Szellemes ünnep!

És igen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bár nem ünneplem, de a töklámpások tetszenek, hajlottam rá hogy farigcsálok egyet, de ismerve az adottságaimat, tuti hogy a traumatologián kötöttem volna ki :D
Na azért boldog halloweent mindenkinek és szóljon egy erről szóló dal, yeah!

Dirty little secret...XP

Uhhhhhhh...
Hát öh...
Én mindig is sejtettem hogy van köztük valami...
Tudjátok keskeny a vonal a gyűlölet és a szeretet között...
SpongeBob Slashpants :D

MissneuroticS kontra tömegközlekedés

Én úgy, de úgy utálom a tömegközlekedést!!!
Mivel a szóban benne lévő "tömeg" kifejezés sajnos rohadtul igaz, főleg a reggeli és délutáni időszakokban. Járat alig jön, de ami jön az meg már a végállomásnál megtelik. Így minden reggel és délután heringeset játszom és nem élvezem.
Szerintem vannak még így páran rajtam kívül. A tömegközlekedés nem jó, kivéve ha majdnem üres buszon utazol, de én már megelégszem azzal is hogy ha a mellettem álló könyöke nem szúrja ki a szememet.

Meg aztán valahogy én mindig vonzom a hajléktalan kinézetű és(vagy)szagú utastársakat, akik nem szállnak le egy vagy két megálló után, hanem kitartóan utaznak (és szaglanak) mellettem :S :S :S

Tegnap pl. valaki hordós káposztát szállított a buszon, ipari mennyiségben (eh szerintem ezt be kellene tiltani) persze nem messze tőlem állt meg a kis csomagjával. A velem szemben ülő fickó undorítóan rágózott (kb. be lehetett látni a gyomrába), a mellettem álló nő még jó illatú is volt, de ezt negatívan kompenzálta a másik oldalon álló papi a komplett boros-pálinkás kocsmaszagával :D

Egy élmény ez minden nap. Én meg verem a fejem a falba, hogy nem tettem le a jogsit mikor kellett volna.

Eltekintve ezektől az apró mindennapi agyfaszoktól, a hetem átlagosan telt, viszont mostanra is megvolt a tanulság : csak az érzékeny (és tuskó) seggfejektől ments meg Uram engem!!!

Jaa és van a másikban új fejezet.

Csak úgy bejegyzek, mert nincs jobb dolgom és mert kivételesen nem vagyok rosszkedvű sem. yeahhh

Tök jó vasárnapom volt!!! Családi buli sok nevetéssel, ahol nem vettek elő rólam kompromittáló (értsd SZTK keretes, kötött pulcsis, béna exes) képeket. És volt süti :D

Mára meg fáj a torkom...

És jöjjön a napi zenénk, ami tudom  hogy feldolgozás, de ez ilyen ágyra ugrálós verzió :P

Jah és a buszról láttam egy fickót akin fekete hosszú kabát volt. Rohadtul nem bírtam eldönteni hogy pap, ügyvéd, vagy az esőkabátos maffia tagja XD 

A nordic walking, a kifésült pudlik, a gyilkos gesztenyék, avagy nyálkás, esős ősz :(

Ajh, tegnap csak háromszor áztam szarrá, egy faszcibáló miatt, aki nem tartja az ígéretét...
Ma sem jobb az idő, de legalább viszem az ernyőmet, bármennyire is utálom. Ha pedig a parkon keresztül jövök, nem csak az eső, hanem a fákról nagy sebességgel lecsapódó gesztenyék ellen is véd.
Ja igen park, valamelyik nap jót röhögtem. Velem szemben jött egy papi és egy mami (ezutóbbi párduc mintás sztreccsgatyeszban) a kezükben meg ilyen síbot szerűség. Valahol már hallottam erről, ez a skandináv síjárás, a nordic walking vagy mi a csoda, ilyen új sport lehetőség, ami gondolom nagyon hasznos. Nem sokat tudtam a dologról, de a páros mögött sétáló csávó meg a csaja még ennyit sem. Nézik, nézik őket, majd a delikvens megszólal:
- És hol van a síléc?!
Wehehe...

A másik, parkban gyakori jelenség a felöltöztetett kutyákkal sétálgató öreglányok, akik csapatokba verődve beszélgetnek a kutyuskájuk napi dolgairól.
Két öregasszony tegnap épp azon ájuldozott, hogy a harmadiknak a kutyája most jött a kozmetikustól és milyen csodaszép lett...

Agyfasz...
És mindennek a tetejébe ez a hülye esős idő...

Miért utálsz engem ? Azért mert csúnya vagy. /Welcome to the dollhouse/

Nagyon köszönöm a kommentet. Örülök hogy drága névtelenem így gondolja, tényleg nem akarok senkit a magánéleti faszságaimmal traktálni, gondolom az életben mindenkinek meg van a maga gondja, baja.

És itt egy 1995-ös nagy kedvencem az Isten hozott a babaházban c. alkotás, ami szól kiközösítésről, az iskolai bántalmazásról és a nem túl fényes családi háttérről.

Dawn egy hetedik osztályos jelentéktelen külsejű csajszi, aki a sulijában céltáblája a gúnyolódásoknak fiúk-lányok részéről egyaránt. Egyetlen barátja nála fiatalabb és meleg. A bátyja Mark egy abszolút pedálgép, a húga Missy egy manipulatív kis dög balettruhában. Titkos szerelme a tesója együttesében zenélő (magáról kicsit sokat képzelő) Steve.

A lány sok szenvedést áll ki az iskolában, a tanárok sem csípik igazán, a lányok csúfolják, pár srác meg rá van szállva (az egyikük, a valamilyen szinten hasonlóan kirekesztett Brandon másmilyen értelemben is). Otthon pedig ő a legjobban mellőzött.

Többet nem árulok el, akit érdekel az úgyis megnézi ezt a nem mindennapi filmet, ami betekintést enged a nagy amerikai (és általános) valóságba. Miszerint vagy megszoksz, vagy megszöksz és hogy alkalmazkodnod kell, megfelelned az elvárásoknak, mert máshogy nem megy.

Én megnéztem már jó párszor és meg kell valljam mindig lenyűgöz...Dawn személyében egy kicsit a régi 13-14 éves önmagamra is ismerek kinézet és viselkedés terén egyaránt :O

Nah igen :S

Köszönöm drága névtelen komment írómnak az őszinte véleményt.
Tök igaza van abban amit leírt és 10-ből 10 ember ezt mondja nekem erre a helyzetre. Már csak nekem kellene bátrabbnak lenni és bele vágni az újba. Az a baj velem, hogy nehezen lépek és nehezen fogadom el a "nem kellek" érzést.
Most úgy állunk, hogy vihar előtti csend van. Nem túl jó dolog, de mégis mérföldekkel jobb mint az ordítozás és egymás sértegetése.
A magánéletemről szerintem ennyit, igyekszem értelmesebb dolgokat leírni ide és nem az aktuális nyomorommal fárasztani benneteket.
Írtam tegnap új részt a másik blogba.
Ja és ne vegyetek 99 ft-os akciós rágót. Eleinte szétrághatatlan és mire szétrágod meg elmegy az íze :S Ez milyen már :S

I'm full of love and nobody wants it...

A fenti mondat a columbine-i lövöldözőtől Dylantől származik. Valami ilyesmi féle érzés van most bennem is. Egész hétvégén veszekedtünk a pasimmal...
Ragyogó volt...
Pedig a hétvége még jó is lehetett volna, eltekintve ettől a dologtól. Mostanság amúgy sem klaffol valami körülöttünk, velünk. Olyan, mintha nem akarna velem lenni, amikor csak tud lelép a haverjaival. Ahol aztán fogynak a szeszek, amitől hülye lesz és itthon meg rondán ordítozik velem. Én meg vissza. A szomszédok nagy örömére. Meg az enyémre is. Nem akarom azt hinni, hogy valami örökre elromlott és már nem lehet helyre hozni, de mostanában egyre inkább úgy érzem és vágyódok a múlt után. Amikor még minden sokkal jobb volt. Vagyis úgy tűnt, de már ebben sem vagyok biztos.
Tudjátok, leülök újra és újra átgondolom mi volt anno sok évvel ezelőtt, hányszor hazudott, vert át és csalt meg, amikor meg lebukott még csak túl szarul sem érezte magát. Aztán átgondolom, miért is adtam neki mindig új esélyt, nem egyet, nem kettőt, holott gyakran éreztem úgy, hogy igazából nem is szeret, nem érdeklődött, nem állt úgy mellettem, ahogy talán egy szerelmesnek kellene, nem igazán lehetett vele beszélgetni sem. Az érzéseit sem sűrűn mutatta, mutatja ki. Akkor még tudtam harcolni érte, a kapcsolatunkért. Mára meg már ez is eltűnt...
Pedig szeretem...
Van erre megoldás? Lehet jobbá tenni még ezt ? Ő akarja még ezt?
És én akarom ???

Ingadozó

A hangulatom és az időjárás is egyaránt.

Plusz még fáj a fejem és kapar a torkom is. Nah igen, itt az ősz, meg jönnek a megfázásos, torokfájós napok. 

Pff...
Írtam a másikba a napokban...Nem emlékszem pontosan mikor (Alzheimer...hogy is írják?). Mindegy, olvassátok!!!