Erről a klipről kompletten ez jut eszembe *-* (meg hogy Tom DeLonge milyen bitang szexi).
Az iskolába indulás előtti reggelek, mikor a zenecsatornán csutkán ilyenek mentek. Olykor H. eljött értem, hogy együtt menjünk, de A., E. és a másik E. is tiszteletét tette. Ment a zene, folyt a duma, srácok, hülye osztálytársak, kretén tanárok, a menő punk és rock bandák, parfümök és ifjúsági magazinok...hmmm... Régi szép idők, amikor a mostani gondok még sehol sem voltak.Gixerek akadtak akkor is, naná, és mi abszolút dráma királynők voltunk. Mindig a hétvégét vártuk, meg az akkoriban szokásos bulikat:D Tele bizakodással és tervekkel, de úgy elrepült az idő és néha-depisebb napjaimon-úgy érzem, elszáguldott mellettem ez az álmaimmal megrakott vonat. És én semmit sem tettem, hogy ne így legyen.
Wáh, hosszú hétvége *-* Pörög, pörög...Szombaton megint party hard volt, főszerepben a vodkanaranccsal és én másnap megfogadtam, hogy száraz novembert és száraz decembert fogok tartani, mire pasim felhőkölt, hogy azt hogy kivitelezem, mikor neki novemberben van a szülinapja?! Ja tényleg. Mindenesetre döglődtem egy sort ismételten, nem is értem, miért csinálom ezt? Hogy mi nem világos az előző nemtudoménhány berúgás tapasztalatából? Anyám röhögött, és előadta az ő fiatalakori piázásos kalandjait-értsd kukába hányás stb.-de ettől én még szarnak éreztem magam. Tegnap meg az exem kezdett el vergődeni és emailben elkezdte adni az ívet, hogy én mindenféle kifogásokkal élek, hogy ne kelljen vele találkozni és megérti és ez az utolsó próbálkozása volt. Pont nem volt hozzá kedvem írogatni, de kanyarítottam egy válasz emailt, ami még barátságosra és intelligensre is sikeredett. Pedig nem olyan szándékkal álltam neki. Felcsesz, hogy számon kér, miért nem vele töltöm a szabadidőmet. Semmi köze hozzá, amúgy meg nős és könyörgöm gyereket terveznek, mégis mi a jó eget akar tőlem (oké, sejtem, gyökér lukvadász ez is)?! Hagyjon már! Remélem, tényleg nem ír már többet, frusztráló volt írkálni neki, úgy hogy abszolút nem érdekel, mi van vele és idegesített, hogy nem érti meg, én nem fogok vele lefeküdni. Annakidején nála volt a labda, ő döntött az akkori csaja mellett, persze mikor meg lebukott, hogy mentse a bőrét, undorító hangnemű sms-ben küldött el és rám kente az egészet, már mint hogy én másztam rá és ő szegény ártatlan áldozat volt etc. Szóval most már nem kell hőbörögni. Így járt. Ma egész délelőtt főztem és asszem elég jó lett az eredmény. És akkor Still breathing.... Én:- Ugye tudod, hogy egy pornó regényt írtál? Nem tartottad be az ígéreted, szégyelld magad! Szintén én:- Tudom, és sajnálom... Én:- Dehogy sajnálod, te beteg vagy XD The one I want:+18 Now you know how I feel This love is forever You make my life seem so unreal Will I ever get better? Mike hasogató fejfájásra ébredt. A füle zúgott és kilelte a hideg. Kinyújtotta a karját, de Billie nem volt mellette, már egyedül feküdt az ágyban. Ahogy ez tudatosult a férfiban, gyorsan felült és hallgatózott a koromsötétben, de semmi zajt nem hallott. Hol lehet Billie? Ahogy a fiúra gondolt, máris mardosó izgalom kezdte emészteni. Felkattintotta az éjjelilámpát, az ott lévő óra kijelzőjén látta, hogy hajnali három van. Magára kapkodta az ágy mellett heverő ruháit. Aztán kilépett a nappaliból, de a házat a csend és sötétség lengte be. Mike tanácstalanul állt pár másodpercig, mígnem a köhögést hallott a kertből és rögtön meg is indult a hang irányába. Nesztelenül lépdelt a kerti székek felé, ahonnan látta a narancsos fényforrást, egy cigaretta izzását. Éjszakai, hűvös levegő csapta meg, a hold és a csillagok mind jól látszottak a végtelen, tiszta égbolton. Billie Joe elgondolkodva ült a széken, a cigarettát szívva. Mike lépteinek neszére azonban gyorsan elnyomta a cigit és kicsit zavartan pillantott a közeledő férfira. Persze nem csak ő érzett így, Mike-ba is belemarkolt valami fura érzés, hiszen a legutolsó emléke még élénken ott élt benne, a karjai között hánykolódó ruhátlan fiúról. Most viszont teljesen felöltözve, arcán sápadt nyugtalansággal láthatta viszont. - Minden rendben Billie? – kérdezte, ahogy oda ért mellé. Billie biccentett. - Persze. – és a cigarettás dobozt elé tolva, megkínálta, de Mike nemet intett. - Most nem, köszönöm.- és akkor látta a kiürült borospoharat Billie előtt, valamint hogy az este ott hagyott üveg is jószerivel üres. Meglepődött és de igyekezett nem mutatni. - Nem tudsz aludni? – érdeklődött. - Valamennyit aludtam, de nem sokat és azt is olyan kaotikus volt. Apáról álmodtam…- árulta el Billie. - Csakugyan? És emlékszel rá, pontosan mit? – Mike leült a Billie melletti székre és kiöntötte magának a maradék, kevéske bort. - Apa olyan volt, ahogy szeretek rá emlékezni. Nem olyan, mint amikor már súlyos betegen a kórházban, ágyban feküdt. Hanem, mikor még egészséges volt. Mosolygott és azt mondta, örül, hogy lát. Aztán megölelt. Erre ébredtem fel. Mike-nak torokszorító volt ezt hallani. - Én is szoktam a nagyszüleimről álmodni és mikor felébredek, mindig hatalmába kerít a szomorúság. Jó álmomban velük lenni, de még jobb lenne, ha a valósában is itt lehetnének mellettem. – mesélte Mike. - Most azon jár az eszem, hogy talán apa azért jelent meg az álomban, mert boldog vagyok…- vélte Billie. - Boldog vagy? – kérdezett vissza Mike és nem tudta elrejteni a mosolygását. Billie arcán pirosság gyúlt. - A legboldogabb a világon! Kijelentése melegséget varázsolt Mike szívébe. - Oh, Billie…- hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Gyorsan lehajtotta a bort és csak nézte a hold visszatükröződő csillogását az üres pohár szélén. - Nagyon szeretlek, Michael Ryan Pritchard. – mondta ekkor Billie és a hangja nem remegett, nem volt bizonytalan, mindennél határozottabban csengett. És ahogy Mike-ra nézett, abban a férfi számára minden ott volt, amit valaha keresett, és amit egészen eddig nem talált meg. Sosem gondolta volna, hogy egy tanítványában, egy külvárosi, rossz környékről származó, tragikus családi háttérrel rendelkező, lázadó és forró szívű fiúban leli majd meg a hiányzó részleteket, az utat, ami az igazi boldogsághoz vezetheti el. Mikor Billie Joe, azon a csendes délutánon, belépett az osztályterembe, hogy javítani szeretne a rossz osztályzatokon, Mike nem gondolta volna, hogy egy ilyen érzelmi hullámvasút, egy valótlan utazás részese lesz. És most itt vannak, együtt és Billie azt mondja, szereti, és nem csak úgy mondja, hanem őszinte szeretettel ki is mutatja. - Én is szeretlek, Billie. – Mike még semmiben nem volt ennyire biztos. Sőt, nem csak az volt sziklaszilárd, hogy szereti. Szerelmet érzett irányában. Olyat, amilyet Missy mellett sosem tapasztalt. Olyat, ami szinte fájt, ami betöltötte testét, lelkét, ami egyszerre lökte mélyre és emelte a magasba. Mike, meg sem tudta volna fogalmazni, mit és mennyit jelent számára Billie Joe. A férfi érezte, hogy itt az ideje annak a vallomásnak, amit már lehet, hogy hamarabb ki kellett volna mondania, de a körülmények és a félelmek ezt nem tették lehetővé. De mindegy is volt, mert Mike úgy gondolta, mindennek megvan a maga ideje. - Napról-napra jobban szeretlek és bár eleinte küzdöttem ellene, hiszen olyan hihetetlen az egész, de most már csak ezt akarom! A közeledben lenni! Vágyom rád és nem érdekelnek a mindenféle, ostoba erkölcsi gátak, vagy azok az eszmék, amiket eddig hittem. Hálás vagyok, végtelenül hálás… - Nincs miért hálálkodnod, én köszönök minden percet. Sosem hittem volna, hogy ez így alakul…-Billie kábultan és összezavarodva ült ott, a szemeiben vadul cikázó éjszakai fényekkel, Mike pedig közelebb húzódott hozzá. Billie kérdőn nézett rá. Mike szíve heves táncot járt, de a bor és a szexuális izgalom mindennél erősebb volt és felülkerekedett benne. - Akarlak, úgy ahogy soha senkit sem még. És meg szeretném mutatni ezt a kínzó izgalmat, ami bennem van. Át szeretném adni az érzéseimet, hogy tudd, mennyire felbolydult bennem minden, amióta az életembe léptél. Minden új értelmet nyert, azáltal, hogy rád találtam. Csak te érdekelsz Billie! Mindenféle tekintetben. Én…érezni akarom az ízedet… Mike fejében ismét fájdalom hasított, ahogy a szavakat így kimondta, már-már szinte nyersen, minden mellébeszélés nélkül. Mintha nem is önmaga lett volna! Vagy valójában ez lenne ő? Az igazi Mike Pritchard, aki mélyen eltemetve, felszínes, hazug érzések hálójában, de eddig is rejtőzött benne? Létezik ez az eddig ismeretlen, kitörésre, igaz szeretetre vágyó énje? Mike egyik tenyerével lassan végigsimított Billie mellkasán, hasán, majd ujjai megálltak a fiú nadrágjának szegecseinél. - Úgy érted?!- Billie szemei tágra nyíltak és eddig is piros arca hihetetlenül vérvörössé változott. - Igen. – bólintott Mike. Feszült csend telepedett rájuk néhány másodpercre, Mike nézte Billie arcát, figyelve a vonásaira jól kivetítődő gondolatokat, a zaklatottságot és a teljes ámulatot. Persze ő is zavart volt, a torka összeszorult, a szíve mind hevesebben vert azokban a másodpercekben. - Nekem még senki sem csinálta…- közölte halkan és szégyellősen Billie.
Mike kicsit megdöbbent a hallottakon. - És Amanda? – bukott ki belőle a kérdés, amit azonnal visszaszívott volna. Billie a fejét rázta. - Sosem jutottunk el ilyen szintre. De te megtennéd nekem? – a fiú hangjában hitetlenkedés tükröződött. Mike hevesen bólogatott. - Persze! Sőt, nagyon szeretném! Legyünk egymásnak ebben az is az elsők. – és hogy szándékát nyomatékosítsa, felpattant a székről és a ház irányába indult. Billie rövidesen követte. Mike csak ment előre, nem mert hátra nézni, léptei halkak voltak, de belülről hangos volt a félelemmel keveredett izgatottság, amit igyekezett elcsitítani magában. Próbált bízni az ösztöneiben, remélni, hogy nem lesz rossz amit csinál, és bár utálta magát, de visszaidézte a Missyvel töltött együttléteinek pontjait, bár felesége nem volt híve ennek a fajta örömszerzésnek, Mike-nak volt néhány régi, homályos emléke erről. Mintha egy megrendezett film lett volna az egész, ambivalens és hektikus felvételek sokasága, úgy történtek a dolgok, legalábbis Mike úgy vélte. A feje fájt és nehéz volt a gondolatai zakatolásától. A homlokán hideg izzadtság jelent meg, ahogy előbb csak nézte, majd csókolta Billie-t a nappali közepén az éjjelilámpa fényében. A félelem újból és újból végigcikázott rajta, ahogy Billie felkavaróan visszacsókolta és percekig csak álltak egymáshoz tapadva, szorosan ölelve a másikat. Majd mikor vágyakozva megérintették egymást, a kezeik simogatták a másikat a ruháikon át, a légzésük ismét felgyorsult. Mike harcolt a kínzó, gyötrelmes epekedéssel, ami eltöltötte minden részét és majd szétrobbant belülről. Billie ruháját félre húzva, előbb kezei, majd ajkai járták be Billie testét, amire a fiú nyögésekkel reagált. Mike térde koppant a padlón, amikor letérdelt Billie elé és felnézett rá. A tekintetük találkozott, azon az estén sokadjára már, de Mike mindig talált egy új szikrát Billie szemének csillogásában. Fényt, ami megmagyarázhatatlan bátorságot, biztonságérzetet adott neki és hogy bármire képes. Elmosolyodott, bár le sem tudta tagadni a félelmét, de mosolygott, mert annyira akarta ezt. A másikat úgy érinteni, ahogy még előtte senki, ez égette belülről. A még nagyobb megismerés iránti vágy. Mike kibontotta Billie nadrágját és ahogy az ezüst szegecses övcsat, aztán a cipzár engedelmeskedett, Billie felsóhajtott. - Mike...- fújta ki remegve, szinte idegesen a levegőt. Látszólag még mindig alig realizálta a történteket. Mike szíve a mellkasából a torkáig ugrott, maró izgalom terjedt egyre jobban szét a testében, ahogy hallotta a nevét ebben a szituációban. Akadozó, tétova mozdulatokkal húzta egyre lejjebb Billie nadrágját és szembesülve a fedetlen valósággal, ajkát vágytól fűtött sóhaj hagyta el. Voltak kétségei afelől, hogy jól csinálja e, de engedte, hogy az elemi késztetések sodorják magukkal, mást úgy sem tehetett. Billie férfiassága forró volt és teljesen merev, amikor megérintette, először a kezével, nem sokkal később az ajkával. Mike alig hitte el, hogy megteszi, a kételyek és a szégyen lángolt fel benne, emelett sutának és rutintalannak gondolta magát, de a kőkemény testrész hevesen lüktetve válaszolt ajkának bátortalanul óvatos érintéseire. Mike nyögéseket hallott és sós cseppek vegyültek a nyálával. Az érzés idegen volt, de érthetetlen módon ismerős. Messze túl a férfi által elfogadott, átélt dolgokon, de Mike mégis boldogan csinálta. A füle zúgott az izgalomtól, ahogy tapasztalta, hogy a mozdulatok hamar ütemesek lettek és az események is viharosan gyorssá váltak, A fiú hangos sóhajai és nyögései a kezdetektől ott visszhangoztak a nappali csendjében. Billie reszketett minden egyes mozzanatra, a csípője ritmikusan mozdult, szinkronban Mike mozdulataival együtt. Verejték csorgott a férfi lecsukott szemhéjaira. Hasonlóan Billie-hez ő is forróságban égett. A férfi tompa, vissza-visszatérő zajt hallott, ahogy Billie teste hozzá ütődött a falhoz. Újra meg újra. És közben Mike nevét ismételgette. Egyre jobban kapkodva a levegőért, már-már alig érthetően. A teste vibrálása csillapíthatatlannak tűnt, a nyögései hangosak voltak, egyértelműen arról árulkodva, hogy Mike ügyetlennek vélt cselekedetei, milyen gyorsan viszik az extázis felé. Ezektől az impulzusokból a férfi is erőt és további bátorságot merített, már nem tudott gondolkodni, csak tette amit jónak gondolt, hogy a másiknak minél nagyobb örömet okozzon, mert ez neki is élvezet volt. Minden olyan zilált volt körülötte és ő érezte, hogy nyeli el egyre jobban a sejtelmes köd, ami ráereszkedett, ami füstje alá vonta őt és Billie-t. Míg végül, nyögések közepette, Billie teste megfeszült és azok a sós cseppek, amiket Mike érzett a legelején, óceánná változva csorogtak le a férfi torkán. Mike ösztönből még szorosabban csukta be a szemeit és hagyta, hogy ez történjen, igazából meg volt lepődve, de így érezte jónak, mert az egészet az elejétől a végéig akarta. Ahogy Billie nyögései elhalkultak és lélegzetvételei kicsit rendezettebbek lettek, Mike lassan kinyitotta a szemét és nem érezte üresnek az agyát. Már ott keringett benne a megilletődés és az elmúlt néhány perc eseményei. Elhajolt Billie-től és szempillái alól méregette, fejtegetve, vajon ő mire gondol. A fiú még mindig gyorsan vette a levegőt, a verejték csapzottá változtatta a haját és nedvessé bőrét, átütve a ruháján is. A fal mentén lecsúszva ült le Mike mellé és ugyanazzal az elképedt pillantással vizslatta Mike-ot, ahogy a férfi nézhetett rá azokban a pillanatokban. De nem szólaltak meg, nem kellettek a szavak. Billie finoman nyúlt Mike egyik keze után és zárta ujjai közé, mire Mike jólesően felsóhajtott. Csak szorította Billie kezét és érezte, az apró reszketéseket végigrohanni rajta. Egy kicsit még ő is reszketett, de nem bánta, még úgy érezte, fogva tartja ez a különös világ és Billie szemének őrjítő zöldje. A reggel így érte őket, egy szemhunyásnyit sem aludtak. Beszélgettek, vagy csak hallgatták a csendet. Mike felbontott egy újabb üveg bort és ismét elszívtak pár cigarettát a kertben. Mike egy pillanatot sem akart pihenni, nem akart egy másodpercet sem elvesztegetni a Billie Joe-val töltött időből. Úgy érezte, hogy egy nagy homokóra lebeg a feje felett és minden egyes homokszem egy-egy vissza nem térő momentum. És túl gyorsan peregtek azok a homokszemek. Ahogy ültek a reggeliző asztalnál, küzdve a zavartságukkal, egymást nézve, vagy mélyen elgondolkodva, minden ellentmondásosnak tűnt. Mike egyáltalán nem volt éhes, inkább kicsit másnaposnak érezte magát a bortól és feltüzeltnek az este történéseitől. Úgy érezte, hogy a reggel túl harsányan tört rá és szerte-szét szaggatott mindent. Billie kócos és falfehér volt és csak nagy nehezen fogadta el azt az egy csésze kávét, amit Mike adott neki. Már minden ijesztően aznapi volt, Mike tudta, hogy hamarosan az élet is a régi lesz, a felesége hazajön és az anyjához is be kell néznie a pénzzel, és egyáltalán nem volt kedve ezekhez a dolgokhoz. Szétesettnek érezte magát és fogalma sem volt, hogy zökken vissza újra a megszokott életébe. Megitta a kávéját és a csészét a mosogatóba helyezte. - Biztos nem kérsz enni? Mondjuk, elég üres a hűtő, de ha szeretnéd, elszaladhatok bevásárolni.- érdeklődött Mike kinyitva pár szekrényt, hátha talál valami reggelire. Majd látva az üres polcokat, csalódottan fordult meg. - Amit tegnap csináltunk...Még soha senki sem adott nekem ennyi jót, Mike. - mondta ekkor Billie válasz helyett. Hosszú idő óta most szólalt meg először. Mike bizonytalanul mosolygott és visszaült az asztalhoz. - Szívesen tettem. - magyarázta, elmélázva a fiú arcvonásaiban. Billie szemei ismét újként hatva rá, ezúttal békés zöldben ragyogtak a reggel fényeiben. A fiú arcán halvány rózsaszín árny futott keresztül. - Életem legszebb percei voltak azok, amiket éjszaka átéltem veled. Nem tudtam, mi fog történni velünk, ha itt leszek. Tegnap egész idevezető úton azon gondoltam, mi lesz majd. Féltem, de egyúttal őrülten kívántalak. És most is félek, hogy mi lesz holnap, vagy azután. Igen, félek, de őrülten kívánlak, most is, és minden napom minden percében. A felébredéstől a lefekvésig, sőt még az álmaimban is. A világ legjobb, legtökéletesebb embere vagy, Mike. És én szeretlek. Meg szeretném mutatni,mennyire... Mike elgyengült a vallomástól. - Minden szavaddal, pillantásoddal és érintéseddel bizonyítod, én ezt érzem. - közölte meghatva. - Ezerszer elképzeltem, hogy milyen lenne, ha megtörténne. Tudom, hogy mennyire fájna és mégis akarom. Inkább a fájdalom hasítson szét, mint ez a vágyakozás utánad. Néha úgy érzem, ez megöl engem. Szeretnék a tiéd lenni, Mike...- suttogta Billie most már lángvörös arccal. Mike gerincén zsibbadás szaladt végig. - A szeretkezésre gondolsz? - kérdezte és megremegett a hangja. Billie bólintott, de nem merte kimondani és Mike sem. Csak meredtek egymásra megütközve és ezt a némaságot a telefon csörgése törte meg. Mike összerezzent és reflex szerűen ugrott fel az asztalól. - Felveszem. - hebegte még mindig a kijelentés hatása alatt állva. A telefon ellentmondást nem tűrően csörgött, Mike felháborodottan igyekezett a készülék felé, párszor hátrapillantva, az asztal irányába, ahol Billie ült és ahol az előbb felkavaró mondatok hangzottak el. Amikre nem adhatott választ a telefon csörgése miatt. - Hallo. - szólt a készülék kagylójába egyáltalán nem barátságosan. Le merte volna fogadni, hogy az anyja türelmetlenkedik a kölcsönbe kért pénz miatt. - Mike, drágám, itt Missy. - hallotta meg a túloldalon felesége vidám hangját Mike és egyből leizzadt, nyakába mázsás súllyal szakadt a valóság. - Oh, szia Missy. Minden rendben?- kérdezte erőltetett jókedvvel. - Persze, istenien érzem magam, egy csomó mesélnivalóm van. Igazán bánhatod hogy nem jöttél el. De te jól vagy? Nem a konferencián kellene lenned? Mike gyanakvást érzett Missy szavai mögött. Mintha ellenőrzésképpen telefonált volna rá. - Persze, jól vagyok. Ma később kell bemenni, ez a záró nap, tudod. - hebegte kibillenve látszólagos nyugalmából. - És hívjak taxit, vagy ki tudsz majd jönni elém a reptérre? - kérdezte Missy. - Kimegyek. - mondta szűkszavúan Mike és hirtelen rosszkedve meg lepte Missyt is. - Tényleg oké minden? Olyan gondterhelt a hangod. - érdeklődött. Mike nem akarta még jobban gyanúba keverni magát. - Semmi baj, tényleg. Ne aggódj. - vágta rá, és szemei elsuhantak Billie irányába. Ahogy mereven bámult Billie Joe felé és izgalma újra ébredezett, egyáltalán nem volt rendbe persze semmi, ezt jól tudta. Egy nagy hazugságtenger közepén horgonyzott le és akivel igazából lenni akart, hamarosan ki fog lépni a ház ajtaján. - Hívlak, mielőtt felszáll a gép, vigyázz magadra. Hiányzol. Nemsokára találkozunk. - búcsúzott Missy. - Te is hiányzol. hamarosan találkozunk. - ismételt utána gépiesen Mike, majd letette a telefont. És tudta, hogy a mámoros és felejthetetlen perceknek vége. A lelke pedig kétségbeesetten kiáltozva tiltakozott ezellen.
Plusz idegbeteg vagyok kicsit és kb. négy nap őszi vakációra lenne szükségem :D A. rám írt, hogy bocs, amiért eltűnt, de rossz volt a laptopja, nem volt internete, ööhm, tudjuk *-* Épp kezdtem örülni, hogy hiányoztam neki, de hamar bebizonyosodott, hogy erről szó nincs, azért írt, mert korszakalkotó ötlete támadt, amihez segítségre lenne szüksége. Mégpedig hogy -és most őt idézem szó szerint-összerántsunk egy osztálytalit!!!! WTF? A. mióta ilyen ügybuzgó? A suliban sosem erről volt híres, sőt abszolút passzív volt minden téren és én sem bírtam elrángatni egy szórakozó helyre sem, mert mindig kategórikusan elhajtott, illetve egyszer megígérte, de aztán nem jött el mi meg H.-val és az akkori pasimmal egy csomót vártunk rá, hívtuk is, de nem vette fel, aztán hétfőn mikor kérdőre vontam, közölte, hogy nem volt kedve. Azonkívül A. is kb. annyira volt népszerű középsuliban, mint én. Vagyis semennyire. Jó, hogy a dupla pasizásnak köszönhetően megnőtt az egoja szarkazmus kikapcsolva. Hát hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nincs kedvem ehhez az osztálytalálkozóhoz, az általános iskolait is kihagytam, mondjuk ritka tré osztályom volt, plusz sulis zaklatás, szóval nem lett volna annyi pénz a földön, amiért elmentem volna oda. A középiskola még okés is volt addig, amíg egy másik osztállyal össze nem voltak minket és az osztály tele lett undorító, kavarós ribikkel, akik mások megalázásával töltik az idejüket, meg persze jónéhány seggfejjel is. Szerencsére akkorra már volt akkora pofám, hogy nem hagytam magam, de mások-akiknek meg nem-szenvedtek ettől a csokornyi idiótától. Arra viszont emlékszem, hogy ballagás után K. és Cs. a két legnagyobb ribi még hetekig hívogatott szám nélkül telefonon és ha felvettem trágárságokat mondtak bele. Így én örülök, hogy magam mögött hagytam ezt és igazán nem érdekel, mi történt velük, vagy akár mással az osztályból. Szóval köcce nem érzem szükségét egy ilyen összeröffenésnek, kihagynám, ha nem gáz. Egy srác volt, aki tetszett, de róla annyit tudok, hogy Svédországban él, oda nősült, ilyen kicsinységért, mint osztálytalálkozó, meg nem fog hazautazni. A többiek meg nem érdekelnek, páran ismerőseim a fb-n, de kapcsolatban nem vagyok senkivel, A.-n és Á.-n kívül, már ha ezeket a ritka felbukkanásokat kapcsolatnak lehet nevezni. Megírtam hát A.-nak, hogy annyira nem pártolom az ilyesmiket, de ő csak szervezkedjen nyugodtan. Nem örülhetett nagyon ennek a passzivitásnak, mert elköszönt azzal, hogy az egyik pasija hívja. Ja és megint penészedik a lakás. Sajna mióta nincs non-stop nyitva az ablak, visszajött a penész,engem keserítve. El akarok költözni innen, minél hamarabb, addig meg penészirtok ezerrel. Aztán egyszer majd ott tarthatok én is, mint R,-ék, akik most foglalóztak le egy cool kis házat a környéken.
Éjjel azt álmodtam, hogy egy azon napon találkoztam A.-val és Sz.-el és mindkettőnek jól megmondtam a magamét,amiért így lelépett és eldobta a barátságunkat.Álmomban mindkettő bocsánatot kért...Na ja, jó is lenne, azt hiszem ezek a hajók már elmentek. Meg túl is léptem rajta, csak álmomban visszalátogatnak, kb. mint exeim XD És megvan a laptopom!!!!!!Hamarabb kaptam meg aminek igazán örülök, mert kezdtem kikattanni a gépem lassúsága miatt és néha inkább be sem kapcsoltam, mert dühített, hogy annyira tetű.!Imádom az új laptopot, villámgyors és mindent betölt, nem áraszt el kéretlen reklámokkal, meg felugró baromságokkal. Egyelőre még barátkozok vele, meg kell szoknom hogy nincs egér pl. Vicces lehet, de én ilyen lassan haladok a technikával. Más új nincs velem, olyan hosszú a hét, főleg hogy még a szombat is munkanap, de legalább a meleg visszatért, és olyan az ősz. Ilyenkor jó sétálni a parkban a színes falevelekkel ékesített fák alatt.
Mikor a buszon utaztam tegnap reggel a rádióból ez a dal szólt. Mosolyogtam is magamban. Hát igen, itt az ősz, a hideg, a sötét, a depis,-lassan a tél-életben maradni ez a cél :P
Amúgy sok nincs velem, mostanság sokat lógok R.-el és bátorkodom leírni, hogy baráti kapcsolat lett köztünk, majdnem minden nap összefutunk és akkor dumálunk, vagy kávézunk. Fura és kicsit zavarba ejtő is, vagy hogy írjam, eléggé elszoktam, hogy valaki barátkozzon velem, tekintve, hogy A. már alig bukkan fel, Sz. végleg kizárt az életéből, Á.-val bár írunk olykor egymásnak, de egy világ választja el a nézeteinket, K. Angliában él, H. meg szerintem besértődött, hogy nem értem rá vele és Larával orvoshoz menni, ugyanis hiába írtam rá a közösségi oldalon, bár olvasta, de egy szót nem írt rá vissza. Egyedül J.-vel tartom a kapcsolatot, fészen írunk egymásnak, de ő is be van most havazva, ugyanis visszament a melóhelyére, Zselykét bölcsibe szoktatja, szóval van elég baja szegénynek. Remélem, ez a barátság R.-el tartós lesz. Én egy végtelenül jószívű és őszinte lányt ismertem meg a személyében. Meg is hívott a hétvégére egy buliba, de szerintem ki kell hagynom, mert az én szülinapomat ünnepeljük családilag. Pasimmal túl vagyunk egy két napos összeveszésen, a titkolózás eszkalálódott-ez milyen szó te jó ég-és fajult durva ordibálássá. De már túl léptem rajta. Szombaton hosszú idő után vodka-narancsot ittam, attól is elszoktam, mint a barátkozós egyénektől. Jó volt, lehet átszokom a boroskóláról a vodkanarancsra, hátha az kevésbé viseli meg a gyomromat, mondjuk nem kell belőle sokat inni és akkor okés lesz. Előszülinapi koktél volt. Valamiért bejön ez a dal, meg a klip is, pedig nem rajongok a mai zenékért-kivéve amilyeikért igen-de ez jó :P :P És készül a Still breathing új része, meg egy másik sztori, ami egy fejezetből áll. Hogy mikorra várható, nem tudom, de írom, ahogy időm, ihletem engedi.
