Ezen a dalon mikor kisebb voltam mindig bőgtem...most is...
De ettől függetlenül szeretem.Nem is tudom mit írhatnék, olyan szar megint minden. Írhatnám, hogy az életem egy hullámvasúthoz hasonlatos, de egyrészt az közhely, másrészt, meg a hullámvasút ugye fent-lent-fent-lent. Nálam meg ezt a lent-lent-re korlátozódik mostanság.
Szar a közérzetem, aludtam vagy 3 órát, fáj a mellkasom, a gyomrom, lassan kész leszek.
Gyenge vagyok. Megtörök, mikor pedig erősnek kellene lennem.És sírok, amikor egyáltalán nem kellene. Tudom, hogy máshogy kellene, hogy másmilyennek kellene lennem.
Nem csak hogy gyenge vagyok, hanem gáz és vesztes is.
Na ennyit az optimizmusról....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése