2015. november 2., hétfő

Vissza a gyerekkorba

Az elmúlt hét péntekig annyira tré volt, hogy inkább nem is vesztegetek rá időt, hogy leírjam....

A hétvége azért már valamivel jobb volt. Sőt...
Az ilyenkor szokásos gyertyaégetési körutunkra mentünk, ami minden évben jól szokott sikerülni. Most sem volt másképp :)
Főleg, mert a kedvenc tevékenységeimet végezhettem (amit ritkán). Ültem a kocsiban, bámultam ki az ablakon és közben szóltak a mobilomból a kedvenc dalaim. 


Jó messze elhagytuk a várost, ismét az Isten háta mögött jártunk. Mintha megállt volna az idő. Más környezet, más emberek, arra felé minden annyira más.
Néha arra gondolok, milyen érdekes lehet ott élni. Őszintén, én már utálok itt, a városban lakni.  Persze az új élethez nem kevés pénz kellene és stabil munkahelyek. Már pedig arra, minden van, csak ilyesmi nem. Ott mindenki alkalmi melókból tartja fent magát, vagy segélyekből. Ilyen téren a helyzet ott még ennyire sem rózsás mint itt, pedig hát itt sem sok munka van.

Tesómmal úgy hülyültünk, mintha ismét gyerekek lettünk volna, az ősök pedig meghatottan nézték ezt :) Készítettük pár idétlen fotót, amit hát biztos nem rakunk fel a faszbukkra.
Jó volt na...


Aztán fater mindenkit meghívott kajálni is és már nagyjából lement a nap, mikor haza értem.
Jó kedvűen.


Amit a pasim hamar el is cseszett persze...Nem tudom, mi baja volt, de egyszerűen nem szólt hozzám, mintha megbántottam volna, pedig hát otthon sem voltam. Csak ült a fotelben, egy kukkot sem mondott, ha kérdeztem hogy mégis mi a franc baja van, elküldött a fenébe.
Később meg lelépett a haverjaihoz :O
Másnap meg már semmi baja nem volt. Most igazodjak ki rajta ?!

Este apám mikor telefonon beszéltünk, azt mondta tényleg tuti nap volt a szombati és hogy jó volt látni minket tesómmal úgy hülyéskedni. És hogy jó lenne, ha a viszonyunk mindig ilyen lenne. Mert semmi értelme sincs az ellenségeskedésnek.  Igen, van ebben valami, én sem vagyok harag párti. Csak hát a mindennapok nem olyan felhőtlenek és rózsaszínek, mint ahogy az otthonunktól messze töltött percek. A hétköznapok kegyetlenek, szürkék és valamit megváltoztatnak a gondolatainkban, a lelkünkben, amitől olykor idióta seggfejek leszünk.
Pedig hát milyen szép lenne, ha nem így történne....

1 megjegyzés:

  1. Ilyet sem hallottam még, hogy valaki halottak napján boldog legyen, de örülök, hogy jól érezted magad. :)

    VálaszTörlés