Eleve az bizarr, hogy valaki a 99-es Columbine High school lövöldözőiről ír. Na jó ez nem annyira bizarr, hiszen mindenki szeretné tudni mi is játszódott le a fejükben mikor fogták magukat és bementek az iskolába majd 12 embert és 1 tanárt lelőttek, aztán végül magukat is. (jó, speciel én tudni szeretném...)
Ez a sztori azonban annál sokkal durvább.
Lévén hogy slash fanfiction, vagyis fiú/fiú, jelen esetben Eric Harris/Dylan Klebold párosítás és eköré épül a cselekmény. Fut még a sztorban két másik szál (egyik Hitleres a másik meg nem tudom kik pontosan két faszi), de az alap mégis csak a két fiú és hogy hogyan jutottak el a lövöldözésig.
Eric maga a megtestesült gonosz (állítólag az életben is ilyen volt), aki manipulálja Dylant, aki viszont érzékeny, depressziós és csak szeretetre vágyna,na és arra hogy örökre együtt lehessen a barátjával, ezért bármire képes. Eric ezt jól tudja és ehhez mérten egyszer megalázza, aztán meg kihasználja szexuális,érzelmi értelemben. Néha pedig tökre össze zavarja (engem is) mert elhívja moziba (randira??), vacsorázni, palacsintát készít Dylan számára...Aki szerelmes és úgy érzi ha jót csinál akkor jutalmat érdemel...Eric rohadt jól játssza a szerepét.Dylan érzései őszinték "szegény"(ha lehet ilyet írni)folyamatosan hangoztatja és mondja Ericnek hogy szereti, de Eric sosem mondja hogy ő is, csak azt hogy tudom, vagy ha szeretsz akkor ezt és ezt teszed...
Sokkoló...
A vége pedig még inkább az. Mikor mennek fel a dombra, ahonnan rálátni a sulira és a kint üldögélő tanulókra Dylan szokás szerint mondja Ericnek hogy szereti és meglepő mód Eric is mondja Dylannak hogy szereti, talán mert tudja hogy nincs több esélye már mondani(oO). Aztán legyilkolják az embereket,végül elindulnak vissza a könyvtárba. Elcsattan a "búcsúcsók" ami a leírás szerint a legjobb volt az összes csók közül :S Majd a könytárban, mikor mindketten a könnyeikkel küszködnek és a fegyvert saját maguk ellen fordítják, Eric elgondolkodik. Arra jut hogy mennyire törekedett arra, mennyire győzködte magát hogy ez nem szerelem. Igyekezett kihasználni a barátját, általa képzelni magát felsőbb rendűnek. De be kell látnia, hogy amit érez nagyon is hogy az. Mert annyi mindenen ment keresztül Dylannel, első csók, első szex (no komment, bár a +18-ok egész jók) és most is itt van vele. Együtt vannak. Ketten és mi ez, ha nem szerelem...
Aztán majdnemhogy zokogva elszámolnak közösen háromig...
Aztán ahogy 1999-ben megtörtént a dolog...Lelövik magukat.
Én meg csak ültem a gép előtt és komolyan nem is tudom mire gondoltam...Ritkán érzékenyülök el ff olvasásától (plusz egyesek szerint ezek a fiúk nem is érdemlik meg hogy bárki sajnálja őket...de ez nem az én véleményem).
Oké hogy slash sztori, meg oké hogy ocsmányul beszélnek benne, de ott van a vibrálás és némi csekély romantika. Meg az, hogy mi van ha valakit addig csesztetnek a menő arcok, míg végül tévútra lép és maga szolgáltat (sokszor hamis) igazságot.Egy biztos nem mindennapi sztoriba botlottam és jó pár napig agyalni fogok rajta.
Akit érdekel (és nem zavar a fiú/fiú felállás meg a szexjelenetek, csúnya beszéd, erőszak stb.) elolvashatja itt.Angolul van, de a Google (vagy más) fordító a barátunk XD
http://www.fictionpress.com/s/2661907/1/War-Is-War
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése