A karácsony szomorú és kínos pillanatai

Na, eltelt egy karácsony ... A pasimtól megint lószart sem kaptam. Mondjuk megszokhattam volna már, mert évek óta ez van, de most valahogy kimondottan rosszul esett. Az utolsó percig reméltem, hogy csak előrukkol valamivel, de mégsem. Így jártam. 
Oké, tudom a karácsony nem kellene, hogy ajándékozásról szóljon, de annyira nem került volna sok energiájába, kreativitásába, hogy leemeljen a bolt polcáról egy tusfürdőt, testápolót, vagy bármit. 
Én legalább vettem neki egy kis apróságot.
Az egész karácsony amúgy is olyan hangulattalanul telt itthon, pasim alig szólt hozzám, nem tudom mi baja volt. Lehet, hogy nem szereti ezt az ünnepi felhajtást. Én sem, de ez van és azért lehetett volna örülni egymásnak, meg ilyenek. 
Bánatomat evésbe fojtottam. Legalább a kaják jók lettek. Legyek kövér, ha már boldog nem vagyok ...
A másik kellemetlen eset, meg karácsony előtti nap volt, mikor váratlanul beállított egy kedves barátom drága ajándékokkal megrakodva. Előző nap találkoztunk, kellemes ünnepeket kívánt, Így gondoltam idén már találkozunk. 
Erre ott volt csomagokkal, én meg ugye nem számítottam rá éS hát tudom nem szép dolog, de nem vettem neki semmit.
Gyorsan leültettem, majd a másik szobában keresgélni kezdtem, hátha a már megvett ajándékok között találok valamit, ami jó. A kezembe akadó legelső dobozt felkaptam és rongyoltam van ki vele. Pechemre egy doboz már meg volt bontva, plusz egyáltalán nem illett a vendégemhez. Gondolom levette, hogy ezt nem neki szántam, de jobb híján ezt kapja.
Öhmmm ... Kinos csend, majd magyarázkodás arrol, miért nem volt időm becsomagolni és hogy miért van felbontva a doboz stb.
Annyira gáz vagyok, na ...

De ha szól előre, hogy  jön, esetleg elkerülhettem Volna. Nem szólt, én meg lángoltam, mint a fáklya ...