És itt egy 1995-ös nagy kedvencem az Isten hozott a babaházban c. alkotás, ami szól kiközösítésről, az iskolai bántalmazásról és a nem túl fényes családi háttérről.
Dawn egy hetedik osztályos jelentéktelen külsejű csajszi, aki a sulijában céltáblája a gúnyolódásoknak fiúk-lányok részéről egyaránt. Egyetlen barátja nála fiatalabb és meleg. A bátyja Mark egy abszolút pedálgép, a húga Missy egy manipulatív kis dög balettruhában. Titkos szerelme a tesója együttesében zenélő (magáról kicsit sokat képzelő) Steve.
A lány sok szenvedést áll ki az iskolában, a tanárok sem csípik igazán, a lányok csúfolják, pár srác meg rá van szállva (az egyikük, a valamilyen szinten hasonlóan kirekesztett Brandon másmilyen értelemben is). Otthon pedig ő a legjobban mellőzött.
Többet nem árulok el, akit érdekel az úgyis megnézi ezt a nem mindennapi filmet, ami betekintést enged a nagy amerikai (és általános) valóságba. Miszerint vagy megszoksz, vagy megszöksz és hogy alkalmazkodnod kell, megfelelned az elvárásoknak, mert máshogy nem megy.
Én megnéztem már jó párszor és meg kell valljam mindig lenyűgöz...Dawn személyében egy kicsit a régi 13-14 éves önmagamra is ismerek kinézet és viselkedés terén egyaránt :O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése