2014. október 1., szerda

Bejegyzés a kattant srácról, pasim gyíkságáról és egy füstbe ment buliról...

Köszönöm szépen a kommentet, jól esett és nem kizárt, hogy fogok még írkálni ilyesmiket *-*

Tudom, régen írtam, de totális punnyadás van, némi szívással megspékelve. Össze is foglalom.
Úgy volt, hogy megyek egy bulira, de persze nem jött össze...


De előtte kezdjük a kattant sráccal, mert időrendben az volt előbb. Dátum szerint pénteken. A kattant srácról tudni kell, hogy elég régóta ismerem. És valami tuti, hogy nem okés nála gondolkodásban, cselekedetekben. Ha iszik akkor meg kész agyrém volt az agressziót tekintve. 

Anno a tesómra hajtott, de neki nem volt az esete (na azért elfogadta az ajándékokat, de másra nem kellett neki), meg volt barátja is szóval...Ezt egy idő után belátta a csávókám is és szépen elmaradozott.
Azt terjesztette, hogy össze jött egy csajjal. Na de neki olyan volt a nője kb. mint a Colombo felesége, akiről mindenki tud, de soha senki sem látja :P

Aztán pár éve a fickó erre a környékre jött lakni és azóta menetrendszerűen havi egyszer biztos bele futok itt-ott, legtöbbször a tömegközlekedési eszközön. Ha azt állítom, hogy az állapota súlyosabb lett mint évekkel ezelőtt, nem túlzok. Olyan, mintha szedne valamit amitől full meglassult, de lehet hogy csak leépült, passz...

Most éppen a buszmegben vettem észre. Első gondolatom az volt, hogy másfele kellene állni, nézni, hátha nem vesz észre (jó, tudom hogy nem szimpatikus dolog ez), de aztán úgy voltam vele, hogy miért  legyek bunkó, mikor normális is tudok lenni.
A srác észrevett és odaballagott hozzám. Kedves mosollyal üdvözöltem.
- Szia ! Mi újság ?

Mire les rám bambán (lehet fel sem ismert):
- Nem tudod mennyi az idő ?!

Minden egyéb köszönés helyett. 
Megmondtam neki hogy hány óra, aztán ott tolta a hülyeségeit vagy 10 percig és reméltem, hogy elmegy a következő busszal, de nem, mert pont azzal ment amivel én.
És a buszon is folytatta. Lemaradt szegényem jó pár évvel, mert még mindig tesómnál tart és róla kérdezget nagyon alaposan és mindenre kiterjedően (épp csak az intim életét nem tudakolja meg). Én persze válaszolgatok neki, de mindig jön egy újabb kérdés. Ráadásul tök hangosan beszél, az egész járat tőle hangos, látom hogy egy nő jót mosolyog rajta (és valszeg rajtam is) és csak remélni tudom, nem hiszi hogy a pasim :P

Ráadásul a srác büdös is, pontosabban a fogmosás szerintem aznap (vagy azon a héten) kimaradt nála, de azért a számba liheg (én meg zöldülök az oxigén hiánytól).
Végre eljön az én megállóm (hallelujah), lelkesen jelzek és búcsúzom (ő közben még mindig mondja), hogy szia, örülök hogy találkoztunk (jó, ez egyáltalán nem igaz, de mit mondjak?), legalább egy rövid sziát várna az ember, de srácunk megint csak meglep.
Abbahagyja a beszédet és köszönés helyett hátat fordít nekem. LOL. Neki biztos ez a köszönés. Leszédelegtem a buszról, mit érdekelt már hogy köszön, nem köszön, kinemszarjale.
Végre levegőt szívtam a tüdőmbe és hiába álltam egy benzingőzös, forgalmi dugós utca közepén, a srác szájából kijövő szaghoz képest még az is paradicsomi volt.


Szombaton koncert volt kilátásba. Hetek óta mondtam a pasimnak és tényleg bele éltem magam hogy megyek, bulizok egy jót azokkal akikkel terveztem. 
De nem így lett, mert a pasim elkúrta. Nem kicsit. Nagyon. És inkább berúgott a haverokkal, aztán haza szédelgett és lefeküdt aludni. És nem kelt fel, sem 7-kor, sem 8-kor, 9-kor meg (mikor a koncert kezdetét vette) főleg nem.
Közben hívtak akikkel le volt beszélve, hogy mi van akkor. De el kellett keserítenem őket (meg magamat is), hogy ebből nem lesz semmi.
És nem is lett. Csak annyi hogy kb. 10-kor lefeküdtem. De akik ott voltak legalább jól szórakoztak.
A pasimmal közöltem, hogy ezt nem fogom neki megbocsájtani. Mire ő azt mondta, hogy engesztelésül elhív vacsorázni jövő héten.

Erre marhára kíváncsi leszek.
De ezt nem kellett volna. Én annyira vártam ezt a szombatot és így elrontja.
Ajhhhhhh...
AMI NEM ÖL MEG, AZ ELSZOMORÍT...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése