szerintem felfázhattam, mert két napja fáj a vesém, nem kibírhatatlanul, de igazán elmúlhatna. Ma hajnalban is a fájdalomra ébredtem, és utána már nem is aludtam vissza. Mondjuk, nem csak a vesefájás mitt.
Kis családunkban megint előtört a fúrás-faragás, ahogy ez lenni szokott, ha hugomék feltűnnek. És ez elég sűrűn előfordul, lévén hogy bár vidéken élnek, de nem annyira messze, mint ideális lenne.
Most már harmadik napja kecóztak anyáméknál és ezért hálából tesókám el is kezdett hepciáskodni. Vagyis ekézni engem a hátam mögött, esküszöm nem beszéltem vele hetek óta, max. fb-n pár szia hogy vagy-ot, de ez őt nem gátolja meg a kombinációban. Mivel kb. mindene megvan (szép, nagy ház, két kocsi, jó állás, biztos anyagiak, nyaralások), annyira unhatja magát, hogy velem van elfoglalva.
Amúgy is, mióta ezzel a mostani fickójával van, felült arra a lóra, ami elvitte az arcoskodás vidékére. Mert ő meg a pasija olyanok, hogy a szemedbe mosolyognak, a hátad mögött meg elhordanak mindenféle életképtelen, senkiházinak. Mindenkivel ezt csinálják, én is tanú voltam rá, hogy közös ismit savazott (gondolom, ugyanúgy engem is, anyámat is, bárkit). Tesóm úgy van vele, hogy a barátja és rajta kívül, senki sem elég jó erre a világra.
Most éppen azt fejtegette, hogy gondoljuk mi, hogy el akarunk költözni, mert miért nem jó nekünk ott ahol vagyunk. Nem mintha, bármi köze lenne hozzá, de anyám mondta, hogy nekem is vannak elképzeléseim, és miért baj, ha nem ebben a nyomorék lakásban akarom leélni az életemet. Ez nem tetszett neki, főleg az a része, hogy anyám nem állt mellé és nem kezdett el vele kánonban kutyázni engem.
A féltékenységtől amúgy is hamar bepörög a hugi, neki az lett volna a jó, ha egykének születik, így minden figyelem rá irányul. Na, azt élvezte volna, imád a középpontban lenni. De hát nem jött neki össze, ketten vagyunk,  ezt dobta a gép ugye :S
Szóval kiakadt mint a díványrugó és közölte, elege van és hogy az április közepén esedékes szülinapjára sem kíván minket meghívni (mondom, hetek óta nem beszéltünk), meg hogy anyám folyton az én pártomat fogja. Azzal elviharzottak a pasijával.
Anyám nem érti, azóta sem, hogy mi baja volt.
Én sem amúgy. Egyáltalán, hogy jöttem elő én, meg a házvásárlási terveim.
Apám most nem fogta a pártjukat, bár igazából bele sem ment a dologba, hanem átváltott passzívba és elhúzott a szobájába internetezni :O
Anyám viszont, nem hagyta hogy a hátam mögött ezt csinálják-ezért hálás vagyok neki-mert szerintem is, legalább legyen benne annyi, hogy idejön és a szemembe mondja.
Különösen úgy, hogy anno behúztak a csőbe és mivel bajban voltak anyagilag, jóhiszeműen segítettem nekik úgy, hogy vettem fel hitelt. Amit azóta is én törlesztek, mert ők valahogy elfelejtették (pedig anyagilag megtehetnék már, jól élnek) és mikor megkértem őket szépen, hogy fizessenek már legyenek szívesek, azt a választ kaptam, hogy keressem meg a papírokat a hitelről, addig nem törlesztenek. Mert amiről nincs bizonyíték, az nincs is. Nincs más megoldás, be kell majd mennem a bankba a szerződés másolatáért, mert az eredeti a költözések és egyéb okok miatt, szerintem már nincs meg. De elég gáz, hogy szelektív a memóriája, mikor ott ültünk együtt a bankban, mikor aláírtuk a papírt :/
Én ott voltam, mikor nekik szükségük volt a segítségre, ők meg a fizetés helyett, még a hátam mögött szemétkednek. És ha ezt kapja az ember a családtagjától, mit reméljen egy idegentől?
Én nem értem ezt, komolyan. Lehetne szépen élni, nem kell hú de szeretni egymást, de lehetne konfliktus nélkül élni egymás mellett, hiszen nem vagyunk összekötve, olyan 40 km elválaszt minket egymástól.
De nem, tesómnak balhé kell, anélkül nem nyugszik a lelke.
Körülöttem ennek az ellentettjét látom, A. együtt jár a  nővérével bulizni, K. azt mondja, a testvére a legjobb barátja és R. is mindig ott van, ha  tesójának segítség kell.
Az én hugom meg kb. egy kanál vízben kicsinálna :S Szomorú ez...
A pasim most egész normális, tegnap csapot szerelt és virágot ültetett. Együtt néztünk eladó házakat is és álmodoztunk, tervezgettünk.
Aztán este 10-kor a telefonján virágnyelven pusmogott a haverjával. De ez legyen a legkevesebb.
Sokáig agyaltam amúgy, hogy kirakjam e ezt a bejegyzést, mert eléggé lehangoló, de hát az élet nem csak napsütés és happyness :(
Mindenki adjon hálát az égnek, akinek normális viszonya van a tesójával, és nem egy folyton irigykedő, a másiktól a levegőt is sajnáló lelki szegény a testvére.

Bolond vagyok az áprilissal együtt

Apámmal egész kedélyesen elcsevegtünk vasárnap, erre hétfőre elgurult a gyógyszere és kitalálta, hogy bizonyára a pasim munkahely váltásában én is szerepet játszottam. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez egyáltalán nincs így, de kb. nem érdekelte. Azóta meg csak úgy ímmel-ámmal társalgunk.
Oké, ugorjunk. Majd megbékül. Már elfáradtam abba, hogy az igazamat magyarázzam. Semmi, ismétlem semmi közöm a pasim munkahelyi ügyeihez, vagy elhiszi, vagy nem.
Nem hiszi el, mindegy.
Viszont pasim mintha egy hajszállal kevésbé lenne idegbeteg az új melóhelyen. Tegnap még sütit is hozott *-* yee.
A. átküldött néhány régi fotót faszbukkon. Jézusisten de régen volt, ruha és hajkatasztrófák a köbön. Akkor volt még a jó (nosztalgiázós fej)...
K.-val is beszéltünk telefonon, húsvétra MO-ra utaznak.

A héten ezt leszámítva még pár szarság volt, ami felhúzott, de nem írok róla, mert igyekszem nem idegelni magamat. Végre itt az április, a tavasz, hát erre vártunk nem?
Írom a Still breathinget, de igen lassan halad, most valahogy nem vagyok benne a sztoriban, írok még két másikat is, egyik kb. negyedéig, a másik jó feléig van meg. Bár pár napja egyikhez sem írtam egy betűt sem. Időhiány és író válság :(
De majd sürgősen változtatok ezen. Nem tudom mikor, de biztos előrukkolok már valami újjal.