Rémálom meg hideg, avagy ugrálj az ágyon wehehe

Köszönöm szépen Juditnak a kommentet,<3 <3 A blogján majd én is megírom a magamét :)
Örülök, hogy írt.

Annak már kevésbé, hogy egész éjjel azzal a csajjal álmodtam, akivel a pasimnak a hátam mögött egy rövid viszonya volt. Az álomban meg még jóban is voltunk.
Uhhh....brr...bloaaaahh...
Ez az ami sosem következik be. Hülye picsa. Örülök, ha nem látom, bár mivel erre lakik néha előfordul, de tudom kezelni, lenéző pillantásokkal illetem, mikor elmegy mellettem :/

És egy kis melegség ebben a hideg időben. Erre konkrétan reggel bevadultam és mint egy idióta ugráltam az ágyon. No komment hülye vagyok, de nagyon. És szeretem a feldolgozásokat Az ugrálás meg külön jól esett :P

És lassan elkészül a novellám is, tudom....kurvára nem siettem el...

AETHYL

Pasim hozott haza egy üveg pálinkát :O :O
Még nem kóstoltam, mert nem igazán szeretem a pálinkát, de a pasim szerint jó erős, igazi kerítés szaggató.
Hát itt nincs kerítés, legfeljebb a lépcsőházi korlátot tudom majd kiszaggatni, ha iszok belőle és megárt...

És igen...HÁROMSZÁZADIK bejegyzés oh yeahhh! Köszönet mindenkinek aki még itt van.

Nyomottság van

Hát nem vagyok túl szórakoztató, ja...Meg sokat sem írok mostanában. Tudom, tudom...Majd változtatok rajta valamikor.

Kicsit nehezen keveredek ki a betegségemből, sokat szédülök és szar a közérzetem. Naná, hogy nincs is kedvem semmihez.

A múltkor talán túl drasztikus voltam, de akkor úgy is éreztem az egészet. Amúgy a pasim ügyét azóta sem sikerült megbeszélnünk, de különben sem tudom mi lenne a helyes.
Menni vagy maradni. A szerelem elmúlik, az nem örök. Aki mást állít hazudik, vagy túl sok Titanicot nézett :/

Ja, hogy valamikor azt hittem, nem így van? Igen, megesik az ilyesmi, még velem is. De beláttam, rosszul ítéltem meg a dolgokat és túl szentimentális voltam.
Ennyi.

A matricás srác is írt, aztán elküldött valami szívecskés giccsparádét, aztán ott magyarázkodott, hogy nem úgy gondolta, azt nem azért írta, mert szerelmes lenne belém (hát még jó, nem is ismer személyesen), csak véletlen volt. Most komolyan azt hiszi, felakadok egy szaros smiley-n vagy micsodán? Ajh, kinőttem én már ebből. Tőlem azt küld amit akar, nem háborodok fel (kivéve ha a nemi szervét küldi, de akkor is csak mérsékelten, nem ő lenne az első ugye...).

Tömény

Oh igen, tudom...gyakrabban kellene írnom...
Remélem majd össze tudom kapni magam, hogy ez így is legyen.

A pasim hétfőn elég nagy csalódást okozott. Lebetegedtem, kórházban is voltam és feküdnöm kellett, megkértem hogy segítsen, de nem tette. Helyette puffogott és bunkózott.
Oké, hogy olyan amilyen,de úgy gondoltam, legalább bajban normálisan viselkedik. Aztán másnap, mintha mi sem történt volna, elment egy haverjához szülinapozni.

Lassan rá kell hogy jöjjek, őt EGYÁLTALÁN nem érdeklem. Szerintem már nem is szeret és nem boldog mellettem.
Na jó, én sem vagyok boldog, de próbálkozom megtartani a kapcsolatot. Persze lehet, hogy nem kellene ezeket a köröket futkosnom. Sosem volt az a kedves, romantikus fiú, de most már átment egy érdektelen taplóba, akit saját magát és a szükségletein kívül ( kaja, pia, foci, bulizás,haverok, meg lehet hogy csajok is) más nem izgat. A kapcsolatunk néha már lakótársinak mondható és ez cseppet sem jó.

Hiányoznak az apró figyelmességek, amiket én próbálok a mindennapjainkba belecsempészni, pl. megveszem a kedvenc édességét, reggel megcsinálom a kávéját stb. De neki ez szerintem természetesnek tűnik.

Lehetséges, hogy valaki oltogatja, pár hónapja láttam, hogy sms-ezett az exével. Nem szerelmes üzenetek voltak, de akkor is. Mikor kérdőre vontam, felháborodott, hogy miért ne beszélhetne, vagy sms-ezhetne a volt csajával, mit féltékenykedek, a csaj az ország mások végében él, boldog párkapcsolatban...
Amúgy sem értem, mi a szart írogat egy olyan nőnek, aki állítása szerint jól lehúzta pénzzel, aztán el nem ítélhető módon összeállt a haverjával, majd kihajította a közös albérletükből. Kezdem azt hinni, hogy csak az ilyen orbitális ribancoknak áll a világ. Aki normálisan akar élni, nem átbaszni a másikat, annak már régen rossz és azon áttaposnak.

Anyum mondogatja, hogy jobban tenném, ha keresnék mást, de nekem most ehhez nincs kedvem és energiám. Persze még jó, hogy nem ők akarnak összehozni valakivel. Egyszer már próbálták, mikor a narkomán sráccal vége lett, fater elhozta bemutatni az egyik ismerősének a fiát. A gyerek viszonylag jól nézett ki, ehhez mérten akkora arca volt, mint egy ház és ott okoskodott nekem. A másik nem elhanyagolható szempont az volt, hogy volt barátnője, szóval én nem is értettem, mit akar...

A tetejében a fogam is fáj.

De azért van egy jó is, J.-nek kisbabája lesz!!!!!!!!!!!!!!!!

Ürességbe zárva

A hétre is a nagy nihil volt a jellemző. Mindenki felszívódott, A. is, H. is és Sz. is. Így jártam.

Vagyis a matricás srác szokott írogatni. Néha egész szépeket és fura, hogy érdeklődik utánam. Nem nyomul, nem küldi el a farkát emailben,meg semmi ilyesmi, csak megkérdezi hogy vagyok és szép napot kíván. Nem mondom,hogy nem esik jól. Kell egy kis figyelmesség ebben a kihűlt világban.  Amúgy nem akarok senkitől semmit és szerintem ez a fickó sem tőlem, egyszerűen csak rám ír, én meg vissza írok, ismerősök vagyunk, ennyi.

Az egészségem megint szarakodik, jelenleg a gyomrom fáj már hajnal óta, meg olyan rosszakat álmodtam.
Írnom kéne a novellámat, de az sem megy :(

Szóval tényleg nincs semmi jó. Ezért inkább berakok egy kis zenét (az alábbi Mr.Népszerű egyik kedvence, na már megint témánál vagyunk, pedig neeeeem...).

Vissza a gyerekkorba

Az elmúlt hét péntekig annyira tré volt, hogy inkább nem is vesztegetek rá időt, hogy leírjam....

A hétvége azért már valamivel jobb volt. Sőt...
Az ilyenkor szokásos gyertyaégetési körutunkra mentünk, ami minden évben jól szokott sikerülni. Most sem volt másképp :)
Főleg, mert a kedvenc tevékenységeimet végezhettem (amit ritkán). Ültem a kocsiban, bámultam ki az ablakon és közben szóltak a mobilomból a kedvenc dalaim. 

Jó messze elhagytuk a várost, ismét az Isten háta mögött jártunk. Mintha megállt volna az idő. Más környezet, más emberek, arra felé minden annyira más.
Néha arra gondolok, milyen érdekes lehet ott élni. Őszintén, én már utálok itt, a városban lakni.  Persze az új élethez nem kevés pénz kellene és stabil munkahelyek. Már pedig arra, minden van, csak ilyesmi nem. Ott mindenki alkalmi melókból tartja fent magát, vagy segélyekből. Ilyen téren a helyzet ott még ennyire sem rózsás mint itt, pedig hát itt sem sok munka van.

Tesómmal úgy hülyültünk, mintha ismét gyerekek lettünk volna, az ősök pedig meghatottan nézték ezt :) Készítettük pár idétlen fotót, amit hát biztos nem rakunk fel a faszbukkra.
Jó volt na...

Aztán fater mindenkit meghívott kajálni is és már nagyjából lement a nap, mikor haza értem.
Jó kedvűen.

Amit a pasim hamar el is cseszett persze...Nem tudom, mi baja volt, de egyszerűen nem szólt hozzám, mintha megbántottam volna, pedig hát otthon sem voltam. Csak ült a fotelben, egy kukkot sem mondott, ha kérdeztem hogy mégis mi a franc baja van, elküldött a fenébe.
Később meg lelépett a haverjaihoz :O
Másnap meg már semmi baja nem volt. Most igazodjak ki rajta ?!

Este apám mikor telefonon beszéltünk, azt mondta tényleg tuti nap volt a szombati és hogy jó volt látni minket tesómmal úgy hülyéskedni. És hogy jó lenne, ha a viszonyunk mindig ilyen lenne. Mert semmi értelme sincs az ellenségeskedésnek.  Igen, van ebben valami, én sem vagyok harag párti. Csak hát a mindennapok nem olyan felhőtlenek és rózsaszínek, mint ahogy az otthonunktól messze töltött percek. A hétköznapok kegyetlenek, szürkék és valamit megváltoztatnak a gondolatainkban, a lelkünkben, amitől olykor idióta seggfejek leszünk.
Pedig hát milyen szép lenne, ha nem így történne....