Nosztalgia, dilemmázás, tervek és boldog új évet mindenkinek!

Tegnap a Music Tv-n Green Day top 20 volt!!! Amúgy nem nézem a csatornát, mert nyomorék műsorok vannak rajta, de most ott ragadtam előtte és nosztalgiáztam kicsit, mert a GD az a banda, ami nagyjából a gyerekkorom. Na meg kíváncsi voltam, az eladások alapján melyik Green Day dal lesz az első.
Közben pasim haza jött és átkapcsolt, de mikor kiment, vissza kapcsoltam és pont akkor derült ki melyik dal lett a number one. Örültem, mert a Time of your life, amit én is nagyon szeretek. Először azt hittem, hogy a U2-val közös számuk lesz az, de szerencsére nem az lett (annyira azt a dalt nem szeretem, vagyis inkább egyáltalán nem szeretem). Mondjuk én a When I come around-ot raktam a saját listám első helyére kb. kisgyerek korom óta és ez aligha fog változni :)
És a klipeket elnézve, értem miért voltam megveszve Billie Joe-ért. Totál szexi...Bizony...gyűrném a lepedőt vele most is *-* Ajwh...

A karácsony eltelt, mint az előző bejegyzésbe leírtam, nem volt valami szuper, de legalább a családdal rendben van minden (le is kopogom). A pasim meg hát, amikor lehetősége adódott lelécelt...na mindegy.

Tegnap eldugult a mosogató. Hát miért is nem az ünnepek alatt ugye ?! Szét kell szedni, kurvára örülök neki, hogy az év utolsó napjaiban ezzel kell szarakodni.

És ha már itt tartunk, akkor most jönnének az ígéretek a jövő évre vonatkozóan...
De inkább nem írok semmit. A felét sem bírom betartani.
Tavaly ilyenkor is mit írtam, lecseréltem a gépem, leszokom a kávéról meg ilyenek és nem jött össze egyik sem. Meg még ki tudja mennyi teljesítetlen ígéretem van...

Az biztos viszont hogy új gépet veszek. Egyszerűen már muszáj. Kölcsön monitorom van pár hete, mert az enyém szétesett (szó szerint) amit januárban vissza kell adnom. És ha már monitort veszek, lesz hozzá gép is, úgy olcsóbb meg a csere amúgy is időszerű.

Úgy néz ki, el tudom adni a bakancsomat, amit még jó drágán vettem vagy 8-10 éve és alig hordtam. Lenne rá vevő, kérdés az, tényleg el akarom e adni. Tegnap elővettem és még mindig rohadtul szépnek tartom. A gáz az, hogy nem sokszor adódik az, hogy hordhatom. Szóval nincs igazán kihasználva. De érzelmi értéke van, emlékek a fesztiválokról, barátokról stb. Szóval dilemmázok még kicsit. De az árát beadhatnám a gépbe az eddig félre tett pénzemből.
Ah, nem tudom, majd eldől.

Addig is : 
MINDEN KEDVES OLVASÓNAK, KOMMENTELŐMNEK NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! 

Találkozunk jövőre ugyanitt (remélem).

És hamarosan hozom az új részt a másik blogba.

A karácsony szomorú és kínos pillanatai

Na, eltelt egy karácsony ... A pasimtól megint lószart sem kaptam. Mondjuk megszokhattam volna már, mert évek óta ez van, de most valahogy kimondottan rosszul esett. Az utolsó percig reméltem, hogy csak előrukkol valamivel, de mégsem. Így jártam. 
Oké, tudom a karácsony nem kellene, hogy ajándékozásról szóljon, de annyira nem került volna sok energiájába, kreativitásába, hogy leemeljen a bolt polcáról egy tusfürdőt, testápolót, vagy bármit. 
Én legalább vettem neki egy kis apróságot.
Az egész karácsony amúgy is olyan hangulattalanul telt itthon, pasim alig szólt hozzám, nem tudom mi baja volt. Lehet, hogy nem szereti ezt az ünnepi felhajtást. Én sem, de ez van és azért lehetett volna örülni egymásnak, meg ilyenek. 
Bánatomat evésbe fojtottam. Legalább a kaják jók lettek. Legyek kövér, ha már boldog nem vagyok ...
A másik kellemetlen eset, meg karácsony előtti nap volt, mikor váratlanul beállított egy kedves barátom drága ajándékokkal megrakodva. Előző nap találkoztunk, kellemes ünnepeket kívánt, Így gondoltam idén már találkozunk. 
Erre ott volt csomagokkal, én meg ugye nem számítottam rá éS hát tudom nem szép dolog, de nem vettem neki semmit.
Gyorsan leültettem, majd a másik szobában keresgélni kezdtem, hátha a már megvett ajándékok között találok valamit, ami jó. A kezembe akadó legelső dobozt felkaptam és rongyoltam van ki vele. Pechemre egy doboz már meg volt bontva, plusz egyáltalán nem illett a vendégemhez. Gondolom levette, hogy ezt nem neki szántam, de jobb híján ezt kapja.
Öhmmm ... Kinos csend, majd magyarázkodás arrol, miért nem volt időm becsomagolni és hogy miért van felbontva a doboz stb.
Annyira gáz vagyok, na ...

De ha szól előre, hogy  jön, esetleg elkerülhettem Volna. Nem szólt, én meg lángoltam, mint a fáklya ...

Karácsony 2014

Nagyon köszönöm a kommentet. Azért az megnyugtat, hogy más is csinál konyhai bakikat, nem csak én. 

Tudom, hogy eltűntem, de bár annyi időm lenne, mint amennyi momentán nincs. Pluszba behalt a monitorom, úgyhogy most kölcsön kaptam egyet és januárig azzal el leszek, aztán elvileg veszek egy új gépet és persze monitort. Már ideje, kb. 3 éve készülök a nagy áttörésre ilyen téren, csak hát a piszkos anyagiak, tudjátok, de ezt mára hanyagoljuk.

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK, KOMMENTELŐMNEK NAGYON BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!!

Amint lesz időm, hozom a másik blogba az új fejezetet. Csak most tudjátok, rohanás, főzés, rokonok, fadíszítés, ajándékok stb.

Hamarosan jelentkezem!!!

Jó napok, rossz lapok

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket :)
Hálából tegnap raktam fel új részt ide: suburbanboys996.blogspot.com
Olvassátok!!

Én megvagyok, hol eseménytelenül, hol kicsit pörgősebben telnek a napjaim. 

Hétfőn úgy volt, hogy egy barátnőmmel töltöm a délelőttöt, de az utolsó percben lemondta. Nem mondom, hogy örültem és jól esett, de be kellett mennie dolgozni. Aznap még apámmal vitatkoztunk, másnapra megenyhült. 

Kedden meg arra jöttem rá, hogy tesómmal a viszonyunk sosem lesz olyan, mint a nagykönyvben meg van írva, akármit csinálunk, minket, az életfelfogásunkat egy világ választja el egymástól. Ez van.

Tegnap sütöttem sütit. Kinézetre és illatra nagyon jó, ízre már kevésbé, meg kicsit száraz is, de ha rakok rá pudingot meg lehet enni, vagyis muszáj leszek megenni, mert egy nagy tepsivel csináltam, kidobni meg nem akarom. Most azt találtam ki, hogy karácsonyra valami édességet készítek, de nekem úgy tűnik minden ilyesmi túl bonyolult, vagy nem úgy sikerült, mint kellene. Tehát, marad a kókuszgolyó, az talán még az ilyen konyhai analfabétáknak is megy, mint amilyen én vagyok!!!

El sem hiszem, hogy jövő héten itt a karácsony és díszbe öltöztetjük a szőrös törzsű, hullós műfenyőnket.
Na igen...hangulat a köbön *-*

Csak könnyedén...tudjátok...

Nagyon köszi a kommentet. A hétvégén BIZTOS, hogy lesz új fejezet. Úgy örülök, hogy olvasod :) :) :)

Jöjjön az aktuális kedvencem, amire valahogy mindig táncra kell perdülnöm (mármint ha itthon hallom meg a dalt, az utcán, vagy pl. bankban nem csinálok semmi ilyet).
Meg a klip is tetszik. Jókat röhögök rajta. Jól össze van rakva. A papi nagyon cuki, de a srác is jól tolja.
Könnyed dallamok így hétvégére.

Hangulat mentes vásárlás, na meg 50 kérdés/válasz

Köszönöm a kommentet, a héten még lesz rész a másik blogban is:)

És tegnap sikerült megvásárolni majdnem az összes karácsonyi ajándékot idegbaj nélkül. Megkönnyebbülés, hogy ezt is megcsináltam, nagyon nincs kedvem a végére hagyni. Most legalább még megúsztam anélkül, hogy minden üzletben karácsonyi dalok áradatát kelljen hallgatnom és elkerültem a tömeget, a lökdösődést is. Ja, egy nőcikét lekapcsoltak a boltban, mert besípolt a lopásgátló micsoda. Meg is sajnáltam szegényt, tuti hogy nem lopott, nem úgy nézett ki. 
Vásárlás kipipálva, nagy pacsi magamnak :P

És jöjjön 50 kérdés-válasz, úgyis régen volt már ilyen. 
1. Mikor születtél?
- Ősszel
2. Mikor van a névnapod?
- Télen.
- 3. Mi a kedvenc ételed?
- Rántott sajt tartár mártással, rakott kel, túrós tészta, pizza, édességek minden mennyiségben.
4. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
- Barack.
5. Mi a kedvenc italod?
- Alkoholos:vodka-narancs, vodka-sprite, fehér orosz koktél, boros kóla, alkoholmentes: ásványvíz szénsavnélkül, baracklé, almalé
6. Mi a kedvenc mondatod?
- Hát van egy pár. Pl: "Ne gondolkodj rajta, élvezd amíg tart."/Tunyacsáp a SpongyaBob Kockanadrágból/
7. Mi a kedvenc virágod?
- Rózsa.
8. Dohányzol? 
- Nem. Régen dohányoztam néhány hónapig, persze menőzésből mert a többiek is csinálták.
9. Melyik a kedvenc állatod? 
- Macska.
10. Van háziállatod?
- Nincsen. Elég nagy állat vagyok én egymagam is :P
11. Mi a beceneved ?
- Nem publikus :P
12. Melyik a kedvenc együttesed?
- Basszus, rengeteg van, perpill. a Foo Fighters.
13. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?
- Énekesnő: Amy Lee. Énekes: Chris Cornell, Eddie Wedder, Dave Grohl, de bírom még Billie Joe-t is.
14. Mi a szerencse számod ?
- 2, 5, 8.
15. Mi a kedvenc zeneszámod?
- Abból is nagyon sok van és mindig változik. Jelenleg Three Days Grace - Break.
17. Mi a kedvenc meséd ?
- Kockás fülű nyúl.
18. Mi a kedvenc színed?
- Zöld, bordó, fekete.
19. Mi a kedvenc ruhadarabod?
- Farmer nadrág, torna cipő, kapucnis pulcsi.
20. Mi a kedvenc süteményed?
- Ohh én bármilyen sütit megeszek :P 
21. Mi a horoszkópod?
- Mérleg.
22. Van testvéred?
- Igen.
23. Mi a kedvenc könyved?
- Macska köröm.
24. Melyik a kedvenc évszakod? 
- Ősz (hehhe mert akkor születtem).
25. tudsz-e főzni?
- So-so. Nem nyerném meg az Amerikai mesterszakács címet, de éhen sem halok azt hiszem,a pörkölt, sült hús, könnyebb kaják már mennek.
26. Napi hány órát internetezel?
- Sokat. Kb. 4-5-öt biztos.
27. Egészségesen élsz?
- Nem sportolok, de nem is eszek folyton zsíros és hízlaló kajákat, tehát fogjuk rá közepesen
28. Hány gyereket szeretnél?
- Kettőt.
29. Mi a három legfontosabb dolog ami mindig nálad van?
- A mobilom, a személyes irataim és a lakás kulcsom.
30. Melyik az ahely ahova biztosan el szeretnél jutni?
- USA (azon belül Colorado, Texas) Erdély, Németország.
31. Olvasol valamilyen újságot?
- Mostanában nem.
32. Volt már eltörve valamid?
- Igen a karom és a lábujjam.
33. Lapos vagy magassarkú?
- Abszolut lapos.
34. Van valamilyen fóbiád/félelmed?
- Van jó bőven, pl. sötét, magas, mély víz, mozgólépcső, szűk terek, kutyák, darazsak, méhek, pókok, rovarok, fogorvos.
35. Mi az amit nem tudsz elviselni másokban?
- Ha beképzelt, hűtlen, arrogáns, hazug.
36. Van olyan szó/kifejezés amit gyakran mondogatsz?
- "Hát ennyi..." "Ez de gáz..."
37. Mi vol a legcikibb helyzet ami előfordult veled?
- Volt jó pár, ami ciki volt. Pl. haverokkal elmentünk bulizni, iszogatni. Aztán jó pár ital után, eluntam magam és gondoltam haza megyek, meg is láttam az egyik havert,aki velünk volt, gondoltam szólok neki, hogy tudjanak róla a többiek is és ne keresgéljenek. Odaballagtam hozzá és egy légkörrel a fejemben mondtam neki, hogy bazmeg, haza megyek. Aztán láttam meg, hogy egy vadidegen fickónak mondtam mindezt, akin ugyanolyan kabát volt, mint a haveromén (és nagyon hülye képpel bámult rám). A legszebb az egészben, hogy a barátaim ezt végignézték és szakadtak a röhögéstől.
38. Melyik tulajdonságot tudnád legszívesebben magadénak?
- Magabiztosságot. Mert hogy az egyáltalán nincs nekem.
39. Miről mondanál le szívesebben a telefonodról vagy az internetről?
- Ez fogós kérdés, mivel vannak emberek, akikkel csak telefonon tartom a kapcsolatot és van akikkel meg csak neten. De talán...telefon.
40. Milyen magas vagy? 
- Nem magas, inkább alacsony, 161 cm kb.
41. Melyik a kedvenc ünneped?
- Születésnapom talán, de nem szeretem az ünnepeket annyira.
42. Melyik a kedvenc autód?
- Limuzin. Ki szeretném próbálni.
43. Mi a kedvenc TV műsorod?
- Most épp semmi, ami értelmes, azt megnézem.
44. Hol élsz?
- Egy eléggé unalmas városban valahol Észak-Kelet Magyarországon.
45. Mi a kedvenc sportod?
- Nem vagyok sportos típus. A tv-ben szívesen nézek K1-et, meg boxot, de nem végzek semmilyen mozgást sportszerűen.
46. Mi az amit szépnek találsz magadon?
- A szemem, főleg amikor zöldes árnyalatú.
47. Hány igazi barátod van?
- Kettő-három kb.
48. Szoktál pletykálni/kibeszélni másokat?
- Jó lenne azt írni hogy nem, de ez sajnos nem igaz. Néha bizony megesik.
49. Mit csinálsz szabadidődben?
- Netezek, írogatok, álmodozom.
50. Mi az a tulajdonság ami megfog az emberekben?
- Humorérzék és kedvesség.

Felkészületlenül, avagy nálam a vendég mindig váratlan

Tudod mit utálok?!
A vendégeket. A váratlan vendégeket meg főleg.
Tegnap épp kifele cammogtam a boltból, mikor hívott az albérlet tulaja, hogy akkor fel jönnének megnézni a felújítást. Lestem, mint hal a szatyorban és gyorsan makogtam valamit, majd tépettem haza és próbáltam valami rendfélét kreálni, hogy ne már a legnagyobb kupi közepébe jöjjenek a tulajék. Bár inkább látszat rend volt ez, a ruhákat bedobáltam a szekrénybe, gyorsba letakartam az ágyat, elmosogattam és azon kattogott az agyam, hogy te jó ég, mennyi mindent kéne még csinálni, hogy valahogy nézzen is ki a lakás.
Aztán abba hagytam a pörgést, lesz ami lesz, alapon :P A dolog végül jól sült el, mert nem volt akkora durvabrutál rendetlenség, mire megérkeztek a tulajék. Legalábbis első ránézésre. A szekrény mélyén lévő ruhák meg ugye hallgatnak XD

Az új blogom is kezdetét vette és köszönöm drága olvasómnak, hogy komment özönt zúdított rám, olyan jól esett. A hétvégén tuti lesz még rész :) :) Mikulás ajándék tőlem :)

Infók az új blogomról

Dobpergést kérek és TÁDÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM...
Na jó, hagyjuk ezt a marhaságot :P
Szóval új blog.

Pár gondolat, mindenek előtt:
- A blog nem is annyira új, már jó pár éve megíródott és fent is volt a neten, de eltűntettem, így jelenleg majd csak itt lesz olvsható.
- Nem a legeslegjobb blogom, talán nem is teljesen életszerű, mondjuk igyekeztem és anno szerettem is ezt a történetet írni.
- A szereplők, cselekmények, események, helyszínek, mind az én (beteg) képzeletem szüleményei. Nem álltam semmilyen film, vagy dal, alkohol, vagy drog hatása alatt.
- Ha a Záróakkordot valaki némileg romantikusnak tartotta, akkor közlöm hogy ez a sztori nem lesz az. Nagyon nem.
- Figyelem : Durva szavak, kábítószerhasználat, erőszak. 
- Ma már felrakom az első bejegyzést, ide:
suburbanboys996.blogspot.com

Jó olvasást!!!

Mikor sírnál, de nem lehet...

A tegnapi napom is totálisan el lett cseszve. Össze vesztem faterommal, aki igazságtalanul üvöltött velem, végül rám csapta a telefont. Na igen, faterom nagyon tud üvölteni. 

Aztán még mennem kellett mindenfele, mert egyes embereknek szivacs van a fejükben és képtelenek használni az agyukat. Úgy éreztem, az elmondott szavaim olyanok, mintha kimennék a parkba és a szökőkútnak beszélnék.

Olyan tré környéken mentem keresztül, nyomorék szürke időjárás, sehol egy lélek, ráadásul szembe jött velem egy kb. 6 fős roma csapat és olyan szemekkel mértek végig, hogy tuti biztos voltam benne, hogy megtámadnak és elveszik a cuccomat. 

Nagy nehezen le értem a legközelebbi buszmegbe, az új cipőm volt rajtam és feltörte a lábamat, na meg fáztam is. A buszmegálló tömve volt, az arra járó buszok szintúgy, lévén hogy pénteki csúcsforgalom volt. Kb. 4-5 járatot vártam, míg olyan buszra tudtam szállni, ahol legalább állóhely volt és nem másztak az ember arcába. 

Bambultam magam elé és még mindig az apámmal való vitán agyaltam. Most komolyan nem én voltam a hibás, mégis én lettem a szarfej az egészben. 

Tompult hangulatomon némileg javított, hogy az utca túloldalán megláttam a motoros srácot (oooh yesss). Most motor nélkül, fekete kötött sapkában és bőrkabátban, iszonyú helyes volt wáhhh...
De ettől még a problémáim nem oldódtak meg.

Jó sokára keveredtem haza, útközben láttam egy emo-t, én már azt hittem kihaltak, vagyis hogy nem divat már ez a dolog, de tévedtem. Ja és láttam egy nemzeti érzelmű romát, nagy Magyarországos pulcsiban, ezt meg végképp nem értettem.

Este beszéltem apámmal, lenyugodott legalább, de azóta sem hiszem hogy elhiszi, a hiba ezúttal nem bennem volt.

Legközelebb rinya mentes, az új bloggal kapcsolatos bejegyzéssel jövök!

Előkerültem, de igazából el sem vesztem, csak a tél lehangol

Aztaaaa...A statisztikák szerint még van(!!!) aki olvassa a blogomat. Menten lehidalok *-*
Főleg, hogy hetek óta semmi értelmessel nem tudok szolgálni. 
Ígértem a novellát, hát az még nincs készen, jelenleg nem is tudom valaha végzek e vele, vagy kitörlöm a picsába  francba. Nem vagyok ihlet terén a topon, valljuk be.
Az új blogot, amiről már írtam, decemberben indítanám, azt is át kellene nézni, de nem érzek rá indíttatást jelen pillanatban.

Tél van na...Tudom ez nem mentség. De ez a szürkeség, marha hideg lehangolttá tesz. Nosztalgiával gondolok arra, mikor még írásokat gyártottam és nagy boldogan raktam fel ide. Remélem hogy helyre rázódom és hamarosan újból azt teszem, ami valaha az egyik kedvenc tevékenységem volt, vagyis írogatok, a saját béna stílusomban. De csinálok valamit, ami fogjuk rá vállalható és felrakható ide.
Addig is feljebb kapcsolom a fűtést, mert fázik a lábam.

Fucking, fucking hideg :/
De ez a dal annyira jó...Chris tök szexi és a hangja...már nem is fázom annyira wehh.

Csendes megfigyelés és késlekedések

Köszönöm a kommentet. Tudom, hogy most új blogot, vagy minimum új novellát vártál drága, kedves kommentelő olvasóm. De sajnos megint csalódást okozok, ugyanis jelenleg egyiket sem hoztam.

Tudom hogy x bejegyzéssel ezelőtt ígértem, hogy össze szedem magam és villámsebesbe kapcsolok írás terén, de ezt még nem sikerült véghez vinni.
Sajnálom tényleg. Nem tudom mikor (már nem is ígérek), de lesznek új cuccok biztosan. Rajta vagyok az ügyön, csak mindig van valami más, vagy az ihlet szünetel. Köszi a türelmet :*

A hétvégén egyik barátnőmmel találkoztunk és be kellett ismernem magamnak, hogy valóban megöregedtem. Nem megy az ivás sem. Hehe ez furán néz ki leírva, de ez a nagy helyzet. Megittam egy italt nagy nehezen, de elég is volt. Egyszerűen nem esett jól (OMG, ez már a vég, nemde?)így a többit a barátnőm itta meg helyettem. Gondolom örült neki, hiszen jól járt.Berúgott és még csak pénzbe sem került neki wehehe *-*
Jah, kezdek kimenni a divatból. Így jártam. 

És ez tipikusan az a bejegyzés volt, amit azért írtam csak, hogy írjak valamit. Bocs. 

És amióta van két új zene csatornám (VH1, meg MTV Rocks) fogjuk rá, hogy megint rászoktam a tv-n való zene hallgatásra.

Megkésve bár, de törve nem

Köszönöm a kommentet, örültem neki :) Már hiányoltalak kedves olvasóm :) ​​Szóval Jó hallani felőled :)
Lesz novella.
Hamarosan. Nem tudom pontosan mikor, Mert a héten MEG EGY sort sikerült írnom belőle: / Meg Vagyok csúszva mindennel IGEN rendesen.
És lesz új blog is egy régi történetemből (amit már publikáltam máshol, de ide is felrakom). Remélhetőleg a napokban felkerül a első rész is
Tényleg igyekszem kicsit gyorsabb sebességbe váltani okés ?
Az automatikus fordítás meg elmegy a kurva anyjába most már tényleg rohadjon meg!!!

A dolgok rendbe jönnek

Valami ilyesmi van írva apám régi, katona éveiből származó fotójára.
És hát nagyon remélem, hogy az én esetemben is igaz és tényleg kicsit jobb lesz minden.
Mert most megint olyan szar az egész.

Életkedv zéró, valamiért mindenen bőgök. Ráadásul két napig fájt a fejem, éjjel meg felkeltem és totál szédültem, meg hányingerem volt. Éhes vagyok, de nem esik jól a kaja, vagy nem is tudom, mit ennék szívesen.
Ja, nem várok gyereket :P

És semmihez, senkihez sincs türelmem. Magamhoz meg aztán végleg nem.

A pasim megint csak a szórakozzásal van elfoglalva persze :( :( A hétvégén alig találkoztunk.

Írom a novellát amit megígértem és talán jövőhéten (vagy utána való héten) fel is rakom. 

Remélem azért senkit sem sodort magával a téli elejei depresszió rajtam kívül. 

Névtelen olvasóm, nagyon el vagy tűnve, ha van kedved jelezz.
Veled minden oké?

Remélem...

Őszi gondolatok, utazás, miegymás

Szombaton a gyertya gyújtás okaként utaztam. Amit nem is bántam, mert hogy imádok utazni. Számomra a szabadságot jelenti. Ülök a kocsiban, nézek ki az ablakon, szól valami zene, fák, házak suhannak el a szemem előtt. Nem agyalok faszságokon, mint a lassan halódó számítógépem, vagy a hűtő. 
Szóval kis öröm is öröm nemde?!

Amúgy semmi érdemleges nincs velem, az ősz telik, kicsit egyhangú, de inkább ez legyen, mint a sok negatív szarság. 

Ma össze futottam egyik exemmel, aki tök normális volt, szóval leálltunk dumálni. Nagyon lelkes, mert hogy karácsonykor lesz az esküvője, rá pár hónapra meg érkezik a baba. 
Gratuláltam is neki és minden jót kívántam. És őszintén így is gondoltam. 
Normális dolog örülni az exek sikereinek?
Passz, de ez most tényleg szívből jött részemről.

A tömegközlekedés meg még mindig felbasz. De ez nem újdonság tudom. Múltkor egyik barátnőmmel azon filózgattunk, hogy lennénk e mai fiatalok. Hát egy frászt ! Mert ahogy a buszon álltam heringként beszorulva, azt látttam, hogy mindegyik a mobilját nyomkodja, a fülén a fülhallgató, hogy véletlenül se hallja, ha egy kisgyerekes anyuka, vagy bottal is nehezen közlekedő öreg (nem olyan akinek semmi baja és poénból reggel a csúcsforgalomban sprintel a szupermarketbe) esetleg leülne. De ha meghallaná is valószínűleg magasról tenne rá.
Az meg már csak hab a tortán, hogy mindenféle tök egyforma csúcsfejű páva gyerekek (a hajuk miatt írom így) terpeszkednek a busz ajtajában a népes sleppjükkel, nehogy már le lehessen szállni. Tiszta artista mutatvány a tetves táskáikon átbotladozni, mert hogy azt is a földön hagyják (ne kelljen cipelni, viszi a busz ehh). És zeng a busz a vihogásaiktól és az ordítozásuktól.

Lehet hogy mi is ilyen seggfejek voltunk ? Most így vissza nézve talán pár fokkal normálisabban viselkedtünk, de lehet hogy az évek miatt szépülnek meg a vissza emlékezéseim.
Mindenesetre a mai fiatalok - tisztelet a kivételnek - nincsenek rendben.

Nagyon nem...

További szép napot kíván egy vén csont :D :D

Hogy rohadna meg...

Az automatikus fordítás, vagy mi a szar!!! Most néztem vissza és pár bejegyzésemnél bekapcsolt (pedig a kutya sem kérte meg rá) és olyan a szöveg, mintha beszívtam volna mikor írtam. Tök értelmetlen. 

A gépem meg amúgy is pár napja úgy zúg, zörög, hogy félek bekapcsolni. Tuti be fog krepálni és kitudja, mikor tudok másikat beszerezni. Álmodozom egy laptopról, tabletről, de az még jóval odébb van, hogy aktuális legyen.

A hétvégém amúgy is kaotikus lesz, egyszerre legalább 4 helyen kellene lennem (egy baráttal találkozni, gyertyát gyújtani a városban és jóval odébb, szülinapi partit csinálni, ehhez főzni stb.), ami sehogy sem fog menni. A találkozót szerintem lemondom, egyszerűen nem fog bele férni most, a gyertya gyújtásra mindenképpen menni kellene, a születésnapozás meg nem kérdés, mivel hogy az én születésnapomról volna szó, ami nem most volt (nagyon nem, kb. egy hónapja), de most jutottam el odáig, hogy meg is ünnepeljem és már össze trombitáltam akit kell.

Tudom, hogy mindenki unja a nyávogásomat és mindenki valami írományt várna tőlem, nem a napinyomort, ígérem hamarosan hozok azt is, csak most totál szétcsúszás, rohanás, időzavar van.

BOCS...

Felújítás kapuzárási pánikkal, avagy pálinka szerelmem légy az enyém...

Túl vagyunk a felújításon, az azzal járó káoszon és idegeskedésen, valamint egy igen feszült és némileg hisztérikus hangulatú családi összejövetelen.

Az eredmény tetszik És boldog is lennék, ha pasim nem bolondult volna meg és csinálta volna a fesztivált. Pedig az eleje jól indult, volt egyetértés meg összetartás. Aztán ez a harmadik napra átcsapott passzivitásba, valamint pasim mindent a legjobb barátjával akart megosztani. 
A legjobb barát neve pedig...
MR ALKOHOL...
A barát, akit senki sem hívott, mégis ott volt...És elrontotta az egészet.

Szóval volt itt minden, de főként az, hogy részegen hülyét csinált magából. Nem elég, hogy a családi banzájon számolatlanul gurította le a töményeket, aztán meg csak imbolygott mint molylepke a csillár körül, aztán még el is ment bulizni. És reggel jött haza, brutálisan berúgva. Így nem is másnapos, hanem aznapos lett és az egész napot alvással töltötte. Így a takarítás is csúszott egy keveset. Valamint az örömbe, hogy ezt is megértük, teljesült a tervünk, egy kis üröm is vegyült.

Komolyan, én azt hiszem, hogy kapuzárási pánikkal küzd és úgy véli, ha minden bulin ott van és a tizenöt évesekkel pogózik, akkor vissza forgathatja az idő kerekét a saját fiatalságára.
Valahol szomorú ez. Persze mind vágyunk arra, hogy csak egy napig eltűnjenek a gondok és újra kiszabaduljunk a mindennapos faszságok fogságából. Ezt nyilván nem látja be, szerinte ez így okés és lehet így is élni, mert hogy ez egy életérzés és véletlenül sem a fent említett kapuzárási izé.
Bár tudnám hogy segítsek neki...

De apám csak nagy bölcsen annyit mondott: öreg vagy már bohócnak fiam...

Remélem hamarosan a pasim is belátja ezt. 

Játszmák

A küszöbön a felújítás. Rendetlenség, idegbaj a köbön ...
Meg mindenféle gondolatok.
Ahogy a blog bemutatkozóban is leírtam, NAGYON TUDOK gyűlölni, de szeretni is éS ahhoz akit egyszer megkedveltem, ragaszkodni az.
Éppen ezért nem értek pár emberkét éS néhány dolgot.
Pl. egyik általam igen szeretett egyénnel beszélgetek a neten. Téma a munka,ő írja, mennyire nincs ideje semmire sem. En írom viccesen, hogy a mindig csak ez a munka... Erre hirtelen felkapja a vizet éS ingerült stílusban közli, hogy képzeljem, nem jókedvében dolgozza ki a belét, nem tudja miért írom úgy, mintha így lenne.
Aztán kilép Szó Nélkül.
1. Nem írtam ugy, semmi rossz szándék nem volt a szavaim (betűim) Mögött, eskü.
2. Az oly kemny munka  mellett, azért időt szakít arra is, hogy a közösségi oldalra, legalább 2 óránként friss fotókat, idézeteket, megjegyzéseket posztoljon, vagy hogy éppen mit Eszik, iszik, hány Stb.
Másnap meg ugy ír rám, mintha semmi sem történt volna éS kedvesen érdeklődik a hogy létem felől.
ÖÖÖ.... Nem vágom ... ki maradtam valamiből, vagy mi?!
Na sebaj, azért szeretem továbbra is, Csak ezt valahogy nem tudom össze rakni: o

A másik illetőt a már Jó régóta ismerem, voltak rosszabb periódusok a barátságunkban, néha nem értettünk egyet, de pár éve igyekeztem a barátságunkat egy stabil szinten tartani. Mikor tudtam felkerestem, beszéltünk telefonon, neten stb. Úgy szűk egy éve van kapcsolata és ő azóta eltűnt, felszívódott. A száma megváltozott, AZ újat nem tudom, neten sem beszélünk. Mar el is költözött másfele, Az új címét sem ismerem.
Most megtudtam róla egy tök klassz hírt, amihez gratuláltam és írtam hogy adja mar meg az új elérhetőségét, hogy fel vehessük a kapcsolatot. De válasz semmi, latta AZ üzenetét, de nem reagált ra.
A közös barátnőnknek viszont írt, vele megosztotta a hirt, amit én csak hallomásból tudok.
Nem bántottam meg, amikor tudtam segítettem neki. Szóval passz ... Jó Lenne Ismet beszélni olykor vele, de ha ő nem akarja, én nem mászok rá.

Csak ez olyan tre ... Ilyenkor mindig jön a feleslegesség, az elfelejtettség érzése ...

Pontokba szedve

GYORS Leszek éS lényegre törő, de sietnem Kell, szóval:
- Zöld utat kaptunk a felújításhoz, yeahhh, nemsokára kezdődik a Munka!
- A héten adtam a kultúrának és művelődtem a színházban, Tök Jó volt, nem mellesleg.
- AZT hiszem, Horalky függő lettem, a héten a mai nap kivételével, eddig MEG Mindig ettem Egyet éS mindegyik ízt imádom.
- Nemsokára eljutok fodrászhoz, kalap Már NAGYON rám fektetünk.

- Elkezdtem írni EGY Új novella szerűséget.

Kicsit Vidám Vasárnap feelingje van nem?!
:D

Barátságos ősz, kihevert betegség, na meg az ihlet

Na, pont ezt az az őszi időszakot szeretem. Nincs hideg, nincs eső, nincs lehangoltság. Viszont gyönyörűen süt a nap, hullanak a színes levelek a fákról (a parkban levő Gyilkos gesztenyékről meg már ejtettünk szót). Jó ilyenkor gyalog menni a tömött buszok helyett.

A felújítást még nem tudtuk közölni a tulajjal, mivel elutazott és a hét közepén tér haza. Hat remélem hogy IGENT mond éS akkor kezdődhet a Munka !!! Lesz mit csinálni, de már az eredményre fókuszálok és Az lenyűgöző lesz: P

Hétvégén amúgy előjött a megfázásom, már számítottam rá. Kezdődött a torok és fej fájás, nyomottság, gyengeség. Fogadni mertem volna, hogy ágynak esek, de a kamilla tea, fájdalom csillapító megtette a hatását és mára mar szinte nyomtalanul eltűnt minden tunet. Remélem ennyivel megúszom ...

Ez a klassz idő meghozta AZ írási kedvet, ihletet, szóval van most pár ötletem és remélem legalább Egyet megírható formában a fel tudok ide rakni.

Áldatlan állapotok vs változás szele

Régebben írtam már az albérletünkről. Már hogy szeretek itt lakni, egyelőre nem tervezünk lelépni, meg hát nincs is hova. Viszont a lakás egyes részei a 60-as éveket idézik. Amivel nem is lenne nagy baj, de ez a 60-as évek dolog főleg az állapotra vonatkozik, nem is annyira a kinézetre.
Három betűvel jellemezve, GÁZ. Hosszabban kifejtve, nagyon is ráférne már a felújítás, mert félő hogy egy nap valami durva történik (pl. brutális csőtörés, amivel a szomszédok lakásából is óceánt csinálunk). Azonkívül a szemünknek is jobb lenne, ha kicsit jobban nézne ki, mert ez így tarthatatlan.
Már évek óta mondogatjuk a tulajnak, hogy mi felújítanánk, cserébe annyit kérnénk, hogy engedjen el valamennyit a havi bérleti díjból. Eddig nem nagyon haraptak az ötletre, így az el is lett felejtve. De most ismét adódott egy lehetőség és pasim meg én is úgy gondoljuk, most lépni kell. 
A hétvégén beszélünk a tulajjal és nagyon remélem, hogy rábólint a felújításra. Ami amúgy a hülyének is megéri, hiszen nekik nem kell semmit sem csinálni, mindent mi állunk, mi csinálunk és ez végülis nem nekünk, hanem nekik üzlet, hiszen ha eladják a lakást egyszer, nem kell ebbe pénzt, időt, energiát fektetniük. 
Szóval most izgatottak vagyunk és reménykedünk. Ha bele egyeznek, heteken belül elkezdődnek a munkálatok. Amit már nagyon várok, még akkor is ha iszonyat kupival jár.

És elkezdtünk fűteni. Yeahhhh...

Wish 143, egy rövid film, ami lehetne hosszabb

Agynemu húzás közben néztem meg ezt az AZ Alig félórás filmet, AMI EGY rákbeteg, 15 ÉVES fiúról Szol, akinek mar Csák EGY hónapja van HaTra éS EGY kívánság teljesítő alapítvány vállalja, hogy teljesíti EGY kívánságát. A fiú igazán szokatlan kéréssel minden Elő. Mégpedig, hogy szeretne szexelni EGY regény.
A többit NEM lövöm le, akit érdekel AZ ma 17: 35-kor megnézheti a Sundance channellen. Érdekes, szívmelengető, ugyanakkor megrázó film. A srác istenien alakít BENNE. Zseniális AZ Egész. Ha jol tudom Oscarra is jelölték, vagy valami MÁS díjra éS NEM is csodálkozom Rajta.

Bejegyzés a kattant srácról, pasim gyíkságáról és egy füstbe ment buliról...

Köszönöm szépen a kommentet, jól esett és nem kizárt, hogy fogok még írkálni ilyesmiket *-*

Tudom, régen írtam, de totális punnyadás van, némi szívással megspékelve. Össze is foglalom.
Úgy volt, hogy megyek egy bulira, de persze nem jött össze...

De előtte kezdjük a kattant sráccal, mert időrendben az volt előbb. Dátum szerint pénteken. A kattant srácról tudni kell, hogy elég régóta ismerem. És valami tuti, hogy nem okés nála gondolkodásban, cselekedetekben. Ha iszik akkor meg kész agyrém volt az agressziót tekintve. 
Anno a tesómra hajtott, de neki nem volt az esete (na azért elfogadta az ajándékokat, de másra nem kellett neki), meg volt barátja is szóval...Ezt egy idő után belátta a csávókám is és szépen elmaradozott.
Azt terjesztette, hogy össze jött egy csajjal. Na de neki olyan volt a nője kb. mint a Colombo felesége, akiről mindenki tud, de soha senki sem látja :P

Aztán pár éve a fickó erre a környékre jött lakni és azóta menetrendszerűen havi egyszer biztos bele futok itt-ott, legtöbbször a tömegközlekedési eszközön. Ha azt állítom, hogy az állapota súlyosabb lett mint évekkel ezelőtt, nem túlzok. Olyan, mintha szedne valamit amitől full meglassult, de lehet hogy csak leépült, passz...
Most éppen a buszmegben vettem észre. Első gondolatom az volt, hogy másfele kellene állni, nézni, hátha nem vesz észre (jó, tudom hogy nem szimpatikus dolog ez), de aztán úgy voltam vele, hogy miért  legyek bunkó, mikor normális is tudok lenni.
A srác észrevett és odaballagott hozzám. Kedves mosollyal üdvözöltem.
- Szia ! Mi újság ?
Mire les rám bambán (lehet fel sem ismert):
- Nem tudod mennyi az idő ?!
Minden egyéb köszönés helyett. 
Megmondtam neki hogy hány óra, aztán ott tolta a hülyeségeit vagy 10 percig és reméltem, hogy elmegy a következő busszal, de nem, mert pont azzal ment amivel én.
És a buszon is folytatta. Lemaradt szegényem jó pár évvel, mert még mindig tesómnál tart és róla kérdezget nagyon alaposan és mindenre kiterjedően (épp csak az intim életét nem tudakolja meg). Én persze válaszolgatok neki, de mindig jön egy újabb kérdés. Ráadásul tök hangosan beszél, az egész járat tőle hangos, látom hogy egy nő jót mosolyog rajta (és valszeg rajtam is) és csak remélni tudom, nem hiszi hogy a pasim :P
Ráadásul a srác büdös is, pontosabban a fogmosás szerintem aznap (vagy azon a héten) kimaradt nála, de azért a számba liheg (én meg zöldülök az oxigén hiánytól).
Végre eljön az én megállóm (hallelujah), lelkesen jelzek és búcsúzom (ő közben még mindig mondja), hogy szia, örülök hogy találkoztunk (jó, ez egyáltalán nem igaz, de mit mondjak?), legalább egy rövid sziát várna az ember, de srácunk megint csak meglep.
Abbahagyja a beszédet és köszönés helyett hátat fordít nekem. LOL. Neki biztos ez a köszönés. Leszédelegtem a buszról, mit érdekelt már hogy köszön, nem köszön, kinemszarjale.
Végre levegőt szívtam a tüdőmbe és hiába álltam egy benzingőzös, forgalmi dugós utca közepén, a srác szájából kijövő szaghoz képest még az is paradicsomi volt.

Szombaton koncert volt kilátásba. Hetek óta mondtam a pasimnak és tényleg bele éltem magam hogy megyek, bulizok egy jót azokkal akikkel terveztem. 
De nem így lett, mert a pasim elkúrta. Nem kicsit. Nagyon. És inkább berúgott a haverokkal, aztán haza szédelgett és lefeküdt aludni. És nem kelt fel, sem 7-kor, sem 8-kor, 9-kor meg (mikor a koncert kezdetét vette) főleg nem.
Közben hívtak akikkel le volt beszélve, hogy mi van akkor. De el kellett keserítenem őket (meg magamat is), hogy ebből nem lesz semmi.
És nem is lett. Csak annyi hogy kb. 10-kor lefeküdtem. De akik ott voltak legalább jól szórakoztak.
A pasimmal közöltem, hogy ezt nem fogom neki megbocsájtani. Mire ő azt mondta, hogy engesztelésül elhív vacsorázni jövő héten.
Erre marhára kíváncsi leszek.
De ezt nem kellett volna. Én annyira vártam ezt a szombatot és így elrontja.
Ajhhhhhh...

AMI NEM ÖL MEG, AZ ELSZOMORÍT...

A társam (Doug/Nicky) pt.4.

Tudom, jól meg késve hozom az utolsó részt, de mindig volt valami, elfoglaltságok, ihlet hiánya, vagy mindkettő egyszerre :P
Na jó nem dumálok. Bocs a hibákért. Szerintem béna lett és raktam bele szexet is (vagy olyasmit wehh). 
Előzmények (ki kivel, mit, hol stb.): rohanniasemmibeveled.blogspot.com

Köszönet ha olvasod, imádás ha kommentelsz is *-*

Akarlak

Az este komoran tompa színei és az utcáról felszűrődő lámpák fénye bevilágítottak Doug nyomorúságos kis albérleti lakásába. A szomszédos falak mögül hangos veszekedés hallatszott,  a folyosón egy kutya ugatott. 

Doug feküdt az ágyán és nézte a plafont. A délutáni hirtelen haragja már a múlté volt. Inkább a csalódás maradt csak vele. Rosszul érintette, hogy Nicky olyan volt amilyen. Rémült, tagadó és elutasító. Azt is nehéz volt feldolgoznia, hogy úgy eltűnt az életéből és most amikor józanul elé állt, sem azt kapta, amit szeretne. Amit várt, amit remélt. Azt hitte, Nicky vele együtt örül, hogy túl van a rehabilitáción, de Dougnak úgy tűnt a látogatása nem ért célt és csak teher volt Nicky számára. Amikor kilépett a nő házának ajtaján, első gondolata az volt, hogy iszik valami erőset. Vagy rosszabb, szerez heroint. De aztán letett erről. A könnyebb út nem nyújt mindig vigaszt. Csak ideig, óráig. Utána újra szembe kellene néznie a tényekkel. 

Talán el kellene felejtenie Nickyt és mással foglalkozni. Esetleg keresni valakit, aki jó hozzá. Ez viszont nehéz ügy volt. Doug, bár annak idején a színpadon nem úgy látszott, elég félénk volt főleg az érzelmek terén. Nehezen mondta, mutatta ki mit akar, nem tudott megfelelően kezdeményezni, beszélgetést irányítani. Az ellenkező nemmel való tapasztalata elenyésző volt. Ha felment a színpadra, akkor ő volt maga a punk, akinek nincsenek határok és bármire képes. De ha lejött onnan, a biztonságos talaj máris eltűnt a lába alól, amit igyekezett ellensúlyozni a gátlástalan viselkedésével és a szemtelenségével. Akkor szánalmasabb volt bárkinél, de Nicky sosem vetette meg, mindig segített rajta, ezer bajból kirángatta. Igazi menedzser, igazi barát volt. És igazi nő, ezt most már Doug is belátta. 

- Francba Nicky ! - sóhajtott fel Doug és a párnába temette az arcát. Aztán csak feküdt ott jó darabig mozdulatlanul, mígnem halk kopogást hallott az ajtón. Először azt hitte hogy a képzelete játszik vele, de a kopogás megismétlődött, ő pedig gyorsan az ajtóhoz ment, hogy kinyissa.

A szíve majd kiugrott, mikor meglátta Nickyt az ajtó előtt sápadtan és komoly képpel. A hirtelen feltámadt őszi szél arcába fújta göndörkés tincseit.

- Már aludtál ? - kérdezte meglepődve.

Doug nemet intett és beengedte a nőt. Nicky belépett a kis lakásba és zavartan állt meg a szoba közepén.

Doug kérdőn bámult rá és nehezen leplezte kitörő lelkesedését. 

- Beszélhetünk ? - kérdezte Nicky.

- Persze. - mondta erre Doug, mire Nicky bele kezdett.

- Nem akartam olyan tuskó lenni veled. Sem délután, sem azelőtt. Nincs jogom felháborodni, hiszen cserben hagytalak. Mégis milyen barát vagyok én, hogy még meg sem látogattalak ?! - tárta szét a kezét tehetetlenül.

Doug neki dőlt az egyik falnak.

- Felejtsük el. - vont vállat.

Nicky arca felderült.

- De csak ha te is elfelejted, amit mondtam. 

- Mit is ? - húzta fel a szemöldökét a fiú.

- Mindent. Én nem akartalak megbántani. Őszintén sajnálom, hogy így alakult az egész életed, de melletted állok és nagyon szeretnék segíteni. Van benned lehetőség, erő és kitartás, hogy tovább folytasd a zenélést. - magyarázta Nicky.

Doug össze szorította a száját.

- Az Örömrombolók már nem létezik Nicky. Scott meghalt, a többiek meg szétszéledtek. Szóval nem kell erőlködni, mert semmi értelme...

Nicky bólintott.

- Igen tudom, az Örömrombolók már a múlté. De gondolkodhatnánk egy másik együttesben. Dolgozom most néhány fiatal, tehetséges sráccal. Össze dobhatnátok valamit. Nagy szükség volna már egy normális punk bandára itt Eastbourne-ban, mert akik most vannak...

- Nem tudom akarom e még egyszer ezt csinálni. Néha úgy gondolom, igen. De máskor meg az a véleményem, hogy a francba is, dehogy ! Elképzelésem sincs, tudnék e még egyszer úgy elmerülni, menedéket találni a zenében, mint az Örömrombolókkal, hogy tudnék e úgy kedvelni embereket, mint az egykori bandám tagjait. - vágott közbe Doug és a hangja tele volt kételyekkel.

- Én hiszek benned Doug. - bíztatta Nicky.

Doug biccentett.

- Köszönöm Nicky, ez jól esik. De a baj az, hogy én nem hiszek magamban. Nagyon nem és nincs is kedvem a nem létező karrieremről beszélni.  - sóhajtotta és még mindig ott állt a falnál, bátortalanul tekintgetve Nickyre. Úgy érezte, nem zárta le még magában a régi korszakot, nem dolgozta fel még Scott hiányát. Mardosta valami kietlen és sötét érzés, amiről fogalma sem volt micsoda, de mindig ott volt és talán ez ösztönözte arra hogy drogot használjon, hogy pusztítsa önmagát, hogy ne lássa a jövőjét.

Lassan az ágyhoz sétált és leült, ezt látva Nicky is követte a példáját. Most ott voltak szorosan egymás mellett, tanácstalanul. Doug szemei többször végig futottak Nicky harisnyás lábain és ettől az izgatottság fájdalma állt a gyomrába. 

- Esetleg szerezhetek neked más jellegű munkát, ha gondolod. - mondta halkan Nicky a szeme sarkából Dougra pillantva.

- Igen, az jól jönne. Lassan elfogy minden tartalékom. Az elvonó, a gyógyszerek elvitték a pénzemet. - helyeselt Doug és gyorsan elkapta a tekintetét Nickyről.

- Büszke vagyok rád, hogy túl vagy a rehabon. - jelentette ki bíztatóan Nicky, újabb csendben töltött perc után.

- Ne legyél ! Nem az első volt és ki tudja, lehet nem is az utolsó. - mosolyodott el zavartan Doug megtörölve izzadt homlokát. Nicky közelsége teljesen felkavarta, úgy érezte, hogy nem ura a cselekedeteinek. Rátört a légszomj, egyszerre akart elmenekülni és még közelebb kerülni a nőhöz. A könyökük, az ujjaik össze értek és Doug szíve kezdett egyre gyorsabban verni, ahogy hirtelen döntéstől vezérelve megfogta Nicky kezét. Nem szorosan, nem erőszakosan, csak jól érezhetően, hogy Nicky tudtára adja mit szeretne. Nem nézett a nőre, ahogy Nicky sem pillantott rá. Csak ültek az ágy szélén, előre meredve, saját ködös gondolataikkal körülvéve. Doug pedig úgy fogta Nicky kezét, mintha valami különösen értékes kincset talált volna. A torkát szorította az izgalom és a félelem, hogy a nő bármikor eltolhatja magától. A légzése egyre nehezebb lett, a szája kiszáradt. 

- Csak veled szeretnék lenni. - suttogta.

- Ez nem helyes Doug. - sóhajtotta Nicky, de nem mozdult meg.

- Miért ?! - kérdezett vissza rekedt hangon Doug.

- Azért mert idősebb vagyok nálad. Az ilyen kapcsolatokat mindenki elítéli. - felelte alig hallhatóan a nő és ki akarta húzni az ujjait Doug tenyeréből, de mégsem tette végül. 

- Nem érdekel. - mondta dacosan Doug és végre rá mert nézni Nickyre, aki viszonozta pillantását. Szemeiben kérdések sora csillogott.

- Meg fogjuk bánni. - jelentette ki, de hagyta, hogy Doug még közelebb húzódjon hozzá és már csak centik válasszák el egymástól az arcukat. 

- Azt bánjuk meg, ha egy próbát sem teszünk. - vágott a kétkedéseibe a fiú, mire Nicky elmosolyodott és ajkát a Doug ajkára tapasztotta. A fiút meglepetésként érte a váratlan mozdulat, de rögtön beugrott amikor abban a sötét pincében csókolóztak. Milyen ostoba és szerencsétlen volt ! Akkor Nicky biztos kinevette magában. De most nem akart olyan lenni. Jó akart lenni, megfelelni Nicky elvárásainak, bizonyítani, hogy ő már nem az az idétlen, gonosz, mindenkit lenéző punk gyerek, akit jobb messze elkerülni. Az eltelt hónapok, a tragédia, a magányosság és elhagyatottság mintha téglák lettek volna és építettek volna belőle egy új embert. Aki megtapasztalt egy s mást az életből és aki talán kész volt a változáshoz szükséges első lépésre.

Nicky gyengéden az ágyra nyomta a fiút, de ajkaik nem váltak el egymástól. Doug végig húzta kezét a nő hátán, majd a teste többi részén. Érezte, ahogy az egyik csuklóján lévő szegecses karkötő véletlenül darabokra tépi Nicky finom anyagú harisnyáját. Ettől rögvest riadtan vissza rántotta a kezét, de Nicky csak elnézően bele mosolygott a csókjukba, majd hagyta hogy Doug lesegítse róla a kabátot. Végre a fiú mást is érezhetett ujjai alatt, mint a kabát vastag szövetét, Nicky ugyanis egy világos színű, vékony selyem blúzt viselt. Doug lélegzete is elakadt a tudattól, hogy már csak ez az anyag választja el Nicky meztelen bőrétől. Félve húzta végig kezét a nő vállán, le egészen a melléig. A tapasztalatlanságából eredő idegessége izgalommal párosult és ettől szédülni kezdett. Kapkodta a levegőt, homlokáról verejték cseppek csorogtak a szemébe, majd végig az arcán. Számára még most is annyira irreális volt az egész. Ott volt Nicky, aki gyönyörű és jó illatú, pazar ruhában és tökéletes sminkkel. És ott volt ő, aki szakadt, kócos, piszkos és izzadt. És mégis egymáson feküdtek.  

- Gyorsan tanulsz. - mondta Nicky váratlanul még mindig mosolyogva, mire Doug lelkesen bólogatott. 

- Megteszem, amit lehet...

Nicky felnevetett, majd nem vesztegetve az időt, néhány kósza simogatás után, egyenesen Doug nadrágjához ért és laza rutinossággal gombolta azt ki. 

- Úgy látom, te aztán jól fel vagy húzva...- állapította meg és Doug felhördült, mikor meghallotta a cipzár össze téveszthetetlen hangját. Elhajolt Nicky arcától és egy hitetlenkedő sóhajjal nyugtázta, amikor a nő megfogta a férfiasságát. Fura érzések futottak végig a gerincén és a szemei lecsukódtak. Nicky ajkát érezte a nyakánál és ütemes mozdulatait, amitől a csípője önkéntelenül is meg-megmozdult és hol halkabb, hol hangosabb nyögések hagyták el a száját. Pedig nem  akart  hangos lenni, nem akart túláradó érzelmeket mutatni, hiszen maga sem tudta mi ez az egész. De a nő cselekedetei átvették felette a hatalmat. Nicky ott feküdt és tette amit kellett, amire a fiúnak szüksége volt. A törődésre, az érzékenységre és a titokzatosság csodájára. Régen Doug sosem engedte volna meg, hogy egy nő diktáljon, hogy felé kerülve játszadozzon rajta, de most ezt a határt is átlépte. Nem volt képes gondolkodni, csak érthetetlen és hangos nyögéseket adott ki, teste szinkronban mozgott Nicky kezével. Mintha a világok, amik eddig elválasztották egymástól őket, sosem léteztek volna. A valóság megingathatatlanul elmosódott a mámorral, ami egyre gyorsabban járta át Doug elméjét és a testét. 

Nem telt bele három perc és Doug eljutott a csúcsra. A teste pár pillanatra megmerevedett. Ujjai erősen kapaszkodtak Nickybe, ahogy egy hangosabb nyögés kíséretében végig száguldott rajta a semmihez sem hasonlító, megsemmisítő érzés, majd forróság csorgott le a hasára és a lepedőre.

Csak feküdt az ágyon csukott szemekkel, zihálva és izzadtságban fürödve. Sokáig. Talán túl sokáig is, mert mire újra vissza cseppent a jelenbe, Nicky már a fürdőszoba irányába igyekezett.

- Sajnálom ! - kiáltotta utána Doug.

Nem így akarta, nem ezt akarta megmutatni a nőnek, de nem tudta fékezni magát. Számára még most is nehezen hihető dolog volt, hogy Nicky Prescott leállt vele és ezt művelték. És Dougnak fogalma sem volt, ezek után mit gondol a nő, de a lelke nagy része nem is akarta tudni. Pár perccel később Nicky vissza tért a szobába. Leült az ágyra, ahol Doug még mindig értetlenkedve és szégyenkezve hevert, szemérmesen törölgetve magát.

- Sejtem mi a véleményed...- sóhajtotta.

Nicky begombolta a blúzát és kérdőn nyílt tekintettel bámult a fiúra.

- Mi a véleményem ?! - kérdezett vissza.

- Azt gondolod, hogy egy csőd vagyok. Hogy kezdő vagyok. És igazad van. Húsz évesen már nem kellene ennyitől elsülni. De nem valami nagy a tapasztalatom ilyesmiben, én csak akartalak, nagyon...Elszúrtam, meg tele vagyok gyógyszerekkel. Nem tudom, sajnálom...- kezdte újra halkan, de Nicky közbevágott.

- Őszintén semmi ilyet nem gondolok Doug. Csak azt, hogy jobb így ! Valószínűleg kínosan és rosszul éreznénk magunkat, ha most valóban megtörténik. 

- Én most is eléggé kínosan érzem magam. - tette hozzá Doug elfordult az ágyon. Szinte nyakig betakarózott és nem akart a nőre nézni. Nem akart szembesülni az előbb szédítő, aztán dermesztő percek egyetlen tanújával. 

- Némi időre van szükségünk, Doug. - Nicky a kabátja után nyúlt, mire Doug gyorsan megfordult.

- Most el fogsz menni ? - kérdezte és érezte, ahogy a vér kifut az arcából.

Nicky felelet helyett lerakta a kabátot, oda ahol eddig volt.

- Mit kellene tennem ? - kérdezett vissza.

- Maradhatnál. Úgy, mint azon az éjjelen, mikor haza hoztál a Pretty Wallból. Csak érezni szeretném, hogy kicsit fontos vagyok valakinek. Ne aggódj, nem fogok rád mászni. - szabadkozott keserűen Doug, mire Nicky elmosolyodott.

- Ilyet még csak nem is feltételeztem rólad...

- Akkor maradsz ? - pislantott rá reménykedve Doug.

- Rendben. - bólintott rá bizonytalanul Nicky és ott maradt az ágy szélén ülve, de nem túl messze Dougtól. Egy ideig még beszélgettek mindenféle szomorú, vagy kevésbé szomorú témákról. Félelmekről, a jövő kilátástalanságáról, ügyesen kerülve a kettejük között esett dolgot. Majd Doug mély álomba merült, amiből hajnal fele riadt fel erős fejfájást érezve. Az első gondolata a kábulatból felocsúdva Nicky volt. Ahogy kinyitotta a szemét, rögtön az ágy túl oldalára pillantott és szívverése felgyorsult, amint meglátta a békésen alvó nőt. Aztán elmosolyodott és furán érezte magát. Eddig az első ami reggelente foglalkoztatta a drog volt, a második Scott. És most ami legelőször eszébe jutott, az volt, hogy Nicky vajon lelépett e, miután ő elaludt. És miután konstatálta magában, hogy Nicky betartotta az ígéretét, rögtön felrémlett előtte egykori legjobb barátja, Scott arca is. Doug úgy vélte, Scott talán örülne, ha látná mindezt. Bárcsak láthatná ! 

Doug óvatosan felült az ágyán, majd pár másodperc után a konyhába ment. Kávét keresett, vagy gyümölcs levet, bármit amivel később kínálhatja vendégét, de persze csak üres polcok néztek vissza rá. Doug pedig tökéletesen ostobának érezte magát. Hogyan is lenne a lakásban bármi, mikor heteket töltött a rehabilitáción ?!

Felkapkodta magára a ruháit, nadrágja zsebébe túrva össze számolta a pénzét, aztán kilépett az ajtón. Útja az első már nyitva lévő üzletbe vitte, ahol beszerezte amire szüksége volt. Aztán váratlan ötlettől vezérelve sétálni indult a még kihalt, ébredező városban. Elkápráztatták az ősz meleg színei, a rengeteg lehullott falevél, az égen úszó felhők mintázata, mintha idáig nem is ezen a földön élt volna. 

Elhaladt a Pretty Wall előtt is. Könny szökött a szemébe, amint végignézett az egykor annyira szeretett bár falain, becsukott ablakain, az ajtón lévő vasrácson, az esténként fényárban villogó neon táblákon. Mennyi mindent jelentett neki ez a hely régen és mennyit nem jelent neki most. Régen mikor a bandájával kiállt a színpadra, úgy érezte a szíve egybeforrva lüktet a közönség tagjainak szívével és a dalaik eljutnak azokhoz, akikhez kell. Most pedig a Pretty Wall csak egy kocsma volt, ahol részegen és bedrogozva, magát megalázva fetrenghetett, ahol mindenki megvetette, utálta. És ahonnan Nicky menekítette ki, amikor tudta.

- Te jó ég, Nicky ! - kapott észbe Doug és fogalma sem volt már, mióta lehet távol, de lépteit megszaporázva, rohant egyenesen hazáig.

- Megjöttem ! - lökte be az ajtót kifulladva és levegőért kapkodva. 

Doug a konyhába sétált és lerakta a holmikat amiket vásárolt, majd belépett a szobába. Csend fogadta.

- Hé, Nicky, itt vagy ?!

A torka száraz lett, az arcát égette a döbbenet, mikor felfedezte hogy az ágy már üres. Ezek szerint Nicky megunta a rá való várakozást és elment. Vagy egyáltalán nem is akart várni, nem is akart vele találkozni. A tegnap történtek fényében ez nem is lepte meg Dougot, mégis fájt neki a tény, hiszen titokban abban reménykedett, hogy ott találja a nőt. 

- Francba...- suttogta maga elé Doug, majd sarkon fordult és az ablakhoz lépett. Csalódottan bámult ki a piszkos ablakon és nehezen bírta fékezni a szemét égető dühös könnyeket. Hirtelen már nem is találta olyan szépnek ezt a reggelt, a színeket, a hangokat, sőt undorítónak gondolta az egészet, ahogy saját magát is. A gondolatai vad pörgésbe kezdtek. Vajon mi lesz a következő lépés? Mit csinál majd délelőtt ? Mihez kezd délután ? És hogy telik az estéje ? Cél és remények nélkül, magányosan és meghasonlottan ? 

- Istenem Scott, bárcsak itt lennél ! - motyogta Doug tétován végig húzva ujjait az ablak üvegén, mintha azon túl újra láthatná barátját. De jól tudta nem üveg az, ami elválasztja őt attól, hogy Scottal lehessen. Hanem valami más határ, amit meglátása szerint nem is olyan nehéz átlépni.

- Oh, nem hallottam hogy haza jöttél. - szólalt meg ekkor Nicky a háta mögött. Doug össze rezzent és gyorsan megfordult. A hang a torkára fagyott. Nicky egy szál törölközőt maga köré csavarva, vizes hajjal állt vele szemben. Doug egyszerre kezdett el fázni és izzadni. A nő látványa és egyáltalán a tény, hogy Nicky nem hagyta magára, hogy végig ott volt a lakásban, szinte lebénította.

- Nicky...én azt hittem...- nyögte ki nagy sokára, amint a sokkból magához tért. 

- Mit hittél ? Hogy szó nélkül elhúzok ? - vágott közbe Nicky.

- Volt már rá példa. - jegyezte meg félénken Doug, utalva Nicky emlékezetes eltűnésére még a banda létezése idejéről, vagy a nem is olyan régmúltra, mikor annyira szüksége lett volna a nőre, ő mégis kámforrá vált.

Nicky lehajtotta a fejét.

- Jó, tudom...És igazad van...Sajnálom...

- Csak bevásároltam néhány dolgot. - dadogta a fiú és szemeit alig bírta levenni Nickyről.

Nicky észre vette ezt, arcán lágy és sokat sejtető mosoly villant meg.

- Az remek, egy kávé azt hiszem most jól esne. - helyeselt.

Doug kábultan biccentett.

- Akkor csinálok...- mondta gépiesen.
Az érzelmek lassan engedtek fel benne, alig hitte el, hogy pár másodperccel ezelőtt még a halálról fantáziált és azt gondolta Nicky cserben hagyta. Bűntudata támadt a gondolatai miatt. 

Nicky megragadta a karját, mikor elhaladt mellette.

- És tudod mi esne még jól ? - kérdezte kacéran mosolyogva.

Doug megtorpant és megrázta a fejét. Össze volt zavarodva, Nicky pedig minden egyéb válasz helyett a karjaiba zárta. A mozdulat annyira meglepte Dougot, hogy először viszonozni is elfelejtette, majd lassan és bizonytalanul karolta át a nő csuromvizes testét. A szíve majd szétfeszítette a bordáit, a levegője szüntelenül elfogyott és össze mosódott előtte minden. 

- Igen...ez nekem is jól esne. - mondta végül egy nagyot sóhajtva.

- Minden rendben lesz, mindent újra kezdünk az elejétől. Mindent. - suttogta Nicky.

És csak álltak ott az aranyszínű napsugaraktól telített falú szobában. Doug kábultan és boldogan veszett el Nicky szoros, mégis gyengéd ölelésében. A fel nem tett kérdései még mindig nem kerültek megválaszolásra, a feje még fájt és a gondolatai is össze voltak zavarodva. Még mindig nem tudta mi is lesz a következő lépés, hogy mivel tölti a délelőttjét, hogy lesz majd délután és mi történik este. Lehet hogy káosz lesz, vagy harc. De egy cél és remény máris éltette, nem akart magányos és meghasonlott lenni. Ott a nő illatától és bőrének érintésétől körbe véve, Doug össze kuszálódott gondolataiban egy mindennél erősebb akarat jelent meg. Hogy minden harcát Nickyvel élhesse át.

vége