Tegnap az Amityville-i horrorházat néztem majdnem végig (az uccsó 10 percbe belealudtam) és utána kicsit paráztam mindentől. De én vagyok a hülye, minek nézek ilyesmit ugye :D :D :D
Ma meg úgy döntöttem, hogy ha már csütörtökön a személyimet intézem, kiveszem a pénteket, a hétfő munkaszüneti nap és így a hétvégével máris nyertem öt napot!!! YEEEEAHHH! Ez egészen felvillanyozott, időnként még indokolatlan jókedvvel is töltött el. Pedig semmi extra programot nem szervezek, a temetőkbe kell kimenni és gondolom, vasárnap vagy hétfőn az ősökkel, meg tesómmal utazunk. Vagyis úgy néz ki, de apámnak fáj a lába (várólistán van térdprotkóra), szóval ezt sem tudom pontosan. Pedig az utazás részt, a Tisza partot, a több megyével arrébb lévő teljesen más életet és ritmust nagyon várom, mindig erőt ad, hogy tovább toljam a szekeret a bizonytalanság és a lakhatási helyzetem okozta további agónia felé.
Muszáj csinálnom, mert nem nagyon van esélyem (meg főként pénzem) változtatni. Ha a józan eszemre hallgatok akkor úgy látom, hogy egy nagy büdös nullával egyenlő az a szám, ami az "előbb-utóbb úgyis elhúzok innen és vissza sem nézek" irányába mutat. Ha viszont a szívemre hallgatok, na ő még biztat valamennyire, hogy egyszercsak a trétenger elül és helyébe valami csodálatosan új kezdet lesz. OOOOOOOOOOooooooooohhhh...Haha nem szedtem be semmit XD
Visszatérve a hétvégére viszonylag jó volt, pénteken rájöttem reggel, hogy mennem kell a dilidokihoz, nem volt túl sok affinitásom, de végülis jó volt, mert jól elbeszélgettünk és nem haragudott, hogy egy csomó ideig nem jelentkeztem. Az oltás miatt sem cseszegetett, azt mondta hogy ez mindenkinek a maga döntése, először hallottam ilyet orvostól, már hogy nem erőszakosan akarja rám erőltetni, hogy oltassam be magam, vagy hogy nem beszél velem lekezelően, csak mert én nem rendelkezem a védettségi franckarikával.
Szombaton főztem, szerencsére vasárnapra is maradt, így mivel szépen sütött a nap, felvetettem a pasimnak, hogy esetleg sétálhatnánk. Akartam pár őszi képet a telefonomra. De én barom, az utca végén vettem észre, hogy a telefonomat nem hoztam, anélkül meg érdekesen fotóztam volna. Szóval a fotózás így elmaradt. És nem is sétáltunk olyan sokáig :( ja, meg mentünk, ránk köszönt egy nő. Visszaköszöntem és utána kérdeztem pasimat, hogy ki volt, mert nekem abszolút nem volt ismerős. Mire ő könnyedén közölte, hogy ő is csak egy csaj, azok közül, akik a törzshelyére járnak és sokszor egy asztalnál isznak vele :S
Ledöbbenve néztem a nőci után. Jó magas volt, vagy 170 centi (szemben az én 161 centis alacsonyságommal), vörösesszőke hajzuhatag, miniszoknya, csizma. Eddig sem létezett önbecsülésem a porba hullott.
Az is gáz (szerintem), hogy pasim nőkkel vedelget alkalomadtán. Bár szerinte ez nem megcsalás, ezt valamelyik nap egy hosszabb vita keretében megtárgyaltuk. Ahha, de azt is hozzátette, hogy viszont ha én iszogatnék valami fickóval, megnézhetnénk magunkat (már én is, meg a pasas is).
De ami még ennél is gázabb, hogy ilyen jólszituált, meglehetősen csinos nők keverednek vele egy asztalhoz. Az ilyenekkel én soha nem vehetném fel a versenyt. Meg sem próbálom.
Pasim néha amúgy is tök bunkó, máskor meg normális, szédülök a gyakori hangulatváltakozásától.
Néztem megint a 90 nap jegyességet (lassan függő leszek HEELP), meg a Darcey és Stacey-t és olyanok, amilyenek, meg mindig fiatalabb, külföldi csókákat szednek össze, de csak azt akarják, hogy szeressék őket.
Mint mindenki más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése