A tegnapi napom is totálisan el lett cseszve. Össze vesztem faterommal, aki igazságtalanul üvöltött velem, végül rám csapta a telefont. Na igen, faterom nagyon tud üvölteni.
Aztán még mennem kellett mindenfele, mert egyes embereknek szivacs van a fejükben és képtelenek használni az agyukat. Úgy éreztem, az elmondott szavaim olyanok, mintha kimennék a parkba és a szökőkútnak beszélnék.
Olyan tré környéken mentem keresztül, nyomorék szürke időjárás, sehol egy lélek, ráadásul szembe jött velem egy kb. 6 fős roma csapat és olyan szemekkel mértek végig, hogy tuti biztos voltam benne, hogy megtámadnak és elveszik a cuccomat.
Nagy nehezen le értem a legközelebbi buszmegbe, az új cipőm volt rajtam és feltörte a lábamat, na meg fáztam is. A buszmegálló tömve volt, az arra járó buszok szintúgy, lévén hogy pénteki csúcsforgalom volt. Kb. 4-5 járatot vártam, míg olyan buszra tudtam szállni, ahol legalább állóhely volt és nem másztak az ember arcába.
Bambultam magam elé és még mindig az apámmal való vitán agyaltam. Most komolyan nem én voltam a hibás, mégis én lettem a szarfej az egészben.
Tompult hangulatomon némileg javított, hogy az utca túloldalán megláttam a motoros srácot (oooh yesss). Most motor nélkül, fekete kötött sapkában és bőrkabátban, iszonyú helyes volt wáhhh...
De ettől még a problémáim nem oldódtak meg.
Jó sokára keveredtem haza, útközben láttam egy emo-t, én már azt hittem kihaltak, vagyis hogy nem divat már ez a dolog, de tévedtem. Ja és láttam egy nemzeti érzelmű romát, nagy Magyarországos pulcsiban, ezt meg végképp nem értettem.
Este beszéltem apámmal, lenyugodott legalább, de azóta sem hiszem hogy elhiszi, a hiba ezúttal nem bennem volt.
Legközelebb rinya mentes, az új bloggal kapcsolatos bejegyzéssel jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése