Kellemes érzések a kocsma teraszról, avagy minyon, rozé és happiness

Szombaton nem tudtam sokáig aludni, pasim ment dolgozni fél 6 körül és erre ébredtem fel. Utána már csak fetrengtem, míg végül meguntam és inkább befestettem a hajam. 

A hajfesték a Palette intenzív ibolya árnyalata volt és nem fűztem hozzá sok reményt, tekintve hogy nekem a hajfestések eredménye mindig csalódás, de most egész klassz lett. 

Anyám szerint gyönyörű, de azért ne essünk túlzásba. Viszont végre csillogó és a dobozon látható színhez nagyban hasonlító lett a hajam. Hosszú idő óta először. Woow.

A szombat ezt leszámitva unalmasan telt, mosogatással és főzéssel, délután meg tv nézéssel. Ja olvastam egy nagyon nagyon nagyon jó fanfictiont, végigdaráltam 23 részt, aztán rájöttem, hogy 2019 óta nem volt benne frissítés. Pedig úgy elolvastam volna végig.

Tegnap felugrott anyám, hozott gyereknapra édességet. Később pasimmal sétáltunk. Én hoztam fel neki az ötletet, untam már itt dekkolni és szép volt az idő is. Nem volt odáig, de azért belement. Tettünk egy jó nagy kört, közben találtunk egy cukrászdát, de sajnos teleház volt kint is, bent is, így csak vettünk 2 minyont (pasim szerint az minyoM LOL) és sétáltunk tovább. 

Végül beültünk egy közeli kocsmába, ahol én már ezer éve nem jártam. Mert úgy alapjáraton a hely, a bolt, a bank, a posta és a nyomi vakondlyuk lakás között ingázom. Izgi tudom.

De most színre lépett a szabadság egy kis időre, kék volt az ég, tűzött a nap, ittuk a rozét és csak úgy ültünk ott minden tennivalótól és gondtól mentesen. Annyira jó volt. Láttam egyik idióta srácot a helyről. Mártont, alias Marci g×cit. Egy arrogáns, lenéző, pökhendi kis pöcs a főnökségből, aki nem tudom kinek a kicsodája, de egy Istennek hiszi magát, aki a földre se lépne. Folyamatosan a vezetőségnek lefetyel. Rajtuk kívül más ember számára senki. Úgy is áll mindenkihez.

Most épp félmaxosan egy üveg itallal a kezében flangált négy szintén ittas csajjal. Pasim mondta, hogy ritka ellenszenves,(szó szerint idézve: beképzelt kis takony) és ebben igazat adtam neki.

Kora este értünk haza, kicsit megolvadt a minyonom, de sebaj. Még épp elcsíptem a Moziklip felét, így azt néztem, tovább fokozva a hangulatot. 

Nagyon nyárias feelingem volt tényleg. És ennek ki kellene tartania mert a nyár jön feltartóztathatatlanul, aztán jó sokáig itt lesz és rajtam is múlik, mennyi élménnyel töltöm meg.

Nem kéne kiégni

R.I.P. Tina Turner.

Vacakol a Blogger és valamiért nem tudok videót beszúrni ×_× 

Hála égnek, már csütörtök van. És mikor az ember fellélegezne, hogy yey akkor már itt a hétvége, ami ráadásul egy nappal több is a pünkösd miatt, erre szopórollerre kell állni holnap, meg jövő héten is.

A vesém tegnap fájt és ma sem a legjobb, kész vicc nyár elején máris felfázni, főként hogy rendesen felöltözöm, de hát én mindig ezt játszom. És cseppet sem élvezem. 

Pasim a héten az elhagyott személyi okmányt intézte. Az új igazolványa fotóján úgy fest, mint egy terrorista. Ha megborotválkozott volna, akkor mindez elkerülhető lett volna. De nem tette, így ránézésre vagy 20 év fegyház hehhe.

Mondjuk én se vagyok piskóta a személyi igazolvány képemen kb. mint egy leharcolt drogos. 

Visszatérve a pasimhoz, fura dolog derült ki róla, beszélgettem vele és valahogy szóba került a kötekedés, talán a fociról vagy ilyesmi. És röhögve mesélte, hogy pár éve a haverjaival belekötöttek egy alternatív színes hajú srácba. Csak mert ki volt festve és mert fekete cuccokat viselt. Le is döbbentem ezen és kérdeztem is pasimtól, hogy neki volt e része iskolás zaklatásban, de persze a válasz az volt, hogy természetesen nem. Nekem viszont volt és tudom milyen nagyon tré, ha csak úgy különösebb ok nélkül bántanak. Azok a szavak, amiket kaptam, máig megmaradtak és nagyon sokat ártottak. Szóval mondtam is pasimnak, hogy ez tuskó dolog volt tőle és igazat is adott nekem, hogy okés, ez valóban bunkóság volt, de azóta szerintem biztos volt hasonló kalandja. Ismerem...a pia, meg a haverkák a legrosszabbat hozzák ki belőle...

Hmm, fura hogy bully-val élek.

A héten még történtek egyéb csoda dolgok is (szarkasztikus ikonok), pölö esténként a régi zenéket hallgattam és erős dallamtapadásom lett a From first to last egyik-másik dalától, lehet hogy előkaparom a kb. 2000-es évek közepén írt, nem nagyon adult contentes Sonny Moore (aka Skrillex) fanfictionomat :P.

Ja összefutottam H.-val és Larával, plusz a WC ülőke is cserére került, mert a másikkal alapból a fasz kivolt (bocccs), mert nem volt jó a mérete, de sos-ba vettük, mert pasim előtte kettő WC ülőkét tett tönkre, úgy hogy egyiket fel se raktuk még. Szóval szívtunk a bamba ülőkével pár évet és alig vártuk hogy lehessen indok kicserélni. Na ez most jött el, mert szerencsére letört belőle valami csavar és használhatatlan lett, igy nagy boldogsággal szereltem fel az újat és elterveztem, hogy a régin páros lábbal ugrálok annak örömére, hogy megszabadultunk tőle, de ettől eltekintettem végül. 

A szomszéd is beszólt valamit, de már  elfelejtettem mit. Viszont mikor a zuhany alatt voltam, rátelepedett a csengőnkre, ami beragadt és 10 percig csengett össze-vissza. Nem tudom amúgy mit akart, mert ma már találkoztunk délután a folyosón. 

Uh, de nincs kedvem a holnapi és a jövőheti szopóághoz. Pedig néha nyár feelingem van, de a variálásoktól ez hamar a semmibe vész. 

Hehe, tudom infantilis vagyok, de ezen a rajzon elröhögcséltem. Olyan beteg XD

Hello, hello nincs semmi új

A hét egyhangú volt, de nem is bántam most annyira. Pár elázás volt csak, meg összefutottam H.-val, de csak köszönt, mert rohant valahová.

Ja, azért volt egy jó buszos sztorim, ugyanis hamarabb jött a délutáni járat és már messziről láttam, hogy erre keresztet vethetek, mert lekéstem a búsba, ráadásul Mr. Utálom az életemet vezette, de pozitívan csalódtam, mert bevárt. Wooow, nem semmi. És a bérletet sem kérte pedig az nála alapelv. Róla pont nem hittem volna, hogy megvár. És tessék...mik vannak...

Pasim elhagyta a személyijét, így jövő héten azt akarja megcsináltatni. Remélem bokros teendői közé befér. 

És csütörtökön visszakaptam drága laptopomat, úgyhogy újra itt van a nagy csapat ×_× most már semmi sem foghat vissza, hogy folytassam az írásaimat. Úgy várom! Van mit bepótolni.

Hétvégén a fürdőszobai pusztulat semmit sem haladt, mert pasim mindkét nap dolgozott, szóval még mindig bámulni kell kitudja meddig.

Én meg hirtelen felindulásból grízes tésztát csináltam, pasimnak meg sült csirkét. 

Pedig sürgősen abba kellene hagyni a nassolást, de hétvégén is volt itt minden, pogácsa, túrós süti, csokis nápolyi, meg pudingos kocka és társai. Lelkiismeret furdalásom is van, de azért ezt félreteszem és vígan zabálok. Közben meg csak nő a seggem ajh, keresnem kellene a neten valami edzéses bigyót és önuralmat gyakorolni, mert ez így nem oké. Nagyon nem.

Szombat este a Végállomás félelem c. dokusorozatból néztem meg egy részt 

(Dakota szerintem cuki) most a St Alban szanatóriumban keresték a szellemeket, a múltkor meg a Brushy Mountain állami börtönbe, ami túrista látványosság és ahova amúgy én is ellátogatnék, persze szigorúan napközben, mert én parázok a szellemes sztoriktól.

Utána a Másik lány című filmbe botlottam bele és végig is néztem, nem is volt rossz, de későn feküdtem le és 7 után már felkeltem, mert pasim ment melózni, meg mert J. előző nap írt, hogy ma beugrana. Időpontot nem írt, igy egész nap vártam, de csak este fél 6 felé értek ide. Sokáig nem is maradtak, csak meginvitàlt egy június közepi garden partira amit majd Zselyke ovis ballagása okán rendeznek. Igent mondtam, naná ott a helyem. Megtiszteltetés. És végre valami, amit várhatok.

Na, azt hiszem mára ennyi, megyek hajat mosni. Szép estét nektek :×

A remény int nekem a másik oldalról, aztán elsétál

Egyik ismerősöm kiposztolta a faszbukra hogy elcserélné a második emeleti, 2 szobás felújitandó lakását hasonló paraméterekkel rendelkező földszintire. 

Felragyogott az arcom, végre egy nekem való ajánlat! Meg is említettem a pasimnak, aki pont jobb passzban volt és nem utasította el élből az ötletet. 

Megnéztem Google térképen és tetszett, amit láttam. Egy 8 lakásos társasház, klassz környékén, közel az őseimhez, közelebb a hely-hez. Volt nagy udvar elkerítve, nyársalóhely (biztos jó társaság lakik ott), szóval úgy gondoltam, egy próbát megér és írok az ismerősnek egy személyes találkozó és lakás bemutatás ügyében. 

Persze milyen az én formám...mire bejelentkeztem a fb-re, azt írta ki az ismerős, hogy ne ossza senki már a hirdetését, mert megtalálta az álomotthont. És mindez pár óra alatt...megint elbénáztam és nem voltam elég gyors. Pedig lehet hogy összejött volna, hiszen ez a lakás földszinti is, felújitandó is...de hogy találkozott volna e az ízlésünk, ez már nem derül ki. Sajnos.

Hogy jót is írjak kedvesek, negatív lett a citológiai vizsgálatom! Így novemberig a nőgyógyászat közelébe sem kell mennem. Ennek nagyon örülök. 

A pasim dolgainak már kevésbé. Megígérte, hogy hétvégén megcsinálja a fürdőszobában a félig feldűbelezett plafont, hogy csak festeni kelljen és ne úgy nézzen ki, mint ahol bomba robbant. Na ehhez képest lótúrót se csinált, csak csavargott és nekem pattogott. Néha elgondolkodom hogy milyen lenne, ha csak úgy fognám magam és kisétálnék a lakásból hátra se nézve. Szerintem jó ideig fel sem tűnne neki, hogy nem vagyok ott. Vagy nem tudom...

Nem tudom amúgy azt sem, hogy viselném a szingli létet, nem igazán van kedvem egyedülállónak lenni, sosem voltam jó ebben, nem szerettem és törekedtem arra, hogy ne így legyen. Mikor a mostani pasim előtt az akkori kapcsolatom a Narkomán lelécelt és én 3 hónapig egyedül éltem valamikori közös albérleti szobánkban, na az egy nagyon sötét és szomorú időszakom volt. 

Emlékszem, szombat este volt, Á lemondta a közös csajos programunkat a pasija miatt, A. és H. is a pasijukkal voltak, én meg sírva feküdtem az ágyamon és az egyetlen aki rám nyitotta az ajtót, az a főbérlő néni volt, hogy letoljon, amiért megint felkapcsolva hagytam a villanyt a folyosón. 

Szeretem a pasimat, ha jó a kedve, tök jól el lehet vele lenni, vicces és aranyos, csak hát ritkán jó a kedve. És sokszor nem is túlzottan foglalkozik velem. Lehet, ő is így érzi, hogy én hanyagolom el, pedig nem akarom, de ha jobban törődni akarok vele, már idegesítem, úgy tűnik. 

Mindegy, bízom abban, hogy lesznek jobb időszakaink is. Lesz nyár, hátha lesznek jó programok közösen, kirándulás, gyümölcsös sör, jégkrém, sokkal lazább, szabadabb hangulat, miegymás. Nem maradhat ez a nyomi helyzet, mert akkor nem tudom mi lesz.

Ja, szombaton este láttam az Ördögűzés Emily Rose üdvéért c. filmet, amit el se akartam kezdeni, mert nem szeretem a horrort, de semmi egyéb nem volt a tv-ben, így belekezdtem. 

Emily szerepében Jennifer Carpenter rohadt jól, vagyis hátborzongatóan játszott. A papot meg Tom Wilkinson alakította, aki egyik kedvenc filmemben az Alul semmiben Geraldot játszotta. 

Szóval eléggé megviselt és a hatása alá kerültem, főleg mikor a neten utána olvastam, hogy igaz történet alapján készült. Egy bajorországi fiatal lány, Anneliese Michel esete ihlette a filmet, akit megszállt az ördög. 

Hallucinált, rohamai voltak, agresszivvá vált, démoni hangon kezdett beszélni és elutasitotta az evést. Epilepsziára gyanakodtak az orvosok és erre kapott gyógyszert, de a panaszai továbbra is fennálltak, így vallásos szülei egyházi segítséget kértek és összesen 67 alkalommal végeztek el rajta ördögűzést, míg végül a lány nagy kínok között,1976. július elsején meghalt mindösszesen 30 kilósan. A szülőket és a papot vádolták meg gondatlan emberöléssel.

A film a tárgyalásról szól, a Moore atyát védő ügyvédnő tapasztalatairól es felismeréseiről, miközben betekintést enged Emily Rose szenvedéseibe. Vajon tényleg a gonosz szállta meg a lányt? Vagy epilepsziás, esetleg mentális beteg volt? Mennyire volt szerepe a halálában a papnak? Ezekre a kérdésekre keresik a filmben a választ. 

Amúgy egyáltalán nem volt rossz alkotás, csak kb. a frász tört ki az ördögűzéses jelenetektől. 

Szóval csak az nézze, aki bírja. De én nem bántam meg, hogy nem hagytam ki. Sok gondolatot ébresztett bennem is.

Furcsa napok

Hétfőn meg kedden itthon voltam, hétfőn a pasim is, ugyanis a fürdőszobai plafon, amit anno a vizesek tettek tönkre és szakítottak le, rekordsebességgel kezdett süllyedni. Félő volt, hogy a fejünkre zuhan, így pasim feldűbelezte. Vagyis csak félig, a többit hétvégén, addig nem szakad tovább legalább. Jó nagy retekkel járt, tiszta por lett a hajam. 

Kedden még itthon maradtam a romokat takarítani és előre elterveztem, hogy azért hagyok időt magamnak a zenehallgatasra, ff olvasásra is. 

Ahha...reggel 6 után szépen elment a net és a kábel tv is :/ a tv dél körül visszatért, de a net nem, többször kihúztam és újra indítottam a modemet, de semmi. Így 3 órakor felhivtam az ügyfélszolgálatot és a pasival kiokoskodtuk, hogy resetelni kell a modemet. Vagyis gyufaval a reset nyilasba belenyúlni. Utána visszajött net, szóval ügyesek voltunk, a pasi meg én :P 

A netmentes órákban jobb híján ruhákat selejteztem, porszivóztam, felmostam, szóval aktívkodtam, ha már netezni nem lehetett.

Ma már mentem a hely-re. Rocker R. is rám írt reggel, hogy merre vagyok, de mivel hetek óta nem hallottam felőle, egy ideje már nem arra járok, minek kerüljek, ha úgyse futunk össze. 

H. kislánya skarlátos szegény.

A hajam megint kiakaszt, a frufrum belázadt és nagyon rosszul áll. 

Kb. félúton egy nagyon béna emo és egy elmebeteg között. Nekem ez a jó frizkó dolog nem megy és ez kétségtelenül a tré hajak éve (évtizede). 

A színe se az igazi, de hamarosan kerítek valami klassz színt rá. Hétvégén jó lenne befesteni, bár nem tudom hogy alakul a fürdőszobai munkálatok miatt.

De azért remélem lesz rá lehetőség.

Ja pasim számteches haverjával is beszéltem, vírusos a laptopom, megint újra kell rakni. Közben nézegettem amúgy használt gépeket is, mert nem tudtam meg lehet e menteni a laptopomat. Vannak jó árban, szóval elgondolkodtató, hogy egy másikat is veszek idővel (ha meglátogat a pénzcsináló jó tündér), inkább több legyen, mint egy sem. 

Holnap, vagy pénteken rákérdezek a citológiamra is a dokinál. Kicsit parázok, de az AIS körüli szopóág után ez már csak ilyen. 

Meg olvasok most egy blogot, amit egy fiatal daganatos lány ír, még csak pár bejegyzést olvastam el, de nagyon felkavaró számomra. Tiszta szívből kívánom neki hogy a dolgai jobbra forduljanak és mielőbb meggyógyuljon!

Beteg az egészségügy, meg én is

A laptopomat elvileg jövő héten viszi el pasim a számteches haverjához, remélem tényleg így lesz, mert a guta ütöget, ha még sokáig a telefonon kell írnom. 

Amúgy megint utolért ez a tavaszi kórság. Hurutos köhögés, torokfájás, nátha, levertség, hőemelkedés együtt, vagy külön-külön tették tiszteletüket a héten. Jelenleg csak náthás vagyok és fáj a légcsövem. 

Így nem is volt kedvem semmihez se, főleg a dokihoz elmászni, de azért arra mentem csütörtök kora délután, remélve hogy rendel és már nem lesz tömeg.  

Hát benéztem, mert annyian voltak, hogy még a kinti váró is szinültig megtelt. Állítólag a számítógép elromlott és két óráig nem tudtak semmit se csinálni. Ráadásul egy másik asszisztens volt, aki ki sem jött és nem szedte be a papírokat. 

Így semmi sorrend nem volt, néha szólították név szerint az embereket, néha még az ment be aki akart (és bizony pár delikvensnek ráfért az arcára, hogy bár később jött, de beslisszolt szépen). 

Én vártam türelmesen (2.5 órát), mondjuk már le akart szakadni a hátam, meg a lábam, mert ugye nem volt szabad szék. Az idő lassan ment és most olyan tré társaság verődött össze, hogy csak álltak vagy ültek kukán és mind az ajtót bűvölték, hogy ha nyílik, ők bizony berontanak. 

Persze azert akadt egy abortuszt intéző c type most is, aki bár ő érkezett utoljára, de elkezdett hangosan puffogni, hogy mennyire sokat kell várni, majd beállt közvetlenül az ajtóba, mondván hogy ő időpontot akar kérni és az nem sok idő és bemegy mindenki előtt, mert nehogymar ő emiatt lekésse a buszt. Szerencsére pont a doki nyitott most ajtót, meglátott és behivott, mondjuk én jöttem volna amúgy is, vagyis egy nő volt még előttem, de őt elküldték uh-ra és nem ért még vissza.

A doki kedves volt, megvizsgált és citológiát vett, megnézte a múlt heti uh eredményt és azt mondta, ha így nő a mióma, előbb-utóbb nem kerülhetem el a műtétet. Hát ez nem dobott fel. Inkább utóbb legyen már az a műtét. Vagy inkább soha. 

Jövő hét vége felé már érdeklődhetek a citológia eredményről, remélem minden oké lesz. 

Másnapra izomláz lett a lábamban a sok álldogálástól. De ha minden jól megy, novemberig nem kell ismét jönnöm.

Nem is a vizsgálat, vagy a lehangoló kórházi környezet miatt tiszta ideg az ember, hanem az órákig tartó várakozástól. 

Ja H. meg hívott, hogy van e kölcsön alkalmi, lapos talpú papucsom, vagy szandálom (a mobilom harmadjára javítja át szánalomra lol), mert Lara anyák napi ünnepségére nem tud mit felvenni, de nekem nem igazán van szandálom, papucsom meg főleg nincs, így nem tudtam neki segíteni. 

Tegnap délután a városba lófráltam, vettem anyumnak anyák napi meglepit, meg befizettem pár csekket. Pont belefutottam sírós srác exembe, de csak köszönt. Eszembe is jutott, hogy anyám mindig mondta, mennyire kár volt az Aputestért ott hagyni sírós srácot, mert ő igazán szeretett. Nos, ezt azért nem hiszem, mert neki is voltak fura húzasai, szerintem nárcisztikus volt és utalta a szüleit (mindig mondta), de az tény hogy ő volt az egyetlen fiú, aki könnyet ejtett a szakításkor, pedig rövidke kapcsolatunk volt. 

Néha eszembe jut, milyen lett volna mellette az élet és hát csak a nyomasztó szó ugrik be. Az egész családja az volt, sosem mosolyogtak, rám is hideg szemmel bámultak, ha nagy ritkán elmentem hozzájuk, na meg a katonás fegyelem, a rettegés a milliomos nagyi haragjától, aki velük élt és tiltotta, hogy az unoka csajozzon, azzal fenyegetőzve hogy megvonja a pénzt. Egyszer elugrottam a sírós sráchoz és megjelent a mami, nekem meg az ablakon kellett kimászni, hogy észre ne vegyen. De ezt már leirtam szerintem. Vahhh...még mindig iszonyat kínos visszagondolni erre, pedig tizenéves voltam...

I walk alone, I walk alone

My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating

Szombaton elromlott a laptopom (végtelen szomorú, zokogó ikonok) és ezt meg mára sem sikerült feldolgozni. 

Nem tudom, mi a franc lett vele, az utóbbi időben elég lassú volt, de szombatra csak a fekete képernyő jött be, meg egy hibaüzenet. Próbáltam megoldani youtube-s videók alapján, de nekem ez kínai. Rontani meg nem akartam tovább a helyzeten. 

Szóval most megint nincs laptopom az a szitu. És nem tudom megjavíttassam e, vagy vegyek másikat, amúgy egyik opcióra sincs keret. 

Tehát helló ismét idegesítő telefonon pötyögés!

A másik ami elkeserít (feldühít) az a pasim hosszú hétvégi ígéretek teljesitésében harmatgyenge és utálatos viselkedése. Azt mondta kiselejtezzük a ruháit, hogy több hely legyen a szekrényben, vasárnap meg elmegyünk sétálni. 

Szombaton megfőztem előre, hogy akkor másnap ne ezzel kelljen kínlódni, de felesleges volt strapálni magam, mert pasim egész délelőtt az egyik haverjával lógott aztán délre hazaesett és közölte, hogy nincs kedve semmihez, megkajál és lefekszik, mert este egy másik barátjával akadt programja. Mondtam neki, hogy ez nem fair, sétát beszéltünk meg, szép az idő, mozduljunk ki, de nem hatotta meg, azt mondta menjek el egyedül sétálni, nagy kislány vagyok már...aztán ebédelt és elhúzott aludni. 

Pffff...egy darabig magamban mérgelődtem, majd átöltöztem és csakugyan elmentem sétálni, igaz így magamban nem volt egy nagy élmény. De legalább kiszellőztettem a fejem egy kicsit. Igaz, a csalódottság nem múlt el mikor hazajöttem akkor sem. Pasimat tényleg nem érdekli nagyon semmi, a focin, a barátain és a csavargáson kívül. Ja, tegyük még ide az evést is, de szigorúan csak úgy, ha ki van szolgálva és ha tele a hasa csak tesped a tv előtt elalvásig, hogy aztán ha felkelt újra kezdhesse. 

Régen legalább még kipakolni, mosogatni segített, manapság a tálcát nem képes a mosogatóig elvinni. Nem is kommentálom.

A vasárnap tehát így telt, este pasim a megint elment a haverokkal, én meg tv-t néztem, hátha akad valami jó. Bele is aludtam a Cápa IV és a És hamarosan sötétség c. filmekbe, pedig ezutóbbi érdekelt volna (Johnny Depp exe játszik benne), de én olyan lúzer vagyok, hogy amint vizszintesbe kerülök elalszok. Mikor felébredtem, persze már vége volt a filmnek. De akkor meg már nem voltam álmos, így olvastam kicsit azt a klassz fanfictiont, amit tegnap találtam, elég angst de romantikus is, csak sajnos ritkán frissül. 

Aztán fészeztem kicsit, de csak azt láttam, mennyi ismerősöm van kint a hétvégi koncertes városi programokon. Többek között R. is felrakott pár a téren részegen kornyikálós videót és most láttam, hogy egy bazi nagy új tetkója is van (irigy ikonok), állítólag eladta a házat és itt a városban lakik albérletben és amint látszik, neki nem fos hiteleket kell folyton törleszteni, hanem van lehetősége szórakozni és számára is élvezetes dolgokat csinálni. 

Én is már mióta akarnék egy új tetoválást és sose jutok oda, hogy össze is jöjjön, tudom jól hogy nagyon meg fogom bánni hogy nem klassz dolgokra költöttem, hanem a nyomorék hitelekre és erre az felgyújtanivaló ürgejáratra. 

Ma meg még csak fél 12 lesz és már unom a napot, a program a szokásos, főzés és mosogatás körök, majd vasalás holnapra, este hajmosás. Jaj de jó ugye?

Láttam egyik sulis tanárom most érkezett meg Mauritiusra és csodás képeket posztolt. Mondtam is pasimnak, hogy milyen cool lehet nekik, erre felcsattant hogy én mindig csak mások élete után vágyakozom (jah, de nem véletlenül). Visszakérdeztem, hogy de ő nem akarna sosem ilyen tájakra eljutni? Neki tényleg megfelel ez a ledurrant Borsod megyei masszív nihil, ez a béna porfészek és ez az ótvar lakás? A válasz igen volt. Nekem meg nem volt több kérdésem. 

Talán velem van a baj, mert túl álmodozó vagyok és messze, magasra száll a hülye képzeletem realitás érzék nélkül. Mondjuk egy percig nem hittem komolyan, hogy valaha elutazhatok Mauritiusra, a Kanári szigetekre, vagy épp Mexikóba, hiszen már egy egyszerű séta sem sikerül. De jó néha ábrándozni. És nekem kell is, mert amúgy nem tudom hogy mennének a lélekgyilkos mindennapok.

Most már nagyjából lenyugodtam, ez egy tré hétvége volt szögezzük le, de legalább egy nappal kevesebbet kell menni. Holnap úgyis kedd, megint hely, csütörtök lehet nődoki, attól függ lesz e már (úgy nincs kedvem bárcsak szabin lenne még) és a többi szokásos dolog.

A laptopom viszont eléggé idegesít. Írni akartam a ff-ket, azt meg telefonon, vagy a piszok lassú tableten nehézkes lesz...

Jajj ezt a dalt és a klipet hogy imádtam, nosztalgia ezerrel, visszahozza eltemetett, de nagyon is létező egykori emo énemet és az akkori hangulatot, de régen volt!

Az énekes srác elég szexi, a filmet meg ezer éve megnézném, ha nem lennék ilyen félős, meg ha lenne kivel.