Aztán az a rohadék busz is késve jött, az eső esett, a sok zombi természetesen nem várná meg, hogy lemásszak a buszról, már nyomulnak felfelé, nem törődve semmivel. Az ne zavarja őket hogy ülőhely nem lesz, hiába is nyomakodnak.
Idióták :/
Hogy rohadtam volna meg, mikor nem raktam le a jogsit.
Utálom néha az embereket, a tömegközlekedést és mindent ami ezzel jár. Antiszoc. vagyok.
Tegnap Sz. lelkét ápoltam telefonon egy órán keresztül (ő hívott). Kicsit komolyan veszi a kapcsolatát a pasijával. Úgy értem, ilyeneket mond, hogy ha a csávó nem lenne, ő már nem élne.
Na ne már....
És persze mindent megtesz neki, épp hogy a fenekét ki nem törli. Próbáltam jelezni, hogy oké a nagy szerelem, de ne hagyja már magát kihasználni. A srác otthon dekkol, mert nem dolgozik jelenleg, Sz. viszont igen, de így is mindent neki kell csinálni még munka mellett. A fickó meg egész nap heverészik, netezik, alszik. De Sz. nem bánja, ő mindent megcsinál a fiúnak.
Hát nem is tudom...Talán fiatalabb koromban én is ilyen kis áldozatos voltam,de néhány pofára esés megtanított engem, hogy nem kell ám mindent megtenni életünk párjának. Neki is van lába, keze stb. Jó, persze én is viszek pasimnak kávét, csak úgy kedvességből, ha megkér valamire, nem bunkózom, de mindent akkor sem rakok elé, alá stb.
Aztán később A. is benézett és elpanaszolta az ő baját, neki és a párjának egészen más jellegű a problémájuk, nem párkapcsolati, sokkal inkább jövőbeli (ház keresés, vétel, hitelek minden szarok). Sok okossággal neki sem tudtam szolgálni, nekem nincs lakásom, házam, ahogy elnézem a helyzetemet nem is igen lesz,marad az albérlet. De szívesen meghallgatom őt, mert tudom, nekem is könnyebb, ha kipanaszkodom magamat, legalább lelkileg segít. Ha máshogy már minden el van cseszve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése