Szánalmas én+az extra tré hét

Whoaaaa...leesett a hó...Sok értelme volt, mindjárt vissza hozom a műfenyőnket és feldíszítem újra :/

A hetem elég szar volt. A hétfő elment kis sóval. Kedden is átlagosan indult a napom, de aztán kora reggel felcsesztek (konkrétan apám), aztán volt még egy jó hír, így délutánra szét voltam csúszva. A buszon bele futottam egy régi ismerősbe és bár nagyon bújkáltam előle, nem jött össze, mert észre vett és muszáj volt vele beszélgetni. A baj csak az volt, hogy nem nagyon jutott eszembe semmi értelmes, máshogy élünk, anyagilag nagyon nagyon máshogy, ha értitek. Szóval nyekegtem pár kínos hülyeséget, miközben a fejemben az volt, hogy : hagyd már abba, ne égesd magad, erre nem kíváncsi senki!!De csak mondtam tovább, ő meg megértő fejjel bólogatott és hozzám hasonlóan nagyon várta már, hogy ő vagy én leszálljak és vége legyen ennek a béna szituációnak.

A szerdám hasonlóan szar volt, mint a kedd, csak itt délután akasztottak ki, délelőtt nem.

Tegnap nagy büdös nihil volt, igyekeztem feldolgozni a keddet és a szerdát. Elkezdett fájni a torkom.

Ma meg már péntek és várnék egy nagyon fontos emailt, de úgy látszik csak nekem fontos, a másik fél cseszik vissza írni. Erről ennyit.

Ja, tegnap megtudtam, hogy meghalt a régi szomszédunk, aki még a másik lakásunk mellett lakott :( Jó fej volt, mindig adott sütit, palacsintát. 

A másik blogba írok új részt a héten remélhetőleg. És megcsináltam, hogy lehessen oda is kommentelni, ha valakinek megfordul ilyesmi a fejében.

Szürke, unalmas, vagyis január...

Köszönöm a kommentet olvasómnak, tegnap fel is raktam az új részt!

Tudom, hogy eltűntem, de semmi érdemleges nem történt velem. A napok unalmasan peregnek felettem, bár néha meg-megszakítja ezt egy fogfájás, vagy migrén, szuper.

Szombaton a Sundance-n The Red road marathont néztem, jó kis sorozat, nekem legalábbis bejött.

Hétvégén pasim leszólta a kajámat, hogy szar. Pedig annyira nem is volt az, oké kicsit sótlan volt, de meg lehetett enni. Nem esett jól, mit mondjak...

Megint gondolkodom pár novellán, de még nem kezdtem neki egynek sem. Pedig jó lenne ezt az unalmas januárt feldobni valamivel. Jöhetne az ihlet. De ilyen hideg és ködös időben még az is elkerül.

A sznob csajszi, meg a Scolopendra gigantea

Köszönöm a kommentet kedves olvasóm, ígérem hogy ma, vagy holnap lesz új fejezet a másik blogban. Bocs, hogy ilyen későn, de lebetegedtem, elért minden kórság, torokfájás, fejfájás, fogfájás, herpesz, vesefájás áhhh...szét hullok na...

Szombaton, mivel más nem volt a tv-ben az egyik csatornán volt "szerencsém" megtekinteni a Lány a völgyből című filmet. Hallottam már róla, de eddig még nem láttam. Most már tudom, nem is sokat vesztettem.
A film a zenékből, hajakból és ruhákból ítélve 80-as évek eleje, közepe. És Nicholas Cage is szerepel benne (aki amúgy jó színész, nem tudom mit keresett ebben a hülyeségben).
Röviden: a főszereplő Julie nem szép, nem okos, ellenben gazdag, beképzelt barátai hatása alatt álló lány. Akinek életét a tanulás mellett a vásárolgatás és bulizás tölti ki. A csaj nekem egyáltalán nem szimpatikus, tipikus hülyepics és idegesít a mosolygása. Épp most szakított a pasijával (aki nyálas bájgúnár kinézetű). Egy házibulin összejön egy Randy nevű sráccal. Aki a történet alapján punk, de szerintem köze sincs hozzá, na mindegy. Egy ideig jól elvannak, de aztán Julie barátnői választás elé állítják a lányt, hogy vagy a lepukkant punk fickó, vagy ők, de a kettő együtt sehogy sem fog működni. És Julie naná, hogy a barátnőket választja és jól elhajtja "szegény" Randyt, aki a hírtől besérül és csak csezdmeg-el össze vissza, majd elmegy egy klubba, ahol részegen megdönget egy másik csajt hajjaj... Szerencsére feltűnik a barátja, aki azt mondja, segít neki vissza szerezni álmai nőjét. És ez a Randy gyerek ettől kezdve küzdeni kezd Julie kegyeiért, aki közben vissza könyörögte magát a bájgúnár exéhez. A küzdelem abból áll, hogy nem száll le róla, mászkál utána, az ablaka alatt óbégat, ami szerintem elég szánalmas, lévén hogy a film szerint punk az illető. 
Eljön a bál napja, Julie úgy néz ki, mintha magára csavart volna egy függönyt, a bájgúnárja pedig babarózsaszín öltönyben nyomja. A szülők meghatódnak. Apuka elrongyol a fürdőszobába megkeresni a fotómasinát (miért ott tartják az kérdéses), közben elszív egy füves cigit, majd miután egyszem lányuk a hódolójával távozott, anyuka egyből kiszúrja, hogy a férje beszívott és kérdőre is vonja.
- Drágám, van még abból a jó kis anyagból?
- Persze, gyere és szívjunk be együtt!
Az igen....
A bálon persze megjelenik a punk Rómeó, jön a konfliktus, verekedés Randy és a bájgúnárka között. Majd elérkezik a giccses, nyálas happy and, mikoris Randy és Julie egymás karjaiban elhagyják a bált.
Kész, vége !
Ez de gagyi volt. Elpocsékoltam úgy másfél órát az életemből.

A másik amit nem rég néztem egy természetfilm volt, amiben egy színész, Dominic Monaghan, (aki nem mellesleg kis helyeske) óriás százlábú, azaz Scolopendra gigantea, keresésére indul egy barlangba, ahol bokáig áll a denevér kaki, a feje felett denevérek lógnak, szálldosnak. Aztán ott vannak a csótányok, pókok is, szóval erről a helyről én sikítva rohannék el, de ő nem, sőt egyre beljebb megy és a végén megtalálja azt a szkolo izét. Ami szerinte csodálatos, de szerintem félelmetes és undorító...Épp egy döglött denevérből készült lakmározni. 

Na szóval volt két filmélményem. Egy pffff és egy brrrr...

Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok ott, nincs is halál...

Köszi a kommentet Judit, valószínűleg igazad van, én lihegek túl mindent fölöslegesen....

Lehet, hogy nem írtam még, de ha igen, ismétlem magamat, hogy sokféle blogot olvasok, érdekelnek az emberi sorsok, történetek. Már régóta bepillantok egy nagyon beteg kisfiú életébe is és nagyon - nagyon szurkoltam, hogy felépüljön.

Sajnos, nem így történt, pár napja hosszú szenvedés után örökre itthagyta ezt a világot.

Felfoghatatlan. Csak ültem a gép előtt és csorgott a könnyem. 

Mindig is tehetetlen haraggal töltött el, ha beteg gyerekekről olvastam, hallottam. Összeszorult a szívem és azt kívántam, forduljon jobbra a sorsa minél hamarabb. Mert nem értettem miért kell ennek így lennie.

Olyan szívesen megkérdeznék pár agymosott vallási szektás tagot, hogy akkor magyaráza már el, ez miért történt és miért történik meg újra és újra.

Magyarázza el, bár hiába a nagy szavak, meggyőzni úgy sem tud.

Ez tragédia és igazságtalan.

Ennek nem kellett volna így történnie.

Ez nem az élet rendje. 

Ez nem körforgás.

Ez nem fair !!!

Nem úgy kellene lenni, hogy érkezési sorrendben megyünk el ?!

És miért van az, hogy valaki ilyen súlyos betegségben szenved, fiatalon , nem ismerve az élet szebbik oldalát ?!

Miért nem kap mindenki egyenlő esélyt, hogy élje az életét ?!

Hiába a kérdések, szerintem erre még az agymosott szektások sem tudnák a választ. A köntörfalazó magyarázkodás meg nem érdekel.

Nyugodj békében ! Egy igazi harcos voltál. Egy hős....

Mi a francot lesel?!

Tudod mit utálok ?!
Amikor a sok baromfejű a kocsijából elsuhanva kigúvadt szemekkel bámul a pofámba, míg én a járdán állok várva hogy mikor lesz már zöld a lámpa...
Ne lessél, kérdezzél bakker!!!

Igen, sapka van rajtam!!! És tudom, hogy borzasztóan nézek ki benne, nem is szeretem a sapkát,de bassza meg, hát fázom! És ha én sapkát húzok, akkor már tényleg hideg van, nekem elhihetitek.

Ma, vagy holnap lesz új rész a másikban is...

"A mindenki hagyjon békén" nap

Hát ma valahogy semmihez sincs kedvem. A hó nagyon értelmesen leesett, aztán lefagyott, így kész jégrevű, mire valahova el jutok. És ráadásul hideg is van.

Fáj az a tetves fogam, amit nem rég tömtek be. Mi a franctól csak tudnám...Felidegesít. Ki kellene verni (hehe most tudom mire gondoltok) egy fél téglával :O Rohadtul gyűlölöm a fogfájást!!!!

A pasimról nem tartok most kiselőadást, tök fölösleges. Még mindig a szilvesztert tartja, emiatt veszekszünk is eleget. Lassan lapozhatna már a naptárjában, mert a december 31. eléggé elmúlt.

Egy volt munkatársnőm meg olyan szépen elhúzott előttem az utcán, hogy csak na. Még csak köszönni sem állt meg, pedig gyanítom hogy ő is látott engem. Anno bírtuk egymást, párszor be is mentem helyette melózni. Most meg úgy tesz, mintha meg sem ismerne. Na mindegy...Lassan le eshetne nekem is, hogy csak addig csípnek amíg húzod az igát,ha nem vagy már a pixisben, tesznek rád nagy ívben.

Ha valaki olvassa (ha van a földön ilyen emberi lény egyáltalán), raktam fel tegnap új részt a másik blogba.

És akad a billentyűzetem,minden írásjelnél majdnem hogy püfölni kell.Elég idegesítő...

Napi nyomor letudva,inkább jöjjön Leonardo és mondja meg a tutit XD

De gagyi szilveszter, nincs hó, sem hóember...

Igaz, most hull valami retek az égből, de az tuti nem hó és holnapra úgy lefagy, hogy seggen csúszik a lakosság.

Hát buék 2015. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szilveszterkor party állat voltam. Sőt, a helyi nyugdíjas klub is pörgősebben bulizott, mint én az biztos. A pasim már 8-kor kidőlt (előszilveszterezett és már nem volt szomjas), én meg úgy 11-ig bámultam az unalmas műsorokat a tv-ben. Aztán jobbnak láttam lefeküdni. Éjfélkor a bazinagy petárdázás és a család ébresztett a boldog új évet kívánós telefonhívással.

Éppen ezért kapva kaptam az alkalman, mikor elsején Sz. rám írt, hogy volna e kedvem találkozni vele. Csak ugye azt nem számítottam bele, hogy elsején semmilyen kocsma sem lesz nyitva. Így maradt az éjjel-nappaliban vásárolt pia, a játszótéren való fagyoskodás, a röhögés és a félrészegen ismerőseinket való hívogatás. De a hideg ellenére rohadt jól éreztem magam. Mintha az idő vissza pörgött volna kicsit és újra gondtalannak és szemtelenül fiatalnak éreztem magam kis időre.
És rájöttem, hogy akkor is bírom Sz.-t, ha néha kicsit fura.
A tegnap estét meg egyenesen imádtam. 

Kicsit több energiát és erőt adott, hogy elkezdhessem ezt az új évet.
Ja, még tavaly raktam bejegyzést a másik blogba is és igyekszem hamarosan hozni a többit.