2014. október 21., kedd

Játszmák

A küszöbön a felújítás. Rendetlenség, idegbaj a köbön ...
Meg mindenféle gondolatok.
Ahogy a blog bemutatkozóban is leírtam, NAGYON TUDOK gyűlölni, de szeretni is éS ahhoz akit egyszer megkedveltem, ragaszkodni az.
Éppen ezért nem értek pár emberkét éS néhány dolgot.

Pl. egyik általam igen szeretett egyénnel beszélgetek a neten. Téma a munka,ő írja, mennyire nincs ideje semmire sem. En írom viccesen, hogy a mindig csak ez a munka... Erre hirtelen felkapja a vizet éS ingerült stílusban közli, hogy képzeljem, nem jókedvében dolgozza ki a belét, nem tudja miért írom úgy, mintha így lenne.
Aztán kilép Szó Nélkül.

1. Nem írtam ugy, semmi rossz szándék nem volt a szavaim (betűim) Mögött, eskü.
2. Az oly kemny munka  mellett, azért időt szakít arra is, hogy a közösségi oldalra, legalább 2 óránként friss fotókat, idézeteket, megjegyzéseket posztoljon, vagy hogy éppen mit Eszik, iszik, hány Stb.
Másnap meg ugy ír rám, mintha semmi sem történt volna éS kedvesen érdeklődik a hogy létem felől.
ÖÖÖ.... Nem vágom ... ki maradtam valamiből, vagy mi?!
Na sebaj, azért szeretem továbbra is, Csak ezt valahogy nem tudom össze rakni: o

A másik illetőt a már Jó régóta ismerem, voltak rosszabb periódusok a barátságunkban, néha nem értettünk egyet, de pár éve igyekeztem a barátságunkat egy stabil szinten tartani. Mikor tudtam felkerestem, beszéltünk telefonon, neten stb. Úgy szűk egy éve van kapcsolata és ő azóta eltűnt, felszívódott. A száma megváltozott, AZ újat nem tudom, neten sem beszélünk. Mar el is költözött másfele, Az új címét sem ismerem.
Most megtudtam róla egy tök klassz hírt, amihez gratuláltam és írtam hogy adja mar meg az új elérhetőségét, hogy fel vehessük a kapcsolatot. De válasz semmi, latta AZ üzenetét, de nem reagált ra.
A közös barátnőnknek viszont írt, vele megosztotta a hirt, amit én csak hallomásból tudok.
Nem bántottam meg, amikor tudtam segítettem neki. Szóval passz ... Jó Lenne Ismet beszélni olykor vele, de ha ő nem akarja, én nem mászok rá.
Csak ez olyan tre ... Ilyenkor mindig jön a feleslegesség, az elfelejtettség érzése ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése