California dreamin’

Egész nap ez a dal jár a fejemben. De ez legalább nem lehangoló. És nyári hangulatú.

A hely mentesség jelentem, kezdetét vette. Örülök neki, de ezerötszáz féle házimeló várna, ha lenne rá affinitásom (nincs). 

Ma sem tevékenykedtem számottevően, voltam az ősök házában macskát, madarat etetni, virágot locsolni ma is, feladtam anyám lottó szelvényeit, meg itthon volt mosás, teregetés (telefonom teremtés-re javította), porszívózás, felmosás, és ennyi. Majd még kaját csinálok. Talán holnap jöhet valami nagyobb szabású. 

Szabadidőmben most épp a Magyar Mozi tv műsorait nézegetem. Tegnap megnéztem a Ballagás c. filmet, lehet írtam már régen róla. Még mindig tetszik, bírom a 80-as évek feelinget.

Meg láttam az Árvácskát is, ami anno szerintem kötelező olvasmány volt általános iskolában, de szerintem én nem olvastam. Jobb is, mert nagyon megrázó alkotás, annyira sajnáltam szegény kislányt. 

Durva, hogy ilyen sztorikat kellett (volna) kisgyerekként végigolvasni. Én már a Pál utcai fiúknál, a Légy jó mindhalálignál és a Kincskereső kisködmönnél kiégtem, mert azokat olvastam és hát nem vidám történetek. De az I-re azért ez rakja fel a pontot.

Anyámmal is beszéltem tegnap, dögunalom honol a kempingben. Apám folyton horgászni van persze a hiéna és pasija társaságában. Micsoda kalandok. Én apámat el sem érem, utoljára csütörtökön beszéltünk, azóta sem hívás, sem messengeren üzenet útján nem elérhető. Tegnap már nem is zaklattam, hadd fókuszaljon a pihenésre.

Ráírtam Á.-rá, hogy mi van vele, mert régen hallottam felőle, visszaírt és megbeszéltük, hogy a héten telefonon is értekezünk. Oké, rajtam nem múlik, ő szokta lemondani. 

J. hívott pár napja, de A., H., K. nem hallat magáról. Ez a nyár nem a pezsgő  szocialis életről híres.

Helyesebben ez a nyár sem.

Egyedül a szomszéd jönne folyton, üti-vágja azt a nyomorult ajtót, amivel úgy felránt, hogy már csak azért sem nyitok neki ajtót. Meg mert nincs kedvem fél óráig a másról szóló híreket hallgatni, meg azt, hogy ő reggel 6-kor már nagytakarítást csinál. 

Kérni kéne a fogorvoshoz is időpontot, de ezt a mai napot már ezzel nem cseszem el. Amúgy is félek, meg kéne győzni magam, szóval ráér még.

Az írásra viszont rá akarnék feküdni, várok az ihletre tehát. 

Miközben azon agyalok, milyen jó lenne egy kis nutellás palacsinta. Vagy bármilyen.

Lehet, palacsintát kéne most készíteni.

Én a szívemet adtam neked, hogy kitörölhesd a seggedet

Asszem Stephen King (jó lenne kiolvasni a Halálsoron és az Az c. könyveket).

A vasárnapi kirándulás jó lett volna, ha pasim nem úgy kel fel, hogy szerinte ez egy szar nap lesz. Az úticél nem tetszett neki, pedig előtte volt a lehetőség, bedobhatott volna ő is egy tippet, de egyszerűbb volt az én ötletemet fikázni. Egész vonatúton puffogott. Mikor leszálltunk, persze neki nem volt szimpi az az út, ahol eredetileg elindultunk, így egy másikon mentünk és természetesen sikeresen eltévedtünk.

Csak kóvalyogtunk a déli hőségben a lepusztult külvárosban és sehol egy lélek. Mikor végre találkoztunk emberekkel, azok is turisták voltak és ők is elkavarodtak. És egy darabig jöttek utánunk, pedig mi mondtuk nekik, hogy halvány lila segéd fogalmunk sincs, merre hány méter. 

Valahogy visszavergődtünk az állomásra, de pasimnak nem volt már kedve sétálni. Bevágta a durcát és kb. elhordott mindennek, hogy én mennyire elcsesztem a napját és inkább maradt volna otthon aludni. 

Az állomás mellett találtunk egy kajáldat és oda beugrottunk enni. Pasim persze ott is picsáskodni kezdett és behisztizett, mert mentes vizet vettem szénsavas helyett. A pultos nő megsajnalt és kicserélte, pedig már kifizettük. Gáz volt.

Házi hamburgert ettünk, buci-2 húspogi-salata-mustár-ketchup-uborka-nekem ízlett. Utoljára sulis koromban ettem ilyen nagy hamburgert. Pasimnak persze ez se jött be. Ja és két kortyot ha ivott az ásványvízből, viszont cipelhettem az üveget magammal, úgyhogy ezt nem is kommentálom.

Még volt egy óra a vonat indulásig, amit a váróba töltöttünk, mert pasim nem akart semerre se menni. Helyette gyerekesen duzzogott. Én jégkrémeztem és magamban fogadásokat kötöttem, hogy a csarnokba betévedt ide-oda szálldosó galamb melyik ott várakozó fejére fog pottyantani.

A visszaút eseménytelen volt, leszamitva hogy pasim végig magyarázott ilyeneket, hogy "ez vagy te", 

"ennyit tudsz", "köszönöm a nagyszerű programokat" stb.

Legközelebb akkor ő keres úticélt, hátha neki jobban megy. Én csak egy klassz napot akartam vele kettesben és szerintem még így is jobb csavarogni és eltévedni, mint a lyukban unatkozva aszalódni. Régen az ilyeneken nevetett, de úgy látszik öregszik és kopik a humorérzéke. Én jól el voltam azért. Annyira kevés akcióban részesülök, hogy nekem már ez is tetszik.

Pasimban meg újfent csalódtam, de már mindegy és meg se lep.

Kedden kitakaritottuk az erkélyt. Pasim talált két faszit, akik némi pénzért elvitték a még itt maradt cuccokat, igaz egy részével fura módon csak a szomszéd háztömbig jutottak, így azt pasim visszacígelte az erkélyre, míg kaffogni nem kezdenek a környékbeliek. Szerencsére ez már olyan kevés, hogy a kukanapon a szeméttel kidobjuk. 

A héten rock fesztivál, hugomék mától mentek egy pár baratjukkal és írta, hogy holnap csatlakozhatok hozzájuk, de tuti nem fogok. 

Nekem hitelt kell(ene) fizetni és rezsit és ezek nem fesztivál barát dolgok, hanem a szomorú valóság talaján tartó tények. Amúgy is rohadt sok a beugró, tavaly is az volt, de most meg aztán brutálisan és kedvem sincs már ehhez. Valamiért totál elmúlt belőlem ennek a rockfesztnek a szeretete. 

Múlt héten bejelöltem egy másod unokatesómat fészen és most látom, hogy letiltott! Csak a kamu fb profilommal tudok rakeresni, a rendessel ki se adja az adatlapjat. Pedig nem állt szándékomban zaklatni, csak pár éve a régi adatlapjaval rám írt és beszélgettünk, ezért jelöltem most be.

Mondjuk, elég fura, introvertalt a csaj, sose láttam mosolyogni, de mivel az anyja, mikor ő 5-6 éves volt, lelépett egy pasas miatt és őt meg a két tesójàt az apja nevelte, ezt meg is tudom érteni. 

Érdekes mert húgom és apám meg az ismerőse. Hát, én meg nem leszek az. Ez van.

Apám tegnap felugrott, már a nyaralás lázában ég. Anyám ma jött fel, hozott rántott sajtot (best kaja ever) és átbeszéltük még egyszer a rám maradt tennivalókat. Holnap reggel mennek rokonlátogatóba, szombaton meg a kempingbe és vasárnap a hiéna kutyus is megy hozzájuk a becses párjával együtt. És kezdődik a bográcsozás, peca, szabadstrand az Isten háta mögött. 

Kicsit idegesít, hogy a Tini maminak sikerül nyaralni, mikor nem nagyon érdemli meg. Ha ismernétek  drága Adélkánkat, ti is ezt gondolnátok.

A jó az egészben, hogy nekem se lesz hely és remélem az ihlet újra megtalál. Persze most is írok, de csak az ezer éves, füzetben lévő emo sztorikámat gépelem, ha időm van. Viszont jó lenne ha tudnam folytatni a függőben lévő történeteket is, ha már a nyár a városban tart végig, legalább a fantáziám kapjon szárnyra.

Jó, akkor majd holnap :/

Valaki megnézte a Barbie filmet? Tényleg olyan jó? Én érdekesnek találom és Ryan Gosling benne hű meg ha...

És ennyit a mai utazásról. Pedig direkt emiatt keltem hamarabb, erre pasim lefújja. Olyan indokkal, hogy nem lett megfelelően leszervezve. 

What?! Napok óta mondom neki és különben sem egy atomfizika, mit kell rajta szervezni? Óránként jön a vonat, veszünk rá jegyet, felszállunk aztán a következő megállónál átszállás és úgy háromnegyed óra múlva megérkezünk a kiválasztott helyre. 

Pasim azt mondta majd holnap. Nem örültem, de hát jó, legyen holnap...így a mai napom ismét nihilbe fulladt a dögmeleg kotorék falai között. Ebédet csináltam, mosogatni és teregetni fogok. Délután meg majd vásárolni megyünk és akkor jön egy jégkrém mert egy napja a torkom sem fáj. 

Szívből remélem hogy pasim betartja amit ígért és holnap tényleg ennél jóval több dolog fog történni. Fullasztó ez az unalom. Itt a külvárosban főként.

Tegnap reggel a szomszéd is alakított. Indultam a hely-re és láttam, hogy a Keleti boszorkánnyal trécselnek a lépcsőház előtt, köszöntem a szomszédnak, mire az elém ugrott hogy de jó hogy lát, segítenem kell neki. Épp rákezdtem volna, hogy nekem mennem kell, de nem hallgatott meg, szabályosan elrángatott a ház háta mögé, a banyát úgy ott hagyta, mint Szent Pál az oláhokat (ahogy mamám mindig mondta). Aztán mikor kettesben maradtunk, közölte, hogy csak a boszit akarta lerázni azért volt az egész. Pfff, ezmiez a viselkedés...tisztára mint a suliban :/ Nekem erre amúgy kíméletesebb módszereim vannak pl. mobil beállítása ébresztőre és mikor csörög azt mondani hogy hívnak és fontos, majd lelécelni. Hihihi az évek meg a rutin ugyebár XD

Az ősök már pakolnak, mert a jövő héten pénteken már elutaznak és egy napot apám uncsitesójánál töltenek a Jászságban. Szombaton délutánra érkeznek a kempingbe, de nem sokat lesznek egyedül, mivel vasárnap már Tinimami és a pasija meg a három kutyajukból kettő is levonul hozzájuk és augusztus 5.-én indulnak majd haza. 

Addig én leszek a macska, virág, kuka és posta felelős. Szerencsére Lexy kutyát viszik magukkal, mert vele lennének bajok, ide a lyukba nem akarom hogy jöjjön, mert kutyaszőr allergiam van és nincs kedvem az inhalátoromon lógni fuldokolva, meg elég szökős is a kutya és öntörvényű, ja és ha sokat van egyedül folyamatosan ugat, több szomszéd szólt is már érte anyaméknak. 

De a jó az egészben, hogy július 31.-től augusztus 8.-ig hely mentes leszek. És próbálom majd pihentetően és hasznosan tölteni, bár konkrét tervek még nincsenek. Majd alakul.

Este egyedül

Az estét egymagam töltöm, nápolyi zabálással, mert pasim Fradi meccsre ment a fővárosba. 

A meleg itt még mindig iszonyat, ennek ellenére fáj a torkom napok óta, pedig csak egy spáros jégkrémet engedtem meg magamnak. De ilyen béna a torkom, rögtön fájni kezd. 

Ezer fokban...mikor mások jégkását isznak vödörszàmra, meg más hideg cuccot, de nekem egy jégkrém is betesz (lúzer ikonok).

Taps taps.

Z. anyukája tegnap hajnalban meghalt. Szegény sztrókot kapott, sokáig ápolták kórházban, de lassan jobban lett és múlt hét elején haza adták, sajnos szombaton rosszul lett és kómába esett, amiből már fel sem ébredt. Most Z. egyedül maradt és biztos nagyon nehéz lesz neki, mert együtt lakott az anyukájával és bár elég sokat vitáztak, de persze szerették egymást.

A hely-en meg azt hallottam, hogy I. felmondott és már nem is jön többet. Mondjuk régen nem láttam őt, mert amióta volt ez a lopás ügy, amiről régebben írtam, hogy több ember cuccai tűntek el, pl. nekem is, I. nagyjából végig szabin vagy táppénzen volt. Mint aki rejtőzködött, egyszer a folyosón szembe jött velem, aztán váratlanul visszafordult. 

Kár, hogy már nem találkozunk többször,kedveltem őt, sajnos a száma sincs meg így hívni sem tudom és valószínűleg nem is örülne neki. 

Azt láttam a fb-n, hogy az egyik lánya alig 18 évesen most ment férjhez július elején. Tavaly a fia nősült szintén fiatalon, ott már az unoka is megszületett, így I. nem fog unatkozni és vígan el lesz a hely nélkül. 

Anyám meg apám a változatosság kedvéért non stop marják egymást, pedig jövő héten szombaton vakációzni, kikapcsolódni indulnak. Már ha lehet annak nevezni az Isten háta mögötti leépült kempinget, ahol csak horgászni lehet és kilométereken át még csak egy szomszéd ház sincs. Se egy bolt, se egy kocsma, vagy bármi látnivaló. Ellenben van Teen mom és a fickója. Juhúúú.

Apám igazán lehetne kreatívabb és mehetnének másfelé is. Elhiszem, hogy anyámnak ehhez nincs kedve, nekem se lenne. Én egyszer voltam ott, tudjatok, az az óriásdarazsas, viharos rémálom volt, asszem 2019-ből, vagy 2018-ból, most igy hirtelen nem tudom. Na, nekem az bőven elég volt abból a helyből a következő 200 évre.

Sok nyaralási emlékem van gyerekkoromból, sok helyen jártunk, persze akkor is volt egy kemping, ahová minden évben mentünk, de az nem volt pusztulvány, volt strand, játékterem, esténként zenés műsorok. Meg nyársaltunk és az ott lévő étteremben ettünk. És nem lógtak rajtunk Tinimami szerű levakarhatatlan élősködő piócák. Be is baszott volna :/

Szép volt, jó volt. Nosztalgia 4ever.

Viszont egy kirándulás jót tenne lelkileg, említettem pasimnak, hogy hétvégén mehetnénk valamerre. Nem utasított el, ebből még akár utazás is lehet. De pasimnál sosem lehet tudni, igy ne éljük bele magunkat és kezeljük helyén a dolgot.

Szociális nyomorékság

Ezt egy irtó unalmas fanfictionban olvastam és ha másért nem, ezért már megérte belekezdeni. És remekül jellemez ez a kifejezés engem. Úgy volt hogy beugrok a turiba, meg veszek porzsákot a porszívóhoz, mert lassan nem tudok porszívózni, de végül nem mentem, csak a postára csekket befizetni. Nem hiányzott a buszozás, meg a hőség ellenére is mindig nagy tömeg. Na ennyire vagyok most szociálisan nyomorék, meg nyári uborkaszezon is van, vagy hogy mondják. 

A héten itthon sem váltottam meg a világot, éppen hogy a szükséges dolgokat elvégeztem. Többre nem tellett, pusztító meleg volt itt a lyukban és alapjában sem volt kedvem pakolgatni. Pedig bőven lett volna mit csinálni. Ebben a bánat lakásban mindig van. De mivel ki nem állhatom és abszolút nem érzem magaménak, nem is tudok rá szeretettel tekinteni és csak annyit csinálok, amennyit muszáj. Bezzeg a szomszéd a lakásáért él és képes hajnalban kelni takarítani. Hát én ilyet egész biztosan nem tennék. Felkelek korán egy utazásért, jó programért, de hogy takarítsak? Kizárt.

Ha már programok...a fb feldobta pár régi J.-s kerti partink fotóját és el is szomorodtam. Egyre ritkábban vannak ilyen összejövetelek, meg az emberek is megváltoztak. Ott van pl. N., aki régen olyan cuki volt, jókat beszélgettünk, nevettünk, mindig nevetve mondta hogy Vivi, feltétlenül innod kell velem! Ehhez képest Zselyke ovis ballagási buliján egy köszönésen kívül hozzám sem szólt. A pasija dettó...

Olyan jó lenne pedig valami nyári lazitós összeröffenés, most van hozzá kedvem, az idő is jó. Bár lenne kertem, csinálnék egy partit. De így csak irtó szánalmasan, magamban partizok a 29 fokos lakásban és csokit meg savanyú cukrot nassolok. 

R. is már egy hete a Balcsin van az új fickójával és kimaxolják a vakációt, strand, étterem, hajókázás és mindezt sok képpel prezentálja.

Nekem meg fáj a szívem, hogy idén se megyünk a nyaralóba, annyira nagy szükség lenne egy kis kikapcsolódásra távolabb innen, az ottani békés reggelekre, a teraszon kávézásra, a hintaagyban való üldögélésre, a sétára, de hát pénz az nincs rá. Így is a bankos nőci hetente hív és ott a többi elmaradásom. Felejtős tehát ez ezer százalék. Talán jövőre. 

De remélem mások azért nem a 4 fal között aszalódnak. 

A. eltűnt mint a kámfor, valószínűleg az új pasijaval van és remélem nagyon boldog. 

Á.-ról április óta nem hallottam. 

H. hívott messengeren a héten, de nem volt bekapcsolva a messenger és mikor én hívtam, ő nem vette fel. 

K. írt hónap elején, de csak pár sort. 

Nekünk ma még meg plafon festés van. Tegnap pasim leglettelte és elvileg már csak egy réteg festék hiányzik ahhoz, hogy egy ideig ne legyen penészes ez a romhalmaz. Azt nem írom, hogy örökre, mert az kizárt, tuti szívunk meg emiatt. Mindegy, most nincs kedvem ezen lamentálni.

Kitalált tenger

Mostanában, ha nem bírok elaludni, azt képzelem hogy a tengerparton fekszem a homokon, körülöttem pálma fák és a lábamat vizessé teszik a tenger hűs habjai.

És jön egy cápa haha nem.

Jó is ebben a dög melegben ezen agyalni. 

Ja mától itthon vagyok végig a héten. Yeeeee!

Voltam a postán csekket fizetni, vettem tusfürdőt, meg hajfestéket, de most nem volt kedvem kísérletezni, ez az intenzív ibolya bevált, egyelőre maradok ennél. Itthon meg helyre kellene pofozni a festés általi káoszt. Mondjuk a festés még nincs is teljesen kész. Kell még egy sor glettelés, meg még legalább egy réteg festék. De már nem az a rusnya penészes paca bámul rám a plafonról. Viszont sok minden festék pöttyös, pedig raktunk fóliát és fel is mostam azonnal, ha festékfoltot láttam:S

Szóval ezeket kellene leszednem valahogy, meg tervezek még mást is, ruha selejtezés (nincs kedvem), meg a fürdőszoba takarítása (ahhoz se).

Ma már rendbe raktam a spájzot és örültem is, mint vak ló a fél szemének. Meg mosok is, helyesebben a gép mos.

Próbálom hasznosan tölteni a napot, de remélem a kreatív tevékenységeimre is jut azért időm, mert az még mindig szórakoztatóbb, mint a házimeló.

Az ao3 hétfőn bepusztult, mert valami hekker támadás érte, de most már működik. Így tudok olvasgatni is, de mostanság a wattpadon nincs semmi jó, belekezdtem egy sztoriba, de már az elején abba hagytam, mert nem jött be(Eva gyere vissza és pls hozd a Félvérek új részét!).

Tegnap amúgy nem voltam jól, fájt a torkom, a fejem, rázott a hideg, de mára jobban lettem. 

R. mostanában minden fb posztomat lájkolja ölelős emojival (*-*) wtf?!

Új pasija is van, megint kis zsenge korú és pont vakácioznak. Mondjuk jól teszik, én is mennék...de majd...jövőre...

Anyámék viszont mennek majd július végén a szokásos ledurrant kempingbe és persze viszik a lekoptathatatlan Tini bánatot és a fickóját is. Ha csak nem vágják sittre, mert a csajnak van valami bírósági ügye és mostanában lesz a tárgyalás. Küldeném is neki a You Know What They Do to Guys Like Us in Prison c. dalt a mcr-től XD

Biztos nem így lesz persze és az ősök nyakán fog lógni egy hétig. Nem, a gyerekét most se viszi :/ gondolom a kutyáit viszont igen. Nagyon gáz. És nem tehetek róla, mindig felbasz. Pedig közvetlenül nem az én életembe mászik bele, mégis jó lenne lekoptatni, de hát ez esélytelen, mert apamnál tuti helyre pozicionalta magát a masszív önsajnalattal. 

Oké, megyek folytatom a bokros tennivalókat, ma még főzni is kell, de majd összehajitok egy borsópörköltet. Szép napot mindenkinek :×

Borzasztóságaim

Csak nekem nem jön be a Falling in reverse Last resort feldolgozása???

Nahh,újra itt!

Eva nagyon örülök neked :× 

Amúgy ezer éve nem toltam ide a képemet tudom és ne haragudjatok. 

Olykor nem áll rá az agyam a blogolásra, inkább zenét hallgatok, ff-t olvasok és elbaszakodom az időt mással.

Btw nagyon nem birom ezt a hőséget, itt a lyukban iszonyat, fáj a fejem sokszor a 28 fokok miatt és elveszi minden erőmet az izzadás. A hajam örökké össze van ragadva, éjjel-nappal a saját levében tocsog az ember, a napi több zuhany sem segit. Nagyon gáz. 

Mellé van a pms, az emiatti idegbaj, majd maga a mensi, ez kánikula idején különösen durva. 

Ja, múlt hét vasárnap az ősök strandolni mentek a szabadstrandra és elhivtak. Jó is lett volna, nem vagyok nagy strandolás párti (konkrétan utálom), de az a szabadstrand valahogy tetszik, viszont ugye pont piros napok voltak, így buktam ezt is...hahh...

Na, női bajok szakasz lezárva.

Hol is hagytuk abba legutóbb?

Persze festés...na az sincs még teljesen kész, nem lett elég a festék. Egy réteggel le lett kenve, de erre a nagy fokú penészességre ez édes kevés. Próbált pasim festéket szerezni, de a festék bolt zárva volt és a tesója sem tudott adni. Így elvileg ma lesz kész, de én ebben erősen kételkedem, mert nincs is megvéve a festék. 

Apám adott egy okosórát nekem *-* örültem, ilyenem eddig úgysem volt,  csak még rá kellene jönni, hogy működik (bénázós ikonok).

Tegnap programok voltak a városban, koncertek miegymás és gondoltam lemegyünk pasimmal, ránk fér egy kis kikapcsolódás. Belebotlottunk apámba, anyámba és sajnos Teen hiénába is a gyerekével. Anyám, ha a hiéna kutya is vele van, tök megváltozik és most is fel-alá grasszáltak, jó ha 5 percet beszéltünk, akkor is idegesítően erősködött, hogy menjünk az első sorba velük, nézzük onnan a koncertet. Persze nem mentünk. Nekem semmi kedvem nem volt a Tini mamihoz, lestem már eleget és a pasim is a másik színpadhoz akart menni, helyesebben ment is, jól eltűnt, úgy kellett hívni telefonon, hogy merre jár.

Közben találkoztam J.-vel és a húgával, ők is kiugrottak kettesben erre a rendezvényre. J. tesója most rakatott helix piercinget, nagyon klassz, úgy is van neki jó pár pl. industrial, amivel én is kacérkodom egy ideje. Szóval velük dumáltam, közben pasim is vissza talált hozzám, de alig állt meg mellettem, találkozott O.-val és ott csevegtek egymással. 

O. anno szintén a rock klubba járt, nem nagyon ismertem. Inkább pasim haverkodott vele, mert egyik barátja Cs. hajtott rá, de végülis nem jöttek össze. Ja, bocs nem írtam O. lány. És most pasim arcába helyezett dekoltázzsal vihorászott, úgy hogy észre se vett másokat. J. kérdezte is hogy ki ez a gyökér tyúk, aztán döbbent egyet, mikor mondtam hogy ki, mert ő is ismeri. Szerinte megöregedett a csaj. Franc tudja, de felrúgtam volna. 

Ja, M. még rám köszönt, ciki volt mert alig ismertem meg, és mert épp bambán lestem ki a fejemből. Ő nagyon aranyos kiscsaj és már gyerekkorom óta ismerem. Most is nosztalgiáztunk az ezer éves ismeretségünkön.

Pasim közben folyton erre-arra császkált, majd 11 után bejelentette, hogy maradjunk már, mert lesz valami koncert, ami őt érdekli. Nem örültem, nekem már elég volt, jó a program (csak sok a köcsög hehe), de nagyon nagy volt a tömeg, amiből sok volt pasim haverja, és J.-ék is mentek lassan haza, meg fáj a hátam napok óta és mert gondoltam, ki kéne pihenni magunkat a festés előtt. De ne tudtam meggyőzni, azt mondta menjek haza egyedül, ő tuti marad. Rohadt jó volt a nyomasztóan kihalt külvárosában egyedül caplatni. Csalódott is voltam, nekem a közös program nem feltétlenül ezt takarja, fel is hívtam a hazaúton hogy megmondjam neki. 

Jól össze is vesztünk, tudjátok van az a szó-szót követ párbeszéd, amikor száz éves sérelmek is előjönnek. Jó, én is hibás vagyok, hogy előhúztam a megcsalás sztorit, de hiába telt el jó pár év, meg mindig fáj. Pasim meg közölte, hogy az is az én hibám, hogy megcsalt a kapcsolatunk elején azzal a rohadvány féreg exével és hogy maradtam volna inkább Narkomannal, valamint hogy szerinte beképzelt vagyok,(ahha kb.0 az önbizalmam köszönhetően neki is) és más kedvességek, nem részletezem mert rossz volt hallgatni és most sem jó visszagondolni a szavakra, amiket a fejemhez vágott. 

A vita akkor is folytatódott, mikor már hazaértem, ő meg a koncert helyett nekem magyarázott telefonon. Szóval sok értelme nem volt ott maradnia akkor. De legalább megtudtam milyen negatív véleménye van rólam az életem párjának :S nem esett valami jól. 

Aztán a vonal megszakadt váratlanul és nem hívtam vissza és ő se engem. Viszont megvártam, míg hazajön, mert persze kulcs nem volt nála. 

Fél egy elmúlt hogy megérkezett a drága és már kevésbé volt bunkó, sőt esküdözött, hogy ma festés lesz, de én erre nem merek fogadást kötni, mert már fél 8-kor elment valami "fontos ügyben"...