Tudom, hogy kb. senkit sem érdekel, de azért írok róla, hogy a mai napom is a fogorvosnál, pontosabban a fogászati ambulancián indult (yeah), mivel már rohadtul elegem volt a folytonos idegesítő fogfájásból.
Egy tök jó fogászati rendelőbe kellett menni, a váró olyan volt, mint egy nappali, kényelmes székek és szép képek mindenfele, nagy padlóvázák, meg karácsonyi illatú gyertyák. Hangulatos volt na. A rádió is be volt kapcsolva, és némileg mosolyt csalt az arcomra, hogy az egyik dal amit leadtak, a Pálinka dal volt (tudjátok...), ami még mindig jobb volt, mint a váróban a két papa beszélgetését hallgatni, akik politizáltak, aztán meg ecsetelték egymásnak a fogászati élményeiket.
A pálinka dal után meg a Heroes-t adták Måns Zelmerlöw-től, hát ez is eléggé ide illett, mit ne mondjak.
A lényeg, a lényeg, hogy miután előadtam a kiselőadást, az ez évi fogászati kalandjaimról, csináltak egy röntgent és utána gyökérkezelni kezdték...
Szerencsére kaptam injekciót, de még hátra van pár alkalom, viszont azt már a körzetis dokimnál kellene, akit a jó égnek nem bírok telefonon elérni, pedig jó lenne.
A pofám meg még zsibbad az injekciótól, enni, inni nehézkes. Ha ez ünnepekre is így marad, legalább nem jönnek rám a plusz kilók, igaz szívás lesz hogy nem tudom majd élvezni a karácsonyi kajákat, mert egyik oldalt ott a lyuk a fogamon, de hát ez van. Biztos jobb mintha kihúzták volna.
És mielőtt beszólítottak volna, még ezt is lenyomatta a rádió.
Mindig is imádtam ezt a dalt, bár nem egy fogászati rendelőben a legideálisabb meghallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése