Sziasztok !
Na jöttem az ötödik résszel, főhőseink "kalandjai" folytatódnak. Amúgy meg szétnéztem a neten és rátaláltam az író (Disneygirl8) deviantart-os adatlapjára, fotóira, írásaira. Érdekes fiatal csaj, aki saját bevallása szerint Dylan megszállottja, vagyis csak volt, mert az egyik utolsó bejegyzése alapján végzett vele :O
Hja, könnyű ám rákattanni az ilyen témákra.
Chapter 5. : Menj haza !
Ahogy kiszálltam a kocsiból, néztem az iskolát. Nem tudtam lélegezni, nem tudtam gondolkodni. Mi a faszt csinálok ?! Ericcel közvetlenül az autó elé álltunk és néztünk előre. Egyik barátunk észre vett minket a parkolóban. Ericre néztem, vajon vele kezdi e a lövöldözést, de Eric csak bámulta őt. Ő oda jött hozzánk és mielőtt Eric bármit is mondhatott volna, beszélni kezdett.
- Mi a franc bajod van ember ? - kérdezte Brooks Ericet. - Nem voltál ott a harmadik órán. Kihagytad a dolgozatot. - mondta, miközben cigarettázott.
Eric ránézett és elnevette magát.
- Ez már nem számít többé ! - mondta sötét hangon és kivette az egyik zsákot a hátsó ülésről.
- Ja, képzelem. - motyogta Brooks.
Eric vissza nézett rá.
- Brooks, én kedvellek. Menj el innen. Menj haza. - mondta neki.
Brooks megfordult és szó nélkül elment.
- Rendben. - mondta Eric határozottan. - Öljük meg a köcsögöket !
Elindultunk egymás mellett, a fegyvereinket elrejtve hosszú, fekete kabátunk alá. Az iskolát elnyelte a hegy, ahogy egyre közelebb értünk. Elindultunk felfelé a dombon és úgy éreztem magam,mint aki már szinte fut, kapkodtam a levegőt és a fejem fájt, de mikor a lábamra néztem, én csak gyalogoltam rendesen. Úgy nézett ki, Eric dühös, de aztán felém nézett és gonoszul rám mosolygott. Vissza mosolyogtam.
Ezt meg kell csinálnunk!Nem fogják megúszni, hogy az elmúlt években olyan kibaszott seggfejek voltak velünk, minden ok nélkül. Ahogy az iskola feltűnt, úgy kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Felértünk a dombra, mikor Eric hirtelen megállt.
Körülnéztünk. Mindenki ült, evett, dohányzott, vagy beszélgetett.
- Sehol egy kibaszott jel. - mondtam csendesen Ericnek és igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmet. Ahogy tettem minden egyes nap az életemben.
- Kezdődjék a játék ! - mondta Eric.
Mindketten kihúztuk a fegyvereinket a kabátunk alól és csőre töltöttünk. Eric célzott és lőni kezdett. Az első lövéstől majd kiugrottam a bőrömből. Én is lőttem egyet. A hangtól fájt a fülem. De nem találtam el senkit. Nem akartam lelőni ezeket az embereket. Elindultunk lefelé a dombon és közben lőttünk. Nem hagytam abba, pedig akartam. Nem is ismertem ezeket az embereket.
folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése