Döglődős

Beteg vagyok.
Összeszedtem valami szar hányós izét. Szóval a szombatom nem éppen a legjobb programok keretében telt.
Hányás, fetrengés, gyomorfájás, megint hányás, újra fetrengés, orvosi ügyelet, injekció. Még most sem vagyok túl jól. Klassz zöld színem van és kaja konkrét gondolatára is rosszul leszek...
Remélem rajtam kívül senkinek sem telt ilyen pocsékul a hétvégéje. Úgy szerettem volna valami normálisabb bejegyzést írni, de most csak erre futotta.

Kell egy-két ilyen is

Ezt most csak úgy.
Rinya mentesen.
Gondolattalanul.
Véleménytelenül.
Lehetőleg jó hangosan.

Hadd szóljon!!!!!

És nem sokára rakok a másikba is új fejezetet.

Family portrait

A tegnapi nap még egész jól is indult. De persze ennek is el kellett baszódnia. Akadt valami, amivel felbasztak, de rendesen.
Én úgy vagyok vele, hogy jobb a problémákat kibeszélni, mint gyomorfekélyt kapni. Már ha akad hallgatóságom. De a családban úgy tűnik, nem igazán.

Egyedül anyukám az, aki meghallgat. De a többiek?
A pasim mindig mással van elfoglalva, oké meghallgatja, de kötve hiszem  hogy meg is jegyzi amit makogok neki. Most sincs itt és tegnap sem volt, mikor kellett volna. Helyette a haverjaival múlatta az időt.

Más családtagok totál közönyösek. De a legjobb az volt, aki kiabálva a képembe vágta, hogy oldjam meg egyedül a problémáimat, ne őt fárasszam vele, mert momentán őt nem érdekli, csináljak amit akarok.
És ők a közeli rokonok :(

Elég gáz, hogy ha valakinek jó sora van és jó dolgok történnek vele, akkor happy mindenki és kirakjuk az ablakba, de ha valaki nincs jó passzban, gondjai akadnak, az le van sajnálva magasról, akkor az gáz és senkit sem érdekel.

Ráadásul két napja szarul alszom és a fejem is fájt de baszottul..

Ne haragudjon senki, hogy mostanában tényleg csak a magánéleti nyomorommal szolgálhatok, ahelyett hogy valami normálisról írnék.
Szar ez nekem is,  higgyétek el ! 

Boldogtalan

Hálás köszi a kommentért, már kilábaltam ebből a torokfájós izéből.

Most "csak" rinyálni fogok (örültök, mi?)

Csak a hangulatom gáz. Múltkor olvastam egy olyat, hogy "néha legszívesebben elmennék valahova, ahol én sem tudom hol vagyok..."
Hát ez most jellemez engem. Úgy érzem, a környezet szabályosan megfojt, maga alá gyűr.

A pasimmal megint minden döcögős, tegnap is vitáztunk, azon kívül viszont semmi érdekes nem történik velem. Vele lehet hogy történik, nem tudom, nem sokat beszélünk. Úgy érzem, megint távolodunk egymástól, vészesen és sokszor tényleg nem tudom, meddig fog ez működni.
Anyum azt mondja, keressek mást, mert ez nem állapot, de én ezt nem tudom elképzelni. Lehet hogy hülye vagyok, de nem megy, mert még szeretem. És ragaszkodom hozzá, vagy valamihez, amolyan remény féléhez, hogy majd jobb lesz.

Na mindegy, megyek és májkrémes kenyérbe fojtom a bánatom :(

A barátságos idegen, a levélszemét és egy film ami nagyon betalált

Köcce a kommentet, igaza van a véleményezőnek. Ez a viselkedés mindkét nemre jellemző...

Amúgy megint sikerült megfáznom, tegnap óta kapar a torkom.

A béna böngészős, lassú gépemnek hála véletlenül sikerült bejelölnöm egy ismeretlen emberkét a közösségi portálon. Ismerősnek tűnt a neve, rákattintottam a profiljára, de rájöttem hogy nem ismerem és ahogy ki akartam lépni, hogy hogy nem sikerült bejelölnöm. Akkora pancser vagyok. Erre fel másnap vissza igazolja, hogy ismer. Kedves...
A levelezőm meg tele van levélszeméttel, amiket nem győzök törölgetni. Mindent rám akarnak már sózni, autós cuccoktól kezdve (nincs kocsim és jogsim se sajna), ágymatracon át, pénisz növelőig (péniszem sincs legjobb tudomásom szerint, de ha lenne hát ki lenne ettől a sok hülyeségtől). A mai legjobb email így kezdődik: "ha van fürdőszobád, ez biztos érdekelni fog..."
Nem, nincs fürdőszobám baszod, én ólban élek és oda minek?! Ajh.

Az idő kint hisztérikus (ha lehet rá ilyen jellemzőt írni), ilyen sarki szél fúj, szóval durva és hangulat romboló. Meg az a film is amit tegnap néztem a Sundance Channellen. A címe Blackbird és nem össze tévesztendő a 2012-es hasonló című alkotással (amit még nem láttam, de valami sulis lövöldözős tehát biztos bejövős). Ez a film, amit néztem 2007-es és két drogos szerelmét szemlélteti iszonyat durván. Van itt sztriptíz, nyomor, okádás, meg delirium, hepatitis és terhesség, túladagolás és teljes leamortizálódás. Mindez azért az érzelmek talajára ültetve, de sajnos droggal átitatva.
Valami sokkoló. Érdemes megnézni, mert elrettentő példa, hogy lehet egy ember idő előtt roncs (vagy halott). Nagyon naturalisztikus (van ilyen szó?), olyan amit nem egykönnyen hever ki az ember fia/lánya. Vagyis velem így történt. Azóta is ezen kattogok. Hiába, láttam már pár filmet (pl. Arc, Ments meg Uram, Halálsoron, Holló, Hó alatt stb.) ami nagyon megfogott és sokáig gondolkodtam a tartalmán és a mondanivalóján.
Az ilyen filmek után mindig úgy érzem, hogy vannak emberek akiknek kurva nehéz az életük.

Ma szerintem fogok felrakni újat a másik blogba is.

Tavaszi bezsongás

Köszönet a kommentért a kedves névtelenemnek *-*. Hálából már fel is raktam az új fejezetet a másik blogba !

Ma reggel volt szerencsém (vagyis inkább szerencsétlenségem) látni egy in-flagrantit. Éppen kómásan ballagtam az úton, mint ahogy a kan nyúl szokott a kies szántáson, mikor is megláttam egy ismerős srácot. Annyira nem közeli ismerősöm, csak látásból. Na de a barátnőjét azt ismerem elég jól. Sajnos anyagi nehézségeik támadtak, ezért a csaj külföldre ment melózni.
Lényeg, hogy együtt vannak, igaz egy darabig most távkapcsolatban, de (én azt hittem) így is nagy a szerelem.
De amit láttam, bebizonyította, hogy nem úgy tűnik. A srác ugyanis önfeledten smárolt egy lánnyal, aki bizony nem a barátnője volt. 
Sokkolt a dolog rendesen. Míg a barátnő külföldön gürcöl, hogy kihúzza magukat a tréből, a csávó láthatóan nem zokogja tele a párnáját a magánytól, éli világát és becsajozik.
Baaaakker....
Vagy lehet, hogy olyan nyílt kapcsolatban élnek???? Nem hinném, nem olyannak ismerem a csajt...
Na mindegy, döbbentem egy nagyot, aztán tovább siettem. De a dolog még mindig a fejemben jár. Hiába, a tavasz úgy látom kihozza az emberekből az érzelmeket, még ha azok nem feltétlenül helyesek is.

Velem konkrétan nagy semmi van, telnek a napjaim, néha felbasznak, néha jó kedvem van, szóval ezerrel érzelmi hullám vasút, ah én már csak ilyen vagyok.
Mindig várok valamire, egy váratlan, de jó fordulatra, ami aztán nem jön el...

Most mehetnékem van, kirándulni, csak úgy lófrálni. De pasim nem partner ebben, meg hétvégén is dolgoznia kell. 

A mosógépem "alkot"(pedig senki sem kérte rá), a böngészőm lassú, én pedig cinikus vagyok XD

Tavaszi nagy takarítás féle munkálatok egyik (kis)része pipa !
És külön köszönet a mosógépemnek, mert volt olyan szíves unikornis, hatszög és egyéb nonfiguratív ábrákat csinálni szürke színnel a függönyökre. Köszönöm, de tényleg!!! (szarokrája-így marad eh).

Továbbá köszönet a böngészőmnek, aki elveszi a kedvemet az internetezéstől (védi az érdekeimet, nem leszek függő kocka), tudni illik olyan lassú, hogy egy komplett ebédet megcsinálok, mire betölt egy oldalt. Na jó, ez így erős túlzás, de a kajámat simán megmikrózhatom, míg ő dolgozik *-*
Az automatikus fordítástól meg agyfasz kerülget :O 

És raktam új részt a másik blogomba. Felkerült az egyik legszomorúbb rész. Ha van kedvetek olvassátok és jól esne a lelkemnek, ha kapnék egy kommentet.
Szóval, ha vagy még kedves névtelen véleményezőm, kérlek tedd jobbá a napomat néhány sorral! Thx.
 

Szép kilátások

Franc sem tud eligazodni a pasimon ! Hisztisebb, mint egy lány komolyan mondom. Elszédülök a hangulatváltozásaitól.
Egyik nap még oda jön hozzám a konyhába és szó nélkül megölel (én meg lesek mint Rozi a moziba, mert nem szokása ölelkezni).
Tegnap meg már gyökérkedik, flegmázik, őt semmi sem érdekli és azt mondja, hogy mindkettőnknek jobb lett volna, ha meg sem ismerjük egymást anno.
Kedves nem?!

Ja, és akit érdekel (ha van ilyen a földön), írtam új részt hét elején a másik blogomba és még a hétvége környékén tuti fogok is. Ha nem basz fel kellőképpen ez a tetű lassú böngésző retek :O

Tavaszi megújulás

Végre, végre itt a március!!!!
Olyan hosszú és lehangoló volt az első két hónap.
Igyekszem össze szedni magam a tavaszi megújulás jegyében. A hangulatommal kezdtem, mert az eléggé depressziós volt január-februárban, nem volt kedvem semmihez és utáltam az egészet. Próbálok többet mosolyogni és kedvesebb lenni az engem körülvevő emberekkel. A tömegközlekedést változatlanul utálom, de pl. ma reggel kedélyesen eldumálgattam egy tök kedves nővel :)

Próbálom kerülni a szomorú dolgokat, kevesebb bűnténnyel, gyilkosságokkal kapcsolatos műsor nézni. Hosszú távon ezek szörnyen le tudják húzni a hangulatot és szarul érzem magam a bőrömben. Persze nem könnyű a dolog, mert alapvetően érdekelnek ezek a dokumentum filmek, de ha kicsit rendbe akarom hozni a helyzetet itt bent , akkor ezt kell tennem, elvonni a figyelmemet róluk.

Aztán jön a külső. Bármennyire is utálom, fodrászhoz megyek és vágatok egy klassz hajat magamnak, mert a mostani elég gyász. Hamarosan be is festem.

Egy nagy hurrát a tavasznak!!!!!!! YEAAHHHHHHHHHHHHH!