Akartam ide írni most egy réges-régi ezeréves bejegyzést a kézzel írt naplómból, amiben a nagyszülőknél töltöttem a szilvesztert, de letettem erről, mert szomorú lettem, hogy már nem lehetnek itt. Régen jobb volt minden, mindig azt mondom (írom).
Torokfájósan indult az év utolsó napja...de amúgy minden rendben. Későn fekszem, későn kelek, sokat eszek (yay), ráérősen kapucsínózok, ff-t olvasok, írok, filmeket nézek (az Életem farmja és az Elfelejtett idő pl., de mindkettő igen szomorú alkotás), a Minyonok, Gru, vagy a szokásos ID/TLC körök, semmi extra. És imádom ezt a fajta szabadságot, előre depis vagyok, ha belegondolok, hogy hétfőtől ennek is vége. Nagyon nagyon nem akarok és szorongani sem a sok hülyeség miatt, pl. hogy milyen busszal járok akkor reggelente, hogy elkerüljem a kicseszett idegesítő tömegnyomort, meg hogy tényleg megszűnik e a hely stb., szóval mára hanyagolom is ezt, nem most van az ideje ennek.
A kétünnepközti napok békésen teltek, pasim végig dolgozott, én meg tettem-vettem, de leginkább csak úgy elvoltam. Kibontottam a tesóm által adott egyik méretes ruhás zsákot, hogy akkor neki állok, de tudom, hogy ahhoz előbb a szekrényt kellene szabaddá tennem, így gondoltam, addig betuszkolom a zsákokat az egyik gardróbba, hogy ne legyenek szem előtt. Erre ott is találtam két tele szatyor ruhát, azt sem tudom már kitől kaptam, ah...
Tegnap H. és a kislánya felugrottak, hoztak sütit, én meg odaadtam Larának a karácsonyi ajándékot.
A facebookomra megint írkált az az elmebeteg nő, aki apámra hajtott, és rosszul viselte az elutasítást, ezért részegen egy ideig zaklatta anyámat, meg engem provokatív, alpári baromságokkal, letiltottam, erre most egy új profillal próbálkozott és az első gondolatom az volt, hogy írok neki valami kevésbé szalonképeset, de végül aztán csak tiltottam. Szegényke elmebeteg és hiába kőgazdag és van vagy 4 ingatlanja, akkor is magányos, meg keserű. Én meg nem állok le vele, nem akarok gyűlölködni.
A szembeszomszéd megint elkapott és egy csomót dumáltunk a folyosón (majd megfagytam), nem lesz ez egy barátság kezdete, de annyira nem is rossz fej, azt hiszem.
Ezenkívül nem sok érdekesség történt mostanában. De így volt a jó. Kellettek ezek a nyugodt napok, az egész évi káosz után. Mert hát összegezve mindent, nem semmi volt ez a 2021. Az egész évet áthidalta a kovidos cseszekedés, ami az én életemre is kihatott, hiszen év elején a pozitiv teszt miatt csúszott a műtétem. Aztán az első műtét után jött a hidegzuhany a rossz eredmény, a félelem, a könnyek, a kanosszajárás orvosokhoz, a csalódás, újabb műtét, aminek az eredménye már jobb lett. De még mindig nincs vége teljesen, az MR lelettel nem jutottam el idén a dokihoz, de jövőre ezt mindenképp megejtem, majd mond valamit. És akkor a családi viszályokról nem is írtam. Meg arról sem, hogyan ért itt minket megint az év vége, pedig mást sem akartam, csak elhúzni innen.
Voltak emberek akik maradtak, mások eltűntek, talán újak is jöttek.
Nehéz év volt ez, ideje lezárni és reménykedni, hogy az új jobbat, szebbet hoz.
Ma már nem sok mindent csinálunk, kettesben ünneplünk pasimmal, ami kb. tv nézésből, majd éjfélkor-ha nem alszunk el addig-pezsgővel koccintunk, hát nem lesz egy fergeteges parti, de azt hiszem, kibírom :P
Mindenkinek boldogabb, eredményekben, egészségben gazdag új évet kívánok!!!
Köszi annak, aki itt volt és aki ezután is itt lesz <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése