Egész héten reménykedtem, aztán péntekre elfogyott a lelkesedés és hagytam a fenébe. Pont akkor hívott J. és közölte hogy nem nem fogad el nemleges választ, menni fogok és pont. Akkor megint fellelkesedtem és úgy volt hogy szombaton akkor megyek.
Délelőtt feljött faterom,hozott sütit és mondtam neki, mi a tervem. Mire ő azt mondta, hogy nem akar beleszólni, de a pasim nélkül minek mennék ?! Meg milyen már az, hogy míg a pasim dolgozik, én bulizok?
Beláttam, igaza van. Szívem szerint én is a pasimmal mentem volna,mert J.-ék meg a velük tartó nagyobb társaság is mind párosával ment, annyira nem akartam egyedül lenni.
Amúgy is túl hamar mentek, kora délután, voltam már fesztiválon több napig, tudom hogy napközben a punnyadás van, meg az ivás, a hőségben való szenvedés meg a fetrengés céltalanul, azt annyira nem szeretem.
Ja meg nem tudták megmondani,mikor megyünk haza, lehet hogy hajnalban,lehet hogy éjszaka, de lehet hogy másnap délelőtt.Kicsit szervezetlennek tűnt az egész program.
Később mikor hívott J.,mondtam neki, hogy inkább mégsem megyek. Nem örült annyira, de elfogadta.
Így hát otthon maradtam, sütit meg makarónit ettem és filmeket néztem. Nyugdíjas program tudom, plusz az édesség és a tészta mocskosul hízlal is :/ Mindegy.
Néha agyaltam, hogy mi lett volna ha...de ennyi.
Ma meg már fent díszelegnek a közösségi portálon a fesztes képek, hát jót röhögtem Népszerű uraság részeg fotóin. Ah, az a baj, hogy ő még akkor is helyes, ha kész van,mint a házi feladat.
Végre nem fáj a fejem,meg a derekam sem. És nincs az a kurva nagy meleg, a lakásban így is 27 fok van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése