Amúgy nagy köszönet a SORS-nak, hogy mindig újabb és újabb terheket rak a vállamra, hogy nesze te gyökér cipeljed bazzeg...
Ha egy kicsit is jobb periódusom van és valami mosolyt csal az arcomra, máris rám zúdul valami szarság, ami aztán betemet és úgy érzem hogy képtelenség kimászni alóla. Ilyenkor gondolok vissza gondtalan gyermek és ifjú koromra, amikor a problémák a mostaniakhoz képest pillekönnyűek voltak, amikor szabad voltam és nem zárt börtönbe az életem. Ha tudtam volna hogy ez vár rám, hát még jobban éltem volna a lehetőségekkel, valamint egy pár delikvenst, élethelyzetet kihagytam volna, más döntéseket hoztam volna...
Most lehet azt gondoljátok, valami nagyon nagyon fiatala tizenéves vagyok, akinek letört a műkörme, vagy a fészbúkon szakított vele a barátja.
De nem...
Nem vagyok tizenéves...
És a mostani gondjaimnak semmi köze a pasimhoz, vagy más hímneműekhez, a faszbukhoz meg főleg nem.
Felnőtt vagyok, felnőtt gondokkal és nehéz döntésekkel, meg felelősséggel. Amik nem csak rám hatnak ki.
És úgy gondolom, ne akarjon senki sem túl hamar felnőni és a felnőttek életét élni.
Felnőttnek lenni kibebaszottul nehéz.
UI-lassan abba kéne hagynom a sírást, amit egész nap műveltem, mert fáj a szemem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése