Álomfejtő BT, avagy dili vagyok

Oooohhhh,  most látom, hogy megszűnik a Trashvod,ó :( pedig néha benéztem oda és jókat röhögtem egyes videókon. 

Hétvégén a cipőket selejteztem, felszámolva a kupit, a vállalhatatlan lábbelik mentek a kukába, a maradékot szépen elrendeztem a cipős szekrényen, amire ugye a szomszéd adott egy terítőt. Szóval most egész rendben van már az előszoba. Kis öröm, de itt ez is öröm. 

Ja, szegény szomszéd múlt héten ismét 2 napig élvezte a kórház vendégszeretetét, biztos megviselik ezek a jövő-menő frontok. Vittem át neki vitamin italt és gyümölcsöt.
Egy lenéző stílusú, külföldi nevű hülyepicsa meg belémállt tegnap a fakkbukkon a városom segítő csoportjába, pedig most kivételesen én tudtam jól azt az információt, amiről az egyik csoporttag érdeklődött. De ez a kötekedő nő csak a maga igazát fújta és igyekezett meggyőzni arról, hogy tévedek. Mindegy, mert nem volt kedvem az ilyenekhez és így inkább ráhagytam és ki is léptem a csoportból, pedig eskü jót akartam, de az ilyenek miatt elmegy az ember kedve.

Olyan sületlenségeteket álmodtam éjjel. 

Álom 1: Tesómnak és nekem is voltak nagyon picike kiscicái és cumisüvegből kellett őket etetni. Míg tesóm macskái egészségesek és jól tápláltak voltak, az én cicáim soványan sorvadoztak a kis kosarukban és akármit csináltam velük csak rosszabb állapotba kerültek. Ott volt apám is, aki látta szegény sorsú állatkáimat és azt mondta, hogy (idézem): néha el kell engedni a dolgokat...

Álom 2: egy kissé káoszos lakásban éltem pasimmal és a nagymamámmal. Volt egy olyan 4-5 éves forma fiunk, akit Tamásnak hívtak, derékig érő vörös haja volt (!), vastag szemüvege és olyan zseniféle volt, mert ült a konyhában  egy hokedlin (álmomban régimódi, de nagyon tágas konyám volt) és egyenleteket oldott meg, én pedig a pasimmal együtt olvadoztam, hogy jajj milyen okos ez a gyerek...

Geesus...talán nem kellett volna apám sütikéit este 7 után eszegetni XD

Utánanéztem az álomfejtés honlapon egyes momentumoknak (hehehe, lassan olyan leszek már mint K. és jöhet a jósnő), amikre tisztábban emlékszem vissza és pl. a fiú gyereknél azt írta, hogy lehetőség és hogy jó dolgok várnak rám (na az klassz lenne).
A macska meg intimitás iránti igény, ugyanakkor az individualitás megőrzésére való törekvés. Wow...

Már ha lehet az álmoknak hinni. Anyám azt mondja mindig, hogy ne aludj, ne álmodj XD 

Ha a dolgok gyakorlati oldalát nézzük, és végigzongorázzuk az álmot, ez a macskás hasonlat tükrözi az életemet, húgomnak jobban bejött az élet (szebb macskái vannak), míg nekem van pár éles kanyar a szopórollerrel (az én cicáim satnyák). 

Szerintem ez a cumisüveges etetés azért volt az álomban, mert az ősök most a két kiskutyát ily módon etetik tápszerrel, lévén hogy Lexy teje lassan elapad.

A káoszos lakás, ahol boldog vagyok, hát igen, erre vágyom, el innen és újra kezdeni máshol, a káoszon szívesen lennék urrá, ha nem itt lenne. 

Na, és  a Tamás nevű zseni gyerkőc...konkrétan egy Tamás nevű közeli ismerősöm sincs, de pasim egyik féltesóját pölö Tamásnak hívják, sajnos ennyit tud róla, meg a születési évét, mert kb ötévesen látta egyszer és azóta sem. Régen beszéltünk arról, hogy vajon hol élhet, mit csinálhat, van e családja stb, terveztük, hogy megkeressük valahogy, de semmi infónk nincs róla és mivel gyakori a neve, ez tű lenne a szénakazalban és lehet sose jönne össze. Meg hát ez nem a Barátok közt, hogy nagy egymásratalálások meg ilyenek vannak. 

Ennyit az álmokról, vissza a valóságba. Látjátok, én már hét elején hülye vagyok :S

Hétkezdet ismét, de legalább nincs hideg, így egy hajszállal nagyobb kedvem volt felkelni. Pénteken megyek a tüdőgyógyászatra kettőre, így hamarabb lépek le a helyről. Mondjuk, ez még odébb van. 

Mindenkinek szuper hetet :* 

Balfékek közt

Csodás, esős szombatra ébredtünk. De azért szép hétvégét mindenkinek! Szerencse, hogy ma nem kell sehova sem mennem, így elkerülhetem a megázást. 

Pasim dolgozik ma is, hála égnek most bejött egy nagyobb munka és hátha az anyagi káosz is kicsit jobb lesz.

A hét amúgy eltelt agyfaszságok nélkül nagyjából. 

Mondjuk csütörtökön felcsesződtem kicsit, hogy mennyi gyökér van a hely-en. Egy kis segítségre szorultam volna, lemaradtam egy agytágitásról, ami viszont fontos lett volna, szóltam az egyik csajnak, hogy küldje már át azt a pár sort jegyzetben, hogy tudjam miről van szó. "Persze mindjárt küldöm" jött a felelet hozzá smiley is volt csatolva, de aztán nem történt semmi. 

Két óra múlva ráirtam, hogy dobja már át légyszíves, kb. fél perc, de arra még reakció sem jött. 

Tegnap reggel még megpróbáltam szépen kérni, arra pedig délután egy ingerült "jó majd küldöm, ha délután hazaértem és ha ráérek" volt a válasz. De ezek szerint nem ért haza a csaj azóta sem :S szegény jó messze lakhat (cinikus ikonok). El is engedtem az egészet, mármint hogy tőle én segítséget kapok. 

Pedig én mindig segítettem neki is, meg a kis barátnőjének is két hétig minden nap, mert nagyon nem értett semmit. De a barátnővel is megjártam mert anno ő is ugyanezt játszotta le velem és 3 napra bevágott a hintába, hogy küldi a jegyzetet, de közben fészen láttam bulizott, meg miegymás így sosem jött el az a perc. Nyilván nem vagyunk barátnők, köszönőviszony van és ennyi, de a főnök is mindig azt mondja, segítsük egymást. Hát ez nem nagyon akar összejönni az ő irányukból. Végül egy harmadik csaj volt olyan kedves, hogy 20 mp alatt messengeren átküldte az infókat. 

Egyre trébb lesz a hely :S a Mufurc arcú nőt is láttam, már elköltöztek a környékről állítólag vissza a vidéki hazukba, mert nem tudták fizetni az albérletet. Mondjuk abszolút nem is hiányzik, míg erre laktak gyakran belebotlottam. Amúgy új haja van, ami nagyon rövid és tűzpiros es nem áll jól neki, úgy néz ki, mint egy pasi. De legalább neki befogta a haját a festék. Nem is  kicsit. 

Én most világosabb hajszinre vágyom, szemezek a sötétszőkével, nyilván olyan színű úgy sem lesz a sörényem, de ha 2 árnyalattal világosabbá teszi mar örülök.

Tegnap még beugrottam délután az ősökhöz, de csak anyám volt otthon, meg persze a macska és a kutyák, Lexy és a két picur. Kevés az anyakutya teje, így tápozni kell őket napi néhányszor. 

Később még a pasimhoz is elmentem, vittem neki sport szeletet, mert tudtam hogy sokáig dolgozik. Pont ott volt valami haverja, aki szerszámot hozott neki és be is szólt, hogy mi van, jöttem pasimat ellenőrizni? Hahaha kis vicces, kapja be. 

Ezért nem bírom a pasim haverjait, mert nagy részük ilyen :S másik részüket meg nem ismerem, de jobb is így.

Estére filmezés volt tervben, de mindketten viszonylag hamar elaludtunk, na talán majd ma.  Addig meg főzök, mosok egy kört, délután meg írnám a sztorimat. 

Úgyhogy most kalandra fel, ki is mászok az ágyból és kitalálom, mi legyen az ebéd.

Ezért hát sokkal jobban szeretek sztorikat írni, mint a körülményeimről keseregni

A hétvége unalmas volt-asszem-már nem emlékszem, szóval akkor biztos nem volt akkora nagy szám. Azt tudom, hogy sült húst csináltam, sült krumplit, hagymakarikával, másnap meg chilis babot pasim kedvéért. 

Apám, meg anyám persze hétvégén is veszekedtek és unom már, hogy ebbe engem is bele akarnak rángatni, mert apám felhív, hogy anyám ezt és ezt tette, anyám szintúgy telefonál, hogy apám miket mondott, csinált. Ez tökre lélekromboló és ki akar az amúgy is rövidke hétvégén folyton ezzel törődni?!
Vasárnap reggel láttam, hogy van egy engedélykérésem a messengeren, valami fickó írt rám hajnali háromkor (!!!!), hogy most költözött a városba és a fotóim alapján szimpatikusnak tart, volna e kedvem vele ismerkedni?! Pffff...végignéztem a faszbukkon lévő publikus képeimet és mindegyiken a pasimmal vagyok, szóval nem értem, miért csapott le rám, mint keselyű a három napos dögre. Mit hitt, hogy a pasim az apukám?! Megírtam neki, hogy köszönöm a kedvességét, de van kapcsolatom és ezen nem kívánok változtatni, de neki sok sikert a társkeresésben. Azóta nem írt, de bejelölt fb-n, szóval nem tudom, fogta e az adást teljes mértékben.
Tegnap meg még dilidokihoz is mennem kellett és hétfő reggel jöttem rá, totál elfelejtettem, ráadásul este fél 6-ra volt időpontom, úgy hogy a hely-ről egyenesen oda mentem és addig az ősöknél táboroztam, mert hozzájuk közelebb az orvosi rendelő, mint a lepra külvárosból. Kicsit voltak fenntartásaim, nehogy ott  kecózzon a foltos hiéna mami, de most elhúzott dolgozni és pár napja valami idősebb nőnél takarít pár órában, bár anyám szerint már húzza a száját és valszeg le fog lépni hamarosan.
Anyám megtömött sajtos szendviccsel, meg kariról maradt szaloncukrokkal, mert szerinte sovány vagyok  (nahhhperszeee), kutyáztam is egy kicsit, nagyon cuki a két kiskutya, már nyitva a szemük is.  Ja, közben beugrott a szüleimhez az egyik ismerősük és elpolitizáltak egy ideig, szóval jó volt a hangulat.
A dokimmal is jót csevegtünk, majd áprilisban kell mennem újból. Kérdezte, hogy milyen a kedvem és hát igazából ellennék, ha a family balhék és a csóróság nem vetne árnyékot a mindennapokra. 
Apropó, csóróság, épp az iratokat rendezgettem, mikor kezembe akadt egy egyenlegközlő, a november havi, amúgy sosem olvasom el az egyenlegközlőket, de most átfutottam rajta és rájöttem, hogy nem 2024-ben, hanem 2026-ban telik le a hitelem!
Meg is nyúlt az ábrázatom, ha nem tudunk innen elköltözni (márpedig hogyan tudnánk, mikor mindenhol 2 havi előleget kérnek és az alaphangon is 200 ezer kb.), nekünk kell végig kipörgetni ezt a nyomorék hitelt! Azt is láttam, hogy még mindig milliónn felüli az összeg, amit ki kell fizetni...Ez a neverending story kellően lelombozott.  Főleg, mert még a januári sincs teljesen törlesztve. De hát ez van, ha több a kiadás, mint a bevétel, pedig nem luxusban élünk, mégis nagyon  megviseli a pénztárcámat, meg az idegrendszeremet.
Nézegettem másodállásokat hétvégén, egy ilyen otthon végezhetős tetszene, de csak béna MLM van, vagy chatmodell, ahol meztelenkedni kell, vagy chat moderátor, ami ugyan nem jár vetkőzéssel, de mindenféle perverzeket kell szórakoztatni, amitől rekordidő alatt kiégnék, ráadásul szerintem teljesítménybéres és többnyire éjjel kellene csinálni és éjjel én alszom, már amikor sikerül :S 

Ja, láttam reggel H.-t Larával, szerintem oviba mentek, de nem vett észre. Meg múlt héten beszéltünk is, most jobb passzban van, eddig sokat nyomasztotta, hogy nehezen osztotta be az idejét, meg nem bírt a házimunkával, de most lett neki takarítőnője, aki heti 2x jön és rendet vág a házban, havi 1x meg az üres lakását takarítja, így csillog-villog minden. Azt hiszem, én is alkalmaznék takarítót, ha lenne rá keret, mert annyira nem rajongok a házimelóért, itt ebben a nyomorlyukban kiváltképp nem, mert itt nincs is látszatja, az albérletekben, ahol eddig éltem, végső soron szerettem takarítani, itt egy komplett kínszenvedés és kb naponta lehetne, mert undorító földszint és minden retek bekerül. 
És a youtube bedobta ezt a gyöngyszemet, ami kb.egész nap a fejemben motoszkál (HELP).LOLLOLLOL...XD súlyos.

The weird time of life pt. 13.

Meg akarnám nézni a Bálna c. filmet, mert érdekesnek találom a leírását és Brendan Fraser tök jó színész, de nincs kivel moziba mennem, pasim tuti nem vevő a dologra, hát így jártam...Amúgy jó régen nem írtam már és bocs, de letaglózott az apámmal való nézeteltérés. Gőzöm sem volt, hogy ezekután milyen lesz a viszonyunk, hiszen nagyon megbántottam azzal, hogy elmondtam az őszinte véleményemet a Tinimami nevű végtelen rémálomról. És ugye aki azt a nőt bántja, az apámat bántja. Na ő egyből meg is mutatta az irománykámat a Teen muternek :D holott nem neki címeztem, bár róla szólt és nem is bántam meg, hogy leírtam, bár néhány kifejezést, úgy mint "fogatlan hiénakutya", "potyaleső", "keselyű", "ribi" és társaik, talán át kellett volna fogalmaznom. Most már mindegy.  

Apám húgomnak is panaszkodott, nem tudom ez az ügy terítékre került e, de beavatta tesómat, hogy segített a műanyagablakokban és a bojlerben is, na ettől meg húgomnak borult el az agya. Persze nekik is sokat segített faterom pl. autóvásárlás meg ilyenek, de ő ettől függetlenül mindent sajnál tőlem és szerinte-gondolom-elég lenne nekem a nejlonfólia az ablakok helyett, valamint a szoba közepén rakott tűzön melegített fürdővíz. :S :S :S 

Szóval úgy festett a helyzet, hogy a család nagy része haragban van, azt gondoltam, nem is keresem apámat, megvárom míg a kedélyek lecsillapodnak, de meglepő módon ő nyitott felém pár nappal az ominózus esemény után. Eljött hozott péksütit és meglepően kedves volt :O pasim is találkozott vele a városban és vele is eldumálgatott, pedig ez nem szokása. Sőt, a Tini pióca meg felment anyámékhoz, vett nekik pizzát, aztán elhúzott. Mi a fuck van ??? Talán mindenki egy kicsit magába szállt és a szavak mögé látott?! Ha csak ennyit elértem azokkal a messenger üzenetekkel már megérte.
Azóta is elvagyunk apámmal, viszonylag gyakran beszélünk, szóval olyan minden, mint régebben, remélem így is marad. Tesómnak nem írtam kb. szilveszter óta, csak anyámtól tudom, hogy kiborult az ablakok és a bojler miatt. 18.-án névnapja lesz, majd akkor köszöntöm.
Tegnap meg Valentin napocska volt és pasim adott korall virágot, meg csokit, örültem, én is adtam neki egy csokit meg öngyútót <3
Összefutottam reggel Rocker R.-el, megint új pasija van, akivel dúl a love és aki valszeg Edward Cullen lehet az Alkonyatból,  mert ki van rágva a csajszi nyaka rendesen XD
Na ennyit rólam meg az ügyeimről. A hétvégén végre befejeztem a YB/MGK sztorim új fejezetét.
Meg még írok ezt-azt, egyszerre talán sokat is, hiába na, ahogy egy író (Jack Dann-kösssz Google) is megmondta: "Az írás számomra felfedezés; és legtöbbször meglepődöm, hová vezet az út."
Sok más egyéb mellett, ez a klassz az írásban, a kalandos, meglepetéseket tartogató út.

ch. thirteen.

We got the love but they put out the fire: Alighogy beléptem a tágas, nagy házba, az összejövetel helyszínére, mintha mindent amivel eddig törődtem, az ajtó előtt felejtettem volna, rögtön magával ragadott a hangulat. Travis és Ollie elkezdtek a kezembe nyomni mindenféle italt. Az elején még ellenkeztem, igyekeztem lassítani a veszett tempón, de pár körrel később elnyelt az ittasság mély mocsara és már nem akartam ellent mondani, szóval megadtam magam. Végülis ez egy buli, itt ezt kell csinálni. Aztán jött az a nő, a házigazda egyik rokona. Csinos volt, fekete, selymes haj, igéző kékes szemek, gyönyörű mosoly, szédítő dekoltázs, túlon-túl rövid ruha, erős parfüm és smink. Csak leült mellém és beszélt, mintha ezer éve ismerném, beszélt, de fogalmam sincs miről, minden alkoholos ködbe veszett. Őt nem zavarta a részeg némaságom, sokat sejtetően mosolygott, itta a koktélját és egy idő után simogatni kezdett, hagytam, hogy mind merészebben tegye, büszkeség töltött el, hogy ennyire ittasan is velem akar lenni, jó ég tudja miért...

Fogalmam sem volt, hogy kerültem abba a sötét hálószobába, abba az ágyba. Hirtelen eltűnt az összes fény, a nyüzsgő, táncoló emberek, Travis és Ollie idétlen vihogása, csak a zenét hallottam tompán kintről. A nő rajtam feküdt, karjai körbevettek, az ajka az enyémre tapadt. A csókja egyszerre volt követelőző, mégis gyengéd, az illata, a bőre finomsága, testének hibátlan kanyarulatai a tenyerem alatt, gyors úton elsodortak a hevület útjára. Amikor elkezdte lehúzni magáról a ruháját, aztán az enyémet kezdte el bontogatni, elégedetten konstatáltam, hogy jó vagyok nála, amit végképp nem értettem, de nem is foglalkoztatott annyira, csak a pillanatnak akartam élni. De aztán történt valami...valami megmagyarázhatatlan...váratlanul bevillant elém Dominic arca, szomorúan felragyogó, zöld szemei, ahogy ott hagytam a tengerparton, pedig igazából abszolút nem ez volt a szándékom, mégis leráztam őt Ollie és Travis kedvéért, holott csakis Dominic ajkaira szomjaztam és az otthonos, biztonságot adó, feltétlen szeretetét akartam érezni, hazamenni vele, befeküdni az ágyba és végigcsókolni, megérinteni mindenhol, hogy átváltozzon a simogatásaimtól, hogy ritmusosan mozduljon az én testemmel egyszere, hogy a fülembe csengjen az én véremet is forróvá tevő nyögdécselése. 

A fantáziák Dominicról egyre csak előttem voltak, eltávolíthatatlanul leragadtak a fejemben. Akármennyire is koncentráltam a nőre az ágyban, nem ment a dolog, pedig elég készséges volt, de leblokkoltam és egy oltári nagy kudarc lett a vége. A nő csak nézett engem, tágra nyílt kékes szemeivel és nem hitte el, hogy semmilyen hatással nincs rám.

- Akkor erről ennyit...- csóválta a fejét.

- Francba, túl sokat ittam...- mentegetőztem akadozó nyelvvel, és talán ő be is vette ezt a szánalmas szöveget, de én jól tudtam, hogy mi a valóság, kiért volt ez az egész, a tény fájdalmas, hihetetlen sokként hatott rám, amivel nem tudtam mit kezdeni. 

- Ne haragudj...- szóltam még utána, de nem nyertem bocsánatot, mert ő elégedetlenül belebújt a ruhájába és lesajnáló, undorodó pillantásokat felém küldve elhagyta a helyiséget. 

Travis és Ollie nyomultak be rögtön a szobába.

- Na, mi történt? Gerincre vágtad? Megadtad neki, ami jár? - kérdezgették egymás szavába vágva részegen.

A fal felé fordultam és nem feleltem. 

- Mondjál már valamit! - förmedt rám Travis.

Nem volt számukra mondanivalóm, csak egyedül akartam lenni és aludni. Elfelejteni az egészet.

- Menjetek a pokolba! - suttogtam dacosan, mire pár másodpercre csend vett körül.

- Nem bírtál vele, ugye? - érdeklődött diadalmasan Ollie.

- Gondolhattuk volna! Lúzer...- köpte felém a szavakat érzéketlenül Travis és az ajtó máris csukódott mögöttük, én pedig rövidesen mély álomba merültem, de nem volt pihentető az alvás, mert Dominic megjelent a hektikus álomképekben is. 

You don't want to lie. No, you don't wanna lie anymore. About things that make you sad. Things that drive you mad: Mikor néhány óra múltán felriadtam, a buli már véget ért. Kitántorogtam, de a kanapén elájult ismeretlen vendégek, na meg az üres üvegek, poharak, a teli hamutartók halmazán túl sem Travist, sem Ollie-t nem láttam sehol, így hazaindultam. Elkezdett hajnalodni. Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger, egyszerre voltam részeg és másnapos, már ha létezik egyáltalán ilyen állapot. A fejem rettenetesen fájt, szédültem és hányingerem volt, a torkomat marta az a sok féle ízű alkoholos ital, amit az este folyamán megittam. Nehezek voltak a lépteim, szívem szerint ott helyben, az utcán lefeküdtem volna, nem törődve semmivel. Hát igen, egy újabb kaotikus este, ahol jól elszáguldott velem a valóság és életre kelt az az énem, amire nem vagyok büszke. De azt még inkább szégyellem, hogy csődöt mondtam, ami néha megesik, fáradtság, vagy más okok miatt. Ez az egész teljesen csak azért volt, hogy én ahelyett a nő helyett Dominicot kívántam! Hát ez volt a nagy helyzet...

A beismeréstől megsemmisülve és fásultan nyitottam ki az albérlet ajtaját. Halkan léptem be, nehogy felébresszem Dominicot, de legnagyobb ámulatomra, üres volt a lakás. Hol lehet Dominic? Megfogadta a tanácsomat és elment szórakozni, aztán olyan jól sikerült az estéje, hogy most valahol ő is éppen harcol szétcsúszott önmagával? Nem volt erőm most ezen töprengeni, csak ledőltem az ágyba, hogy aludjak még néhány órát a munkakezdésig. 

Amikor valamivel később felébredtem, a másnaposságom kezdett csillapodni, az agyam kiürülten, vádló gondolatoktól mentesen kavargott, a lelkem azonban korántsem sem volt ilyen békésen kietlen. Dominic pedig még mindig nem volt otthon. Hívtam telefonon párszor, de nem vette fel, és mivel az időm kevés volt, elindultam munkába, ami így kialvatlanul, hasogató fejfájással, hányingerrel, gyengeséggel, felborzolt kedélyekkel egy kínszenvedés volt. Többször telefonáltam nap közben Dominic-nak, de csak becsörgött válasz nélkül, később már csak hangposta fogadott, így feladtam és kezdtem mind borúsabban elképzelni Dominic esti programjának alakulását. Mi van, ha végül Adamnél kötött ki? Pontosabban Adam ágyában? Ittak és csak úgy megtörtént? Minél többet jutott ez az eshetőség az eszembe, kezdtem egyre inkább dühös lenni és mire visszaértem az albérletbe, már felperzselt a harag tüze. Reméltem, hogy Dominic előkerült, hogy kérdőre vonhassam, de a lakás érintetlen volt. Újra a telefon után nyúltam, de a hívásaim eredménytelenek maradtak. Így ért el az este, a kétségek és a kíméletlen féltékenység. Ültem a tv előtt, de persze nem a műsorokba feledkeztem bele, az agyamban már-már kínzóan részletesen pörgött a történet. Láttam magam előtt, hogy Adam céltudatosan megcsókolja Dominic-ot, bízva a folytatásban és Dominic benne van a dolgokban. Összeér az ajkuk, utána nem sokkal szenvedélytől vezérelve szabadulnak meg a ruháiktól. 

Kilelt a hideg. Vajon Adam is olyan különösen szépnek látja ruhátlanul Dominic-ot, mint én? Az ő szíve is egy nagy rózsaszín masszává válik, ha Dominic rápillant, majd hozzá ér? Ő is szárnyal attól, ha meghallja Dominic heves sóhajait, majd nyögéseit? Ő is szüntelenül még többet akar belőle? Annyi buta és triviális kérdés volt bennem a frusztráción és a féltésen túl. Mert mi van, ha esetleg baleset érte? Belém hasított, hogy telefonálnom kellene a szüleinek, hátha ők tudnak valamit róla, de végülis letettem erről, már késő volt és nem akartam őket felébreszteni. Csak vártam, folyamatosan cigizve, mert jobb nem jutott eszembe. Pocsék volt a tehetetlenség, a gondolatok utálatos társaságában, az aggodalom hegyes szilánkjainak szúrásával, de végülis elaludtam a televízió monoton hangjára. Álom nélküli, leginkább mély gödörhöz hasonlatos, felületes alvásomból ajtó csukódásra emlékeztető hang riasztott fel. Rögvest magamhoz tértem, összerezzentem az ágyon, majd csak hallgattam bele az éjjeli feketeségbe. Másodpercekig nem történt semmi és már kezdtem azt hinni, hogy hallucinálok, mikor félszeg léptek ütötték meg a fülemet és láttam Dominic alakját kirajzolódni az ajtónál. Óvatosan méregetett engem a sötétségben, azt vizsgálva, ébren vagyok e. De én csak a plafont pásztáztam közönyösnek látszóan.

Sweet heroine, I got you in my throat like you're medicine. Sayin' to myself I'm in control of it. But I won't fall in love:

- Azt hittem, már alszol...-suttogta Dominic. 

- Hol a fenébe voltál?- törtem meg ekkor a csendet és a szívem erőszakosan kezdett el dobogni, megint elöntött az indulat, de egyúttal meg is könnyebbültem, hogy nem érte baj.

- Nem akartalak felébreszteni...- mondta Dominic zavartan, mire idegesen felültem az ágyban, felkapcsoltam az éjjelilámpát és belekortyoltam az ott hagyott sörömbe.

- Hát elcseszted, mert sikerült! Elárulod, hol töltötted az elmúlt kábé másfél napot? - kértem számon, ahogy végigpillantottam rajta. Nem sokat aludhatott ez lerítt róla, kócos volt, elgyötört és fakó. És nem felelt a kérdésemre, ez pedig a végletekig felháborított.

- Várj, majd kitalálom! Adammal lógtál, mi? Jól lerészegedtél, aztán lefeküdtetek és ezidáig nem esett jól kimászni mellőle! Remélem, legalább jó volt vele!- hadartam felhevülve.

Dominic csodálkozva megrázta a fejét.

- Dehogyis! A partról tényleg Adam-hez mentem, de csak egy-két italt ittunk, utána hazaindultam, de arra gondoltam, hogy te úgysem vagy még itt és nem szerettem volna egyedül lenni. Betértem pár klubba és ittam, egyik pohárral a másik után. Nagyon sokat.- ismerte el szégyenkezve. 

- Hazudsz!- közöltem vele nemtörődöm képpel, pedig igazából fel voltam dúlva és bár szerettem volna elhinni amit mond, de valótlannak éreztem minden szavát.

- Esküszöm, hogy nem!- tagadta a vádakat Dominic és még inkább sápadtabb lett.

- Egy csomószor kerestelek telefonon, de fel sem vetted, utána meg már biztos idegesített a telefoncsörgés és kikapcsoltad a mobilod, mert elérhetetlen voltál. Szóval ne gyere itt nekem a részegség mesével, Adammal szexeltél és egy utolsó, aljas hazudozó vagy! - vágtam hozzá sértetten.

Dominic lehajtotta a fejét.

- Bocsáss meg, hogy nem jelentkeztem, de ellopták a telefonomat.- jelentette ekkor ki.

- Hogyan?- kérdeztem vissza.

- Nem emlékszem mindenre, mert meglehetősen ittas voltam. Ültem az egyik klub parkolójának betonján a friss levegőn, de megtalált néhány férfi, akik elkezdtek kötekedni, majd elvették a telefont tőlem, aztán leütöttek. Az újabb kép, ami beugrik, hogy az aszfalton fekszem és vérzik az orrom. Volt még némi pénz a zsebemben, így az éjjel-nappali üzletben vettem még italt, aztán ismét lementem partra és megvártam a napfelkeltét. Nagyon szép volt, rád gondoltam, hogy mennyire szeretlek és bárcsak együtt látnánk ezt. Utána dolgozni mentem, majd este még benéztem a próbaterembe...

Leforrázva hallgattam a beszámolóját és akkor vettem észre a kevéske fényben a halványlilás zúzódást az arcán. Talán mégis az igazat mondta...A belsőm összefacsarodott és hitetlenkedve sóhajtottam egyet.

- És nagyon megsérültél? - érdeklődtem.

- Minden rendben.- felelte erre Dominic.

- Hát azért hosszú napod lehetett így...- ítéltem meg.

Vállat vont.

- Nem vagyok fáradt. 

Hát persze...ő sosem kimerült, mindig energikus, neki meg sem kottyan egy ébren töltött huszonnégy óra! De mi van velem? Nekem igazán nem hiányzott ez, mert mind kívül, mind belül le vagyok strapálva. Csak nyugalmat akartam, bizonyosságot, hogy oké velem minden, de ennek éles ellentéte ami azon az átkozott összejövetelen történt!

Gúnyosan felnevettem.

- Jó, hogy te sosem fáradsz el ebbe a sok baromságba!

- Ezt hogy érted?!- kérdezett vissza Dominic értetlenül.

- Azt állítod, nem szexeltél Adammel, csakhogy én lefeküdhettem volna valakivel! Mert Travis és Ollie egy buliba hívott, ahol egy nő elvitt a hálószobába...- magyaráztam, miközben felkeltem az ágyból és a cigarettámat kerestem, de sehol sem volt.

Dominic hirtelen nem tudott mit szólni a bejelentésemhez, csak a fájdalmas csalódottság felhői vonultak át az arcán. 

- Oké, értem...- mondta végül halkan.

- Francokat! Nem értesz egy szót sem az egészből!- kiáltottam rá. Hagytam a cigi keresést, inkább odaléptem Dominic-hoz, és jó alaposan végigmértem. Megilletődve pillantgatott felém, a belőle áradó vágyakozást sejtető hőtől, a közelségétől máris bizseregni kezdett a belsőm és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, hogy átöleljem, hogy érezzem, de inkább folytattam a szemrehányó monológomat.

- Minden együtt volt, a hangulat, a körülmények. Ő akarta és én is akartam! Bizonyítani neki, hogy milyen jó vagyok és magamnak, hogy még hulla részegen is képes vagyok ágyba vinni egy nőt. De aztán eszembe furakodtál! Előttem volt a tegnapi tengerparti délutánunk, a szemeid fénye, a mosolyod, ahogy átszúrom a füledet. És világos lett számomra, hogy nem azzal a nővel akarok lenni, hanem veled...A rohadt életbe, csakis veled! Csődöt mondtam, mert beszivárogtál a gondolataimba és elvetted tőlem a testem feletti irányítást! Utálom, hogy egy kriplit csináltál belőlem!- a hangos szavaim, a önmagam és Dominic irányában feléledt elkeseredett düh miatt vízfolyamként áradtak és minden gátat átszakítottak. 

- Colson...- szólalt meg Dominic, de beléfojtottam a szót.

- Tönkretettél! - üvöltöttem rá. Aztán rájöttem, hogy én tettem tönkre saját magamat, mert elkezdtem ezt és mert belegabalyodtam jobban, mint kellett volna. 

- Sajnálom...- Dominic szemeinek zöldjében a bűnbánat villódzott, de engem nem tudott meghatni. Legszívesebben beleütöttem volna a falba, közvetlenül Dominic mellé, de türtőztettem magam, bár nehezemre esett és nem is egészen sikerült. Nem is gondolkodva, az ágy melletti éjjeliszekrényhez mentem és előrángattam a fiókból a szakadozott lapokra írt közös dalunkat, már egész sokra haladtunk vele, néha együtt dolgoztunk rajta, máskor meg külön-külön, de a szavak folyamatosan szaporodtak, kirajzolva valami nagyszerűt. De most nem így éreztem, most nyűg volt az összes sor és szégyen minden rím. 

- Ennyit ér az egész!- dünnyögtem, ahogy Dominic elé tartva, önelégülten és lassan téptem előbb két, majd négyfelé a papírokat.

Dominic szemlátomást lefagyott, ahogy a szakadt papírfecniket a földre szórtam. A sápadtsága a múlté lett, szempillája megrezdült, ádámcsutkája fel-alá mozdult, ahogy nyelt egyet és keserűség szaladt szét arcvonásaiban. 

- Most pedig kopj le végre!- néztem rá egyenesen és vak gyűlölet által uraltan, ő összeszedte a papírok maradványait, majd pedig bármilyen kérdés, vagy megállapítás helyett kiment a szobából. Hallottam, ahogy csikordul a konyhai padlón a szék és láttam világosságot gyúlni, de csak jó hangosan becsaptam az ajtót. És végre úgy lett ahogy akartam. Egyedül maradtam.

folyt. köv..

Nyertél! Viheted az apámat te ribanc!

Az előző bejegyzésemben szerintem bevonzottam R.-t, mert tegnap belefutottam a buszon. Akkor szállt fel és valami pasasnak integetett. Mikor meglátott, látszott rajta, hogy nem örül, én sem voltam oda, de mivel úgy 3 méterre álltunk egymástól csak ráköszöntem, mire ő visszaköszönt, aztán bámult a képembe, ami rohadtul idegesítő volt, így jobb híján megkérdeztem, hogy munkából jöttél? Mire egy kelletlen "aha" volt a válasz és utána már a mobilját piszkálja végig, vagyis a második megállóig, mert ott leszállt. Hát ez érdekes volt :S vagy nem is tudom hogy nevezzem. Persze nem is vártam túl sok interakciót tőle, az nem most volt, mikor mi hosszabban beszéltünk. De jó is ez így. R., meg én távol álltunk egymástól és nem is volt bennünk sok közös, vagyis egy sem.

Itthon aztán elvoltam, egészen este 9-ig, amikor is 3,2,1 családi balhé indul...Apám üvöltve hívott, hogy tegyem helyre anyámat, aztán meg anyám is telefonált, hogy a retkedék Tiniribi szerint én ezt és ezt mondtam rá. Mivel nem találkoztam és beszéltem azzal a gyökérrel, természetesen ordas nagy kamu volt amit állított, ha anyámmal bajom lenne azt neki mondanám személyesen és nem a Tinirüfkével vitatnám meg. Ez egész biztos. De az rosszul esett, hogy anyám egy percig is ezt feltételezi rólam. Közöltem is vele, hogy ha neki hisz, ne is beszélgessünk tovább, nincs értelme. Meg amúgy is késő volt már, így aludni mentem. Vagyis próbáltam, de nem igazán sikerült. Összesen ha 3 órát aludtam. A többi időt forgolódással töltöttem. Így reggel ötkor úgy keltem fel, mint akin áthajtott egy autó. Fájt a fejem, fáztam, fájt a gyomrom, szédültem. És ehhez jött a kinti durva -9 fok. Sapkát húztam hát, amiben idiótán festettem és folyton a szemembe csúszott. Rocker R. felhívott, hogy találkozunk e ma, de passzoltam a hidegre való tekintettel. Jöhetne már egy kis enyhülés. 

A mobilomra később pillantottam csak rá és akkor láttam, hogy apám meg éjjel írt egy nem túl kedves üzenetet, amiben az anyámmal történtek miatt engem is hibáztatott. Oké, anyámmal vannak gondok, olykor túl sok nyugibogyó fogy nála, de apám se piskóta, mert odaszoktatott egy vadidegen nőt, eteti, itatja, furikázza stb., ezt ki nézné szívesen? 

Mondjuk azt nem teljesen értem, miért én vagyok a felelős ezért, én sosem biztattam anyámat a gyógyszerek mértéktelen szedésére, vagy arra hogy ne kezeltesse a depresszióját. Nem vágtam, miért én vagyok a bűnbak.

Egész nap ezen agyaltam, bántott apám vádaskodása és egyre inkább dühitett is a dolog, meg az is, hogy a kis kedvenc Tini mami a hazugságaival cselesen próbálja ellenem hangolni az ősöket. Viszonylag nagyobb sikerrel. 

Annyira belemerültem a témába, hogy összeszedtem magam és megírtam apámnak mit gondolok. Nem voltam bunkó, de nem is finomkodtam. Figyelmeztettem apámat, hogy óvatosan bízzon a Tinicafatban, mert szerintem össze-vissza hazudik, kavar és kihasználja őt, közben mindent tönkretesz ami valaha ez a család volt. Mialatt pedig a mi családunkba nyakig ártja bele magát, a saját gyerekével nem foglalkozik. Szavaim nem találtak elfogadásra, sőt totális ellenállásba ütköztek. Apámnak azt hiszem, kimosta ez a nő az agyát és nem lát túl rajta. Meg is kaptam, hogy rossz indulatù vagyok, Tini mami meg milyen kedves és segítőkész és megérdemli a sok fuvart, kaját, illatszert stb., valamint hogy majd ő eldönti, kivel foglalkozik és kit enged közel magához. Hát ez a nő már túlon-túl közel van az biztos. Szó szót követett, vagyis betű betűt, én leírtam az őszinte és nem feltétlenül szép véleményemet, amit ő nagyívben leszart, már bocs a kifejezésért. A vége az lett, hogy most nem állunk szóba egymással. Valamint hogy én apám szerint rosszindulatú vagyok, mint az anyám...Rendben, akkor az vagyok, pedig csak vissza szeretném kapni az egykor egymást szerető szüleimet és nem akarom, hogy apámat kihasználják, mert én vele ellentétben látom mit művel ez a szutyok, hogyan áll a szüleim közé és kuncsorog sajnáltatva magát, na és hogyan ér el mindent, úgy hogy ezért még fárasztania sem kell magát. Aztán majd ha másik gazdatestre talál, meg szépen odébb áll.

Én már feleannyi kedvességgel és szeretettel is boldog lennék apám irányából, de sosem voltunk jóban, sosem bíztatott, vagy dicsért semmiért, ellenben a hibákat észrevette. 

Mindig a húgom árnyékában éltem, aztán meg jött a Tini mami epizód. Veszett fejsze...

Ne is erőltessem ezt a dolgot, ugye?

Nem is fogom szerintem. Egy darabig kilépek a körből és nem hívom apámat, nekem ez a feszkó nem kell, neki meg gondolom úgysem tetszett a mai kinyilvánulásom és hanyagolni is fog. Akkor legyen így. Távolság. Aztán majd lesz valahogy. Csak ne lenne indokolatlanul lelkiismeretfurdalásom.

Nagyon fáj a fejem, remélem ma többet alszom majd 3 óránál. 

Holnap hamarabb lelépek a hely-ről, mert hivatalos ügyet intézek, meg receptet is megyek íratni a háziorvoshoz. Nagy kaland lesz:S

És íme a szellemállatom.

A macskanyúl.

Enervált. Csalódott. Letargikus. Kiégett.

Imádom.

Fölösleges tanulságok

A hét nagyjából átlagosan ment le. 

Egyik nő megállított a hely-en és érdeklődött, hogy tartom e még a kapcsolatot R.-el. Mondtam neki, hogy nem. Mire ő előadta, hogy találkozott vele nemrég és kibekült T.-vel. Meg hogy miket mondott rólam. Meg N.-ről is mesélte, hogy mikor még ő is a hely-en volt, mindenkit kibeszélt a háta mögött. R.-en nem lepődtem meg. 

N. viszont okozott egy kis csalódást. Ki hitte volna hogy a kedves, depis, önbizalomhiányos lány álarca alatt mi a sivár valóság. Mondjuk mindegy is, régen láttam N.-t, talán tavaly ősszel és amióta azzal a seggig erő hajú barinőjével van összenőve, megváltozott és köszönni sem akart mindig. Szóval nem is mérvadó, miket pletykált rólam. Ez a nő is, aki megállított a hely-en és ezzel jött itt nekem, hogy ki mit beszélt, nem tudom, mit várt. Ezt mondták? Egészségükre! 

Kedden az utcán a hely-re menet, egy fickó ballagott előttem, cipelt egy csomó dobozt, mire egyszercsak a doboz kiszakadt és a cuccok százfelé szóródtak. Segítettem neki összepakolni, erre adni akart egy doboz Raffaellot (amit nem fogadtam el) és nem hitte el, hogy csak úgy segítek neki, hogy ne egyedül rakodjon már. 

Szerdán Rocker R. felhívott, hogy fussunk már másnap reggel össze. Örültem neki, tavaly december óta nem találkoztunk, szóval jó volt beszélgetni kicsit. Megint új pasija van :O de amúgy vele is minden a régi unja a suliját és nincs kedve bejárni. 

Annyira elbeszéltük az időt, hogy késésben voltam és szedni kellett a lábaimat, hogy beérjek. Közben megállított a kutyasétáltatós bácsi is kicsit :D

Pénteken már nem találkoztunk Rocker R.-el mert siettem, ugyanis iszonyat hideg volt, remélem nem várt rám. Akartam neki írni, de szét volt fagyva a kezem. 

Délután még bementem az ősökhöz kiskutya vizitre (jaj, nagyon cukik!). Anyám megtömött szendviccsel és Monte szelettel. Apám meg be szólt valami bántót, persze Tini kibaszott hiénakutya Mami jelenlétében, aki bizonyára élvezte a szitut. Apám olykor bámulatosan tudja az embert megbántani és észre sem veszi. Másnap meg mintha semmi sem történt volna, hoz sütit, amit ő csinált (és amit én konyak szeletnek kereszteltem, mert azzal volt gazdagon meglocsolva). 

Pénteken épp hazaestem a Rocky V. kezdetére. Nem tudom, miért húzzák le sokan ezt a részt, nekem tetszik. Pasim is jött a közepére és együtt néztük végig. Tudom, hogy kitalált karakter, de több ilyen Rocky féle emberke kellene a mai világba.

A szombat unalomban telt el, mint mindig. De legalább lehet tovább aludni és mindenfélét nassolni all day. 

Este ID dokukkal múlattam az időt pl. a Jason Sweeney ügy, vagy Gabby Petito története, aztán 10 után mentem aludni. Álmomban az albérletünkben voltam ismét, de már nem tudom pontosan miért. 

Ma korábban keltem, mert időben ebédet kellett prezentálni, ugyanis pasim a haverjaival a 12:45-ös vonattal utazott a fővárosba focimeccsre. Van amúgy előnye is a korábbi kelésnek, hamarabb végzek mindennel és jut(na) időm a kedvelt dolgaimra, de ma valahogy elkerül az ihlet, így nem erőltetem, csak bámulom a tv-t. És mellé eszegetek ezt-azt. Hiába na, a mignon az egyik gyengém...és pasim pont hozott ma párat. 

A ruhák kivasalva, a hajam frissen mosva (persze pont akkor akart jönni a szomszéd, mikor fürdeni kezdtem...), a kedvem mérsékelten kitörő (holnap már ismét hétfő), de az estém szabad, mert pasim késő éjszaka várható.