Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold/Disneygirl8/

Hoztam a fordítást és tegnap írtam a másik blogomba is. http://borntodiestory.blogspot.hu
Na olvassatok és B.U.É.K. !!!

Chapter 7.: Mit csináltok ?!

Eric nézte a fekete srácot és mondott neki valamit, amit megígértem magamnak hogy nem ismételek meg soha. Aztán lelőtte és nevetett. Nevettem én is és lelőttem a másik sportolót, aki annyiszor az öltöző szekrénynek lökött engem. Eric felállt és én azt vettem észre; hogy a harmadik srác nem volt halott. Én nem mondtam semmit, ő rám nézett. A barátja vérével az arcán. Felemeltem a fegyvert és célba vettem, mikor hallottam valakit kiabálni.
- Mit csináltok ?!
Láttam hogy egy lány bújkált az asztal alatt.
- Csak embereket ölünk. - feleltem, ahogy a könyvtár másik végébe mentem.
Kinéztünk a könyvtár ablakán. A parkoló tele volt zsarukkal és a S.W.A.T. csapattal.
- Lőjünk néhány zsarut. - mondta Eric.
Elkezdtünk lőni rájuk és ők is elkezdtek lőni ránk, de senkit nem találtunk el.
Folytattuk a lövöldözést a könyvtárban és nehéz volt nem észrevenni az embereket. Már nem tudtam hányat lőttem én és hányat Eric. Olyan húsz volt a tippem.
Eric megállt és oda jött hozzám.
- Gyerünk ! - mondta.
Ahogy kifele mentünk a könyvtárból, elhaladtunk a fekete gyerek testénél.
- Nézd az agyát ! - nevetett Eric.
Ismét hányingerem lett, de mosolyogtam és úgy tettem, mint aki nevet.
Kisétáltunk a könyvtárból a folyosóra, mikor láttuk, hogy egy tanár menekül. Mr. Sanders a labdarúgó edző. Eric ahogy meglátta, felemelte a puskáját és lelőtte őt. Arccal lefelé esett a földre és nem mozdult.
Lementünk a lépcsőn az étkezőbe, ahonnan már sok embert evakuáltak, de néhányat még láttam az asztalok alatt. Eric kinyitotta a kék zsákot, amit még az előző héten tett oda és kivette belőle a bombát. Átadta nekem. Szó nélkül meggyújtottam és az étkező közepére dobtam. Öt másodpercen belül felcsaptak a lángok. Láttam egy doboz kólát az egyik asztalon amibe bele kortyoltam. Kit érdekelt, hogy ha betegséget kapok, mono-t vagy más szarságot, hiszen az elkövetkezendő órákban valószínű már halott leszek.
Néhányat lőttünk a teremben, Eric féltérdre ereszkedett úgy célzott, mint amikor a lőtéren gyakorultunk. Mikor eluntuk ezt, vissza indultunk a könyvtárba, hogy lássuk hány embert öltünk meg.
Ahogy mentünk a folyosón, benéztünk a tantermekbe, csak hogy lássuk van e ott valaki, aki meg akar halni és esetleg kimaradt. Benéztünk az ablakokon és emberek néztek vissza ránk.
- Te jó ég ! Ezek mind ijedt szarok ! Csak a munkánkat végeztük...- mondta Eric, ahogy mentünk.
Elsétáltunk a mosdók előtt is.
- Gyere ki, tudjuk hogy ott vagy ! - mondta Eric, majd mindketten nevettünk, de soha nem mentünk be a mosdóba, csak meg akartuk ijeszteni az ott lévőket.
Ez volt minden ugye ?! A nagy rémület leckét ad nekik.
Befordultunk a sarkon, majd ismét beléptünk a könyvtárba. Üres volt. Mindenki elhagyta, kivéve azokat akiket lelőttünk. Mindenütt vér volt és én kezdtem felismerni mit tettem. Izzadni kezdtem éa a könnyek újra megjelentek. folytatása következik...

Ez állat...szó szerint !

Retina off...
Olyan sztorit olvastam, amiben a férfi arra kéri a nőt hogy egy kutyával...khm...értitek?!
Fura hogy mikre nem képes a szerelem...Bár lehet hogy bennem van a hiba, de soha sem voltam annyira szerelmes hogy ilyesfajta kéréseknek eleget tegyek.
Mármint hogy kutyával lépjek intim viszonyba.
És lajhárral, kínai selyem majommal, dingóval sem!!!
Hozzáteszem sok idióta pasival volt már dolgom, de ilyet mondjuk egy sem kért :D :D :D
El is küldtem volna a jó ká anyjába :P
Ez a kutya dolog a történet első része volt...Kíváncsian várom mi lesz a folytatás. Hiszen annyi állat van még a földön. Mondjuk egy szép nagy szakállú kecske vagy egy Shetland (vagy milyen) póni annyira izgalmas lenne.
LOL LOL LOL!!!
Double headshot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

My new blog, yeahhhh!!!!!!!!

Hell !
Ím az új blogom :)
Beteg.
Lehangoló.
Elvont.
Tessék olvasni majd :P

http://borntodiestory.blogspot.hu/

Karácsony 2012

BOLDOG KARÁCSONYT!!!!!!!!!!
Tegnap is akartam írni, de a gépem mostanában nagyon gagyi, vagy ő is téli szünetre ment, mert folyton fagy és alapból dög lassú. Ez pedig jelentősen elveszi a kedvemet a blogolástól. Na meg időm sem mindig van.
Tegnap szent este volt és én főztem. Majdnem felgyújtottam a konyhát, felcsaptak a lángok és berohantam hogy szóljak a szobában tv-ző pasimnak hogy jöjjön már és oltsa el vagy valami. De mire kiért nem volt semmi, így azt hitte haluzok :D
De a kaja ehető lett oh yeah...Pedig nem vagyok a konyha ördöge :P
A két ünnep közt valószínű megnyitom a másik blogomat, amiben egy régi történetemet rakom fel, kicsit feljavítva. Előre szólok hogy nem vagyok egy író zseni, csak szeretek írni. A történet elég beteg lesz előljáróban ennyit elárulhatok.
Ja és lesz fordítás is persze, jó lenne idén befejezni azt is, de nem tudom össze jön e. Lehet hogy január elejére csúszik át. Nem baj, szeretem azt a történetet fordítani :D
Hát most nagy vonalakban ennyi, lassan léc mert karácsonyi ebédre vagyunk hivatalosak.

Ajándék :D :D :D

Azt hiszem megtaláltam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
LOL!!!!

Filmet néztem késő este, ergo dögfáradt vagyok.

Woohooo...elmaradt a világvége :D Technika okok miatt :D :D :D ehehehe...
Bakker majd leesik a fejem olyan álmos vagyok, tegnap egy filmet néztem ami hajnali 1-ig tartott, és már fél 7-kor keltem szóval le vagyok eresztve mint egy régi gumi matrac.
De a film tetszett...Bár pasim szerint nem vagyok normális hogy ilyet nézek (hozzátenném ő is nézte). De én szeretem az ilyen nem normális filmeket (tudom beteg vagyok de inkább 10 ilyen mint egy nyálas szerelmes film vagy idióta tini vígjáték).
Itt a tartalom, bár abszolut nem pontos.
Szóval a főszereplő srác kinyír egy lányt, aztán meg a szüleit is 15 évesen. Sittre kerül ahonnan 3 év múlva kiengedik. Egy zsaru (aki halálos beteg feleségét oda adóan ápolja) jár be a gyerekhez a börtönbe és meg van róla győződve hogy a fiú pszichopata és nem szabadna kiengedni.
Egy Lori nevű tizenéves csaj megszállottja a fiúnak, igaz csak egyszer látta az életben de azonnal bele esett és mikor a srác kiszabadul melléje szegődik útitársnak.
Komolyan nem tudtam eldönteni amúgy melyik a betegebb a fiú, vagy a belé halálosan szerelmes csaj...
Aki szereti az elvetemült dolgokat, annak ajánlatos erősen megtekintetni.
http://www.port.hu/halalos_gyengedseg_tenderness/pls/fi/films.film_page?i_film_id=83732
Amúgy tök boldog vagyok mert minden ajándék meg van az ünnepekre, sőt a nagy bevásárlás is kipipálva.

Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Nagy sokára, de itt a következő rész. Szerintem ez a legjobb...
Szóval...
The massacre is begin...

Chapter 6: Miért ?

Folytattuk a lövöldözést és sétáltunk le a dombról. Meglőttem valaki bokáját.
- Oh, bassza meg ! - mondtam, de senki sem hallotta meg a lövésektől.
Eric eltalált egy gyereket, aki azonnal a földre esett. Tudtam, hogy halott. Csak feküdt a vértócsában. Még csak kilencedikes volt, gondoltam magamban. Elkezdtem lőni az ajtókat, üveg repült mindenfelé ahogy két ember lebukott az ajtók mögött. Ahogy közeledtünk az ajtók felé mindenkit lőttünk magunk körül. Én nem igazán találtam el senkit, csak annak a lánynak a bokáját. Én úgy tettem, mintha őket lőném, de csak körülöttük lőttem. Nem akartam eltalálni őket.
Ahogy megérkeztünk az ajtókhoz, Eric kinyitotta. Sétáltunk a folyosón és Eric azt mondta.
- Lőj le bárkit akit meglátsz !
Bólintottam egy beteg mosollyal. Balra fordultunk és közeledtünk a könyvtárhoz. Amikor közelebb értünk, betöltöttük a fegyvereinket. Amikor beléptünk a könyvtárba, Eric egyet lőtt. Mindenki az asztal alá rejtőzött, kivéve egy gyereket, aki a számítógép előtt ült és mielőtt bárki figyelmeztethette volna, Eric lelőtte.
A francba ! Eric lelőtte a fogyatékos gyereket ! Mi a fasz !
Teljesen elsápadtam és újra könnyezni kezdtem. Azt hittem, fel leszek dobva.
- Most csináljuk, vagy nem ? - nézett rám Eric.
Bólogattam.
- Igen. - mondtam, mintha nem érezném rosszul magam.
Eric és én kétfelé váltunk és el kezdtünk járkálni. Ránéztem, ő egy asztalnál állt, ami alatt két lány volt. Egyikről tudtam ki. Ő volt Rachel Scott. Óvoda óta ismertem. Múlt héten láttam az iskolai tehetség kutató show-ban, a csapat elrontotta, de ő a teljesítményével megmentette őket. Remegett és hangosan imádkozott. Tudtam, hogy Ericnek nem tetszik ez. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Abban a pillanatban hallottam, amint Eric kétszer az asztalra csap az öklével. Majd leguggolt hozzájuk. Most láthatták az arcát. Eric nézte őket, rájuk fogta a fegyverét.
- Kukucs !
A puska lövés eldördült. A lány halott volt.
Megláttam egy lányt az asztalnál, ahol én álltam. Meglőttem a térdét és az üvöltésének rémisztő hangja csengett mindenki fülében. Megragadtam a haját, remélve hogy Eric figyel engem.
- Hiszel Istenben ? - kérdeztem tőle.
Vajon ha Isten valóságos, és létezik, miért engem válaszott hogy ezt tegyem és hogy így éljem az életem ?
- Tudod,hogy igen !
A lány felnézett rám. Könnyek és gyűlölet volt a szemében. Tudtam, hogy soha nem felejtem majd el azt a pillantást. A fegyver, amit a fejéhez fogtam, el kezdett remegni. És én is remegtem.
- Miért ? - ordítottam ahogy csak bírtam és a szemem ismét megtelt könnyel.
Kezdett volna válaszolni, de ledobtam a földre és elindultam a másik irányba. Nem törődve azzal mit csinál, és többé azzal sem, én mit csinálok.
- Dylan ! - hallottam ekkor egy ismerős hangot. A hang irányába néztem. Eric volt az, felébresztett engem. Odamentem hozzá, hogy vajon mit akar.
- Nézd ! - mondta és újra sötéten kezdett el mosolyogni. Mindketten leguggoltunk, hogy megnézzük mi van az asztal alatt.
Három sportoló ült ott.
folytatása következik...

Megjegyzés: Tudom, hogy igazából Rachel Scottot kint az iskola udvaron ölték meg, akinek Eric mondta hogy kukucs az Cassie Bernall volt, a "hiszel Istenben?" kérdést pedig egy harmadik csajnak tették fel (ő életben maradt).
De ez ugye ff...

Én megvagyok...

Csak megbetegedtem, meggyógyultam, visszabetegedtem. Jelenleg is náthás vagyok, plusz van herpeszem is, meg ez a megfázás is ráment a gyomromra.
A pasim? Megérne egy külön posztot, már a mi a hétvégi barátokkal való iszogatást illeti, de már kidühöngtem magam, hagyjuk...
A tv-ben meg csupa jó hír megy. Kiakadtam a kukába dobott csecsemőn, még jobban a gyermekét bányatóba hajító "anyán". A legújabb meg a pénteki iskolai lövöldözés, ahol is Adam Lanza nevű delikvens előbb kinyírta az anyját, majd bement az általános suliba és lelőtt 27 (vagy 28) embert, aztán magát is...
Na ezért nincs annyira ünnepi hangulatom, pluszba még az egészségem is szar.
Jaa, az iskolai lövöldözésről jut eszembe, a héten tuti lesz fordítás, tudom hogy el vagyok vele maradva...Szóval bocs.
Mentem karácsonyi ajándék beszerző túrára...

Közelgő ünnepek, oh yeah !

Kár hogy annyira még nincs karácsonyi hangulatom. Mondjuk sosem szokott az lenni, de idén végre erőt vettem magamon és kidekoráltam karácsonyi izékkel az ablakot, meg raktam az ajtóra karácsonyi díszt.
És remélem jövő héten még kijutok a karácsonyi vásárba forralt borozni :D
Tegnap a városban az utcai énekes a Hallelujah-t énekelte magyarul...
Tegnapelőtt meg ügyintézéskor hallottam ezt a dalt és eszembe (hova???olyan nekem nincs mondaná párom) jutott hogy régen hogy szerettem.

Fordítás : Columbine: The Untold Story of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Sziasztok !

Na jöttem az ötödik résszel, főhőseink "kalandjai" folytatódnak. Amúgy meg szétnéztem a neten és rátaláltam az író (Disneygirl8) deviantart-os adatlapjára, fotóira, írásaira. Érdekes fiatal csaj, aki saját bevallása szerint Dylan megszállottja, vagyis csak volt, mert az egyik utolsó bejegyzése alapján végzett vele :O
Hja, könnyű ám rákattanni az ilyen témákra.

Chapter 5. : Menj haza !

Ahogy kiszálltam a kocsiból, néztem az iskolát. Nem tudtam lélegezni, nem tudtam gondolkodni. Mi a faszt csinálok ?! Ericcel közvetlenül az autó elé álltunk és néztünk előre. Egyik barátunk észre vett minket a parkolóban. Ericre néztem, vajon vele kezdi e a lövöldözést, de Eric csak bámulta őt.  Ő oda jött hozzánk és mielőtt Eric bármit is mondhatott volna, beszélni kezdett.
- Mi a franc bajod van ember ? - kérdezte Brooks Ericet. - Nem voltál ott a harmadik órán. Kihagytad a dolgozatot. - mondta, miközben cigarettázott.
Eric ránézett és elnevette magát.
- Ez már nem számít többé !  - mondta sötét hangon és kivette az egyik zsákot a hátsó ülésről.
- Ja, képzelem. - motyogta Brooks.
Eric vissza nézett rá.
- Brooks, én kedvellek. Menj el innen. Menj haza. - mondta neki.
Brooks megfordult és szó nélkül elment.
- Rendben. - mondta Eric határozottan. - Öljük meg a köcsögöket !
Elindultunk egymás mellett, a fegyvereinket elrejtve hosszú, fekete kabátunk alá. Az iskolát elnyelte a hegy, ahogy egyre közelebb értünk. Elindultunk felfelé a dombon és úgy éreztem magam,mint aki már szinte fut, kapkodtam a levegőt és a fejem fájt, de mikor a lábamra néztem, én csak gyalogoltam rendesen. Úgy nézett ki, Eric dühös, de aztán felém nézett és gonoszul rám mosolygott. Vissza mosolyogtam.
Ezt meg kell csinálnunk!Nem fogják megúszni, hogy az elmúlt években olyan kibaszott seggfejek voltak velünk, minden ok nélkül. Ahogy az iskola feltűnt, úgy kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Felértünk a dombra, mikor Eric hirtelen megállt.
Körülnéztünk. Mindenki ült, evett, dohányzott, vagy beszélgetett.
- Sehol egy kibaszott jel. - mondtam csendesen Ericnek és igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmet. Ahogy tettem minden egyes nap az életemben.
- Kezdődjék a játék ! - mondta Eric.
Mindketten kihúztuk a fegyvereinket a kabátunk alól és csőre töltöttünk. Eric célzott és lőni kezdett. Az első lövéstől majd kiugrottam a bőrömből. Én is lőttem egyet. A hangtól fájt a fülem. De nem találtam el senkit. Nem akartam lelőni ezeket az embereket. Elindultunk lefelé a dombon és közben lőttünk. Nem hagytam abba, pedig akartam. Nem is ismertem ezeket az embereket.
folytatása következik...

MissneuroticS 100 kérdésben

Ez kicsit hosszú lesz, de imádok ilyen baromságokra válaszolni :D

1 : Milyen telefonom van ? - Alcatel One touch.
2 : Van e testvérem ? - van.
3 : Szerelmes vagyok ? - so-so.
4 : Tetszik most valaki ? -  elméleti síkon igeeen, mindig van akiről álmodozom, gyakorlatiban is, ő a pasim.
5 : Kapcsolatban vagyok ? - igen.
6 : Boldog vagyok ? - so-so, többnyire igen.
7 : Csalódtam már valakiben ? - hajaj,nem is egy valakiben...
8 : Volt már lelki ismeretfurdalásom ? - volt...
9 : Kedvenc számom ?  - 2, 5, 8.
10 : Kedvenc színem ? - zöld, bordó, fekete.
11 : Milyen zenét hallgattam utoljára ? - Bullet for my Valentine - Bittersweet memories/Tears don't fall.
12 : Facebook vagy Myvip ? - nem vagyok közösségi portál függő, de inkább Facebook, a myvip ratyi.
13 : Elégedett vagyok magammal ? - egyáltalán nem !
14 : Tudok olyan emberről aki belém van zúgva ? - remélem a pasim.
15 : Van piercingem ? - nincs.
16 : Van tetkóm ? - aham...
17 : Tél vagy nyár ? - nyár.
18 : Tavasz vagy ősz ? - ősz.
19 : Van olyan ember akit utálok ? - ja, nem is egy sajnos.
20 : Milyen színű a szemem ? - asszem zöldesbarna
22 : Mi a kedvenc mesém ? - régi magyar mesék (Frakk, Dr. Bubó, Vizipók), meg hangulattól függően a fárasztó mai mesék (Spongyabob, Parkműsor).
23 : Dohányzom ? - nem.
24 : Milyen színű a hajam ? - sötétbarna.
25 : Mikor van a névnapom ? - 12.02.
26 : Mikor van a születésnapom ? - szeptemberben.
27 : Melyik a kedvenc csokim ? - bármilyen jöhet !
28 : Van házi állatom ? - nincs.
29 : Kedvenc film ? - van jó pár.
30 : Féltékeny típus vagyok ? - régen iszonyatosan az voltam, mára már normalizálódtam.
31 : Haragtartó vagyok ? - eléggé.
32 : Legjobb barátnőm neve ? - J. és A. :) :) :)
33 : Hiányzik most valaki ? - nem.
34 : Milyen színű telefonom van ? - fekete.
35 : Kedvenc parfümöm neve ? - Far away.
36 : Egy gyermeteg titkom ? - van egy alvós kispárnám.
37 : Legelső írásom? - 11 évesen egy kutyáról írtam regényt.
38 : Legelső írásom címe? - uhh...passz...lehet nem is volt címe.
39 : Kedven piám / alkohol / ? - mostanság nem iszom, mert nem bírom, de boros kóla, vodka narancs, fehér orosz jöhet!
40 : Melyik színtől ráz ki a hideg ? - neon zöld, rikító sárga, okkersárga.
41 : Babonás vagyok ? - néha.
42 : Kiért vagy kikért ölnék ? - család.
43 : Számítógépem van vagy laptopom ? - számítógép, ősrégi és tetű lassú de a család tagja.
44 : Milyen stílusú zenét hallgatok? - rock.
45 : Becenevem? - nem mondom meg :D
46 : Szeretem az ékszereket ? - hát a szép karika gyűrűket igen, de nem vagyok fuxos típus.
47 : Kedvenc ételem ? - rakott kelkáposzta, milánói, túrós tészta, édességek.
48 : Tettem már olyant mérgemben, amit megbántam ? - igen.
49 : Hogy hívják a kutyámat ? - nincs kutyám.
50 : Milyen fajta kutyám van ? - lásd 49. kérdésre adott választ.
51 : Milyen fajta kutyát szeretnék még ? - inkább macska párti vagyok.
52 : Lesz-e könyv az írásaimból?- jó lenne, de szerintem kizárt.
53 : Van szakmám ? - van.
56 : Voltam már külföldön ? - nem, de Amerikába, Erdélybe és Németbe ki mennék!
57 : Mitől félek ? - pók, méhecske, darázs, mindenféle rovarok.
58 : Telefonról is facebookozok ? - nem.
59 : Milyen internetem van ? - lassú.
60 : Mennyi időt töltök netezéssel? - napi 2-3 óra.
62 : Milyen ételt nem szeretek ? - sóska, paradicsomos krumpli, sült tök.
63 : Van olyan állat amitől félek ? - pók, harapós kutyák, méhek, darazsak.
64 : Kedvenc virágom ? - rózsa.
65 : Kedvenc fiú nevem ? - Nimród, Hunor, Ádám, Dániel,Gergely, de a párom neve is ott van a topon.
66 : Kedvenc lány nevem ? - Kincső, Villő, Júlia, Léna.
67 : Milyen embereket ítélek el ? - beképzelteket, plázapicsukat, selyem fiúkat, na meg akik a közösségi oldalon pózolnak pénzzel a kezükben, vagy egy szál semmiben :S
68 : Szeretem a horror filmeket ? - nem.
69 : Hiszek a szellemekben ? - nem nagyon.
70 : Ért már olyan tragédia, amit sose felejtek el ? - igen.
71 : Gyerekkoromban kitől vagy mitől féltem nagyon ? - sötétség, szellemek, pók.
73 : Minden nap iszok kávét ? - napi 2 csészével.
74 : Ha milliomos lennék mit kezdenék a pénzzel ? - adakoznék a beteg gyerekek javára, lakást vennék, eljutnék álmaim helyeire, adnék a családomnak, befektetném stb.
75 : A külső vagy a belső számít nekem ? - belső.
76 : Mit nézek meg legelőször egy pasin ? - szeme, mosolya.
77: Kit tisztelek a legjobban facebook ismerőseim körül ? - senkit.
78 : Ha bajban vagy segítenék úgy, hogy nem is ismerlek ? - talán.
79 : Szoktam káromkodni ? - nem kicsit.
80 : Szoktam sminkelni ? - ritkán.
81 : Szerintem mi a legfontosabb ezen a világon ? - ez most hippisen fog hangzani, de a szeretet.
82 : Szerintem mi a legszörnyűbb dolog ezen a világon? - éhezés, gyermekbántalmazás.
83 : Hányas tanuló voltam a suliba ? - 3-4-es, de matekból, tesiből mindig bukta közelben voltam.
84 : Nap vagy Hold ? - hold.
85 : Játszok vagy játszottam már valamilyen hangszeren ? - oboa...wehehe...nem dehogy ! Nem tudok semmilyen hangszeren játszani.
86 : Jártam vagy járok e valamilyen táncra ? - ja, általános suliban mert kötelező volt, utáltam.
88 : Kivel vagy kikkel szilvesztereztem ? - itthon szoktam a családdal.
89 : Rúzs vagy szájfény ? - egyik sem.
91 : Mikor legelőször láttam a Titanicot elsírtam magam ? - úristen, dehogy.
92 : Milyen színű felső van rajtam ? - sötétkék.
93 : Milyen színű nadrág van rajtam ? - piros.
94 : Van a szobába növényem ? - nincs, mert mindent ki pusztítok, vagy túl locsolom vagy kiszárítom.
95 : Kedvenc sorozatom ? - nem vagyok sorozat függő, inkább doku filmeket nézek,szóval olyat aminek értelme is van pl. Zero hour, Eltűnt, Rémálom a szomszédban, Gyilkosság váltott műszakban, vagy ismeretterjesztőket: Hogyan készült, Amcsi motorok stb.
96 : Hosszú vagy rövid hajam van ? - félhosszú.
97 : Ovis korom óta barátnőm ? - olyan nincs.
98 : Kiről van poszter a falamon ? - senkiről.
99 : Ütöttem-e már meg valakit ? - nos hát igen, de meg is érdemelte !
100 :Könnyen zavarba lehet hozni ? - ahammm...

Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Hell ! Itt a negyedik rész.

Chapter 4.: Szörnyeteg ?

Ahogy becsaptam az ajtót magam mögött, éreztem a napsütést az arcomon. Meleg volt és világos és teljesen rossz...Láttam egy fekete autót lehúzódni az úttestről. Hallottam a hangos zenét. Amint megláttam, abbahagytam az önsajnálatot és magamra erőltettem egy hamis mosolyt. Még egy utolsó pillantást vetettem a házamra, az érzelmeimre. Majd kinyitottam az ajtót és beültem a kocsiba.
- Hey. - mondta Eric és lehalkította a zenét.
- Hy. - motyogtam.
- Mi a franc van veled ? - kérdezte és undorodva nézett rám.
- Semmi. Bazd meg, csináljuk. - mondtam kegyetlen hangon és a leghamisabb mosollyal amivel valaha is mosolyogtam.
- Fuck yeah ! - mondta Eric és hangosabbra vette a zenét.
Ahogy hallgattam a zenét, elkezdtem azon töprengeni kik tűnnek majd fel a temetésen. Egyedül temetnek ? Vagy közös temetésünk lesz Eric-el ? Eljön valaki az iskolából ? Bassza meg, nem ! Biztos hogy nem. Mindenki azt hiszi szörnyeteg vagyok. De mi a helyzet azzal a lánnyal ? Látni fogja miért történt ez az egész és hogy miért kellett csinálnom ? Vagy ő is utál engem, ahogy mindenki más ?
Eric ismét lehalkította a rádiót, de nem vettem észre.
- Hoztál mindent ? - kérdezte, félbeszakítva ezzel a gondolataimat.
- Oh...Igen...- válaszoltam, amint vissza tértem a valóságba.
- Akkor jó. Nem baszhatjuk el. Ha elbasszuk, börtönbe kerülünk egy életre. És ott nem leszünk együtt. - mondta.
- Gondolod, meglátogatna valaki minket ? - kérdeztem, de ő azt hitte nem vagyok magamnál.
- Bazd meg, nem ! Hiszen mindenki utál minket ! Miért ?
- Oh...csak gondolkodtam. - hazudtam.
Csak mentünk az úton. Ahogy láttam az iskolát, a gyomrom össze szűkült. Azt hittem fel leszek dobva. Amint megálltunk megnéztem az időt, 11:10. Leparkoltunk és minden cucc készen állt.
- Felkészültél ? - kérdezte rémisztő hangon. A hangja annyira gonosz és sötét volt.
Talán elmondhattam volna annak a lánynak, hogy Eric mennyire akarta ezt, jobban mint én.
- Igen. - mondtam és igyekeztem úgy beszélni mint ő, de nem utánoztam.
Minél jobban gondolkodtam azon, hogy érez most Eric, annál jobban akartam én is a bosszút.
- Menjünk !
folytatása következik...

Világvége mizéria

Mamám napi szinten hozza a "fejleményeket", amik egy harmad osztályú horror film jeleneteire emlékeztetnek. Komolyan a hajam égnek áll.

De mások is paráztatnak. Egyik ismerőssel ballagtunk haza, mikor feljött a téma és mikor ezt a világvége izét emlegette elkezdett villámlani az ég és szakadni az eső.
Ooooooooooh...Amúgy én félek a villámlástól. Meg az az egybe esés is...
De nem akarok hinni az ilyenekben, mert akkor egy az egyben olyan leszek mint mamám hibbant, agymosott ismerősei...

Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Hello !

Még mindig Columbine, még mindig fordítás...
Most a harmadik rész, felvirrad az ítélet napja...

Chapter 3. Bye

Kinyitottam a szememet a sötét szobában amin egy fénysugár sütött keresztül. Ahogy felültem, eszemben jutott milyen nap van ma. 04. 20. Emlékszem, vissza feküdtem, nem akartam felkelni a meleg ágyból. Becsuktam a szemem és a képen megjelent az iskola tele emberekkel. Láttam az arcukat, amikor meglátták mi van nálam lebuktak az asztalok alá és sírtak. Majd végre látják, hogy nem csinálnak több baromságot. Lehet, hogy leckét adok nekik, és nem csak nekik, mindenkinek. Az egész ország megtudja, hogy túl messzire ment. És azok is akik baszogattak engem.
Felkeltem az ágyból, motivált a düh és a bosszú vágy. Bele néztem a tükörbe. A szemem kék volt, de valamilyen oknál fogva ma reggel szürkének, halottnak látszott. Nem volt benne élet, nem volt benne cél, kivéve a bosszút.
Felöltöztem és fogat mostam mint minden nap, de motivációval. Ahogy a lépcső tetején álltam, hallottam amint anyám reggelit készít. Arra gondoltam le kellene mennem és beszélnem vele. De mit mondjak ?! Hé anya, köszönöm hogy felneveltetek, de ez az utolsó alkalom hogy látjuk egymást ! Nem ! Nem tudtam volna beszélni vele, látni őt. Ő észre vette volna a könnyeket a szememben és a szürkeséget a tekintetem mögött. Ahogy rám nézne rögtön tudná hogy valami nem stimmel. Ő mindig tudja ha valami rossz. Gyorsan lementem a lépcsőn, remélve hogy nem vesz észre engem. Éreztem hogy egy nagy gombóc van a torkomban, ha csak a reakciójára gondoltam mikor majd meghallja mit tettem.
Nyeltem egyet és össze szorítottam az állkapcsomat. Ez az...Az utolsó alkalom hogy a házamban vagyok. Körülnéztem.
- Hogy lett minden ilyen rossz ?! - kérdeztem magamtól.
Láttam a hosszú fekete kabátomat a fogason lógni. Megragadtam és levettem. Még egyszer körbe néztem és búcsút mondtam annak a helynek amit úgy hívtam otthon. Úgy éreztem magam, mint aki háborúba megy és nincs esélye a vissza térésre.
- Dyl ? - kérdezte anya.
Azt hiszem meghallotta ahogy lejöttem a lépcsőn.
- Bye ! - mondtam neki gyorsan. A hangom rekedt volt ahogy a szemem ismét megtelt könnyekkel.
Letöröltem őket és dühös voltam amiért ilyen gyenge vagyok...
folytatása következik...

A nap fejlövése :P

O:o vagy nem is tudom...
Azon már nem is csodálkozom, hogy valaki adult ff-et ír a "Azok a 70-es évek show" szereplőiről. Hozzá teszem hogy slash a téma :P
De ki az a beteges fantáziájú aki ugyanilyen témájú sztorit kreál Eric Clapton/George Harrison párosításban??????????
Nekem ehhez még fel kell nőnöm!!!

Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Hy, itt a második rész fordítása. Főszereplőnket rémálmok gyötrik na meg a kétség hogy biztos jól döntött e a másnapot (aznapot) illetően.

Chapter 2 : Rémálom

Ahogy elkezdtem sodródni az alvásba láttam a lány arcát magam előtt. Barna szeme szikrázott, mint mindig, szinte éreztem hosszú szőke haját és láttam a gyönyörű, sápadt arcát. Felé nyúltam, hogy haját elsimítsam a füle mögé, de mielőtt el tudtam volna érni, egy erős árnyék húzódott ki mögüle. Megnéztem közelebbről hogy ki az. Ő volt az, aki a szekrénynek lökött.
- Buzi ! - kiáltotta, ahogy tette korábban is.
Megpróbáltam eltitkolni a haragomat, de ahogy láttam hogy a lány elmegy vele, felordítottam és előhúztam egy pisztolyt. Háromszor hátba lőttem. A földre esett és véresen vonszolta magát felém. Ahogy rám nézett, láttam a dühöt a szemében. Lassan felállt és kiragadta a kezemből a fegyvert. Lassan elindult felém és a pisztoly még mindig a kezében volt. Ahogy közelebb ért, kezdett Ericcé válni. Felemelte a fegyvert és az arcomra célzott.
- Nem kellett volna. - mondta és meghúzta a ravaszt.
Izzadtan rángatóztam az ágyban.
- Ez csak egy álom volt. - mondtam magamnak és próbáltam vissza nyerni a kontrollt és megállítani a remegést. A szemem megint könnyezett.
Ez egy jel volt ?
Vagy ezen fogunk át menni ?
Nehezen lélegeztem. Megnéztem az időt, 03:37 volt.
Vissza feküdtem. Vajon mi fog történni holnap, minden terv szerint alakul ? És mi lesz a vége ? Végrehajtjuk vagy megállunk ? Ha azt hiszik hogy képesek megállítani minket, hát tévednek. Senki sem tudja megállítani Ericet, főleg ha pisztoly van a kezében. Ahogy az idő egyre inkább közeledett, úgy hittem egyre inkább azt, hogy ez egy rossz ötlet volt. De aztán az évek alatti kínzásra gondoltam és arra ahogy nevettek rajtam, mert más vagyok, és minden egyes napra, amikor suttogtak rólam, mert azt hitték nem hallom.
- Rendben ! Megcsinálom. - mondtam magamnak.
Felkeltem és felkapcsoltam a lámpát. Elővettem egy újságot és elkezdtem rajzolni. Lerajzoltam, mit szeretnék viselni és csináltam egy listát a rajz mellé hogy mit fogunk használni és mit kell még beszerezni. Ott ültem és azokra gondoltam, akiket le szeretnék lőni. Senki sem ártatlan - reméltem. Talán le kellene lőni őket és úgy tenni, mint akinek nincs már célja.
Ha a holnap eljön, nem mutatok érzelmeket, nem lesz könyörület és megbánás sem.
Nem tudtam...
folytatása következik...

WTF?!

Basszus, tegnap a barátnőm azt mondta hogy van egy ősz hajszálam!!!!!!!!!Ez sokkoló!!! Próbáltam eltusolni az ügyet mondván hogy csak át kellene megint festeni a hajamat mert lenőtt, de nem hangzott hihetően...

Bakker...öregszem...Ez van...
Na igen, tény hogy szeretek nosztalgiázni.
Egy jó kis Pearl Jam ??? Simán jöhet bármikor!!!!!!!!!!
Fordítás holnap vagy hétfőn várható. Jó hétvégét :*

Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

És igeeeen...Fordítás.
De nem a War Is War-ból (ahhoz külön lelki állapot kell). Viszont találtam egy másik tuti művet Disneygirl8-tól. Szintén Columbine, szintén dráma, de nyugi ebben nincs homoerotikus tartalom.
De egyáltalán nem rossz. Igaz, vannak kisebb eltérések a valóságtól, pl. Rachel Scott-ot itt a könyvtárban gyilkolták meg, igazából meg az iskola udvaron vagy hol lőtték le.
A végkifejlet is érdekes, mivel itt Eric lövi fejbe Dylant, a hivatalos verzió meg ugye az hogy mindketten öngyilkosak lettek (igaz, én is olvastam olyat hogy Dylan öngyilkossága valójában nagyon nem volt az, de ezt sajnos már nem tudhatjuk meg). Ettől eltekintve tetszik, a fejezetek rövidek és fordítani sem olyan nagyon nehéz.De azért bocs, ha néha magyartalan XP
Amikor időm, kedvem lesz mindig hozom az új részt (összesen 9 van).

Na itt is az első:
Chapter 1. Álmatlanság

Nem tudtam aludni...megint. A holnapon gondolkodtam. Komolyan meg fogom tenni ? Megnéztem az időt, 12:34 volt. Ez már az a nap. A gyomrom fájt. Felkeltem, hogy kimenjek a mosdóba, és ahogy elhaladtam szüleim hálószobájánál, megálltam az ajtó előtt. Kicsit nyitva volt, így benéztem és láttam a szüleimet mélyen aludni. A szemem könnyezni kezdett, mikor anyám hirtelen felébredt.
- Dylan ? - kérdezte és felült az ágyban.
- Igen ? - kérdeztem vissza és a hangom rekedt volt.
- Jól vagy ?
- Igen. - feleltem - Jól.
- Biztos ? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen anya, jó éjszakát. - véget akartam vetni a beszélgetésnek.
- Jó éjt, szeretlek. - mondta és vissza feküdt.
- Én is szeretlek. - motyogtam, majd elindultam.
Ahogy ismét beléptem a szobámba, körülnéztem.
Ki lett belőlem ? Nem ismertem magamra. Feltörni egy autót ? Számítógépeket lopni ? Ez nem én vagyok...Nem tudom mi történt...Csak bele ugrottam, nem törődve semmivel. Semmi sem érdekelt és nem is fog érdekelni soha többé.
Mit csináljak holnap ? Nem tudom vissza csinálni. Meg fog ölni, szó szerint. Meg akarok fizetni mindenkinek, de nem így, nem úgy hogy elveszem az életüket. Mit fognak a szüleim gondolni ? Hogy hagyom itt őket az emlékeikkel, úgy hogy bűncselekményt követtem el és életeket téptem szét ? Én nem igazán akarok bántani senkit, csak fegyvert akarok nyomni azoknak az arcába, akik nevettek, gúnyolódtak és kötekedtek, hogy megbánják hogy valaha azokat a dolgokat csinálták meg velem és azokat a dolgokat mondták rám és hogy éveken át kínoztak engem.
Annyira tele voltam haraggal és csak azt szeretném megmutatni nekik, hogy ők azok akik tévedtek és nem én. Ők azok akik baszogattak engem.
Lecsuktam a szemem és végigjátszottam egy napomat. Emlékszem, sétáltam a folyosón, amikor átkozott sportolók jöttek nekem hátulról és neki löktek a szekrényeknek.
- Buzi ! - ezt kiabálta egyikük és a barátai csak nevettek.
Igyekeztem nem figyelni rájuk, amikor az egyikük vissza nézett rám. Hallottam a hangos nevetést, ahogy végig visszhangzott a folyosón.
Az a gyerek feldühített engem.
- Baszd meg. - mondtam halkan.
Miért hiszik, hogy sokkal jobbak nálunk ?!
Oldalra fordultam és kinyitottam a szememet. 12:56.
Ismét becsuktam a szememet és a hátamra fordultam. És elkezdtem sodródni a sötét alvásba.

folytatása következik...

Piercingek meg cowboy kalap :D

Mostanság a szabad időmet a kiskorú gyilkosokról, lövöldözőkről való olvasás teszi ki (beteg vagyok), már csőlátást és migrént kaptam, de a téma király ! Még vissza térünk rá...
Más, az utcán járva-kelve csodálkozom némely ember öltözködési szokásain. Oké, én sem vagyok a legjobban öltözött egyén a földön. Úgy írnám hogy átlagosan öltözöm, farmer, fekete sportcipő, acélbetkós bakancs, vagy túra bakancs, fekete kabát, szerintem semmi feltűnő (jó voltak korszakaim amikor bitangul elcseszett rongyokat húztam magamra, bele gondolni is fáj...). És nekem ez így jól is van.
Azon már nem akadok annyira ki, ha egy szolid 120 kilós lány bele erőlteti magát egy több számmal kisebb pink (!) répa fazonú gatyóba, vagy mini szoknyába...De ma láttam egy fószert akin piros cowboy kalap volt, fekete suhogós melegítő és veszkó csizma...Hát tutira Texasban érezte magát.
A másik meg...a buszon egy 45 körüli nő szétpiercingelt arccal (!!!!!!!!!komoly). Ha jól számoltam (nem akartam nagyon bámulni) volt neki 5 plusz még mindkét füle végig lőve...Jujujujjjjj....kemény volt...Főleg úgy hogy mindehhez a kinézethez nem bőrszerkó vagy ilyesmi volt társítva hanem tök konszolidált ruhák...Nem nagyon értettem...
Sok(k) volt na...

Hoppá !!!

Ez a nem semmi gyerekek ! Közben rájöttem hogy az előző bejegyzésben említett ff-t 2010-ben könyvben is kiadták!!!!!
Hoppá...hoppácska...wow...
Megjelent könyben baszki. Vagy inkább BAAASZKIIIIIIII.
Olvastam egy véleményt róla ahol azt írják hogy undorító és hogy a főszereplők nem voltak melegek (jó lehet én nem tudom) meg hogy úgy szar ahogy van az egész.
Nekem akkor is bejön. És irigylem a csajt, régebben én is mit nem adtam volna ha valamelyik írásomat kiadják. De azóta a realitás talajára léptem!!!Komolyan...bár azért még reménykedek. Mert....(elől megy a tintahal, utána a kardhal a remény) HAL meg utojára...Jó hagyjuk hülye vagyok:D
Visszatérve a könyvhöz, tiszta kibaszás hogy csak angol nyelven lehet hozzá jutni jó pénzért. Még ha magyar lenne egyre lehet hogy beruháznék, bár az itthoniak letépnék a fejem ha látnák miket olvasok...
Amúgy lehet hogy fordítok belőle részleteket és majd felrakom ide. Nagyon megfogott a sztori.

Eh...ez de durva !

Kicsit dekoncentrált vagyok :S Olvastam egy olyan fanfictiont hogy húúú meg owhhhh...Okés, én már nem lepődöm/botránkozom meg semmin, szemem elé került már pár érdekes dolog. De ez...Eléggé elgondolkodtatott.
Eleve az bizarr, hogy valaki a 99-es Columbine High school lövöldözőiről ír. Na jó ez nem annyira bizarr, hiszen mindenki szeretné tudni mi is játszódott le a fejükben mikor fogták magukat és bementek az iskolába majd 12 embert és 1 tanárt lelőttek, aztán végül magukat is. (jó, speciel én tudni szeretném...)
Ez a sztori azonban annál sokkal durvább.
Lévén hogy slash fanfiction, vagyis fiú/fiú, jelen esetben Eric Harris/Dylan Klebold párosítás és eköré épül a cselekmény. Fut még a sztorban két másik szál (egyik Hitleres a másik meg nem tudom kik pontosan két faszi), de az alap mégis csak a két fiú és hogy hogyan jutottak el a lövöldözésig.
Eric maga a megtestesült gonosz (állítólag az életben is ilyen volt), aki manipulálja Dylant, aki viszont érzékeny, depressziós és csak szeretetre vágyna,na és arra hogy örökre együtt lehessen a barátjával, ezért bármire képes. Eric ezt jól tudja és ehhez mérten egyszer megalázza, aztán meg kihasználja szexuális,érzelmi értelemben. Néha pedig tökre össze zavarja (engem is) mert elhívja moziba (randira??), vacsorázni, palacsintát készít Dylan számára...Aki szerelmes és úgy érzi ha jót csinál akkor jutalmat érdemel...Eric rohadt jól játssza a szerepét.
Dylan érzései őszinték "szegény"(ha lehet ilyet írni)folyamatosan hangoztatja és mondja Ericnek hogy szereti, de Eric sosem mondja hogy ő is, csak azt hogy tudom, vagy ha szeretsz akkor ezt és ezt teszed...
Sokkoló...
A vége pedig még inkább az. Mikor mennek fel a dombra, ahonnan rálátni a sulira és a kint üldögélő tanulókra Dylan szokás szerint mondja Ericnek hogy szereti és meglepő mód Eric is mondja Dylannak hogy szereti, talán mert tudja hogy nincs több esélye már mondani(oO). Aztán legyilkolják az embereket,végül elindulnak vissza a könyvtárba. Elcsattan a "búcsúcsók" ami a leírás szerint a legjobb volt az összes csók közül :S Majd a könytárban, mikor mindketten a könnyeikkel küszködnek és a fegyvert saját maguk ellen fordítják, Eric elgondolkodik. Arra jut hogy mennyire törekedett arra, mennyire győzködte magát hogy ez nem szerelem. Igyekezett kihasználni a barátját, általa képzelni magát felsőbb rendűnek. De be kell látnia, hogy amit érez nagyon is hogy az. Mert annyi mindenen ment keresztül Dylannel, első csók, első szex (no komment, bár a +18-ok egész jók) és most is itt van vele. Együtt vannak. Ketten és mi ez, ha nem szerelem...
Aztán majdnemhogy zokogva elszámolnak közösen háromig...
Aztán ahogy 1999-ben megtörtént a dolog...Lelövik magukat.
Én meg csak ültem a gép előtt és komolyan nem is tudom mire gondoltam...Ritkán érzékenyülök el ff olvasásától (plusz egyesek szerint ezek a fiúk nem is érdemlik meg hogy bárki sajnálja őket...de ez nem az én véleményem).
Oké hogy slash sztori, meg oké hogy ocsmányul beszélnek benne, de ott van a vibrálás és némi csekély romantika. Meg az, hogy mi van ha valakit addig csesztetnek a menő arcok, míg végül tévútra lép és maga szolgáltat (sokszor hamis) igazságot.Egy biztos nem mindennapi sztoriba botlottam és jó pár napig agyalni fogok rajta.
Akit érdekel (és nem zavar a fiú/fiú felállás meg a szexjelenetek, csúnya beszéd, erőszak stb.) elolvashatja itt.Angolul van, de a Google (vagy más) fordító a barátunk XD

http://www.fictionpress.com/s/2661907/1/War-Is-War

Csak dudorászom syndroma

Na, most tök olyan vagyok mint szegény SpongyaBob Kockanadrág (SpongeBob Metalpants hehe) abban a részben, amikor agyára ment valami zene (Jó kis dallam soha ne und meg, pörög a dal tudom hogy élvezed vagy mi).
Komolyan.

Gyík vagyok.
De egyfolytában ez jár a fejemben.
Éjszaka is.
Haha de hülye vagyok !!!!!!!!

Oh igen a grunge!!!

Ezt a bejegyzést a fantasztikus fém olvasó szemüvegemben írom (néha eszembe jut, hogy van olyanom is), a látvány leírhatatlan, nem nézek tükörbe :D
Mostanában egyre többször eszembe jutnak a régi dolgok, zenék (biztos mert öregszem hihi). Amikor még kockás inget hordtunk (szivárvány minden színében), amikor még igazi angol nyelvű Music Television ment, normális műsorokkal és zenékkel, amikor az ágyon ugráltunk J.-vel és teljes torokból ordítottuk a Faith no more Easy c. dalát és amikor még miénk volt a világ.
Emlékszem, egy betegségből kifolyólag hosszabb időt kellett otthon töltenem és ezt kihasználva (tanulás helyett) MTV-t lestem meg zenét hallgattam. Wow, micsoda zenék voltak azok. Soundgarden, Smashing pumpkins, Stone Temple Pilots, Pearl Jam (Jeremyyyyyyyyy, de erről egy hosszabb és bővebb bejegyzésben), Live, Alice in Chains stb. Oké a Green Day iránti rajongásom is az MTV-el (és a Bascet Case-vel) kezdődött (és amiből mára nem maradt semmi, de hát nem csodálom mert elég gagyi zenét csinálnak már). Szóval minden ami a zene volt és mindaz ami akkor voltam ahhoz a bizonyos csatornához köthető.
Most már nincs angol nyelvű MTV, csak ilyen magyar de az über ratyi szerintem, a viváról meg nem is szólok gáz (gangnam style WTF). És valahogy elszálltak az évek...De azért még előkapom a régi zenéimet ha máshonnan nem a youtube-ról és ha elkezdődnek a dalok (pl. P.J.- yellow ledbetter, daugther, Soundgarden- fell on black days, STP-Vasoline stb.) akkor kicsit az idő is megáll nekem...

Megfáztam...

Bakker, megfáztam és fáj a torkom :S Meg szétcsesztem a kezem valamivel. Áh minden bajom van!!! Ez most elég soványka lett, legközelebb valami ütősebbet hozok ígérem.

Első

A blog oldalán már nagyjából kb. mindent leírtam amit érdemes tudnotok rólam. A nevem, életkorom nem számít, de ezen a blogon betekintést nyerhettek néhány gondolatomba az írásaim által. Amik cseppet sem mondhatók néha normálisnak :D De hát ez ilyen, ezt dobta a gép.
Kb. 11 éves korom óta írkálgatok mindenfélét, rövid sztorikat, naplót, hosszabb írásokat és mondhatni hogy ez már nem hobbi, hanem megszállottság.
Emelett másik nagy "szerelmem" a zene, ebből adódóan (ha időm adódik rá) a jó kis koncertek hangulata (kedvenc ital a kézben, ismerősök, tudjátok...). A zenei ízlésembe majd e napló keretén be is avatlak titeket :)
Velem nagyjából minden rendben (bár ha az irományaimat olvassátok majd ezt megkérdőjelezitek), szerető családom van (az a pár ember akiket mindennél jobban szeretek) és van kb. egy azaz 1 db IGAZI barátom.
És a mi még fontos, senki sem tudja hogy naplót (és novellákat meg mindenfélét) írok.
Rajtatok kívül most már...
Hát akkor csapjunk bele !