Új év, új fejezet, új versszak. Vagy a régi történet? Mi írjuk. A döntés a miénk.

Akartam ide írni most egy réges-régi ezeréves bejegyzést a kézzel írt naplómból, amiben a nagyszülőknél töltöttem a szilvesztert, de letettem erről, mert szomorú lettem, hogy már nem lehetnek itt. Régen jobb volt minden, mindig azt mondom (írom).
Torokfájósan indult az év utolsó napja...de amúgy minden rendben. Későn fekszem, későn kelek, sokat eszek (yay), ráérősen kapucsínózok, ff-t olvasok, írok, filmeket nézek (az Életem farmja és az Elfelejtett idő pl., de mindkettő igen szomorú alkotás), a Minyonok, Gru, vagy a szokásos ID/TLC körök, semmi extra. És imádom ezt a fajta szabadságot, előre depis vagyok, ha belegondolok,  hogy hétfőtől ennek is vége. Nagyon nagyon nem akarok és szorongani sem a sok hülyeség miatt, pl. hogy milyen busszal járok akkor reggelente, hogy elkerüljem a kicseszett idegesítő tömegnyomort, meg hogy tényleg megszűnik e a hely stb., szóval mára hanyagolom is ezt, nem most van az ideje ennek.
A kétünnepközti napok békésen teltek, pasim végig dolgozott, én meg tettem-vettem, de leginkább csak úgy elvoltam. Kibontottam a tesóm által adott egyik méretes ruhás zsákot, hogy akkor neki állok, de tudom, hogy ahhoz előbb a szekrényt kellene szabaddá tennem, így gondoltam, addig betuszkolom a zsákokat az egyik gardróbba, hogy ne legyenek szem előtt. Erre ott is találtam két tele szatyor ruhát, azt sem tudom már kitől kaptam, ah...
Tegnap H. és a kislánya felugrottak, hoztak sütit, én meg odaadtam Larának a karácsonyi ajándékot.
A facebookomra megint írkált az az elmebeteg nő, aki apámra hajtott, és rosszul viselte az elutasítást, ezért részegen egy ideig zaklatta anyámat, meg engem provokatív, alpári baromságokkal, letiltottam, erre most egy új profillal próbálkozott és az első gondolatom az volt, hogy írok neki valami kevésbé szalonképeset, de végül aztán csak tiltottam. Szegényke elmebeteg és hiába kőgazdag és van vagy 4 ingatlanja, akkor is magányos, meg keserű. Én meg nem állok le vele, nem akarok gyűlölködni.
A szembeszomszéd megint elkapott és egy csomót dumáltunk a folyosón (majd megfagytam), nem lesz ez egy barátság kezdete, de annyira nem is rossz fej, azt hiszem.
Ezenkívül nem sok érdekesség történt mostanában. De így volt a jó. Kellettek ezek a nyugodt napok, az egész évi káosz után. Mert hát összegezve mindent, nem semmi volt ez a 2021. Az egész évet áthidalta a kovidos cseszekedés, ami az én életemre is kihatott, hiszen év elején a pozitiv teszt miatt csúszott a műtétem. Aztán az első műtét után jött a hidegzuhany a rossz eredmény, a félelem, a könnyek, a kanosszajárás orvosokhoz, a csalódás, újabb műtét, aminek az eredménye már jobb lett. De még mindig nincs vége teljesen, az MR lelettel nem jutottam el idén a dokihoz, de jövőre ezt mindenképp megejtem, majd mond valamit. És akkor a családi viszályokról nem is írtam. Meg arról sem, hogyan ért itt minket megint az év vége, pedig mást sem akartam, csak elhúzni innen.
Voltak emberek akik maradtak, mások eltűntek, talán újak is jöttek.
Nehéz év volt ez, ideje lezárni és reménykedni, hogy az új jobbat, szebbet hoz.
Ma már nem sok mindent csinálunk, kettesben ünneplünk pasimmal, ami kb. tv nézésből, majd éjfélkor-ha nem alszunk el addig-pezsgővel koccintunk, hát nem lesz egy fergeteges parti, de azt hiszem, kibírom :P
Mindenkinek boldogabb, eredményekben, egészségben gazdag új évet kívánok!!!
Köszi annak, aki itt volt és aki ezután is itt lesz <3

Téli örömök

Mi a jó a téli leállásban?
Egyértelműen a pihenés és az evés. Sajnos mindkettőnek megvan a negatív hatása is.
A pihenéstől (későn fekvés, későn kelés) felborul a régi rend és mire ezt az újat megszoknám, sajnos elröppen ez a pár nap és kelhetek megint hajnali ötkor :S
Az evést meg nem kell részleteznem véleményem szerint, mondjuk próbáltam mértéket tartani, de az édességeknek sehogy sem tudok ellenállni, bejgli, szaloncukor, gesztenyepüré, péksütik, csokik, sajnos most kicsit sok volt belőlük, mert hát ugye karácsony. Mindegy, majd lemennek a pluszkilók, ha elkezdődik a hajtás ismét.
A tv műsorokat tekintve, nagyjából a szokásos volt a felhozatal, Reszkessetek betörők, Jégvarázs (mondjuk, az jó és idén is megnéztem), Dennis a komisz egyebek, de azért több filmet is néztem mostanság. A pasimmal a Végső állomás ötödik részét, ő bírja az ilyeneket, én kevésbé, frászt kapok attól a filmtől. De ha már horror, vagyis nem tudom, az volt e, de előtte való nap (azt hiszem), meg egyedül néztem a Brahms-the boy II. c. filmet, ami tőlem nagy dolog, mert nagyon félős vagyok, mondjuk, ezután a film után is ki voltam, mint a díványrugó és minden zajra felugrottam (szánalom, tudom). Aztán békésebb vizekre evezve megnéztem a Paddington mackót, aranyos volt, meg néha kell ilyen is. Ezen kívül mentek a természetfilmek, TLC-s és ID-s sorozatok, meg néha pasim választott műsort, de azt nem kommentálnám :D
A karácsony átlagosan telt szerencsére. 24.-én, ahogy előtte megírtam, bevettem magam a konyhába és kora délutánig főztem,  közben fát díszítettem. Nem kaptunk akasztót, így cérnára fűztem fel vagy 60 db szaloncukrot, azt hittem nagyobb meló lesz, de meglepően hamar végeztem. Este átadtam pasimnak a szokásos ajándékát, ő is a konyhai edényt és az illatszert, aztán néztük a tv-t.
25.-én jött a családi kajálós ebéd, bár inkább volt az vacsora, mert ötre voltunk hivatalosak. Aggódtam, hogy a Tini gyökér ott lesz, de meglepetésemre nem így lett (mondjuk másnap már odapofátlankodott). Az este fogjuk rá békében telt, néha volt egy-egy bántó beszólás apámtól, de nem is vettem fel. Pasim is normálisan viselkedett aznap, az ételek jók voltak és szuper ajándékokat kaptam. Egy évre elegendő tusfürdőm és testápolóm van annyi biztos, mivel pasim, anyám, apám és tesómék is azt adtak. Este 11 körül értünk haza és hívtunk taxit, mert nem jártak már a buszok. Akkorra már egész sok hó esett. Tehát még a fehér karácsony is összejött. Én szeretem a havat, de csak ilyenkor, ha nem kell sietni sehova, az már nem poén, sőt nyűg, ha a reggeli tortúrában kell a hóval kínlódni. Most jó, a hangulathoz illik.
26.-án pihentünk és ettünk, meg pasim a haverkáival lógott, volt mit bepótolnia, hiszen előző két nap nem volt nyitva a kocsma :/ Jól el is maradt (az állapotát ne is firtassuk), de szerencsére két ünnep között is dolgozik, így talán elejét is vehetjük a csavargásoknak. Jó lenne persze, ha ő is itthon lehetne velem, de sajnos ha itthon kell lennie, nem tud hosszú távon mit kezdeni magával és elmászkál. Abból meg csak a vita van, amihez nincs kedvem.
Ma kipakoltam két fiókot és ruhát selejteztem, de még így is zsák számra állnak vádlóan az ágy mellett. Holnap már bebuszozok a postára, csekket fizetni és K. csomagját kivenni, ha jól tudom, van benne édesség is, úgyhogy a cseppet sem diétás nassolás folytatódik.

The weird time of life pt. 01.

Hyyyyy! Kaotikus napok ezek, az ajándékokat legalább már megvásároltam, a végére minden motiváció (az a kevéske) ami volt bennem is elhagyott és úgy lézengtem a bevásárlóközpontban, mint egy zombi. Nem vagyok elégedett, közhelyes cuccokat vettem, lehettem volna leleményesebb ez tény, de hát az is tudvalevő, hogy ez nem az én műfajom.  
A buszról reggel integettünk egymásnak N.-el.
K. csomagját is ki kellene vennem a postáról, két napja hordozom az értesítőt, de vagy elfelejtem, vagy nem arra visz az utam.
Á. is hívott, hogy kellemes ünnepeket kívánjon, de olyan kínosan sokat hallgattunk mindketten, hogy most nem esett jól ez a beszélgetés.
Ünnepi hangulatom még mindig semmi (bár egy üveg Baileys azért jó lenne, de marha drága), még hiányzik a szaloncukorakasztó és a csomagolópapír is és azt sem tudom amúgy, meg lesz e tartva a karácsonyi vacsora, a családom jelenleg egy háborús övezet, húgom és anyám, apám és anyám és újabban anyám és tesóm pasija között dúl a csata :S
Az egésznek így nem sok az értelme.
A bajok egyik fő okozója, a Tinimami meg még szép hogy ott van, amikor csak tud. Őt én nem tudom komolyan venni, azóta meg, hogy sajna láttam róla egy neten keringő kompromittáló fotót (valami expasija tölthette fel, még emo hajzattal, hello kitty-s pólóban, de alul semmiben pózol a csaj, ne akarjátok látni!!!), hányingerem is van és gondolkodom a hipós szemcseppezésen.
Ma délben a hely is leállt és január 3.-ig nem is kell menni, örülök! De lett volna még egy elintézendőm és az ezzel megbízott nőci azt ígérte, küldi az anyagot, de cseszett küldeni, kicsit aggódok, de remélem nem lesz baj ebből. Ja, meg azt is hallottam, hogy lehet, jövőre végleg bezár a hely. Mert hogy a kovid nagy csapás volt...Remélem, hogy csak pletyka...Végigpörgettem az eddigi munkahelyeimet, mindig kifogtam a legszarabbakat (ez külön posztnak is jó lenne, mert volt ideggyenge, üvöltözős főnököm, akitől féltem és emiatt minden nap sírtam, meg volt nem bejelentős, fizetést elcsajozós főnököm, de volt olyan munkatárs is, aki már előttem kitúrt 2 nőt, (később az utódomat is), antiszoc volt, vagy mi, engem sem tanított be, mondván, hogy nem ér rá, aztán szó nélkül elhúzott szabira és rajtam csattant minden). Szóval nem szeretem különösebben a hely-et, de máshol sem lenne jobb.
Hétfőn Zselykére vigyáztam, jó volt <3
Tegnap meg a szembeszomszéd megállított a lépcsőházban, hogy ugorjak be nézzem meg hogy milyen lett az új járólap az előszobájukban. Mintha barátok lennék, vagy ilyesmi, ez haladás ahhoz képest, hogy egy időben még köszönőviszonyban sem voltunk, sőt mivel a rokonunkkal akartak aláíratni valami eltartásit, még utáltuk is egymást. Bementem, aztán 2 perc múlva ki, nem vagyok az a más lakásába sűrűn járkálós típus (meg aztán nehogy ő is be akarjon jönni ide).
Húgom adott öt zsák ruhát, de még csak kettőt tudtam kipakolni és elrakni, így a kisszobában három zsák áll az ágy mellett, ünnepi dekor helyett :/
Holnap meg már karácsony, ami sütés-főzést jelent, a menü már összeállt a fejemben, holnap meg is kell valósítanom. Semmi extra, húsleves, rántott hús, fokhagymás sült hús, vegyesköret, savanyúság, franciasaláta, meg gesztenyepüré, ha nem kapunk már a boltban bejglit. Plusz műfadíszítés. Lesz programom holnapra, úgy hiszem. De ez így a helyes.
Mindenkinek szívből kívánok békés, boldog karácsonyt!

És...hát nem is én lennék, ha nem dobnék még ide valami ostobaságot, hogy miért, ne kérdezzétek. Hozzáteszem, ez nem az fanfiction, amit most írok, hanem egy tavaly elkezdett (karanténos) idióta, hektikus szösszenet. Akkor meg ugye lezárások voltak, tehát fogjuk arra, hogy nem voltam beszámítható XD
Amit tudni kell még:
- A szokásos "more than friends" hülyeség
- Nem tükrözi a lelkivilágomat
- A későbbi +16 és +18-as beteg tartalmakért elnézést kérek
- Rettenetesen béna, ellenben nincs is még befejezve és rövid lesz (nem tervezem D.lovers hosszúságúra)
- Törölnöm kellett volna a búsba, tuti, meg fogom bánni, hogy kirakom (sőt már most bánom)
- Mentségként, tavaly sok MGK (Colson Baker) és Yungblud (Dominic Harrison) dalt hallgattam, meg néztem a Yungblud show-t, ami szórakoztató volt és szerintem Yungblud tök sokoldalú előadó.
- Meg hát hobbim a shippelgetés...

Ch. one.

So I'ma take a drug on the weekend. Take myself outta my suppressed head'. Cause I don't need, no, I don't need you: Őrült  és kifordult, amiben élünk, ezért nem is megdöbbentő, hogy mi magunk is őrültek és kifordultak vagyunk. És gyakran rossz irányba tévedünk. Én legalábbis egész biztosan, ez nem kétséges. Pedig nem így terveztem, én csak megpróbáltam talpra állni minden rohadt csalódás, félreértés után újra, meg újra. Kerestem önmagam, ajtókat nyitogattam, amiket nem lett volna szabad, de megtettem és egy idő után nem volt visszaút.
Elváltam, és a családom eképp való elvesztése után, napjaimnak valamennyire keretet adott a munka, de még így is céltalanul, ürességben teltek a szabad óráim. Igyekeztem lefoglalni magam, menedéket lelni a zenében, de néha ez sem volt elég. Új emberekkel ismerkedtem és örültem, hogy ha velük lehettem, mert a régi dolgaim addig sem foglalkoztattak. Le akartam zárni a  múltat, mert éreztem, hogy az örökös visszatekintés semmi jóra nem vezet. A tiszta lappal kezdés viszont nem ment könnyen, ott, ahol lépten-nyomon ismerősökbe botlani. Ilyen, mondhatni barátom volt Dominic, akivel egy időben sokat múlattuk együtt az időnket, alkohol és cigarettafüstben, lepusztult bárok legmélyén. Az egész csak erről szólt, de végülis nem voltak rossz évek, csak aztán képbe jött életem legkomolyabb kapcsolata, amiből a lányom is született. A közös időtöltésünk itt mondhatni egy időre véget is ért, de nem bántam, sokkal fontosabb dolgom akadt, apa lettem és ez volt a legjobb dolog, ami valaha történhetett velem. De tönkrement minden, amiért én voltam a felelős. A válásom nagy változás volt, majd belepusztultam, de alkalmazkodnom kellett. És Dominic valahogy akkor megint az életembe lépett, az útjaink többször keresztezték egymást. Nem értettem, miért nem lépek ki ebből a hülyeségből és mi kapcsol hozzá még így is, mikor jó pár évvel fiatalabb volt nálam. És furcsább is, elég gyakran nem értettem, meg sokszor a falra másztam tőle, de ennek ellenére, számomra is rejtélyes okból mégsem akartam teljesen lekoptatni. Valami támaszt jelenthetett nekem, vagy ilyesmi.
Azért igyekeztem leépíteni és inkább az új barátaimmal csavarogtam, ők velem egyidősek voltak, könnyebben kezelhetőbbek és valljuk be, jóval menőbbek is. Szórakozóhelyeken, vagy ha nem volt elég pénzünk, a parkokban üldögéltünk, berúgtunk, egymás után szívtuk a cigiket és világmegváltó zagyvaságokon agyaltunk. Ránk ömlött az éjszaka, az italozás okozta fesztelenség és az idő nem létezett.
Azon az estén is így volt, mikor megjelent Dominic. Nem hívta senki, és talán tényleg véletlen volt, hogy éppen akkor és ott futottunk össze, de neki egészen felderült az arca, mikor megpillantott. Nem úgy nekem. El sem hittem. Kínosnak találtam a jelenlétét, nem is értettem, hogy a francba talált meg, és kifejezetten idegesített, hogy vidáman és önfeledten mosolygott, meg integetett, mintha a világ legnagyszerűbb barátsága volna a miénk. Pedig a nagy francokat volt az.
A többiek, akikkel voltam, persze harsány röhögésbe törtek ki és sértő szavakkal illették Dominicot, sőt néhány üres műanyag pohár is repült felé. Az arcom vérvörös lett, de én is nevettem a barátaimmal együtt. Dominic csalódása borítékolható volt, a mosolya hamar tovatűnt és elindult a magas fákkal övezett park sétánya felé, néhány perc múlva már csak egy ambivalens momentum volt az, hogy arra járt.
- A kis fura barátod már ide is követ? - érdeklődött Travis.
- Fogd be, nem a barátom, csak egy ismerősöm és amúgy sem hinném, hogy követett.- vágtam vissza és az jutott eszembe, hogy Dominic biztos szomorú lenne, ha ezt hallaná. De nem akartam foglalkozni azzal, ő mit érez.
- Nem százas, mint tudjuk és kitelik tőle.- jegyezte meg Ollie.
- Szabadulj már meg a kis köcsögtől, rossz fényt vet rád! - veregette meg a vállamat bölcs képet vágva Travis, én meg csak a fejemet ingattam, majd kikaptam a kezéből az italosüveget.
- Jó, az lesz. - ígértem, de úgy fél óra, még nagyobb sötétség és jópár ital után, a srácoktól elválva, mégsem az otthonom, hanem a park azon iránya felé indultam, amerre Dominic is ment. A jobbik részem reméltem, hogy ott találom, a rosszabbik pedig azt akarta, hogy ne így legyen.
De ezúttal a jobbik énem nyert, mert Dominic a padon ült, mintha sejtette volna, hogy előbb-utóbb úgyis megkeresem. Egy lámpa adta a fényt, ami alatt egy gyűrött papírra írogatott valamit. Gyanítottam, hogy dalokat, mert egyszerűen nem tudott nyugton maradni, folyton csinált valamit, nála sohasem volt üres járat, sosem volt el csak úgy, ahogy mi, normális átlagemberek. Tudom, hogy nem tehetett erről, hogy ez betegség, de akkor is, ezen tulajdonsága borzasztóan irritáló volt nekem.
Eléggé belefeledkezett a tevékenységébe, a toll úgy sercegett, hogy felhasította a papírt. Dominic magában kereste a szavakat, nem is figyelt és csak azt érzékelte, hogy ittasan lezöttyentem mellé, a mozdulattól a toll egy éles vonalat karcolt a papírlapra, Dominic alig hallhatóan káromkodott, de én jól tudtam mit mondott.
- Természetesen már megint valami hülyeséget írva pörögsz. - méltatlankodtam.
Nem mondott erre semmit, kettéhajtotta a papírt és a zsebébe rakta, aztán a tollal a padot kezdte firkálgatni, fekete tinta borította el az ujjait és a pulóverét.
- Miért jöttél ide? - sandított rám kicsit neheztelően.
- Nem jöttem, csak megláttam, hogy itt vagy. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Ami nemrég történt, nagyon megalázó volt. - jelentette ki Dominic szemrehányóan.
Rá sem néztem, úgy legyintettem.
- Te aláztad magad meg azzal, hogy oda akartál jönni. Mondtam már, hogy hanyagolj, ha velük vagyok. Nem tehetek róla, hogy te nem fogtad fel!
- Felfogtam! - vágott a szavamba Dominic indulatosan és hangosan, akkor pillantottam felé és a lámpa fényénél láttam az arcán a sápadt, értetlen elkeseredettséget. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, így csak szótlanul tudomásul vettem.
- És most mit csinálunk?- érdeklődött kis csend múlva és némileg halkabban Dominic. Ha haragudott is rám, ez a múlté lett.
- Hát, hogy te mit csinálsz arról fogalmam sincs, én hazamegyek, sok volt mára az alkohol. - válaszoltam, ahogy szédelegve felkeltem a padról és befejezettnek tekintettem a beszélgetést.
- Colson, várj! - szólt utánam Dominic, de feldúltan továbbsiettem, ahogy mindig, kérdéseket hagyva, megígérve magamnak, hogy ez volt az utolsó, hogy időt pazaroltam erre a Ritalinos hülyegyerekre. Hát igen, így éltem a napjaimat, sokszor részegen és távol szárnyalva a valóságtól, képtelenül arra, hogy elvágjam a szálat, ami összekötött Dominicot és engem. Pedig egyszerű lett volna az arcába üvölteni, hogy hagyjon békén mindörökre, de sosem tettem. Ha jött, beengedtem, ha elmaradozott, elindultam a parkba, vagy a környékbeli kocsmákba, hogy megkeressem. Aztán átkoztam magamat már abban a pillanatban.
All my friends have deserted again, and I don't wanna be a loner:
-Olyan magányos vagyok. - mondta Dominic szomorúan ragyogó szemekkel és panaszos hangon. Láttam rajta, hogy valami baja van, de igyekeztem figyelemre sem méltatni. A szokásos volt minden, külváros, egy unalmas éjszaka, semmi egyéb, nem hatott még az italom és kezdtem besokallni. Pluszban, itt volt a nyakamon Dominic az idióta kérdéseivel.

- Hallod, Colson. Te nem érzed egyedül magad?- villant rám Dominic tekintete.
Kirázott a hideg és elfordultam.
Még jó, hogy így éreztem, már elég régóta.
- Hello, ez a 21. század. Itt mindenki magányos Mégis mit vársz, mit tegyek? Szórakoztassalak, vagy mi?- dühöngtem félhangosan.
- Azt nem kell...
- Tudom, te remek programokat találsz magadnak, láttam múltkor, ahogy belefejeltél a téglafalba. - gúnyolódtam.
Néha magam is durván lesokkolódtam azon, amit Dominic magával művelt, mint aki nem rettegett semmitől, felmászott a legmagasabb helyekre és mintha nem érzékelte volna a fájdalmat, a vért, ami pl. a legutóbbi idétlen  mutatványa következményeként, nagy cseppekben csorgott a homlokán. Vagy csak nem érdekelte. Egyszerűen hülye volt. És tényleg hagynom kellett volna a francba.
So tell me your name and tell me your problems, I got the same: Már magam sem tudom, mikor ment el az eszem és kezdtem el először "úgy" nézni rá. Halvány emlékképem sincs még arról sem, mikor kezdtem el egyáltalán ránézni, mikor  kezdett foglalkoztatni bármi is vele kapcsolatban a felháborodáson és a viszolygáson kívül. De rajta felejtettem a szememet, egyre többször és egyre hosszabban. És számomra ijesztő megállapításokat tettem magamban. Hogy milyen szabályos az arca, milyen lehetetlenül zöldes árnyalatú a szeme és mennyire sűrű a szempillája, milyen tökéletes az ajka. Hogy néha milyen sápadt a bőre, aztán ha izgatott, vagy lelkes, rövid időre átrohan rajta egy kis rózsaszínesség, ami remekül áll neki. Hogy szépen mosolyog. Hogy szeretem, a haja barna színét, szeretem ha nevet, szeretem a hangját hallani és borzongok, ha mellettem ül. Hogy végülis nem idegesít annyira nagyon. Egyre többször eszméltem rá, hogy bámulom. Dermesztő volt ez az egész, megrémültem. Mi a franc ütött belém?
De a gondolataimat nem tudtam feltartóztatni, mind tovább gyűrűztek és szégyenletes módon átléptek a határokon. Meg akartam csókolni a száját, érezni a nyelvét az enyémmel. Akartam, hogy meztelen legyen, hogy hozzám préselődjön szorosan, végig akartam simítani mindenhol, és úgy akartam harapni a bőrét, hogy piros foltok maradjanak a nyomában. Rá akartam kulcsolni a kezeimet a nyakára, érezve a pulzusát és belenézni a szemeibe, miközben teljes mértékben birtoklom őt. Hallani szerettem volna, ahogy sóhajtozik és meleg levegővétele végigfut az arcomon.
Csak néztem a szemem sarkából és azon töprengtem, vajon mit szólna, ha megcsókolnám? Ha nem utasítana el, akkor hogyan csókolna vissza? Milyen lenne ruha nélkül? És hagyná, hogy lenyomjam az ágyra? Engedné, hogy erősebben szorítsam a nyakát, hogy belemarkoljak a hajába? Nyögné a nevemet? Mozdulna egyszerre a csípőnk, felállítva egy szabályos ritmust?
Utáltam, hogy ilyesmik foglalkoztatnak és értetlenül álltam magammal szemben. Hogy jutottam el idáig? Mi változott? Dominic még mindig ugyanaz a többnyire hangos, sokszor láthatóan bizonytalan, vakmerő és megosztó személyiség volt, mint évekkel ezelőtt. Ő csak egy ismerősöm, vagy egy felszínes barátom, olyan, akivel leiszom magam, mert az egyedüllétnél még vele is jobb.
Miért láttam meg benne valami szépet és értékeset?
Talán tényleg jelenkori végtelen elhagyatottság tette, a hibáim, a függőségeim, aminek köszönhetően szétszakadt a családom, vagy ebben és emögött sokkal több van? Olyan tény, amit egyáltalán nem voltam képes kimondani sem magamnak, sem hangosan. Fogalmam sem volt erről, de teljesen összekuszált engem.
Néha, mikor Dominic szeme találkozott az én zavart és riadt tekintetemmel és ahogy néhány röpke másodpercig kérdőn néztük egymást, az az érzésem volt, hogy ő is szeretne valamit és hogy már egy ideje így pillant rám, csak én ignoráltam, mint minden mást is vele kapcsolatban.
Lett pár kérdésem magam felé, de nem akartam válaszokat. Nem éreztem magam elég erősnek hozzá. Csakhogy az életben sok mindent nem mi határozunk meg.
Késő este volt és én már megint berúgtam. Nem volt ilyen szándékom, de maga alá gyűrt a depresszió, ami olykor-olykor erősebben lángolt fel bennem és csak a káros szenvedélyek hatottak rá valamelyest. Teljesen nem tűntették el a fájdalmat, de tompítottak rajta egy időre. Nem éreztem jól magam, szédülve feküdtem az ágyon, bámultam plafont és barátkoztam a gondolattal, hogy másnap majd a munkában mennyire nagyon viharvert leszek, ekkor jelzett üzenetet a telefonom. Meglepetten és lassú mozdulatokkal nyúltam a párnán lévő készülék felé.
Szia, átmehetnék?
Villogott Dominic rövidke, reménykedő kérdése a kijelzőn és ettől összeszorult a torkom. Nem hallottam felőle vagy két hete, néhányszor ugyan keresett telefonon, de dolgoztam, vagy egyszerűen csak nem volt kedvem csevegni vele. Nyomasztó érzések telepedtek rám. Semmiképpen nem akartam, hogy ide jöjjön, most nem hiányzott, nem akartam ránézni és újból gyönyörködni szemeinek erős zöldjében, aztán szenvedni az erős szívdobogásommal.
Kopjál le, Harrison! Mindjárt fél 12 és részeg is vagyok!
Írtam neki vissza dühösen, majd megkönnyebbülten fordítottam hátat a telefonnak, remélve hogy ezzel meg is oldottam a Dominic problémát. De ő annál sokkal kitartóbb volt.
Nem számít, ha ittál, engem nem zavar. Nemsokára ott leszek!
Olvastam a választ, ami végképp felidegesített.
Seggfej!
Kommentáltam röviden egy válaszüzenetben, de egyúttal meg is adtam magam. Nem volt kedvem vitázni vele, nem érte meg a belefektetett energiát, mert úgysem fogta volna fel a szerencsétlen. Szóval ráhagytam, hadd csináljon, amit akar, én nem leszek valami vidám társaság, nemsokára elalszom és akkor majd ő is belátja, hogy feleslegesen mászott el idáig. 

folyt.köv.

Bocsbocstényleg, mindenért, hibákértis...

 

Szülők (és félelmek)

Kedvességfoszlányok a hely-en:
Csütörtökön megyek be, látom két csaj ott cigizik és szotyizik (!!!)  a kapunál. Az egyik talán Laura, vagy Klaudia, a másik nevét abszolút nem tudom, mivel soha egy másodpercet se beszéltem velük. De azért köszönök, mert hát ne legyünk sült parasztok. Visszaköszönnek bambán, aztán hallom a következőket:
- Ez meg ki volt?
- Tudja a franc...
:S :S :S
A másik nő, idősebb, olyan ötvenes, eddig normális volt, köszönt, de mostanában ha ráköszönök, csak bámul rám, mint akinek elgurult a gyógyszere.
Áh, elég már a hely-ből, jó lesz ha 23.-án délben bezár a bazár idénre.
Tegnap egy bácsi ült itt a padon szinte egész délutántól estig és gondoltam, viszek ki neki takarót, de addigra már két öreglány kihívta rá a mentőket. Mondjuk, lehet hogy így járt jól, legalább meleg helyen lesz pár napot.
Pasim a héten két napot itthon volt, meg hamarabb is jött haza, pedig általában ez nem jellemző rá. Gondoltam arra, hogy kimenjünk a karácsonyi vásárba, mert csak a koncertekre kérik a védettségit, amúgy nem, de inkább nyakig betakarózva néztük a tv-t. Nagyon nem vagyunk most erre az ünnepre hangolva.
A karácsonyi ajándékbeszerzés halad, de még messze nem az igazi. Az első napokban jobban ment, de a hét vége felé elfogyott a kitartás és pénteken mindössze kettő db ajándékot szereztem be, ma sem mentem mert főztem és kedvem sem volt és holnap sem fogok menni. Majd jövő héten folytatom.
Különben sem tudom, hogy lesz, vagy lesz e egyáltalán családi karácsony, lévén hogy apám, meg anyám egyfolytában veszekednek :S
Aztán még ott van a hab a tortán, alias Tinimammer, aki ismét visszatért körünkbe (f*ck). Mármint kb. napi rendszerességgel. Eddig ezt heti max. 2 volt mostanság. Mert hogy volt egy pasija, de hamar kifuttatta nullára azt a kapcsit, gondolom akadályozta, hogy az ősöknél tanyázzon. Most meg az exével békült ki-akitől a gyereke van-de ez is rövid életű lesz szerintem, mert eddig sem működött, a fickó sem százas, meg a csaj sem.
Tesóm azt mondta, hogy ha a karácsonyi vacsorán a Tinimami ott lesz, ő sarkon fordul és távozik. Én is ezen a véleményen vagyok, mert rohadtul nem akarom még az ünnepek alatt is őt lesni, de félek, hogy így lesz. Húgom továbbá azt is megkérdezte tőlem, hogy szerintem hova lettek az egykoron egymást szerető szüleink?
Jó kérdés, bár tudnám...De jól elvesztek. Mint ahogy a hangulatosabb karácsonyi összejövetelek is, az utóbbi években jobbára minden ilyen eseményre kijutott egy kisebb-nagyobb balhé.
A mai nap meg csak úgy telik, írtam kicsit a fanfictionomat, meg tévéztem, másik ilyenkor ünnepek előtti nagytakarítást csinálnak (Z. pl. ablakot tisztít és függönyt mos), én meg nem, mert igénytelen gyökér vagyok, na mindegy. Ahogy a fb mondaná, Jézuska jön, nem a köjál XD
És wowww, most a sarki fényeket mutatják a Nat Geo Wild-on, annyira gyönyörű!És fáj a gyomrom, mert mindent összezabálok :/ meg amúgy hajat is kellene mosnom.

Stress-mas

Szégyellem magam, meg minden, de nekem semmi kedvem a karácsonyi vásárláshoz. Hétvégén megterveztem, hogy ha minden délután rászánok némi időt, péntekre meg is lesz a nagyja. Ehhez képest, ma már nem intézek semmit, mert meggyőztem magam, hogy itthon is van teendőm, pl. porszívózás és felmosás formájában.
Nem lesz ez így jó, tudom én is. De szemernyi motivációt nem érzek az üzletből-üzletbe való mászkáláshoz. Online kellett volna intézni az ajándékokat, de minden évben csak az elhatározásig jutok. Aztán meg itt szívok. És még egy épkézláb ötletem sincs, hogy kinek mit. Az anyagi részébe meg bele sem folyok, igazi béna nyomi vagyok, akire nincs hatással a jingle bells.
És dögfáradt vagyok, azt hiszem, az állandó hülye fagyoskodástól, pasim azt mondta, hogy mivel kevés a konvektor a lakás méreteihez képest, soha a büdös életben nem fog itt meleg lenni, de újabb fűtőtestek beszereléséhez gázművek engedély, és esetleges  igen válasz esetén durva bontás kell, úgyhogy az felejtős (a gázosokat sem hívtam még az ellenőrzéses hülyeség miatt, na majd holnap, vagy akkor sem, nem izgat). Van egy kis árammal működő melegítőnk, de nem sok értelme van, melegebb nem lesz tőle. Szóval folyton fázom a több pulcsi ellenére is, így ha vízszintbe kerülök, már alszom is, legyen az este 7, vagy délután 3 (szombaton történt, hogy lefeküdtem, nézni a 90 nap jegyességet, mert hát ágyból kényelmesebb, erre nem bealudtam, mondjuk ismétlés volt, de akkor is, tiszta szégyen).
Ja, hétvégén még két jó filmet láttam, az egyik a Fuss, a másik pedig a Keresés, mindkettő érdekes témákat feszeget, a Keresés c. film vége pedig abszolút meglepő számomra, de nem spoilerezek, nézzétek meg.
Ja, írtam már, hogy nem kávézom? Úgy másfél, két hete. Az utóbbi időben folytonos gyomorfájásom és mellkasi szorításom volt, így fájó búcsút intettem a koffeinnek minden formájában, helyette kapucsínózok, végülis a lényeg, hogy valami meleget igyak és ne fagyjak ebbe a tetves jégverembe meg. A gyomorfájás és mellkasi diszkomfortérzés valamelyest javult is, szóval lehet hogy ez volt a fő oka. A másik ok a pánikbetegség, de azzal nem tudok mit kezdeni, tudat alatt folyton parázok valamin. Most pl. a karácsonyi ajándékbeszerzésen és a januártól elkövetkezendő buszozáson, lévén hogy az a járat, amin eddig utaztam, megszűnik. Mondtam is N.-ek reggel, nem volt feldobva ő sem. Lehet, hogy így már nem is futunk össze, mert ezen a buszon találkoztunk mindig :S
Az ősöktől kaptam  egy égősort, többféleképpen világít, lehet kapcsolóval szabályozni. Hmhm, némi fény a siralomlyukba :D lelkesedő ikonok.
Belenyírtam a hajamba is, kicsit életlen volt az olló, nah, de a végeredmény elviselhetőre sikerült.
Ebből is látszik, hogy bármit nagyobb elánnal csinálok, mint a karácsonyi ügyek intézését. Húgom meg apám már persze mindent megvásárolt, anyám is belekezdett, én meg csak húzódozom, meg hezitálok, pedig már jövőhéten szenteste (23.leállás yeah, alig várom). Tehát valóban muszáj lesz megerőltetnem magam és nekilátni. Mondjuk holnaptól.
Komolyan.




 

Nem vagyok meglepve :/

Egész éjjel a nagyapámmal álmodtam <3 aki már lassan 20 éve nincs velünk...Bárcsak még élne és  a többi rokonunk is. Hiányoznak és ilyenkor a karácsony közeledtével ez még inkább érződik :(
Na, szombaton nem mentünk mi sehova sem, mert pasim a haverjaival lógott. És szerintem most szombaton sem megyünk, mert dolgozik, úgyhogy erről ennyit. Számítottam rá, hogy így lesz, ezekszerint neki ennyire nem fontosak ezek a dolgok, én meg nem erősködök. Semmi értelme.
A karácsonyra még nem hangolódtam rá, és még semmit sem vettem, olyan lassú volt a hét megint, na meg ez a hideg is. Elvette a maradék motivációmat (ja olyan nem is volt, főleg ha ajándékbeszerzésről van szó, valahogy azt nem szerettem sosem, üzletből ki-be járkálni, az idegbaj kerülget mindig). Na, majd jövőhéten. Akkor már muszáj leszek, mert szorít az idő és mindjárt itt vannak az ünnepek.
Mondjuk, ötletem sincs, kinek és mit vásároljak.
Ja, és a karácsonyi vásárban lévő esti koncertek is csak védettségivel látogathatóak, szóval nem is hiszem, hogy arra járok mostanában. Forralt bort majd csinálok itthon, kevésbé hangulatos, de ez van.
A hét közepén láttam hogy jövő évtől megreformálják a tömegközlekedést, minek folyományaként, megszűnik az a járat, amivel én járok reggelente. A guta megüt komolyan! Végre találtam olyan buszt amin nincsenek tömegek (igaz, fűtés sem sok, de kit izgat), erre megszüntetik, mert hogy nincs kihasználva! Ja, mert nem heringként nyomorognak rajta a népek, akkor már kihasználatlan, meg kell szüntetni a búsba :S Értem...Nem akarok ennél is korábban kelni, meg mindenféle idióta átszállásokkal baszkódni. Ilyen az én formám, na.
Ma meg felhívtam az egyik felettest melóügyben és mikor felvette, tisztán hallottam, hogy azt mondta a telefonban, hogy, jaj neki pont nem akartam felvenni....ez de kedves. Esküszöm, semmivel sem ártottam neki. De lehet, hogy csak rossz napja volt :O Vagy a karácsony szelleme átjárta úgy látom.

Teszt, tervezés, téli napok

Napi álom: ezúttal azt álmodtam, hogy egy trendi apartmanházban élek és én vagyok ott a közös képviselő is. Pont akkor költözött valami új család a házba és hát én mentem köszönteni. Jólszituált voltam és népszerű. Aztán persze felébredtem itt, ebben a lakásban (légyszi, valaki írja meg, milyen bútort gyújtsak fel, hogy ne 17 fokra ébredjek reggelente, thx) és nem volt sehol az a menő lakókomplexum a szépen lenyírt gyeppel, meg az egyforma sárga, meg fehér házakkal :( És naná, hogy a népszerűség és az a kosztüm, amiben én feszítettem álmomban, is a múlté volt.
Az online munka után persze tetűlassan telt a hét. Alig hiszem el, hogy vége. És mivel egyre több a beteg, hét elején kiderült, hogy tesztelés lesz. OMG, be is stresszeltem, mert én nem vagyok valami jó a tesztekben, a műtétem előtt is jól elbuktam és pozitív lett az eredmény. Aztán eljászottam a gondolattal, hogy egy lehetséges pozitivitás az 10 nap online melót jelentene, amire mostanában olykor-olykor áhítattal gondolok, mert az öt órai felkelés hazavág. De nincs mit tenni, csak számolom vissza a napokat a téli leállásig.
De meglepő, mert ezúttal negatív eredményt hozott a teszt :O Pedig fáj a torkom :S
Ígérnek majd még folytatást, de nem hiszem, hogy hosszútávon pénzt ölnének a tesztelgetésekbe, úgyhogy szerintem majd kötelezővé akarják tenni az oltást :S de ebbe ne menjünk bele, mert a csapból is az oltottak és oltatlanok vitája folyik. Z. is ezzel gyötör még mindig, ő már a százezrediket is megkapta és itt promózza nekem, hogy menjek én is, kövessem a példáját, de ajjjh, én már bele sem bonyolódok az ilyesmikbe.
Szexmániás exem is feltűnt, közölte, hogy a három év sikertelensége után, januárban meddőségi centrumba mennek a nőjével. Sok sikert kívántam, de aztán persze ő nem vált kámforrá csak úgy, nem hazudtolta magát, mert rákezdett, hogy olyan régen látott, mikor találkozunk, úgy megölelne...blablabla...még mindig itt tart...menjen már...
Jaj, és még bele sem kezdtem a karácsonyi vásárlásokba, listám sincs, sőt ötletem sincs. És ahelyett hogy ajándéktippeket böngésznék, vagy a beszerzéssel foglalkoznék, üres időmben, inkább vígan írom az NSFW fanfictionomat, amit most kezdtem :D Nem is én lennék, ha nem így lenne, hogy mindent elodázok, amihez nincs affinitásom és azzal törődök, amivel nem kellene. Aztán meg majd jól kapkodok, szokás szerint :P
A héten voltam a háziorvosnál is, hogy idénre legyen gyógyszer receptem. Megint egy csomót kellett várni, ráadásul annak kellene itt dekkolnia órákat, aki kitalálta, hogy egy levegőtlen, kutyaól méretű orvosi váróban elég 1 nyamvadt fogas az összes kabátnak és 6 szék 30 betegnek :/ aki nem ül, az majd lapjával áll egymásra tapadva. Ráadásul olyan sokáig voltak bent egyesek, hogy mindenkinek kiújult a gerincsérve, tehát ülőhelyre vadászott, én is elindultam, mikor megláttam két széket felszabadulni, de erősebb kutya b*szik elven, egy csaj megelőzött, mert egyik székre ő, a másikra a táskája telepedett. El is eresztettem egy halk cseszdmeg-et, csak úgy magamban, a csaj meghallotta és csúnyán nézett rám, de nem hatott meg. Később egy tök szimpi néni mellé keveredtem, szegény ki volt borulva, mert rossz eredmény hozott a vizsgálata és félt. Átéreztem, mi játszódhat le benne, mert idén velem is voltak ilyesmik, de bízom benne, hogy megoldódnak a dolgai.
Most nem az oltáspárti helyettesorvost fogtam ki, igaz ez a dokinő sem volt valami hú, de kedves, de mit bántam én már, annyi óra várakozás után, csak hogy végre kint legyek a friss levegőn, mert a több mint egy órás maszkhasználat nem dobott fel, plusz klausztrofóbiám lett a kisméretű váróban való szorongástól.
A pasim a hét elején még mindig berúgott délutánonként, pedig lassan a szülinapja is elmúlt, sőt az én névnapom is, így épp ideje a vedeléssel felhagyni és helyette étteremben vacsorázni.
Rántott sajt tartárral mondjuk, vagy ilyesmik XD
Esetleg egy forralt bor...
Ez a tervem holnapra.
Drukkoljatok :*

Nem megyünk ma étterembe :(

Köszönöm a követést!!!<3
Olyan fáradt vagyok, mintha nem online munka lett volna és hihetetlen, hogy hétfőtől megint minden a régi lesz. Legalábbis úgy tűnik, bár az ezzel megbízott ember eddig ezt nem jelentette be, de azt mondta még hét elején, hogy akkor kell menni hétfőn, ha nem szól. Hát eddig nem szólt, szóval szerintem ez az online kaland most ennyi volt.
R. írt, hogy az új melóhelyén kötelező a kovid elleni oltás, így engedve a köz akaratának, beoltatta magát, de úgy hogy kicsit köhögött és náthás volt. Most meg magas lázzal fekszik otthon és mivel nem tudja, hogy ez az oltás mellékhatása, vagy esetleg koronavírus, várja, hogy jöjjenek tesztelni.
Sajnálom R.-t, hogy neki ért ennyit ez a meló, úgy hogy a pasija mindig hangoztatta, hogy nem kell melóznia, mert neki van jól fizető állása németben, és gond nélkül el tudja tartani R.-t is.
A hely-en egyelőre semmi kötelezőség nincs, de valami tesztelésről szó esett, hát nem tudom, lesz e belőle valami.
Csütörtökön bementem az MR laborba az eredményemért.
A jó hír: rosszindulatú elváltozásra utaló jel nem látszik (igeeeeeen!!!!!!).
A nem olyan jó hír, hogy van egy nagyobbacska mióma a méhben. Hívtam is a dokimat, de azt mondta, nem kell vele törődni egyelőre, ha nem okoz panaszt. És hogy azért menjek be majd decemberben hogy kielemezhessük az UH leletet és meglátjuk, hogyan tovább.
Azért jelentősen megkönnyebbültem, hogy a miómát eltekintve negatív lett a vizsgálati eredményem. A többit  majd meglátjuk.
Viszont idénre nem értek véget az orvosi kirándulásaim, jövő héten még a háziorvoshoz is mennem kell hogy recepteket írassak fel, már hónapok óta helyettes dokik vannak a körzetben, remélem nem azt a nőt fogom ki megint, aki múltkor is belém állt az oltási nézeteivel.
A pasimmal még tegnap megbeszéltük, hogy a szülinapi éttermi látogatást átrakjuk jövőhétre. Most valahogy nem vagyok jól, a kedvem sem kicsattanó, plusz női bajok, fáradt vagyok valamiért, tegnap este mellkasi nyomásérzésem is volt, meg hát persze hogy belealszom az esti műsorokba.
Azért ha nem is éttermezünk ma, azért ajándékot kap, de semmi extra, vettem neki egy kézműves sört, kozmetikumot, csokit és cigit.
Pasim persze nem szomorkodik, a haverjaival ünnepli meg ma este (és remélem tényleg csak a haverjaival, jaj már megint kezdem a féltékeny hülyeségeimet) és gondolom holnap is a szülinapját, ahogy kell :/ Nem vagyok elájulva ettől, de mit tehetnék, remélem nem felejti el.
A hétvége amúgy telik, egyhangúan, ahogy szokott. Főztem borsópörköltet, ha már az étterem kimarad ma. Pasim ebéd utáni sziesztáját tölti, én meg el akarok mosogatni meg hajat akarok mosni, de kettőtől kezdődik a 90 nap jegyesség :D
Ja,láttam az Út a vadonba c. filmet és abszolút elszomorított. Pedig megfordult a fejemben, hogy ki kéne olvasni könyvben is, de most lelkileg nem vagyok rákészülve.
Jaa, azért ma is sikerült leégetnem magam. Apám hívott hogy menjek ki a ház elé, mert hozott cuccokat, péksütit, üdítőt, levest, meg egy sört a pasim szülinapjára. Telepakolta a kezemet mindennel, közben szólt hogy a műanyag ételhordó teteje nem passzol vigyázzak. Oké, intettem-azaz intettem volna de tele volt a mindkét kezem és próbáltam a házig eljutni, anélkül hogy bármit kiszórnék, elejtenék. Nem sikerült, a kapucsengő benyomását nem tudtam jól kivitelezni, a sör kicsúszott a kezemből, a leveses edény is megadta magát. Ott fogócskáztam tehát az előttem vígan guruló sörösdobozzal és hát persze, hogy akkor jött egy nő a házból :S
És gondolom, konstatálta, hogy mekkora egy balfék vagyok, de legalább beengedett az ajtón. Az is valami, közben azt gondolhatta alkesz is vagyok :D
Az meg még csak hab a tortán, hogy a sörösdoboz megsérült, tehát spriccelt belőle a sör, na meg ugye hátközépig leveses lettem :/
Jó, nincs nyolc karom, mint a polipnak.
Btw, Tinimami is ott terpeszkedett a kocsiban fülig érő szájjal és segíthetett volna, de neki nyilván túl hideg volt, hogy kiszálljon.

Ámokfutam

Csütörtökön közölték a hely-en, hogy lett pár kovidos, ezért átállunk egy hétre  péntektől. Annyira meglepődtem, hogy örülni is elfelejtettem. Meg nem is értettem, mi fog egy hét alatt változni. De mindegy, nem vagyok én semmi jónak az elrontója, meg amúgy is tök jó lesz ez így. Igaz, ha nem a laptop előtt rohadok, akkor ügyeket intézek, még így is marad 4 decemberre, de ennél jobban nem tudok belekapcsolni. Pénteken elintéztem azt, ami a legtöbb időt vette volna igénybe. Igaz, hogy az ügyintéző cseppet sem volt kedves, de tavaly is ilyen volt, meg azelőtt is. Fátylat rá, örültem, hogy letudtam.
Hazafelé kifogtam egy ordenáré bunkó sofőrt. Mutattam a bérletet, de utánam szólt, hogy jöjjek vissza, mert nem látta a bérletigazolványomon a számot. Megmutattam, erre közölte, hogy elmosódott (igen, mikor legutóbb rommá áztam, a táskám is csupa víz lett, belülről is, a telefonom, bérletem mindenem úszott) és nem hihetett nekem (már hogy én vagyok e én), mert kérte a személyimet. Mindezt tette tömött buszon, gyökér stílusban. Míg előhalásztam a bérletemet, kioktatott, hogy neki joga van elkérni az irataimat, meg ha vettem volna a fáradtságot, hogy elolvasom, mi van a bérletem hátára írva a szabályoknál, tudhatnám. Bla, bla, bla, ráhagytam, mert azt akartam hogy befogja. Megtaláltam az igazolványt, a képébe dugtam, aztán végre elengedett. De remélem, hogy boldog volt. Néhány sofőr Istennek képzeli magát komolyan.
Nem szoktam ezzel a járattal menni, de amin én utazom, azon is van egy ilyen őstulok. Mr. Utálom az életemet :S az egy dolog, hogy köszönni nem tud, meg hogy undorral az arcán bámul mindenkire, aki felszáll a járatra, de ő is ezen a mutasd meg az igazolványodat témán pörög és osztja az észt. Múltkor összeveszett egy nővel, mert szerinte nem jól mutatta meg a bérletét és ott ordított vele. Másokkal viszont néha kedves, na nem velem, engem is utálattal vizslat minden alkalommal.
A régiek voltak a jók, úgy pár éve, a Csaj, Cigizős csávó, Rally boii, Colombo, Will Fogg stb., (bocsi, én mindenkinek nevet adok), de már egy sincs azon a vonalon, sőt a Csaj-on kívül egyiket sem láttam azóta sem.
A hétvége gáz volt, a pasim előre ünnepelte a szülinapját, tehát két napig orbitálisan be volt rúgva. Olyankor meg nem lehet vele mit kezdeni. Azt mondta, hogy szombaton elvisz vacsorázni étterembe. Epekedve várom.
Lehet most amúgy védettségi hülyeség nélkül étterembe menni?
Jó kérdés. Mondjuk, egy változatosabb este jól jönne, ha nem ezeket a falakat kellene bámulnom, de majd meglátjuk, mi lesz belőle.
És ajándékot is venni kellene pasimnak, ha már b.day, de mivel elhavaz az online meló, szerintem a szokásosat kapja, kozmetikum, tudom hogy nem egy nagy durranás, de én pocsék ajándékbeszerző vagyok. Éppen ezért már most herótom van a karácsonyi bevásárlás közeledtétől.
A. is írt messengeren szombat hajnalban, hogy az exe (már a publikus, akivel jó sokat együtt élt) összejött egy nővel és hogy ez őt rosszul érinti. Írtam neki néhány vigasztaló szót, meg hogy összefuthatnánk még idén beszélgetni, de nem írt rá semmit még.
A héten még az eredményemért is be kellene mennem, hét végére talán meglesz. Pontosan nem tudom, de félek. Elvileg negatívnak kellene lenni,de mégis ott van bennem egy kis kétség.
Na jó, nem nyomasztok itt senkit, meg amúgy is fáj a fejem, le kellene lassan feküdni, mert bár nem kell hajnalban buszozni, de valamikor csak el kell kezdeni a dolgokat. Aztán mire beleszoknék, kezdődik a tömegközlekedéses tortúra előről :(
Szép hetet mindenkinek :*

No szex, no írás, MR para, jó öreg barátom az Alprazolam, na meg az áramszünet

Az egész hétvégi szabadidőm azzal telt, hogy egy sztorit írtam, azért hogy vasárnap este rájöjjek, hogy milyen tré, meg amúgy is az összes xxx jelenetet egy az egyben törölni kellett, mert annyira pocsékra sikeredett.
Miért nem megy most az írás?!
Okés, azt tudom, hogy az ágyjelenetek azért bénák, mert nekem sem sok ilyesmi jut mostanában. Veszekszünk is pasimmal emiatt, de hát most is egész hétvégén a haverjaival lógott és italoztak, utána már naná, hogy nem megy :( Igazából nekem sem túlzottan hiányzik. Ellentétben az összebújás, meg a megértés az igen, de abból sem sok van.
Tegnap már szétvetett az ideg az MR vizsgálattól, plusz nagyon lent voltam a pasimmal történt egész hétvégés viták miatt. Annyira féltem, hogy rámtör a pánik az MR készülékben, hogy a vizsgálatra indulás előtt bedobtam egy fél Xanax-ot. De még így is sírdogáltam a buszmegben, szerencsére senki sem látta. Olyan hülye vagyok, mert már volt ilyen sulis koromban, mégsem voltam így ki idegileg. Na, de amint hogy belibbentem az MR laborba, már mehettem is, szóval nem sok időm volt tépelődni. A fickó, aki a vizsgálatot csinálta, ráadásul, tök megnyugtató volt, és még azt is elnéztem neki, hogy szétkúrta a vénámat :D Kaptam fülvédőt, de még így is hangos volt a masina, de legalább nem egy teljes zárt cső, így a klausztrofóbiám nem jött elő, vagy hatott a Xanax, kitudja :P Egy csomó időt kellett egy helyben feküdnöm és a végére nagyon fájt a vállam, de ezt leszámítva ( meg egy iszonyat nagy kékes-lilás véraláfutást a karomon) minden simán ment. És annyira örültem, meg büszke voltam magamra, hogy legyőztem a félelmemet.
Az eredmény miatt még kicsit félek, jövő hét után meg is lesz, addig meg légyszi drukkoljatok! Ha ez jó lesz, talán idén már nem kell emiatt aggódni.
Mikor hazajöttem, a pasim tök rendes volt, elnézést kért a hétvégi bunkózásáért, meg mondta, hogy nem szeret velem veszekedni, már éppen meghatódtam volna, mikor csengett a telefonja és egy haverja hívta el sörözni *-*
Oké, romantika balra el, én meg nekiálltam nézni jobb híján (és mert kíváncsi voltam a nyertesekre) az EMA 2021 fellépőit. Na, de azok a ruhák Geesus...egyik srác rikító otthonkában feszített, egy csaj tuti magára rakta a karácsonyfadíszt, egy másik nőci meg hálóinget vett fel, vagy mittudomén mi volt az a lila-kék csipkés méregdrága förtelem.
De...Justin nem nyert egy díjat sem (pedig én minimum kettőt tippeltem, hogy elvisz), viszont Ed Sheeran tök szimpi előadó, ahogy az Imagine dragons is klassz, meg a Måneskin is ütős előadást tolt le. Szóval oda voltam meg vissza és épp a záró számot néztem, ahogy Yungblud lesmárolja a gitárost, majd szétveri az erősítőket, meg a mikrofont, végül vért köp a kamerába (woooow), mikor is elment az áram.
Azt hittem, a biztosíték ment ki, már csinálta ezt párszor, így megnéztem, de az jó volt, a lépcsőházban szintén nem volt semmi gáz a kapcsolónak a villanyszekrényben (vagy hogy hívjákban), viszont ott is teljes sötétség volt. Hívtam pasimat, hogy megörvendeztessem, erre ő átadta a telefont valami villanyszerelő haverkájának, aki azt mondta, menjek át a szomszédba, kérdezzem meg, ott van e áram. Hát nem voltam feldobva, közöltem is az emberkével, hogy ha lehet, ezt passzolnám, mert nem igazán vagyok jóban egy szomszéddal sem. Mire visszakérdezett, hogy akarok e áramot, vagy sem. És igen, akartam áramot. Szóval becsengettem a szembeszomszédhoz, hogy van  nála áram, de mivel a csengő árammal működik, mire ajtót nyitott, tudtam a választ. Ettől függetlenül eldumáltunk, mondta hogy bármi van csak szóljak és segít (ehhh), és hogy a Keleti banya mekkora egy seggarc, ő is utálja (de azért órákig elcseveg vele persze), és hogy Leselke is milyen már, hogy idecuccolt és be sem mutatkozott. Mindez most nem izgatott, inkább az áramot akartam volna visszakapni, közben lejöttek a többi emeletről is azok, akiknél szintúgy nem volt áram. A pasim is bevágtatott a végén a villanyszerelő cimbivel, aki megállapította, mi a szitu, de ki kellett végülis hívni az áramszolgáltatókat és azt csak a közös képviselő teheti meg. Aztán jött G. bácsi,hozta magával Corleone-t, aki értesítette az áramműveket, lett is áram tíz perc múlva. Yeaaah. Ugyanakkor gáz, hogy ennyire meg van lőve az ember, ha elmegy az áram, de ugye, vagy két éve egy egész éjszakára történt mindez és másnap reggel 10-ig nem is lett áram, az összes kajám kiolvadt. Szerencsére ilyen nem esett most meg.
Hallelujahhh.
Örvendjünk mind.

És ha nagy leszek, Brody Dalle leszek XD

Bánat járat, meg egy creepy fazon titkai

Az esküvőről annyit, hogy lesz, de nem nekem XD
A pasim ezt nyilván viccnek szánta és én sem gondolkodom ilyenben a közeljövőben.
Csak papír.
És a környezetemben azt tapasztaltam, hogy minden a házasság után kezd el végképp romlani. Emlékszem, nyáron voltunk J.-éknél kerti partin (írtam is róla szerintem) és ott volt egy friss házaspár. Nem nagyon beszéltem velük, nem ismertem őket, a srác asszem Dani, de nem biztos, a lány nevét sajnos még ennyire sem tudom már, de olyan boldognak tűntek, most meg a faszbuk feldobta a srácot is meg a csajt is ismerős ajánlásnak és mindkettő egyedülállóként jelölte meg a párkapcsolati státuszát. Kérdeztem J.-ét és mondta, hogy igen, már egy ideje külön élnek, sőt a válópert is intézik. Az egy évet nem érte meg a házasságuk, előtte viszont tök jó elvoltak, évekig élettársként.
Nem kell nekem a házasság, úgy érzem.
A héten belekapcsoltam az ügyek intézésébe, mert nem akarok mindent decemberre hagyni, mondjuk így is marad bőven még tennivalóm akkorra is, plusz ajándékvásárlások....ajjjj....előre pánikolok. Ja, a város tele van már ünnepi dekorokkal :O lassan nyit az ünnepváró forraltboros vásártér is, remélem idén eljutunk, nem szándékozom száraz novembert tartani :D
Egy hét sincs az MR vizsgálatig, néha éjjel felriadok és ezen agyalok.
Ja, meg írok is egy-úgy néz ki-egyrészest. Kicsit beteges lesz (megszokhattuk hehe), de ráérő időmben shippelgetek, ha már az EMA-ra nem juthatok el :P
Múlt hét végén hívtam a gázműveket, hogy egyelőre jegeljük ezt az óracserés ámokfutást, de majd szólok, ha aktuális. A faszi a vonal végén nem volt feldobva, de így járt.
A gázszerelő, meg ahogy ígérte, jött tegnap, így kedden itthon voltam, vagyis reggel még elmentem a vérvételre, mert az MR vizsgálat előtt kértek egy olyat is. Egy óra alatt sorra kerültem, a kezem viszont megint tiszta kékes-fekete lett a tűtől :S
Szóval jött a szerelő és gyorsan meg is ejtette a cserét, így legalább már ezen nem kell stresszelnem remélem. Jövő hétre ki is hívom a gázműveseket, essünk túl ezen is.
Ja, beadtam a hivatalos papíromat is, amit már egy hónapja készülök, de hát most kaptam kézhez az új személyimet, azzal már másnap mentem is intézkedni. A hivatalban kiderült, hogy valamit rosszul töltöttem ki, így új papírt kellett ott helyben írnom. Az ügyintéző kedves volt, de én egy komplett lúzernek gondoltam magam, amiért egy nyomorult hivatalos papírt nem bírok rendesen kitölteni.
Megint felfáztam, úgyhogy karácsonyra derékmelegítőt fogok kérni, komolyan!
K. is rám írt, hogy van e időm vele beszélni, mert maga alatt van, visszahívtam és majd egy órát beszéltünk. A pszichopata exe már a múlté, volt valami másik fazon, de az becsajozott, erre K. felregisztrált a társkeresőre és akadt is neki egy pasas, de az meg lelécelt, miután K.  folyton arról a srácról beszélt  neki, akibe reménytelenül szerelmes és aki ugye tavaly nősült. Kedvezőtlen fordulat, de K. ezen nem lepődött meg, mivel mostanában nagyon belemerült a jóslásokba és mindig kikéri egy jósnő segítségét, szóval azt mondta, hogy ez benne volt a kártyákban. De a jósnő a következő fickóra aki feltűnik neki a színen, már azt állította, hogy ő lesz a nagy Ő. Hát én nem nagyon hiszek ezekben, meg nekem fura is, hogy valaki ezek szerint a jóslatok szerint éli az életét, de remélem, hogy K.-nak így, vagy úgy, de lesz már egy épelméjű ember.
És akkor a creepy fazon...vagyis a csávó, aki csak áll és néz. De már évek óta, először azt hittem biztonsági őr a hely-en, de aztán láttam, hogy egy idő után elhúz és máshol áll tovább, pl.buszmeg, bevásárlóközpont ilyenek. Mondtam a múltkor a buszon N.-nek, hogy milyen rémisztő is a creepy fazon, erre N. mondta, hogy ez egy ősrégi sztori és az ürge okkal dekkol ott, mert valami nagy szerelme itt dolgozott régen és miután szakítottak,  a pasinem bírta kiheverni ezt és azóta is vissza jár, hátha belebotlik, de hát az a nő már réges-régen nem dolgozik ott, sőt N. szerint már nem is ebben a városban él. Emberünk azonban nem adja fel és minden olyan helyen áll egy kicsit, ahol a nő feltűnhet.
Egy kicsit most már sajnálom a creepy srácot, hajszol egy álomképet, a múltban él és nem törődik bele a veszteségbe, az az egy százalék remény hajtja előre, hogy hátha megpillantja az exét. Ez egyszerre szomorú, lehangoló és kicsit romantikus.

I love you, will you marry me?

- Én elveszlek feleségül!!!- jelentette ki a pasim valamikor a múlt hét vége felé.
Megdöbbent képpel bámultam vissza rá válaszként.
WHÁTT?
Nem tudom, mit ivott, de ilyet fogyaszthat többször is XD
Aztán másnap újra ezt mondta :O  wáow...lehet a végén komolyan gondolja. Kezdek félni XD Mi baja van?!
És ha így is lesz, a nagy napot tuti a szülinapjára tűzzük ki, hogy később ne legyen kedve ünnepelni :P és hát így tuti nem fog sose kimenni a fejéből.
Sajnos a szabadságnak és ezáltal a pihenésnek, gondtalanságnak hamar vége szakadt és ahogy ez lenni szokott, ilyenkor jönnek is a szar dolgok. A keddet már bőgéssel zártam, mert kaptam egy levelet a gázszolgáltatótól, hogy november közepén jönnek ki valami óracserére, elzárják a gázt stb., nekünk meg szarok a konvektorok és igaz hogy előttem állt a cserére a nyár, de sosem volt annyi pénzem, meg indíttatásom sem, mert én végig reméltem, hogy elköltözhetek innen. De most már ha tetszik, ha nem, a csere időszerű lett, viszont jövő héten már jönnének erre a gázórás baszakodásra, tehát felhívtuk az infóvonalat, hogy átrakjuk máskorra az időpontot, de egy akkora tuskó embert fogtunk ki, hogy nem jutottunk nagyon előre, ilyet szólt: hát mi senki kedvéért nem fogunk kétszer kimenni.
Oké akkor szopjál lovat- gondoltam én erre.
Hívogattunk pár gázszerelőt, de épp hogy körbe nem röhögtek, hogy mi a gyíkot akarunk mi fűtési szezon közepén :O Jogos...az egyik jött volna, de családi okok szóltak közbe, a másik meg valami kezelésen van, de ő jövőhéten lehet, hogy tud jönni. Még nem biztos, de az tuti, hogy mikorra jönnek a gázóracserére, itt nem lesz új konvektor. Így is-úgy is szívás tehát. És sírnom sem érdemes miatta, tehát inkább péksütit ettem, zenét hallgattam, fanfictiont olvastam, vázlatot írtam egy új sztorihoz és tettem az egészre. Nem, cseppet sem jó hozzá állás, de még mindig jobb, mint kikészülni.
Ja, tudtátok, hogy az EMA Pesten lesz megtartva? Szavaztam a jelöltekből párra, akik megérdemelnék a díjat (Foo fighters, Kings of Leon, MGK, Yungblud, Girl in red), bár annyira nem vagyok otthon a mostani zenékben, de Justin Biebernek 8 jelölése van baszki :O
Kedden H. délután hívott, hogy Lara beteg, hoznék e nekik pár dolgot a boltból, igent mondtam, meg amúgy is beszélni akartam H.-val valamiről már egy ideje. És ez akkor támadt fel újra bennem, mikor minap hallottam, hogy a Keleti banya, meg az új szomszédunk a leselkedős mami,meg egy másik öreglány a lépcsőház közepén vitatták meg, hogy most már aztán fel kellene jelenteni az új lakókat, mert a felújítás zajával zavarják őket :O Holott egyik sem lakik a közvetlen közelükben :O
Elég hányinger ez a hozzáállásuk, de itt a Tébolydában nem érvényes az élni és élni hagyni elv, meg hát akiknek nincs életük ugye :S
Szóval H. a meghalt rokona után örökölt egy lakást, ami ott áll üresen, gondoltam, teszek egy próbát és rákérdezek, nem e adja ki, persze lepapírozva, meg mindent átbeszélve, hogy tiszta legyen. De nem jártam sikerrel, mert H. azt mondta, más rokonnak is van ebben tulajdonosi hányada, meg inkább eladni szeretné a későbbiekben is. Ah...túl szép is lett volna, ha bejön. Azért megköszöntem, aztán letörten hazaballagtam és közben jól meg is áztam, mert neki kezdett esni.
A megázást amúgy ma maxoltam ki igazán, mert elfelejtettem azt a rohadt ernyőt, de ha vittem volna se sokat ért volna, mert szakadt rendesen az eső. Mire A-ból B-be értem, a ruhámból csavarni lehetett a vizet. A buszon belefutottam N.-be, ő is szarrá ázott és röhögtünk, mert a szendvicse is tiszta víz lett és azt mondta, így sokkal puhább XD
Viszont a családi utazásunkkor, vasárnap az időjárás megkegyelmezett nekünk és enyhe, napos idő köszöntött ránk. Ezt azért részben beárnyékolta apám meg anyám veszekedése a kocsiban, meg aztán hugom is be-beszólogatott :/
Nem vettem fel szoknyát, de sminkeltem és egész tűrhetőre sikerült (a fakebukkra felrakott képeimet az összes exem lájkolta, aki az ismerősöm eheheh).
Voltunk a temetőben és mindenhova vittünk koszorút, mécsest. Aztán beugrottunk a rokonokhoz is hogy meghallgassuk, hogy vette meg a másodunokatesóm a kb. 4.-ik lakását :/, a másik hogyan kezdte a vállalkozását, míg a harmadik hogyan húzott el országfelfedező körútra. Tesóm is rákezdte, hogy ők is most kezdik majd a tetőtér beépítését, meg hogy mindjárt végez a fősulival stb.
Nekem nem volt hozzáfűznivalóm.
Nincs lakásom, sem vállalkozásom és utazni sem nagyon tudok.
Én egy 21. századi balfék vagyok :/
Mint tudjuk....
A kötelező körök után sort kerítettünk a Tisza parton való sétára, fotózkodásra is. Számomra ez az utazás fénypontja, az a hely mindig olyan békés és szemetgyönyörködtetően színes és szép. Egy más világ, nem város, nem panel, nem szürke beton, hanem a nagyon is közeli természet. Mázlista, aki ott élhet és ezt a látványt a háza ablakából csodálhatja. Bárcsak többet juthatnék el oda, nem csak évente egyszer.

Az álmok hektikusak, a találkozások változatosak, a pasim meg hűvös, mint az ősz

Azt álmodtam ma éjjel, hogy egy sátorban szexeltem a Narkománnal :O és nagyon rossz volt, alig vártam hogy vége legyen.
Mi a francért álmodok ekkora ökörségeket? Kellemetlenül is éreztem magam, mikor felébredtem. Bár az álom a valóságot tükrözte, mert tény, hogy mind a Narkomán, mint Aputest, vagy éppen a Sírós srác azt hitte magáról, hogy egy szexbajnok és közben gőzük sem volt igazán, mit akar egy nő.
A pasim meg...külön fejezet. Mostanában nem valami kedves, ha meg én kedveskedem, akkor is elhajt. Meg hazahozott valami giccses mintás öngyújtót, amit ő magától tuti nem venne, mert ezer méterről lerí, hogy az női :S A fejemben folyton szólnak a szirénák, hogy nézzek a körmére, de valami visszafog. Nem akarok folyton farkast kiáltani, hiszen ha meg akar csalni, úgyis megteszi, van rá lehetősége, én nem lógok rajta állandóan. Azért persze bánt, hogy furán viselkedik, mert ez előhozza ugye a paranoiákat.
Csütörtökön nem kellett mennem már és aludtam is fél 8-ig, amikor is az Audis nő (igen, itt lakik ő is a tébolydában hát hol máshol) elkezdte a ház előtt ordíttatni a rádióját. Mindig ezt csinálja, legyen az szerda, vagy épp vasárnap, délelőtt 10, vagy hajnali 6 (ezutóbbinak nem örültem múltkor). Meg a felettünk lakók is nekiálltak újra fúrni (mint hetek óta állandóan).
Tegnap kellett a személyimet megújítani, picivel hamarabb értem oda, így a kormányablak előtt ácsorogtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat, hátrafordultam és Á. volt az, váltottunk pár szót, de sietett a buszhoz és nekem is mennem kellett, mert időpontom volt. Bent voltak ezren, de hála annak, hogy én előzetesen kértem időpontot, 20 perc után az én számom jelent meg a kijelzőn. Az ügyintézéssel együtt 40 perc alatt végeztem. Kaptam ideiglenes igazolványt és majd írnak sms-t, ha kész az állandó okmány és bemehetek érte. Ja, írnom sem kell, az új igazolványomon is úgy festek, mint egy alkohol és vagy drogfüggő, hát remek...
Mikor kimentem, eszembe jutott, hogy beugrok a kínaiba venni egy papucsot, mert előző héten szétszakadt a papucsom és már életveszélyes volt benne közlekedni, nem akartam egy bokaficamot megkocáztatni. Az üzlet előtt rögtön kiszúrtam R.-t, ahogy két nővel dumál és sajnos nem tudtam már elslisszolni, észrevett ő is és elém penderült. Beszélgettünk kicsit, de ez  a helyzet inkább kínos volt, mint fesztelen. Továbbra is áradozott az új munkahelyéről és hát én csak további sok sikert kívántam neki. A csütörtök amúgy is a találkozások napja volt, vagyis valami olyasmi, mert Á. és R. után délután J. is beugrott és kávéztunk egyet, nagyon klassz volt őt újra látni, ja és estefele a nagynéném is felhívott, pedig utoljára, ha jó az emlékezetem, a rokonunk temetésén találkoztunk. Bár messengeren múltkor is rákérdezett, hogy vagyok, meggyógyultam e, mivel apám elmondta neki, hogy műtöttek. Most is emiatt hívott és azért jól esett az érdeklődés, elmondtam neki, hogy még vár rám egy MR vizsgálat és ha az is jó eredményt hoz, lezárhatom ezt a fejezetet is.
Néha belém jön az ideg az MR gondolatától, már hogy ott kell majd feküdni, a gép meg szűk és kattog :S Pedig volt már ilyen vizsgálatom, de az már nagyon régen, iskolás koromban, akkor jobban viseltem ezeket a dolgokat, szerintem. Akkor még nem szorongtam mindenért. Most meg képes vagyok emiatt hajnalban fél órákat fetrengeni, mikor inkább alvással kellene kihasználnom a szabadság napjait, mert bizony rohadt gyorsan eltelik és utána megint jön az apokalipszis.
A maszk is megint kötelező lesz a tömegközlekedésen. Az őrület újra kezdőőőődiiiikkkkk...
Meg ugye hoztak egy olyan szabályt is, hogy a munkáltató kötelezővé teheti az oltást a beosztottjainak. Ha ez a helyzet előáll és ilyen módon köteleznek az oltásra, én tuti odébb állok, nem is hezitálok egy percet sem!
A mai nap a házimunkáé (csak kedv lenne hozzá...), a ruhák selejtezését mondjuk feladtam, de porszívózni, felmosni csak kéne, meg főzni is, ezek sem lelkesítene kellően.
Holnap vagy hétfőn megyek ki az itteni temetőkbe a mécsesekkel, koszorúkkal és valószínűleg vasárnap utazunk!!!
Remélem, esni nem fog, mert a Tisza parton csak szép időben lehet sétálni. Meg jó lenne, ha melegebb is lenne, mert tervezem, hogy szoknyát veszek fel (egy évben kétszer jó esetben, ritkán van ilyen szoknyás feelingem), de lehet hogy hagyom végül, mert félek a felfázástól.

Kis fellelkesülés

Tegnap az Amityville-i horrorházat néztem majdnem végig (az uccsó 10 percbe belealudtam) és utána kicsit paráztam mindentől. De én vagyok a hülye, minek nézek ilyesmit ugye :D :D :D
Ma meg úgy döntöttem, hogy ha már csütörtökön a személyimet intézem, kiveszem a pénteket, a hétfő munkaszüneti nap és így a hétvégével máris nyertem öt napot!!! YEEEEAHHH! Ez egészen felvillanyozott, időnként még indokolatlan jókedvvel is töltött el. Pedig semmi extra programot nem szervezek, a temetőkbe kell kimenni és gondolom, vasárnap vagy hétfőn az ősökkel, meg tesómmal utazunk. Vagyis úgy néz ki, de apámnak fáj a lába (várólistán van térdprotkóra), szóval ezt sem tudom pontosan. Pedig az utazás részt, a Tisza partot, a több megyével arrébb lévő teljesen más életet és ritmust nagyon várom, mindig erőt ad, hogy tovább toljam a szekeret a bizonytalanság és a lakhatási helyzetem okozta további agónia felé.
Muszáj csinálnom, mert nem nagyon van esélyem (meg főként pénzem) változtatni. Ha a józan eszemre hallgatok akkor úgy látom, hogy egy nagy büdös nullával egyenlő az a szám, ami az "előbb-utóbb úgyis elhúzok innen és vissza sem nézek" irányába mutat. Ha viszont a szívemre hallgatok, na ő még biztat valamennyire, hogy egyszercsak a trétenger elül és helyébe valami csodálatosan új kezdet lesz. OOOOOOOOOOooooooooohhhh...Haha nem szedtem be semmit XD 

Visszatérve a hétvégére viszonylag jó volt, pénteken rájöttem reggel, hogy mennem kell a dilidokihoz, nem volt túl sok affinitásom, de végülis jó volt, mert jól elbeszélgettünk és nem haragudott, hogy egy csomó ideig nem jelentkeztem. Az oltás miatt sem cseszegetett, azt mondta hogy ez mindenkinek a maga döntése, először hallottam ilyet orvostól, már hogy nem erőszakosan akarja rám erőltetni, hogy oltassam be magam, vagy hogy nem beszél velem lekezelően, csak mert én nem rendelkezem a védettségi franckarikával.

Szombaton főztem, szerencsére vasárnapra is maradt, így mivel szépen sütött a nap, felvetettem a pasimnak, hogy esetleg sétálhatnánk. Akartam pár őszi képet a telefonomra. De én barom, az utca végén vettem észre, hogy a telefonomat nem hoztam, anélkül meg érdekesen fotóztam volna. Szóval a fotózás így elmaradt. És nem is sétáltunk olyan sokáig :( ja, meg mentünk, ránk köszönt egy nő. Visszaköszöntem és utána kérdeztem pasimat, hogy ki volt, mert nekem abszolút nem volt ismerős. Mire ő könnyedén közölte, hogy ő is csak egy csaj, azok közül, akik a törzshelyére járnak és sokszor egy asztalnál isznak vele :S
Ledöbbenve néztem a nőci után. Jó magas volt, vagy 170 centi (szemben az én 161 centis alacsonyságommal), vörösesszőke hajzuhatag, miniszoknya, csizma. Eddig sem létezett önbecsülésem a porba hullott.
Az is gáz (szerintem), hogy pasim nőkkel vedelget alkalomadtán. Bár szerinte ez nem megcsalás, ezt valamelyik nap egy hosszabb vita keretében megtárgyaltuk. Ahha, de azt is hozzátette, hogy viszont ha én iszogatnék valami fickóval, megnézhetnénk magunkat (már én is, meg a pasas is).
De ami még ennél is gázabb, hogy ilyen jólszituált, meglehetősen csinos nők keverednek vele egy asztalhoz. Az ilyenekkel én soha nem vehetném fel a versenyt. Meg sem próbálom.
Pasim néha amúgy is tök bunkó, máskor meg normális, szédülök a gyakori hangulatváltakozásától.
Néztem megint a 90 nap jegyességet (lassan függő leszek HEELP), meg a Darcey és Stacey-t és olyanok, amilyenek, meg mindig fiatalabb, külföldi csókákat szednek össze, de csak azt akarják, hogy szeressék őket.
Mint mindenki más...

Hiénák, impalák, oroszlánok, vita, meg random gondolatok

Kint hullanak a levelek ezerrel, meg hideg van. Bent is hideg van sajnos és unalom, egész hétvégén természetfilmeket néztem, felváltva TLC-s sorozatokkal. Kissé káosz van a fejemben XD
Fáj a torkom, rajtam van valami őszi kórság, de nem vészes. 
Felettünk egy hete egyfolytában fúrnak az új lakók, lassan hozzászokunk és már fel sem tűnik a zaj.
És már megint hétfő :(
Kértem időpontot a személyimet csinálni, akárhogy próbálkoztam, hogy ne kelljen egy napot erre szánnom nem jött össze, mert az összes délutáni időpont betelt hetekre előre, így egye fene alapon, jövő hét közepére beírattam magam, az utána lévő hét is rövidebb lesz egy nappal a halottak napja miatt, ha jól tudom. Remélem a családi utazás ebben az évben is összejön, az egész őszi időszakban ez a legjobb. Lassan már be kell szereznem a mécseseket, koszorúkat, és még mindig ott van pár hivatalos ügy, amibe bele sem kezdtem a lejárt személyi igazolványom miatt. Mondjuk, kedvem sincs nagyon a bürokratikus körökhöz.
K. jelentkezett és nekem meg égett a pofám, mivel hetek óta húzom az esedékes telefonbeszélgetésünket, de vagy ő nem ér rá, vagy én. Amúgy semmit nem mondott, vagyis virágnyelven szó volt valami fickóról, de nem akart róla írni és semmi mást sem, mert egyszavas válaszokat küldött félóránként, így elbúcsúztam, mert rájöttem, hogy nincs beszélgetős hangulatban.
Ja, szerdán R. is rámírt, hogy mizu, hogy vagyok és hogy új melóhelye van. Írtam neki, hogy igen, feltűnt, hogy már nem a hely-en van. Váltottunk pár sort, és ígértem neki, hogy majd írok én is. De mikor tegnap írtam, le is rázott, mint kutya a vizet, aztán láttam, hogy valami barátnőjével szülinapoznak. Ma meg újra feltűnt, hogy jól vagyok e és hogy minden rendben. Ezt kétszer is megkérdezte és kicsit furának is találtam.
És tudjátok még mi a fura? Ha valaki a sztároknak írkál a közösségi felületeire. Egy csomó ilyet láttam mostanság. Én nem mernék tuti, mások meg olyan durva dolgokat posztolnak egyeseknek, hogy pl. alig várom, hogy kettesben legyünk...aztán leírja hogy mit és hogyan csinálna :O Mondjuk, gondolom a hírességek ehhez hozzászoktak, meg hát lehet, hogy nem is ők olvassák el ezeket.
A pasimmal megint veszekedtünk, persze a pénz miatt, szokás szerint. Valami munkájában is bakizott és vissza kellett adnia a pénzt, nem keveset, anyáméknak el sem árulom, mert anyám kiakadna, apám meg elkezdené mondani: hogy ő előre megjósolta, hogy csődbe jutunk és éhen fogunk halni *-* Na, azért remélem nem...De ez most nem jött jókor :S
Mostanában észrevettem, hogy megint divat a bőszárú nadrág. Wow...én meg az összestől megszabadultam. 
A kisfőni, aki a múltkor adott egy csomó szép ruhát, pénteken egy marhajó kabáttal örvendeztetett meg, csak úgy, mert neki már nem kell :O Olyan kabátot, amilyenre már régóta csorgattam a nyálam, csak ugye a piszkos anyagiak (tizenakárhányezer) :P klassz prémes kapucnis és olyan gyönyörű a színe! Pont most fontolgattam, hogy kabátot veszek magamnak, úgyhogy nagyon nagyon örülök neki!
Szép hetet mindenkinek!

Őszi paranoiák és emlékáradatok a'la Missneurotics

Hétvégén a 90 nap jegyesség újabb epizódjait néztem és a párok nagy része végülis összeházasodott. Cink, de bekönnyeztem a  ceremóniákon, pedig én aztán nem vagyok házasságpárti.
Egyrészt, már úgymond kétszer jártam jegyben, mert Aputest is adott egy gyűrűt meg a Narkomán is. Csak hát előbbi elfelejtette közölni ezt a csekélységet a családjával, hazaér-gyűrű lehúz-hozzám jön-gyűrű felvesz köröket rótta, ja és persze akkor is megszabadult az ékszertől, mikor más nők után rohangált ugye :(
A Narkomán meg a gyűrű átadás után nem sokkal titokban becsajozott és szépen lelépett, úgy hogy míg én melóban voltam, kipakolt a közös albérletünkből az anyucikája segedelmével. Ezek a momentumok elvették ám a kedvemet a lakodalmaskodástól (van ilyen szó???).
Másrészt, pasim már a kapcsolatunk legelején közölte, hogy nem fog elvenni. Oké, nem is baj, mondjuk egy nap fehér ruhában parádézás, mikor mindenki csodál, és a lelkiismeretfurdalás nélküli tortazabálás nem lehet rossz, de félre a kisstílűséggel ugye. Áh, most jut eszembe, hogy Aputesttel már időpont is volt az esküvőre, ha jól emlékszem egy szeptemberi nap, hála az égnek, hogy lebukott a hazugságaival, mert én még képes lettem volna hozzámenni (okádós ikonok).
De a gyűrűt megtartottam és beadtam a zaciba, hát nem sokat ért, de ugyebár a kapcsolatunk sem :/
Fiatalabbként sokszor hoztam ilyen hülye döntéseket (mai eszemmel szóba nem állnék egy ilyen Aputest féle igénytelen-mert az volt, hajat mosni pölö nem szeretett-beképzelt, notórius hazudozóval, Narkománnal sem hiszem, bár ő jól nézett ki, derékig érő szőke haj, kék szemek ajh).
És tudnám, ezt minek írtam le? XD
Naná, hogy ezekután esküvőről álmodtam, méghozzá azt, hogy hozzá kellett mennem a Narkománhoz, de már pasim is megvolt és sírtam, hogy vele akarok lenni, de ő csak mondogatta, hogy hát sajnos ez nem lehetséges...
Ha már pasim, neki fáj a torka napok óta, amúgy nekem is kezd és a fejem is fáj és olyan dögfáradtan kelek az ébresztőmre minden hajnali 5-kor. Kellene egy nap szabadság, mert a személyimet már tényleg időszer lenne megcsináltatni, kérek is időpontot majd a kormányablakban.
R. meg már nem a hely-en van :O a fb-n láttam meg a képeket hogy valami Karolinával pózolnak, legjobb munkatársnőm, köszi a mai napot stb. hashtagekkel. Nem igazán láttam mostanság R.-t, de nem gondoltam, hogy már lelépett. Hát ennyire vagyunk jóban vele, hogy még el sem köszönt :S, na de ebbe nem is megyek bele, sok sikert neki, én meg evezek tovább ebben a süllyedő csónakban. Legalábbis egyelőre. Bár múlt héten pénteken volt némi jó is, mert viszonylag sokat dumáltam B.-vel és K.-val, ők is a hely-en vannak, de teljesen máshol, így rohadt ritkán futok beléjük, pedig jó fejek és biztos ezerszer jobb lehet velük egy légtérben, mint pl. Lédi Lavórral, vagy a Mufurc arcú nővel.
Hát ez persze nem kívánságműsor, mint ahogy az sem, hogy kikkel kell egy környéken laknom. Mert vannak, akiktől a hideg ráz és elővesz valami leírhatatlan érzés. Nem tudom, valami  nagyon negatív. Egyszerűen szar, azt érzem, hogy legszívesebben elrohannék és nem jönnék vissza többet. Na, ilyen pl. a kutyás nő (kutyás kurva), aki a pasimnak mosolyogva puncsol, ha meglátja, nem így velem, mert ha összefutunk, a nőci elkezd megvetően bámulni, mintha provokálna, legutóbb már éppen érdeklődni akartam, hogy mi a franc olyan érdekes, de elkotródott. Olyan frusztráló ahogy a képem legközepébe bámul.
Rossz érzésem van a kutyás nővel kapcsolatban, de lehet hogy csak az egymás iránt áradó kölcsönös unszimpátia ezfene tudja. A buszmegben ácsingózó Hajnikáról ugyanezt tudom leírni, mostanában egyre gyakrabban látom, mikor kora reggel a pasimmal megyünk a buszhoz. És mit mondjak-írjak-szívesen a fejébe rántanám a kis ezüst színű bögrécskéjét, amiből a reggeli kávéját szürcsölgeti.
És amikor ma hazajöttem, kaptam valami bankos levelet, majdnem dobtam egy hátast, mikor felbontottam, mert ügyintézőként Sz. neve volt feltüntetve!!!A legutóbbi infóm szerint azzal az idősebb (homeless kinézetű) palijával cuccolt össze egy másik városba, de azt nem tudtam, hogy ennek a banknak dolgozik. Elő is jöttek az emlékek, hogy mennyit, de mennyit röhögtünk, minden péntek-szombat rockkocsma, vodka-narancsok és boroskólák sokasága (akkor még bírtam), közben szólt a zene (azokat a rockkocsmás, Sz.-es, Narkomános, Mr. Népszerűs zenéket azóta sem bírom meghallgatni). És Sz. azt mondta, én vagyok az egyik legjobb barátnője a világon! Vajon neki eszébe jutottak ezek az idők, mikor ezt a levelet lepötyögte a klaviatúrán? Vagy csak ügyfélszám voltam? Remélem nem, bízom benne, hogy egy másodpercre legalább visszaidéződtek benne a régi dolgok és az egykoron volt barátságunk.
Kár, hogy soha többet nem leszünk már kb. semmilyen kontextusban :/
A keserédes nosztalgiázásom közben meg is ettem egy virslis párnát *-*
Ja, pénteken meg csak délig leszünk a hely-en, legalábbis úgy tűnik, ennek nagyon örülök, végre egy szabad délután! És mondhatnám, hogy majd nekiugrok az írásnak...de...majd meglátjuk...

The aeroplane flies high

Csak mert a grunge jegyében egész héten Smashing pumpkins szólt yeeeeeeeeeeeee...
A hajfestésen túl vagyok és még jó, hogy nem éltem bele magam nagyon a menő színbe, mert hogy nem is lett olyan :S sad...de legalább jó illatú, meg csillog attól a balzsamtól, amit a festékhez mellékeltek. A színe meg...anyám vígasztalgat, hogy szerinte klassz és hogy olyan padlizsánlila :O főleg, ha fény éri. Kösssssszi, akkor majd hordok magamnál egy lámpát, hogy mindenki csodálhassa. Jó, volt már sokkal bénább színű is, szóval ezt még el lehet viselni, ennyi legyen a legnagyobb gondom.
Múltkor írtam, hogy az új szomszéd normálisnak tűnne, ha nem traccsolna az utálatos Keleti boszorkánnyal *-*, nah, ezt ünnepélyes keretek között vissza is vonom, mert nála is van valami defekt a toronyban. Meg sem lepődök már...
Biztos nagyon unja magát, mert folyton kukkol, el is neveztük pasimmal Leselkének. Elég, ha kilépek az ajtón, hogy pl. kiviszem a szemetet, az asszony már ott dekkol az ajtónál, aztán ugyanígy kukkolva megvárja, hogy visszajöjjek. Kicsit frusztráló na.
Tegnap meg, jöttem haza, láttam, hogy van valami a postaládába, odaballagtam, hogy kivegyem. Akkor tűnt fel Leselke néni és mögém tornyosulva elemezte a kezemben lévő számlákat. Hátrapillantottam, de nem zavartatta magát. Eskü, már úgy voltam vele, hogy a kezébe nyomom a borítékokat, hogy igen, számlák és ha annyira érdekli, akár ki is fizetheti XD
Bár a  visszaköszönésre is ennyi energiát fektetne, mint a kíváncsiskodásba.
Miért nem tud ide egyszer egy nem mentálisan zakkant lakó költözni???! WHY??????
A citológiám is meglett!!!!!!!!Jó pár telefonálgatás után, de végre tudom az eredményt!
Hála égnek negatív :)
Most már csak a novemberi MR vizsgálatnak kell jónak lennie!
És most jöjjön egy kis nosztalgiázós kérdezz-felelek Rókától. Hogy ne csak mindig rinyáljak és írkáljak sületlenségeket.

1. Mi volt a jeled az oviban? Szeretted?
- Csiga volt és igen, szerettem.

2. Mi akartál lenni ovisként? / Elképzelted bárhogyan is a jövőd?
- Konkrétan nem emlékszem de szerintem hercegnő XD, vagy ami minden ovis kb., fodrász, boltos, színésznő ilyesmik.

3. Sorolj fel öt tulajdonságot, ami jellemző volt rád alsós korodban. 
- Félénk, álmodozó, játékos, sírós, bizonytalan.

4. Volt olyan beszólás, amit te kaptál, és megmaradt benned?
- Sajnos igen :( Az egyik fiú, aki éveken át szemétkedett velem, azt mondta hogy én vagyok az emberiség legalja, ezt sosem felejtem el. Az általános suliban a tanárok is rohadékok voltak, szerették alázni a tanulókat, emlékszem a fizika tanár előszeretettel mondta azt a diákokra, ha pl. nem tudta a választ, hogy hülye,  vagy barom, mondta nekem is. A technika tanárnő meg nagy rakás szerencsétlenségnek nevezett az egész osztály előtt. Ezek sem estek túl jól, de nem töltenek el haraggal, mivel azóta mindketten halottak, már megbocsátottam nekik.

5. Volt olyan beszólás, ami a te szádat hagyta el, és aztán megbántad?
- Én nem emlékszem, hogy bárkinek is mondtam volna durván sértő dolgot, ha igen, bocsánatot kérek.

6. Volt álomszakmád általános sulis korodban?
- Régész.

7. Volt nagy szerelmed? :)
- (Sóhaj...)Igen, egy Csabi nevű kissrác, aki szintén amolyan kiközösített volt, kb. mint én, és néha együtt lógtunk a suli udvaron. Azt hiszem, hatodikos voltam, mikor összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki, hogy tetszik nekem. Mai eszemmel nem tenném, béna szitu volt, már másnap megbántam, főleg úgy hogy a gyerek is kellemetlenül érezte magát és azonnal mondta, hogy neki az a csaj tetszik, aki a suliban mindenkinek :/ utána már nem is beszélgettünk nagyon.

8. Vártad a középsulit? Miért? / Miért nem?
- Vártam, mert végre megszabadulhattam azoktól az emberektől, akik éveken keresztül szemétkedtek velem.

9. Volt olyan korszakod, ami meghatározta az öltözködési stílusod?
- Grunge, rock és némi punk. Kockás ing, meg együtteses pólók, tornacipő, bakancs, kapucnis pulcsik, kordbársony dzseki. Olykor azért vettem fel kihívóbb szerkókat, pl. szoknyát is, meg harisnyát, attól függ, milyen passzban voltam. Azok a szoknyák....geesus...de rövidek voltak :D

10. Volt valamilyen mániád? Gyűjtöttél valamit? Volt olyan téma, amire rá voltál kattanva?
- Szalvéta, levélpapír és kedvenc együtteseimről cikkek, ja meg ásványok.

11. Középsuliban hogyan képzelted a jövőd?
- Nem voltak elképzeléseim, úgy hiszem, akkor perpillanat csak a jelennek éltem.

12. Csúfoltak valamivel az osztálytársaid?
- Általánosban folyton, hogy dagadt vagyok, ronda vagyok, béna vagyok stb., középsuliban a klikkesedés ment, ott is beszóltak bántó dolgokat, de inkább divatosabb volt a másikat a háta mögött kibeszélni, persze tudok róla, hogy rólam is ment ilyen diskurzus.

13. Volt, hogy te csúfoltál másokat?
- Inkább csak röhögtem, ha valakinek beszóltak, jó, az sem szép dolog :S De csúfolni nem csúfoltam senkit. Sőt, az egyik csajjal, akit középiskolában nagyon bántottak, tanév közben egész jó barátnők lettünk, megismertem és rájöttem, hogy mennyire aranyos. Igaz, ritkán beszélünk ma már, de fb-n ismerősöm.

14. Mit szerettél csinálni szabadidődben? Megmaradtak ezek az elfoglaltságok máig is vagy teljesen más hobbijaid vannak?
- Zenét hallgatni, írni, álmodozni, kirándulni, koncertekre járni, inni (tudom...gáz), nevetni minden hülyeségen. A zenehallgatás, írás, álmodozás megmaradt, kirándulni is szeretek, illetve szeretnék, ha lenne rá időm. Sajnos a koncerteket mára már nullára redukáltam, inkább pihenek otthon (öregszem) és már inni sem iszom szinte sosem, mivel nem bírom, de nem is hiányzik. A nevetés viszont igen, néha jó volt idétlenkedni, mostanában nincs min nevetni.

15. Mivel volt a legtöbb nehézséged?
- Tesire nem jártam be túlzottan, emiatt meg akartak egyik évben buktatni. Ami nem ment az a matek és minden reál tárgy, ennek ellenére kémiából érettségiztem XD (mivel bioszból akkor valamiért nem lehetett, pedig azt akartam).

16. Hogy álltál barátok terén? Változott azóta a helyzet?
- Voltak :) A., H., J., Á., ők most is a barátnőim. De sokan eltűntek az életemből, vagy ők akarták így, vagy volt akivel összevesztem és utána hanyagoltuk egymást.

17. Mesélj kicsit a 18 éves énedről.
- Idétlen voltam és sokszor bántóan bunkó. Féltékenykedős hülye picsa. Benne voltam sok mindenben, amibe mai fejemmel tuti nem mennék bele, legyen az egy toxikus kapcsolat, vagy veszélyesebb helyzet. Ja és belül menthetetlenül romantikus voltam, tudjátok, aki vágyott a nagybetűs szerelemre-amiben akkor feltétel nélkül hittem-de ezt igyekeztem titkolni, :D

18. Ha visszamehetnél a múltba, adnál tanácsot a tiniénednek? Ha igen, mi lenne az?
- Ne dobjam Sírós srácot Aputest miatt, mert nem éri meg, mivel Aputest egy manipulatív, notórius hazudozó, hűtlen balfék. Legyek empatikusabb és ne olyan énközpontú. Legyek jobb viszonyban a húgommal. Ne legyek annyira befolyásolható. Meg hagyjak ki néhány szeszesitalt, főleg azoknak az ipari mennyiségben való fogyasztását :P

19. Miben fejlődtél jellemileg, mióta kijöttél a suliból?
- Valamelyest komolyodtam és talán annyira bunkó sem vagyok már. Talán XD. A féltékenység sem jön annyira sokszor elő nálam.

20. Ha a 18 éves éned megjelenne a jelenedben, mit szólna ahhoz az emberhez, aki most vagy?
- Nem örülne szerintem. Nem akartam ilyen gyakran keserű, álmokat hiába kergető, depressziós, antiszoc. emberke lenni.

21. Ha a 18 éves éned adna neked egy tanácsot, szerinted mi lenne az? - Vedd könnyedén az életet!

Ez jó volt!!!!!!!!!
Köszi Róka :)

Lila, meg ami még eszembe jut

Végre sikerült megvennem a hajszínezőt, már egy ideje szemeztem vele a polcon, de mindig visszaraktam, hogy erre a béna hajamra minek ennyit költeni, jó lesz az olcsóbb is, stb., de most szülinapomra megleptem vele magam.
Hétvégén szeretném is a hajamra rakni. Olvasgattam róla véleményeket, valaki jókat ír, mások meg, hogy csak a szőkét fogja be. Nos, ha így lesz, tényleg bebuktam, az én hajam barna/narancssárga/fosszínű egyvelege, de biztos nem szőke.
Esetleg valakinek vélemény, tapasztalat a Schwarzkopf  Live purple punk árnyalatról?
Pasim utálni fogja, ha ez tényleg olyan lila, mint a dobozán, ki nem állhatja ezt a színt és ehhez köze van a focihoz is :D
És akkor a szülinapom, sokan köszöntöttek, olyanok is, akikről nem hittem volna, pl.narkomán exem, sírós srác exem, szexmániás exem, pár bully a középsuliból, meg a hely-ről is írtak néhányan, na meg persze A., K., Á., H., J., R., szóval örültem :D
Születésnapomra amúgy kaptam sok finom és hasznos dolgot. Egy csokitortát, illatszercsomagot, bon-bont, pasimtól is bon-bont és vett egy jó nagy hortenziát. Szeretném, ha megmaradna,  csodás módon a Calluna is él még, azt szintén tőle kaptam, szóval remélem, ez is velünk marad. Utána olvastam, a félárnyékot szereti, meg a gyakori locsolást, a hideget nem igazán csípi, megpróbálom eszerint gondozni.
Tegnap meg ellibbentem a nődokihoz, előtte hívtam ugye időpontért, de ki volt kapcsolva egész nap a mobilja, a rendelőjében meg nem vették fel, így bátorkodtam így oda menni és reméltem, hogy nem hajtanak el a büdös francba. Le akartam zárni már ezt az ügyet és ehhez kell egy negatív citológia (deeee nem esszük olyan forrón a kását, később részletezem).
Persze esett az eső, ernyőt meg reggel nem vittem magammal, így kölcsön ernyővel mentem, és bíztam benne, hogy nem lesznek kisezren, mert a hely-re még vissza kellett aznap mennem.
Mázlim volt-vagyis azt hittem-mert összesen egy darab néni volt előttem. De pechemre egy órát bent töltött és nem tudom, mit csináltak ott vele, de az egy órából 40 percet masszívan ordított :/ Felemelő volt. Közben egy mami is lezöttyent mellém, megkérdezte, ki rendel, majd előadta az életét, de végülis jobb volt őt hallgatni, mint a benti néni szívszaggató üvöltését ugye. Később kiderült, a haverkodós mami nem jó helyre jött, így a csevejünk is megszakadt,. Aztán én jöttem volna, de az utánam érkező csajt hívták be, aki 10 percig lamentált bent, hogy most akkor megtartsa, vagy ne a gyerekét, végül a válasz nem lett, mert hallottam, hogy jövő hétre előjegyezték műtétre (átkozott, vékony falak és ajtók ajh).
A doki ma überkedves volt, kérdezte, hogy vagyok, elmúltak e a panaszaim az utolsó találkozónk óta, aztán mondta, hogy megvizsgál, de előtte ír beutalót vérvételre meg MR vizsgálatra :O
Mert ez így szokás ilyenkor. Okkké, ha így szokás, akkor mehet a menet, igaz eszembe jutott, hogy nekem kissé klausztrofóbiám van és mivel már tizenévesként egyszer voltam MR-en, tudom, hogy egy szűk helyen kell majd feküdni és emlékeim szerint ez már akkor sem dobott fel. De ha ez kell még, hogy teljes legyen a kör, nem mondhatok nemet.
Kértem is időpontot még aznap  és novemberben már mehetek.
Szóval, hiba volt azt hinni nagy naivan, hogy vége, mert még nem, még nem dőlhetek hátra és ráadásul még a citológia eredmény is itt lebeg felettem, állítólag jövő hét vége felé már lesz eredmény.
Aztán nem túl lelkesen, de visszaballagtam a hely-re, persze  még esett elég rendesen :/ A hely előtt a mufurc arcú nő enyelgett a palijával, és olyan büdös cigit szívtak, hogy kiégett a retinám :S, gyorsan elsiettem, úgysem vagyunk köszönőviszonyban.
Közben még intézni kellene a személyimet is, mert le van járva és ez nyilván nem jó így, a kormányablakot nem értem még el, és ha ez hétfőn is így lesz, fogom magam és időpont nélkül bemegyek, meg lehet ezt is csinálni, az időpontfoglalás csak kényelmi dolog, de én akárhányszor kértem időpontot, mindig órákat vártam, tehát, valljuk be, ez nem nagyon működik.
Ahogy én sem vagyok a helyzet magaslatán, mindent halogatok, nem esik jól semmi sem, rovom a kötelező köröket, de amúgy semmi mást nem tudok/akarok csinálni. Helyesbítek, írni szeretnék, és meg is van egy novella végig a fejemben, de képtelen vagyok leülni és megírni normálisan.
Remélem, ha jól sikerül a hajszínezésem, ez kicsit kirángat ebből az őszi punnyadásból.
Jó hétvégét mindenkinek! Kivéve azoknak, akik rockbandás pulcsikat vesznek fel, úgy hogy gőzük sincs, milyen zenét játszik az együttes, de hát most ez a divat, a többiek is hordják, szóval beállnak a sorba :S

Hogy lehetsz ilyen bunkó?

Igen, a pasim, tegnap nagyon-nagyon-nagyon hülye volt.
A szülinapomon dolgozott, de oké, hát a pénz kell, pedig anyám, apám jöttek b.déjj partira, aminek végére kis drágám be is esett :( Aztán este elhúzott a haverkákhoz meccset nézni és miután hazajött, az összes idióta frusztráltságát rám zúdította (részegen). Cool ajándék volt a születésnapomra nem mondom (írom).
A vitánk ott csúcsosodott ki, hogy kért volna egy szendvicset, de olyan hangnemben, hogy azt inkább hagyjuk. Ha azt mondja, légyszi, kenj egy kenyeret, már csinálom is, de ehelyett nagyon undorító stílusban kezdett ennek neki. Én viszont nem vagyok a beosztottja, se a házicselédje, úgyhogy ignoráltam a hülyeségeit. Mire persze minden voltam, csak jó nem és nem csak engem szidott, hanem az egész le és felmenőimet :( Mondjuk, én sem hagytam magam, és nem is bánom. Nem akarom, hogy elnyomjon, így is évek alatt olyan sok mindent bebeszélt nekem, cseszegetett a súlyom miatt, neki én folyton dagadt voltam/vagyok, akármit csinálok.
A ruháimra is sok megjegyzést tesz, tegnap pl. azt hogy magamra csavartam a függönyt, vagy az asztalterítőt vagy mit :/ ez vicces is lenne amúgy, szóval ezen túl lehet lépni, de az már rosszul esik, ha a családomat negatív jelzőkkel illeti.
Ha élne még az anyja és ismerném, biztos váltanék vele egy-két szót a drága pici fiáról. De így nem tudok csak magamban füstölögni, vagy  max. neki mondom, de ívesen leszarja sajnos.
Szívesen a fejére borítottam volna valamit, de inkább csak átcuccoltam a másik szobába aludni, mert késő volt és ötkor kelni kellett. Neki pedig fel kellett kelnie az ágyból, hogy megcsinálja azt a szendvicset. Így járt.
Miért kell ilyen vadparasztnak lenni? A szülinapomon ráadásul? Nem értem. Nekem olyan kevés kell, hogy boldog legyek, komolyan, elég az is, ha nem tapló és emberi hangot üt meg velem szemben.
Na, erre aztán várhatok, hagyjuk is. Sajnos az alkohol olykor kihozza a felettébb utálatos oldalát. Néha már arra gondolok, felveszem videora és másnap lejátszom neki, hogy kicsit szégyellje már magát.
Ja, a hétre bejelentkezek a nőgyógyászomhoz is, bizarr szülinapi ajándék magamnak :D de amúgy is azt beszéltük meg, hogy hátra van még a kontroll citológia. És ha az negatív, akkor idénre lezárhatom ezt a maratoni, majd egy éve tartó kaotikus mizériát. Nem ártana már.
És tegnap óta kapar a torkom  :/
Jaj, akartam volna írni még a szülinapomról is, de azt  majd legközelebb, mert mindjárt odaég a vacsora XD