Az álmok hektikusak, a találkozások változatosak, a pasim meg hűvös, mint az ősz

Azt álmodtam ma éjjel, hogy egy sátorban szexeltem a Narkománnal :O és nagyon rossz volt, alig vártam hogy vége legyen.
Mi a francért álmodok ekkora ökörségeket? Kellemetlenül is éreztem magam, mikor felébredtem. Bár az álom a valóságot tükrözte, mert tény, hogy mind a Narkomán, mint Aputest, vagy éppen a Sírós srác azt hitte magáról, hogy egy szexbajnok és közben gőzük sem volt igazán, mit akar egy nő.
A pasim meg...külön fejezet. Mostanában nem valami kedves, ha meg én kedveskedem, akkor is elhajt. Meg hazahozott valami giccses mintás öngyújtót, amit ő magától tuti nem venne, mert ezer méterről lerí, hogy az női :S A fejemben folyton szólnak a szirénák, hogy nézzek a körmére, de valami visszafog. Nem akarok folyton farkast kiáltani, hiszen ha meg akar csalni, úgyis megteszi, van rá lehetősége, én nem lógok rajta állandóan. Azért persze bánt, hogy furán viselkedik, mert ez előhozza ugye a paranoiákat.
Csütörtökön nem kellett mennem már és aludtam is fél 8-ig, amikor is az Audis nő (igen, itt lakik ő is a tébolydában hát hol máshol) elkezdte a ház előtt ordíttatni a rádióját. Mindig ezt csinálja, legyen az szerda, vagy épp vasárnap, délelőtt 10, vagy hajnali 6 (ezutóbbinak nem örültem múltkor). Meg a felettünk lakók is nekiálltak újra fúrni (mint hetek óta állandóan).
Tegnap kellett a személyimet megújítani, picivel hamarabb értem oda, így a kormányablak előtt ácsorogtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat, hátrafordultam és Á. volt az, váltottunk pár szót, de sietett a buszhoz és nekem is mennem kellett, mert időpontom volt. Bent voltak ezren, de hála annak, hogy én előzetesen kértem időpontot, 20 perc után az én számom jelent meg a kijelzőn. Az ügyintézéssel együtt 40 perc alatt végeztem. Kaptam ideiglenes igazolványt és majd írnak sms-t, ha kész az állandó okmány és bemehetek érte. Ja, írnom sem kell, az új igazolványomon is úgy festek, mint egy alkohol és vagy drogfüggő, hát remek...
Mikor kimentem, eszembe jutott, hogy beugrok a kínaiba venni egy papucsot, mert előző héten szétszakadt a papucsom és már életveszélyes volt benne közlekedni, nem akartam egy bokaficamot megkocáztatni. Az üzlet előtt rögtön kiszúrtam R.-t, ahogy két nővel dumál és sajnos nem tudtam már elslisszolni, észrevett ő is és elém penderült. Beszélgettünk kicsit, de ez  a helyzet inkább kínos volt, mint fesztelen. Továbbra is áradozott az új munkahelyéről és hát én csak további sok sikert kívántam neki. A csütörtök amúgy is a találkozások napja volt, vagyis valami olyasmi, mert Á. és R. után délután J. is beugrott és kávéztunk egyet, nagyon klassz volt őt újra látni, ja és estefele a nagynéném is felhívott, pedig utoljára, ha jó az emlékezetem, a rokonunk temetésén találkoztunk. Bár messengeren múltkor is rákérdezett, hogy vagyok, meggyógyultam e, mivel apám elmondta neki, hogy műtöttek. Most is emiatt hívott és azért jól esett az érdeklődés, elmondtam neki, hogy még vár rám egy MR vizsgálat és ha az is jó eredményt hoz, lezárhatom ezt a fejezetet is.
Néha belém jön az ideg az MR gondolatától, már hogy ott kell majd feküdni, a gép meg szűk és kattog :S Pedig volt már ilyen vizsgálatom, de az már nagyon régen, iskolás koromban, akkor jobban viseltem ezeket a dolgokat, szerintem. Akkor még nem szorongtam mindenért. Most meg képes vagyok emiatt hajnalban fél órákat fetrengeni, mikor inkább alvással kellene kihasználnom a szabadság napjait, mert bizony rohadt gyorsan eltelik és utána megint jön az apokalipszis.
A maszk is megint kötelező lesz a tömegközlekedésen. Az őrület újra kezdőőőődiiiikkkkk...
Meg ugye hoztak egy olyan szabályt is, hogy a munkáltató kötelezővé teheti az oltást a beosztottjainak. Ha ez a helyzet előáll és ilyen módon köteleznek az oltásra, én tuti odébb állok, nem is hezitálok egy percet sem!
A mai nap a házimunkáé (csak kedv lenne hozzá...), a ruhák selejtezését mondjuk feladtam, de porszívózni, felmosni csak kéne, meg főzni is, ezek sem lelkesítene kellően.
Holnap vagy hétfőn megyek ki az itteni temetőkbe a mécsesekkel, koszorúkkal és valószínűleg vasárnap utazunk!!!
Remélem, esni nem fog, mert a Tisza parton csak szép időben lehet sétálni. Meg jó lenne, ha melegebb is lenne, mert tervezem, hogy szoknyát veszek fel (egy évben kétszer jó esetben, ritkán van ilyen szoknyás feelingem), de lehet hogy hagyom végül, mert félek a felfázástól.