Stress-mas

Szégyellem magam, meg minden, de nekem semmi kedvem a karácsonyi vásárláshoz. Hétvégén megterveztem, hogy ha minden délután rászánok némi időt, péntekre meg is lesz a nagyja. Ehhez képest, ma már nem intézek semmit, mert meggyőztem magam, hogy itthon is van teendőm, pl. porszívózás és felmosás formájában.
Nem lesz ez így jó, tudom én is. De szemernyi motivációt nem érzek az üzletből-üzletbe való mászkáláshoz. Online kellett volna intézni az ajándékokat, de minden évben csak az elhatározásig jutok. Aztán meg itt szívok. És még egy épkézláb ötletem sincs, hogy kinek mit. Az anyagi részébe meg bele sem folyok, igazi béna nyomi vagyok, akire nincs hatással a jingle bells.
És dögfáradt vagyok, azt hiszem, az állandó hülye fagyoskodástól, pasim azt mondta, hogy mivel kevés a konvektor a lakás méreteihez képest, soha a büdös életben nem fog itt meleg lenni, de újabb fűtőtestek beszereléséhez gázművek engedély, és esetleges  igen válasz esetén durva bontás kell, úgyhogy az felejtős (a gázosokat sem hívtam még az ellenőrzéses hülyeség miatt, na majd holnap, vagy akkor sem, nem izgat). Van egy kis árammal működő melegítőnk, de nem sok értelme van, melegebb nem lesz tőle. Szóval folyton fázom a több pulcsi ellenére is, így ha vízszintbe kerülök, már alszom is, legyen az este 7, vagy délután 3 (szombaton történt, hogy lefeküdtem, nézni a 90 nap jegyességet, mert hát ágyból kényelmesebb, erre nem bealudtam, mondjuk ismétlés volt, de akkor is, tiszta szégyen).
Ja, hétvégén még két jó filmet láttam, az egyik a Fuss, a másik pedig a Keresés, mindkettő érdekes témákat feszeget, a Keresés c. film vége pedig abszolút meglepő számomra, de nem spoilerezek, nézzétek meg.
Ja, írtam már, hogy nem kávézom? Úgy másfél, két hete. Az utóbbi időben folytonos gyomorfájásom és mellkasi szorításom volt, így fájó búcsút intettem a koffeinnek minden formájában, helyette kapucsínózok, végülis a lényeg, hogy valami meleget igyak és ne fagyjak ebbe a tetves jégverembe meg. A gyomorfájás és mellkasi diszkomfortérzés valamelyest javult is, szóval lehet hogy ez volt a fő oka. A másik ok a pánikbetegség, de azzal nem tudok mit kezdeni, tudat alatt folyton parázok valamin. Most pl. a karácsonyi ajándékbeszerzésen és a januártól elkövetkezendő buszozáson, lévén hogy az a járat, amin eddig utaztam, megszűnik. Mondtam is N.-ek reggel, nem volt feldobva ő sem. Lehet, hogy így már nem is futunk össze, mert ezen a buszon találkoztunk mindig :S
Az ősöktől kaptam  egy égősort, többféleképpen világít, lehet kapcsolóval szabályozni. Hmhm, némi fény a siralomlyukba :D lelkesedő ikonok.
Belenyírtam a hajamba is, kicsit életlen volt az olló, nah, de a végeredmény elviselhetőre sikerült.
Ebből is látszik, hogy bármit nagyobb elánnal csinálok, mint a karácsonyi ügyek intézését. Húgom meg apám már persze mindent megvásárolt, anyám is belekezdett, én meg csak húzódozom, meg hezitálok, pedig már jövőhéten szenteste (23.leállás yeah, alig várom). Tehát valóban muszáj lesz megerőltetnem magam és nekilátni. Mondjuk holnaptól.
Komolyan.