Tömény

Oh igen, tudom...gyakrabban kellene írnom...
Remélem majd össze tudom kapni magam, hogy ez így is legyen.

A pasim hétfőn elég nagy csalódást okozott. Lebetegedtem, kórházban is voltam és feküdnöm kellett, megkértem hogy segítsen, de nem tette. Helyette puffogott és bunkózott.
Oké, hogy olyan amilyen,de úgy gondoltam, legalább bajban normálisan viselkedik. Aztán másnap, mintha mi sem történt volna, elment egy haverjához szülinapozni.

Lassan rá kell hogy jöjjek, őt EGYÁLTALÁN nem érdeklem. Szerintem már nem is szeret és nem boldog mellettem.
Na jó, én sem vagyok boldog, de próbálkozom megtartani a kapcsolatot. Persze lehet, hogy nem kellene ezeket a köröket futkosnom. Sosem volt az a kedves, romantikus fiú, de most már átment egy érdektelen taplóba, akit saját magát és a szükségletein kívül ( kaja, pia, foci, bulizás,haverok, meg lehet hogy csajok is) más nem izgat. A kapcsolatunk néha már lakótársinak mondható és ez cseppet sem jó.

Hiányoznak az apró figyelmességek, amiket én próbálok a mindennapjainkba belecsempészni, pl. megveszem a kedvenc édességét, reggel megcsinálom a kávéját stb. De neki ez szerintem természetesnek tűnik.

Lehetséges, hogy valaki oltogatja, pár hónapja láttam, hogy sms-ezett az exével. Nem szerelmes üzenetek voltak, de akkor is. Mikor kérdőre vontam, felháborodott, hogy miért ne beszélhetne, vagy sms-ezhetne a volt csajával, mit féltékenykedek, a csaj az ország mások végében él, boldog párkapcsolatban...
Amúgy sem értem, mi a szart írogat egy olyan nőnek, aki állítása szerint jól lehúzta pénzzel, aztán el nem ítélhető módon összeállt a haverjával, majd kihajította a közös albérletükből. Kezdem azt hinni, hogy csak az ilyen orbitális ribancoknak áll a világ. Aki normálisan akar élni, nem átbaszni a másikat, annak már régen rossz és azon áttaposnak.

Anyum mondogatja, hogy jobban tenném, ha keresnék mást, de nekem most ehhez nincs kedvem és energiám. Persze még jó, hogy nem ők akarnak összehozni valakivel. Egyszer már próbálták, mikor a narkomán sráccal vége lett, fater elhozta bemutatni az egyik ismerősének a fiát. A gyerek viszonylag jól nézett ki, ehhez mérten akkora arca volt, mint egy ház és ott okoskodott nekem. A másik nem elhanyagolható szempont az volt, hogy volt barátnője, szóval én nem is értettem, mit akar...

A tetejében a fogam is fáj.

De azért van egy jó is, J.-nek kisbabája lesz!!!!!!!!!!!!!!!!