Februárvég

Lassan, de biztosan vége lesz a februárnak, ennek ellenére még csak most jön a hideg állítólag. Csalóka és változékony ez a hónap. Meg az én hangulatom is. Egyszer jobb a kedvem, máskor meg mindenkit elküldenék a náthásba, magamat is beleértve és mindenki idegesít.
Közben a mindennapok pörögnek a maguk módján és hozzák a történéseket. A bank megint felmondta a hitelemet, ami már csak azért igazságtalanság, mert a héten akartam befizetni és még nem is telt le a határidő, jó pár nap volt még vissza, de akkor is. Ez nem fair :S rohadjanak ki!!!Kértem egy újabb esélyt, mivel egybe esélytelen ennyi pénzt kiperkálnom, szerencsére megkaptam, de ugye meghosszabbították az egészet, meg többet is kell visszafizetnem, húú de nagyon boldog vagyok!!!
A fogam is újfent fáj úgy két napja.
Meg A. miatt is emésztem magam, pedig nem kéne, nem érdemli meg. Csak felhúz, amikor látom, hogy folyton az országos cimbinőjével lóg fb-n, meg barátság idézeteket rak fel neki, holott pár éve ezeket még nekem küldte *-* Én kiestem a pixisből, de frankón. Vigasz, ha ez lehet azt mondani, hogy erről Á.-val írogattunk, ő meg A. nagy barátok voltak, jártak is egymáshoz, stb., na, vele is pont ilyen ignoráló, szóval nem egyedi eset de akkor is rossz. Gáz, ha az ember elfelejti a régi barátokat, mert az oké, hogy lesznek újak, de a régieket ettől még nem kellene a "szemétbe dobni"
Ah...a barát akkor is barát, ha szar.....nem?!?!
A pasim meg tegnap bejelentette, hogy 1-2 héten belül megint messzire szólítja a meló, ottalvós bulika a köbön. Nem repesek az örömtől. Nagyon-nagyon nem.
A héten a floridai lövöldözésbe ástam bele magamat. Érdekes dolgokat olvasok, ennek a Cruz gyereknek máris vannak fangörljei, egyik-másik olyanokat írogat, hogy lefeküdne vele stb. Woah...hybristophilia keményen. Amúgy meg valószínűleg halálbüntit kap a srác *-* Állítólag a tesóját meg már pszichiátriára zárták, nem tudom miért, de van baj arra, nem kicsi.
Az írás lassan, de megyeget, a fejem is tele van ötletekkel, most rápörögtem a Jeremy prequelre, Tudom, már ezerszer ígértem, de hátha most meg is valósítom.
És igyekszem, hogy a Still breathing új fejezete is publikálásra kerüljön minél előbb.
Ezt a dalt meg tökre bírom, szeretem a beszédes klipeket. Meg sok minden eszembe jut a videoról. A rokonom pl., aki hiányzik, minden nap és sokat álmodom vele. <3

Véres Valentin

Na, nem nálunk, mi nem estünk egymásnak a pasimmal. Sőt, múlt hét szombaton még egy random partin is részt vettünk, J. jóvoltából, akik egy szűk körű összejövetelt szerveztek.
Egész jól sikerült, bár nem maradtunk sokáig, mert pasimnak 9-re haverkás programja volt, de így is jól éreztem magam. Jó zenék, klassz társaság, nevetés, finom kaják, jó piák, cuki baba, kell ennél több? Naná, hogy nem :D

14-én csokit is kaptam a pasimtól.
Viszont Floridában, Parklandban, a Stoneman Douglas középiskolában a 14.-e nem a szerelemről szólt. Sokkal inkább a túlélésről. Ugyanis az iskola egy korábban kicsapott tanulója, Nikolas Cruz fegyvert ragadott és ámokfutásba kezdett. Melynek 17 halálos és 15 sérült áldozata van.(R.I.P.)
A srácot letartóztatták a lövöldözés után és majd hamarosan a bíróság előtt kell felelnie a tetteiért. Ha jól tudom, Floridában még van halálbüntetés, kíváncsi leszek, ő "megússza" e egy életfogytiglannal.
A miért most is érdekelne, vajon őt is piszkálták, vagy nem ezért ölt? Az ismerősök kegyetlennek festik le az elkövetőt, aki szívesen pózolt fegyverekkel, döglött állatokkal, szóval nem tudom...
Nyilván nem mindenhol a sulis zaklatás a fő ok. Van, aki csak úgy "heccből" lövöldözik. És ez mondjuk, elég elítélendő.
Az alábbi videot egy ott lévő készítette (ez elég sokkoló, már hogy ilyen esetben nekem tuti nem a videozás járna a fejemben).

Kemény.

Hétvégi töprengés erről, meg arról

Jeremy Wade Delle ma lenne 43 éves. Rest in peace…

Tegnap a pasim haveros estét tartott, én meg itthon filmezőset. És sikeresen belealudtam a Halálsoron c. filmbe, ami a világ egyik legjobb filmje. Egy pancser vagyok. Ma is ismétlik, de könyörgöm este 11-től…ah, esélytelen…

Az fb ma figyelmeztetett, hogy A. ma 5 éve küldött nekem egy barátságról szóló idézetet. Rögtön el is küldtem neki üzenetbe, mire csak egy aha és egy smiley jött vissza. Hát kösz, ez soványka. Valahogy nehezen térek napirendre, hogy a barátnőm megváltozott, egy felszínes picsa lett és nem tartja már fontosnak, a barátságunknak. Nekem miért nem megy ennyire figyelmen kívül hagyni őt?! Talán az ember évtizedek óta tartó barátságokat nem szívesen dob a szemétbe, én így érzem.
Remélem, egyszer A. is visszatalál a saját útjára, ez a kivagyiság és az ilyen beállítottságú emberekkel való állandó lógás nem az ő stílusa.

Amúgy semmi érdekes nincs velem, kicseréltük az ülőgarnitúránkat, aminek őszintén örülök, mert a fotelek már lassan szétesek, az ágy meg kényelmetlen volt. Most majd a szekrénysor következik, egyik ismerősünk segítségével.

Továbbra is rühellek itt lakni, de legalább már szépek lesznek a bútoraink.
Az is valami :D

Mee too, avagy találkozásom a várótermi perverzzel :S

Még friss az eset, a minap történt. Szóval volt egy hivatalos ügyem, amire időpontot kaptam, de mivel hamarabb érkeztem, jobbnak láttam, a közeli kórház várótermében leülni a fagyoskodás helyett (kórház, ebben az influenzás időszakban pfffff, okos vagyok).
Ültem ott nagy nyugiban, teljes a csend, néha egy-egy ember feltűnt, de általános kihaltság volt  mindenhol.
Egyszer csak befutott egy fószer, tök átlag kinézet, pornó bajusz, kötött sapka, bőrkabát, hátizsák, olyan 50-60-as. És hozzám meglehetősen közel, két székkel odébb telepedett le (jelzem, a váró tele volt üres ülésekkel), aztán elkezdett bámulni. Mint valami mozifilmet. Kezdett is zavarni a dolog, de gondoltam, majd megunja. De nem így történt, hanem fogta magát és egy idő után átült mellém!!!!! És még mielőtt bármit is reagáltam volna, a kezét a lábamra helyezve, perverz vigyorral megszólalt:
- De egyedül vagy, drágaságom...
WTF?!?!
Ne mááár...
Ijedtemben annyit motyogtam, hogy a párom a mosdóban van, majd felpattantam a székről és a kijárat felé igyekeztem. Közben majdnem eltaknyoltam (csúszós a bakancsom). Miután kikeveredtem a váróból, kb. fél percenként hátranézegettem, mert féltem, hogy utánam jön.
Ahhh....ez is csak velem történhet meg. Pedig nem voltam kihívóan felöltözve, a szokásos farmer+kabát szerelésem volt rajtam, plusz szempillaspirál és szemcerka, egyáltalán nem volt ribis.
Tehát még  fagyoskodtam egy kis ideig, mire az ügyemet intézhettem, de inkább ez a marha hideg, mintsem hogy ilyen vén kéjencek fogdossanak.
Az ilyen amúgy mit érez, mikor vadidegen nőket fogdos? Nem akarom tovább gondolni, egy biztos, undorító és felkavaró, hogy az ember gyanútlanul leül valahova várakozni és ilyesmikkel szembesül. Remélem aznap én voltam az egyetlen, akivel ezt meg merte tenni, vagy remélem, hogy ha mással is ilyen volt, az jól képen törölte.
Fúj, komolyan...nem találok szavakat.
Pedig már találkoztam mutogatóssal is, igaz akkor még középsulis voltam és éppen évzáróról tartottam haza, rövid szoknya, fehér blúz kombóban, mikor egy hapsi elém ugrott és elővarázsolta a varázsceruzáját. Én meg úgy elkezdtem szaladni, mint a nyúl. Sosem tudtam, hogy magas talpú szandálban is tudok futni :S

J. hívott egy koncertre :) Igaz, még kb. 3 hónap múlva lesz, de lehet hogy megyek.

A néha előbújó rockercsaj

Péntek reggel a sötét úton ballagtunk a pasimmal. Hideg, nulla életkedv, álmosság. És akkor meghalljuk egy parkoló autóból az egyik kedvenc rockdalunkat (helyesebben, inkább pasimé, de én is szeretem).
Rögtön kipattant belőlem a többnyire időhiány miatt elnyomott rockercsaj és megállva a parkoló közepén (nem voltak még sokan, nyugi) ment a csápolás. Még jó hogy sötét volt, így vígan csinálhattam magamból hülyét...
Na jó, nem.
A rock örök.
Tudom, hogy eltűntem nagyon, de ez betudható a kevés időnek és a béka segge alatti kedvnek. Majd visszaszokom a gyakoribb írásra és készül az új fejezet is már.
Körülöttem nihil, minden barátnőm felszívódott, de a hugommal jót dumáltunk fb-n. Az is valami.
Isten hozott február, egy hónappal közelebb a tavaszhoz.