A nemzetközi nem köszönök nap

Arról a tetvedék buszról, ami alapból egy csomót késett, egy megállóval később sikerült lekeverednem, mert annyira tömve volt, na meg a delikvensek az ajtóban álltak meg, pedig nem szálltak le, a csengőt így nem igazán lehetett megközelíteni.
Mindegy, egy kis reggeli séta ebben az őszies időben még jót is tett.

Na de azt már végképp nem értem, miért nem köszönnek egyesek, mikor én rájuk köszönök. Ja, biztos leesne a szájuk, vagy mi. Lesnek nagy értelmesen, de hogy ki van kivel, arról gőzük nincs, pf....
Ma többi ilyen is volt. Imádom.

A hivatalos ügyintézésnél is a nő, hát olyan szemeket meresztett rám, mert én az üveg ezen oldalán állok. Mindenki kerülhet erre az oldalra,semmi sem állandó, a kocka fordulhat nem ? 

Elvileg...

Tegnap (vagyis tegnapelőtt, mert már éjfél is elmúlt) meg egy drága druszámba futottam bele, aki azt mondta, hogy kegyetlenül lefogytam. Akkor miért van az, hogy én dagadtnak látom magamat!?
Na azért jól esett ezt hallani...