Nyomi az idő és én is az vagyok, egy családi vita kellős közepén. Szokás szerint.
De legalább vége a választási hisztériának, igaz, páran még javában szenvednek, épp most követtem ki néhány fb oldalt, ahol még mindig ezen vekengenek. Lépjünk túl rajta, én nem drukkoltam senkinek sem, nekem személy szerint tök mindegy, ki van hatalmon, a hozzám hasonlónak sosem lesz jobb :S
Láttam egy novellaíró pályázatot a fészen, ami felvillanyozott, de aztán elengedtem, mert nem biztos hogy lenne időm megcsinálni, meg most ötletem sincs nagyon.
Közeleg a húsvét, én hajtanám az időt, de lényegtelen, hanyadika van, mert itt úgysem pörögnek az események.
Pedig úgy akarnék valamit, úgy vágynék valami másra, nem tudom mire, csak valamire, ami kiránt ebből a nyomottságból.
De apró dolgok csak, amik a héten megestek.
Hétfőn láttam egy mókust, amikor a buszra vártam. Írtam már, hogy szeretem a mókusokat?!
A buszon meg 90's iskolabusz feeling volt, a rockerek elkérték a kockáktól a leckét, egy Barbie girl a pasijával smacizott és közben valakinek a mobiljából hangosan szólt a rock (nosztalgikus ikonok).
Kedden furát álmodtam, egyrészt gyereket vártam, másrészt a rokonunk (aki 4 éve meghalt) álmomban elköltözött egy új házba és mi mentünk meglátogatni. Az éjszaka közepén utaztunk, autóbusszal, alagutakon és sötét tengerpartokon keresztül. A faházakra és a pálmafákra tisztán emlékszem.
Aznap meglepetés is ért, mert hugomék délután bejöttek és elhívtak kajálni *-*
Szerdán reggel útban a hely felé beszélgettem a kutyasétáltatós bácsival, aki jó fej, de néha van benne pár légkör és olyankor a nem létező szexuális életével jön XD Délután egy csomót dumáltam a szembeszomszéddal, tök jó a haja, kérdeztem is, kihez jár csináltatni, mire mondta, hogy évek óta magának nyírja...Wow, azt hogy???! Mert én is magamnak vágom, de az enyém nyomorult, az övé meg mintha egy fodrászmagazinból lépett volna ki és a színe is jó. Én is kacérkodom most egy újbóli frufruval, vagy bármi mással, ami feldobja a fejemen lévő ősrobbanást.
Ma meg már csütörtök van, jövő hétre valahogy be kellene jelentkeznem a nőgyógyászhoz, de ha erre gondolok is, gyomorfájást kapok. Szokott fájni a hasam és amúgy is bennem van a para, tudjátok miért.
Amúgy jövőhéten csak csütörtökig lesz hely, utána majd csak kedden, vagy hogy kell menni. Szóval kitartás, holnap már úgyis itt a péntek :*
És akkor jöjjön a sztorim új fejezete. Oké, béna vagyok, hogy ekkorra tudtam összekaparni, mert valahogy most a másik történet visz jobban magával és azt írom, ha van rá időm és energiám, de nem felejtettem el ezt sem, szóval ahogy tudok jövök a friss résszel.
WARNING: +18!, slash, blood, angst, jealousy, unhealthy relationship, possession, roughness, egyebek (míg írtam pont adták a tv-ben YB új dalát a The funeral-t, szerintem cool és van benne némi Billy Idol-os beütés).
Ch. six.
I'm not mad, I just want us to be better, It feels right when we're together, okay: Mellbevágott a szituáció, amibe Dominic állított bele. Nemrég még sértegettem, most meg már burkoltan a szexről esett szó?
- Megőrültél? Komolyan azt akarod, hogy feküdjek le veled?!
A hangom ismeretlennek hatott, mikor ezeket a szavakat kimondtam.
Dominic félve helyeselt.
- Ha veled vagyok, összekavarodnak a fejemben a szavak és sokszor nem találom a megfelelő kifejezést, de igen, ezt szeretném. Ha te is...
Ezer dolog tolongott az agyamban, figyelmeztetve, hogy miért ne fordítsam az egészet ebbe az irányba, de hamarosan győzött az ösztönös birtoklási vágy a józan ésszel szemben. Tulajdonképpen ezt akartam az elejétől kezdve, ezért kifogások helyett csak bólogattam.
- Oké, akkor csináljuk...
Nem volt túl meghitt, ezzel tisztában voltam, de meg sem vártam Dominic reakcióját, vad szívveréssel és tanácstalanul visszasiettem a szobába. Elég sötét volt bent, de a polcokat így is láttam, és nem találtam, amire szükségem lett volna.
- Nincs itt valami alkohol? - szegeztem a kérdést Dominic-nak, aki nem sokkal utánam lépett be.
Szomorúvá vált a tekintete, ahogy megtorpant szembe velem.
- Neked innod kell ahhoz, hogy velem legyél?
A gyengéd méltatlankodása még jobban zavarba hozott. Általában ittas, vagy másnapos voltam, mikor kezdeményeztem Dominic-nál, de most egész este csak néhány sört gurítottam le Ollie-val. És a mondhatni józanság nyomasztó volt. Sokkal könnyebb dolgom lett volna homályosan kavargó gondolatrészletekkel, kínosan meglassult mozdulatokkal.
- Úgy egyszerűbb nem? Te is ihatnál. Oldja a feszültséget. De természetesen így is menni fog. - bizonygattam.
A fizikai részével nem is volt problémám, már a gondolatmenet is feltüzelt és ahogy óvatosan végigpillantottam Dominic-on, még inkább elragadott ez a leírhatatlan forróság, amiben el akartam veszni.
- Nem vagyok feszült, csak félek. - ismerte el.
- Nincs mitől félned, gondolom...- rántottam meg a vállamat, de én is éreztem, hogy összenyom a félelem jegessége. Holott voltam már mindenféle nővel és csináltam sok dolgot, többek között ezt is, de csak az ellenkező nemmel. Úgy éreztem magam, mint valami béna kezdő. Bizakodtam abban, hogy Dominic végre valahonnan előkerít egy üveg italt, de nem ment sehova, csak nézett rám, megfejthetetlenül. A zöld szemei mintha égettek volna.
- Szeretnék józan maradni, hogy igazából érezhessek mindent. - jelentette ki és vágyakozóan csengtek a szavai. Gőzöm sem volt mit várt, de el akartam oszlatni a tévhiteket.
- Szerintem te sokkal többet képzelsz rólam, mint ami az igazság. Tévedésben élsz, én nem vagyok valami nagy szám és nem is vagyok gyengéd...- magyaráztam neki, de nem láttam rajta csalódottságot.
- Nem baj, ha nem vagy az, csak legyél önmagad! Viszont ha elrontom, kérlek, ne légy mérges rám, én még így sohasem csináltam...- vallotta be Dominic és ez megdöbbentett. Olyan szenvedélyes volt, az életben, a színpadon. Bármibe is fogott minden érdekelte, ezért csodálkoztam azon, hogy ebben még nem szerzett tapasztalatot. A lelkiismeretem ismét erős lett, hogy ne tegyem meg, de legyűrtem a figyelmeztetéseket.
- Azt hittem, hogy az az Adam gyerek már elkapott pár körre! - mondtam, mert kicsit közelinek éreztem Dominic és zenekari társa, Adam viszonyát.
Dominic a fejét rázta.
- Adam egy barátom! De te...
Nem hagytam, hogy befejezze, nem is akartam tudni, mit gondolt rólam abban a percben, vagy úgy általában, elhallgattattam egy durva csókkal, elindítva ismét valamit közöttünk. Ugyanolyan vadul csókolt vissza, tűzforró volt és túlfűtött. Ajkaink, nyelvünk érintkezése, az ölelése és a sóhajtásai gyorsan magukkal ragadtak. Képtelen lettem volna másra, csak csókoltam tovább, viszonoztam azt, amit ő adott nekem. Hamar az ágyon találtuk magunkat és Dominic elkezdett vetkőzni saját magától, mielőtt kértem volna. Elhűlve bámultam minden négyzetcentimétert rajta, a nyirkos, halovány bőrét, a testének alakját, nem hittem, hogy teljesen ruhátlan lesz, csak azt terveztem, hogy lejjebb húzom a nadrágját.
- Nem szükséges mindent levenned, ha kínosnak gondolod...- suttogtam elszorult torokkal, de Dominic csak mosolygott.
- Nem az, Colson. Érted boldogan teszem meg.- a mellkasa sebesen járt fel-alá, ismeretlen csillogások fénylettek a szemeiben. A testét nem láttam annyira férfiasnak, inkább gömbölyű és végtelenül puha volt. A férfiassága teljesen merevvé vált, nehezen tudtam levenni a szememet az ágyékáról. A tagadhatatlan izgatottság nehézzé változtatta a légzésemet és zavarosan ködössé a gondolataimat. Én sem tétováztam, még ha nem is voltam benne sziklaszilárdan biztos, hogy jó ez így, de gyorsan megszabadultam az összes ruhámtól, rendetlenül az ágy mellé dobáltam le az mindet.
Dominic úgy nézett engem, mint ha valami értékes festmény lennék. Még sosem láttam ilyet, szemeinek zöldjét a csodálat és a vágy tette sötétté.
- Olyan gyönyörű vagy...és már fáj, annyira kívánlak...
Felháborított és összezavart amit mondott és ahogy pillantott rám, de már nem kérdeztem semmit, elmerültem egy újabb csókban és a szédületben, amit a helyzet okozott. Dominic törődött velem, gondoskodóan végigcsókolt mindenhol, szája nedves lenyomata ott maradt a bőrömön. És én ki akartam élvezni, minden apró mozzanatot, az ajka először bátortalan, majd egyre ütemesebb és érzékibb érintését a legérzékenyebb testrészemen. Hamar felvettem a ritmust, a gerincemen szaladgált a hideg és kapkodni kezdtem a levegőt, miközben erősen markoltam a haját. Túlon-túl jól csinálta, de én nem akartam idő előtt befejezni, így még volt annyi lélekjelenlétem, hogy kifulladva elhúzódtam tőle és inkább én kezdtem el simogatni. Jó volt tapasztalni, mennyire kemény és kegyetlenül izgatott és hogy olvad el szinte másodpercek alatt attól, amit vele teszek. Hangos sóhajtásokkal mondta ki a nevemet. Majd a sóhajai nyögésekké alakultak, a mozdulatai hektikusak lettek, reszketve kezem alá tolta magát újra meg újra. Egyre gyorsabb ütemben. Mintha hallottam volna Dominic mindennél sebesebb szívverését is, annyira közel volt hozzám. Az ágy néha a falhoz ütődött, a takaró indaként tekeredett körénk, de én csak azt a mindent elborító szivárgó lüktetést éreztem, az érintéseim nyomán, ami az én izgalmamat is egyre jobban táplálta. Összeragasztott minket a verejték. A nyögései visszhangoztak, és ahogy a kéjben elszédülve a nevemet ismételgette, csak affelé hajszolt, hogy folytassam tovább és vigyem el őt a megsemmisülésig. Ez nem sokkal később be is következett, tudtam hogy így lesz, hogy már nem is lehetne visszafordulni, a hangok, a remegés és a vad zihálás, mint egy örvény elkapta őt. A teste már nem mozdult, lehanyatlott a párnák és takaró közé és csak nyögdécselt levegőért kapkodva, izzadtságban fürödve. Az ujjaimat forró folyadék tette csúszóssá, aminek egy részét a lepedőbe töröltem, majd Dominic szájába dugtam az ujjamat, hogy a maradékot nyalja le. Megcsinálta, aztán lihegve, kicsit bánkódva nézett rám.
- Nem gond. Talán jobb is így. - vontam vállat megjátszva a lazát és érdektelent a heves izgatottságommal szemben, miközben a hátamra fordultam.
Dominic felsóhajtott, a légzése még mindig szabálytalan volt.
- De...
So we just have sex, to solve all our problems, let's do it again: Hitetlenkedve sandítottam rá.
- Vagy te még mindig tovább szeretnél menni? - biztos voltam benne, hogy nemet mond, de Dominic bólogatott, ezért felülkerekedve a meglepődésemen, a dolgok közepébe vágtam. Mintha minden másodperc számítana, Dominic bármelyik pillanatban meggondolhatná magát és visszakozhatna. Nem akartam hogy így legyen, a lázat, ami fellobbant bennem, már csak egy valamivel lehetett kioltani. Hanyagul megcsókoltam Dominicot, aztán lejjebb kerülve, hagytam néhány lilásvörös zúzódást hófehér bőrén, a hasánál, a csípőjén. Teljes erőből megharaptam és bizonyosan kellemetlen érzést okoztam ezzel neki, de nem bírtam kihagyni, hogy meg ne jelöljem. Csak hajtott az ösztön. Dominic semmi ellen nem tiltakozott, azt csinálta, amit mondtam, feltérdelt az ágyra és várakozóan, de kicsit riadtan pillantott rám. Nagyon tetszett az alázatos együttműködése, viszont az összes emésztő izgalmam ellenére, a lelkem legmélyén túl akartam lenni az egészen, mert azt hittem, utána magyarázatot kapok és talán kialszik az örökös, gyötrő vágyódásom iránta. Talán ezért nem is maradt meg tisztán csak pár részlet. Nem nagyon pazaroltam az időt felkészítésre, és csak a nyálamat használtam, ami nem volt a legjobb választás, de meg sem fordult a fejemben, más opció. Az ujjaimat hamar felváltotta a férfiasságom, éreztem, ahogy Dominic fájdalmasan összerándult minden ütemes mozdulatomra, a hangját sem tudta teljesen visszafojtani, próbálta, de még így is tisztán kivehető volt a kínszenvedés. Könyörtelenül nyomtam a fejét a matrac felé, hogy ne is halljam. A másik kezemet végighúztam a hátán, majd a nyakán, végül a haját érintettem, jéghideg izzadtság volt rajta mindenütt. A teste viszont kiegészített, nagyszerűen egybeolvadt az enyémmel. A feszesség, a veríték édeskés illata, a köztünk lévő hő, ahogy a bőr a bőrrel érintkezett, már túl sok volt és az élmény csak vitt magával. Mind hangosabb lettem, ahogy a mozdulatok is kíméletlenekké és gyorsakká váltak, ignorálva Dominic fájdalmát. A zajok eltompultak, a szemem is lecsukódott, a szívverésem sokszorosára nőtt, mintha ki akarna törni a bordáim közül, aztán rám omlott a kielégülés, ami teljes súlyával betemetett.
Az ágynemű hűvös volt, ahogy ledőltem rá és sokáig így is maradtam, nem figyelve a részletekre, nem gondolkodva semmin. Azokban a frenetikus és megmagyarázhatatlan pillanatokban nem volt jelen a lelkiismeretem vagy a valóság ereje. De amint a légzésem normális lett és a felhevültségem kezdett alábbhagyni, kinyitottam a szememet. Dominic az arcomba bámult. Eléggé zavart ez az odaadó pillantás. De aztán megláttam, hogy van ennél rosszabb is. Igaz félig sötét volt, az előszobából jött csak a fény, de észleltem a vér nehéz sötétvörösségét az ágyneműn, a saját ágyékomon és a tenyeremen is. A rózsaszín köd nyomtalanul felszállt, szédültem, a torkom fájni kezdett, elöntött a bűntudat, meg a felelősségérzet, hogy első voltam valakinek és nem voltam túl szelíd.
- Dom...- suttogtam dermedten.
Eddig még sosem mondtam ki a nevének ezen formáját, így ő is, én is elképedtünk és egy kis ideig meg se szólaltunk.
- Igen?- kérdezett vissza végül és nem tudta leplezni, mennyire tetszett neki, hogy így hívtam. A sokat sejtető mosoly nem hervadt le az arcáról, mintha soha nem is léteztek volna a fájdalmat okozó megmozdulásaim.
- Nagyon fájt?- érdeklődtem.
- Nem!- vágta rá rögtön némi pirossággal az arcán.
Hálás voltam neki, amiért nem az igazat mondta, hanem egyfajta kegyes hazugságot. A tények azonban piros nyomok képében ott ragadtak rajtam és körülöttem.
- De vérzel...- jegyeztem meg, ez viszont Dominicot nem kifejezetten érdekelte.
- Nem fontos...- vonta meg a vállát és olyan álmodozóvá váltak a szemei, mintha semmi nem is számítana.
- Azért ugye rendben leszel? - kérdeztem, mire rábólintott. Olyan lehetetlenül közel feküdt hozzám, a bőrünk összepréselődött. Úgy éreztem, tartozom neki ennyivel és nem utasítottam el, nem zavart hogy ott van, mint ahogy a meztelenségem sem, vagy az övé. Nagyon izzadtak voltunk, véresek és nyirkosak, de mégsem éreztem magam mocskosnak. Sőt...igazából akkor nem tudtam volna megmondani, hogyan érzek.
Arra riadtam fel, hogy nagyon fázom, az éjjeli sötétség még mindig körbeölelt. Álmodtam valamit, de nem bírtam visszaidézni, hogy micsodát, csak arra emlékeztem, hogy Dominic is benne volt. Akkor vettem észre, hogy egyedül fekszem az ágyban. Nem sokat kellett találgatnom, hogy tudjam, merre lehet Dominic, így felöltöztem és a cigimet magamhoz véve, elindultam a lépcsőházba. Dominic ott állt az ajtó előtt, a korlátra támaszkodva és csak nézett bele az éjszakába. Furcsán festett már ruhában. Az utcán világító lámpafények rávetültek az arcára, kusza hajára és a nyakában lévő láncra.
- Nem tudsz aludni?- ballagtam mellé és rágyújtottam. Dominic elgondolkodhatott, mert összerezzent, mikor észrevette a jelenlétemet.
- Nem akartalak felébreszteni a forgolódásommal, inkább kijöttem ide. - válaszolta.
- Jól vagy?- pillantottam rá a füstöt kifújva.
Elég fáradtnak és sápadtnak láttam.
- Igen, csak fáj a fejem és melegem van. - felelte erre ő csendesen.
- Meleged van? Pedig hideg ez a hajnal. - csodálkoztam el, aztán kerülve Dominic tekintetét, pislogtam inkább én is magam elé. Mert hát mit is mondhattam volna azután, hogy néhány órával ezelőtt szexeltünk? Szétzilálódtak a gondolataim. Két szó keringett bennem, a sajnálom és a köszönöm, de egyiket sem voltam képes kimondani. Eléggé zavarban voltam. A fiú, aki csak egy hülye haver volt sokáig, akivel órákat ittunk együtt végig, akit láttam részegen és ő is látott engem a legnyomorultabb, öntudatlan állapotokban, ma éjszaka alattam feküdt és nekem adta magát. Forró volt, szűk, nyirkos és leírhatatlanul jó.
- Írhatnánk valamikor közösen egy dalt. Mit szólsz? - jutott hirtelen eszembe az elképzelés, amivel gondoltam, hogy örömet szerzek neki és aminek tervével már játszottam a közelmúltban, főleg, mióta láttam Dominicot színpadon és több zenéjét hallottam. Dominic szemeiben lelkesedés izzott fel és örömmel bólintott.
- Nagyszerű lenne! - és hálásan végigsimított a karomon.
I just wanna die for the hype, for the hype, crucified, like Jesus Christ:
- Elárulod, miért kell nekünk most ezt itt bámulni?-bökött a színpad irányába megvetően Ollie, de mire válaszolhattam volna, Travis a szavába vágott, szinte megsértődve.
- Ja, igen, mi ez a szar?! Különben meg, alaposan kámforrá váltál. Derogál neked a társaságunk?
A klubban ültünk, a zöldes-kékes fények között, ő, Ollie meg én, körülöttünk italok sokasága, mindenki előtt cigaretta füstölgött. Én hívtam őket erre a helyre, mert Dominic éppen ott lépett fel és nem akartam kihagyni, ugyanakkor azt sem szerettem volna, ha nem találkozom a barátaimmal. De másra számítottam, olyan hűvösek voltak, mintha megbántottam volna őket, pedig hát ők kerültek engem jó alaposan és nem fordítva.
- Menj a francba! Nem én keresek kibúvót minden alkalom elől! - morogtam fejcsóválva, miközben nem bírtam nem a színpad felé nézni, ahol javában tartott a koncert.
- Azért beavathatnál, mi van veled. Nem sokat tudok mostanában rólad. Ollie azt mesélte, hogy Harrison lakásában élsz. Ez komoly?
Dühösen Ollie-ra sandítottam, aki röhögcsélve kortyolt bele az italába. Megemlítettem neki a múltkor, hogy jelenleg Dominicnál lakom, de azt nem gondoltam volna, hogy ezt rögtön tovább is adja Travis-nek.
- Csak míg nem találok egy megfelelő helyet. - közöltem mentegetőzve, de érdektelen képet vágva. Mintha így lenne természetes.
- De ez a gyerek egy idióta. - mondta Travis.
- Az, de mikor szükségem volt rá, segített. - értettem egyet, aztán fél szemmel a színpadra pillantottam és a torkomban kezdett dobogni a szívem, belém mart a felháborodás, amint láttam Dominic viselkedését. Egyáltalán nem olyan volt, mint mikor kettesben voltunk. A mozdulatai a mikrofonnal nagyon kihívóak voltak, a piros öltöny, a nyakkendő és a fehér ing, amit viselt, pedig remekül állt rajta, túlzottan is jól. Ahogy rettenetesen provokatívan, kéjes mosolyok közepette odahajolt Adam-hez, megsimogatta, mialatt énekelt valami epres rúzsról, azt nem tudtam nem félreérteni. Pár napja még engem érintett meg így és rám nézett ilyen tekintettel! Égett a mellkasom és csodálkozva tapasztaltam, hogy haragot, de legfőképpen féltékenységet éreztem a színpadon látottaktól. Persze ezt nem mutathattam kívülről, hiszen Travis és Ollie ott voltak az asztalnál. Így csak sóhajtottam egyet és szaporán iszogattam az italomat, észre sem vettem, hogy lassan kiürült a pohár és leégett a cigim. Csak a színpadot bámultam megszállottan, és ez feltűnt a többieknek.
- És hálából ide hívsz minket, hogy nézzük ezt a csodálatos előadást? Találkozhattunk volna máshol is. - morgott Travis, mert már az első pillanatban kifejtette, hogy nem érdekli ami, a színpadon zajlik.
- Kiábrándító, hogy neked ez még tetszik is.- szúrta közbe Ollie gyanakvóan, így el kellett fordítanom a fejemet, mielőtt még elárulom valamivel magam és különben sem akartam már nézni, hogy mit csinál Dominic, a lelkem így is forrongott.
- Nem erről van szó...- próbálkoztam, de végig sem hallgattak, már eldöntötték, hogy egy szemét alak vagyok és ezen nem változtathattam. Rossz ötletnek bizonyult a mai találkozó, ez világossá vált nekem.
- Azt mondtad, csak szánalomból lógsz néha vele, de mintha már ő lenne a legjobb barátod, vagy a megmentőd! - méltatlankodott Ollie és Travis persze helyeselt.
- Fenébe, semmit sem tudtok rólam! - vágtam a szavukba.
- De Harrison jól ismer, úgy tűnik, fedelet ad a fejed felé, meg még kitudja és másra nincs is most szükséged. - sorolta Ollie, szinte szót sem adva számomra.
- Te tényleg megváltoztál haver, de nem jó értelemben. - összegezte lesajnálóan Travis, majd további eszmecserék helyett, gyorsan megitta az italát.
- Nekem nincs kedvem ehhez, ha újra normális leszel, majd értesíts.- vetette még oda, aztán Ollie kíséretében távoztak. Nem tudtam hova tenni a gyerekes háborgásukat, meg jelen esetben nem is ez foglalkoztatott elsőként. Intéztem feléjük egy megvető pillantást és egy káromkodás, amit hallhattak is, de részemről ennyi volt. Értesítsem őket, ha már normális leszek? Jó vicc, lehet, hogy ez sosem fog bekövetkezni. És ennek legnagyobb bizonyítéka az volt, hogy a koncert további részében a színpadra tapadó, haragos, árgus szemmel vizslattam Dominicot és egyre jobban belesüppedtem a hülye féltékenységembe. folyt. köv.
