Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Hy, itt a második rész fordítása. Főszereplőnket rémálmok gyötrik na meg a kétség hogy biztos jól döntött e a másnapot (aznapot) illetően.

Chapter 2 : Rémálom

Ahogy elkezdtem sodródni az alvásba láttam a lány arcát magam előtt. Barna szeme szikrázott, mint mindig, szinte éreztem hosszú szőke haját és láttam a gyönyörű, sápadt arcát. Felé nyúltam, hogy haját elsimítsam a füle mögé, de mielőtt el tudtam volna érni, egy erős árnyék húzódott ki mögüle. Megnéztem közelebbről hogy ki az. Ő volt az, aki a szekrénynek lökött.
- Buzi ! - kiáltotta, ahogy tette korábban is.
Megpróbáltam eltitkolni a haragomat, de ahogy láttam hogy a lány elmegy vele, felordítottam és előhúztam egy pisztolyt. Háromszor hátba lőttem. A földre esett és véresen vonszolta magát felém. Ahogy rám nézett, láttam a dühöt a szemében. Lassan felállt és kiragadta a kezemből a fegyvert. Lassan elindult felém és a pisztoly még mindig a kezében volt. Ahogy közelebb ért, kezdett Ericcé válni. Felemelte a fegyvert és az arcomra célzott.
- Nem kellett volna. - mondta és meghúzta a ravaszt.
Izzadtan rángatóztam az ágyban.
- Ez csak egy álom volt. - mondtam magamnak és próbáltam vissza nyerni a kontrollt és megállítani a remegést. A szemem megint könnyezett.
Ez egy jel volt ?
Vagy ezen fogunk át menni ?
Nehezen lélegeztem. Megnéztem az időt, 03:37 volt.
Vissza feküdtem. Vajon mi fog történni holnap, minden terv szerint alakul ? És mi lesz a vége ? Végrehajtjuk vagy megállunk ? Ha azt hiszik hogy képesek megállítani minket, hát tévednek. Senki sem tudja megállítani Ericet, főleg ha pisztoly van a kezében. Ahogy az idő egyre inkább közeledett, úgy hittem egyre inkább azt, hogy ez egy rossz ötlet volt. De aztán az évek alatti kínzásra gondoltam és arra ahogy nevettek rajtam, mert más vagyok, és minden egyes napra, amikor suttogtak rólam, mert azt hitték nem hallom.
- Rendben ! Megcsinálom. - mondtam magamnak.
Felkeltem és felkapcsoltam a lámpát. Elővettem egy újságot és elkezdtem rajzolni. Lerajzoltam, mit szeretnék viselni és csináltam egy listát a rajz mellé hogy mit fogunk használni és mit kell még beszerezni. Ott ültem és azokra gondoltam, akiket le szeretnék lőni. Senki sem ártatlan - reméltem. Talán le kellene lőni őket és úgy tenni, mint akinek nincs már célja.
Ha a holnap eljön, nem mutatok érzelmeket, nem lesz könyörület és megbánás sem.
Nem tudtam...
folytatása következik...