Tré cunami

Hétfőn döbbentem egyet, mert kiderült, hogy anyám és apám megnézték a youtube-n az Osztály c. filmet (ami az egyik legjobb film a világon) és anyám ki volt akadva. Mire mondtam neki, hogy én már láttam sokszor és nagyon tanulságos, prevenciós célzattal levetíteném minden iskolában. Erre anyám döbbent meg, hogy én ilyen témájú filmeket szeretek.
A héten a jó dolgok ennyivel ki is maxolódtak :/
Kedden úgy döntöttem, hogy elmegyek vérvételre, nem várom meg az áprilist, jobb ezen túlesni ugye. Majdnem százan voltak előttem, ráadásul a nő olyan brutál mód szúrta szét a karomat, hogy nagyon vérzett és lila-kék véraláfutásos lett. Azóta megvan az eredmény is, megint vérszegény vagyok (yeehooow).
Tegnap délután jót beszélgettünk R.-el és mivel szépen sütött a nap, úgy voltam vele, hogy haza gyalogolok. Közben azon agyaltam, hogy a tavaszi megújulás jegyében valami új hajszín kellene, mondjuk bátorkodnék megpróbálkozni a világos árnyalatokkal. Ja, meg hogy majd írással töltöm a szabadidőmet végre. Erre hív a pasim, hogy az a nagy büdös helyzet, hogy összeveszett a főnökével, de annyira, hogy másnap már nem is kell bemennie.
Hogy mi van?!?!?!
Aztán itthon próbáltam belőle kiszedni a részleteket. Régóta voltak feszültségek a főnökkel, ott lebegett az, hogy munkahelyet vált, de nem hittem volna, hogy csak így fogja magát és hirtelen eljön. Igyekeztem támogatni, de egyúttal rávenni arra is, hogy beszéljen a főnökkel, zárják le ezt a dolgot békésen, hiszen nem mindegy, milyen viszonyban válnak el, de pasim ezt támadásnak vette és azt mondogatta-egyre hangosabban-hogy én nem kényszeríthetem arra, hogy visszamenjen oda. De én nem is kényszerítettem, elfogadtam, hogy oké másik helyre megy, de ne balhékkal váljanak el, egyezzenek meg valami felmondási időben, főleg mert a pénzről is szó van. De ő ezt nem akarta meghallani, így jól összevesztünk, azóta sem tárgyalunk.
Igaz, a főnökével nehéz együtt dolgozni, de pasimban is van hiba bőven, sok dolgot félvállról vesz, összecsapja, talán innen eredt a mostani konfliktus is.
Most elment egy másik helyre dolgozni, de ez így nincs rendjén, tudom jól. Az ilyen dolgokat együtt kellene megvitatnunk, de ő fogja magát és dönt, nem is biztos hogy helyesen.
Apám ráadásul megtudta, és közölte is telefonban, hogy leveszi rólunk a kezét, vagyis nem segít ezentúl. Mindig igyekeztem nem függeni tőle, de néha jól jött, ha ebben-abban segédkezet nyújtott. Nem volt túl gyakori, én valahogy mindig a peremre szorulok, nem vagyok a "tini mami", ismerőse, aki most jelenleg apám toplistája élén tanyázik.
Nem vagyok én semmi. És pont úgy is érzem magam jelenleg. Hiába van itt a tavasz, aminek örülni lehetne, ha a körülöttem lévőkkel nem lehet dűlőre jutni, a pasim megy a saját feje után, az apám meg olyan emberekkel barátkozik, akik kihasználják, de ezt vagy nem akarja, vagy nem tudja felfogni. Pedig az ilyen illetőkbe fektetett energia helyett esetleg lehetnénk úgy, mint "normálisék", ahol a családba a családtagok is beletartoznak. Persze kellenek a barátok is, de egy barát ne lépjen már a vérszerinti családtag helyére, úgy hogy a vérszerinti lassan idegenné, nem kívánatossá válik :/
Na jó, ezt hagyjuk is, nincs kedvem ezzel hergelni magam. Inkább jöjjön a napi zene.
Ez a dal annyira klassz, mindig megkönnyezem.

Mintha nem történt volna semmi...

Hát valami borzalmasan szar hét volt ez is, mit szépítsek. Majd minden napra jutott valami faszság, ami a nyakamba zúdult. Oké, kivéve ma, mert egy öreg papi megköszönte, hogy lesegítettem a buszról.
Vettem a leárazáson egy cipőt (yee csóróság örökké), egy teljesen egyszerű fekete cipőt, de minden szembe jövő azt lesi, fogalmam sincs, miért, mert semmi feltűnő nincs rajta. A végén már azt mondtam magamban, hogy a következőt, aki így végigmér, ezzel a cipővel fogom felrúgni.
Tegnap összefutottam a boltban A.-val. Menni kellett neki valahova, de még volt ideje, nekem is pont így dumáltunk egy jó fél órát. Puszival köszöntött és tök jól elbeszélgettünk. Mintha rendesen tartottunk volna eddig is a kapcsolatot, mintha nem lennének hónapos intermezzok közte. Neki sem könnyű, még mindig a két pasija között őrlődik, de már talán egyiket sem szereti. Szót ejtettünk Á. pasijáról is, aki rá van ragadva, meg beszéltünk még erről-arról. Sok okosságot nem tudtam neki mondani, a pasimmal nekem is hullámvölgy az életünk.
Most pl. furán viselkedik, meg egy lepattant nővel meg annak a faszijával lóg. És közben azt mondja, hogy nem bírja a fickót és hogy a nőnek-nevezzük csövesbánatnak-az előző barátját jobban csípte. De ha az ürgét nem bírja, miért van velük? Tiszta sor, hát a csövesbánat miatt *-* Bár lehet, kombinálok, ő mindenképpen ezt állítja. Jah, persze, persze...
És a héten két fanfiction-ba botlottam, ami annyira durván jó volt, hogy pár nap alatt el is olvastam mindkettőt. Igaz, olvastam, mikor csak egy perc időm volt, olvastam a konyhában a készülő kaja felett, a mosógépből való kipakoláskor, a teregetéskor. Kevés sztori kelti fel az érdeklődésemet, de ezek nagyon ott voltak.
Erről jut eszembe, hogy lassan nekem is folytatnom kellene a Still breathinget, mert a Wattpadon átlépte az 1K-s olvasottságot és kereken 100-an szavaztak rá :) Igaz, ezeknek a sztoriknak a nyomába sem ér, de engem kikapcsol és feldob az írás. Meg ott van a rövidke írásom is, amit be kellene fejeznem végre.

Folyamatban mindkettő...

Globálisan tré

Volt a hosszú hétvége. 

Egyrészt beteg voltam.
Másrészt a pasim gyíkoskodott, csavargott.
Harmadrészt apám is betalált egy kis baszogatásra :S
Bezzeg azt a csajt isteníti, akinek tavaly született gyereke (és akiről Teen mom II. címmel bejegyzést is írtam anno) és iszik, mint a kefekötő, nagyjából végigitta a terhességét (amihez innen is gratulálok). Szerencsére, a baba egészséges, de a nőci azóta sem változott, heti többször ordenáré módon berúg, a gyerekkel olyankor az anyja foglalkozik. Ja, a pasija is szintén vedel és általában munkája sincs. Szép...De apám odáig van a csajszitól, meg vissza, a csaj szintúgy, meg szerintem apakomplexusos is, mivel úgy tudom az ő faterja a sitten ül. Apámnak amúgy is kell valaki mindig, akitől el van ájulva. És az valljuk be, nem én vagyok (soha nem is voltam). Eddig az a görény nő volt a favorit, aki rá volt tekeredve apámra és aki részegen anyámnak a fb-jére írkált mindenféle hülyeséget (meg az enyémre is, amíg nem lett tiltva a búsba).
Most meg a tini mami van soron...Tudnám miért, nem egy jellem bajnok...
Az egyedüli jó, a tegnap délelőtt volt, mert akkorra nagyjából már éreztem úgy magam, hogy vállalható legyen. Meg azért is, mert az idő kellemes tavasziasra váltott és kicsit sétáltunk a pasimmal. Csak itt a környéken, de a semminél, a négy fal között való, idegörlő rohadásnál ez is jobb volt.
A többi momentum sajnos szomorú, felejthető és idegesítő volt, így mehet a levesbe *-*

Mélypont

Teljesen lebetegedtem, fáj a torkom, fejem, fogam, fülem, brutál náthás vagyok. Reggel  hat óta nem tudok ezért aludni. Később neki álltam zöldséglevest készíteni, de nem tudom minek, éhes sem vagyok és úgysem érzem az ízeket.

Hát nem ezt terveztem a hosszú hétvégére, de mindegy...
Pasim is lerokkant. Megint beállt a háta, de egyelőre még tud közlekedni, kérdés az, hogy a kenőcsöktől, amiket erre használ, javulni fog e az állapota. Ha nem, megint injekciózás jön.
R. megint beszólt nekem, nem tudom, mi baja van, mostanság nem is találkoztunk. Lehet, hogy egy ideig tartani kéne a három lépés távolságot tőle, mert úgy tűnik, nem mindig tudom jól kezelni az egyéniségét.
A lejmos anyuka exe, meg naponta matricákat és GIF-eket küld nekem messenerem *-* Múltkor arró érdeklődött, merre lakom, de tereltem. Mondtam, hogy a városban, szerencsére ő vidéki és mivel utcát nem árultam el, csak nem talál rám. Nem tudom mit akar. Ahhoz képest, hogy a lejmossal lógott, még elég normális pali (nem, nem az esetem amúgy), szóval nem is értem, mit keresett éveken át amellett a nő mellett?!
És nagy nagy baby boom van felénk, N. terhes, K. terhes, B. is terhes! A gólya nagyon belehúzott XD
Nekem is bele kellene húznom, már mint az írásba, szóval amint összekaparom magam egészségileg, folytatni fogom a Still breathing-et, de most jelenleg kb. kettőt látok mindenből, bocs.
Kellemes és betegségtől mentes hosszú hétvégét mindeninek :*

Napsütés, madárcsicsergés, depi, avagy bocs ez egy tök haszontalan bejegyzés

Végre úgy tűnik, megjött a tavasz! Itt a jó idő! Én meg fellelkesedem, főleg mikor megpillantom, álmaim házát, gyönyörű kerttel, gondolatban már ott ülök a műanyag széken a naplementét bámulva, minden korrekt és elfogadható áron, aztán rádöbbenek, hogy messze van :(
Nem annyira messze, de éppen annyira, hogy nekem ez már  húzós legyen. Amúgy sem tudom, mit szervezkedem, még ezt a lakást sem mutattam meg az ismerősnek, akit esetleg érdekelhetne.
Nem tehetek róla, de annyira mennék már innen, hogy azt nem tudom leírni.
Megnéztem a Gilbert Grape-t a tv-ben és csodálkoztam,hogy ez eddig nekem miért maradt ki? Mikor nagyon klassz film és Leonardo DiCaprio zseniálisan hozza az értelmi fogyatékos srác szerepét.
A pasim is olyan, mint egy jégcsap és gőzöm sincs, mi baja van.
Kíváncsi leszek, hogy a nők napját vajon eszében tartja e.
Anyám már jobban van, hála az égnek, remélem több rosszul lét már nem lesz.
A. írt sok hét után, hogy újra kibékült a titkos pasijával, de semmi sem változott, a pasi ugyanúgy megtartotta a másik nőjét is.
Ráadásul Á. pasija is felbukkant megint és azt írta A.-nak, hogy menjen el hozzá vacsorára és töltse ott az éjszakát. És mivel a pasi nem tud főzni, Á. főz rá, tehát azzal a kajával akarja megetetni A.-t, amit a nője főzött. Csak nekem gusztustalan ez az egész???
Meghalt a Prodigy énekese is :( :( :( Egyre több sztár lesz öngyilkos :(
Igyekszem majd folytatni a sztorit is, de most valahogy nem vagyok írásra hangolva. Illetve semmire sem vagyok hangolva, csak elvagyok, nap nap után.

Bocsánat, tényleg.