Jó kérdés...

Hogy fogok tudni 3 különböző témájú elkezdett sztoriból egy olvashatót összeboronálni?
Mert hogy írás terén a következő a helyzet : elkap az ihlet, gyorsan papírra vetem, átmásolom a gépre, írok még hozzá ezt-azt, aztán elakadok. És belekezdek egy újba, ott is elkap az ihlet stb. stb.

Valamint, hogy jutott be a méhecske a hosszú szárú csőnadrágomba? 
Ezzel megint felélesztve az amúgy is extrém méreteket öltött bogár és rovar iszonyomat :S Anyám szerint orvosi eset vagyok, aki képes visítozva rohangálni ha találkozik egy nagyobbacska pókkal. Hogy a darázsról és méhekről már ne is essék szó. Rettegek tőlük. Alapszabály nálam, hogy akinek 6-8 lába van, az nekem nem barátom!!!

A pókoktól még kisiskolás koromban kezdtem el félni, amikor családostól egy kempingben nyaraltunk és a zuhanyzóba benyitva vagy 5 ilyen fekete nagy undormány pók szaladt szét, wahhh...azóta is ráz tőlük a hideg.

A darázs alapból taszít, szerintem gusztustalan a kinézete, frász jön rám ha meglátom és a zümmögésétől pánikrohamot kapok. Vagy 8 éve békésen mentem valahova amikor kettő faszcibáló méh megtámadott, konkrétan egyik a hajamba szállt bele, míg a másik megcsípte a karomat. Valószínűleg a parfümömre gerjedtek a kis rohadékok (azt a parfümöt aztán soha többet nem használtam, pedig szerettem az illatát).
Hát igen, emlékek, zümmögős, szúrós emlékek.

És köszönöm a kommentet, örültem neki. A saját bevallásom szerint viszont tényleg nem vagyok normális és ez a fenti méhekről és darazsakról kifejtett álláspontom is igazolja XD
A blogjaimról nem is beszélve :D

Morbid, de cuki, avagy ki ölte meg Nancyt?!

Pár napja a másik blogomon kommentben beszélgettünk erről és hát nem bírom ki, hogy ne rakjam be. 
Oké, tudom hogy beteg vagyok XD XD
De komolyan, a kérdésre sosem lesz válasz mint az tudvalevő. Akár lehetett baleset is, de hogy apámat idézzem : mit tudták már ők hogy mit csinálnak...
Amúgy még ez nem a beígért meglepetés. Mert az az lesz, hogy írok valamit remélhetőleg a közeljövőben :) 

Vélemény áradat egy mondatokban a buliról, de előtte nagy köszönet a kommentelőmnek a másik blogba írt kommentért (huh de kib. hosszú cím lett ez)

Először is imádom a kommentelőmet, aki zseniális kommentet írt a másik blogomba. Feldobta a napomat *-* Nem maradok hálátlan, de erről majd később :)

A buli elmúlt, volt jó is, rossz is. Most egyelőre üresnek érzem magam, nincs mit várni, mivel idén nyáron már nagy valószínűséggel nem megyek sehova sem szórakozni. Ugye milyen pörgős életet élek? Hahh...

Összefoglalva tehát tapasztalatok, vélemények a szombatról:
- Nem öltöztem fel megfelelően, ergo éjszaka majd meg fagytam
- A szúnyogok továbbra is szeretnek engem (utolsó vérig)
- A pasim először jó fej volt, meg aranyos, később gyalázatosan berúgott...
- Minden bulin van olyan 5 perc, amikor azt kívánod, bár csak örökre tartana, most is volt
- Egy helyes mosolyú srác, majdnem bele rázta (nem rosszra gondolni) a haját a piámba
- Az Arany Ászok Mojito nem jó, pontosabban tré
- Lehet aerobic mozgással rock zenére táncolni (meglátásom szerint)
- Azok a dalok amik akkor szóltak, még mindig a fejemben vannak és néha sírni tudnék tőlük (Spongya Bob Jó kis dallam soha ne und meg szindróma. Jah, csak dúúúúúdolászom)
- Öreg és ronda nőknek is lehet fiatal és helyes pasijuk (írom ezt úgy, hogy én is öregnek és rondának látom magam *-*)
- Tisztán szeretem a bort, de nem bírom (fáj tőle a gyomrom)
- A koncerten megismert emberek nem biztos hogy majd bejelölnek a közösségi portálon (ígéretükkel ellentétben)

Nah, jó ez kicsit össze vissza írás lett, de legalább jó kedvre derültem hogy felemlegettem magamban az emlékeket. 

Szenteskedő álszentek XD

Már vagy 3 részt megnéztem az Amisok Los Angelesben c. műsorból, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy megrendezett e, vagy sem.
Mondjuk, így is, úgy is gáz...Egy csapat fiatal, akik eddig agymosott vallási szektában éltek, most kiszabadulnak és gátlástalanokká válnak, pia, buli, orgiák, aztán meg bőgve sajnálkoznak, hogy jaj én nem úgy akartam, ki fog a közösség tagadni pf...

Nem most jöttem rá, de tényleg igaz hogy a nagyon vallásos emberkék a legdurvább szarkeverők. Ehhez a megállapításhoz nem is kellett messzire mennem. Ott van példának egy ismerősöm, aki bár minden hétvégén a templomban van, meg kereszt van a nyakában, meg imádkozik stb. azért a második randin orális örömökben részesítette a pasiját. 

Oké, én is csináltam már olyat amire nem vagyok büszke, de nem bújtam a vallás mögé. Ez a csaj amúgy annyira be tudott szólogatni hogy szerinte hogy élek, milyen elfogadhatatlan ez (értette ezt arra, hogy volt pasim akivel nem csak virágot szedtem és kézen fogva sétáltam), holott ő ugyanezt csinálta csak mivel nem mondta, az ellenkezőjét állította, senki sem hitte volna róla, talán még ő maga sem hitte el magáról hogy ilyesmiket csinál...

Aztán ott van anyám munkatársa, aki valami gyülekezethez tartozik és azon túl hogy full antiszociális, még szemét is és kibeszél mindenkit a háta mögött.

Igazán semmi érdekes, csak nyár van és ennyi

Köszönöm a kommentet a másik blogomhoz! Annyira jól esik, úgy örülök hogy ha véleményt kapok!!!! Hamarosan az utolsó előtti fejezetet fel is rakom.

A múlt héten csak két közeli rokonomnál derült ki, hogy műteni kell, így a kedvem nem túl fantasztikus, de bizakodom meg minden. És igyekszem elterelni a negatív gondolataimat. Hozzáteszem, nem vagyok pozitiv gondolkodós típus, ilyen született pesszimista féle lennék :P Nem nagy dicsőség.

Nem tétlenkedem írás terén sem, bár kétséges hogy ezt a mostanit publikálom e. Van hogy úgy gondolom igen, de van hogy az a véleményem, hogy igazán nem kellene. De legalább lefoglal *-*
És akkor egy kis nyári grunge hangulat, itt ugyanis be van borulva és olyan nyomorék az idő. 

Hétvégén buli, yeah. Csak az idő ne tegyen alánk. A hajam már tuti, levágattam, befestettem (csináld magad hajfestés), még tűrhetően is sikerült. Eddig ezt a színt nem próbáltam, de határozottan tetszik :) :) 

Itt lakom látod, ez az a ház...

Frappáns TCS dal, pedig nem is vagyok rajongó...
De amiben élünk...Nos...
ALBÉRLET.
Felénk itt kb. két fajta létezik. Ami jól néz ki és megfizethetetlen, vagy ami valamivel olcsóbb és ratyi. Na már most mi pont ilyenben vagyunk. A házat a megboldogult 60-70-es években építették és állítom, hogy a lakásunkhoz azóta nagyon számottevően hozzá nem volt nyúlva. Folyamatosan elromlik valami. Zár az ajtón, szekrényben leszakadt az akasztó, szarok a vezetékek ezért idő előtt szétcseszik a villanykörtéket, a sütő kialszik, a gázrózsák nem különben stb.

De hogy a WC mostanság heti szinten eldugul az kikészít. De ebbe nem megyek bele. Az tény, hogy időnként volna jobb dolgom is mint azt megszüntetni :S Aztán mindent fertőtleníteni és a kibaszott Domestos szétmarja a szememet ah...
És már megint Tankcsapda..."ahogy élsz, annyit érsz..."
Jaj ne máár...

És köszönet a drága drága kommentelőmnek, hogy kifejtette a véleményét a blogomon, ígérem hozom a következő részt és én is kifejtem ott az enyémet x)

Amúgy kezdtem írni valamit, de erről inkább még nem is mondok semmit 

*-* Majd kialakul.

"Szép " nyári nap :(

Idézőjelesen szépnek indult, de aztán (és bocs ha rövid, meg nyers leszek):
- Az eltervezett program meghiúsult.
- Emberek, akiknek vártam a jelentkezését, mert megígérték, persze basztak jelentkezni, vagy ha meg is tették leráztak, mint kutya a vizet. Oké, nyár van és (ezek szerint) mindenki nyaral.
- A cseszettül erős napsütés szétbaszta a karomat, meg az arcomat. Most tiszta napallergiás kiütéses a kezem, meg a pofám, ráadásul ez fáj is.
- Egy csaj, aki annak idején életemből jó pár évet elbaszott, mert hogy elszerette a pasimat, aztán meg a jó életnek nem szállt le róla. Nagy ünneplések közepette férjhez ment.Neki amúgy is alaposan bejött az élet(alulról kezdte aztán kifogott egy pénzesebb balekot), de ez a hír meglehetősen pofán csapott, mellbe vágott (kinek hogy) stb. Mert hogy ez az a csaj akinek sok mindent kívánok, de rózsaszín ködbe burkolt, szerelemittas lagzit pont nem. És most lehet mondani, hogy szemét vagyok, de csak én tudom igazán mennyi szomorúságot, fejfájást és bosszúságot okozott nekem az évekkel ezelőtti kavarása. 
- Pasim elment valami koncertre.
- Mindezek után még anyámmal is össze szólalkoztam (szerencsére kibékültünk).

Most meg fáj a gyomrom és emiatt nem tudok aludni. A fejem tele lenne ötletekkel az írásra, de mire odajutok, hogy oké most már elkezdem megírni, mintha minden törlődne. 

Ilyen-olyan baromságok

A full siralmas kapcsolatom kielemzésétől ma megkíméllek titeket (hurráááááá). Örültök mi ?! Én annak örülnék, ha az életem kicsit jobb útra terelődne, de nem hiszem hogy ez egy hamar be következik. Így jártam na...

De legalább már itt a nyár. Mondjuk nem tervezek nagyon semmit, legfeljebb egy-két koncert jöhet szóba, de még az sem biztos. Nyaralás idén sem lesz :( :( :( 

A koncert is csak akkor jön létre, ha a pasim is úgy gondolja. Ha nem, akkor aligha tudnék keríteni valakit akivel elmehetek. 

Fura, régen ez nem volt gond. Most meg az a srác akivel majd minden héten együtt buliztunk (még táncolni is felkért és névnapomra édességet vett), az utcán ha össze futottunk sokáig dumáltunk, épp hogy megereszt egy sziát. Vagy az a csaj, akivel úgyszint minden hétvégét együtt töltöttünk, én voltam nála, ő volt nálam, közös italozgatások, koncertek, majdnem naponta beszéltünk, vagy emaileztünk és annyit de annyit röhögtünk, csak a kifogásokat keresi, ha felhozom hogy találkozzunk.

Régen még tartoztam valahova úgy érzem, ma meg már sehova. És ez kirekesztettséget szül.Na jó, a facebook idézet is megmondta: ha nem gondolkodnék, boldog lennék :P

Anyámból meg Alkonyat rajongót csináltam. Nem állt szándékomban eskü, de éppen felhívott, hogy nincs semmi nézhető a tv-ben és én meg élből rávágtam hogy akkor nézze az Alkonyatot (pont kapcsolgattam a csatornák között és láttam hogy akkor kezdődött). Poénnak szántam, ő komolyan vette. És utána felhívott átszellemült hangon, hogy ez valami kurva jó és már alig várja a folytatást. Ohhhh....Bakker...

Tegnap meg állok a buszon és totál úgy láttam, mintha az egyik öreg mami pólóján egy vadkender motívum lett volna, éppen felháborodtam volna magamban, mikor jobban megnéztem és láttam hogy az nem vadkender, hanem valami madár *-*

AGYFASZ!!!!! 

Írtam a másik blogba, ha valakit érdekel. 

Ne olvasd, extra lehangoló!

Viszonyom a pasimmal egyre romló tendenciát mutat.
Ahol tud, hülyének néz és nem érzi magát hibásnak semmiben.
Nem tudom jova romolhat még ez az Eegész. Néha ugy gondolom, a legjobb lenne lelépni. Mindig eszemben van anyum mondása, hogy Ő ugy érzi, nem a mostani kapcsolatomban fogok megöregedni: S
Nem tudom. Most nagyon nagyon szar minden. 
Nézem az ablakból a boldog családokat, meg az időseket egymás kezét fogva sétálni.
Mi ettől fényévekre vagyunk.