A hét első része normális és átlagos volt, bár a kedvemre árnyékot vetett a közelgő nődokis sztori.
Aztán szerda este berobbantak a piros napok és én el is engedtem ezt az uh dolgot, gondoltam úgyse végzik így el, de azért beugrok, ha már időpontom van, legalább a beutalót kikérem. Reggel kellett mennem és senki se volt előttem, így 2 perc alatt behivtak.
Az orvos 65+-os fickó, viszonylag rendes volt. Elregéltem miért jöttem, hogy kontroll uh-t szeretnék a mióma miatt, de mivel épp havi vérzek, csak egy beutalót kérnék. Erre a pasi közölte, hogy így is megcsinálják az uh-t, úgyhogy menjek szépen el és utána hozzam vissza az eredményt. Kérdeztem, kell e újabb sorszám, időpont stb., de azt mondta nem kell, csak jöjjek.
Hát okkkké...
A folyosó végén lévő ultrahang laborba ballagtam és csak 2 nő ült ott. Na mondtam magamban, ez gyors lesz. Aztán irány a hely.
De persze ezt csak én gondoltam így. Mert nagyon sokáig semmi se történt, csak a tömeg gyűlt, ám senki sem jött beszedni a papírokat. Aztán nagyon nehezen csak beindult a rendelés, de rohadt lassú volt és én már majd bepisiltem.
A negyedik turnusban jutottam be, az uh-t végző nő tök rendes volt (most nem a múltkori motyogós asszony volt). Minden részletesen elmondott. De sajna sok jót nem hallottam tőle.
A mióma nőtt. 5 cm-ről 8 cm-re és ha ez még nem lett volna elég, kiújult a polipom.
Mikor ezt mondta, nagyjából tutira sejtettem, mi fog következni.
Visszamentem tehát az orvoshoz ezzel a csodás lelettel. Ültek ott vagy hatan, de ott se jött ki az asszisztens, illetve néha random emberek bemehettek, de logika nem volt a dologban.
Egyre idegesebb lettem. Egyrészt már rég a helyen kellett volna lenni, másrészt haza hazavágott a nagyobbra nőtt mióma és az újfent megjelent polip.
Közben mellém keveredett egy terhes kiscsaj, akit előzőleg az uh-n már láttam. Elkezdtünk beszélgetni, csak úgy zúditotta rám az infókat, hat évvel fiatalabb nálam, de már az ötödik gyerekét várja, aki december végén fog érkezni. Meg hogy a pasija nem örült az újabb babának, mert az előző pici is csak másfél éves, de ő nagyon boldog. És alig várja hogy megszülessen a kisbaba stb.
Azt hitte, én is terhesség miatt vagyok ott. Ja, bár úgy lenne...
Szóval jól elvoltunk, de már haladtam volna, így mikor mégis kilépett az asszisztens, megmutattam neki az eredményeket és mondtam hogy a doki kérte, hozzam vissza. Erre elkezdett szívózni velem a sorszám miatt. Már hogy nincs. Vagyis van, de az már nem jó. Új kellett volna. De nekem meg a doki azt mondta, ne kérjek másik sorszámot, csak vigyem vissza a leletet.
Meg hogy nem emlékszik rám és én amúgy a másik vizsgálóban voltam. Már az asszisztens szerint. Chh...
Nagy nehezen csak bebocsátást nyertem és hát így legyen ötösöm a lottón.
A polipot el kell tüntetni.
Mielőbb.
A miómára annyit mondott, egyelőre még maradhat.
Kicsit megkönnyebbültem.
De akkor is újabb műtét következik. Ezért a hírért dekkoltam ott reggeltől délig. Jó mi? Szipi szupi egészségügy.
Így tegnapra szabit vettem ki. És ma is.
Kaptam pár vizsgálatkérőt és ma a hely helyett vérvételen voltam (70-en voltak előttem ehhh), meg időpontokat kéregettem altató orvoshoz és ambulanciara, ahol majd a műtét időpontját adják meg.
A kedvem és türelmem a nulla felé konvergál (amúgy csak tegnap este bőgtem, az is csak az idegességtől volt), de azért eldumálgattam ma egy papival és egy mamival is a hosszú várakozás közepette.
Ja I.-vel is találkoztam, a lányát kísérte vizsgálatra, mert ott is jön a baba.
Pasim nem valami nagy támogató.
És az ősök meg egymást marják, anyám depis, apám ismét a Tini hiénával lóg. Napirenden vannak a balhék.
Húgom rendes volt, hívott hogy miben tud segíteni.
Hát ha az időt előre tekerné, az jól jönne.
De most komolyan, miért újul ki mindig ez a fránya polip?
Állítólag stressz és ösztrogén dominancia is ludas lehet.
Szakértők véleményét szívesen várom.
Jó hosszú hétvégét mindenkinek.
Három napra most én is félre teszem az agyalást és probok írni, pihenni, filmezni nyugodtan.
