Sunday of psychopaths

Tegnap volt a Columbine iskolai lövöldözés 25. évfordulója. És ilyen téren szerintem azóta sem lett jobb a helyzet. 

Sőt...amíg van klikkesedés, gyűlölet, sulis bántalmazás, addig minden évre sok ilyen szomorú esemény fog jutni.

Pasimat hívogatja folyamatosan egy 30-as szám úgy egy hete. De nem szól bele, csak hallgat mint egy kuka. 

Ja meg pár üres sms-t is küldött, de pasim hiába hívta vissza, vagy írt rá, hogy helló kerestél, ki vagy?" válasz nem volt. Csak a megcsörgetések. Napi többször. És azért hajnalban hétköznap ez nem vicces ám. 

Visszahivtam az én számomról és szám nélkül is, de sohasem vették fel.

Persze a szám titkosított, így hiába kerestünk rá a tudakozóban, nem volt találat. 

A számot tiltottuk, de az értesitések jöttek azóta is, hogy erről a számról volt blokkolt hívás. Frusztráló volt. És engem rossz érzésekkel töltött el. Sajnos ismerek olyan hölgynek nem hivható lényeket, akiknek ilyesmi módszerei vannak. És még emlékszem milyen tré volt ezeket a dolgokat kezelni. 

Ma még nem hivott minket a rejtélyes szám, de pasim számáról azért csörgettük most is, hogy kiderüljön, ki a franc lehet, csodák csodája, vagy 15 csengetés után felvették, de pasim hiába halózott össze-vissza, csak hallgatott az illető.

Átvettem pasimtól a telefont és bele szóltam, hogy erről a számról kapok folyamat hívásokat és üres üzeneteket. Ekkor valami női hang jött a háttérből, de nem értettem, mit mond és a vonal megszakadt.

Ez igen fura volt...

Próbáltuk ismét, mert ez kezdett érdekes lenni (fenét, inkább nyomasztó), másodjára egy ittas hangú fószer vette fel, de a nő is ott beszélt. A hapsi faggatózott ki vagyok, miért hívtam, de csak annyit mondtam illetve kértem, hogy ha nincs rá okuk ne szórakozzanak, főként ne hajnali 2-kor, mert van aki akkor esetleg aludna.

A pasas még játszotta a hülyét, hogy nem tudja miről beszélek, de inkább lezártam ezt az amúgy is kínos beszélgetést. 

Továbbra sem tudjuk ki áll a hivások mögött. 

Lehet persze egy téves hívás szabadult el, hiszen elég egy számot elírni és máris másnál csörög a mobil.

Lehet pasim adta meg a számát valakinek, akinek nem kellett volna. 

Lehet egy kretén haver (bár a barátok hangját csak felismeri pasim).

Lehet valami idióta ex tért vissza (ennek rohadtul nem örülnék, megvivtam már a harcokat anno, nem kell több ilyen baromság).

Vagy valami kocsmai, szakadt ribike kavar.

Feltételezem, pasim ártatlan, hiszen ő mutatta, hogy ez a szám csörgetgeti.

Csak idegesít, hogy először egy nő beszélt a vonal túloldalán.

Ha pasim mégis sáros és benne van valami ordas csúnyaságban, hát nagyon jól csinálja, gratu neki, de egyszer minden kiderül úgyis. És akkor fizetni fog arghhh.

Ez után az intermezzo után viszont sötét lett a kedvem és totál lehangolódtam, mert eszembe jutottak az ilyen irányú szar emlékek. Meg amúgy sem szeretek ismeretlen emberekkel osztozkodni és kérdezz-feleleket játszani, főleg úgy, hogy semmi sem derült ki.

Hát gyerekek, ilyen ez a filmszakma. Csupa-csupa szorongás, túlgondolás.

A herceg fehér lovon biztos könnyebb eset volna.

Az én hercegem ilyesmi lenne:

Mindegy, csak ne verjen át. Most nagyon nem vagyok lélekben erős egy pofára eséshez...

Anyám is írogat, hogy apám meg van fázva, köhög, náthás, de ebben a szar szeles időben a teraszon akart ebédelni. Anyám viszont nem, mert neki a veséjére nagyon vigyázni kell. És ezen összevesztek természetesen. 

Senkinek se könnyű úgy látszik.

Vár álmokból

Ahogy az időjárás rosszra fordult, úgy lett pocsék a hangulatom is. Ja nem is, az hamarabb ment levesbe. Néha azon gondolkodom, talán mégiscsak be kellene szedni az antidepresszáns gyogyit. Vagy nem tudom. Éjjel forgódom, nappal meg le vagyok lombozva. És ehhez most még pasimnak sincs sok köze. 

Sokkal inkább a környezetnek és annak a bizony fájó felismerésnek, hogy ebből nem nagyon lehet elmenekülni, bárhogy  akarom. Még minimum két év, mire a hitel kipörög. Én itt addig hótziher, hogy megbolondulok, nem beszélve a filléreskedésről, az örökös számlatartozásokról, hogy nincs nyaralás, vagy bármi, ami örömmel tölt el, csak a hitelt fizetem és ennyi. (bár most örültem, mert kijött a lakógyüléses jegyzőkönyv és csak az előkelő harmadik legtöbb tartozás cím lett az enyém, hurrá, voltam már első is)

Már az öncsődről olvasgattam, mint mentő öv, de hamar rájöttem, hogy az nem segítség, ha elveszik azt, amiért eddig kínlódtál, plusz kirendelnek melléd egy pénzügyi embert, aki tudta nélkül egy doboz gyufát nem vehetnél. Hát köszi, de annál nagyobb kontrollt, mint amit a szomszéd gyakorol felénk (kikészít amúgy ő is), már nem szívesen viselnék el. Tehát egy centivel sem jutottam előbbre a hogy lehetne innen a francba eltűnni témában.

A pénteki agytágitás nem volt vészes. Már félig a hétvégében voltam.

Szombaton pasim ment szülinapi bográcsozásra a rock kocsmába. Nem örültem neki, hogy oda megy. Persze régen én is sokat megfordultam arra, sok jó este emléke van a fejemben, de sajnos több a rossz, így én már vagy 8-10 éve tuti nem voltam ott pedig 10 perre van innen. 

Na és ki volt még ott szintén? Hát egykori világi nagy barátosném Sz.! Pasim beszélt is vele kicsit. Ő még mindig jár a rock kocsmába és bár a baráti köréből már senki sem, de így is feltalálja magát. Érdeklődött felőlem is és azt üzente, majd messengeren írni fog. 

Aztán minek? Egy csomó év telt el és mikor én akartam vele régebben beszélni, folyton bunkó hangnemben lekoptatott, hogy nem ér rá, mert ő dolgozik (ezt sokszor nagy betűvel írta, mert nekem akkor asszem épp nem volt munkám). Persze amúgy ráért ő, csak nem nekem. Igy hát nem hinném,  hogy van létjogosultsága az ügynek. Meg aztán ezt csak a pia mondatta vele, fél percig sem hittem, hogy majd valóban hivni fog. Ugyan már. 

Sz. valaha nagyon jó barátnőm volt, imádtam, sokat buliztunk együtt, rengeteget nevettünk és az az Sz. örökre a szívemben marad, de elérhetetlen lett, lerázott, mikor egyetemre ment és munkát vállalt, ezt én elfogadtam. Évek óta egy szót se beszéltünk és már nem is fogunk. Ez száz százalék.

Ha Sz. nem is, de egy ismeretlen nő rám írt és be akart rángatni egy hülye mlm-es fosba ilyen parasztvakitasokkal, hogy ideje hogy a saját főnököm legyek, meg hogy a siker csak rám vár, 180 fokot fog változni az életem blablabla. Aham, mesélj még. Vagy inkább ne tedd, nem érdekel. Szóval tiltottam.

A hétfő délután ugye megint fejtágitással telt, találkoztam B.-vel a helyről és kicsit dumáltunk az elszalasztott álmainkról. Belefutottam az egyik kisfőnibe is, aki úgy két éve még tök jó fej volt, aztán egy évre külföldre ment melózni és mikor visszajött eléggé megváltozott, nagy lett az egója. Váltottunk pár rövidke szót, de láttam hogy nem igazán érdekli amit mondok, mert folyamat a telefonját nézte, aztán hirtelen egy a hátam mögött lévő csajnak kezdett kalimpálni "hello egy perc és dumcsizunk". Majd rám nézett nagy szemmel és megkérdezte:bocs, mondtál valamit?!

Mintha ott se lettem volna. Hát ez nem gyengén megalázó volt, mondtam neki, hogy nem fontos és eloldalogtam. Gáz, ha az embert konkrétan egy kupac kakinak, vagy még annak sem nézik. 

Holnap is lesz okosítás, de szerintem csak 5 percre beugrok, megmutatom magam és húzok is el. Úgyse vesznek észre ezekszerint.

A héten még egyik este meg szeretném nézni a Little voice-t, mert ezer éve nem láttam és imádom (Brenda Blethyn zseniális benne) és kreatívkodni is szeretnék. Wattpadon múlt héten írt egy csaj, hogy már többször is újra olvasta a D.loverset. Az ao3-n meg egy olvasó az egyik Columbine fanfictionomat véleményezte. Jól esnek ezek a dolgok. Ezért is akarok depresszív hangulat és töprengés helyett írni. Hátha helyre ráz lelkileg. 

Más kiút jelenleg szerintem úgysincs.

Én leginkább most csak írni szeretnék

Mármint fanfictiont. Ennek megfelelően ha időm van, gőzerővel pötyögöm a Still breathing sztorit (jövő héten kész lesz lehet) és még írok egy novellát is. Most valahogy megérintett a tavasz könnyű szellője, az orgona illat és ez ad némi jobb kedvet, ezért nincs nagy kedvem embereket fárasztani azzal, hogy  siránkozva ömlengek a magánéletemről, a pasimról (róla nem is sok újat tudok, vannak vitáink, néha jobban kezelem, máskor nem), vagy arról hogy mennyire rühellem a kicseszett kotorékot, meg az egész környéket a sok hülye itt lakóval. Ezért ha laptop elé keveredek, inkább a törimet alakítgatom. Ott én vagyok a főnök ehhhe. Vagy egy 12 éves koromban (!) írt sztorit böngészek (az írásom akkor is ronda volt). Irtó kínos, de szórakoztató. A. írt, hogy szar lett a nőgyógyászati vizsgálat eredménye (nem olyan tré, mint anno nekem), de a dokija szerint nem kell műtét. Meg írta, hogy a fickójaval jól vannak és majd össze akarnak cuccolni. K. is jelentkezett, hogy nem volt rossz hazajönni MO-ra, de a pasija kicsit tapló volt és elhúzott nélküle partizni. Azt nem írta, hogy akkor most mi van köztük, de remélem kibékültek. Tudom hogy K. nagyon magányos Angliában, csak egy ottani barátnője van, de az is messze és ez a pasi is 4 órára lakik tőle, meg kicsit bulizós is, de még mindig jobb, mint a pszichopata exe. A hely-en meg beraktak holnap délutánra egy agytágítást. Pff, most mondjátok meg, pont péntekre. Folyt. köv. is lesz majd hétfőn és esetleg szerdán. Szóval jövő héten se fogok unatkozni yey. Pedig kitaláltam, hogy le akarom engedni a hűtőt, mert nagyon jegesedik ( Titanic feeling), mondjuk az más kérdés, hogy hova rakom addig a kajákat. Másik hűtőm nincs, az ősöknél ugyan van fagyasztó, de tele van, de ha nem is lenne, hogy buszoznék el a város túl felére egy bazi nagy rakás fagyott cuccal?! Ezenkívül olyanokkal kacérkodom, hogy függöny mosás, meg be akarok szerezni belátásgátlót az erkélyre. Most már tényleg. Elég a sok ráérős, kíváncsi beleskelődőből. Anyám nálam is jobban belevetette magát a tavaszi felpörgésbe, egy csomó ruhát kiselejtezett. Jó, hát azt nekem is kéne, meg szólni H.-nak, hogy fussunk össze, mert rá is vár itt egy nagy adag ruha. De most megint csend van felőle. Írtam neki, de meg se nyitotta április eleje óta. Pedig fel akarnám köszönteni, holnap lesz a szülinapja. R.-ről meg olyan infók keltek szárnyra, hogy lelécelt a városból. Egyesek szerint Pestre, mások szerint Egerbe. El is hiszem ezeket a híreket, R. ilyen szempontból nem röghöz kötött és kellően bátor és bár én is éreznék egy kis erőt és bizonyosságot, hogy érdemes máshol újra kezdeni. Na meg pénz se ártana egy tiszta laphoz. De ameddig ezt a szélmalom harcot vívom a hitellel egy ilyen tovább állás szerintem esélytelen. Egyik ismerősöm meg indul a választásokon. Ma láttam a szórólapját a lépcsőházban. Meg is lepődtem, mert ennek a csajnak, egy jól menő ruhaboltja van. Persze a politikusok meg milliókat keresnek, plusz hírnév, tisztelet...Nem kedveltem túlzottan az illetőt, az a fajta, aki a szemedbe puncsol bájosan, sőt már-már nyálasan, aztán kibeszél. Azonkívül a fos volt gyakszi helyemen lévő rosszindulatú, utálatos, spicli (mára 45-50 körüli aggszűz) Andrellya barátos nője volt. Az a nő meg...hagyjuk is. Igazi sunyi patkány volt. Megérne egy posztot, de ptsd-m lett tőle, a két másik ott dolgozótól, meg a volt gyakorlati helyemtől is. A gonoszság és megaláztatás sötét érája volt az. Tizenévesen szomorú emberismereti kaland. Visszatérve erre a nőszemélyre, hát tuti nem szavaznék rá.

Miss Candy színrelép

Wow, Gipsy Rose decemberben szabadult a börtönből és már válik is a férjétől. Hát ez gyors volt...

A hét amúgy laposan hömpölygött, semmi számottevő nem történt. A húsvét is átlagosan telt, nem voltunk végülis kirándulni, mert nekem eü problémám volt, amihez jó kis fejfájás társult és az idő is olyan semmilyen volt aznap. 

Holnapra terveztük, hogy bepótoljuk, de ezt még múlt héten beszéltük, azóta pasim már valahova elígérkezett melózni, így nagy valoszínűséggel nem megyünk mi sehova :/ pedig klassz lenne.

Hétfőn pasim meglocsolt, meg jött faterom, tesóm pasija és J. pasija locsolni, de csak 5 percet ha itt volt mindegyikőjük és nem is ettek, ittak semmit. Pedig sonka, tojás várta őket, de gondolom mindenhol azzal traktálnak ilyenkor és már biztos elegük volt belőle. 

Jövő héten lesz hivatalos ügyem, meg fejtágítás is (hurrá). Szóval már nem lesz ilyen eseménytelen, ideges is vagyok, de pontosan nem tudom, mitől.

Pasim haverjának a nője aki cukrász (nevezzük el mondjuk Miss Candy-nek) tudjátok aki múltkor hívott hogy menjek át a kocsmába enni a sütijéből, meg bejelölt fészen. Pasim szerint meg akar ismerni (jaj szegény), de pasim mondta, hogy én nem vagyok valami nagy barátkozós. Öhh, de ez nem teljesen igaz amúgy, mert pl. mikor még átjárkáltam a rock kocsmába a pasim haverjainak nagy részével megtaláltam a hangot. Asszem két fickóval voltam rosszban, az egyik ilyet szólt az első találkozáskor pasimnak:"az előző csajod jobb volt". 

A másik meg sunyiban oda jött hozzám, mikor pasim nem volt ott és közölte, hogy nem vagyok neki szimpi és ő rá tudja venni pasimat, hogy hagyjon ott. Hehe de benézte, mert nem sikerült neki. 

Mellesleg ez a két csávó pasim exének a tyúkmellű görénynek a seggnyalója volt, szóval érthető hogy alapból utáltak. Szerencsére azóta már pasim sem tartja velük a kapcsolatot.

Na de visszatérve Miss Candy-re, kicsi ám a világ, mert épp abban a faluban nőtt fel, ahol kedves exem a Narkomán. Mutatott is fotót pasimnak Narkománról tizenévesen, meg mondta, hogy azért kellett a faluból Narkománnak és az anyjának elköltöznie, mert szabályosan kiutálták őket. Az anyja mindenkivel kötekedett és balhékat generált, egy rakás ellenséget szerzett, így senki sem állt mellettük, már pedig ha valaki ellen egy közösség összefog, ott komoly zűr van.

Mellesleg velem is nagyon gyökér volt az a nő, pedig mindössze annyi volt a "bűnöm" hogy a fiával jártam. Tett is sokat a kapcsolat szétbomlasztásáért.

Na, de ez már végülis ezer éve volt és a múlt homályába veszett. 

Pasim szerint feltétlen meg kell ismernem Miss Candy-t és a fickóját. Még valami másik párnak is be akar mutatni...

Hát oké, egyszer majd összehozzuk, ne mondja már senki, hogy nagyon-nagyon antiszociális vagyok.

Láttam a Vasárnapi szülők és a Sodródás című filmeket és egyik szomorúbb, mint a másik.

Unalmas, de nyugalmas

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! 🐇🐇🐇

Nekem fáj a torkom reggel óta.  

De amúgy elvagyok, egyhangú a hosszú hétvége, sütöttem sült húst és pasimnak annyira ízlett, hogy megette az összeset. Örülök, mert mondta, hogy nagyon finom lett, de most agyalhatok, mi legyen a vacsora. Lehet megcsinálom a sonkát. Vagy nem tudom.

Elviekben holnap mennénk valamerre, mert meccs elmarad, vagyis nem marad el, csak pasim nem megy. És ha az idő is kegyes lesz hozzánk, nem ülünk itt a négy fal között. 

Ez a terv. Meglátjuk. Én szívesen utaznék mindegy hova, ránk is férne, hogy elhúzzunk a városból. 

Csütörtökön reggel J. írt, hogy menjek már el délután a hugával kiváltani a szemüvegét, mert ő dolgozik és az anyja is és hogy fél óra az egész. Szóval 3-kor találkoztunk E.-vel es elruccantunk az optikába. Véleményeznem kellett E. szemüvegét, ami szerintem szuper jól állt neki. De hát ő az a csaj, akinek minden szemcsi jól áll. Olyan sugárzó a megjelenése meg hát abszolút menő, trendi haj, klassz ruhák, igényes smink, köröm. 

A szemüveg kiváltása után még bementünk a drogériaba,  mert szét akart nézni. 

Ha valamivel ki lehet engem üldözni a világból, akkor az a nézelődés. Attól mindig kitör a frász, meg alapból mit nézelődjek, úgysincs soha elég pénzem. Ráadásul sokan is voltak. E. végül hajbalzsamot, szájfényt és testápolót vett. 

Majd cserébe, hogy vele lógtam, meg akart hívni kávézni. Hiába mondtam, hogy ugyan nem kell, ragaszkodott hozzá és elkalauzolt a kedvenc helyére. Én meg sosem jártam ebben a helyes, belvárosi kis kávézóban, de nagyon tetszett (külön dicséret a jó zene miatt-Mumford and sons, Biffy Clyro), a forró csoki isteni volt. Egyedül az zavart, hogy a mellettünk lévő asztalnál a nő, meg a fickó folyton bámultak felénk, de hát erre ilyenek az emberek:S 

Mondjuk nem éreztem magam oda illőnek, nem készültem kávézgatásra, így csak a szokásos farmerem volt rajtam, egy átlag pulcsi, így a kabátom se vettem le, lehet amúgy azért néztek ennyire hogy ez hülye, itt ül kabátban.

Ezekután együtt ballagtunk a buszmegig, aztán elváltunk, mert ellentétes iranyba ment a buszunk. 

Az enyém késett persze és tömeg volt rajta, alig vártam hogy leszálljak. Szóval jó volt a csütörtök délután. Amúgy is bírom E.-t és jó volt kicsit beszélgetni vele.

A szomszéd viszont tegnap full bunkó volt. Apám hozott néhány mignont és gondoltam viszek át párat a szomszédnak, mert szereti. Felhivtam, hogy ki tud e jönni a lakás elé, mert hoztam sütit, erre lekezelő hangnemben ilyet szól: ne adj semmit, nincs rá szükségünk. Napok óta nem vagy elérhető és ami cuccokat adtam nektek, azt is másnak adtátok.

Oké, tényleg várt itt múltkor egy szatyor kacat, amit valaki előző nap rakott ki a szemetesbe és bocs már hogy azt nem kérjük. Pasim kidobta, a szomszédnak meg azt mondtuk hogy itt már nem fér el semmi, ne is adjon többet, ezt is egy ismerősnek adtuk. Ez nem is tetszett neki, de ha ide adta, az már a miénk úgyhogy azt teszünk vele, amit akarunk. És nem tartunk igényt továbbra sem a másik által kidobott holmikra. 

Szóval a szomszéd így reagált. Pfff...mondtam is neki, hogy oké akkor nem kell a süti megesszükmi, nem erőszak nyilván. Aztán hirtelen a szomszéd átváltott mézes-mázosra és nagy kegyesen elfogadta a sütiket. Minő megtiszteltetés...

Ezt leszámitva unalom lengedez a lyuk falai között. Beáztattam pár fehér cuccot szódabikarbónás vízbe, azt kéne még megcsinálni, meg ugye mosogatás és vacsora készítés.

Később meg ha ráérek olvasgatok, szereztem pár könnyebb olvasmányt, pl. Holly Webb cicás, kutyás történetei, vagy Berg Judit Lengemesék, ami simán leköt és amiből animációs film is készült.

Ja, az ősökhöz meg lehet beugranak apám gazdag rokonai, akikhez mi is benézünk ha megyünk gyertyát gyújtani november elsején. Reggel írtak, hogy a hosszú hétvégén a közelben járnak és egyik nap meglatogatjak anyámékat. De pontosat nem írtak, pedig fater holnap pecázni menne, hétfőn meg csak nem állítanak oda. Bár náluk nem tudni.

Ilyen-olyan hólyagok

Nah, úgy látom, máshol is szorgosan garázdálkodnak a megmondós névtelenek :S Úgyhogy pár sort most én is írok erről.
Ez a blog nekem egy menedék féleség, ahova feljövök, dühöngök, vagy agyalok egy sort, megosztom a hülyeségeimet, vagy a velem történteket és olykor kapok kommenteket kedves emberkéktől. Sosem tapasztaltam rosszindulatot, kéretlen okoskodást, vagy olyasfajta kitöréseket, amiket egy pár általam olvasott blogon a névtelenkék írnak. Szerencsére.
Nemrég viszont én is kaptam egy hm...érdekes kommentet, ami bár nem volt igazán sértő stílusban megírva, de kicsit hogy is fogalmazzak, nekem fölényes kategória volt. Jó, még mindig semmi ahhoz képest, amilyen IMNET-es tiniéveimben az egyik ff-hez kapott k.anyázós véleményezés volt, de akkor is fura érzéseim lettek.
Nekem ide mindig jól esik belépni és azt szeretném, ha ez így is maradna. Nincs energiám a számonkérésekre és a gúnyos stílusokra.
Ez a blog unalmas és csak egy egyszerű csaj gondolatait, hétköznapjait írja le. Ez az én blogom. Semmi extra. De nem troll játszótér és nem egy Kaland-játék-kockázat kötet (ha szingli akarsz lenni, akkor lapozz a 43 oldalra, ha nem dobod a pasidat, mert "szenvedni szeretsz te is mint xy" folytasd a 219 lapnál...) és nem is kötelező olvasmány, így aki csak arról akarna érdeklődni, hogy "miért nem szakítok a pasimmal, mikor olyan bunkó" az olvassa az előző bejegyzést, ne kelljen már százezerszer leírni. Thanx. Az ilyen témájú kommentelés alól pedig ünnepélyesen felmentek mindenkit :P Ja, és ezentúl ha rosszat írok a pasimról előre jelzem, hogy az arra érzékenyeket ne érje váratlanul :D
Küszöbön húsvét (be is szereztem pár csokinyulat, de még ott van a sonka, torma, kölni társaik), erre miért is ne most kezdene el vacakolni a fogam?! Helyesebben az ínyem, valami megszúrta, vagy megvágta nem tudom, de egy hólyag szerűség lett rajta, ami fáj is, meg kicsit kívülről mintha bedagadt volna az arcom (vagy csak én látom). Így gyorsan beszereztem egy gyógynövényes szájvizet a meglévő mellé és most felváltva azt használom a reggeli és az esti fogmosás után. Remélem hatni fog, semmi kedvem a fogorvoshoz menni emiatt.
A körzetishez (aki ugye anno elcseszte az egyik fogamat úgy hogy gyökérkezelés után is fáj hidegre-melegre, csak úgy, de több fogorvos meg rtg sem talált semmit) amúgy is 2-3 hónapot kellene várni, az ambulancián, meg ha olyat fogok ki aki hentes, akkor még inkább fokozódik a már így is tetemes nagyságú dentofóbiám. Blöeh, ha most a fogorvosra gondolok máris hányingerem támadt...Pedig terveztem még nyáron hogy elmegyek kontrollra, hívtam is őket, de nem vették fel, aztán meg jól elfelejtettem. Hát előbb-utóbb csak pótolni kell ezt a látogatást, nem csinálhatom ezt örökké és minél tovább húzom-halasztom, annál rosszabb lesz. Eszembe is jutott R., akinek úgy bedagadt nem egyszer az arca (szeme, orra, szája), mintha megverték volna és Cataflam Dolo-n élt, mégsem ment dokihoz, vagyis egyszer, de miután a kapott antibiotikumtól lement a duzzanat, már nem folytatta a kezelést. Ő persze negatív példa, nem szabad utánozni. J. hívott, meg H. is, hogy mizu, Lara meggyógyult és úgy néz ki, H. sem haragszik. Egy nőci meg bejelölt fb-n, aztán berakott egy vallási csoportba, ahol még hajnali 2-kor is megy az ige. És itt a jó idő, a reggeli csípős hidegeket leszámítva, szépen süt a nap, nyílnak a virágok,

énekelnek a madarak. A pasim pénteken dolgozik, vasárnap meccsre megy, hétfőn ugye locsolkodni, tehát a szombat maradna a kirándulásra (ha csak pont nem akkor ütnek be a piros napok). Nekem 100% kedvem és lelkesedésem van, hogy a szerencse mellém áll e, hát majd kiderül.
Addigra nagyon bízom benne, hogy a hólyag is a múlté lesz.

Ott ahol szenvedni jó...

Hát, szerintem sehol sem jó szenvedni. 

Egy névtelenem érdeklődött, miért vagyok még a pasimmal, mert bunkó és hasonlók. 

Mindig azért nem az, tud ő kedves is lenni. 

A válasz, nyilván szeretem, azért vagyok vele. Ő a leghosszabb kapcsolatom, sok mindenen átmentünk együtt. 

Oké, megcsalt, ez tény. Erre nincs is bocsánat és nem is felejtettem el neki.

De az élet megy tovább és próbálom kihozni az egészből a legjobbat. 

A nagy lelépés és új életet kezdés csak az amcsi filmekben olyan sima liba. 

Nincs is hozzá kedvem. 

Rühelltem szingli lenni, életem legnyomasztóbb és legmagányosabb hetei, hónapjai voltak azok, mikor Narkomán elcuccolt és pasim még nem volt a képben. Szeretek kapcsolatban lenni, meg ha nem is mindig felhőtlen. Semmi sem az. És nincs tökéletes full rózsaszín párkapcsolat, vannak problémák, nézetkülönbsegek, amiket meg kell oldani, kezelni kell, ahogy lehet. 

Ennyi idősen én már nem hiszek a hercegben fehér lovon. Az a herceg totál eltévedt a lovával együtt és nem jön sosem, ha létezett egyáltalán. 

Ami van, azt kell becsülni és kész. 

A rossz napok elmúlnak és jön helyette jó. 

Az élet csupa fent és lent, by Facebook XD Közhely szótár kimaxolva.

Persze ez csak az én véleményem, más máshogy véli és másképp cselekszik, pl. tovább áll. 

Én maradok, mert így szeretném. 

És végre hétvége, erre már reggel korán felkeltem. De legalább majd időben neki állhatok főzni. Hurrá...

Azt álmodtam, hogy faterom valami nagyon nagy lakóparkot építtetett és azt mondta milliomosok leszünk. Aztán felébredtem és ahh...csak álom volt. Nem akarnék milliomos lenni amúgy, csak stabilitásra vágyok. De az is  elérhetetlen jelenleg.

Viszont a húsvéti leállás már közeleg. Csütörtök délben lehet elhúzni a hely-ről és majd csak kedden kell ismét menni. Várom már, kirándulni nagyon nagyon szeretnék. És ezt elő is terjesztem pasimnak. De az úticélt most ő választja ki, okulva a múltkori balul elsült kiruccanásunkból. Mondjuk én el voltam, nekem már minden jó, ami nem itt a lyukban és a városban történik. 

Jó hétvégét mindenkinek!