Őszi paranoiák és emlékáradatok a'la Missneurotics

Hétvégén a 90 nap jegyesség újabb epizódjait néztem és a párok nagy része végülis összeházasodott. Cink, de bekönnyeztem a  ceremóniákon, pedig én aztán nem vagyok házasságpárti.
Egyrészt, már úgymond kétszer jártam jegyben, mert Aputest is adott egy gyűrűt meg a Narkomán is. Csak hát előbbi elfelejtette közölni ezt a csekélységet a családjával, hazaér-gyűrű lehúz-hozzám jön-gyűrű felvesz köröket rótta, ja és persze akkor is megszabadult az ékszertől, mikor más nők után rohangált ugye :(
A Narkomán meg a gyűrű átadás után nem sokkal titokban becsajozott és szépen lelépett, úgy hogy míg én melóban voltam, kipakolt a közös albérletünkből az anyucikája segedelmével. Ezek a momentumok elvették ám a kedvemet a lakodalmaskodástól (van ilyen szó???).
Másrészt, pasim már a kapcsolatunk legelején közölte, hogy nem fog elvenni. Oké, nem is baj, mondjuk egy nap fehér ruhában parádézás, mikor mindenki csodál, és a lelkiismeretfurdalás nélküli tortazabálás nem lehet rossz, de félre a kisstílűséggel ugye. Áh, most jut eszembe, hogy Aputesttel már időpont is volt az esküvőre, ha jól emlékszem egy szeptemberi nap, hála az égnek, hogy lebukott a hazugságaival, mert én még képes lettem volna hozzámenni (okádós ikonok).
De a gyűrűt megtartottam és beadtam a zaciba, hát nem sokat ért, de ugyebár a kapcsolatunk sem :/
Fiatalabbként sokszor hoztam ilyen hülye döntéseket (mai eszemmel szóba nem állnék egy ilyen Aputest féle igénytelen-mert az volt, hajat mosni pölö nem szeretett-beképzelt, notórius hazudozóval, Narkománnal sem hiszem, bár ő jól nézett ki, derékig érő szőke haj, kék szemek ajh).
És tudnám, ezt minek írtam le? XD
Naná, hogy ezekután esküvőről álmodtam, méghozzá azt, hogy hozzá kellett mennem a Narkománhoz, de már pasim is megvolt és sírtam, hogy vele akarok lenni, de ő csak mondogatta, hogy hát sajnos ez nem lehetséges...
Ha már pasim, neki fáj a torka napok óta, amúgy nekem is kezd és a fejem is fáj és olyan dögfáradtan kelek az ébresztőmre minden hajnali 5-kor. Kellene egy nap szabadság, mert a személyimet már tényleg időszer lenne megcsináltatni, kérek is időpontot majd a kormányablakban.
R. meg már nem a hely-en van :O a fb-n láttam meg a képeket hogy valami Karolinával pózolnak, legjobb munkatársnőm, köszi a mai napot stb. hashtagekkel. Nem igazán láttam mostanság R.-t, de nem gondoltam, hogy már lelépett. Hát ennyire vagyunk jóban vele, hogy még el sem köszönt :S, na de ebbe nem is megyek bele, sok sikert neki, én meg evezek tovább ebben a süllyedő csónakban. Legalábbis egyelőre. Bár múlt héten pénteken volt némi jó is, mert viszonylag sokat dumáltam B.-vel és K.-val, ők is a hely-en vannak, de teljesen máshol, így rohadt ritkán futok beléjük, pedig jó fejek és biztos ezerszer jobb lehet velük egy légtérben, mint pl. Lédi Lavórral, vagy a Mufurc arcú nővel.
Hát ez persze nem kívánságműsor, mint ahogy az sem, hogy kikkel kell egy környéken laknom. Mert vannak, akiktől a hideg ráz és elővesz valami leírhatatlan érzés. Nem tudom, valami  nagyon negatív. Egyszerűen szar, azt érzem, hogy legszívesebben elrohannék és nem jönnék vissza többet. Na, ilyen pl. a kutyás nő (kutyás kurva), aki a pasimnak mosolyogva puncsol, ha meglátja, nem így velem, mert ha összefutunk, a nőci elkezd megvetően bámulni, mintha provokálna, legutóbb már éppen érdeklődni akartam, hogy mi a franc olyan érdekes, de elkotródott. Olyan frusztráló ahogy a képem legközepébe bámul.
Rossz érzésem van a kutyás nővel kapcsolatban, de lehet hogy csak az egymás iránt áradó kölcsönös unszimpátia ezfene tudja. A buszmegben ácsingózó Hajnikáról ugyanezt tudom leírni, mostanában egyre gyakrabban látom, mikor kora reggel a pasimmal megyünk a buszhoz. És mit mondjak-írjak-szívesen a fejébe rántanám a kis ezüst színű bögrécskéjét, amiből a reggeli kávéját szürcsölgeti.
És amikor ma hazajöttem, kaptam valami bankos levelet, majdnem dobtam egy hátast, mikor felbontottam, mert ügyintézőként Sz. neve volt feltüntetve!!!A legutóbbi infóm szerint azzal az idősebb (homeless kinézetű) palijával cuccolt össze egy másik városba, de azt nem tudtam, hogy ennek a banknak dolgozik. Elő is jöttek az emlékek, hogy mennyit, de mennyit röhögtünk, minden péntek-szombat rockkocsma, vodka-narancsok és boroskólák sokasága (akkor még bírtam), közben szólt a zene (azokat a rockkocsmás, Sz.-es, Narkomános, Mr. Népszerűs zenéket azóta sem bírom meghallgatni). És Sz. azt mondta, én vagyok az egyik legjobb barátnője a világon! Vajon neki eszébe jutottak ezek az idők, mikor ezt a levelet lepötyögte a klaviatúrán? Vagy csak ügyfélszám voltam? Remélem nem, bízom benne, hogy egy másodpercre legalább visszaidéződtek benne a régi dolgok és az egykoron volt barátságunk.
Kár, hogy soha többet nem leszünk már kb. semmilyen kontextusban :/
A keserédes nosztalgiázásom közben meg is ettem egy virslis párnát *-*
Ja, pénteken meg csak délig leszünk a hely-en, legalábbis úgy tűnik, ennek nagyon örülök, végre egy szabad délután! És mondhatnám, hogy majd nekiugrok az írásnak...de...majd meglátjuk...