Elakadt a szavam...

Már jó régóta nem írtam, de időm nem igazán van. Tombol a hőség, elvagyok. Lesz júliusban egy rock koncert, amire menni akarok, úgyhogy most arra gyűjtök, illetve drukkolok, hogy pasimat rá tudjam venni, hogy elkísérjen.
Szombaton a meleg+boroskóla kombináció kissé megártott. És félspiccesen itthon röhögtem a Végső állomás c. filmen, ami úgy alapból, meg józanul felbasz. Aztán belájkoltam egyik exem, a narkomán srác egyik bejegyzését, ójaj...meg pffffffffff...tudom, én a szánalmas *-* *-*
Vasárnap meglátogattam a rokonunkat és nem elég, hogy rekkenő volt a hőség, még a busz is tele volt, mert egy csorda öreglány tartott hazafelé az éves öregasszony találkozóról. A buszra is úgy tolakodtak fel, egyik oldalba könyökölt majdnem lerúgtam.
A rokonunk megvan, úgy-ahogy, jobb és rosszabb periódusok kergetik egymást.
Összefutottam A.-val és dumáltunk kicsit. Mondott pár kurva meglepő dolgot, amin azóta is csak kattogok és kattogok, meg agyalok, hogy hol maradtam már megint le (amúgy sehol, csak ritkán találkozunk). Szóval nem véletlenül fejtegette anno, hogy az egyik volt pasijával chatelgetnek erről-arról és hogy milyen jó a srác még mindig nála. Azóta találkoztak is, de nem volt köztük semmi. Meg egy másik sráccal is sütizett, de az is csak ennyi volt. Nem úgy egy harmadik delikvenssel, akivel konkrétan hónapok óta összejárnak és elvárások nélküli szexkapcsolatban vannak, mivel a srác szintén kapcsolatban él.
Mikor ezt meghallottam, majdnem hanyatt vágtam magam a negyven fokos flaszteron.
Hogy mi a jó élet van?! Ez komoly?! A. meg egy szerető?! Woahhh...ez...és nem találtam a szavakat. A fejemben kínos csönd, de makogtam valamit. A. mondta, hogy nem boldogok a párjával, de a közös  ház, meg a közös sok-sok év miatt, most egyelőre nem hagyja ott. De csak egyelőre...mert hogy ő nem itt és vele képzeli el a jövőjét. Úgy éreztem magam, mint akit pofán vágtak. És végülis ez így van, keményen odabaszott az igazság. Mert én nem sejtettem, hogy ekkora nagy a baj. Ő és a párja teljesen harmonikusnak látszottak kívülről és bár a múltkori exes eszmefuttatás kicsit elbizonytalanított, de ugye mindenki eljátszadozik rosszabb napjain a "mi lenne ha esetleg..." síkon. A. azt mondta, mindenkinek kellene egy szexpartner, aki megadja azt, amire szüksége van és újdonságot ad a szürke hétköznapokra.
Vallja most ezt egy olyan csaj, aki régebben elképzelhetetlennek tartotta. Jó, én sem játszom az álszentet, mert én is tettem ilyesmiket régi kapcsolataimban, meg hát ki vagyok én, hogy bíráljam a legjobb barátnőmet, az életét egyes-egyedül ő látja objektíven.
Nem fér a fejembe ez az egész. Olyan szépek voltak együtt. Olyan szépek most is...Mi a franc történt velük? Meg úgy általában a jónak és tartósnak hitt dolgokkal?
Ez szomorú...

Így múlik el a világ dicsősége.

STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 02.

A net szerint ma van a nyár első napja. Akkor eddig mi volt? Ma amúgy is szakadt az eső reggel, jó kis nyár első napja ez :S
A pasim tegnap megint orbitális gyökérkefe volt, reggel mintha meg mi sem történt volna, nem bírok rajta kiigazodni, de már nem is akarok, csak kurvára unom, hogy engem használ úgymond boxzsáknak és rajtam vezeti le a feszültséget.
Ja, meg abból is elegem van, hogy egyesek bankautomatának néznek, egyszer adtam egy csajnak pénzt kölcsön, azóta sem adta meg, de volna pofája újra kérni. Hogy nincs pénze megvenni a gyógyszereit *-* Múltkor is valami ilyesmire kért, akkor adtam, most nem. Oké, hezitáltam, de a jó égbe, nekem adna ő fordított esetben, vagy bárki más? Kötve hiszem. Eszembe jutott az a Spongyabob rész, mikor Spongyabob nem tud nemet mondani és mindenki kihasználja, aztán beszerez egy "durva oldalt"...Hát most én is magamra húztam egy ilyet és megmondtam, hogy nincs. Jó pár embernek adtam kölcsön, jó ha kettő vissza adta, szóval kezdtem besokallni :S A csaj meg múltkor úgyis azt híresztelte, hogy gazdag az új barátja, hát akkor meg ott a megoldás, kérjen tőle, nekem meg van egy durva oldalam :P
Meg van új rész is a sztoriban, majd valamikor jön a harmadik is, mondjuk még most kezdtem bele, de itt lesz valamikor (nem mintha bárki is olvasná, de reményhal meg társai).

PAPER LANTERNS:
So when are all my problems going to end?
I'm understanding now that
We are only friends
To this day I'm asking why
I still think about you
Az osztályteremben csend uralkodott. Mindenki a táblára írt feladatokon dolgozott, csak a tollak sercegése, a papírok suhogása hallatszódott. Mike szerette ezt a “zajt”, olyankor úgy érezte, valamit mégis jól csinál. A diákok, akik inkább mondhatók felnőtteknek, szorgalmasan írnak és bár nem tudják, de minden betűvel közelebb viszik magukat az érettségihez. Elégedetten szemlélte pillái alól a képet, egészen addig, míg pillantása meg nem érkezett az utolsó padhoz, ahol Billie ült elcsüggedve. Ő volt az egyetlen, aki nem írt, csak meredt a papírja irányába, ujjai között a ceruzával. Aztán észrevette, hogy Mike figyeli és szemmel láthatóan zavarba jött, sápadt arcán pirosság vonult át, ahogy felvette a kérdő szemkontaktust. Mike szintén elpirult és érezte, hogy kiszárad a torka. Forróság szaladt végig rajta. Magára erőltetett egy szenvtelen arckifejezést és nagy nehezen elfordította fejét a hátsó padban ülő fiútól. Fogta az előtte lévő, nemrég leadott dolgozatokat és elkezdte átnézegetni mindet. Igazából nem figyelt, csak végigfutott minden egyes papíron, mígnem kezébe akadt a Billie Joe által készített munka. Ahogy elolvasta a papír tetejére kanyarított kusza betűket, az előbbi sötét pirosság visszaköltözött az arcába. Sóhajtott egyet, majd olvasni kezdte a kérdésre leírt válaszokat. Ahogy szemei lejjebb vándoroltak a fehér papíron, úgy szakadt ki belőle egy halk, felháborodott hang. A lap ugyanis szinte teljesen érintetlen volt. A dolgozat legalján pedig mindössze ennyi állt: sajnálom.

Elégedetlen megdöbbenés áramlott a férfi testében, betöltve minden porcikáját. Alig észrevehetően megcsóválta a fejét és akkor úgy érezte, mégsem csinálja olyan jól a dolgokat, mint pár perccel ezelőtt hitte. Gondolataiból az óra végét jelző csengő riasztotta fel, ő pedig úgy érezte, mintha időtlen idők óta bámulná azt a majdnem üres papírt. A csendet felváltotta a morajlás, amint a tanulók a könyveket pakolták el és készültek távozni. Mike felpattant a székéből.
- Holnapra fejezzétek be a szorgalmi feladatokat, aki hibátlanul oldja meg mindet, jó jegyre számíthat ! – kiabálta túl a hangzavart és szemével kísérte az asztal előtt elhaladó diákokat. Látta, hogy Billie is kifelé indul, néha-néha visszapillantva. Mike tanácstalan volt, de amikor sokadjára találkozott a tekintetük, hirtelen ötlettől vezérelve, utána szólt.
- Billie, egy percre állj meg, kérlek!
A fiú rögtön megtorpant és kérdőn nézett rá. Kezei között a gyűrött füzeteit és pár tankönyvet szorongatott.
- Visszajönnél egy kicsit? – tárta ki előtte a tanterem ajtaját Mike és borús arccal nézte végig, ahogy Billie vissza sétál és lecövekel az egyik pad előtt.
Mike behajtotta maga mögött az osztály terem ajtaját, majd előkereste Billie dolgozatát és a fiú kezébe nyomta.
- Van valami mondanivalód erről? – érdeklődött higgadtan.
Billie többször átfutott a megoldatlan kérdéssoron.
- Sajnálom…- nyögte ki és lehajtotta a fejét.
- Igen, ezt leírtad a dolgozat aljára. De van erre valami bővebb magyarázat ? Azt beszéltük meg, átveszed az eddig tanultakat és jól megírod a tesztet. És most beadsz egy üres lapot...
- Sajnálom…- ismételte meg Billie és vissza adta a tanárnak a dolgozatot.
- Ez minden, amit mondani tudsz? – kerekedett el Mike szeme és Billie erre is csak halványan bólogatott, mire a férfi kicsit mérgesen felsóhajtott.
- Nézd, talán legokosabb lenne, ha átgondolnád, mennyire akarod az iskolát. Így nincs értelme, nem jársz be, ha meg mégis, egyáltalán nem érzékelem a javulást. Sőt, a szándékot sem…- Mike nem szeretett szigorú lenni és sosem szerette máshoz vágni érzéketlenül a szavakat. Mindig is bízott az esélyekben, mindenkinek megadta, többször is, de jelenleg nem látott maga előtt mást, csak Billie Joe keserves kudarcát. Ami kicsit az ő sikertelensége is volt.
- Én szeretnék iskolába járni tanár úr. – törte meg a hallgatást Billie leverten.
- Ennek ellenére nem vagy itt, mikor kell, és a teszted sem árulkodik a változtatás szándékáról. – jegyezte meg Mike.
- Szeretnék jobb jegyeket, de a dolgok néha annyira össze kavarodnak, minden egyszerre történik, és nyakig ömlik rám. Anya tegnap éjszaka rosszul lett és be kellett vinni a kórházba. Sikerült találni egy szomszédot, aki segített, de hajnal volt, mire haza érkeztem. Akkor meg már indulnom kellett dolgozni, aztán délután jöttem ide. Sajnos nem volt időm átnézni a feladatokat. Csalódást okoztam tanár úr. Én tudom…- a fiú tehetetlenül álldogált egyik lábáról a másikra. Olyan fáradtnak látszott. És elkeseredettnek. Szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek, arca halovány színű volt. A ruhái gyűröttek, a haja kócos. Mike látta, viaskodik az érzéseivel, amik lassan maguk alá temetik.
- És hogy van most az édesanyád ? – kérdezte egy kis hallgatást követően.
Billie szomorúan, könnyekkel a szemében vont vállat.
- Kicsit jobban, a kezelőorvosa szerint. – aztán elnézett a tanár válla felett, a terem egy másik pontjára.
Mike ismerte azt az érzést, ami a fiúban lehetett akkor. Mert ő is átélte a félelemmel telt reménykedést, a csatákat, amiket a szeretteivel együtt vívott meg. És velük együtt maradt alul a háborúban, hiszen nagyszüleit, két számára olyan sokat jelentő embert, elvesztett végül. Emlékezett, hogy utált mindenkit, akinek egészséges rokonai voltak. A gyász teljesen elnyomta, semmire sem tudott figyelni, lelkileg az összeomlás szélére került. Missy a maga módján vigasztalta, de Mike úgy érezte, nem érti meg teljesen. Nem akart gyengének tűnni, csak titokban sírt, szégyellte a könnyeit, miközben mindenkinél magányosabbnak gondolta magát.
- Akarsz róla beszélgetni ?- jutott eszébe hirtelen a kósza felajánlás. Aztán csak várta, mit mond erre Billie. Nem akarta rá erőszakolni magát, de neki annak idején sokat jelentett volna, ha a körülötte lévők jobban mellette állnak.
- Vagy bármiről…- tett még hozzá bátortalanul és Billie mellé sétált. De a fiú percekig nem mondott egy árva szót sem, csak állt a teremben lesütött szemekkel, nyilvánvalóan kínlódva a gondolatai és helyzete által.
- Meglátod, minden rendben lesz. – jelentette ki ekkor Mike, bár egyáltalán nem tudott semmit sem Billie anyjának állapotáról, de mindenképpen lelket akart önteni a fiúba, eltüntetni az arcáról azt az ideges fájdalmat, ami az ő szívét is összefacsarta és a saját nehéz veszteségére emlékeztette vissza.
- Csak higgy benne. – és egyik kezét Billie vállára csúsztatta.
- Köszönöm…- Billie felnézett ekkor a padló irányából. Még mindig könnyesen ragyogtak a szemei, de átsuhant rajta a hála és némi bizakodás is. Mike tenyere lassan simított végig a fiú pulóverénél, le a hátáig, aztán maga sem tudta miért, de hirtelen a karjaiba zárta. Nem nagyon, az ölelése gyengéd volt, könnyű lett volna kibontakozni belőle, de Billie mégsem tette. Sőt, azonnal vissza ölelt ő is, amitől Mike megilletődött, de nem tiltakozott. A tankönyvek halk puffanással estek a tanterem padlójára, de ez olyan másodlagos volt akkor. A tanárt forróság vette körül, Billie testének lázas melegsége, hallotta ahogy visszafojtja a sírását és könnyei kis, nedves köröket hagynak  a ruháján. Mike fejében annyi minden kavargott, a szíve a torkáig ugrott és a zavar egyértelmű jelei mutatkoztak rajta, de ő kezdeményezte az ölelést, ami ha nem is volt a leghelyesebb, itt az iskola egyik tantermében, de őszinte volt. Mike hallgatott, karjaiban a fiúval, akin látta, hogy valószínűleg régóta nem ölelte, simogatta meg senki. És akiről azt gondolta, pokolian kíméletlen az élete.Folyt. köv.

Némi jó, meg leltár a szarságokból

Uuuuuuuuuuh, de lassú a gépem, nem bírom!!!!!!Mi a szar lett vele??! Meg ilyen szar reklámokat és fos társkeris oldalakat ad be. Felrúgom.....
Az megvan, hogy a majom szomszéd felnyomott a közös képviselőnél, mert állítása szerint ,nem takarítjuk a folyosót?! Becsengetett a fószer, hogy ajánlja figyelmembe a kirakott takarítási rendet, de mondtam neki, hogy nem kell ajánlgatni, mert tudom, és fel is mostam az adott héten. Bocs, ha mindentudó szomszédkám nem meozta le. Az üres lakások helyett nem fogok takarítani, vegyenek fel takarítónőt. Basszus, a környék összes házában van külön takarító és nem a lakóknak kell a mocskot takarítani, de hát itt külön emberfaj él...A szomszédom meg szarjon sünt!!!
Bedöglött a tv-nk ismét (yass), meg a bojlerünk is brutál mód csepeg, szerelő folyamatban, de egy hete ígéri, hogy jön. És a felső szomszédoknál szerintem nem frankó a fürdőszoba, mert elkezdett a falunk penészedni, majd pasim szól a tulajnak, mert ismeri, haverja, itt albérlők laknak, azokkal nem sokra megyünk.
Ja és még mindig vannak bogaraink. Egyes helyekről eltűntek, hogy aztán más helyeken dupla mennyiségben bukkanjanak fel. Az ágyon is másznak (sleeping with bogars weh), unom.
És utálok itt lakni! De ezt már írtam.
A héten H.-val meg a kislányával Larával lógtunk a játszón, dögmeleg volt, a leányzó ette a homokot. Én is ettem a homokot anno, meg a hungarocelt is. Hát fuj...
Pont a szomszéd ablaka alatt van a  játszó, az meg hallgatózott olyan fülekkel, mint a sarki róka. Mondtam is, H.-nak hogy milyen ovis szinten van a nő, árulkodva rohan beköpni engem (a másik szomszéd, aki tényleg nem takarít, meg nincs felnyomva, ki érti ezt), erre H. mondta, hogy miért nem köptem még le :D :D Ja, hát ő az ilyen radikális módszerek híve. Amúgy azt kéne.A.-val is összefutottam tök véletlenül, olyan jó barna és a haja is gyönyörű. Az enyém meg katasztrófa, meg fehér a bőröm, mint egy vámpírnak.
De a rokonunk most jobban van, jelenleg folyékony ételt tud enni és még mentálisan is jobb állapotban van. És múltkor rám is mosolygott, na ezek a dolgok adnak némi pozitivitást. Mert hiába a nyár, ha ömlik ránk a sok szar.
Csók és egyebek :* Majd lesz új rész a Bike sztorimban hamarosan. Erről jut eszembe, hogy a Green Day 18.-án fellép Pesten, kár hogy  a legolcsóbb jegy is 10 ezer volt (és köszi a szüleimnek, akik nem engedtek el, mikor legutóbb még olcsóbban láthattam volna őket).

STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 01.

Gatyarohasztó meleg, a gépem gyakori kikapcsolása, sulis fiatalok kocsma előtti hányása fényes nappal (tegnap láttam), szóóóóval számmertáááájm :D
És hoztam a sztorimat.
Pár dolog elöljáróban:
- Meg sem lepődtök, hogy slash, gondolom XP
- OC, AU, angst, ilyesmik
- Billie Joe-Mike (BIKE haha)
- Kilencvenes évek (yeah)
- Tanár-diák viszony
- Lesz itt minden (vagy majd kiderül)
- Nem vagyok normális
- Nézzétek el a hibákat, felbasz a lassú gépem, aztán meg elfelejtem kijavítani, bocs
- Folyamatos feltöltés lesz, vagyis nyáron biztos el leszek vele, ahogy tudom frissítgetem
- Bocs, akinek a lelkivilágába gázolok, meg minden, de nem szereted, nem olvasod, oszt ennyi

WHEN I COME AROUND:

I heard you crying loud,
All the way across town
You've been searching for that someone,
And it's me out on the prowl
As you sit around feeling sorry for yourself
Délután öt óra körül járt az idő. Az iskola épületében az ilyenkor szokásos csend és kihaltság honolt. Mike gondterhelten sóhajtva tolta arrébb íróasztalán a javításra váró dolgozatokat, akár hogy is próbált, nem tudott koncentrálni. Figyelmét elvonta a saját, nyomorúságos magánélete, amiből jelen pillanatban nem látta a kiutat.
Mike nem volt boldog. Nagyon nem. Igyekezett, de nem ment neki. Ő mindig próbálkozott, mindent úgy tett, ahogy kellett, ahogy helyes volt. Világ életében egy átlagos fickónak tartotta magát, akinek kiszámíthatóan haladt az élete. De nem is bánta, szüksége is volt az effajta biztonságra. Születésekor drogfüggő anyja magára hagyta, apját sosem látta, ha nagyszülei nem veszik magukhoz, ki tudja, mi történik vele. Szeretetben és gondoskodásban nevelték és Mike, hogy háláját feléjük kifejezze, kívánságuknak megfelelően, tanárnak tanult. Ez nem esett túlzottan nehezére, amúgy is érdekelték az emberek, szeretett volna a fiatalok jövőjének egyengetésében részt venni. Úgy érezte, ő is sokat tanulhat a diákoktól. Még középiskolában ismerte meg Missyt, aki pár év jegyesség után a felesége lett. Egy kis házat béreltek a közelben és az esküvővel egy időben, Mike állást kapott a helyi középiskolában, ahol azóta is dolgozott. Tehát minden adott volt az általa elképzelt tökéletes élethez, amit Mike mindig is kívánt. De a gondtalanság kék egére sűrű, sötét felhők kúsztak, mikor Missy váratlanul teherbe esett és bár Mike nagyon örült a hírnek, a lány teljesen másképp vélekedett a gyerekvállalásról. Túl korainak tartotta, még a karrierjére akart összpontosítani. Éjjeleket át veszekedtek, mindketten szilárdan kitartottak a saját véleményük mellett, Mike családot akart, mert neki nem adatott meg ez, a szó klasszikus értelmében, Missy pedig feljebb akart lépni a cég ranglétráján, számára egy gyerek túl nagy elköteleződést jelentett. Mike önzőnek tartotta ezt a dolgot és már a válás gondolata is megjelent a fejében, mikor a felesége váratlanul elvetélt. Missy nem bánta, Mike viszont nagyon, ugyanakkor kínozta a bűntudat, hogy fontolgatta a válópert és bár ezt nem mondta a feleségének, mégis gyötörte a tény. Nehezen tért napirendre felette, a meg sem született gyermek emléke pedig szinte minden nap fájdalmasan kísértette. A munkába sem menekülhetett, hogy felejtsen. Leépítések voltak a középiskolában, ebben a tanévben nem kapott saját osztályt, csak az esti iskolásokat, akikből már most elege volt. Az osztályát javarészt idősebb munkanélküliek és otthon ülő többgyerekes anyák alkották, akik többnyire pár óra után nem is jöttek többet, érdektelenségük frusztrálta Mike-ot. Azonkívül teljes volt a káosz tehát életének minden területén. Kiutat nem látott.
Megcsóválta a fejét és a terem falán lévő órára pillantott, talán haza kellene indulnia. Haza, az üres házba és várni Missyt, aki bizonyosan ma is későn jön. Mike minden napját ezek a momentumok töltötték ki. Rezignált vergődés sikertelen házasságában és a sok újat nem tartogató munkájában. Ez súlyként nyomta a lelkét és olykor már az ágyból sem akart felkelni, csak aludni szeretett volna. Átaludni egy egész életet, míg valami jobbra nem ébred.
Összeszedte az asztalon heverő papírokat és a táskájába gyömöszölte. Ekkor halk kopogás törte meg a délutáni csendet. Mike felkapta a fejét, ilyen későn már nem számított arra, hogy bárki is lehet még az iskolában. A félig nyitott ajtóban egyik tanítványa állt.
- Jó napot, tanár úr, bejöhetek? – kérdezte félénken.
Mike meglepődött, de tétován bólintott, a fiú pedig belépett és a tanári asztalhoz sétált.
- Azt hittem, már nem is lesz itt. – kezdett bele, majd elhallgatott.
- Igen, épp menni készültem. Szóval, mit tehetek érted, Billie Joe? – érdeklődött a férfi futólag a srácra pillantva.
Billie Joe…Mike már az első napokban kiszúrta magának, az alacsony, fiatal, sötét hajú fiút. Igazából fogalma sem volt, mit gondoljon róla. Furának tartotta. Billie mindig az utolsó padban ült. Tanulásban nem állt a helyzet magaslatán, a legtöbb tesztje elégtelen lett és általában nem hozta a tankönyveit sem. Túl szétszórt volt, gyakran késett, az utóbbi időkben meg már be sem járt a tanításra. Mike szerint, ő is csak egy volt, a hirtelen fellelkesült, aztán elmaradozó tanuló közül. Ezért is lepte meg, hogy most a teremben látja.
Billie zavartan nézett hol rá, hol a tanterem padlójára.
- Javítani szeretnék. – felelte végül.
Mike felvonta a szemöldökét, eddig nem úgy tűnt, hogy Billie számára fontos a tanulás.
- Javítani?! Ha emlékezetem nem csal, két hete be sem jársz az órákra és fontos teszteket hagytál ki. – jegyezte meg felháborodva.
Billie egyet értően bólogatott.
- Tudom, de dolgoznom kellett, több műszakot vállaltam. Munka után pedig a testvéreimre vigyáztam. Édesanyám beteg lett…- és elcsuklott a hangja. Mike rögtön sejtette, hogy nem egy kis megfázás az, amit Billie említett, hanem valami sokkal komolyabb.
- Őszintén sajnálom. – suttogta részvétteljes hangon, megütközve Billie szemének erős csillogásán és kínlódásán, ahogy harapdálja az ajkát, mert a sírás fojtogatja. Mike szíve összeszorult és szigora rögtön elpárolgott. A táskájába nyúlt és néhány papírlapot keresett elő.
- Nos, ez a mai lecke, és itt a múlt heti teszt is. Oldd meg a feladatokat otthon, vedd át a tankönyvben lévőket is és megírhatod a dolgozatot. – tolta Billie elé a papírokat. A fiú arcán hála tükröződött.

- Köszönöm tanár úr. – mondta fátyolos hangon.

- Nincs mit. - Mike megadóan bólintott, és udvariasan másik irányba nézett, míg a fiú megtörölte a szemeit. Aztán felkapta zakóját, magához vette a táskáját és megvárta, míg Billie a kabátja zsebébe rakja a feladatlapokat. A tanteremből együtt léptek ki és pár lépést zavaró némaságban tettek meg, időnként egymásra pislantva a szemük sarkából. Mike érezte, mondania kellene valamit, de ehelyett csak Billie arcát nézte lopva és próbálta megsaccolni, vajon hány eves lehet és miért kell ilyen fiatalon máris dolgoznia. Vajon milyen tragédiák állhatnak a háttérben?
- Kérlek, próbáld komolyan venni a tanulást, nagyon le vagy maradva és komoly gondok vannak a helyesírásoddal is. – figyelmeztette végül Billie-t.
- Rendben. – mondta erre ő hevesen bólogatva, aztán csak a lépteik visszhangoztak az üres folyosón.
Hirtelen hűvösség csapta meg Mike arcát, ahogy kiért az iskolából. Meglepve realizálta, hogy kicsit már kezdett sötétedni. A borús szürkeségben csak a sötét narancs lámpafények adtak egy kis élénkséget. De minden olyan elhagyatott volt, egy lélek sem mászkált a parkolóban. Mike előkotorta slusszkulcsát és Billie Joe-ra nézett. A fiú pont egy szál cigarettát rakott a szájába.
- Dohányzol ? – lepődött meg Mike és kilelte a hideg, amikor Billie meggyújtotta a cigarettát. Jó maga is évekig cigizett, de felesége kívánságára leszokott, igaz sokat gyötrődött és a mai napig küzdött a cigaretta iránti vágyával.
- Tudom, nem kellene. – szabadkozott Billie megilletődve és a tanárja elé tartotta a cigarettás dobozt, de Mike nemet intett és csak figyelte, ahogy újra a szájához emeli a cigit és mélyet szív belőle. Tudta, meg kellene erősítenie, amit Billie az előbb mondott, de csak elnézően ingatta a fejét.
- Ez itt a kocsim. Esetleg elvihetlek egy darabon? - bökött az előttük álló régi, fekete járműre. Billie csodálkozva nézett az autóra, majd Mike-ra, látszott rajta, hogy nem tudja mit feleljen. Mike megállapította, mennyire zöldek a szemei. Különösen zöldek. Ez volt a legzöldebb zöld, amit valaha látott. A feje szédülni kezdett és forróság jelent meg az arcán. Tekintete Billie szemeiről a szájára vándorolt, aztán az arcát vizsgálgatta a gyér világításban, észre vette a fiú fülében lévő karikát is, amiről nehezen tudta levenni a tekintetét. Billie érzékelhette a kitartó pillantásokat és úgyszintén másodpercek alatt elpirult.
- Köszönöm, munkába megyek. – hadarta és eltaposta a cigarettát. Megvárva, míg a tanár kinyitja az autó ajtaját és beszállt mellé. Majd ámulva nézte a műszerfalon lévő fotót, Missy képével. Aztán óvatosan Mike kezére pillantott és csak bámulta a jegygyűrűt. Kérdések látszottak a szemében, amit valószínűleg nem mert feltenni.
- Ő a feleségem. – mondta Mike, Billie bólogatott, de nem szólt, így a férfi beindította a motort és a kocsi kikanyarodott a parkolóból.
- Mondd, merre menjek. – kérte halkan Mike és igyekezett az útra figyelni, de pár dolog nem hagyta nyugodni. Billie feszülten ült mellette és egyre csak őt nézte, ahogy Mike is időről-időre rátekintett, majd mindketten elkapták a pillantásukat.
- Itt kell bekanyarodni. A gyárban dolgozom. – mondta egy idő múlva Billie.
- A gyárban ? – hökkent meg Mike.
Gyár. Több műszak, kemény fizikai munka, kevés fizetés. Ez a fiú tényleg nagyon rá lehet szorulva a pénzre. Mike gyomra összeugrott.
- Meg lehet szokni. – tette hozzá Billie, mert észrevette a tanár csodálkozását.
- Biztos, hogy lesz így elég időd a tanulásra? – aggályoskodott Mike.
- Majd este tanulok, ha a többiek alszanak, vagy ha nincsenek otthon. – válaszolta erre Billie. De Mike sejtette, nem ilyen könnyű ez a helyzet.
- És édesanyád ? – csúszott ki Mike száján a kérdés, amit már rögtön meg is bánt. Nem akart bele gyalogolni senki életébe.
- Volt nemrég egy műtét, most kezelésekre jár. Sajnos sokat van a kórházban. – hajtotta le a fejét Billie, látszott hogy nem akar erről beszélni, így a tanár témát váltott.
- Hányan vagytok testvérek? – kérdezte.
- Öten. – jött habozva a felelet.
- És te vagy a legidősebb? – kíváncsiskodott Mike, bár érezte, talán valóban nem kellene ennyire faggatni a fiút.
Billie elmosolyodott és megrázta a fejét.
- A második, de a nővérem már nem él velünk, van saját családja.
- Édesapád?
A mosoly egy szempillantás alatt a semmibe tűnt és helyét nehéz szomorúság vette át.
- Apa hét éve meghalt. – válaszolta fájdalmasan Billie és szinte elsápadt, ahogy ezeket a szavakat mondta.
- Ne haragudj. - Mike annyira bénának érezte magát, amiért folyton bocsánatot kér, ahelyett hogy gondolkodna, mielőtt kérdez.
Időközben a jármű megérkezett a gyár sötéten magasodó épületéhez. Mike leállította a motort és egy percig csak ültek a csendben. Hallotta a fiú halk lélegzetvételét és látta, hogy az ablakon keresztül szemléli a lehangoló környéket. Tudni szerette volna, mit gondol, de nem akart újabb, sebekbe tépő kérdéseket feltenni.
- Ne haragudj, hogy ennyit kérdezek. Csak érdekel, miért nem tudsz rendesen járni a  tanításra. – szólalt meg végül Mike.
- De hát nem haragszom. – Billie elnézően vont vállat.
- Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj…- Mike mereven figyelte a kormányt és sajnálat ébredt benne a fiú iránt. Aki most egy hosszú műszakot fog kezdeni, ellentétben vele, mert ő haza megy, a tv előtt ül a kedvenc ételével és ha szerencséje van, Missy is időben jön. Lelki ismeret furdalása támadt. Nem tartotta igazságosnak az egészet.
- Éppen eleget segített tanár úr, hiszen adott egy második esélyt. – Billie ismét mosolygott és ez mosolyra késztette a férfit is. Mosolyra, ami megmelengette belülről és arra gondolt, milyen régóta nem mosolygott szívből, őszintén.
- Ennek örülök, remélem élni is fogsz ezzel a lehetőséggel.
Billie kinyitotta az autó ajtaját.
- Mindenképpen. Köszönöm a fuvart, jó éjszakát! – és kiszállt a járműből.
Mike arca lángvörös lett.
- Neked is Billie Joe.
A fiú gyorsan átszaladt az úttesten és a gyár kapujából visszaintegetett. Mike még ült ott vagy két percet a kocsijában, aztán haza felé indult.
Folyt.köv...

Hétvége a punkzene jegyében

Úgy kezdődött, hogy anyám péntek délután beállított és egy Sid Vicious-t ábrázoló póló volt rajta, úgy hogy ő erről nem tudott XD De felvilágosítottam, ugyanakkor kifejtettem, hogy milyen marha mázlista, hogy ilyen cuccot hordhat.
Pasim a három napból kettőt melózott, így hogy elüssem az időt a telefonomon hallgattam mindenféle zenét, főleg a nosztalgia szellemében. És főleg Green Day-t, már a régieket, meg néztem sok-sok koncertfelvételt, több mint húszéveseket, meg a nagy Woodstock-i sárdobálós fellépést. Áh, jó volt nagyon!!! Írtam már, hogy Billie milyen iszonyúan, kibebaszottul szexi volt???Szerintem igen! :D
Oké, megnéztem a Jesus of suburbia klipet is és arra jutottam, hogy ebből is milyen tökjó sztorit lehetne írni, na majd egyszer talán...
És elkezdtem írni valamit, amit talán hamarosan posztolni is fogok (ha nem gondolom meg magam), most még finomítgatom, de halad a dolog.
Kell a zene, meg az írás, hogy ne kattogjak folyton a rokonunk egyre válságosabb állapotán, meg hogy ne harcoljak a lelkiismeretemmel, mert abba bele lehet őrülni.
Nem vagyok vidám, keserűséget és szomorúságot érzek belül. Kérdeztem anyámat, hogy lehet így élni a mindennapokat, mire azt mondta, nem tehetünk mást, hát ja...
Ja, szombat délután kicsit csavarogtunk, volt jégkrém+gyümölcsös sör. Hangolódás a nyárra.

Szandállista nyárra

Menthetetlenül beköszöntött :)
És hozott magával pár tervet. Mert a tervek kellenek!!!
Lássuk csak, szeretnék:
- Új papucsot
- Farmermellényt (igen, még mindig)
- Fahéj, vagy tiramisu illatú parfümöt
- Többet nevetni, mint sírni
- Nyársalni, vagy bográcsozni
- Pálinkázni, boroskólázni és közben a kedvenc dalaimat hallgatni (állapottól függően énekelni)
- Új tetkót
- Szegecses, vastag karkötőt
- Rövid hajat, új hajszínt
- Új novellákat írni
- Legyőzni pár félelmemet (főleg a rovarok iránt, minél jobban félek, annál jobban ott vannak az életemben)
- Sokat sétálni és kirándulni, főleg a Tisza partra és csak ülni a víz mellett a semmibe nézni
- Körmöt festeni
- Ábrándozni
- Rock koncertekre eljutni (mondjuk a közelben egy sem lesz, de reményhal tudjátok)

Nagy hirtelen ennyit sikerült kiagyalnom, tuti van még, de kezdetnek ez is elég :) Ha már egy része megvalósul, boldog leszek.

Most pedig megyek, erős leszek és valahogy kiengedem a két ablakszárny közé keveredett méhet. Csak ne félnék ennyire baszottul a fullánkos jószágoktól....