Elmúlik-avagy a buli után depresszió

A buli nagyon jóóóóóó volt!!!!!!!!!!!!
A pasim is jó fej volt, annyit nevettünk. Oké, többet ittam mint kellett volna (ezért persze meg is kaptam a magamét másnaposság formájában), de akkor is megérte! Bárcsak tovább tartott volna. Én nem tudom, ki hogy van vele, de egy jó buli után napokig szar kedvem van és azon szomorkodom, miért rohan el úgy az idő, főleg a klassz dolgok terén, a rosszak meg mintha örökké tartanának...

Apámmal összevesztem a hét közepén, egyszer csak elég lett és kimondtam a véleményemet, amit ő eddig is leszart, ezután is le fog, de végre mertem beszélni. Most haragban vagyunk, de előbb-utóbb ki kell békülni vele, nem szeretek haragtartó lenni.

Jaj, a kattant srác is rám írt,csak a szokásos hogy vagy, mit csinálsz-ot nyomatta. Úgy látszik, megint kezdi és ez egy neverending story lesz a részéről, néha felüt neki és akkor megkeres. Nem érdekel, majd megunja én nem írtam neki vissza.

Felraktam a sztori utolsó részét, nem tudom mikor rakok fel majd ismét valami hosszabbat, vagy bármi irományt. Visszajelzés híján nem sok értelme van és jelenleg nincs kedvem semmihez. 

De a rosszkedv pár nap múlva elmúlik, így szokott lenni. Csak most még frissek az élmények, most még fájó szívvel jut eszembe, de szürkébb napjaimban biztos szívesen emlékszem majd vissza rájuk.